Mesés a színe és az aromája, a nyár minden napfényét magába zárja egy kis üvegnyi szőlőzselé, ami reggeli pirítóson, egy szelet friss kalácson a legfinomabb, de akár egy kis borral is megbolondíthatjuk, így pedig sajtok, pástétomok, sonkák mellé is ínycsiklandozó és különleges kísérő lehet.
Készíthetjük csak zöld vagy csak piros-lila szőlővel, akár a kettő keverékével is, tehetünk hozzá vaníliát, szegfűszeget, forralt bor fűszerkeveréket, a fehér szőlőhöz pár csipetnyi levendulát, a sötéthez pár levélke rozmaringot adhatunk, ezek teljesen megbolondítják az amúgy is nagyon ízgazdag szőlőzselét. A zseléhez 2-3 kilónyi szőlővel érdemes nekiállni, de az arányok kedvéért 1 kg-ra adjuk meg a receptet. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A szőlőt alaposan megmossuk majd leszemezzük, és turmixgépben vagy botmixerrel pépesítjük. Hozzáadjuk a cukrot és az esetleges ízesítőket, fűszereket, akár a szőlő egy részét kiváltó bort, és lábasba téve felforraljuk, a lángot közepesre véve 10 percet főzzük, majd hagyjuk langyosra hűlni.
Közben az üvegeket sterilizáljuk: a befőttesüvegeket tisztára mossuk a fedelükkel együtt, majd tepsibe állítjuk, sütőbe tesszük, és 100 fokra állítva a hőt 15 percet sterilizáljuk, majd kivesszük, hagyjuk hűlni, és már készen is állnak, hogy a zselét beletölthessük.
Ezután egy sűrűbb szűrőn átszűrjük a szőlőt, átpasszírozzuk, hogy minél több húst kinyerjünk belőle, és lehetőleg csak a magok és a héj maradjanak a szűrőben.
A szőlőesszeciát visszatesszük a lábasba, merőkanálnyi langyos lével kikeverjük a dzsemfixet vagy az agar-agart, és a szőlőléhez öntjük, felforraljuk, és gyöngyözve 2-3 percet főzzük, majd a sterilizált üvegekbe elosztjuk, lezérjuk, fejre állítjuk, és másnap reggelig így hagyjuk őket, majd a talpukra fordítva mehetnek a kamrapolcra – vagy díszíthetjük őket címkével, különféle textíliákkal vagy papírral a tetejükön, madzaggal átkötve – gasztroajándéknak.
*Mi az az agar-agar?
Az agar-agar növényi zselésítő anyag, tengeri vörösmoszatból készül, és ázsiai eredetű. Fehér porként kapható, feloldva színtelen és szagtalan, és fontos tudni, hogy a zselatinnal szemben egy kicsit főzni kell, ugyanis felmelegítve oldódik és fejti ki hatását, de csak lehűlve fog zselésedni. Fél liter folyadékhoz 1 teáskanálnyi agar-agart számoljunk. Nemcsak vegán és vegetáriánus étrendet követőknek lehet jó alternatíva az agar-agar, hanem mindenkinek, akit zavar, hogy a zselatint állati csontokból és kötőszövetekből állítják elő. Ázsiai élelmiszerboltokban vagy hiperekben könnyedén beszerezhető.
A chutney (ejtsd: csátni) mindig tartalmaz hagymát, karakteres fűszereket, egy kis cukrot és ecetet, valamint gyümölcsöt és/vagy zöldséget. Nem desszerthez való, inkább sós fogások izgalmas kiegészítője. Pástétomok, sonkák, sajtok, frissen sült húsok, steakek, grillezett halak, húsok, sajtok remek társa. ÍZORGIA!
Forrás: iStock
Ha zöldségből készítjük, a cékla, a sütőtök, a répa, a cukkini nagyon jó alap, remek hozzá a mazsola, az aszalt barack, a datolya, de gyümölcsből is jól működik a fűszeres, pikáns, édes-sós-savanyú mártásféle. Bármilyen gyümölcs lehet az alapja, amiből amúgy is szoktunk lekvárt főzni, de még az alma, körte is tökéletes hozzá.
