Bár általában mindenki kedveli a lencsét, ritkán készítjük, pedig az egyik legolcsóbb és legegészségesebb hüvelyes, ami gyakorlatilag bármennyi ideig eltartható, és jó alapanyagként szolgálhat egy tartalmas fogáshoz bármikor. A lencse rengeteg rostot és fehérjét tartalmaz, és ha jó sok zöldséggel készítjük, nem rántjuk, és nehéz füstölt húst sem használunk hozzá, akkor könnyen emészthető.
Ebbe a nagyon laktató és ízletes levesbe most a szokásos gyökérzöldségek mellett egy kis színes kápia paprika és spenót is került, így talán jobban is esik a szürke téli napokon, kicsit tavaszváró hangulata van, a fűszerezéshez használt curry és gyömbér pedig kicsit egzotikusabb és melengetőbb ízvilágot ad neki, mint a klasszikusan megszokott.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét folyó víz alatt leöblítjük, tálba tesszük, felöntjük vízzel, és félretesszük, amíg a zöldségeket előkészítjük.
A répákat és a hagymát meghámozzuk, és a kápia paprikával együtt apróra kockázzuk, a gyömbért és a fokhagymákat megtisztítjuk és lereszeljük.
Az olajat egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a gyömbért, a hagymát és a fokhagymát, és kevergetve 2-3 perc alatt illatosra dinszteljük, hozzáadjuk a curryt és a paradicsompürét, átkeverjük, majd a zöldségeket és a leszűrt lencsét is hozzáadjuk, kevergetve 3-4 percet pároljuk, majd felöntjük 1,5 liter forró vízzel, sózzuk, borsozzuk, és félig lefedve, közepes tűzön 25 percet főzzük, vagy amíg a lencse megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a spenótot, és megvárjuk, míg összeesik, közben megkóstoljuk, és ha kell, ízesítjük még.
Tányérokba merve tálaljuk, tejfölt vagy görög joghurtot kínálunk mellé, és egy kis csilivel is megbolondíthatjuk.
Forró, fűszeres, állagra valahol a leves és a főzelék között van ez a laktató lencsés egytál, amit paradicsom és petrezselyem tesz frissé – nincs benne se rántás, se habarás, így könnyebb, mint hagyományosan készítve.
Jó tudni, hogy ha a lencsét előzőleg beáztatjuk, akkor gyorsabban megfő, 20 perc elég is neki a puhulásig, és ha az első főzővizet leöntjük róla, akkor sokkal könnyebben emészthető, és egyáltalán nem okoz puffadást azoknál sem, akik amúgy hajlamosak rá.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét egy éjszakára vagy legalább 4-5 órára bő, hideg vízbe áztatjuk. Leszűrjük, és friss vízzel felöntve feltesszük főni, forrás után közepesre mérsékeljük a lángot, és 10 percet főzzük, majd leszűrjük.
Közben a hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, a füstölt húst felkockázzuk. Egy lábasban az olajat felforrósítjuk, a hagymát rajta üvegesre pároljuk, hozzáadjuk a fokhagymát és a füstölt húst, átforgatjuk, majd mehet rá az előfőzött lencse, a passzírozott paradicsom, a mustár, a pirospaprika és a babérlevél, felöntjük annyi vízzel, hogy épp ellepje, alaposan sózzuk és borsozzuk, és fedő alatt, takarékon 30 percet főzzük, hogy jól összeérjenek az ízek.
A főzés vége felé finomra vágjuk a petrezselymet és felkockázzuk a paradicsomot, és beleforgatjuk a fűszeres lencsébe. Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint tejfölt, kenyeret kínálhatunk mellé.
Régebben (enyhén szólva) nem rajongtam a levesekért, de pár éve rájöttem, hogy az ellenszenvem alaptalan, és azóta a kapcsolatom ezzel a fogással is virágzásnak indult. A levesek világa egy hatalmas, javarészt felfedezetlen terület számomra, ahol aztán tényleg utat engedhetek a kísérletező kedvemnek, nem kell attól tartanom, hogy nem áll össze/nem nyújtható/nem kel meg vagy egyéb módon engedetlenkedik az étel. Sós, édes, savanykás, fűszeres, ropogós, krémes, előétel, fő fogás, bármi lehetséges – egyszerűen imádom! A zöldséges lencseleves pedig az egyik kedvencem, általában a blogon már publikált minestrone receptet veszem alapul hozzá, amit aztán kiegészítek még egy kis lencsével és fűszerekkel. Ez így sokáig be is vált.
