Sajnos, mint tudjuk, az egészséges ételek a legtöbbször nem éppen a legkülönösebbek, de néhány aprósággal mi viszont könnyedén azzá varázsolhatjuk őket. Intsünk hát búcsút a bolti, agyoncukrozott gyümölcsjoghurtoknak, nézzünk szét otthon, legyünk kreatívak, és alkossunk szuper dolgokat mindössze két hozzávalóból!
Lekvár
A késő nyár és a kora ősz a befőzések időszaka volt, ilyenkor a legtöbb kamra polca roskadozik a jobbnál jobb lekvároktól, úgyhogy itt az idő megbontani őket, és belevarázsolni őket egy tál natúr joghurtba. És mint mindennél, itt is a legfontosabb szabály: a házi sokkal jobb, mint a bolti! Így ha esetleg ti nem is tettetek el lekvárt idén, akkor irány meglátogatni a szülőket/nagyszülőket/termelői piacokat és beszerezni néhány üveg ínycsiklandó házilekvárt, ami a későbbiekben is jó szolgálatot tehet majd.
Pesto
Most kapaszkodjatok meg: a joghurt nemcsak az édessel, hanem a sóssal is remekül passzol! Tudjuk, elsőre furának tűnhet pestót önteni a joghurtunkba, pedig meglepően különleges, zöldséges-fűszeres ízt ad neki. Ha mégis túl extrémnek találjuk ezt a verziót, akkor használhatjuk zöldségek (sárgarépa, zeller stb.) mártogatósaként is – ez pedig akár vendégváróként is megállja a helyét.
Párolt zöldség
Ha már a zöldségeknél tartunk: maradt egy kis párolt zöldség az előző esti vacsiból? Joghurtba vele! Most őszintén, kell ennél több egy könnyű vacsorához?
Granola
A reggeli pelyhek non plus ultrája a granola, ami nem más, mint egy megpirított müzli. Reggelik, desszertek és egészséges nasik kedvelt alapanyaga, miért ne keverhetnénk bele a joghurtba is? Mi már többször is elkészítettük házilag, egyszer videóval is, most pedig ezeket az isteni pelyheket joghurttal kombináltuk – már kész is a tökéletes napindító!
Amúgy nem átverős, mert csípni fog nagyon is, de a szelídebb, sőt nagyon szelíd, igazán édes rokon, a kápia veszi át a hordozó szerepét, ő adja a mennyiséget, a textúrát, az édes ízt, amit a mérges kis csili megbolondít, de nagyon!
Valójában egy isteni, nagyon finom, pikáns szósz készül itt, amit azért nevezünk lekvárnak, mert kellően édes, de nem kenyérre kenjük, hanem olyan elegáns mellékszereplő, mint a hagymalekvár, amit finom kísérőnek szánunk pikáns kiegészítőként ínyenc fogásokhoz.
A paprika amúgy is szuper alapanyag, amit kora ősszel jó áron és számtalan fajtában beszerezhetünk a piacon, készülhet belőle télire lecsó és ajvár, de a csípős csililekvárnak is helye van a kamrapolcon. Hamburgerhez, fasírthoz, bármilyen sült halhoz, ázsiai fogásokhoz szuper kiegészítő, de egy szendvicset is felvidít egy kiskanálnyi édes-csípős pikantéria. Nem utolsósorban szuper gasztroajándék lehet karácsonyra!
Fontos! A csípősséget mindenki a maga és családja ízlése szerint állítsa be. Vannak, akik bírják a brutál változatokat, mások a szelídebb, kicsit csípős változatokat kedvelik. Kóstolni kell folyamatosan, mértékkel és okosan adagolni, hogy a tökéletes eredményt elérjük. Csili helyett cseresznyepaprikával is készíthető!
