A ringló közeli rokona a szilvának, de a nemesítések során nem volt olyan szerencsés, mint a szilva. Pedig sokféle fajtája van: találkozhatunk kicsi szemű és egészen nagy, sárga, zöld, piros és lila fajtákkal, mindegyik lédús, eleinte savanykás, majd mézédesre érik, és tökéletes alapanyaga lehet lekvárnak, fűszeres chutney-nak, ha pedig sikerül kimagozni, akkor süteményekbe is tehetjük. Igazából ez az egyik nagy hátránya: a legtöbb fajta nem magvaváló, így szépen kimagozni kimondottan macerás.
Jó tudni!
Azt viszont jó tudni, hogy magas antioxidáns-tartalmának köszönhetően semlegesítik a szabadgyököket, hatásukra felgyorsul az anyagcsere és fokozzák a zsírsejtek lebontását, így diéta esetén előszeretettel fogyaszthatjuk.
Míg nálunk amolyan megtűrt, félig elvadult gyümölcsnek tartjuk a ringlót, amit a nép nyelv fostos szilvának vagy fosókának is nevez – nem véletlenül, hiszen felpörgeti az anyagcserét –, addig a franciák és a németek megbecsülik a mirabelle néven elterjedt gyümölcsöt. Franciaországban a nagyobb szemű, húsos és illatos ringlót pedig Reine Claude-nak (Claude királyné) nevezik, I. Ferenc király hitvesének, Claude királyné tiszteletére.
Hozzávalók:
Elkészítés: A ringlót mossuk meg. Egy lábasban forraljunk vizet, dobjuk bele a ringlót, blansírozzuk 2 percig, majd szűrőkanállal szedjük ki. Ha egy kicsit hűlt, húzzuk le a héját, magozzuk ki, és tegyük egy fazékba. Ha minddel megvagyunk, egyenletesen szórjuk rá a cukrot, hogy mindenhol elfedje, ne barnuljon, és hagyjuk állni 1 órát, hogy kis levet eresszen.
A vaníliarudat vágjuk félbe, kaparjuk ki a magjait, és adjuk a hüvellyel együtt a ringlóhoz. A kardamomot egy kés lapjával roppantsuk meg, majd szedjük ki a hüvelyből, és kissé összezúzva adjuk a gyümölcshöz.
A rumot is hozzáadva tegyük fel tűzre, és forrástól számítva 15 percig főzzük kevergetve, majd a dzsemfixet is beletéve főzzük még 5 percig.
Szedjük sterilizált üvegekbe, zárjuk le, fordítsuk fejre, hagyjuk így kihűlni, majd hidegen mehetnek is a kamrapolcra a fűszeres ringlódzsemek.
A jó érett, lédús és mézédes sárgadinnyének minden tulajdonsága megvan ahhoz, hogy csábító lekvárrá változhasson, ráadásul szezonban jó áron beszerezhető, szapora és kiadós. Igaz, nincs karakteres íze, de ezen lehet változtatni egy kis fűszerezéssel: a franciák vanília- és mandulakivonattal, valamint egy kis narancshéjjal és mézzel főzik össze a sárgadinnyét, és a legvégén egy kis vajat is adnak hozzá, ami elsőre furcsának tűnhet, de működik: fényesebbé teszi a zselés lekvárt, és teljesen eltünteti a fehér habot a gyümölcsfőzetből, így gyönyörű, tiszta dzsemet kapunk.
A befőzésnél a legnagyobb mumus az üvegek sterilizálása, fertőtlenítésa, csírátlanítása szokott lenni, mert ugye ezen múlik, hogy tartósítószer nélkül eltarthassuk a finom csemegét, de ez nagyon egyszerűen megoldható a következő módon: a befőttesüvegeket tisztára mossuk a fedelükkel együtt, majd tepsibe állítjuk, sütőbe tesszük, és 100 fokra állítva a hőt 15 percet sterilizáljuk, majd kivesszük, hagyjuk hűlni, és már készen is állnak, hogy a lekvárunkat beletölthessük.