Most azonban valami másra vágytunk, ráadásul Péter hadat üzent a cékla ellen, ami az eredeti receptben is van. Sajnos nagyon jól „kiszagolja” még a paradicsomos lébe bújtatott darabokat is – ez pedig nagy kár, mert a cékla szerintem az egyik legnagyszerűbb téli zöldség. De sebaj, én is ettem volna már valami újat, ezért némi testreszabás és változtatgatás után megszületett ez a mostani pikáns, laktató leves: sok zöldség, a citromnak köszönhető kellemesen savanykás íz és isteni illat lett a végeredmény. Illetve egy „kis” félreszámolásnak köszönhetően 12 főnek elegendő adag…
Forrás: Zita
Emiatt azt is teszteltük, hogy
a) meddig áll el a leves biztonsággal
b) negyedszerre/ötödszörre/hatodszorra is van-e kedvünk ebédre (és néha vacsorára is) ugyanazt a levest enni
Jelentem: 4 napig tartott ki, semmi baja nem lett, sőt. Mindketten szívesen vettük elő újra és újra a leveses lábast, harmadik nap este úszás közben túláradó boldogsággal nyugtáztam magamban, hogy vár még egy jó nagy adag, finom és meleg leves otthon. Azért az itt közzétett recepten igazítottam egy kicsit, hogy ha kipróbáljátok, ne kelljen egy hétig ugyanazt enni.
Úgy alakult, hogy nem volt már időm 12 órán át áztatni a lencséket, de szerencsére 2 óra is elégnek bizonyult, így sem kellett túl hosszan főzni. Többfajta lencsével is próbálkoztam: a hagyományos barna lencséknek hosszabb a főzési ideje, de jobban illettek a levesbe, a vörös és a sárga lencsék viszont gyorsan elvesztették a színüket, és kb. 2 perc alatt szét is főttek (pedig külön, a főzés végén adtam hozzá őket a leveshez). A fűszerezésen is sok múlik, ízlés dolga, hogy ki mennyi és milyen ízesítővel dolgozik, de a köményt nem érdemes kihagyni itt sem az emészthetőség érdekében. Egyébként főzés közben érdemes kóstolgatni, nálam a szokásos fűszermennyiség most kevésnek bizonyult, örülök, hogy nem felejtettem el kicsit igazítani még a főzés utolsó pár percében.
A teljes recept 178 gramm inzulinrezisztancia diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, tehát 8 adaggal számolva egy adag leves szénhidráttartalma 22,25 gramm lesz. Ha IR-es vagy és ebédre eszed a levest, befér mellé még valami, például egy kis gofri vagy egy nagyobb mindenmentes zsemle is.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk és felaprítjuk, a zöldségeket megmossuk és nagyobb darabokra vágjuk.
Egy nagy lábasban felforrósítjuk az olívaolajat, megdinszteljük rajta a hagymákat. Ha eszel húst, akkor ennél a lépésnél, a hagymával együtt érdemes a kolbászt vagy sonkát is megpirítani egy kicsit. Jöhetnek a zöldségek – egy picit piríthatunk rajtuk, mielőtt felöntenénk őket vízzel – és az előzetesen beáztatott lencse is. Adjunk hozzá legalább annyi vizet, hogy ellepje a zöldségeket (ha sok levet szeretnénk, lehet több is). Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a mustárt, a fehérborecetet, a citromlevet és a többi fűszert. Fedőt teszünk a lábasra, és közepes lángon főzni kezdjük a levest.
Egy külön tálkában csomómentesre keverjük a lisztet a tejben/tejszínben. Ha már majdnem teljesen puhák a zöldségek és a lencse is, akkor hozzáadjuk a lisztes keveréket a leveshez. Rottyantunk egyet rajta, közben kóstolgatjuk, hogy elég fűszeres-e.
Ha megfelelően puhák a zöldségek és a lencse is, akkor levehetjük a tűzről. Melegen tálaljuk.
