Ráérős hétvégékre ideális ez a kiadós, sűrű, ízekben gazdag házias fogás, ami egy jóféle pörkölt és a bableves ötvözete. Klasszikusan marhahússal készül, de sertéshússal is nagyon finom, így kicsit tán gyorsabban készül el ez a főételnek is beillő, laktató leves. Jó forrón az igazi, friss kenyérrel, kis csípős paprikával – sőt vannak olyanok is, akik még tejfölt is tesznek bele, bár megoszlanak a vélemények, hogy illik-e hozzá, de hát ízlések és pofonok, így mindenki döntse el, neki melyik változat a kedvére való.
A füstölt hússal és kolbásszal készülő klasszikus Jókai-bablevessel ellentétben ebbe a fogásba nem kerül semmi füstös, de akinek ez hiányozna, indíthatja a receptet füstölt szalonna lepirításával, az biztos, hogy elrontani ez a kis szalonna nem fogja…
Hozzávalók:
Elkészítés: A babot folyó vízben leöblítjük, majd bő vízzel felöntve előző este beáztatjuk.
A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a húst felkockázzuk. A zsiradékot egy lábasban felhevítjük, és a hagymát kevergetve megdinszteljük rajta, hozzáadjuk a fokhagymát és a húst, és kifehéredésig kevergetjük, majd a tűzről lehúzva meghintjük a pirospaprikával, összekeverjük, majd hozzáadjuk a köményt, a babérlevelet és egy kevés vizet. Közben apróra vágjuk a paradicsomot és a paprikát, a húshoz adjuk (vagy a lecsót beletesszük), sózzuk, borsozzuk, és alacsony lángon, fedő alatt 1/2 órát főzzük.
A babot leszűrjük, a húshoz adjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy bőven ellepje, és félig lefedve 1 órát főzzük takarékon.
Közben a zöldségeket meghámozzuk és felkockázzuk, majd leveshez adjuk, felöntjük annyi vízzel, amilyen sűrű levest szeretnénk, megkóstoljuk, utánsózzuk, pótoljuk az esetlegesen hiányzó fűszereket, és addig főzzük, amíg a zöldségek is megpuhulnak.
Tálalás előtt a leveshez adjuk a finomra vágott petrezselymet, és ízlés szerint kenyérrel, csípős paprikával és tejföllel tálaljuk.
A savanyú káposzta nagyon egészséges, alacsony a kalóriatartalma, rengeteg rostot tartalmaz, a bélrendszer seprűjének is nevezik, egyszerre tisztítja és erősíti a bélflórát, jótékonyan hat a gyomorra, nyersen tejsavtartalma pedig vetekszik a joghurtéval. Emellett rengeteg C-vitamin van benne, így érdemes minden nap elcsipegetni belőle nyersen is, mert nemcsak finom, de valóban nagyon jótékonyan hat a szervezetünkre.
A magyar konyha általában húsban gazdag, szalonnás, kolbászos egytálételekhez, csülök köreteként használja leggyakrabban, de Zalában és a Jászságban kedvelt alapanyag böjti időszakban is, amikor viszont csak gombával készül, olykor rizzsel gazdagítva. Aki nem ragaszkodik a húsmentes változathoz, egy kis szalonnát, bacont piríthat alá, vagy akár virslikarikákkal dúsíthatja.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A káposztát átöblítjük, kinyomkodjuk, és nagyjából összevágjuk. A gomba szárvégeit levágjuk, és a gombafejeket folyó víz alatt gyorsan leöblítjük, majd felszeleteljük.
Egy lábasban az olajon megdinszteljük a hagymát, majd rádobjuk a gombát, pár percet pirítjuk, majd a tűzről lehúzva meghintjük a pirospaprikával, hozzáadjuk az előkészített savanyú káposztát, óvatosan összeforgatjuk, és visszatesszük a tűzre. A sűrített paradicsomot elkeverjük 1,5 dl vízzel, a gombás káposztához adjuk a babérlevéllel, a cukorral, borsot őrölünk hozzá, ha szükséges, sózzuk – de lehet, hogy a káposzta miatt nem igényel sót! –, és fedő alatt 20–25 perc alatt készre főzzük.
