Hétvégén volt egy kis időm sütögetni, úgyhogy nekiláttam a csokiskeksz-receptem tökéletesítésének. Naivan arra gondoltam, hogy milyen jó lesz két legyet ütni egy csapásra: be tudom fotózni a következő receptet és még tízóraink is lesz a hétre. Amikor már vígan sültek a kekszek, rájöttem, hogy 18 darab keksz arra sem lesz elég, hogy alaposan kielemeztessem a szakértőimmel az új receptet, nemhogy egy egész hétre tízórainak. Ezért újra nekiálltam egy nagyobb mennyiségnek, miközben telefonon a nyári levendulaszüretről nosztalgiáztunk a családdal – ekkor beugrott a levendulás keksz ötlete. „Kicsit” rákattantam, már négyszer sütöttem újra, de így legalább volt lehetőség kikísérletezni a tökéletes arányokat.
Forrás: Zita
Régebben többször is előfordult, hogy egy-egy étel az ehetetlenség határát súrolta, mert túl bőkezűen bántam a fűszerekkel, de azt hittem, hogy ezt már sikerült azóta kinőni. Nos, tévedtem. Kiderült, hogy a levendulával nagyon csínján kell bánni, és habár kevésnek tűnhet a receptben szereplő mennyiség, de higgyétek el, okkal annyi. Ugyanis ha túl sok levendula kerül a sütibe, kesernyéssé válik a végeredmény. Nem kicsit.
Nekem a levendula beszerzésével kapcsolatban szerencsém volt, mert tavaly nyárról még maradt egy kis tartalékom, ezt használtam a sütihez. Viszont annak sem kell megijednie, aki nem spájzolt be levendulából, mert nagyobb drogériákban, patikákban és bioboltokban is lehet kapni szárított levendulavirágot.
A felhasználással kapcsolatban két lehetőségünk van: a tésztához hozzáadhatjuk a virágokat egyben és darálva is. Én darálás nélkül tettem bele a őket sütibe, így valószínűleg kevésbé egyenletes az ízhatás, de nekem így is tetszett a végeredmény. Ha van olyan a leendő fogyasztók közül, aki nem rajong túlzottan a levenduláért, akkor érdemesebb a darálás mellett maradni.
Nagyon szeretem ebben a receptben azt, hogy villámgyorsan elkészíthető, egyáltalán nem terhelt meg végül, hogy tripla adagot kellett sütnöm. Emellett pedig az is szuper, hogy amikor majd ráununk a levendulára, akkor visszatérhetek a csokidarabokra – hiszen azokkal is nagyon finom volt a keksz. De természetesen mehet bele bármi más is, például aszalt gyümölcsök, mogyoró, narancsaroma, ami csak eszünkbe jut. Maga a keksz mérsékelten édes, úgyhogy édesszájúak több édesítőt is tehetnek bele. Ha pedig nagyon kiszáradna, tegyük dobozba egy szelet almával, egy éjszaka alatt visszapuhul.
A végeredmény egy omlós, enyhén kókuszos és levendulás, egyszerű keksz lesz, ami sokáig eláll. Tökéletesen beillik egy gyors tízórainak, vagy akár kiváló kísérője lehet a délutáni teának, kávénak. Bevallom, a kinézete nem vett le a lábamról, bár valószínűleg csokis kekszként nem tűnne fel a bumfordi formája, hiszen azoknál megszokott ez a megjelenés.
Forrás: Zita
A teljes recept összesen 81 gramm IR-diétában számolós szénhidrátot tartalmaz. Én 18 darab kekszet formáltam a tésztából, ezzel a mennyiséggel számolva egy darab levendulás keksz 4,5 gramm szénhidrátot jelent.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt melegítsük elő 180 fokra.
Egy pohárban készítsük el a chia tojást (1 evőkanál magot keverjünk össze 2 evőkanál vízzel, majd hagyjuk állni pár percet, amíg kocsonyás nem lesz).