Forrás: Zita
Vannak, akik könnyebben, mások kimondottan nehezen mondanak le a húsokról, sok vegetáriánusnak, pedig a tejföl és a sajtok elhagyása okoz kihívást, ha az egészséges, mindenmentes és a környezettudatosabb táplálkozást próbáljuk figyelembe venni. Ha heti egy napot bevállalunk, az nemi igazi lemondás, inkább egy izgalmas kihívás, amivel a konyhai kreativitásunkat is fejlesztjük, és új alapanyagokat is felfedezhetünk. Azért persze nem árt olyan alapdarab, ami könnyen, gyorsan és minden macera nélkül elkészül, ha nem vagyunk épp motiváltak újdonságok kipróbálására, és ilyen az indiai eredetű lencsés fogás, a dahl, ami tulajdonképpen egy isteni, krémes, fűszeres lencseleves vagy főzelék, attól függően, mennyire sűrűre főzzük.
Ez egy zseniálisan egyszerű és ízekben gazdag egyedényes egytálétel, ami vegán, fehérjedús, rostokban gazdag, laktató és fűszeres. Bármilyen lencsével készülhet, de vöröslencsével a legkönnyebben emészthető és a leggyorsabb is, ennek csupán 10 perc kell, és puhára fő, kissé szét is esik, amitől krémes lesz, a lencse keményítőtartalmának köszönhetően magától besűrűsödik, nem kell hozzá se rántás, se habarás. Ha hígabbra hagyjuk, lehet leves, sűrűbbre főzve tálalhatjuk főzelékként vagy akár egy kis rizzsel is, istenien fűszeres, és garantáltan senkinek nem hiányzik belőle se hús, se tejtemék!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért meghámozzuk, finomra vágjuk vagy lereszeljük. A zsiradékot egy lábasban felforrósítjuk, a hagymát rádobjuk, és kevergetve 3-4 percet pároljuk, majd a fokhagymát és a gyömbért is hozzáadjuk, ha megérezzük az illatát, meghintjük a curryvel és a kurkumával, átkeverjük, majd a lencsét is hozzáadjuk. Átkeverjük, sózzuk, borsozzuk, felöntjük a kókuszkrémmel és a vízzel vagy alaplével, ha felforrt, akkor közepesre mérsékeljük a hőt, és fedő alatt kb. 10 perc alatt készre főzzük.
Ha sűrűbbre szeretnénk, még pár percig főzzük, ha inkább levesnek kanalaznánk el, akkor hígíthatjuk kis vízzel, majd tálaljuk – friss petrezselyemmel vagy korianderrel meghintve a legfinomabb, egy kis citromlével is meglocsolhatjuk.
Valószínűleg az emberek nagy része évente egyszer eszik lencsét, akkor viszont biztosan – szilveszterkor vagy az új esztendő első napján -, pedig ez a hüvelyes kimondottan egészséges, és a főzeléken, levesen kívül is rengeteg lehetőséget rejt. A lencsesaláta például zseniálisan egyszerű, gyakorlatilag bármilyen zöldséggel készíthetjük, és pikk-pakk kész az alakbarát, mindenmentes, pénztárcabarát és laktató fogás, ami még vegán étrendbe is beilleszthető.
A saláta most konzerv főtt lencsével készült, így csak annyi idő elkészíteni, míg a zöldségeket – jelen esetben paprikát, uborkát, répát és újhagymát – felaprítjuk, de ha mi magunk főzzük, akkor is aránylag gyorsan megvan, ha előtte beáztatjuk a lencsét. Tovább turbózható paradicsommal, szárzellerrel, ha köretnek készítjük, de nagyon jól passzol hozzá a feta vagy a főtt tojás is, vegánoknak tofu, ha még fehérjedúsabb salátát szeretnénk, ami önálló fogásként is megállja a helyét.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk, tálba tesszük. A lencsét leszűrjük, leöblítjük, és a zöldségekhez adjuk. Vinaigrette-öntetet készítünk: egy kis tálkába tesszük a mustárt, hozzáadjuk az olívaolajat, a balzsamecetet és a provence-i fűszerkeveréket, sózzuk és borsozzuk, alaposan összekeverjük, majd a zöldségekre öntjük, és jól összeforgatjuk.
Jót tesz neki, ha egy kicsit hagyjuk állni, hogy az ízek összeérjenek, de azonnal is tálalhatjuk, fogyaszthatjuk.