Tálalhatjuk párolt rizzsel vagy kenyérrel, kínálhatunk hozzá tejfölt is.
A piacon még kapható, ráadásul jó árban a húsos és aromás szabadföldi paprika, de már nem sokáig élvezhetjük, kifutóban van a szezonja, ezért érdemes belőle eltenni télire, intenzív ízét üvegbe zárni. Elképesztően egyszerű, csak egy késes robotgép vagy daráló kell hozzá, paprika és némi só, és pár perc alatt meg is vagyunk.
A paprikakrém nagy előnye, hogy nem kell hozzá tartósító, mert a só tökéletesen konzerválja, megőrzi színét és aromáit is – igaz, a főzés során mindig tartsuk fejben, hogy óvatosan sózzunk a paprikakrém használata mellett.
Pörkölthöz, paprikás fogásokhoz, gulyáshoz, csilis babba, de tehetjük más levesekbe, ragukba is, akár körözöttbe – gyakorlatilag bármibe, amibe egyébként egy kis paprikát vagy lecsóalapot tennénk. Arról nem is beszélve, hogy egyedi címkével akár ajándékba is adhatjuk a házi paprikakrémet.
Bármilyen paprikával készíthető, de a jellegzetes paprikás szín, a piros miatt a legjobb hozzá a kápia, a pritamin-, a húsos paradicsompaprika. Ha jót szeretnénk magunknak, termelői piacon szerezzük be, mert ezek jóval ízletesebbek, mint a boltban kaphatók – legalábbis általában. Ízlés szerint tehetünk bele pár szem csípőset is, cseresznyepaprikát például, de a legjobb, ha készítünk erős és édes változatot is, de érdemes kipróbálni egy kis fokhagymával is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paprikákat megmossuk, leszárítjuk, majd kicsumázzuk, lehetőség szerint a magjaitól is megszabadítjuk, feldaraboljuk, és késes robotgépben adagonként megdaráljuk. Lemérjük, hozzáadunk kilónként 15 dkg sót, elkeverjük, és 1-2 órát állni hagyjuk, hogy a só feloldódjon.
Ezután kisebb méretű csavaros vagy kapcsos, alaposan kimosott és leszárított üvegekbe rakjuk, lezárjuk, és mehetnek is a kamrapolcra felhasználásig.
Tipp: ízlés szerint kevés vagy sok csípős paprikát is darálhatunk bele, néhány gerezd fokhagymával is gazdagíthatjuk.
Fura dolog, hogy mennyire tudunk kötődni egy-egy ízhez, ételhez, alapanyaghoz. A mindennapi rutin közben fel sem merül, mihez kezdenénk, ha például nem lenne a boltban tejföl vagy túró, zöldpaprika vagy kolbász. Pedig a külföldön élő magyarok ezzel szembesülnek, legyen választott új otthonuk Németország, Anglia, valamelyik skandináv vagy épp déli ország. A legtöbb alapanyag persze pótolható valahogy, de teljességgel nem helyettesíthető. Így nem meglepő, hogy amikor hazalátogatnak kint élő ismerőseink, alaposan feltankolnak – mégpedig egészen meghökkentő ételekből.
Bár a nagyobb külhoni városokban kezdenek megjelenni a magyar – és lengyel, román – boltok, hazai árukínálattal, azért nem mindenkinek válnak elérhetővé a magyar alapanyagok. A legtöbben a túró és a tejföl hiányára panaszkodnak, amit persze meg lehet próbálni pótolni a francia eredetű, tejfölre hasonlító creme fraiche-sel, vagy a túrót ricottával, quarkkal, de persze egyik sem ugyanaz. A túró rudi vagy a túrós táska így igazi ínyenc ajándék lehet, ha külhoni barátainkat meglátogatjuk.
Ugyanígy a különféle magyaros húsfélék, kolbászok és szalámik, amelyekhez hasonló sem található más országok gasztronómiai kínálatában. Kolbász és szalámi persze sokféle létezik mindenhol, de nem paprikás, és a téliszalámink is egyedülálló. Meglepő, de a tepertő is szinte hungarikum.
