A csemegekukoricát mindenki szereti, a konzerv változatból pedig mindig érdemes otthon tartani. Akár egy gyors kukoricaleves, akár egy majonézes kukoricasaláta készülhet belőle, rengeteg fogáshoz használható – például egy kis tojással és liszttel szuper kis lepénykéket készíthetünk belőle. Köszönhetően annak, hogy eleve főtt kukoricával van dolgunk, pillanatok alatt megsülnek a tócsnira emlékeztető kis kukoricás palacsinták.
Az aranyló tallérok nagyon jól gazdagíthatóak, variálhatóak – a kukorica kiváltható zöldborsóval vagy akár főtt vegyes zöldségkeverékkel –, hűtőkiürítéshez, maradékmentéshez is tökéletes: mehet bele egy kis aprított sonka vagy szalámi, kevés reszelt sajt vagy reszelt sárgarépa, finomra vágott zöldfűszer vagy medvehagyma… Salátával vagy friss zöldségekkel, egy kis fokhagymás tejföllel, zöldfűszeres joghurttal tálalva ideális villámgyors ebéd- vagy vacsoraalternatíva.
Hozzávalók:
Elkészítése: A konzervkukoricát leszűrjük, hozzáadjuk a tojások sárgáját, elkeverjük, majd hozzáadjuk a lisztet, sózzuk, borsozzuk, egy kevés ételízesítőt is adhatunk hozzá. A tojások fehérjét laza habbá verjük, a kukoricás keverékhez adjuk, az apróra kockázott sonkát is hozzáadva átforgatjuk.
Egy serpenyőben kevés olajat hevítünk, majd evőkanálnyi adagokat teszünk bele a kukoricás tésztából, és mindkét oldalát aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Fokhagymás tejföllel, salátával tálalhatjuk.
Minden boltban kapható, olcsó, sokáig eláll és nagyon szapora alapanyag a kukoricadara, amit elsősorban kásának, puliszkának főzve ismernek a legtöbben. Mivel semleges ízű, ezért édes receptekhez is tökéletes, és bár könnyű tésztát nem igazán lehet vele készíteni, puha és szaftos kevert sütit viszont igen.
A keleti grízes-mandulás sütik gluténmentes és kiadósabb változata ez az isteni finomság, amibe a búzadara helyett polenta, a mandula helyett pedig őrölt földimogyoró került, ami épp fele annyiba kerül, viszont állagra nagyon hasonló, és mivel az egész sütit narancsos szirup itatja át, ízében sem érződik a különbség. Intenzíven citrusos, nem tocsogós, nem túl édes, puha, szaftos – mindehhez pedig egyszerűen összeállítható.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A mogyorót késes robotgépbe öntjük, és finomra őröljük.
A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót, a cukrot, a vanília-kivonatot, hozzáreszeljük a narancs héját, és elektromos robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindig megvárva, hogy felvegye a massza a tojást, végül hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert kukoricadarát is, és ezzel is simára keverjük.
Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk a sűrű tésztát, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk vékonyra szeletelt naranccsal, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz 1 narancs levét kifacsarjuk, és egy kis forralóban 1 teáskanál vanília-kivonattal, 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanálnyi mézzel összemelegítjük.
Ha megsült a süti, azon melegében a tetejére analazzuk egyenletesen a narancsos szirupot, és hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
A mexikói konyha egyik legkedveltebb alapanyaga a kukorica, nem véletlenül, hiszen olcsó és nagyon ízletes fogások készülhetnek belőle – ilyen például a kukoricalisztből készült tortilla vagy éppen a quesadilla. Jó hír, hogy nekünk most nem kell tésztát gyúrni, csak egy könnyű és gyors levest dobunk össze, amelyhez konzerv kukoricára, jó sok vöröshagymára és egy csepp kreativitásra lesz szükség!
Ennél a levesnél nem érdemes fukarkodni a csípős, karakteres fűszerek használatával, valamint nyugodtan főzhetjük nagyobb tételben is, hiszen 1-2 nap tárolás után az ízek jobban összeérnek majd. Tálalásnál pedig a nachos semmiképp ne maradjon le!
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés:
A vöröshagymákat apróra vágjuk, és az olajon kissé megpirítjuk. A konzerv kukoricát leszűrjük, hozzákeverjük a hagymához, jól összepirítjuk, és ízlés szerint fűszerezzük.