A vöröslencse remek alapanyag leveshez, sokan csak azért nem szeretik, mert nem elég mutatós, ahogy szétfő. Szerencsére a paradicsomlevesnél ez nem látszik, jól összeillenek színben, és olyan tartalmassá és sűrűvé teszi a levest, hogy akár egytálételként is megállja a helyét. A lencsék közül pedig ez a legkönnyebben emészthető fajta, tele van vassal és rosttal, ez utóbbi miatt jótékonyan hat az anyagcserére.
A leves könnyen mindenmentesíthető vaj helyett kókuszzsírral vagy olajjal, a tejszín helyett pedig jól illik hozzá a kókuszkrém is, és ha kellően édes paradicsomot használunk, a cukor is elmaradhat belőle. Kiadós, gyors, tartalmas – érdemes kipróbálni, míg tobzódhatunk a szabadföldi paradicsomban.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomot és a fokhagymát apróra vágjuk. Egy edényben felolvasztjuk a vajat, rádobjuk a babérlevelet, a paradicsomot és a fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, átkeverjük, felöntjük 1 dl vízzel, majd lefedve kb. 10 perc alatt megpároljuk. Ezután kidobjuk belőle a babért, összeturmixoljuk, és egy szitán áttörjük, hogy a magoktól és a héjdaraboktól megszabadítsuk.
A pürét egy lábasba öntjük, ízesítjük a római köménnyel, és ha nagyon savas, akkor egy kis cukorral, felöntjük dupla mennyiségű vízzel vagy alaplével. Felforraljuk, hozzáadjuk a leöblített vöröslencsét, és takarékon 10 percig főzzük. Végül hozzákeverjük a tejszínt is.
Ízlés szerint pirított kenyérkockákkal, reszelt sajttal vagy mozzarellával tálaljuk. Melegen és hidegen is nagyon finom!
Nagyon szeretjük a vöröslencsét, mert a fehérjedús hüvelyesek közül ez fő meg a leggyorsabban, és a dietetikusok szerint ez a legkönnyebben emészthető is, nem fúj fel, rengeteg rost van benne, ami jótékonyan eltelít, és nagyon jól fűszerezhető, gyakorlatilag bármilyen ízvilágra hangolható.
Most egy kókuszkrémes, csilis, fűszeres bázissal készült, amiben az a jó, hogy nem csak ebben a receptben működik, hanem akár más főtt hüvelyessel, párolt vagy sült zöldséggel, de akár előre lepirított csirkemellel is, egyszerűen csak össze kell forgatni és forralni vele. A szósz lényege, hogy hagymát és fokhagymát sokféle fűszerrel és ízlés szerint kevés vagy épp jó sok csilivel egy kevés olajon összepirítunk, majd párolunk, végül selymes kókuszkrémmel felöntve összeforraljuk. A kókuszkrém sűrűbb a kókusztejnél, jóval zsírszegényebb, mint a kókusztejszín, és tökéletesen sima textúrájú, ami nagyon kellemesen lággyá teszi az ételt.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt alaposan leöblítjük, és annyi hideg vízben feltesszük főni, amennyi ujjnyival ellepi, kicsit megsózzuk, és 15 perc alatt puhára főzzük.
Közben a hagymát, a fokhagymát és a gyömbért megtisztítjuk, a hagymát finomra vágjuk, és 2 evőkanál olajon megdinszteljük. Hozzápréseljük a fokhagymát és a gyömbért, hozzáadjuk a paradicsompürét, a római köményt, a szegfűszeget, a kurkumát és a koriandert, a finomra vágott csilit, kevergetve pirítjuk, majd fellazítjuk 1 dl vízzel, és takarékon 3-4 percig főzzük. Ezután felöntjük a kókuszkrémmel, sózzuk, borsozzuk, és 3-4 percig főzzük.
A fűszeres kókuszkrémet a lencséhez öntjük, összeforgatjuk, és 2-3 perc alatt készre főzzük, ízlés szerint friss korianderrel vagy petrezselyemmel tálaljuk, kenyeret vagy naant, de akár rizst is kínálhatunk mellé.