A legegyszerűbb natúr csirkemellet is felvidítja egy kanálnyi chutney, mennyei pástétomhoz, érett sonkához, sajtokhoz, de gasztroajándéknak is tökéletes a házi, fűszeres, pikáns lekvár. Most egy körtés receptet mutatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A körtéket négybe vágjuk, magházukat kivágjuk, meghámozzuk, majd a körtét felkockázzuk. A hagyma külső héját lehúzzuk, félbevágjuk, majd vékony cikkekre, szálasra vágjuk.
A vajat egy serpenyőben felhevítjük, rádobjuk a hagymát és a körtét, kicsit karamellizáljuk, megszórjuk a kurkumával és a korianderrel, valamint a finomra vágott csilipaprikával, majd a cukorral, meglocsoljuk az ecettel, hozzáadjuk a mazsolát és a szegfűszeget, ráfacsarjuk a citrom levét, hozzáreszeljük a gyömbért, sózzuk, borsozzuk, majd kevés vizet öntünk alá, és 5-6 percig pároljuk fedő alatt.
Sterilizált kisebb üvegekbe merjük, lezárjuk, fejre állítva hagyjuk 10-15 percet, majd száraz dunsztba tesszük, és legalább 1 napig ott tartjuk, majd a kamrapolcra helyezzük.
Bár a bodza illatos virágjából készült szörp a tavasz és a kora nyár egyik kedvenc itala, utána megfeledkezünk erről a szabadon növő cserjéről. Pedig a bogyói is nagyon értékesek, a citrusoknál is több C-vitamint tartalmaznak, emellett jelentős mennyiségű vas, kálium, kalcium és magnézium is van bennük. Szaporán szedhető, és finom, pikáns lekvár főzhető belőle.
A szedésnél arra ügyeljünk, hogy az autós forgalomtól távolabb, tiszta levegőjű helyen szedjük, és csak az érett, egészen fekete szemeket használjuk fel – éretlenül mérgező hatása is van, nem mellesleg élvezhetetlen is. Alaposan mossuk, akár néhány percig áztassuk is langyos vízben, majd villával húzzuk le a szemeket a kocsányos ernyőről. Almával dúsítva még finomabb, egy kis vaníliával és citrommal fűszerezve.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük, és 2 dl vízzel feltesszük főni. A vaníliarudat kettévágjuk, magjait kikaparjuk, és a hüvellyel együtt az almához adjuk. A citromot félbevágjuk, 2 karikát levágunk, az almához adjuk a cukor felével együtt, és az almát puhára főzzünk néhány perc alatt.
Közben a bodzát megmossuk, leszemezzük, összeturmixoljuk, az almához adjuk a maradék cukorral és a citrom kifacsart levével, kevergetve 10 percig főzzük, majd a dzsemfixet is hozzáadva még 5 percig kevergetve főzzük.
Kidobjuk belőle a vaníliarudat és a citromkarikákat, az egészet botmixerrel még egyszer összedolgozzuk. Kisebb üvegekbe szedjük, lezárjuk, és fejre állítva hagyjuk kihűlni, majd mehetnek is a kamrapolcra.
A chutney az egyik legizgalmasabb találmány, nem könnyű pontosan definiálni, mert nagyon sokféle lehet. Valójában egy indiai gyökerekkel bíró fűszeres szósz, ami gyümölcsből vagy zöldségből készül, vagy akár a kettő keverékéből, egyszerre édes és sós, kicsit pikáns is. Leginkább egy fűszeres dzsemre hasonlít, amit azonban nem kenyérrel, hanem húsok, halak mellé szósznak, vagy sajtok, pástétomok kísérőjeként is használnak. Állaga lehet darados vagy akár egészen krémes, ezekre nincsenek is szabályok.
A chutney lelke a fűszer és a sokféle alapanyag, illetve ezek fúziója, aromáiknak harmóniája. A legegyszerűbb almából, céklából, sütőtökből vagy paradicsomból is készülhet fűszeres szósz, csak merni kell használni a fűszereket, bátran párosítani gyümölcsökkel. A chutney-ba gyakran kerül hagyma, fokhagyma, citrom vagy narancs héja, valamint olyan karakteres fűszerek, mint a gyömbér, a fahéj, a szerecsendió, de bátran használhatunk szegfűszeget, szegfűborsot, kardamomot, koriandert, mustármagot vagy akár csilit is.
