Írd be, mit keresel:

Öt perc munka, csupa egészséges alapanyag, egy kis keverés-kavarás, gyors formázás, majd tíz perc sütés, és már illatoznak is a frissen kisült kekszek. A liszt helyett zabpehely, a tojás és a vaj helyett tahini, vagyis szezámkrém, édesítőként pedig méz kerül bele. A csoki lecserélhető mazsolára, vagy fele-fele arányban is tehetünk mindkettőből a kekszekbe, de akár más aprított aszalt gyümölccsel is variálhatunk, ahogy a cookie fűszerezését is kedvünk szerint alakíthatjuk vaníliával, fahéjjal, vagy ahogy az alábbi receptben, egy kis gyömbérrel megbolondítva.

Ennek az egészségesebb keksznek nagy előnye, hogy a tahininak köszönhetően magas a fehérjetartalma, a zabpehely miatt pedig sok rost van benne, és nemcsak tea vagy kávé mellé tökéletes kis desszert uzsonnára, hanem akár müzli helyett is tálba morzsolhatjuk, pár szem gyümölccsel és egy kis (növényi) tejjel meglocsolva akár reggelire is gyors és egyszerű alternatíva lehet!

Csokis-mazsolás zabkeksz – mentesen

Hozzávalók:

  • 15 dkg gm zabpehely
  • 10 dkg tahini
  • 10 dkg méz
  • 2 evőkanál víz
  • 1/2 kávéskanál sütőpor
  • 5 dkg mazsola
  • 5 dkg étcsokoládé
  • 1 teáskanál őrölt gyömbér
  • csipet só

Elkészítés: A tahinit, a mézet, a vizet és a gyömbért egy tálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadunk 3 evőkanál zabpelyhet, a többit késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a sütőport és a sót, és egész finomra őröljük, majd ezt is a keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a mazsolát és a finomra vágott csokoládét, és kanállal alaposan összekeverjük.

A masszából 10-12 gombócot formázunk, a tenyerünk között kissé ellapítjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, egymástól kicsit távolabb, mert elterülnek.

180 fokos sütőben légkeverés mellett 10 percet sütjük, majd kivéve hagyjuk hűlni, hogy kicsit megkeményedjen és szikkadjon, kívül ropogós, belül puha legyen.

A pirított, ropogós müzlit, vagyis a granolát azért is szeretem, mert nagyon egyszerűen összeállítható pár perc munkával, és utána napokig rá lehet járni, ha valami egészséges nassolnivalóra vágyunk, emellett nagyon jól variálható az ízesítése. Korábban még barna cukorral és mézzel készítettem, aztán áttértem a datolyára, aminek természetes cukortartalma elég az édesítéshez. Próbáltam már almával is készíteni, úgy is nagyon finom, de ez a csokis-banános viszi a pálmát.

A banán és a csoki amúgy is jó páros, és ebben a granolában nagyon intenzíven érződik az ízük, én még desszertnek is el tudom képzelni pohárkrémbe rétegezve, de csak simán (mag)tejjel vagy joghurttal is mennyei.

Forrás: Színek és virágok

Banános-csokoládés granola (cukormentes, vegán)

Hozzávalók:

  • 20 dkg rozs- és zabpehely vegyesen
  • 5 dkg pekándió
  • 3 dkg dió
  • 5 dkg mandula
  • 3 dkg napraforgómag
  • 3 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg puha datolya
  • 1 kisebb banán
  • 2 dl házi mandulatej
  • 6 dkg kakaópor
  • 2 kávéskanál őrölt fahéj

Elkészítés: A datolyát, a feldarabolt banánt, a mandulatejet, a kakaóport és a fahéjat összeturmixoljuk. Elvegyítjük a rozs- és zabpelyhet, a durvára vágott pekándiót, diót, mandulát, napraforgómagot és a kókuszreszeléket. Ráöntjük a banános-datolyás pépet, jól összekeverjük, majd sütőpapírral bélelt tepsire öntjük, gondosan elterítjük.

160 fokos sütőben 30-40 percig sütjük – közben többször átkeverjük, nehogy megégjen, és mindenhol jó ropogósra száradjon. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd üvegbe vagy dobozba tesszük – vagy azonnal elfogyasztjuk.