Felengedjük vízzel, majd letakarjuk, és hagyjuk főni néhány percet. Ha ezzel megvagyunk, hozzáöntjük a tejszínt, és időnként megkeverve 5 perc alatt készre főzzük. Akár kicsit össze is turmixolhatjuk, hogy krémes és darabos is legyen egyszerre.
A tetején reszelt sajttal, tortillacsipsszel, esetleg jalapeno-paprikával tálaljuk.
A zsenge csöves kukoricát főzve és grillezve is nagyon szeretjük, de a nyári szezonban frissen kapható zöldséget másképp is felhasználhatjuk. Venezuelában például palacsintafélét készítenek belőle, amit sósan a mozzarellához hasonló friss sajttal töltenek meg, édesen pedig mindenféle lekvárral meglocsolva fogyasztják. Arrafelé tipikus street foodnak számít, amit az utcákon nagy fémlapokon sütnek, forrón és frissen töltik sajttal, de húsos változata is létezik, amibe sült sertéshúst tesznek. Ezek a palacsinták vastagabbak, inkább lepényszerűek, így feltekerni nem, csak félbehajtani lehet.
A cachapa elképesztően egyszerű és kiadós, és biztos sikert arat mindenkinél, aki a szereti a kukoricát. Konzerv kukoricából is készíthető, emellett csak tojásra és némi kukoricalisztre van hozzá szükség, illetve ha túl sűrű a massza, akkor egy kis tejjel hígítható.
Hozzávalók:
Elkészítés: Ha friss kukoricával dolgozunk, akkor egy éles késsel levágjuk a szemeket a csőről, ha kukoricakonzervet használunk, akkor alaposan lecsepegtetjük, majd turmixgépben krémesre összeturmixoljuk. Hozzáadunk egy csipet sót, 1 tojást és 1/2 bögre kukoricalisztet, tovább mixeljük. Ha túl sűrű a tészta, vagy vékonyabb palacsintákat szeretnénk sütni, akkor egy kis tejet is adunk hozzá, majd 15 percet pihentetjük a hűtőben.
Egy serpenyőben teáskanálnyi vajat olvasztunk, egy merőkanálnyi masszát teszünk a serpenyőben, kicsit elterítjük, körré formázzuk, és oldalanként 5 perc alatt megsütjük – ugyanígy járunk el a maradék tésztával.
Frissen, melegen tálaljuk – szeletelt mozzarellával megtöltve, bármilyen reszelt sajttal megszórva, de édesen is ehetjük bármilyen dzsemmel.
Édeskés, selymes, nincs benne se rántás, se habarás, sűrűsítésre sincs szükség, csupa zöldség az egész, és biztosak lehetünk abban, hogy ezt levest a gyerekek is szívesen bekanalazzák. Fűszerezés nélkül is ízletes, de persze megbolondítható egy kis római köménnyel vagy szerecsendióval, sőt akár egy kis csilivel is, ha szeretjük a tüzesebb fogásokat, húsimádóknak pedig piríthatunk egy kis bacont vagy kolbászt a tetejére, így nekik sem lehet semmi ellenvetésük ezzel a finom, tartalmas, de pofonegyszerű levessel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a húsos paprikát kicsumázzuk, apróra vágjuk.
Egy lábasban az olajon megfuttajuk a hagymát, majd hozzáadjuk a paprikát és a fokhagymát, 2-3 percet dinszteljük, majd a kukorica nagy részét hozzáadjuk, egy keveset félreteszünk a tálaláshoz, és kevergetve egy kicsit pároljuk, majd felöntjük az alaplével, és forrástól számítva kb. 10 percet főzzük, majd botmixerrel krémesítjük. Ízlés szerint tejszínnel vagy kókuszkrémmel tovább selymesíthető.
Azon melegében tálaljuk, a félretett kukoricaszemekkel és felaprított snidlinggel meghintve.
A leves elkészítése roppant egyszerű, mivel a konzerv csilis babnak és a kukoricának köszönhetően nem kell órákig főzni – és néha azért ezek a konzervek is megférnek a konyhánkban, sőt, jól is jönnek, ha gyorsan kell valami finomat összedobni.
Tényleg pár perc alatt összedobható ez a finom kis melengető leves, de érdemes rászánni még egy pici időt, és a koriandermagokat egy kicsit megpirítani, mielőtt mozsárban megőrölve a levesbe tennénk, mert az előzőleg megpörkölt koriandermagtól különösen finom ízt kap a levesünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A koriandert állandó kevergetés mellett pár pillanat alatt pörköljük meg egy száraz serpenyőben, majd öntsük át egy mozsárba, és törjük alaposan össze.