Csililekvár édesen és pikánsan
Hozzávalók:
Elkészítés: A kápiapaprikát szeletekre vágjuk, majd kockákra. A csilit vékonyan felszeleteljük. A paradicsomot felkockázzuk. Egy lábosban az olajat felmelegítjük, beledobjuk az előkészített kápiapaprikát, majd néhány perc után a paradicsomot, 5-6 perc párolás után hozzáadjuk a finomra szeletelt fokhagymát és a csilit, összeforgatjuk, megszórjuk a cukorral, a sóval, meglocsoljuk a balzsamecettel, és lefedve kb. 20 percig pároljuk.
A fűszeres ragut motmixerrel pürésítjük, ha szükséges, ízesítjük cukorral, sóval, balzsamecettel, és forrón üvegekbe merjük, azonnal lezárjuk, majd megfordítjuk, és 10-15 percet várunk, majd szárazdunsztba tesszük.
A piskótatekercs rengeteg variációban készülhet: az alap a soktojásos fehér piskóta hagyományosan házi baracklekvárral töltve, de készíthetjük kakaós változatban málnadzsemmel, darált dióval, mandulával vagy mákkal gazdagított piskótával, tejszínes vagy mascarponés krémmel. Piskótarolád az alapja a franciák kedvelt ünnepi süteményének, a fatörzs tortának is (bûche de Noël), ami karácsonykor körülbelül annyira elmaradhatatlan náluk, mint nálunk a bejgli.
A tökéletes piskóta sütése megkíván egy kis tapasztalatot, illetve fontos, hogy nagyon krémesre, habosra keverjük a tojássárgákat, keményre verjük a habot, és a megfelelő hőmérsékleten süssük.
A piskótaroládnál fontos, hogy a kisült piskótát még melegen tekerjük fel, majd ha kihűlt, kitekerjük, megkenjük, visszatekerjük. Ha kihűlés után próbálkoznánk a tekeréssel, törni fog a tészta…
Piskótatekercs lekvárral
Hozzávalók 2 tekercshez:
Elkészítés: A piskótához a 6 tojást feltörjük, különválasztjuk a sárgáját a fehérjétől. A sárgájához hozzáadjuk a cukrot és vaníliás cukrot, majd habverővel krémesre keverjük. Fontos, hogy igazán krémes, szinte habos legyen, ettől lesz könnyű, levegős a piskóta! Beleszitáljuk a lisztet, hozzáadjuk a sütőport, jól elkeverjük csomómentesre.
A tojásfehérjéből kemény habot verünk, majd fokozatosan, adagonként és óvatosan hozzáforgatjuk a tésztához.
A tésztát kettéosztjuk, majd egyik felét egy sütőpapírral lefedett sütőlapra simítjuk, és 170 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük. Utána ugyanígy járunk el a másik adaggal is.
Kivéve onnan kicsit hagyjuk hűlni, majd megfordítjuk, lehúzzuk róla a sütőpapírt, és feltekerjük. 20 perc pihentetés után kitekerjük, és megkenjük lekvárral. Feltekerjük, levágjuk a két szélét, majd megszórjuk porcukorral. Szeletelve tálaljuk.
Citrommal, levendulával ízesítve nagyon, de nagyon finom, és aki nem tudja, hogy miből is főztük, soha nem jönne rá magától. A levendulával bánjuk csínyján, nem kell belőle sok: ennyi épp egy kis illatot, aromát ad a dzsemnek. A cukkinilekvár mellett szól még az is, hogy a drága gyümölcsökhöz képest azért jóval kedvezőbb áron be tudjuk szerezni a cukkinit, ha éppen nem vagyunk olyan szerencsések, hogy a veteményeskertben még meg is terem.
Más fűszerekkel is ízesíthető, nekem most ez a kedvencem, reggelire kiflire, kalácsra, egy szelet pirítósra vagy kétszersültre jobbat el sem tudok képzelni, de sütihez, palacsintához is nagyon finom.