Egy igazi adu ász a vöröslencsés leves, mindenmentes, így bárki fogyaszthatja, radásul a vöröslencse remek alapanyag: más hüvelyesekkel ellentétben nem puffaszt, könnyen emészthető. Tartalmas és tápláló, de nem nehéz, sok vasat, magnéziumot és folsavat tartalmaz, így nőknek és kismamáknak különösen ajánlott rendszeres fogyasztása. Ráadásul gyorsan megfő, nem kell áztatni sem, és mivel kissé szét is fő, önmagát sűríti, vagyis rántás, habarás sem kell hozzá, de akár egy botmixerrel krémlevessé is selymesíthető.
Egy hagymás-fokhagymás alapra kerül a megmosott vöröslencse, amihez általában sárgarépa és némi paradicsom társul, de emellett gazdagítható egy kis zellerrel, fehérrépával vagy krumplival is. Készíthetjük frissebbre több mentával, illetve pikánsabbra egy kis csilivel és több citrommal, ízlés szerint.
Bár húsmentes, és nemcsak vega, hanem vegán is, tipikusan az az étel, amiből a húsimádóknak sem hiányzik semmiféle kolbász, szalonna, húsfalat… Nem véletlen: a lencse ugyanis szuper fehérjeforrás, amit nagyon könnyen és hatékonyan dolgoz fel a szervezet. És mennyire finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A sárgarépát meghámozzuk, lereszeljük. A vöröslencsét szűrőbe tesszük, folyó víz alatt átöblítjük.
Egy fazékban 1-2 evőkanál olívaolajat hevítünk, rádobjuk a felaprított hagymát és fokhagymát, átforgatjuk, megdinszteljük, majd a lereszelt répát és a lencsét is hozzáadjuk, 2-3 percig kevergetve pároljuk, majd ízesítjük sóval, borssal, a pirospaprikával és a paradicsompürével, felengedjük 1,2 liter vízzel, és lefedve, közepes lángon 10-12 percig főzzük, eddigre a lencse és a répa is megpuhul.
Hozzáreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, meghintjük a mentával, és a tüzet elzárva még 5 percig pihentetjük tálalás előtt. Ha krémesebben szeretjük, egy kicsit pürésíthetjük botmixer segítségével.
Kínálhatunk mellé egy kis csilit vagy csiliszószt, extra mentát tálaláskor.
Vannak, akik környezettudatosságból nyitnak a növényi fehérjék felé, mások etikai okokból, vannak, akik egészségügyi megfontolásból, megint mások azért, mert jóval olcsóbbak, mint a különböző húsfélék. Bármelyik elfogadható, és mindenkinek egyéni döntése, csökkenti vagy elhagyja-e teljesen a húsféléket, esetleg mindennemű állati eredetű terméket.
A jó hír viszont mindannyiunknak szól: az alternatív fehérjeforrások bőséggel rendelkezésre állnak, számos előnyük közül a legfontosabb, hogy nemcsak fehérjében, de rostokban is gazdagok, és jóval olcsóbbak, mint a különféle húsok. Ilyenek például a hüvelyesek, az összes lencseféle, a szárazbabok, a csicseriborsó, a sárgaborsó, de bőven tartalmaz fehérjét a gomba is, sőt ide sorolható a quinoa, a chia és a kissé elfeledett hajdina is.
Érdemes ezeket az alapanyagokat gyakrabban és változatosan elkészítve fogyasztani, még akkor is, ha a húsról nem mondunk le, mi most ehhez adunk néhány ötletet.
Falafel – csicseriborsós fasírtgolyó >>
Édesburgonya-hajók babos töltelékkel >>
Forrás: Zita
Harira – fűszeres vöröslencsés-csicseris leves >>
Quinoás burgerek zöldségesen >>
Forrás: Domokos Enikő
Bár a hüvelyes zöldségek rendkívül magas tápértékűek, mégis kevés helyet kapnak a magyarok tányérjain. A magas rost- és fehérjetartalmú, koleszterinben szegény és vasban gazdag növényi élelmiszerek stabil és kiegyensúlyozott energiaszintet biztosítanak, ennek ellenére a magyarok napi fehérjebevitelének nagyobb része állati, nem pedig növényi eredetű. A Bonduelle idén a Hüvelyesek világnapja alkalmából kreatív receptekkel igyekszik népszerűsíteni a zöldségek fogyasztását.