Forrás: Hámori Zsófia
Azt gondolnánk, a zöldségek és gyümölcsök terén nyilván minden megterem, így meg is található külföldön, akár szélesebb kínálatban, de nem! A mi klasszikus tölteni való paprikánk, igen, a sima zöldpaprika például kimondottan ritkaságnak számít, ahogy a fehérrépa, vagyis a petrezselyem gyökere is, de még a karalábé is sok vidéken különlegesség.
Az édességek között is van jó néhány olyan, amivel különös örömet szerezhetünk, ha látogatásunkkor ezekkel lepjük meg külhoni barátainkat. Darált mákból nyugodtan tankoljunk fel egy nagyobb mennyiséget, mert mák aranyáron és kisebb kiszerelésben talán itt-ott kapható, de sehol sem darálva, és főleg nem olyan mennyiségben, ahogy mi használjuk pitébe, rétesbe, gubába.
Talán meglepő, de pogácsa is csak itthon kapható, bár nyilván házilag külföldön is megsüthető, mint ahogy a pozsonyi kifli, rétes vagy búrkifli is. De ha repülővel utazunk, és viszonylag gyorsan abszolváljuk az utazást, akkor ezekkel is mind-mind meglephetjük ismerőseinket.
Hogy mi köze a képviselőknek a fánkokhoz? A legenda szerint az eredetileg falatnyi finomság honatyáink körében vált különösen kedveltté még az 1800-as évek végén, akik két parlamenti interpelláció között éhségük csillapítására – vagy vércukorszintük helyrebillentésére – az ülésteremből kiszöktek, és a legegyszerűbben bekapható kis süteménnyel ajándékozták meg magukat. Hogy igaz-e a sztori vagy sem, az szerencsére semmiben nem csökkenti ennek a vaníliakrémes, tejszínhabos csoda érdemeit.
A képviselőfánk alapja az úgynevezett égetett tészta ami víz, vaj, liszt és tojás keveréke, és sütés előtt tűzön kell összepirítani. Ezzel a tésztával készül a zseniális spanyol churros, amit olajban sütnek, vagy a franciák kedvence, az éclair fánk is, és jellegzetessége, hogy sülés közben felpuffad, belül csupa levegő lesz, és könnyen megtölthető mindenféle krémes finomsággal – akár édes, akár sós változatban.
Hozzávalók:
Az égetett tésztához:
A vaníliakrémhez:
Valamint:
Elkészítés: A vizet egy csipet sóval egy kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a felkockázott vajat, és addig melegítjük, amíg a vaj teljesen elolvad. Hozzáadjuk a lisztet, és kézi habverővel addig keverjük folyamatosan, míg elválik az edény falától. A tűzről levesszük, és egyenként belekeverjük a 3 tojást.
A tésztát habzsákba töltjük, és sütőpapírral bélelt tepsire diónyi halmokat nyomunk egymástól távolabb. 180 fokos sütőbe toljuk, a sütő aljába egy jénaiba vagy tepsibe kétujjnyi vizet teszünk, és nyitogatás nélkül kb. 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőben hagyjuk még 5 percet, csak ezután vesszük ki, hűlni hagyjuk.
Közben a vaníliakrémhez a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a belsejét kikaparjuk, és 4 dl tejjel feltesszük melegedni egy kis lábosban. A tojássárgákat a cukorral, a keményítővel és a maradék 1 dl tejjel kézi habverővel simára keverjük. A melegedő tejhez adjuk, folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni, időnként átkeverve, hogy ne bőrösödjön meg a teteje.
Tálalás előtt a jól behűtött habtejszínt elektromos habverővel felverjük, majd habzsákba tesszük. A kihűlt fánkokat félbevágjuk, vaníliakrémet kanalazunk bele, majd habot nyomunk rá, és befedjük a fánkkalapokkal.
Ízlés szerint porcukorral meghintve kínáljuk.
Ma már biztos nem vennénk meg a felhabosított kakaós margarinnal töltött téli fagyit, nemcsak az íze, de a benne lévő tartósítók, stabilizátorok miatt sem, viszont nagyon jó poén maga az ötlet. Gyerekzsúrokon és csajos bulikon is nagy sikert érhetünk el vele, ha mi magunk készítjük, és szinte bármilyen szilárdabb krémmel megtölthetjük.
Nem lesz nagyon tartós, idővel felpuhulhat az ostya, de olyan egyszerűen összeállítható, hogy akár kínálás, fogyasztás előtt közvetlenül is betölthetjük.
Amire biztosan szükségünk lesz, az a tölcsér: ezt hiperekben, delikátboltokban beszerezhetjük, kérhetünk néhányat a cukrászdában is, de akár magunk is elkészíthetjük – például ezzel a szuperegyszerű recepttel >>
És hogy mi kerüljön a tölcsérbe? A legegyszerűbb talán a nutellával kikevert mascarpone, de egy kis tejszínnel lazított vaníliás túrókrém is szuper ötlet, és persze készíthetünk egy finom csokikrémet, ahogy az alábbi receptben.
A tetejét bevonhatjuk olvasztott csokival, mint a retró változatnál, de megszórhatjuk színes cukorkával, kisebb extrudált reggelizőpehellyel, aprított mandulával vagy mogyoróval.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük. A tejszínt felforraljuk, majd a csokira öntjük, és adig kevergetjük, amíg a csoki teljesen felolvad és sima krémet kapunk. A tejszínes csokikrémet a hűtőbe tesszük 1,5–2 órára – vagy felhasználásig.
A lehűtött krémet elektromos habverővel elkezdjük felverni, szép habosra, amíg könnyed hab állagot kap, majd megtöltjük a tölcséreket, díszítjük.
Hűtőben 1–2 órát pihentethetjük, de azonnal tálalva is tökéletes.
Aztán párt találtam, különköltöztünk, és a gyerekvárás nagy részét otthon töltöttem, a megnövekedett étvággyal együtt járt, hogy főzőcskézni kezdtem. Szerencsére igazán semmit nem rontottam el, így a sikerélmény csak ösztönzött. Közben sokszor telefonnal a fülemen alkottam, a felmenőim adták a tanácsokat.
Szóval az első dolog, amit elkészítettem, az a paprikás krumpli volt, anyukám szerint ez a világ legegyszerűbb étele. Innen ugye már csak egy lépés a krumplis tészta (gránátos kocka, burgonyás kocka, grenadírmars), tehát ez lett a második.
Forrás: Hajós Ágnes
Tudom, mindenkinek megvan a saját tuti tippje, én így készítem. Persze a szalonnát el lehet hagyni, de főételben valamennyi húst azért elvárnak tőlem…
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A hagymát és a szalonnát apróra vágjuk. A krumplit meghámozzuk, kis kockákra vágjuk.
A szalonna zsírját egy lábasban kiolvasztjuk, ha túl száraz, kevés olajat önthetünk alá, rátesszük a hagymát, megpirítjuk. Megszórjuk a pirospaprikával, hozzáadjuk a krumplit. Felöntjük annyi vízzel, ami még éppen nem lepi el, majd egyszer-kétszer megkeverve puhára főzzük. A lé nagy részét is elfőzzük, ha a krumpli nem esik szét, krumplinyomóval kicsit segítünk neki, de azért darabos és szaftos maradjon. A tésztát készre főzzük egy másik edényben, majd a paprikás burgonyához adjuk. Alaposan összekeverjük, pár percig együtt főzzük, sózzuk, borsozzuk.
Tetszés szerinti savanyúsággal fogyasztjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
A jó túrógombóc titka a türelem. Egyáltalán nem bonyolult vagy hosszadalmas, viszont kell adni neki pihenési időt, méghozzá nem is keveset, hogy a benne lévő gríz kellően megszívhassa magát, így a búzadara könnyebben és gyorsabban is megfő benne, míg ha nem pihentetjük vagy túl sokat teszünk bele, akkor kemények lesznek a gombóckák. A másik titok, hogy a tojásfehérjét habbá verve adjuk a túrós keverékhez, ettől kellően könnyű és rezgős lesz, és ha megfelelő hosszan pihentetjük, akkor könnyen formázható is lesz.