Forrás: Színek és virágok

A socca lehet vékonyabb vagy vastagabb palacsinta, lehet szeletekre vágva vagy darabkákra tépve tálalni, de akár meg is pakolható sonkával, sajttal, sült zöldségekkel, mint egy pizza. Ugyanezt a tésztát Olaszországban sütőben sütik forró tepsiben, farinata néven, míg a franciák serpenyőben, akár egy palacsintát.

Ez a fantasztikusan egyszerű lepényféle a szélén kellemesen ropogósra sül, míg a közepe puha és krémes. Vastagabb a tésztája a mi palacsintánknál, ami ráadásul nagyon jól fűszerezhető akár zöldfűszerekkel, akár fokhagymagranulátummal, de őrölt kömény, koriander vagy gyömbér is kerülhet bele ízlés szerint.

A socca nagyon kiadós, hiszen csak csicseriborsólisztre, vízre és egy pici olívaolajra van hozzá szükség, így glutén- és laktózmentes, ezer módon variálható vegán alternatíva lehet palacsintára, pizzára, lepényre. És mindehhez tényleg nagyon finom!

Socca – csicseriborsós palacsinta

Hozzávalók:

  • 1 pohár csicseriborsóliszt
  • 1,5 pohár víz
  • 2 evőkanál olaj
  • ízlés szerint fűszer (őrölt kömény, koriander, gyömbér vagy morzsolt kakukkfű, rozmaring)
  • só, bors
  • kevés olaj a sütéshez

Elkészítés: A csicseriborsólisztet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a fűszereket, sót és borsot, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a vizet, simára keverjük, és 30 percet pihentetjük.

A pihentetés után hozzákeverjük az olajat, ezzel is elkeverjük, majd kevés olajjal felforrósítunk egy palacsintasütőt, és ízlés szerint egy nagyobb vagy több kisebb palacsintát sütünk belőle, egyszer átfordítva.

Salátával tálaljuk, de tehetünk rá mindenféle feltétet is, mint a pizzánál.

A tojásfehérje az egyik legjobb fehérjeforrás, és gyakran felgyűlik belőle nagyobb mennyiség is a fagyasztóban. Azoknak, akiknek fontos a fehérjebevitel a sportolás miatt, vagy diétáznak, a paleoétrend szerint táplálkoznak vagy érzékenyek a tejtermékekre, jó szívvel ajánljuk. Speciális boltokban kapható is, de otthon is percek alatt elkészíthető a totu, ami egy kis ízesítéssel tökéletesen helyettesítheti a túrót.

A totu használható süteményekbe, hamis túrótortába, keverhetünk belőle szendvicskrémet, pohárkrémet, egy kis vízzel simára és krémesre összemixelve pedig „tejfölként” is megállja a helyét. A tojások méretétől függően 10 tojásfehérjéből kb. 18–20 dkg totut kapunk.

Totu – „túró” tojásfehérjéből

Hozzávalók:

  • 10 tojásfehérje
  • 1/2 citrom leve
  • 2 evőkanál kókuszzsír
  • 1,5 teáskanál só
  • 1,5 liter víz

Elkészítés: Egy lábasban felforraljuk a vizet.

Közben a tojásfehérjékhez hozzáadjuk a sót, a megolvasztott kókuszzsírt és a citrom levét, villával elhabarjuk, majd a felforrt vízhez adjuk. Kicsit megkeverjük, 3-4 percig főzzük, amíg kicsapódik a fehérje.

Ekkor sűrű szitában leszűrjük, hagyjuk alaposan lecsepegni, majd tálba téve egy villával összetörjük.

Ízlés szerint használhatjuk túró pótlására.

A quinoa gluténmentes, kalóriaszegény, a kevés növényi alapanyagok egyike, ami teljes értékű fehérjét tartalmaz, sokáig eltelít, mivel lassan szívódik fel, így remek reggelire – ebédig játszva és energiával telten kibírjuk majd.

A quinoát sokan drágának találják, de nagyon szapora, többszörösére duzzad, így kimondottan kiadós. Fontos, hogy főzés előtt leöblítsük, mert a felületén egy természetes védőréteg van, ami keserűvé teheti az amúgy nagyon finom, enyhén diós ízű quinoát. Legalább kétszeres mennyiségű folyadékban, enyhe vagy közepes lángon főzzük, így lesz tökéletes állagú, kellemesen ruganyos a végeredmény.