Egy kis újragondolással a hüvelyesekből sokkal több minden készíthető, mint főzelék vagy egyszerű köret. A hüvelyesek népszerűsítésében a Bonduelle Liptai Claudiával és férjével, Pataki Ádám cukrászmesterrel működik együtt. A házaspár a Hüvelyesek világnapja alkalmából egy látványsütés keretében többek között édes muffinokat készített vörösbab és csicseriborsó felhasználásával, megmutatva, hogy egy kis kreativitással az egészséges alapanyagok desszertek fontos hozzávalói is lehetnek.
Fotókredit: Szűcs Attila
A sokszor mellőzött hüvelyesek amellett, hogy tápanyagban gazdag alapanyagok, fehérjetartalmuk jelentős, számottevő vas- és rost-források, fenntarthatósági szempontból is előnyös lehet a fogyasztásuk. A hüvelyesek termesztésének vízigénye ugyanis más fehérjeforrásokkal összehasonlítva jóval kisebb. Nitrogénmegkötő tulajdonságuknak köszönhetően javítják a talaj termékenységét, ezáltal a földek termőképességét is. Hosszú eltarthatóságuk miatt az élelmiszer-pazarlás elleni küzdelemben egyaránt kiemelkedő szerepük van.
A hüvelyesek legismertebb képviselői a fehér- és vörösbab, a csicseriborsó, a sárgaborsó és a lencse. A leggyakrabban ezek az izgalmas alapanyagok a régóta megszokott leves vagy főzelék formájában kerülnek az asztalunkra, pedig számtalan módja van még a felhasználásuknak. Gondolhatunk rájuk köretek vagy saláták, változatos egytálételek, illetve krémek vagy mártogatósok formájában is, de akár édes süteményekként is. „Egészségünk érdekében törekednünk kell a növények változatos felhasználására, így a gabonák, diófélék, magvak, hidegen sajtolt növényi olajok és persze a hüvelyesek változatos felhasználására” – mondta a téma kapcsán Varga Dóra dietetikus, táplálkozástudományi szakember. „A hüvelyeseket minél gyakrabban érdemes beilleszteni az étkezésünkbe, az idénynek megfelelően fogyaszthatjuk a hüvelyeseket frissen, zöld állapotban, és teljesen megérve, száraz formájában, de hónapokig tárolva sem romlanak meg vagy veszítik el tápértéküket. Merjünk kísérletezni a konyhában új ízekkel és ételekkel, hiszen rengeteg különféle fogás, akár csokoládés desszert is készíthető ezekből a zöldségekből” – folytatta.
Fotókredit: Szűcs Attila
A Bonduelle korábbi kutatásából az is kiderült, hogy a magyarok étrendjükben nem fektetnek kellő hangsúlyt a növényi élelmiszerek fogyasztására, pedig a hüvelyesek magas fehérjetartalmuk miatt a hús alternatívájaként is megállják a helyüket, emellett kifejezetten előnyös a fogyasztásuk, hiszen koleszterinben szegény és kalóriában alacsony zöldségek. Az utóbbi időben a hústermékek árnövekedése, és az egészséges életmód miatt kezdenek előtérbe kerülni a növényi alapú termékek, főleg a fiatal felnőttek körében. Nőtt az úgynevezett flexitariánus fogyasztók aránya, akik tudatosan kevesebb húst esznek. Az a ráta azonban hazánkban és a régióban alig a fele a nyugat-európai arányokhoz képest.
„Mivel Magyarország sajnos sereghajtó Európában a zöldség fogyasztásban, fontos feladatunk az edukáció. A Hüvelyesek világnapjának a fő témái az egészséges táplálkozás, a fenntarthatóság és a testi-lelki egészség. Érezhető már a kezdeményezésünk eredménye, mivel egyre nagyobb mértékben növekszik azon tudatos fogyasztók száma itthon is, akiknek a minőség és megbízhatóság, a mesterséges adalékanyagoktól mentes élelmiszerek fogyasztása elengedhetetlen. Egyre nagyobb az igény az olyan termékekre is, amelyekkel gyorsan és egyszerűen egészséges, vitaminokban és tápanyagban gazdag ételt készíthetnek a vásárlók. Így változatos zöldségkeverékeket és készételeket, kész köreteket is kínálunk nemcsak konzerv, hanem fagyasztott formában is” – mondta el a világnap alkalmából Szirbek András, a Bonduelle Central Europe Kft. kereskedelmi- és marketing igazgatója.