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés: A dinnyéket félbevágjuk, a magjukat kikaparjuk, majd cikkekre szeljük, a héjukból kivágjuk, felkockázzuk. Egy nagyobb lábasba öntjük, hozzáadjuk a narancs zöldséghámozóval vékonyan lehúzott héját, a cukrot és a vizet, tűzre tesszük, összekeverjük, és forrástól számolva 15 percet főzzük időnként megkeverve, a tetejéről menet közben egy kanállal leszedegetjük a habot.
Ezután kivesszük belőle a narancshéjat, hozzáadjuk a vanília- és mandulakivonatot, a vajat, valamint a zselatinfixet, botmixerrel pépesítjük és elkeverjük, és még 5-6 percig főzzük.
Sterilizált üvegekbe töltjük, lezárjuk, fejre állítjuk, és így hagyjuk kihűlni, és csak másnap fordítjuk vissza és tesszük a kamrapolcra.
Forrás: iStock
Az apple butter – vagyis az almavaj – kenhetőségének köszönheti a nevét, valójában semmi köze a vajhoz, semmi zsiradékot nem tartalmaz, almát viszont annál többet. Ha van fonnyadásnak induló, sürgős felhasználásért kiáltó almánk, mindenképpen érdemes kipróbálni, mert isteni finom, sokáig eláll, és a reggeli joghurtba, müzlibe éppen úgy tehetünk belőle, mint töltelékként pitékbe, piskótába, vagy használhatjuk lekvárpótlóként is.
Az almavaj különlegessége, hogy a puhára főtt és pépesített almát fűszerekkel és nem túl sok cukorral viszonylag hosszan és lassan főzik, így a benne lévő cukortartalom karamellizálódik, és szép barnás színt kap, miközben jó krémesre sűrűsödik. Ha valaki nem akar órákig a fazék mellett állni, és folyamatosan kevergetni, elég a sütőbe tolni, és félóránként megkeverni!
Almavaj – apple butter
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk és felkockázzuk. Leöblítjük, és egy lábasba tesszük, felöntjük az almalével, hozzáfacsarjuk a citrom levét, és fedő alatt 20 percet főzzük, majd botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a cukrot, a csipet sót, a fehéjat és a vaníliát, alaposan összekeverjük.
Egy mélyebb sütőtálat sütőpapírral bélelünk, beleöntjük az almapürét, és 130 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett sütjük, félóránként átkeverjük. A sütőpapír azért kell, hogy biztosan ne kapjon le az almapüré… Kb. 2 óra alatt nagyon szépen besűrűsödik és karamellizálódik, selymes, barna, illatos almavajat kapunk.
Ha langyosra hűlt, üvegekbe tesszük, a hűtőben hetekig eláll.
Egyszerű kelt tészta a gőzgombóc alapja, aminek különlegessége, hogy nem főzik, nem sütik, hanem gőz felett párolják. Ezzel az eljárással készül a csehek knédlije, de náluk is ismeretes töltött kelt tésztáknál, csak éppen „párán főtt” néven, de létezik gőzben főtt bukta és fánk is, ezek gyakolatilag mind-mind gőzgombóc-variációk!
Az osztrák konyha nem csak az édes gőzgombócot ismeri: készítik sósan is, húsraguval vagy spenóttal, sonkás töltelékkel gazdagítva, sajtszósszal tálalva. Kiadós, tartalmas, laktató, és ha megvan a rutin, nem is nehéz elkészíteni. Az egyetlen kihívás – a kelt tészta alapszabályai mellett –, hogy a gőzöléshez megfelelő alkalmatosságot kell teremtenünk, de ez sem olyan bonyolult.
Ha van olyan praktikus, nyeles, fröcsögés elleni fedőnk, amit hús vagy máj sütésénél ajánlott használni, akkor egy széles lábosra és egy öblös fémtálra van szükségünk: a lábosban gyöngyöztetjük majd a vizet a gőzöléshez, a fedőre ültetjük majd a gombócokat, az öblös tálat pedig ráborítjuk, hogy a gőz ne tudjon elillanni, de elégséges helyük legyen a gőzgombócoknak kényelmesen növekedni. Ha nincs fröcsögés elleni nyeles fedőnk, akkor gézlapot vagy ritka szövésű konyharuhát kötözzünk a lábos tetejére – a többi mehet a fentiek szerint.