Az alábbi receptben cékla, alma és szeder hármasából készült egy nagyon izgalmas és pikáns chutney, húsok és sajt mellé is isteni, és akár gasztroajándéknak is ideális. Nagy előnye, hogy bár a mennyiségben sokkal több benne a pénztárcabarát cékla és alma, mégis dominál benne a jóval kevesebb szeder.
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklákat megmossuk, és héjában megfőzzük, majd leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk, meghámozzuk és felkockázzuk. Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra vágjuk.
A hagymát meghámozzuk, szálasra vágjuk, és az olajon, gyenge tűzön párolni kezdjük, hozzáadjuk a céklát és az almát, meghintjük a korianderrel és egy csipet sóval, összeforgatjuk, majd felöntjük a vörösborral és annyi vízzel, hogy épp ellepje. Takarékon 20 percig pároljuk.
Ezután botmixerrel pürésítjük, hogy majd a szeder domináljon benne, hozzáadjuk a szedret és a befőzőcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, átkeverjük, és forrástól számítva 5 percig főzzük kevergetve.
Kisebb üvegekbe öntjük, gondosan lezárjuk, és egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy az üvegek 3/4 részéig érjen, majd lefedve, takarékon 1 órát dunsztoljuk. A vízben hagyjuk kihűlni, majd letörölgetjük, és mehetnek is a kamrapolcra.
A ringló közeli rokona a szilvának, de a nemesítések során nem volt olyan szerencsés, mint a szilva. Pedig sokféle fajtája van: találkozhatunk kicsi szemű és egészen nagy, sárga, zöld, piros és lila fajtákkal, mindegyik lédús, eleinte savanykás, majd mézédesre érik, és tökéletes alapanyaga lehet lekvárnak, fűszeres chutney-nak, ha pedig sikerül kimagozni, akkor süteményekbe is tehetjük. Igazából ez az egyik nagy hátránya: a legtöbb fajta nem magvaváló, így szépen kimagozni kimondottan macerás.
Jó tudni!
Azt viszont jó tudni, hogy magas antioxidáns-tartalmának köszönhetően semlegesítik a szabadgyököket, hatásukra felgyorsul az anyagcsere és fokozzák a zsírsejtek lebontását, így diéta esetén előszeretettel fogyaszthatjuk.
Míg nálunk amolyan megtűrt, félig elvadult gyümölcsnek tartjuk a ringlót, amit a nép nyelv fostos szilvának vagy fosókának is nevez – nem véletlenül, hiszen felpörgeti az anyagcserét –, addig a franciák és a németek megbecsülik a mirabelle néven elterjedt gyümölcsöt. Franciaországban a nagyobb szemű, húsos és illatos ringlót pedig Reine Claude-nak (Claude királyné) nevezik, I. Ferenc király hitvesének, Claude királyné tiszteletére.
Hozzávalók:
Elkészítés: A ringlót mossuk meg. Egy lábasban forraljunk vizet, dobjuk bele a ringlót, blansírozzuk 2 percig, majd szűrőkanállal szedjük ki. Ha egy kicsit hűlt, húzzuk le a héját, magozzuk ki, és tegyük egy fazékba. Ha minddel megvagyunk, egyenletesen szórjuk rá a cukrot, hogy mindenhol elfedje, ne barnuljon, és hagyjuk állni 1 órát, hogy kis levet eresszen.
A vaníliarudat vágjuk félbe, kaparjuk ki a magjait, és adjuk a hüvellyel együtt a ringlóhoz. A kardamomot egy kés lapjával roppantsuk meg, majd szedjük ki a hüvelyből, és kissé összezúzva adjuk a gyümölcshöz.
A rumot is hozzáadva tegyük fel tűzre, és forrástól számítva 15 percig főzzük kevergetve, majd a dzsemfixet is beletéve főzzük még 5 percig.
Szedjük sterilizált üvegekbe, zárjuk le, fordítsuk fejre, hagyjuk így kihűlni, majd hidegen mehetnek is a kamrapolcra a fűszeres ringlódzsemek.
A jó érett, lédús és mézédes sárgadinnyének minden tulajdonsága megvan ahhoz, hogy csábító lekvárrá változhasson, ráadásul szezonban jó áron beszerezhető, szapora és kiadós. Igaz, nincs karakteres íze, de ezen lehet változtatni egy kis fűszerezéssel: a franciák vanília- és mandulakivonattal, valamint egy kis narancshéjjal és mézzel főzik össze a sárgadinnyét, és a legvégén egy kis vajat is adnak hozzá, ami elsőre furcsának tűnhet, de működik: fényesebbé teszi a zselés lekvárt, és teljesen eltünteti a fehér habot a gyümölcsfőzetből, így gyönyörű, tiszta dzsemet kapunk.
A befőzésnél a legnagyobb mumus az üvegek sterilizálása, fertőtlenítésa, csírátlanítása szokott lenni, mert ugye ezen múlik, hogy tartósítószer nélkül eltarthassuk a finom csemegét, de ez nagyon egyszerűen megoldható a következő módon: a befőttesüvegeket tisztára mossuk a fedelükkel együtt, majd tepsibe állítjuk, sütőbe tesszük, és 100 fokra állítva a hőt 15 percet sterilizáljuk, majd kivesszük, hagyjuk hűlni, és már készen is állnak, hogy a lekvárunkat beletölthessük.
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés: A dinnyéket félbevágjuk, a magjukat kikaparjuk, majd cikkekre szeljük, a héjukból kivágjuk, felkockázzuk. Egy nagyobb lábasba öntjük, hozzáadjuk a narancs zöldséghámozóval vékonyan lehúzott héját, a cukrot és a vizet, tűzre tesszük, összekeverjük, és forrástól számolva 15 percet főzzük időnként megkeverve, a tetejéről menet közben egy kanállal leszedegetjük a habot.
Ezután kivesszük belőle a narancshéjat, hozzáadjuk a vanília- és mandulakivonatot, a vajat, valamint a zselatinfixet, botmixerrel pépesítjük és elkeverjük, és még 5-6 percig főzzük.
Sterilizált üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejre állítjuk, és így hagyjuk kihűlni, és csak másnap fordítjuk vissza és tesszük a kamrapolcra.
Forrás: iStock
Nem egy sima édes lekvár, hanem egyféle szósz az indiai gyökerekkel bíró csatni, lényege, hogy az édes, savanyú és csípős ízek keverednek benne, és mindig sós fogásokhoz kínálják, így a négy alapíz egyszerre valami egészen különleges hatású. Nagyon változatosan készíthető és fűszerezhető, a lényeg, hogy kellemesen pikáns és krémes legyen.
A karácsonyi sültekhez szuper kísérő, isteni a pulykához például, de pástétomok, érettebb sonkák vagy sajtok mellé is jól passzol, csinos kis üvegbe téve, szalaggal és címkével feldíszítve pedig saját készítésű ajándéknak sem utolsó. Most almával és fagyasztott szederrel készült, mennyei az illata, az íze és a színe is!
Szedres almacsatni
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk, apróra felkockázzuk. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért is megtiszítjuk, a hagymát vékonyan felszeleteljük, a gyömbért és a fokhagymát fokhagymaprésen átnyomjuk.
A cukrot és az ecetet egy nagyobb lábasva öntjük, hozzáadjuk a hagymát, a gyömbért, a fokhagymát és az almát, és közepes lángon felforraljuk, lefedve, időnként megkeverve 25–30 percet főzzük, amíg minden megpuhul.
Krumplinyomóval nagyjából összetörjük, hozzáadjuk a szedret, a mustárt és az őrölt koriandert, átkeverjük, és még 10 percet főzzük.
A fűszeres csatnit tiszta üvegekbe tesszük, lezárjuk, fejtetőre állítjuk, majd ha kihűltek, a talpukra állítjuk. Azonnal is fogyasztható, de hosszan eláll.
Az apple butter – vagyis az almavaj – kenhetőségének köszönheti a nevét, valójában semmi köze a vajhoz, semmi zsiradékot nem tartalmaz, almát viszont annál többet. Ha van fonnyadásnak induló, sürgős felhasználásért kiáltó almánk, mindenképpen érdemes kipróbálni, mert isteni finom, sokáig eláll, és a reggeli joghurtba, müzlibe éppen úgy tehetünk belőle, mint töltelékként pitékbe, piskótába, vagy használhatjuk lekvárpótlóként is.
Az almavaj különlegessége, hogy a puhára főtt és pépesített almát fűszerekkel és nem túl sok cukorral viszonylag hosszan és lassan főzik, így a benne lévő cukortartalom karamellizálódik, és szép barnás színt kap, miközben jó krémesre sűrűsödik. Ha valaki nem akar órákig a fazék mellett állni, és folyamatosan kevergetni, elég a sütőbe tolni, és félóránként megkeverni!
Almavaj – apple butter
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk és felkockázzuk. Leöblítjük, és egy lábasba tesszük, felöntjük az almalével, hozzáfacsarjuk a citrom levét, és fedő alatt 20 percet főzzük, majd botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a cukrot, a csipet sót, a fehéjat és a vaníliát, alaposan összekeverjük.
Egy mélyebb sütőtálat sütőpapírral bélelünk, beleöntjük az almapürét, és 130 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett sütjük, félóránként átkeverjük. A sütőpapír azért kell, hogy biztosan ne kapjon le az almapüré… Kb. 2 óra alatt nagyon szépen besűrűsödik és karamellizálódik, selymes, barna, illatos almavajat kapunk.
Ha langyosra hűlt, üvegekbe tesszük, a hűtőben hetekig eláll.
Egyszerű kelt tészta a gőzgombóc alapja, aminek különlegessége, hogy nem főzik, nem sütik, hanem gőz felett párolják. Ezzel az eljárással készül a csehek knédlije, de náluk is ismeretes töltött kelt tésztáknál, csak éppen „párán főtt” néven, de létezik gőzben főtt bukta és fánk is, ezek gyakolatilag mind-mind gőzgombóc-variációk!
Az osztrák konyha nem csak az édes gőzgombócot ismeri: készítik sósan is, húsraguval vagy spenóttal, sonkás töltelékkel gazdagítva, sajtszósszal tálalva. Kiadós, tartalmas, laktató, és ha megvan a rutin, nem is nehéz elkészíteni. Az egyetlen kihívás – a kelt tészta alapszabályai mellett –, hogy a gőzöléshez megfelelő alkalmatosságot kell teremtenünk, de ez sem olyan bonyolult.
Ha van olyan praktikus, nyeles, fröcsögés elleni fedőnk, amit hús vagy máj sütésénél ajánlott használni, akkor egy széles lábosra és egy öblös fémtálra van szükségünk: a lábosban gyöngyöztetjük majd a vizet a gőzöléshez, a fedőre ültetjük majd a gombócokat, az öblös tálat pedig ráborítjuk, hogy a gőz ne tudjon elillanni, de elégséges helyük legyen a gőzgombócoknak kényelmesen növekedni. Ha nincs fröcsögés elleni nyeles fedőnk, akkor gézlapot vagy ritka szövésű konyharuhát kötözzünk a lábos tetejére – a többi mehet a fentiek szerint.
Gőzgombóc szilvalekvárral, mákkal és vaníliaszósszal
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük. Egyik feléhez adunk egy kevés porcukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni. A másik feléhez hozzáütjük a 2 tojást, villával elhabarjuk. A lisztet tálba tesszük, elkeverjük benne a sót és a maradék porcukrot, hozzáöntjük a tejes tojást és a felfutott élesztőt, az olvasztott, de már nem forró vajat, és a tésztát robotgéppel szép simára, fényesre dolgozzuk. Cipóvá formáljuk, és langyos helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kissé átdolgozzuk, vastagabb hurkává sodorjuk, és 10-12 darabba vágjuk. Bucikat formázunk belőlük, majd konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.
Ezután a bucikat egyesével kinyújtjuk, 1-1 kanál szilvalekvárt teszünk a tésztákra, és először összecsippentjük, majd óvatosan gombóccá formázzuk. Visszatesszük a munkafelületre, és a konyharuhával ismét letakarva még 30 percet kelesztjük.
Egy szélesebb lábasban vizet melegítünk, egy olaj fröcskölése elleni sűrűn szőtt fedőt teszünk rá, és amikor már erős gőz van, akkor a buktákat rátesszük – már amennyi egyszerre lazán elfér, mert még nőni fognak. Egy másik lábassal vagy öblös fémtállal lefedjük, hogy a gőz megmaradjon, és a gombócokat kb. 15 percig főzzük, hústűvel ellenőrizzük – ha nem ragad a tűre tészta, akkor már jó.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat egy tálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a lisztet, alaposan elkeverjük. Hozzáadunk egy kevés tejet, ezzel csomómentesre keverjük. A maradék tejet feltesszük főni, majd ha forró, vékony sugárban, folyamatos keverés mellett a tojássárgás alaphoz öntjük. Az így kapott keveréket visszaöntjük a fazékba, és kis lángon besűrítjük.
Az elkészült gőzgombócokat a vaníliasodóval meglocsolva és cukros mákkal meghintve tálaljuk.
A muffint sokan lenézik, mondván, hogy túl egyszerű és unalmas, de mi másképp vagyunk ezzel: a muffin egy praktikus forma, aminek köszönhetően gyorsabban és biztosabban átsül a tészta, ráadásul praktikus is, mert már eleve ki van porciózva, ideális reggelire, uzsonnára, bulira, vagy akár magunkkal vinni piknikre vagy vendégségbe, és nagyon változatosan készíthető.
Ez egy nagyon egyszerű és gyors változat, ami joghurtos és narancsleves kevert tésztával készül, könnyű és puha, alaptésztaként is szuperül működik, egy kis egész mákkal meghintve, dzsemmel a belsejében pedig egészen mesés. Használhatunk hozzá meggy-, áfonya-, barack- vagy eperdzsemet is, de érdemes kipróbálni savanykás kökénylekvárral is, isteni!
Bögrés muffin mákkal és lekvárral
Hozzávalók 12 darabhoz:
Elkészítés: A lisztet, a sütőport és egy csipet sót egy tálban elvegyítünk. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, és a porcukorral jó habosra keverjük. Hozzáadjuk az olvasztott vajat és a vaníliát, majd további keverés mellett a narancslevet is. Ha sima és krémes, hozzáadjuk a görög joghurtot, ezzel is elkeverjük. Apránként, 3-4 részletben belekeverjük a száraz keveréket, és simára keverjük.
A muffinformákat kikenjük vajjal vagy kibéleljük muffinkapszival, sütőpapírral, és belekanalazzuk a tészta felét, majd mindegyikbe 1-1 teáskanálnyi dzsemet tesszünk, és befedjük a maradék masszával, a tetejét pedig meghintjük a mákkal.
Előmelegített 180 fokos sütőben kb. 20-25 percig sütjük, majd kivéve hagyjuk legalább langyosra hűlni…
A DIY – vagyis a magunk készítette – meglepetések a legjobbak, és nemcsak azért, mert személyes, de már alkotás közben a megajándékozottra gondolunk és az ünnepre hangolódunk. Berencsi Tünde, a Fészertitkok videósorozat háziasszonya egy különleges gasztroajándékot, egy pikáns és izgalmas narancslekvárt, valamint egy kedves fényfűzért készít, amit bárki egyszerűen el tud maga is készíteni otthon a videó alapján!
Már jó ideje száműztem a cukrot a konyhából, és igyekszem mindent természetes édesítővel megoldani. Nekem nagyon bevált a datolya, leginkább a puha és szaftos Medjool fajta, ezzel a legkönnyebb dolgozni, viszonylag könnyen pépesíthető, és már elég sok helyen kapható. Ha ilyen nem áll rendelkezésre, akkor a szárazabb aszalt datolyát érdemes langyos vízbe áztatni, hogy felpuhuljon. Emellett agavé- és juharszirupot szoktam még használni, ezek is nagyon jók és nem mellesleg egészségesek.
A morzsasütit most liszt nélkül, csak magokkal és zabpehellyel készítettem, így gluténmentes étrendbe is beilleszthető, extrán ropogós, és senki nem mondaná meg róla, hogy "mentes", nálunk legalábbis nagyon nagy kedvenc!
Lekváros morzsasüti
Hozzávalók:
Az alaphoz:
Valamint:
A tetejére:
Elkészítés: A sütialaphoz a kesudiót és a pekándiót késes robotgépbe tesszük, megőröljük, majd hozzáadjuk a mag nélküli datolyát, a vaníliát és a kókuszzsírt, és addig mixeljük, míg masszává összeáll. Egy kisebb sütőtálat sütőpapírral kibélelünk, egyenletesen belenyomkodjuk a masszát, majd megkenjük a lekvárral.
A tetejére a morzsához a zabpelyhet összekeverjük az őrölt mandulával, hozzáadjuk a kókuszzsírt és az agavészirupot, és ujjbeggyel összedolgozzuk, majd a sütire morzsoljuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 18-20 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