Kicsit indiai ízvilágot idéz ez a napsárga, szemet is gyönyörködtető krémleves, a benne lévő kurkuma, gyömbér, curry és csili melegítő és immunerősítő hatású, így nemcsak átmelegít, hanem ellenállóbbá is tesz minket mindenféle bacikkal szemben. Minél fűszeresebbre és csípősebbre készítjük, annál hatékonyabb, de persze csak annyira, amennyire jólesik, a végén úgyis kicsit ellensúlyozható az erősség egy kis kókuszkrémmel.
A leves alapjául szolgáló vöröslencséről pedig nem árt tudni, hogy a legkönnyebben emészthető hüvelyes, nem okoz puffadást, viszont sok fehérjét, rostot, vasat, folsavat és magnéziumot tartalmaz. Az is jó benne, hogy hamar megfő, sőt kicsit szét is fő, így önmagát besűríti, így csak egy kicsit kell turmixolni rajta, hogy szép selymes legyen. Ez a változat kókuszkrémmel készült, így diétás, mindenmentes, vegán étrend esetén is tökéletes!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért megtisztítjuk, apróra vágjuk. A vöröslencsét szűrőbe tesszük, és folyó víz alatt leöblítjük, hagyjuk lecsöpögni.
A kókuszzsírt egy lábasban felolvasztjuk, rádobjuk a hagymát, és kevergetve üvegesre dinszteljük, mehet hozzáa a koriandermag, a fokhagyma és a gyömbér, még 1-2 percet pirítjuk, majd a lencsét, a curryt és a kurkumát is hozzáadjuk, kevergetve még kicsit pároljuk, majd felöntjük a vízzel – vagy alaplével -, sózzuk és borsozzuk, ízlés szerint csilit adunk hozzá. Ha felforrt, mérsékeljük a hőt, és félig lefedve 15 perc alatt megfőzzük.
A leveshez adjuk a kókuszkrémet, és botmixerrel selymesre turmixoljuk, egy kis citromlevet adunk hozzá, és beállítjuk az ízeket.
Forrón, friss korianderrel meghintve tálaljuk – aki nem szereti, petrezselymet is használhat, de akár magokkal megszórva is nagyon finom.
A lencse itthon klasszikusan levesnek és főzeléknek készül, de szerintem salátának is remek, kiadós, laktató, ízletes és egyszerű… A lencséhez most került még sárgarépa és alma, majd egy mézes-mustáros dresszinggel öntöttem le. Egyszerre friss és üde, kellemesen pikáns, én nagyon szeretem csak úgy magában, hús nélkül is. 🙂
Forrás: Kard Éva
A lencsét és a sárgarépát előzőleg megfőztem, majd utána került hozzá az apróra vágott roppanós alma. Érdemes tálalás előtt pár órával már összeállítani a salátát, így az ízek kellően összeérnek, és nagyon jól illik majd az újévi malacsült mellé – de szerintem máskor is érdemes elkészíteni.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A lencsét pár órára áztassuk be hideg vízbe, majd szűrjük és öblítsük le, majd öntsük fel bőven vízzel, sózzuk, és tegyük bele a babérlevelet. Főzzük puhára, majd szűrjük le, és hűtsük ki teljesen. Arra figyeljünk, nehogy túlfőzzük!
A sárgarépát pucoljuk meg, majd vágjuk fel vékony, kisebb kockákra. Ezután enyhén sós vízben főzzük roppanósra, majd szűrjük le, és hűtsük ki teljesen.
Az almát pucoljuk meg, vágjuk fel vékony cikkekre, majd kisebb kockára, csepegtessük meg citromlével, hogy ne barnuljon meg.
Az öntet hozzávalóit keverjük össze. Közben kóstoljuk, és ha szükséges, ízlés szerint adhatunk hozzá még mézet, citromlevet.
A teljesen kihűlt lencséhez adjuk hozzá a sárgarépát és az almát, keverjük, forgassuk össze. Öntsük rá az öntetet, és óvatosan keverjük, forgassuk össze, majd hagyjuk pár órát állni, hogy az ízek kellően összeérjenek.
Tálaláskor ízlés szerint kínáljuk sült húsok mellé, de csak úgy magában fogyasztva is nagyon finom.
Forrás: Kard Éva