A többi hozzávalót keverjük össze egy nagy tálban, majd adjuk hozzá a chia tojást, és kézzel gyúrjuk egyneművé. (Ha nincs kész almapürénk, akkor egy almát reszeljünk le kislyukú reszelőn, melegítsük pár percig, majd ebből mérjünk ki 5 dekát.)
Béleljünk ki egy tepsit sütőpapírral, majd kézzel formázzunk kis golyókat (nyomogassuk össze a tésztát), tegyük a sütőpapírra a golyócskákat, és enyhén lapítsuk össze őket (nálam kb. 1 cm vastagok lettek a kekszek).
Tegyük be a sütőbe, és hőlégkeveréssel süssük aranybarnára a kekszeket (sütőtől függően 10–15 perc).
Kihűlve fogyasszuk.
Forrás: Zita
Az 1920-as évek gazdatársadalma kissé bizalmatlanul fogadta Bittera Gyula tevékenységét, aki illóolajakat kívánt kinyerni az egyes növényekből. Ő azonban már ekkor felismerte, hogy az illóolajak milyen fontosak, ezért külföldről nemesített növények és fűszerek vetőmagjait hozatta be, például borsosmentát Angliából, köménymagot Hollandiából, és persze a legfontosabbat: levendulát Franciaországból.
Az illóolajat adó növények telepítésekor sok nehézséggel kellett szembenéznie, mert nem volt kiépített agrotechnika, és ilyen nagyarányú termesztésével és feldolgozásával korábban nem foglalkozott senki. A hozzá kapcsolódó tudományos kísérleteket és kutatómunkát is ő végezte, ennek köszönhetően hatalmas tudásra és tapasztalatra tett szert, mely az itthoni illóolajtudomány alapját adta a későbbiekre.
Bittera Gyula 1919-ben nyitotta meg az első magyar illóolajgyárat, ahol a főként saját telepein termelt vadontermő gyógy- és ipari növények feldolgozása folyt. Az olajok közül a legismertebbek a menta, a koriander, az ánizs és a tanaectum olaj, melyet még nem dolgoztak fel előtte az országban – mondja Nyárádi Zsolt, a Bittera Gyula Alapítvány kurátora, a Tihanyi Levendula Manufaktúra egyik tulajdonosa. Az Alapítvány kutatja Bittera Gyula életét, fényképeket, dokumentumokat gyűjt a botanikus tevékenységéről, és előkészíti a Bittera Gyula életét bemutató kiállítást, melynek helyszíne Tihany lesz.
A reumával küzdők biztosan ismerik a paprikakivonatot, melynek előállítása szintén Bittera Gyula nevéhez fűződik. Kiderítette, hogy az ország paprikamalmaiban egy kellemetlen melléktermék halmozódik fel: a csuma, mely a paprika erejét, magját és héjtörmelékeit tartalmazza. Az is feltűnt számára, hogy éppen ezekben a részekben van jelen koncentrált állapotban a paprika csípős hatóanyaga, a kapszaicin. Ezt – az akkor még értéktelennek tartott hulladékot – Bittera Gyula felvásárolta. A paprikakivonat külföldön is keresett lett, és eredményesen használják fel ma is a reumás bántalmak ellen.
Termőtelepeinek száma közben egyre csak nőtt, és több ezer hektáron termelt illóolaj alapanyagokat: Bárándpusztán borsosmenta, kapor, lestyán, Kaposfőn koriander és édeskömény, Kalocsán majoranna, Zalaváron borsosmenta, Dömsödön kapor, Zalaapátiban és Deákiban borsosmenta, kapor, petrezselyem, édeskömény, muskotályzsálya, angelika, lestyán és római kamilla, Bodrogközben és a Hortobágyon üröm, Tihanyban a levendulán kívül muskotályzsálya, római kamilla, izsóp termett.
Kiváló területet talált a levendulának is: a Tihanyi-félsziget félmediterrán klímája, a kevés eső, a megfelelő talajviszonyok és a sok napsütés ideális a levendula számára. Az első területeket a bencésektől bérelte – később a szerzetesek is elkezdték termelni a növényt. Rengeteg tihanyi lakos és fiatal volt segítségére, akik dolgoztak a levendulásban. Maga Bittera Gyula is ekézte a köves területet, és más fizikai munkát is végzett a területen. Meg is lett az eredmény: az első telepítés után 5 évvel a tihanyi levendula termőre fordult, és megtörtént az első aratás. Szükségessé vált az illóolaj lepárlása, ehhez Bittera Gyula három színréz lepárlót tervezett és készíttetett, melyeket a levendulaföld közelében állították fel, mert az azonnali lepárlást tartotta a legfontosabbnak. Ennek oka, hogy az illóolajat tartalmazó növények rendkívül érzékenyek, és a frissen leszedett növény a saját nedvességtartalmánál fogva befülledhet, megpenészesedhet. Lepárláskor elmondások szerint „olyan illat volt a faluban, amikor főzték a levendulát, hogy egy drogéria is megirigyelhette volna.”
Az éghajlatnak és a vulkáni kőzetnek köszönhetően az itt termesztett levendulaolaj legfontosabb értékjellemzője tekintetében magasabb minőségű volt, mint a franciaországi. Így tett szert világhírre és indult hódító útjára a tihanyi levendula.
Forrás: Bittera Gyula Alapítvány
Akkoriban a levendulát a tőzsdén is jegyezték, akkora értéket képviselt. A híres kozmetikai gyár, a Coty világhírű illattudorja, Henry Malliac is így nyilatkozott: „Próbálja kiszagolni kérem azt az illatot, amit itt érezni. Innen a kopaszodó erdőből jön valami fanyar illat, amit még nem tudok megfogni, s a vízről, a Balatonról is jön valami könnyű, páraszerű, amit valószínűleg sosem lehet üvegbe zárni. Ha ezt a hármat össze tudnám hozni, az őszi erdő, a levendula és a Balaton illatát, olyan illat lenne, hogy meghódolna előtte a világ.”
A negyvenes években a csúcson járt az illóolaj termesztése: a vadontermő növények rendszeres begyűjtése is fellendült, így közülük a borókabogyó és a tölgyfazuzmó. A Hargita magaslatán egy fenyőtű feldolgozó kisgyárat is felállított, ami sajnos már üzembe nem került, mert a II. világháború eseményei megakadályozták, majd az államosítások időszaka következett. Sok esetben a levendulaföldeket és az illóolajos növények területeit beszántották.
A Tihanyi-félszigeten csak 1986-ban kezdődött az újratelepítés. Azóta mind többen fedezik fel, hogy levendulát termeszteni jó, a belőle készült termékeket használni egészséges és újra trendi – mondja Nyárádi Zsolt, az alapítvány kurátora.
Forrás: Tihanyi Levendula Manufaktúra
Tészta hozzávalói 12 db muffinhoz:
A csokoládét vágjuk fel apró darabokra. A sárgabarackot vágjuk fel kisebb darabokra. A vajat olvasszuk fel, majd hűtsük vissza.
A liszthez adjuk hozzá a csipet sót, a levendulás cukrot, a vaníliás cukrot, és az apróra vágott csokoládét, majd keverjük össze.
A felolvasztott és visszahűtött vajhoz adjuk hozzá az egész tojásokat és Hulalát (v. habtejszínt), majd keverjük simára.
Ezután adjuk hozzá a száraz hozzávalókhoz, fakanállal keverjük össze, majd adjuk hozzá a feldarabolt sárgabarackot és szintén, óvatosan keverjük össze, hogy a gyümölcs ne nagyon törjön.
A muffinformát béleljük ki papírkapszlival, vagy zsírozzuk és lisztezzük ki, majd kanalazzuk bele a masszát.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 25-30 perc alatt süssük készre. (Én légkeverésnél 170 fokon, 25 percig sütöttem)
A sütőből kivéve hagyjuk pár percig a formában hűlni, majd helyezzük rácsra a muffinokat, és hűtsük ki teljesen.
Levendulás hab hozzávalói:
A puha vajhoz adjuk hozzá a levendulás cukrot, és a vaníliás cukrot, majd keverjük simára.
A Hulalát (v. habtejszínt) verjük fel kemény habbá, majd apránként keverjük hozzá a cukros-vajas krémhez, és felhasználásig tegyük be a hűtőbe.
Tálalás előtt ízlés szerint kanalazzuk a muffin tetejére a levendulás habot, díszítsük levendulavirággal, majd úgy kínáljuk. Jó étvágyat!
Citrommal, levendulával ízesítve nagyon, de nagyon finom, és aki nem tudja, hogy miből is főztük, soha nem jönne rá magától. A levendulával bánjuk csínyján, nem kell belőle sok: ennyi épp egy kis illatot, aromát ad a dzsemnek. A cukkinilekvár mellett szól még az is, hogy a drága gyümölcsökhöz képest azért jóval kedvezőbb áron be tudjuk szerezni a cukkinit, ha éppen nem vagyunk olyan szerencsések, hogy a veteményeskertben még meg is terem.
Más fűszerekkel is ízesíthető, nekem most ez a kedvencem, reggelire kiflire, kalácsra, egy szelet pirítósra vagy kétszersültre jobbat el sem tudok képzelni, de sütihez, palacsintához is nagyon finom.
Levendulás-citromos cukkinilekvár
Hozzávalók 2 db 700 ml-es üveghez:
Elkészítés: A cukkinit tisztítsuk meg, majd vágjuk félbe, és kanállal távolítsuk el a magokat. Ezután egy nagyobb lyukú reszelőn reszeljük le.
A citromokat hámozzuk meg, és a fehér részüket teljesen távolítsuk el. Én olyan citromokat használtam fel, melyeknek a héját pár nappal ezelőtt már lereszeltem. Így a kissé már megszáradt fehér részt szépen le tudtam egyben húzni a gyümölcshúsról. Ezután vágjuk fel kisebb kockákra, és adjuk hozzá a már lereszelt cukkinihez.
Tegyük fel a tűzre főni, és közben adjuk hozzá a cukrot, a vaníliás cukrot, az őrölt fahéjat és a levendulavirágot. Kevergetve főzzük 10-15 percig, majd vegyük le a tűzről, és botmixerrel pépesítsük.
Ezután tegyük vissza a tűzre, és jól forraljuk ki. Amikor már forr, újra vegyük le a tűzről, majd állandó keverés mellett szórjuk bele a dzsemesítőt, és egy kézi habverővel pár perc alatt keverjük simára.
Végül az elkészült, forró dzsemet merjük bele az üvegekbe, és légmentesen zárjuk le. Ezután pár percre állítsuk fejtetőre az üvegeket, majd fordítsuk vissza, és így hagyjuk teljesen kihűlni a lekvárt. Dunsztolni nem kell!!!
Az elkészült lekvárt felhasználhatjuk sütemények, palacsinták ízesítésére, de reggelire is kitűnő pl. friss péksüteménnyel vagy éppen kétszersülttel fogyasztva.
Húsimádóknak: Buffalo csirkeszárnyak – persze zöldségekkel és salátával!
Vegáknak: falafel házilag
Mindenkinek, aki szereti: zöldségfasírt
Az édességek szerelmeseinek: csokis-levendulás zabkeksz
Rágcsafüggőknek: 5 egészséges ropogtatnivaló
Ti mit esztek majd a meccs alatt?
(Fotó: flickr – Eric R. Patalinghug)
Csokis-levendulás zabkeksz
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy tálban összekeverjük a zabpelyhet, a lisztet, a sütőport és a fűszereket (kakaó, fahéj, kardamom, levendula).
Egy másik keverőtálban a tojássárgákat kézi habverővel felverjük, hozzákeverjük az olvasztott vajat és a mézet. Beleöntjük a tejet, elkeverjük, majd beletesszük a mazsolát, hogy egy kicsit megszívja magát. Ezt követően beleöntjük az elkevert száraz összetevőket is.
Az almát meghámozzuk, majd lereszelve a masszához adjuk.
Az egészet összedolgozzuk egy fakanállal.
Ha a massza összeállt, a végén adjuk hozzá a tábla csokit, amit előtte egy tálban nem túl apróra összetörünk. (Érdemes közvetlenül a sütés előtt belekeverni, hogy a csokinak ne legyen ideje olvadni, így a megsült kekszekben rusztikusabban fog megjelenni a csoki.)
Egy-egy evőkanálnyi mennyiséget helyezünk a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd az enyhén nedves kezünkkel lelapítjuk.
170 fokra előmelegített légkeveréses sütőben 15-20 perc alatt megsütjük.
Egy ideje én kontaktgrillben készítem, amit egy ecsettel kivajazok minden adag előtt. Az elkészítési idő így megnő, mivel kb. háromszorra tudom ezt a bekevert masszát (10-12 keksz) megsütni, de megéri, mert a végeredmény egy kívül ropogós, belül puha csokis keksz lesz. Mindenkinek ajánlom, ha teheti, próbálja ki ezt a sütési formát is.
A receptet és a fotót Királyné Sári Szabina küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
Ez a recept ráadásul úgy is kapcsolódik az irodalomhoz, hogy a recept küldője saját novellát is írt a levendulás-csokis madeleine apropóján.
Levendulás-csokoládés madeleine
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat a cukorral habosra verjük.
A lisztet elkeverjük a sütőporral, majd hozzáreszeljük a citrom héját is.
A mézet összekeverjük a tejjel és a puha vajjal, majd a tojásokhoz adjuk, eldolgozzuk.
A tojásos keverékhez szórjuk a lisztet, és homogén állagúra keverjük a tésztát.
A tésztát fóliával letakarjuk, és néhány órát vagy akár egy egész éjszakát a hűtőben pihentetjük.
A tészta pihentetése után a sütőt 190 fokra előmelegítjük, kivajazzuk, kilisztezzük a formákat (a szilinkont nem kell vajazni!). Közvetlenül a sütés előtt belekeverjük a csokoládét és a szárított levendulát a tésztába.
Belekanalazzuk a masszát a formákba, és a forma méretétől függően 12-15 perc alatt 190 fokon megsütjük.
A receptet és a fotót Bodnár Noémi küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
Végezetül álljon itt egy részlet Proust regényéből:
„A tea mellé anyám egy kis madeleine-nek nevezett süteményt hozatott, amelynek kicsi, dundi formája mintha csak egy rovátkás kagylóhéjba lenne kisütve. S mindjárt, szinte gépiesen, fáradtan az egyhangú naptól s egy szomorú holnap távlatától, ajkamhoz emeltem egy kanál teát, amelybe előtte már beáztattam egy darabka süteményt. De abban a pillanatban, amikor ez a korty tea, a sütemény elázott morzsáival keverve, odaért az ínyemhez, megremegtem, mert úgy éreztem, hogy rendkívüli dolog történik bennem. Bűvös öröm áradt el rajtam, elszigetelt mindentől, és még csak az okát sem tudtam. Azonnal közömbössé tett az élet minden fordulata iránt, a sorscsapásokat hatástalanná, az életnek rövidségét egyszerű káprázattá változtatta…” Marcel Proust: Az eltűnt idő nyomában (fordította: Gyergyai Albert)
A kísérlet eredménye: a rozmaringos szobában jobban teljesítettek az alanyok, mint a másik két helyiségben.
Mivel ez egy viszonylag kis körben zajló teszt volt, a kutatók elismerték, hogy további vizsgálatokat kell majd végezni, de az már elsőre is egyértelmű lett, hogy összefüggés van a javuló agyműködés és a gyógynövény között.
Ha még nem is állíthatjuk 100%-osan, hogy javít a memóriánkon, attól még használjuk, illetve fogyasszuk bátran, kárt biztosan nem okoz, ezt leszögezhetjük!
(Via: wellandgood, fotó: flickr)
