Az se baj, ha különféle árnyalatú napozó matracok meg úszógumik mellett gubbaszt, mert így is felemelő lesz a látvány. A koviubi színe eleinte sötétzöld, aztán, ahogy a napsugarak melengetik, egyre aranyabbá válik, így jól passzol hozzá szinte minden kerti bútor és strandolós fityfene színe is. A piros napernyő, a lila függőágy, a kék csíkos nyugágy a koviubival egybe pislantva épp olyan orgiája a színeknek, mint amilyen orgiája az ízeknek bármi, amit a koviubival együtt fogyasztunk. Legyen az grillezett hús, bográcsos krumplis tészta, jéghideg kefir és kenyér, netán petrezselymes újkrumpli sült hallal, a koviubi megkoronázza az élvezetet. Leszögezhetjük tehát, hogy a koviubi mindenhez passzol színben és mindhez passzol ízben, épp ezért nagyon kívánatos, hogy megalkossuk a saját hand made példányunkat.
Jut eszembe, az sem elhanyagolható szempont, hogy a kovászos uborka egymagában is gyönyörködtető, mind látványban, mind fogyasztva. Amikor már elkészült, és helyes kis szeletekben vacog a hűtőben, és igen boldog és elégedett ezzel az állapotával, hiszen az előző napokban komoly napszúrást kapott, szóval ekkor is rá lehet járni, elő lehet kapni és be lehet kapni, aztán nyaldosni az ujjakról a levét nagyokat nyögdécselve és nyammogva. Mert a koviubi ínycsiklandón savanykás és hideg, szomjoltó és nem hizlal, egyszerűen isteni.
Az illatáról beszéltem már? Illata a fokhagyma és a kovász savanykás, izgató elegye, melynek beszippantására lecsukódik a szem és puhán szétnyílik a száj, a lábak kissé megremegnek, majd legott az illat nyomába iramodnak.
Egyetlen probléma van a koviubival, hogy hamar elfogy, de emiatt sem szabad szomorkodni, hisz a nyár még messze nem ért véget, hát irány a kert, ahol újabb meg újabb koviubikat növeszthetünk nem több mint 20 perces munkával.
Sitty-sutty koviubi
Hozzávalók egy 3 literes befőttesüvegnyi adaghoz:
Elkészítés: Az uborkákat alaposan megmossuk, két végét levágjuk, és hosszában négyfelé beirdaljuk, de nem teljesen, hogy az uborka a végénél egyben maradjon. Belepakoljuk őket az üvegbe, közé a kaprot, a borsot. Vizet forralunk, és feloldjuk benne a sót. Ráöntjük az uborkára a sós vizet, a tetejére ráhelyezzük a zsemlét vagy a kenyeret. Lefedjük, és kivisszük napozni. 3-4 nap múlva, ha már szépen megsárgult, leszűrjük, fogjuk és megesszük.
Tévhit, hogy napfüggő!
Ha a kertbe kirohanva azt látjuk, hogy az ég szürke, a fák zúgnak és szakad az eső, akkor se ijedjünk meg. Az ubinknak alapvetően a nyári melegre van szüksége, a tűző nap nélkül is kiválóan meg fog érni.
Koviubi télire?
Igen, ez is lehetséges. Én ugyan nem próbáltam ki a receptet, de az egyik barátnőmnek van automata befőző szerkezete, amiben dunsztolni tud. Ebben varázsolja 90 fokon, 30-40 percig a lezárt tetejű ubis üvegeket. És a dolog működik.
Mire lesz szükségünk?
Hogyan készítsük?