Viszonylag gyorsan, mennyiségtől függően 15-20 perc alatt megfő, ezalatt összekészülhetünk, de ha nem szeretnénk vele reggel pepecselni, akkor előző este is elkészíthető, reggel pedig egy kis extra tej hozzáadásával pár perc alatt összemelegítjük.

Almás quinoakása

Hozzávalók:

  • 15 dkg quinoa
  • 3,5 dl mandulatej vagy tej
  • 1 rúd fahéj
  • 3 evőkanál méz vagy agávészirup
  • 2 alma
  • 1 marék dió és mogyoró vegyesen
  • csipet só

Elkészítés: A tejet a fahéjjal egy lábosban felmelegítjük, hozzáadjuk az átöblített quinoát és egy csipet sót. Ha felforrt, csökkentjük a hőt, és közepes lángon 10 percig főzzük.

Közben az almát meghámozzuk, kicsumázzuk és kockákra vágjuk, a quinoához adjuk, és még 5 percig főzzük.

A tűzről levéve hozzáadjuk a mézet vagy más édesítőt, illetve a durvára vágott diót, mogyorót, összeforgatjuk, és azonnal tálaljuk. Még egy kis tejjel meglocsolhatjuk a tányérunkban, ha szaftosabban szeretjük a kását.

Hétvégén volt egy kis időm sütögetni, úgyhogy nekiláttam a csokiskeksz-receptem tökéletesítésének. Naivan arra gondoltam, hogy milyen jó lesz két legyet ütni egy csapásra: be tudom fotózni a következő receptet és még tízóraink is lesz a hétre. Amikor már vígan sültek a kekszek, rájöttem, hogy 18 darab keksz arra sem lesz elég, hogy alaposan kielemeztessem a szakértőimmel az új receptet, nemhogy egy egész hétre tízórainak. Ezért újra nekiálltam egy nagyobb mennyiségnek, miközben telefonon a nyári levendulaszüretről nosztalgiáztunk a családdal – ekkor beugrott a levendulás keksz ötlete. „Kicsit” rákattantam, már négyszer sütöttem újra, de így legalább volt lehetőség kikísérletezni a tökéletes arányokat.

Forrás: Zita

Így jártam a levendulával

Régebben többször is előfordult, hogy egy-egy étel az ehetetlenség határát súrolta, mert túl bőkezűen bántam a fűszerekkel, de azt hittem, hogy ezt már sikerült azóta kinőni. Nos, tévedtem. Kiderült, hogy a levendulával nagyon csínján kell bánni, és habár kevésnek tűnhet a receptben szereplő mennyiség, de higgyétek el, okkal annyi. Ugyanis ha túl sok levendula kerül a sütibe, kesernyéssé válik a végeredmény. Nem kicsit.

Nekem a levendula beszerzésével kapcsolatban szerencsém volt, mert tavaly nyárról még maradt egy kis tartalékom, ezt használtam a sütihez. Viszont annak sem kell megijednie, aki nem spájzolt be levendulából, mert nagyobb drogériákban, patikákban és bioboltokban is lehet kapni szárított levendulavirágot.

A felhasználással kapcsolatban két lehetőségünk van: a tésztához hozzáadhatjuk a virágokat egyben és darálva is. Én darálás nélkül tettem bele a őket sütibe, így valószínűleg kevésbé egyenletes az ízhatás, de nekem így is tetszett a végeredmény. Ha van olyan a leendő fogyasztók közül, aki nem rajong túlzottan a levenduláért, akkor érdemesebb a darálás mellett maradni.

Alaprecept – nem csak levendulához

Nagyon szeretem ebben a receptben azt, hogy villámgyorsan elkészíthető, egyáltalán nem terhelt meg végül, hogy tripla adagot kellett sütnöm. Emellett pedig az is szuper, hogy amikor majd ráununk a levendulára, akkor visszatérhetek a csokidarabokra – hiszen azokkal is nagyon finom volt a keksz. De természetesen mehet bele bármi más is, például aszalt gyümölcsök, mogyoró, narancsaroma, ami csak eszünkbe jut. Maga a keksz mérsékelten édes, úgyhogy édesszájúak több édesítőt is tehetnek bele. Ha pedig nagyon kiszáradna, tegyük dobozba egy szelet almával, egy éjszaka alatt visszapuhul.