A kukoricát öntsük bele egy szűrőbe, majd hagyjuk alaposan lecsepegni. A vöröshagymát, és a fokhagymát pucoljuk meg, majd vágjuk fel apróra.
A vajat és az olívaolajat hevítsük fel, majd adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, és pároljuk üvegesre. Ezután adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, pár pillanat múlva szórjuk meg a liszttel, és keverjük alaposan össze, majd öntsük fel a vízzel, a tejjel és a tejszínnel. Ízlés szerint sózzuk, adjuk hozzá az előzőleg megpörkölt és összetört koriandert, a csilit, az ételízesítőt, és főzzük kb. 10 percig.
Ezután öntsük a levesbe a csilis babot és a lecsepegtetett kukoricát, forraljuk fel, majd a hőfokot mérsékelve főzzük 2-3 percig. Figyeljünk rá, hogy ne főzzük tovább, mert a kukorica megkeményedik, a bab pedig szétfő!
Tányérokba merve tálaljuk, ízlés szerint friss korianderrel vagy petrezselyemmel meghintve.
Forrás: Kard Éva
Alig kell hozzá valami, a kukorica mellett csak egy kis hagyma, némi fűszer kerül csak bele, és hogy jó krémes legyen, én tejszínt és mascarponét is tettem bele. Az egész nem tartott 20 percnél tovább mindennel együtt, mivel a konzervkukorica már eleve puhára van főzve. Turmixolás után adtam hozzá mascarponét, majd újraforraltam, így aztán a leves szép selymes és nagyon finom lett.
Én tálaláskor ropogósra sült, leveles tésztából kiszúrt kis virágokat kínáltam mellé, de akár ropogósra sült bacont vagy néhány karika sült kolbászt is kínálhatunk mellé azoknak, akik húsosabbak, de csak úgy magában is tálalhatjuk.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A kukoricát öntsük bele egy szűrőbe, majd alaposan csepegtessük le.
A vöröshagymát vágjuk fel apróra, majd a vaj és az olívaolaj keverékén pároljuk üvegesre. Adjuk hozzá a lecsepegtetett kukoricát, majd ízlés szerint sózzuk, szórjuk meg a fűszerekkel, morzsoljuk hozzá a leveskockát, és alaposan keverjük össze. Ezután öntsük fel a tejjel és a főzőtejszínnel, majd főzzük pár percig, de nem szabad sokáig főzni, mert a kukorica megkeményedik.
Az elkészült levest turmixoljuk le, majd egy szűrőn szűrjük át. Végül keverjük hozzá a mascarponét, ha szükséges, még ízesítsünk utána, majd állandó keverés mellett melegítsük forráspontig. Ekkor vegyük le a tűzről, majd tálalásig tartsuk melegen.
Tálalás előtt merjük a levest tányérba, majd szórjuk meg apróra vágott petrezselyemzölddel, és úgy kínáljuk. Ízlés szerint kínálhatunk mellé ropogósra sült leveles tésztát is.
Forrás: Kard Éva
Alapvetően édes, de egy kis sós ellenponttal, nagyon izgalmas, egyszerre ropogós és ragacsos, és ha elejétől a végéig magunk készítjük, akkor is hamar megvan, ráadásul tudjuk is, hogy mi kerül bele. A bolti pattogatott kukoricánál gyakori alapanyag a pálmazsír, ami a környezet- és egészségtudatos szemlélet szerint kerülendő alapanyag, mivel esőerdőket irtanak ki miatta, és kémiai eljárással, hidrogénezéssel finomítják fogyaszthatóvá. Ha pedig ízesített popcornt választunk, szinte biztos, hogy aromákkal van telipakolva…
A házi változathoz viszont csak kevés olaj és pici só kell csak, és nem kell hozzá semmilyen speciális gép, bár mostanság elég divatos, sem mikró – elég hozzá egy nagyobb fedeles edény, no meg a pattogtatni való kukorica. A készítés folyamatáról már korábban írtunk, és itt található >> A karamellszósz is pár perc alatt elkészül, és akár azonnal, frissen is fogyasztható, de még jobb és sokkal ropogósabb, ha a sütőben kicsit rászárítjuk, még ropogósabbá téve ezt a csábító csemegét…
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 120 fokra előmelegítjük. A pattogatott kukoricát egy sütőpapírral fedett tepsire elterítjük, ha nem fér el lazán, akkor használjunk inkább 2 tepsit.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, hozzáadjuk cukrot, a mézet és a só felét, és kevergetés nélkül hagyjuk, hogy a cukor felolvadjon, majd kevergetve 3-4 perc alatt karamellizáljuk, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a szódabikarbónát, amitől fellazul. Alaposan elkeverjük, majd a pattogatott kukoricára csorgatjuk nagyjából egyenletesen, és két spatulával összeforgatjuk.
Betoljuk a sütőbe 15 percre, majd átforgatjuk, és még 15 percre visszatoljuk száradni. A sütőből kivéve meghintjük a maradék sóval, hagyjuk teljesen kihűlni, majd tálba tesszük, kicsit összetördeljük, ha összetapadtak volna.
A muffin nemcsak édesen jó, sós változatban is nagyon praktikus, tökéletes uzsonnára, reggelire, de akár pogácsa helyett vendégvárónak is, sőt egy jó kis salátával könnyű vacsorának vagy munkaebédnek is ideális. A kukoricadarától nagyon jó állagú, pikk-pakk kikeverhető, még a robotgépet sem kell elővenni hozzá.
A tésztába most egy kis morzsolt feta és lepirított csiperkegomba került, de ízlés szerint mehet bele sonka, bacon, kolbász, csemege kukorica, apróra kockázott paprika vagy aszalt paradicsom, de gyakorlatilag végtelen a lehetőség, hogy mivel adjuk meg az ízvilágát ennek a szuperegyszerű sós muffinnak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, vékonyan felszeleteljük, és egy serpenyőben a megolvasztott vajon megfonnyasztjuk, majd kissé megpirítjuk, félretesszük.
A tésztához a száraz alapanyagokat – a lisztet, a kukoricadarát, a sütőport és szódabikarbónát – egy keverőtálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, elvegyítjük. Egy másik tálban a joghurtot és a tojást elkeverjük, majd a száraz alapanyagokhoz adjuk, elkeverjük. Hozzáadjuk a gombát a vajjal együtt, valamint belemorzsoljuk a fetát, és az egészet összeforgatjuk.
Egy muffintepsit kivajazunk – vagy papírkapszlikkal kibélelünk – elosztjuk bennük a tésztát, a tetejét meghintjük szezámmaggal, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd langyosan vagy akár teljesen kihűtve kínáljuk.
A chowder egy sűrű, egytálételnek is beillő leves, ami leggyakrabban kukoricával és krumplival készül, kiegészítve más zöldségekkel, sokszor baconnel vagy más húsfélével és tejszínnel, majd félig összeturmixolva, magával sűrítve ily módon kerül az asztalra.
Rengeteg lehetőség rejlik benne, bármilyen zöldség mehet bele, gyors és nagyon egyszerű, pénztárcabarát és laktató – most egy olyan változatot mutatunk, ami tisztán növényi és mindenmentes, tejszínnel vegetáriánus, egy kis pirított baconnel feturbózva húsos is lehet.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk, a krumplit, a répát és a húsos paprikát felkockázzuk. Egy lábasban a felforrósított olajon üvegesre dinszteljük a hagymát, majd hozzáadjuk a többi előkészített zöldséget, a kukoricát és a fokhagymát, kevergetve 2-3 percet pároljuk, majd felöntjük az alaplével és a tejszínnel vagy kókuszkrémmel, sózzuk, borsozzuk, és forrás után takarékra véve, félig lefedve kb. 25 percet főzzük.
Ha puha a krumpli, botmixerrel ízlés szerint pépesítjük – ez nem krémleves, csak egy kicsit sűrűbbé teszi a turmixolás, de jó, ha maradnak benne bőven darabkák.
Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint egy kis snidlinggel vagy petrezselyemmel meghintve, de süthetünk hozzá felaprított bacont is, amit ki-ki belekeverhet a saját levesébe.
Változnak az idők: régebben csak a húsvéti és az adventi böjt idején kellett lemondani a húsról, az alkoholról, a gazdagabb alapanyagokból készülő fogásokról, ma pedig sokan vannak köztünk olyanok, akik valamilyen táplálékérzékenységgel élnek, így sosem fogyaszthatják egyik vagy másik táplálékfélét.
A kukoricadara régen tipikus böjti alapanyag volt, elsősorban puliszkának, kukoricamálénak megfőzve, de készült belőle galuska is, vagyis a megkeményedett főtt puliszkát kiszaggatták, és túróval, juhtúróval sütőben megsütötték. Olaszországban is gyakori étel a polenta, ami gyakorlatilag megegyezik a puliszkával, annyi különbséggel, hogy a végén vajjal és reszelt parmezánnal krémesítik.
A kukoricadara nagy előnye, hogy gluténmentes, így az erre érzékenyek is fogyaszthatják, nagyon gyorsan megfő, nem mellesleg olcsó, és rengeteg jó tulajdonsággal bír: gazdag karotinokban, antioxidánsokban és káliumban, de magas B-vitamin-tartalma sem elhanyagolható.
Az alábbi recept tartalmas, de nem nehéz, tökéletes húsmentes gyors ebédhez, vacsorához.
Hozzávalók:
A polentához:
Valamint:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, a tönkök végét levágjuk, felszeleteljük. A vajat – 1 kanálnyi kivételével – egy serpenyőben megolvasztjuk, rádobjuk a gombát, sózzuk, borsozzuk, és pirítani kezdjük, időnként megkeverjük. Ha kiengedte a levét, megvárjuk, míg elfő, aláöntjük a fehérbort, óvatosan átkeverjük, és addig sütjük fedő nélkül, míg a bor elfő és a gomba szépen megpirul.
Közben a polentához 1 liter vizet felforralunk, sózzuk, majd folyamatos keverés mellett beleöntjük a kukoricadarát, amikor sűrűsödik és pöfögni kezd, hozzáadjuk a vajat és a reszelt parmezánt, átkeverjük és lehúzzuk a tűzről.
A félretett 1 evőkanál vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, és a tojásokat tükörtojásnak megsütjük.
A polentát tányérokba szedjük, a sült gombát a tetejére halmozzuk, megszórjuk aprított petrezselyemmel és morzsolt fetával, a tükörtojással koronázva tálaljuk.
A polenta vagy puliszka, vagyis a kukoricadara a legolcsóbb alapanyag, amit csak el lehet képzelni, ráadásul gluténmentes, és ma már többnyire előgőzölt változatban kapható, vagyis 2-3 perc alatt megfő. Nagyon szapora, vagyis többszörös mennyiségű folyadékot felszív, laktat, semleges ízének köszönhetően pedig sokféle ízvilággal variálhatjuk. Méltatlanul mellőzzük, pedig frappáns megoldás villámgyors és meleg vacsorához, kásának megfőzve egy kis tejföllel és sajttal, vegán változatban párolt spenóttal vagy más zöldséggel, sült hagymával, paradicsomos raguval is nagyszerű.
Ha viszont kicsit állni hagyjuk, akkor a krémes puliszka megdermed, ami egyrészt élvezhetetlenné teszi, másrészt direkt jó, ha az a célunk, hogy feldaraboljuk, és kicsit átsütve készítsünk belőle egy jó kis mártogatóst – vagy akár köretnek is ideális lehet szaftosabb raguk mellé. Ha a sült polenta a cél, akkor viszont nem árt beízesíteni még melegen, mi most reszelt sajttal és rozmaringgal tettük meg ezt, és nagyon finom lett!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet és a vizet egy lábasba öntjük, tűzre tesszük, felforraljuk. Hozzáadjuk a sót, és folyamatos keverés mellett a kukoricadarát is, habverővel vagy fakanállal keverve 3-4 perc alatt addig főzzük, amíg jól besűrűsödik. Vigyázat, pöfögni fog!
A tűzről levéve borsot őrölünk bele, hozzáadjuk a vajat, a reszelt parmezánt és a rozmaringot, és alaposan összekeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elegyengetjük, lenyomkodjuk egy pohár aljával, majd ha kihűlt, 1 órára hűtőbe vagy hideg helyre – télen ideális az erkély – tesszük.
A teljesen megdermedt polentát a sütőpapír segítségével kiemeljük a tepsiből, éles késsel hasábokra vágjuk – vagy tetszőlegesen bármilyen formára.
Serpenyőben 1 evőkanál olajat forrósítunk, és a polentarudakat 2-3 perc alatt minden oldalukon megsütjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja. A többi rudakat is ugyanígy sütjük meg, minimális olajjal.
Azon melegében tálaljuk de langyosan is nagyon finom, mártogatósokat mindenképp kínáljunk mellé!