Levendulás-citromos cukkinilekvár
Hozzávalók 2 db 700 ml-es üveghez:
Elkészítés: A cukkinit tisztítsuk meg, majd vágjuk félbe, és kanállal távolítsuk el a magokat. Ezután egy nagyobb lyukú reszelőn reszeljük le.
A citromokat hámozzuk meg, és a fehér részüket teljesen távolítsuk el. Én olyan citromokat használtam fel, melyeknek a héját pár nappal ezelőtt már lereszeltem. Így a kissé már megszáradt fehér részt szépen le tudtam egyben húzni a gyümölcshúsról. Ezután vágjuk fel kisebb kockákra, és adjuk hozzá a már lereszelt cukkinihez.
Tegyük fel a tűzre főni, és közben adjuk hozzá a cukrot, a vaníliás cukrot, az őrölt fahéjat és a levendulavirágot. Kevergetve főzzük 10-15 percig, majd vegyük le a tűzről, és botmixerrel pépesítsük.
Ezután tegyük vissza a tűzre, és jól forraljuk ki. Amikor már forr, újra vegyük le a tűzről, majd állandó keverés mellett szórjuk bele a dzsemesítőt, és egy kézi habverővel pár perc alatt keverjük simára.
Végül az elkészült, forró dzsemet merjük bele az üvegekbe, és légmentesen zárjuk le. Ezután pár percre állítsuk fejtetőre az üvegeket, majd fordítsuk vissza, és így hagyjuk teljesen kihűlni a lekvárt. Dunsztolni nem kell!!!
Az elkészült lekvárt felhasználhatjuk sütemények, palacsinták ízesítésére, de reggelire is kitűnő pl. friss péksüteménnyel vagy éppen kétszersülttel fogyasztva.
A Salvia hispanica, közismert nevén chia, egy virágzó növény, mely Mexikóban és Guatemalában őshonos. Magja ehető, több kutatás is rávilágított arra, hogy gyógyító tulajdonságai igen jelentősek. A chia esetén teljes értékű fehérjéről beszélhetünk, nem tartalmaz glutént, így gluténérzékenyek is bátran fogyaszthatják. Számtalan felhasználási módja létezik: tehetjük turmixba, salátákhoz, energiaszeletekbe, mivel jó kocsonyásító, készíthetünk vele pudingot vagy akár lekvárt is.
Chiamagos málnalekvár
Hozzávalók:
Elkészítés: A málnát egy kis lábasba öntjük és picit megolvasztjuk. Közben beletesszük az aprítógépbe a mazsolát és összeaprítjuk, aztán mehet bele a málna és a mentalevél is. Így együtt is egy picit aprítjuk. Kiöntjük egy kisebb edénybe, és hozzákavarjuk a chiamagot, összekavarjuk, és kész is a finom chiamagos málnalekvár!
Joghurtba keverve, kenyérre kenve, süteménybe téve is nagyon finom!
További fotók és egészséges recepteket találtok blogomban >>
Mivel még nem jött el a téli lekvárfőzések ideje, így egyelőre csakis kis mennyiségben gondolkodjunk, melyet rögtön fel is használhatunk. A feldarabolt gyümölcsöt ízlés szerint cukorral, vaníliás cukorral, fahéjjal és citromhéjjal ízesíthetjük, majd pár óra várakozás után egy csomag dzsemesítővel rövid idő alatt készre főzhetünk.
Friss eperdzsem
Hozzávalók 4 db 3,5 dl-es üveghez:
Elkészítés: Az epret alaposan mossuk meg, majd ízlés szerint daraboljuk fel. Ezután egy edényben keverjük össze a cukorral, a vaníliás cukorral, a citromhéjjal és az őrölt fahéjjal, majd hagyjuk pár órán át állni. Közben többször keverjük meg.
Ezután tegyük fel a tűzre, és állandó keverés mellett főzzük 15 percig, majd vegyük le a tűzről.
Ezután kézi habverővel kevergessük, és közben szórjuk bele a dzsemesítőt. Addig keverjük, míg a dzsemesítő teljesen feloldódik.