A végeredmény egy omlós, enyhén kókuszos és levendulás, egyszerű keksz lesz, ami sokáig eláll. Tökéletesen beillik egy gyors tízórainak, vagy akár kiváló kísérője lehet a délutáni teának, kávénak. Bevallom, a kinézete nem vett le a lábamról, bár valószínűleg csokis kekszként nem tűnne fel a bumfordi formája, hiszen azoknál megszokott ez a megjelenés.

Forrás: Zita

Szénhidrátok

A teljes recept összesen 81 gramm IR-diétában számolós szénhidrátot tartalmaz. Én 18 darab kekszet formáltam a tésztából, ezzel a mennyiséggel számolva egy darab levendulás keksz 4,5 gramm szénhidrátot jelent.

Gyors diétás keksz kókusszal és levendulával

Hozzávalók:

  • 1 chia tojás (1 evőkanál chiamag + 2 evőkanál víz)
  • 4 evőkanál olaj
  • 2 evőkanál víz
  • 1 teáskanál almaecet (vagy citromlé)
  • 1 kávéskanál vanília-aroma
  • 0,5 teáskanál só
  • 3 púpos evőkanál eritrit
  • 0,5 kávéskanál szárított levendulavirág
  • 5 dkg almapüré
  • 0,5 kávéskanál szódabikarbóna
  • 7 dkg kölesliszt
  • 3 dkg barna rizsliszt
  • 3 dkg kókuszliszt

Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 fokra.

Egy pohárban készítsük el a chia tojást (1 evőkanál magot keverjünk össze 2 evőkanál vízzel, majd hagyjuk állni pár percet, amíg kocsonyás nem lesz).

A többi hozzávalót keverjük össze egy nagy tálban, majd adjuk hozzá a chia tojást, és kézzel gyúrjuk egyneművé. (Ha nincs kész almapürénk, akkor egy almát reszeljünk le kislyukú reszelőn, melegítsük pár percig, majd ebből mérjünk ki 5 dekát.)

Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd kézzel formázzunk kis golyókat (nyomogassuk össze a tésztát), tegyük a sütőpapírra a golyócskákat, és enyhén lapítsuk össze őket (nálam kb. 1 cm vastagok lettek a kekszek).

Tegyük be a sütőbe, és hőlégkeveréssel süssük aranybarnára a kekszeket (sütőtől függően 10–15 perc).

Kihűlve fogyasszuk.

Forrás: Zita

Isteni finom, puha, teljesen természetes, semmilyen hozzáadott cukrot, aromát, stabilizátort és tartósítót nem tartalmaz a házi energiaszelet, amit edzés előtt vagy után, de akár sietős napokon reggeli helyett is bedobhatunk. Kellő energiát ad, csupa egészség és nagyon finom, ízlés szerint alakítható, attól függően, milyen alapanyagaink vannak.

Nagyon jól variálható, így a maradék csonthéjasok, aszalt gyümölcsök és magvak zacskói is felszámolhatóak egy finom snack előállításával, csak a szárazabb és nedvesebb alapanyagok arányainak betartására kell ügyelnünk. Ez a finomság mindent elnyel, gazdag ízekben és textúrákban, és hozzáadott cukrot és adalékokat sem tartalmaz, nem úgy, mint a bolti változatok…

Puha energiaszelet házilag

Hozzávalók:

  • 20 dkg mandula, dió, kesu- vagy pekándió vagy mogyoró – akár vegyesen
  • 5 dkg szezám, lenmag, tökmag vagy napraforgómag – akár vegyesen
  • 15 dkg aszalt gyümölcs – füge, datolya, mazsola, aszalt barack vagy áfonya – vegyesen is lehet
  • 1 evőkanál vanília-kivonat
  • 1 kávéskanál fahéj
  • 2-3 evőkanál zabpehely

Elkészítés: Az aszalt gyümölcsöket meleg vízbe áztatjuk 1 órára, majd leszűrjük, a vizet félretesszük.

A csonthéjasokat késes robotgépbe tesszük, és addig aprítjuk, amíg finom és darabos részek is vannak benne. Hozzáadjuk a leszűrt aszalt gyümölcsöket, a vaníliát, a fahéjat és kb. 1/2 deci vizet a gyümölcsök áztatólevéből, és addig mixeljük, amíg darabos, ragacsos masszát kapunk. Hozzáadjuk a magokat és 2 evőkanál zabpelyhet, és kézzel kicsit összedolgozzuk, még annyi zabpelyhet adunk hozzá, hogy formázható legyen.