Gőzgombóc szilvalekvárral, mákkal és vaníliaszósszal
Hozzávalók:
A vaníliasodóhoz:
A tálaláshoz:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, megfelezzük. Egyik feléhez adunk egy kevés porcukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, hagyjuk felfutni. A másik feléhez hozzáütjük a 2 tojást, villával elhabarjuk. A lisztet tálba tesszük, elkeverjük benne a sót és a maradék porcukrot, hozzáöntjük a tejes tojást és a felfutott élesztőt, az olvasztott, de már nem forró vajat, és a tésztát robotgéppel szép simára, fényesre dolgozzuk. Cipóvá formáljuk, és langyos helyen kb. 1 óra alatt duplájára kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kissé átdolgozzuk, vastagabb hurkává sodorjuk, és 10-12 darabba vágjuk. Bucikat formázunk belőlük, majd konyharuhával letakarva még 30 percet kelesztjük.
Ezután a bucikat egyesével kinyújtjuk, 1-1 kanál szilvalekvárt teszünk a tésztákra, és először összecsippentjük, majd óvatosan gombóccá formázzuk. Visszatesszük a munkafelületre, és a konyharuhával ismét letakarva még 30 percet kelesztjük.
Egy szélesebb lábasban vizet melegítünk, egy olaj fröcskölése elleni sűrűn szőtt fedőt teszünk rá, és amikor már erős gőz van, akkor a buktákat rátesszük – már amennyi egyszerre lazán elfér, mert még nőni fognak. Egy másik lábassal vagy öblös fémtállal lefedjük, hogy a gőz megmaradjon, és a gombócokat kb. 15 percig főzzük, hústűvel ellenőrizzük – ha nem ragad a tűre tészta, akkor már jó.
Közben a vaníliasodóhoz a tojássárgákat egy tálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a lisztet, alaposan elkeverjük. Hozzáadunk egy kevés tejet, ezzel csomómentesre keverjük. A maradék tejet feltesszük főni, majd ha forró, vékony sugárban, folyamatos keverés mellett a tojássárgás alaphoz öntjük. Az így kapott keveréket visszaöntjük a fazékba, és kis lángon besűrítjük.
Az elkészült gőzgombócokat a vaníliasodóval meglocsolva és cukros mákkal meghintve tálaljuk.
A DIY – vagyis a magunk készítette – meglepetések a legjobbak, és nemcsak azért, mert személyes, de már alkotás közben a megajándékozottra gondolunk és az ünnepre hangolódunk. Berencsi Tünde, a Fészertitkok videósorozat háziasszonya egy különleges gasztroajándékot, egy pikáns és izgalmas narancslekvárt, valamint egy kedves fényfűzért készít, amit bárki egyszerűen el tud maga is készíteni otthon a videó alapján!
A lekvárt mindenki imádja, ám elég macerás műfaj és tele van cukorral, ha a nagyi receptúráját követjük, de szerencsére zseniálisan egyszerű, ráadásul pofonegyszerű, cukormentes és szuperegészséges is lehet, ha chiamaggal sűrítjük, almalével édesítjük, és ami különösen jó hír: friss gyümölcs helyett fagyasztottal is készíthetjük, sokkal olcsóbb, és olyan egyszerű, hogy hetente egyszer rászánhatunk 5 percet, hogy mindig friss dzsemet dézsmálhassunk a reggelihez, uzsonnához vagy csak úgy… Ráadásul a fagyasztott gyümölcs kiolvadó leve szuper a dzsemhez használt chiamagnak, amit teljesen felszív!
Mindenhez jól passzol ez a friss dzsem, ami hűtőben 1 hétig vígan elvan, palacsinta, joghurt, müzli, reggeli pirítós tetejére halmozva is tökéletes, villámgyors és isteni finom, bármilyen gyümölcskeverékkel kipróbálható, vagy csak szederből, málnából, eperből is készíthetjük – egyik változat sem fog csalódást okozni!
Friss dzsem cukormentesen, chiamaggal
Hozzávalók:
Elkészítés: A fagyasztott gyümölcsöket tálba tesszük, hagyjuk kiolvadni vagy mikróban 2 perc alatt kiolvasztjuk, hozzáadjuk a chiamagot és az almelét, egy villával alaposan átnyomkodjuk, majd üvegbe téve a hűtőbe tesszük.