Végül merjük bele az előzőleg sterilizált üvegekbe, majd zárjuk le a tetejét, és szobahőmérsékleten hagyjuk teljesen kihűlni.
Dzsemesítő nélkül is megfőzhetjük az eperlekvárt, de akkor elég hosszú ideig kell kevergetve főzni ahhoz, hogy kellően besűrűsödjön.
Az elkészült dzsemet kínálhatjuk reggelire egy szelet kétszersülttel, tölthetjük palacsintába vagy éppen tehetjük süteménybe is.
Persze nem kell ahhoz cukrászdába menni, hogy adózzunk az élvezeteknek, mert saját magunk is megsüthetjük. Az elkészítése nem túlzottan bonyolult, inkább csak figyelmet igénylő, mivel sütés közben többször is rá kell szánnunk pár percet. Kezdő háziasszonyok is bátran megpróbálkozhatnak vele, a siker biztosan nem marad el. A végeredmény pedig – ígérem – mindenkit kárpótol majd minden percért, amikor a családtól bezsebeljük a finom süteményért járó dicséretet.
Rákóczi-túrós
A tészta hozzávalói egy 22×32 cm-es tepsihez:
A lisztet keverjük össze a sütőporral és egy csipet sóval, majd adjuk hozzá a vajat, és morzsoljuk össze (én zsírt adtam hozzá, mert attól omlósabb lesz a tészta).
Amikor már kellően morzsalékos, adjuk hozzá a porcukrot, a vaníliás cukrot, a reszelt citromhéjat, a tojást és a tejfölt, majd gyors mozdulatokkal gyúrjuk össze a tésztát.
Egy sütőpapírt enyhén lisztezzünk meg, és nyújtsuk ki rajta tepsi méretűre a tésztát, majd legalább fél órára tegyük hideg helyre.
Ezután a sütőpapírral együtt emeljük át a tepsibe.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten süssük 12-15 perc alatt világos zsemleszínűre a tésztát (én légkeverésnél 150 fokon 12 percig sütöttem).
Az elősütött tésztát ezután vegyük ki a sütőből, majd kenjük meg vékonyan ízlés szerinti lekvárral, és kanalazzuk rá a túrós tölteléket.
A túrós töltelék hozzávalói:
A túrót alaposan keverjük össze 15 dkg porcukorral, a vaníliás cukorral, a reszelt citromhéjjal, a búzadarával és a tojássárgával, valamint ízlés szerinti mennyiségű mazsolával (a mazsola el is hagyható).
A tojásfehérjét kezdjük el habbá verni, majd amikor már kezd kifehéredni, állandó keverés mellett adjuk hozzá a porcukrot, és verjük kemény habbá.
Ezután az ízesített túróhoz apránként, óvatosan keverjük hozzá a keményre vert habot (fakanállal keverjük össze, vigyázva, hogy a hab ne nagyon törjön).
Az összekevert túrós tölteléket ezután kanalazzuk rá a lekvárral megkent tészta tetejére, majd egyenletesen simítsuk el.
Tegyük vissza a sütőbe, és süssük még 30 percig.
A tojáshab hozzávalói:
A tojásfehérjét kezdjük el habbá keverni (verni), majd amikor már kezd kifehéredni, állandó keverés mellett kanalanként adagoljuk hozzá a kristálycukrot. Addig keverjük (verjük), míg jó kemény habot nem kapunk.
Ezután a keményre felvert tojáshabot egyenletesen simítsuk rá a sütőből kivett sütemény tetejére, majd tegyük vissza a kb. 100 fokos sütőbe. (Ízlés szerint díszíthetjük is a hab tetejét!)
A kb. 100 fokos sütőben kb. fél óra alatt szárítsuk meg a habot a sütemény tetején, akkor van készen, amikor a hab elkezd színesedni.
A sütőből kivéve hagyjuk pár percig a tepsiben, majd a sütőpapírral együtt emeljük át egy rácsra, és hűtsük ki egészen.