A masszát sütőpapírral bélelt tepsibe vagy sütőtálba nyomkodjuk egyenletesen, kézzel vagy egy pohár talpával, 1-2 órát hűtőben dermesztjük, majd ízlés szerint szeletekre vágjuk. Dobozba rétegezzük sütőpapírral elválasztva, hogy ne tapadjanak össze, és hűtőben tároljuk. Frissentartó vagy alufóliába csomagolva elvihetjük magunknak uzsonnára, edzés előttre vagy utánra, de gyors reggelinek is előkaphatjuk a hűtőből, ahol akár 2 hétig is eláll.

Nagyon szeretjük a vöröslencsét, mert a fehérjedús hüvelyesek közül ez fő meg a leggyorsabban, és a dietetikusok szerint ez a legkönnyebben emészthető is, nem fúj fel, rengeteg rost van benne, ami jótékonyan eltelít, és nagyon jól fűszerezhető, gyakorlatilag bármilyen ízvilágra hangolható.

Most egy kókuszkrémes, csilis, fűszeres bázissal készült, amiben az a jó, hogy nem csak ebben a receptben működik, hanem akár más főtt hüvelyessel, párolt vagy sült zöldséggel, de akár előre lepirított csirkemellel is, egyszerűen csak össze kell forgatni és forralni vele. A szósz lényege, hogy hagymát és fokhagymát sokféle fűszerrel és ízlés szerint kevés vagy épp jó sok csilivel egy kevés olajon összepirítunk, majd párolunk, végül selymes kókuszkrémmel felöntve összeforraljuk. A kókuszkrém sűrűbb a kókusztejnél, jóval zsírszegényebb, mint a kókusztejszín, és tökéletesen sima textúrájú, ami nagyon kellemesen lággyá teszi az ételt.

Kókuszos-csilis lencse

Hozzávalók:

  • 30 dkg vöröslencse
  • 2 dl kókuszkrém
  • 1 nagy fej hagyma
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 evőkanál sűrített paradicsom
  • diónyi friss gyömbér
  • 1 teáskanál őrölt római kömény
  • 1 kávéskanál őrölt koriandermag
  • 1 teáskanál kurkuma
  • 2 szem szegfűszeg
  • 1 csilipaprika
  • 2 evőkanál olaj
  • só, bors

Elkészítés: A lencsét szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt alaposan leöblítjük, és annyi hideg vízben feltesszük főni, amennyi ujjnyival ellepi, kicsit megsózzuk, és 15 perc alatt puhára főzzük.

Közben a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért megtisztítjuk, a hagymát finomra vágjuk, és 2 evőkanál olajon megdinszteljük. Hozzápréseljük a fokhagymát és a gyömbért, hozzáadjuk a paradicsompürét, a római köményt, a szegfűszeget, a kurkumát és a koriandert, a finomra vágott csilit, kevergetve pirítjuk, majd fellazítjuk 1 dl vízzel, és takarékon 3-4 percig főzzük. Ezután felöntjük a kókuszkrémmel, sózzuk, borsozzuk, és 3-4 percig főzzük.

A fűszeres kókuszkrémet a lencséhez öntjük, összeforgatjuk, és 2-3 perc alatt készre főzzük, ízlés szerint friss korianderrel vagy petrezselyemmel tálaljuk, kenyeret vagy naant, de akár rizst is kínálhatunk mellé.

Édeskés, selymes, nincs benne se rántás, se habarás, sűrűsítésre sincs szükség, csupa zöldség az egész, és biztosak lehetünk abban, hogy ezt levest a gyerekek is szívesen bekanalazzák. Fűszerezés nélkül is ízletes, de persze megbolondítható egy kis római köménnyel vagy szerecsendióval, sőt akár egy kis csilivel is, ha szeretjük a tüzesebb fogásokat, húsimádóknak pedig piríthatunk egy kis bacont vagy kolbászt a tetejére, így nekik sem lehet semmi ellenvetésük ezzel a finom, tartalmas, de pofonegyszerű levessel.