Ha igazán finomat szeretnénk, akkor a gombócokat ne sima vízben főzzük ki, hanem fűszerekkel előzetesen kicsit összeforralt vízben: egészen varázslatos pluszt ad hozzá, ha egy kis fahéjjal, szegfűszeggel és csillagánizzsal ízesített főzőlében főzzük! Nem lesz tolakodóan fűszeres, de kissé illatossá, különlegessé teszi a gombóckáinkat.
Most a klasszikus édes tejföl helyett vaníliasodóval készült, igazán selymes és lágy, nagyon jól passzol a túrógombóchoz, és pár perc alatt ez is megfőzhető házilag. 🙂
Hozzávalók:
A morzsához:
A kifőzéshez:
A vaníliasodóhoz:
Elkészítés: A túrót egy tálba tesszük, krumplinyomóval alaposan áttörjük, hogy ne maradjon rögös, majd hozzáadjuk a morzsát, a grízt és a tojások sárgáját, és alaposan összekeverjük. A tojásfehérjéket a csipet sóval és a vaníliás cukorral habbá verjük, és a túrós masszával összekeverjük. Nem szükséges nagyon óvatosan, de azért több részletben adjuk hozzá, majd a tálat letakarva legalább 2 órára, de akár egy éjszakára a hűtőbe tesszük, hogy a gríz megszívhassa magát.
Mielőtt a gombócfőzéshez nekikezdenénk, a pirított morzsához a vajat egy serpenyőben megolvasztjuk, és a zsemlemorzsát beletéve, folyamatosan kevergetve aranybarnára pirítjuk, a tűzről levéve félretesszük.
A vaníliasodóhoz a tojássárgákat a kétféle cukorral, az étkezési keményítővel és 1 dl tejjel simára keverjük. A maradék tejjel felöntjük, elkeverjük, majd egy kisebb lábasban folyamatos kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, a tűzről levéve hozzáadjuk a vajat, és addig keverjük még, míg felolvad.
A gombóchoz egy fazékban 2 liter vizet forralunk, beletesszük a fűszereket, és 10 percig főzzük. Közben a pihentetett túrómasszából vizes kézzel egyforma gombócokat formázunk, és óvatosan a vízbe engedjük. Ha feljöttek a víz felszínére, akkor még 1-2 percig főzzük, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és a pirított morzsára szedjük, és rázogatva meghempergetjük őket.
Tálaláskor a vaníliasodóból tányérokra szedünk 1-1 merőkanálnyit, ráültetjük a gombócokat, és ízlés szerint porcukorral meghintve kínáljuk.
Van, aki ropogós vajas morzsával, más porcukros mákkal vagy épp dióval kedveli a falatnyi kis krumplinudlikat, sőt sós változatban is kedvelt szaftosabb raguk köreteként. A krumplis tészta készítésétől sokan tartanak, bonyolult és macerás ételnek gondolják, de ez nem igaz. Ha van maradék főtt krumplink, akkor percek alatt megvagyunk vele, ha nincs, akkor a krumpli főzésére és kihűtésére egy kis időt kell szánnunk.
Az alábbi alaprecept nemcsak nudlihoz, de barackos vagy szilvás gombóchoz, derelyéhez, barátfüléhez is ideális, de akár zöldséglevesbe krumpligombócnak is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, felkockázzuk, és sós, forró vízbe tesszük, puhára főzzük. Leszűrjük, majd tálcára vagy nagyobb vágódeszkára terítjük, krumplinyomóval összetörjük, és hagyjuk, hogy minél több nedvesség kigőzölögjön belőle, megvárjuk, míg langyosra hűl.
Közben egy serpenyőben megolvasztjuk a vajat, és a zsemlemorzsát szép aranyszínűre pirítjuk rajta folyamatosan kevergetve.
A krumplit tálba tesszük, sózzuk, hozzáadjuk a tojásokat és a liszt felét, majd fokozatosan annyi lisztet adunk hozzá, hogy jól gyúrható tésztát kapjunk. A tésztából diónyi darabokat csípünk, és lisztezett felületen nudlikat sodrunk belőlük.
Egy fazékban bő vizet forralunk, megsózzuk, majd a nudlikat beletesszük, és addig főzzük, míg feljönnek a víz tetejére. Szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük, és a vajas zsemlemorzsához adjuk, összerázzuk, hogy a zsemlemorzsa mindenhol a nudlikra tapadjon.
Tányérokba szedjük, és porcukorral meghintve, lekvárral kínáljuk.
Valamikor régen, amikor még nem boltban vették őseink a kenyeret, hetente egyszer sütötték, mert nagy munka volt kellően befűteni a kemencét. A bedagasztott és megkelt tésztából ilyenkor lecsippentettek egy jókora darabot, és míg hátul a kenyér sült, addig az első részen lepénynek ellapogatva, mindenféle jóval megrakva sütöttek belőle lángos. Máshol langallót vagy töki pompost – de mind ugyanazt az ételt jelentette.
Forrás: Hámori Zsófia
Ma, amikor már kevesen sütünk kenyeret, ritkábban készül pompos is, illetve ha mégis, akkor vagy egyiket, vagy másikat sütjük. Pedig nem ördöngösség ám a kelt tészta, ha van egy kis időnk kellően megkeleszteni a tésztát, hogy könnyű legyen majd a belseje, a külseje pedig ropogós, akkor nagyon is érdemes nekiállni, mert sokkal kiadósabb és finomabb, mint ha valamelyik fesztiválon vagy vásáron fizetnénk érte kisebb vagyonokat – érthetetlen módon ugyanis aranyáron árulják ezt az egyszerű ételt tapasztalatunk szerint.
A kenyérlángos sokféle lehet, a feltét alapja általában tejföl, kerülhet rá hagyma, fokhagyma, szalonna, kolbász, de akár egy kis füstölt sonka vagy juhtúró is. Reszelt sajt is jár a tetejére, de egy kis füstölt sajttal még tovább bolondíthatjuk. Ha igazán mutatósan szeretnénk elkészíteni, akkor kisebb lángoskákat is süthetünk, így többféle változatot készíthetünk egyszerre.
Forrás: Hámori Zsófia
Hozzávalók:
A feltéthez:
Elkészítés: A lisztet kimérjük, elkeverjük benne a sót. A vízbe morzsoljuk az élesztőt, majd hozzáadjuk az olajat. A liszthez öntjük, elkeverjük egy kanállal, majd munkalapra vagy gyúródeszkára borítjuk, és sima tésztát gyúrunk belőle. 2 órát hagyjuk kelni szobahőmérsékleten.
Amikor megkelt, kicsit átgyúrjuk, majd kinyújtjuk tetszőlegesen. Készülhet egyben egy nagy tepsiben, amit majd kockára vágva tálalunk, de készíthetünk kisebb lepényeket, lángosokat is belőle. 220 fokos sütőben 10 percig sütjük egy sütőlapon.
Forrás: Hámori Zsófia
Közben a fokhagymát összezúzzuk, a tejfölhöz adjuk.
Forrás: Hámori Zsófia
A sütőből kivett elősütött lángosra kenjük, megszórjuk a felaprított baconnel, a szálasra vágott lila hagymával, majd reszelt sajttal.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Visszatolva a sütőbe újabb 15 percig sütjük.
Forrás: Hámori Zsófia
A császármorzsa – vagy smarni – lehet darabosabb vagy morzsásabb, ez is ízlés kérdése, pirultabb vagy lágyabb, sőt az is kérdés, hogy baracklekvárral-e az igazi, ahogy a menzán kaptuk anno, vagy inkább almapürével, ahogy az osztrákok kedvelik. És persze mindez tökéletesen mindegy, az a lényeg, hogy úgy fogyasszuk, ahogy nekünk a legfinomabb.
Most egy nagyon egyszerű, bögrés változat készült, aminek a külseje roppanósra sül, de a belseje lágy és puha marad, vanília és egy kis mazsola teszi illatossá, liszt és búzadara keverékéből készül, és az egyetlen titka, hogy két fázisban készítsük, a kettő között pedig a gríz miatt egy kicsit pihentessük, így tökéletes állagú lesz a császármorzsánk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet és a grízt egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a tejet és a mazsolát, simára keverjük, majd fél órára félretesszük.
Közben a tojásokat kettéválasztjuk, és a fehérjét egy csipet sóval nem túl kemény habbá verjük.
A pihentetett keverékhez adjuk a cukrokat, a citrom reszelt héját és a tojássárgákat, simára elkeverjük, majd a tojáshabot is beleforgatjuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, és a massza felét beleöntjük, pár perc alatt pirulásig sütjük, majd megfordítjuk, és két falapát segítségével darabosra széttördeljük, és ha szép a színe, egy tálra kiöntjük, a maradék vajjal és tésztával ugyanígy járunk el.
Ízlés szerint lekvárral és/vagy vaníliasodóval tálaljuk, porcukorral vagy vaníliás cukorral meghintve.
Hurkát enni tényleg jó, és mégis, ma már inkább retró fogásnak számít, kikopott az étrendünkből, legfeljebb piacon, vásárokban eszünk sült hurkát, esetleg akkor, ha ismerős vagy családi disznóvágásból kapunk kóstolót, de az is mind ritkább. Ha van egy jó hentesünk, vagy a piacon látunk jóféle hurkát, friss kolbászt, akkor érdemes feleleveníteni a hurkaevést, főleg egy hűvös téli estén.
A jóféle májas és véres hurka duója tökéletes gyors ebéd vagy vacsora, mivel kész alapanyagokkal dolgozunk, nem töltjük otthon, így csak annyi a dolgunk, hogy tepsiben vagy serpenyőben megsüssük, és némi köretet varázsoljunk mellé.
Mi a tepsis sütésre szavazunk, így a köretnek szánt krumpli is sülhet mellette, és még kiegészíthetjük egy kellemes fehérboros savanyú káposztával is. Ez már csak azért is jó ötlet, mert a savanyú káposzta segíti a gyomor munkáját a nem épp diétás fogás esetén, savassága és gazdag rosttartalma nagyon jótékony – és finom – kísérője is a disznótorosra hajazó fogásnak.
Ahhoz, hogy hurkák roppanósra, és ne robbanósra süljenek, vagyis hogy ne robbanjon szét a vékony bél sülés közben, érdemes több praktikát bevetni. Egyrészt hústűvel – és ne villával! – böködjük meg. A villa túl vastag, sérülékennyé teszi a bőrt, egymás mellett több helyen keletkezik viszonylag nagy luk, így esélyes, hogy kirobbannak, míg a hústű csak pici lukat ejt. Ezután viszonylag kis hőfokon elkezdjük sütni, majd amikor egy kevés zsír már kisült, a hurkákat óvatosan átmozgatjuk, így nem tapadnak a tepsihez, és emelve a hőt jó ropogósra tudjuk sütni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit alaposan megmossuk, majd félbevágjuk, a vágott felületen megszórjuk egy kis sóval, picit pihenni hagyjuk, amíg keményítős réteg alakul a felületén, ez majd szépen rápirul sülés közben. Közben a hurkákat megszurkáljuk hústűvel, és egy tepsibe tesszük, körberakosgatjuk a krumplikkal, 2-3 evőkanálnyi olajjal meglocsoljuk, és 150 fokos sütőbe toljuk.
A savanyú káposztát kissé átmossuk, kinyomkodjuk. Egy serpenyőben kevés olajat melegítünk, hozzáadjuk a cukrot, kevergetve felolvasztjuk, majd rárakjuk a káposztát, megszórjuk a köménnyel, összeforgatjuk, meglocsoljuk a fehérborral, és lefedve, takarékon kb. 20 perc alatt megpároljuk.
Közben a hurkákat kb. 10 perc után egy csipesszel vagy egy kanállal kicsit megmozgatjuk a kisült zsiradékon, és megemelve 180 fokra a hőfokot még 25–30 percet sütjük, a mérettől függően, illetve amíg a krumpli is szép pirosra sül.
A hurkát a savanyú káposztával és a tepsis sült krumplival tálaljuk.