Tálalás előtt ízlés szerint szeleteljük fel, majd úgy kínáljuk.
Jó étvágyat a sütihez!
Így készül: 2 almát félbevágunk, kicsumázunk, vékonyan felszeleteljük. Citromos vízbe tesszük, 3 percre a mikróba rakjuk, hogy kissé megpuhuljon az alma, majd leszűrjük. Egy tálkában 3 evőkanál baracklekvárt 2 evőkanál vízzel 1 perc alatt a mikróban összemelegítünk, majd elkeverjük. Egy csomag leveles tésztát kiterítünk, kicsit átnyújtjuk, majd 6 csíkra vágjuk. Mindegyiket megkenjük a lekvárral, sorban kirakosgatjuk a tésztacsík egyik oldalán az almaszeletekkel, meghintjük fahéjjal, a tésztát visszahajtjuk az almaszeletekre, és az egyik végétől feltekerjük. Az így kapott gyönyörű rózsasütit, muffinformába rakjuk, és előmelegített sütőben megsütjük.
Az édeskés és pikáns hagymalekvár – a mustárhoz vagy a ketchuphoz hasonlóan – inkább ízesítője, kiegészítője ételeinknek, nem a „hagyományos” lekvár szerepét tölti be. Pástétomokhoz és sajtokhoz kimondottan jól illik, sült húsokhoz – vörös húsokhoz, kacsához és vadakhoz – is remek, libamájas, kacsamájas fogásokhoz is szívesen társítják az előkelőbb éttermekben is.
Kapható készen, de egyszerűen elkészíthető otthon is. Hagyma minden háztartásban akad, ezen kívül pedig egy kevés só, cukor, balzsamecet szükséges hozzá, valamint fűszerek, ha szeretnénk egy kicsit karakteressé tenni. Leggyakrabban kakukkfűvel és rozmaringgal ízesítik, de készíthetjük kevés gyömbérrel és egy kis mazsolával, így egzotikusabb változatot kapunk. Érdemes lilahagymát és vöröshagymát vegyesen használni, így lesz igazán szép színe és íze a különleges lekvárnak.
Ha nagyobb adagot készítünk – mert például gasztroajándéknak is tökéletes – lezárt üvegben ki is dunsztolhatjuk, de ha nem tartósítjuk, néhány hétig könnyedén eláll hűtőben, utána készíthetünk új adagot, akár más ízesítéssel.
Balzsamos hagymalekvár
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymákat megtisztítjuk, cikkekre vágjuk. A cukrot az ecettel serpenyőbe öntjük, rátesszük a hagymacikkeket, és mérsékelt tűzön, fedő alatt, időnként átforgatva 20-25 percig karamellizáljuk. Ha szükséges, kevés vizet adhatunk hozzá (ez a hagyma nedvességtartalmától is függ). Fűszerezzük sóval, kakukkfűvel és rozmaringgal, ha szükséges, még ecettel vagy cukorral lehet finomítani ízlésünk szerint. A fűszerekkel tovább pároljuk, amíg a hagyma teljesen megpuhul, és sötét és sűrű lekvárt kapunk.
Langyosan vagy szobahőmérsékleten a legfinomabb, de érdemes hűtőben tárolni.
Az omlós linzer könnyen elkészíthető, és mindenki szereti, alig néhány alapanyag kell csak hozzá, ráadásul dobozba zárva sokáig eltartható, már ha nem fogy el azonnal – ami szinte kizárt.
Ha szeretnénk különlegesebbé tenni, a tésztát fűszerezhetjük reszelt citromhéjjal, narancshéjjal, beleszórhatunk 1-2 evőkanál egész mákot, akár kakaóport, fahéjat, őrölt kardamomot, de kiválthatjuk a liszt egy részét őrölt mandulával, mogyoróval.