Kukoricakrémleves

Hozzávalók:

  • 2 konzerv csemege kukorica
  • 1 kis fej hagyma
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 sárga kaliforniai paprika
  • 1 liter alaplé (vagy víz + 2 zöldségleveskocka)
  • 1 evőkanál olívaolaj
  • kevés snidling

Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a húsos paprikát kicsumázzuk, apróra vágjuk.

Egy lábasban az olajon megfuttajuk a hagymát, majd hozzáadjuk a paprikát és a fokhagymát, 2-3 percet dinszteljük, majd a kukorica nagy részét hozzáadjuk, egy keveset félreteszünk a tálaláshoz, és kevergetve egy kicsit pároljuk, majd felöntjük az alaplével, és forrástól számítva kb. 10 percet főzzük, majd botmixerrel krémesítjük. Ízlés szerint tejszínnel vagy kókuszkrémmel tovább selymesíthető.

Azon melegében tálaljuk, a félretett kukoricaszemekkel és felaprított snidlinggel meghintve.

Vannak, akik környezettudatosságból nyitnak a növényi fehérjék felé, mások etikai okokból, vannak, akik egészségügyi megfontolásból, megint mások azért, mert jóval olcsóbbak, mint a különböző húsfélék. Bármelyik elfogadható, és mindenkinek egyéni döntése, csökkenti vagy elhagyja-e teljesen a húsféléket, esetleg mindennemű állati eredetű terméket.

A jó hír viszont mindannyiunknak szól: az alternatív fehérjeforrások bőséggel rendelkezésre állnak, számos előnyük közül a legfontosabb, hogy nemcsak fehérjében, de rostokban is gazdagok, és jóval olcsóbbak, mint a különféle húsok. Ilyenek például a hüvelyesek, az összes lencseféle, a szárazbabok, a csicseriborsó, a sárgaborsó, de bőven tartalmaz fehérjét a gomba is, sőt ide sorolható a quinoa, a chia és a kissé elfeledett hajdina is.

Érdemes ezeket az alapanyagokat gyakrabban és változatosan elkészítve fogyasztani, még akkor is, ha a húsról nem mondunk le, mi most ehhez adunk néhány ötletet.

Falafel – csicseriborsós fasírtgolyó >>

Édesburgonya-hajók babos töltelékkel >>

Forrás: Zita

Mexikói quinoasaláta >>

Harira – fűszeres vöröslencsés-csicseris leves >>

Quinoás burgerek zöldségesen >>

Vöröslencsés hummusz >>

Currys sárgaborsó >>

Hajdinakása >>

Forrás: Domokos Enikő

Mostanában sokat utazunk, ezért kellett egy olyan süti, ami gyorsan összedobható, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot tartalmaz, jól bírja az utazást, finom, mindenmentes és könnyen variálható (hogy ne unjunk rá). Egy darabig az ehhez hasonló energiagolyócskák irányába kacsintgattam, de aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis mindketten rajongunk a magkenyérért, csinálhatnék „nagyonmagos” müzliszeleteket mindenmentesen. Pár éve kísérleteztem már egy diétás müzliszelet megalkotásával (amikor még azt hittem, hogy a méz diétás…), úgyhogy nekifogtam most is. Az eredmény pont olyan lett, amire vágytunk: utazásbiztos, ropogós, laktató és nagyon finom.

Forrás: Zita

Több variációt is kipróbáltam, a receptnél azt írom le, ami nekem ízlett (kevésbé édes, de annál mogyorósabb verzió), viszont a következő bekezdésben olvashattok néhány tippet ahhoz, hogy mivel érdemes még kísérletezni az ízesítésnél.

Variációk

Nagyon sok receptben olvastam azt, hogy a házi müzliszeletek egyik alapeleme a méz, ez édesíti és tartja egyben a tésztát. Mivel a méz a 160 grammos szénhidrát diétában nem ajánlott (illetve amiért a mézért sosem rajongtam), én ezt teljesen ki is hagytam a receptből. Próbálkozhattam volna még agávésziruppal kis mennyiségben, de végül így is tökéletesen összeálltak a szeletek, úgyhogy szerintem nem kell ragaszkodni a szirupokhoz. Viszont aki nem IR-es és/vagy vegán és/vagy mézgyűlölő, az nyugodtan helyettesítheti a receptben használt eritritet mézzel.