Másnapra sűrű lekvárt kapunk, amit 6-7 napig ízlés szerint használhatunk joghurt, müzli, palacsinta vagy pirítós, rizspufi tetejére kanalazva. 🙂
A pasta flora egy nagyon omlós, vaníliás cookie-ra emlékeztető tésztájú sütemény, amit lekvárral töltenek, és a leggyakrabban rácsozzák a tetejét. Népszerű baracklekvárral, fügelekvárral, narancs- és málnadzsemmel is, de a legnépszerűbb talán az eperlekváros változat.
Ennek a tésztának a jellegzetessége, hogy búzadara is kerül bele, ettől – és persze a vajtól – lesz nagyon omlós, és bár a tészta összeállításakor nagyon lágynak tűnhet, a hűtős pihentetés során a búzadara egyrészt megszívja magát, a vaj pedig megdermed, így könnyen kezelhető tésztával dolgozhatunk már nyújtáskor.
Pasta flora – görög lekváros linzer
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat és a cukrot egy keverőtálba tesszük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt jó habosra verjük. Hozzáadjuk a vanília-kivonatot, az egyik tojást, a másiknak csak a sárgáját, és tovább verjük, amíg szép sima krémet kapunk. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a búzadarát, a sütőport és a sót – összekeverjük, majd a vajas keverékhez adjuk, és egy spatulával összedolgozzuk. Nagyon lágy tésztát kapunk, amit 1/3-2/3 arányban kettéosztunk, frissen tartó fóliába csomagolunk, és 30 percre a hűtőbe tesszük, hogy jól formázható tésztává dermedjen.
Lisztezett munkafelületen a nagyobb tésztát kinyújtjuk, majd egy tapadásmentes 25 centis piteformába átemeljük, lenyomkodjuk úgy, hogy a peremére is jusson. Beleöntjük a dzsemet, elsimítjuk, hogy mindenhol egyenletesen legyen, majd a kisebb adag tésztát is kinyújtjuk, csíkokra vágjuk, és berácsozzuk a pite tetejét, majd a maradék tojásfehérjével lekenjük a tésztát.
A pitét 190 fokos sütőbe toljuk, és kb. 35 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Szeletelve tálaljuk, ízlés szerint vaníliafagyit kínálhatunk mellé – nem fogja elrontani.
Érik az eper, istenien édes, és bár boltban ugyancsak húzós az ára, a szedd magad földeken feltankolhatunk belőle annyit, hogy még egy kis lekvárnak is jusson. És mindenki felejtse el a gyerekkori emlékeket, amikor hosszú órákon át állt a nagyi az átforrósodott konyhában, kevergetve a rotyogó, fröcskölő lekvárt, és mindenhol dunsztoslábasok és befőttesüvegek várakoztak a sorukra.
Ma már szerencsére van turmix, mikró és dzsemfix, amelyek játékká változtatják a lekvárfőzést, és fél óra alatt megvagyunk az üvegbe zárt isteni házi eperlekvárral, amivel egész évben emlékezhetünk a kora nyári napfényre. Ráadásul a házi változatba kevesebb cukor kerül, nincs benne tartósítószer, és megbolondíthatjuk fűszerekkel, citrusokkal vagy marcipánnal, amiktől egyedi és még finomabb lesz, akár gasztroajándéknak is tökéletes.
Így segít a technika
A befőzésben az üvegek sterilizálása a legmacerásabb manőver, de ez elengedhetetlen ahhoz, hogy később ne romoljon meg a munkánk gyümölcse. Ezt a legegyszerűbben mikróban végezhetjük el, mégpedig úgy, hogy a tiszta üvegeket és a tetőket elöblítjük, kicsit hagyjuk lecsepegni, majd a mikróba tesszük, és 800 Watton 1 perce beindítjuk. Megnézzük, hogy nedves-e még, ha igen, még 1 percet adunk nekik, ha nem, akkor kivesszük a STERIL üvegeinket. Ilyen egyszerű.
A második jó hír, hogy az epret nem kell órákig főzni, elég neki maximum 10 perc, ha előtte cukorral pürésítjük botmixerrel vagy turmixszal. Ha felforr és kicsit rotyog, mehet bele a dzsemfix, ami nem más, mint egy kis zselésítő, amitől kellően összeáll a lekvár, nem veszíti el a szép színét a sok főzéstől, és jóval több aroma és vitamin is marad benne!
Fűszeres változatok
Az eperlekvár magában is nagyon finom, egy kis citromot mindenképpen érdemes beletenni, de emellett fűszerekkel is megbolondíthatjuk, így különleges, gasztroajándéknak is tökéletes csemegéket kapunk.
Eperlekvár (alaprecept)
Hozzávalók:
Elkészítés: Az epret megmossuk, kicsumázzuk, hozzáadjuk a cukrot és a citrom kifacsart levét, majd turmixszal vagy botmixerrel pépesítjük – hagyhatunk benne kisebb darabokat.
Egy lábasban a tűzre tesszük, elkeverjük benne a dzsemfixet, és forrástól számítva 3-4 percig főzzük. Elosztjuk az előkészített üvegekbe, de nem töltjük teljesen tele, lezárjuk a tetővel, és egy gyors mozdulattal fejtetőre állítjuk őket, és így hagyjuk kihűlni, majd hidegen a talpukra állítva mehetnek a kamrapolcra.
Ha esetleg kimarad valamennyi, és nem tölt ki egy üveget, azt hűtőbe tehetjük, és frissen elfogyaszthatjuk sütihez, reggeli pirítóshoz…
A sós bundás kenyér is népszerű reggeli fogás, de az édes változattal is érdemes ismerkedni. A franciák szívesen készítik ebben a formában, tejszínes tojásba forgatva és vajban megsütve a már kicsit szikkadtabb, fogyasztásra nem túl csábító, cseppet sem élvezetes kenyeret.
De ahogy a sós bundás kenyeret, úgy az édes változatot is megtölthetjük, különösen akkor tesz jót neki, ha kissé megfáradt, szárazabb a kenyér. Egy kis dzsemmel és krémsajttal megtöltve ízt és puhaságot adhatunk a bundás kenyérnek, ezek sülés közben átitatják, és még puhább és illatosabb lesz. Nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Epres-krémsajtos töltött francia bundás kenyér
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyerek felét megkenjük krémsajttal, a másik felét pedig eperlekvárral, majd a kétféle kenyereket egymásra borítjuk.
A tojást egy tálba felütjük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot és a tejszínt, és villával felverjük.
A vajat serpenyőbe tesszük, felolvasztjuk. Amikor már forró, a szendvicseket megmártjuk a tojásban, és a vajon mindkét oldalukat 2-3 perc alatt aranybarnára sütjük. Azon melegében tálaljuk.
Dió, baracklekvár, omlós tészta rétegezve és csokoládéval bevonva, ez a világbajnok süteményünk, a zserbó, amiben ez a négyféle íz mennyei harmóniát alkot. Kicsit újragondolva elkészíthetjük egyszerűbb és gyorsabb változatát falatnyi golyók formájában, mégpedig úgy, hogy a darált diót, a sárgabaracklekvárt és a csokoládét megtartjuk, de a legmacerásabb, hosszadalmasabb tésztát kekszre cseréljük.
Olvasónk, Klári zabkekszet használ a zserbógolyóhoz, ami azért jó választás, mert eleve édes, így cukor nem kell a golyóhoz, másrészt kissé darabos, ami nagyon jó textúrát ad ennek az elronthatatlan süteménynek. „Ajánlom mindenkorra, mert egyszerű és mutatós desszert. Az én családom imádja, főleg a gyerekek!”
Zabkekszes zserbógolyó
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy nagy tálban összekeverjük a darált kekszet és a darált diót, majd hozzáadjuk a sárgabaracklekvárt, és összegyúrjuk. A masszából vizes kézzel kis golyókat formázunk, és mindet egy tálcára rakjuk.
Az étcsokit, a vajat és az olajat vízgőz felett felolvasztjuk. A csokimázba egyenként belemártjuk a golyókat, tálcára rakjuk, és dekorcukorral díszítjük. Ha teljesen megdermed a csokimáz, akkor fogyasztható.
A receptet és a fotót Szekeres Lajosné Klári küldte. Köszönjük!
Küldj te is receptet ünnepi receptversenyünkre, és nyerd meg a Nagy csokoládé könyvet! >>
Eredetileg hanuka ünnepére sütötték ezt a zsidó gyökerekkel bíró süteményt, de annyira tökéletes, gazdag és ünnepi, hogy mára már szinte karácsonyi süteménynek is számít, a bejgli, a zserbó és a gyümölcskenyér mellett. A flódninak rengeteg változata ismert – a tésztától a rétegeken és belevalókon át.
A flódni tésztájába hagyományosan nem kell se sütőpor, se élesztő, egy omlós, zsíros tészta, amihez kóser libazsírt használtak, de készíthető természetesen vajjal vagy más zsiradékkal ha nem követjük a zsidó vallás diktálta szabályokat, ahogy rakhatunk a tésztába egy kis élesztőt is, mint a zserbónál.
A klasszikus rétegek a mák, a dió, az alma és a szilvalekvár, de bármelyik elhagyható, illetve találkozhatunk olyan változattal is, amelynél az egyik réteget túrós töltelék helyettesíti. Érdemes megemlíteni, hogy a dió és a mák a bőséget és gazdagságot szimbolizálja a néphagyomány szerint, ezért is kapnak olyan hangsúlyos szerepet az év végi desszertjeinkben, ezzel mintegy becsalogatva a gazdagságot és a bő termést az elkövetkezendő évre. Az alma az egészséget jelzi, a bor pedig réges-régi gondűző, ezért kell helyett kapnia ebben a nagyon ünnepi süteményben.
A képen látható flódniba szilvalekvár helyett baracklekvár került, az alma pedig elmaradt, de ha valaki nekiáll, nem érdemes kihagynia belőle, mert úgy az igazi!
Flódni
Hozzávalók:
A tésztához:
A diós töltelékhez:
A mákos töltelékhez:
Az almás töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: Elsőként elkészítjük a töltelékeket. Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, lereszeljük, és a fehérborral lassú tűzön megpároljuk, időnként megkeverve. Amikor elfőtte a levét, ízlés szerint és az alma édességétől függően porcukorral ízesítjük, elkeverjük, ha nagyon leveses, akkor egy kis darált kekszmorzsát adunk hozzá, hűlni hagyjuk.
Közben a diós és a mákos töltelékhez a tejet két külön edényben felmelegítjük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat, a mazsolát, valamint a darált mákot és a darált diót, elkeverjük. Nem baj, ha egy kicsit hígnak tűnik, hűlés közben még sűrűsödik.
A tésztához a lisztet és a réteslisztet egy keverőtálban összekeverjük, hozzáadjuk a porcukrot és a tojássárgákat, majd a lágy zsírt vagy vajat is, és elkezdjük összedolgozni, közben annyi tejfölt adunk hozzá, hogy jól gyúrható, fényes tésztát kapjunk. 5 egyforma darabra osztjuk, félretesszük.
Sütőpapírból két akkora lapot vágunk, mint a tepsink. Az egyiken kinyújtunk egy darab tésztát úgy, hogy a szélekig érjen, megszurkáljuk villával, majd a tepsi aljába tesszük. Elosztjuk rajta egyenletesen a diós tölteléket.
A másik sütőpapír lesz a továbbiakban a „nyújtódeszkánk” és a mércénk. Kinyújtjuk rajta a következő tésztát, ráborítjuk a diós töltelékre, majd óvatosan lehúzzuk róla a sütőpapírt. Megszurkáljuk villával, és egyenletesen elsimítjuk rajta az almás tölteléket.
A sütőpapíron kinyújtjuk a harmadik tésztát, ráborítjuk az almás töltelékre, majd lehúzzuk róla a papírt, megszurkáljuk óvatosan villával. Erre kerül a mákos töltelék, majd a negyedik kinyújtott tészta, amit egyenletesen megkenünk lekvárral, majd az utolsó kinyújtott tésztával befedjük. Megszurkáljuk villával, lekenjük felvert tojással.
190 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és legkeverés mellett kb. 55–60 percig sütjük. Ha megsült, kivesszük, megszórjuk porcukorral, és türelmesen megvárjuk, hogy kihűljön, mert szépen csak hidegen szeletelhető.
Befőzni télen is lehet, bizonyság erre a narancslekvár: nemcsak a lekvárfőzés tevékenységével, de színével, illatával és lédús húsba zárt napfénnyel is nyarat hoz a konyhába. A narancslekvár türelmes és pepecselős konyhatündéreknek való, nem az a gyorsan összedobható finomság, viszont meghálálja a ráfordított időt és energiát, és még gasztroajándéknak is tökéletes, ha kicsit feldíszítjük az üvegeket.
Ha tehetjük, kezeletlen vagy bio narancsot válasszunk, ha erre nincs módunk, akkor áztassuk be a narancsokat jó meleg vízbe fél órára, majd dörzsis szivaccsal folyó víz alatt alaposan sikáljuk meg. A lekvárba kerül a narancs héjából is, ezért fontos ez az alapos előkészület.
A narancslekvárt készíthetjük édesebbre vagy kesernyésebbre, nagyon keserűre azért nem érdemes. A keserű anyag a fehér hártyákban és héjban van, így a narancslekvár főzésekor a gyümölcs előkészítése a legnagyobb kihívás. A sárga héjat érdemes zöldséghámozóval levágni, ezzel a módszerrel jut a legkevesebb fehér rész majd a lekvárba. Ezután éles késsel vágjuk le a fehér részt is, hogy csak a gyümölcshús maradjon. Ha szeretjük kesernyésebben, akkor ezután felkockázhatjuk, felszeletelhetjük, de ha nem, akkor filézzük ki a narancsot. Ha nem szeretnénk ennyit pepecselni, akkor csak a levét és a lehámozott héját használjuk a narancsnak.
A narancslekvár jól ízesíthető, illik hozzá a vanília, a fahéj, a szegfűszeg, a csillagánizs, a gyömbér, de megbolondíthatjuk egy kis vodkával vagy Camparival, Aperollal.
Narancslekvár
Hozzávalók:
Elkészítés: A narancsot és a citromot alaposan megmossuk, majd egy zöldséghámozóval vékonyan levágjuk a héjakat úgy, hogy minél kevesebb fehér rész jöjjön le. Vékonyan felcsíkozzuk a héjakat egy éles késsel, lábasba tesszük, felöntjük 3 dl vízzel, hozzáadunk 30 dkg cukrot, és feltesszük főni. Ha felforrt, takarékra vesszük, és 25 percig gyöngyöztetve főzzük.
Közben a narancsról levágjuk a fehér héjat, kifilézzük, felfogjuk a levét is, és a gyümölcshúst hozzáadjuk a cukros héjhoz. A maradék cukrot és a fűszereket is hozzáadjuk, és időnként megkeverve kb. 1 órát főzzük.
Közben kisebb üvegeket kimosunk, sütőlemezre tesszük a tetejükkel együtt, és 80 fokos sütőbe toljuk kb. 20 percre. Az így csírátlanított üvegekbe töltjük a lekvárt, lezárjuk, betesszük a sütőbe, amit 5 perc után elzárunk. Itt hagyjuk kihűlni a lekvárokat.
Ez is érdekelhet: Gasztroajándékok – minden alkalomra
Az utóbbi években minket is elértek a gasztronómiai forradalom méltán legszerethetőbb vívmányai, a „homemade”, azaz otthon készített ehető-iható meglepetések. Legyen szó karácsonyról vagy születésnapról, ballagásról, kerti partiról vagy halloweenról, ajándékot adni és kapni egyaránt öröm. És hogy mi minden kerülhet ki a kamrából?
Erre nyújt választ ez a könyv édes és sós finomságok kimeríthetetlen tárházát felsorakoztatva az olvasó előtt. Sőt: nemcsak főzésre és sütésre invitál, hanem megmutatja azt is, hogy miképp bújtatható egyedi köntösbe az elkészült gasztroajándék. Adjunk a kiválasztott recepthez egy csipetnyi szeretetet, és a hatás garantáltan nem marad el!