A linzerszívek legmutatósabb tölteléke a piros színű eper-, málna- vagy meggydzsem, de baracklekvárral, sőt Nutellával töltve is nagyon finom. Ha csokibolond fogyasztóknak készítjük, az islerhez hasonlóan a lekvárral összeragasztott, nem kiszúrt szíveket olvasztott csokival be is vonhatjuk.
De jöjjön az elronthatatlan, mindig jó linzerrecept:
Szív küldi linzer
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítése: A tésztához az alapanyagokat egy tálba tesszük, és gyors mozdulatokkal összegyúrjuk, hogy a kezünk melegétől ne olvadjon meg a vaj. Gombóccá formáljuk, és 1 órát lefedve a hűtőben pihentetjük.
A tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, hullámos szélű kiszúróval kiszúrjuk, a felének a közepéből kisebb szív formával lukat szúrunk. A lukas felső lapokat megkenjük tojásfehérjével.
Sütőpapírral fedett sütőlapra tesszük a kétféle kiszúrt tésztát, és 180 fokos előmelegített sütőben aranyszínűre sütjük.
A kisült szíves linzereket meghintjük porcukorral, majd a lekvárral megtöltjük úgy, hogy alul teli, felül lukas tészta legyen.
Igazi retró desszert, mindenkinek van róla gyerekkori emléke. A szerencsésebbeknek a nagymama házi rizsfelfújtja ugrik be, a többiek a menzai változatra emlékezhetnek – kevesebb lelkesedéssel. Egy jó recepttel érdemes újra felfedezni a rizskochot!
A rizskoch vagy rizsfelfújt békebeli finomság, a tejberizs felturbózott változata. Nem csak desszertként fogyaszthatjuk: egy tartalmasabb leves után másodiknak is tökéletes. Elkészítése nem bonyolult, bár a felfújtaktól sokan tartanak, valamifajta félelem övezi: nem lesz elég könnyű, esetleg összeesik. Nem esetleg, hanem biztosan, ez a felfújtak természete, de a rizsfelfújtnál ez semmit nem von le az élvezeti értékből, a többi szuflét pedig frissen fogyasztjuk.
A rizs remek alapanyag, a világ népessége döntő hányadának alapvető tápláléka, például Ázsiában. Köretnek szinte mindenhez rizst fogyasztanak, desszert fronton pedig inkább pudingot készítenek belőle.
A rizskoch alapváltozatát vanília ízesíti, de készíthetjük kakaós vagy fahéjas változatban is. Az eredeti rizsfelfújtat házi lekvárral, leginkább aranyló sárgabaracklekvárral tálalják, a menzán málnaszörppel meglocsolva találkozhattunk vele – házi szörppel szerintünk így is tökéletes lehet.
Rizsfelfújt
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy fazékban felforraljuk. Mikor már forr, hozzáadjuk a rizst és egy csipet sót, és időnként megkavarva – ügyeljünk rá, mert könnyen letapad – puhára főzzük kb. 15-20 perc alatt.
Közben a tojásokat kettéválasztjuk. A tojássárgájához adjuk a cukrot, illetve a vaníliás cukrot, majd kézimixerrel fehéredésig dolgozzuk.
A tojásfehérjét kemény habbá verjük egy csipet sóval.
A meleg, de már nem forró tejberizsbe keverjük a cukros tojássárgáját és a diónyi vajat, majd óvatosan beleforgatjuk a tojáshabot.
Kikent, lisztezett formába vagy tepsibe öntjük a rizses masszát, elegyengetjük, és 180 fokon kb. 30 perc alatt készre sütjük.
Porcukorral megszórva, lekvárral tálaljuk.
Rizskedvelőknek ajánljuk
A rizs minden bizonnyal a napi étkezés egyik legfontosabb alapanyaga szerte a világon. Kínában naponta háromszor fogyasztják. Olaszország a rizottóiról híres, míg India és Pakisztán a basmati rizsről. Ebben a könyvben a legfinomabb ételek találhatóak a nemzeti konyhák kedvencei közül.