Forrás: Zita

Péter – aki nagyon édesszájú – kérte, hogy osszam meg az olvasóimmal az ő tálalási javaslatát is. Szerinte akkor lesz ellenállhatatlan ez a diétás müzliszelet, ha meglocsoljuk egy icipici mézzel fogyasztás előtt. Nagyon lelkesen mondta, úgyhogy biztos így van.

Egyébként pedig számtalan ízesítési lehetőség van még: csinálhatunk kakaós, csokidarabos (vagy duplacsokis) müzliszeleteket, tehetünk bele bármilyen aszalt gyümölcsöt, mandula helyett használhatunk diót és/vagy mogyorót is. Nálam például a kakaós, aszalt meggyes változat lesz a soron következő variáció.

Szénhidrátok

A teljes recept 129,2 gramm inzulinrezisztencia-diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, ezeknek a fele lassú felszívódású, tehát tízóraira és uzsonnára is fogyaszthatók a müzliszeletek. Én 12 darabra osztottam a „tésztát”, emiatt nálam egy müzliszeletben kb. 10,8 gramm CH volt.

Forrás: Zita

Müzliszelet aszalt sárgabarackkal, mindenmentesen

Hozzávalók:

  • 3 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg gluténmentes zabpehely
  • 5 dkg tökmag (fele darálva)
  • 3 dkg szezámmag
  • 2 dkg chiamag
  • 2 dkg lenmagpehely
  • 1 dkg puffasztott amaránt (vagy bármelyik hozzávaló az előbb felsoroltak közül)
  • 7 dkg mandula vagy törökmogyoró (vegyesen)
  • 5 dkg aszalt sárgabarack
  • 3 csapott evőkanál eritrit
  • 0,5 teáskanál só
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 20 dkg almapüré
  • fahéj, szerecsendió
  • 1 lenmagtojás (1 csapott evőkanál lenmagliszt + 3 evőkanál víz)

Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra.

A mandulát és a mogyorót nagyobb darabokra aprítjuk, és megpirítjuk. Az aszalt barackokat kis darabokra vágjuk.
Egy nagy tálban mindent összekeverünk, és alaposan átgyúrjuk a tésztát (én kézzel csináltam).

Egy tepsit sütőpapírral bélelünk ki, majd a tésztát téglalap alakban, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk/lapogatjuk a kezünkkel. Az is jó, ha egy kisebb, téglalap alakú sütőformában faltól falig elegyengetjük.

Betesszük a sütőbe, alul-felül sütéssel 25 perc alatt aranybarnára sütjük a müzliszeleteket. Hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük fel.

Jó étvágyat hozzá!

Forrás: Zita

Hihetetlenül finom, egyáltalán nem száraz és nem is túl édes, glutén- és laktózmentes aprósütemény, falatnyi boldogság a kókuszcsók. Az összeállításához csak pár alapanyagra és öt percnyi időre van szükség, és ha van egy kisebb gombócolós fagyikanalunk, akkor a kiporciózása is pikk-pakk megvan. Igazi adu ász a délutáni kávé mellé vagy csajos csacsogáshoz, ráadásul egy jól záródó fémdobozban sokáig eltartható, így bármikor jól jöhet, ha egy kis édes falatra vágyunk.

Az alaprecept ráadásul tovább is variálható:

  • megmárthatjuk olvasztott csokiban – akár talpat, akár sipkát adva neki
  • meglocsolhatjuk olvasztott csokival csíkosan
  • keverhetünk a masszába kiporciózás előtt 2-3 evőkanálnyi mandulalapocskát, így ropogósabb lesz
  • tehetünk bele 1-2 evőkanálnyi fehér rumot is
  • tehetünk a masszába 2-3 evőkanál durvára vágott mogyorót is
  • keverhetünk a masszába egy kevés apróra vágott csokit is…

Könnyű kókuszcsók

Hozzávalók:

  • 4 tojásfehérje
  • 5 dkg porcukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg kókuszreszelék
  • csipet só

Elkészítés: A tojásfehérjét egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, és kézi habverővel kifehéredésig, de még nem habbá verjük, majd a kókuszreszeléket és a csipet sót is hozzáadjuk, alaposan összekeverjük.

A masszából sütőpapírral fedett tepsire kisebb fagyiskanál vagy két kanál segítségével halmokat rakunk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük.