A skót tojás az angolszász országokban nagyon népszerű fogás, tökéletes street food egy kis sült krumplival, de készítik ráérős reggelire, brunchra is. A főtt tojást fűszeres darált hús, vagyis fasírtmassza veszi körbe, amit olajban csupaszon vagy bundázva megsütnek.
Angliában hagyományosan darált marhahússal készítik, mint oly sok más ételt, de bármilyen hússal készülhet, akár még a maradék húsvéti sonkából is kerülhet bele. Az alábbi receptben csirkemellel készül, a húsmasszát egy kis áztatott zsemle és tojás gazdagítja, hagyma, fokhagyma és mustár, de ízlés szerint bármilyen fűszer kerülhet bele, ez most egy gyerekbarát változat. A csirkemell gyorsan átsül, és mivel főtt tojás van benne, aminek már nem kell sülnie, így néhány perc alatt elkészíthető fogás a maradék tojásokból.
Főzelék feltétjének vagy saláta kísérőjének is megállja a helyét, de szuper étel akár egy brunch vagy piknik esetében is, mert a fasírthoz hasonlóan hidegen és melegen is nagyon finom.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A 6 tojást hideg vízben feltesszük főni, majd forrástól számítva 10 percig főzzük – vagy a húsvéti maradék főtt tojásokat használjuk… Hideg vízbe tesszük, ha kicsit hűlt, akkor meghámozzuk, félretesszük.
A húsmasszához a csirkemellet ledaráljuk vagy késes robotgéppel pépesítjük. A zsemlét vízbe áztatjuk, majd kinyomkodjuk, a húshoz adjuk. Hozzáreszeljük a hagymát és fokhagymát, hozzáadjuk a mustárt, a tojást, ízlés szerint sót és borsot. Alaposan összedolgozzuk, majd 6 részre osztjuk, a tenyerünkben kilapítjuk, beleültetünk egy tojást, és egyenletesen rálopagatjuk a tojásra a húsmasszát.
A húsos gombócokat lisztbe, kis sóval felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban szép aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy felszívhassa a felesleges zsiradékot, majd salátával, párolt zöldséggel, főzelékkel vagy ízlés szerinti körettel tálaljuk.
A füstös ízű sonkalé valóságos kincs. Ha hagyjuk kihűlni, és a hűtőben egy éjszakát pihentetjük, a tetejéről könnyen leszedhető a zsír, a sonkalevet pedig akár azonnal felhasználhatjuk, akár literenként lefagyaszthatjuk, remek alap egy tartalmas, ízletes leveshez. A legtöbben hagyományos bableveshez használják fel, rántással, pirospaprikával, de könnyedebb változat is készíthető belőle. A sós és füstös ízhez nagyon jó ellenpont az édeskés kukorica, amivel ez a változat is készült, érdemes kipróbálni!
Nincs benne rántás, csak egy kis liszttel elhabart tejföl, a bab mellett kukorica, egy kis rizs és sárgarépa került bele, a végén pedig friss petrezselyem és pirított sonka teszi teljessé. Nem nehéz, nem telít el, de kiadós, tartalmas egytálételként is megállja a helyét, a konzerv zöldségeknek köszönhetően pedig gyorsan elkészül.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hideg sonkalé tetejéről egy kanállal leszedjük a zsírt, kimerünk belőle 2 liternyit, ha nagyon sós, akkor egy részét vízzel pótoljuk. Felforraljuk, hozzáadjuk a megtisztított, kockára vágott répát és a rizst, valamint a babérlevelet, és kb. 10 percig főzzük. Közben a babot és a kukoricát leszűrjük, majd ezt is a leveshez adjuk.
A fokhagymát megpucoljuk, fokhagymanyomóval a tejfölhöz adjuk, hozzákeverünk 1 csapott evőkanál lisztet is. A forró levesből egy merőkanálnyit a tejfölhöz adunk, elkeverjük, majd a leveshez öntjük, és takarékra véve egyszer összeforraljuk, majd a tüzet elzárjuk.
A petrezselymet finomra vágjuk. A sonkát felkockázzuk, és egy serpenyőben kicsit megpirítjuk.
A levest tányérokba merjük, a sonkával és a petrezselyemmel megszórva tálaljuk.
A prézlihez bármilyen világos kenyeret, kiflit vagy zsemlét használhatunk, a lényeg, hogy igazán száraz legyen, és semmiképpen se penészes! Ha van szikkadt kenyerünk, akkor a legjobb, ha feldaraboljuk, a vastagabb héját levágjuk, és a sütőben minél hamarabb kiszárítjuk, így esélyt sem adunk a penészgombáknak. A legjobb, ha összekombináljuk ezt egy amúgy is sütőt kívánó étellel, vagyis amikor megsült az ételünk, lecsökkentjük a hőt 100 fokra, és a kenyérdarabokat egy tepsin 30 percre betoljuk, majd utána hagyjuk teljesen kihűlni. Ebben a formában gyűjtögethetjük biztonsággal a maradék kenyereket száraz, levegős helyen.
A kopogósan száraz péksüteményeket a legegyszerűbb késes robotgépben morzsásra zúzni, ízlés szerint finomabbra vagy durvábbra, kisebb adagokban, így hatékonyabban tudjuk ledarálni. A kész morzsát sütőpapírra öntjük, majd a két szélét oldalt megemeljük, és az így kapott „cső” segítségével könnyen bele tudjuk önteni egy tiszta és száraz befőttes üvegbe vagy műanyag dobozba. Jól záródó tetővel lezárjuk, így hosszan friss marad.
Ha viszont szeretjük a jó ropogós bundájú ételeket, akkor panko morzsát is készíthetünk otthon, ami egy jóval szálasabb, tüskésebb, hófehér kenyérmorzsa. Ehhez szeletelt szendvicskenyér, úgynevezett toast kenyér az ideális alap, ezeknek a héját vékonyan levágjuk, hagyjuk egy kicsit szikkadni, majd késes robotgépben durvára daráljuk. Ezután tepsibe terítjük vékonyan, és 50 fokos sütőbe téve fél órát szárítjuk, majd kivéve még hagyjuk szikkadni, és ha teljesen kihűlt, csak akkor tesszük üvegbe, és lezárjuk.
A világon mindenütt léteznek kenyérmentő fogások. Kidobni mi sem szeretünk semmit, de ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen vidéken még mindenki magának sütötte a kenyeret, nem kevés munkával és energiával, még jobban megértjük a különféle kenyeres fogások eredetét. A bundás kenyér az egyik legelterjedtebb kenyérmentő, de sok helyen kenyérfelfújtat készítenek belőle, némi tojással és sajttal, ezzel-azzal felturbózva.
Míg nálunk inkább az édes változatok kedveltek, gondoljunk csak a mákosgubára vagy a máglyarakásra, addig máshol elterjedt és igen kedvelt a sós kenyérfelfújt. Ilyen például az Amerikában népszerű strata, amit leggyakrabban kiadós hétvégi brunchra készítenek. Feltehetően a bevándorló olaszok készíthették először, már csak a neve alapján is (strata olaszul réteget jelent), egyszerűsége és finomsága okán pedig gyorsan elterjedt ez a pénztárcabarát, sokféle maradék felhasználására alkalmas egytálétel.
A legelső stratarecept 1902-ből ismert, ez kockázott szikkadt kenyér, tejjel elhabart tojás, sonka és némi reszelt sajt keveréke, amit egy tűzálló tálban sütöttek meg. Gyakorlatilag ez az alapja, de nagyon jól variálható, szinte mindent belepakolhatunk, amit csak szeretünk, vagy amiből egy kis maradékunk van csupán, hiszen ízeiben ez is gazdagítani fogja a tartalmas fogást.
Rém egyszerű, kenyér, tojás és sajt szinte minden háztartásban akad. Tökéletes vacsorára vagy gyors ebédnek is egy jó salátával, de összeállítható előző este is, így hétvégi reggelinek is ideális, hiszen az előkészített kenyérpudingot már csak be kell tolni a sütőbe.
Mi most egy spenótos-sonkás változatot mutatunk, ami tetszőlegesen variálható – a sonka helyett mehet bele kolbász, szalámi, bacon, a spenót helyett pedig gomba vagy bármilyen párolt zöldség, de hús és zöldség nélkül is finom egy karakteresebb sajttal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. Egy evőkanál vajat egy serpenyőben felolvasztunk, a hagymát megdinszteljük rajta, majd hozzáadjuk a spenótot, megfonnyasztjuk kevergetve, sózzuk, borsozzuk.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, villával elhabarjuk, hozzáadjuk a tejet, sót és borsot, elkeverjük, majd hozzáadjuk a felkockázott kenyeret, és alaposan összeforgatjuk.
Egy sütőtálat kivajazunk a maradék vajjal, elterítjük benne a tojásos kenyér felét. Erre jön a párolt spenót fele, rátépkedjük a sonkát, megszórjuk a reszelt sajt felével. Ezt befedjük a maradék kenyérrel, majd ezen elosztjuk a maradék spenótot és reszelt sajtot.
180 fokon 30–35 perc alatt szép pirosra sütjük. Azonnal tálalhatjuk, de langyosan szebben szeletelhető, és úgy is nagyon finom!
Ha nincs maradék krumplink, akkor is érdemes kipróbálni ezt a sós gofrit, tejföllel és reszelt sajttal remek alternatívája lehet az amúgy olajban sülő lángosnak, de akár szendvicsalapként, kenyér helyett, különféle kencékkel, májkrémmel vagy felvágottal, zöldségekkel is nagyon jó és kiadós vacsora, de akár mártogatóssal önmagában, vendégvárónak is ideális, mert a gofrinak senki nem tud ellenállni.
Könnyű tésztájú, kívül roppanósra, belül puhára sül, amit egy kis krémsajt tesz különösen lággyá. Ha mártogatóssal, magában fogyasztjuk, akkor fűszerezhető intenzívebben is, ízlés szerint!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval nem túl kemény habbá verjük. A sárgákat, a tejet és a krémsajtot egy késes robotgépbe tesszük a főtt és megtört krumplival, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és simára összemixeljük. Tálba öntjük, hozzáadjuk a sütőporral elkevert liszt felét, összekeverjük, majd 3-4 evőkanál tojáshabbal fellazítjuk, a maradék lisztet hozzáadva elkeverjük, majd a maradék tojáshabbal összeforgatjuk.
A gofrisütőt felforrósítjuk, olajjal kikenjük, és adagonként kisütjük benne a tésztát.
Fűszeres tejföllel és reszelt sajttal, vagy szendvicsalapként bármilyen kencével, májkrémmel, tonhalpástétommal tálalhatjuk.
1. A legjobb a banánnak, ha nem kerül a hűtőbe, ott könnyen pöttyössé változik. Tartsuk inkább hűvösebb, jól szellőző helyen, 3-4 nap alatt tökéletesre érnek. Ha nem egy egész banánra van szükségünk, akkor hámozás nélkül vágjunk le belőle annyit, amennyi kell, a maradék darabot alufóliával vagy frissen tartó fóliával legalább a vágási részen alaposan csomagoljuk be, és 1-2 napig a hűtőben tökéletesen eltartható.
2. A karfiol szép fehér és friss marad, ha frissen tartó fóliába csavarjuk, és hűtőbe tesszük, így akár 5-6 napig is friss, roppanós marad.
3. A fejes saláta tovább marad friss, ha mosás nélkül megnedvesített konyharuhába csavarjuk, és így tesszük a hűtőbe, és mindig csak annyi levelet fejtünk le róla, amennyit elhasználunk, a konyharuhát érdemes időnként benedvesíteni, a salátaleveleket pedig csak a fogyasztás előtt megmosni.
4. A paradicsom tovább friss marad, ha a szárával együtt tároljuk, mégpedig úgy, hogy a szárrész lefelé legyen – a hűtőben így akár 1 hétig is tökéletesen frissek maradnak egy nejlonzacskóban.
5. Ha csak egy fél hagymára, lilahagymára van szükségünk, akkor úgy vágjuk félbe, hogy a gyökérrész az egyik félen maradjon, a másikat használjuk el azonnal, a gyökeres részt tegyük dobozba vagy jól záródó befőttes üvegbe, majd így tegyük a hűtőbe – így tovább friss marad, nem szagosítja a hűtőnket, és a hagyma sem fonnyad, nem szívja magába a bacikat és a szagokat.
6. Az alma a hűtő alsó fiókjában marad a legfrissebb, csomagolás nélkül. Időnként átforgatva itt 3 hétig is ropogósan frissek és lédúsak maradnak.
7. A friss zöldfűszer egy csoda, de kevesen használják őket, mert könnyen fonnyadnak. Ahhoz, hogy minél tovább frissek maradjanak, érdemes a szárvégeket levágni, vízbe tenni, és hűtőben tárolni, a vizet rendszeresen cserélni, így akár 1-1,5 hétig is frissek maradnak.
8. A húsos paprikákat a legjobb nejlonzacskóba téve a hűtő középső részén tárolni, ha lehet, akor úgy, hogy ne nagyon érjenek egymáshoz, így akár 1 hétig is tökéletesen frissek, ránctalanok és lédúsak maradnak.
9. A zellerszár 2 hétig is friss és ropogós marad, ha alufóliába csomagoljuk, és így fénytől védve, hűtőben tároljuk, a szárrészét meghagyva, és kívülről mindig csak annyi zellerszárat letörve, amennyire épp szükségünk van.
10. A fokhagyma akkor marad friss, ha egy dobozba vagy jól záródó befőttes üvegbe tesszük, és a hűtőben tároljuk, így ne fonnyad, nem kezd csírázni, és szagokkal sem árasztja el a hűtőnket.
+ 1. Ha egy felbontott üveg borból marad valamennyi, és tudjuk, hogy nem fog elfogyni 1-2 nap alatt, akkor se dobjuk ki: öntsük inkább jégkockatartóba, fagyasszuk le: tökéletesen használható szószokhoz, rizottókhoz és minden olyan ételhez, amihez egy kevés borra van szükség.
Apukámnak hála akkora hűtőnk van, aminek méreteiről szerintem még Gordon Ramsay is csak elismerően tudna káromkodni. Boldogan pakolhatok bele egy kisebb falunak elegendő ételt, meg se kottyan neki – azonban ennek a remek tulajdonságnak megvannak a maga hátrányai is, például nem egyszer történt már meg velem, hogy a fagyasztóban olyan rég elfeledett ételeket találtam, amikről simán elhittem volna, hogy az előző tulajdonos hagyta ott. (Nyugtassatok meg, kérlek, hogy nem csak velem fordul ez elő.)
Mentségemre szóljon, hogy fel kell állnom egy székre ahhoz, hogy rendesen szemrevételezhessem a fagyasztó tartalmát – de szerencsére ezt a hátrányt előnyre is lehet fordítani, így indul a villámgyors zöldségkrém megalkotásának sztorija is.
Forrás: Zita
A legutóbbi fagyasztó-felderítés alkalmával belebotlottam fél zacskónyi, jeges tömbbé fagyott zöldbabba (amit akár fegyverként is árulhatnék a Vaterán), de helyette inkább vegyítve a kellemeset a hasznossal összedobtam egy krémet azokból az alapanyagokból, amiket épp otthon találtam. Annyira jól sikerült, hogy rögtön le is jegyeztem a receptet, hogy megoszthassam veletek. Tökéletes megoldás lehet az általam felvázolt hűtőhelyzetre, vagy egyszerűen csak arra, ha egy olyan szendvicskrémre vágytok, amivel nem kell pepecselni. Ugyanis például hiába élek-halok az ajvárért és a padlizsánkrémért, legtöbbször egyszerűen nincs időm arra, hogy nekiálljak zöldségeket sütni egy krémhez. Szerencsére ennél a receptnél nincs is rá szükség, csak egy jó aprítógép, néhány fűszer és valamennyi megmentendő zöldség kell hozzá.
Sokrétűen lehet felhasználni, ideális reggelihez, tízórai szendvicsbe, de akár mártogatósnak is. Ez a villámgyors zöldségkrém nagyon jól illik szerintem a ropogós magkenyerekhez, de ahogy a képeken látjátok, a mindenmentes zsemléhez is szoktam társítani.
A hozzávalók listájához sem kell feltétlenül ragaszkodnia senkinek, össze is gyűjtöttem néhány pontot, amiken nyugodtan változtathat az ember:
Forrás: Zita
Fogyókúrázok, cukorbetegek és inzulinrezisztencia– vagy PCOS-diétát követők is bátran fogyaszthatják ezt a zöldségkrémet. A teljes receptben összesen 24 gramm szénhidrát van, és az elkészült krém minimum 10 adagra osztható, ha szeretjük jó vastagon megkenni a kenyerünket – ha nem, akkor még több étkezésre elég lesz. Tehát egy adag kb. 2,4 gramm CH-t tartalmaz. A sok (nyers) zöldségnek hála rengeteg rostot, vitamint és növényi fehérjét vihetünk be a szervezetünkbe a krém fogyasztásával.
Hozzávalók:
Elkészítés: Olvaszd ki a fagyasztott zöldségeket. Közben feldarabolhatod a paradicsomot és az uborkát is. Ha szeretnél, karikázhatsz paprikát is a krémhez.
Tegyél minden hozzávalót egy aprítógépbe, és daráld őket addig, amíg krémesek nem lesznek. Közben kóstolgasd és fűszerezd ízlés szerint. Ha nem vagy elégedett a krémességgel, tehetsz hozzá még egy kis vizet vagy olajat.
Ha kész, kanalazd egy tiszta edénybe, és tárold hűtőben fogyasztásig.
Forrás: Zita
A máglyarakás valódi főnyeremény, ha gyors és olcsó desszertre van szükségünk, van egy kis megfáradt péksüteményünk és néhány almánk. A mákos guba rokonának is tekinthető kenyérpuding nagyon egyszerűen összeállítható, egy kis vaníliával, baracklekvárral és egy kis naranccsal pedig különösen finommá tehető. Bár narancsot biztosan nem használtak hozzá nagyanyáink, érdemes kipróbálni így is, mert a citrus héja és leve is nagyon jót tesz ennek a maradékmentő gyors fogásnak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet feltesszük melegedni, hozzáadjuk a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a fűszer hüvelyét is, hozzáreszeljük a narancs héját, ha felforrt, félretesszük, hogy minél jobban átvegye a fűszer aromáit a tej.
Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, vékony cikkekre vágjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, az almát beletesszük, megszórjuk a vaníliás cukorral, ráfacsarjuk a narancs levét, és 8-10 perc alatt megpároljuk.
A péksüteményt vékonyan felkarikázzuk vagy felkockázzuk, tálba tesszük. A tojásokat kettéválasztjuk, a sárgákat a porcukor felével kézi habverővel kicsit felverjük, majd hozzákeverjük a leszűrt tejet is elkeverjük, majd a kiflire vagy zsemlére öntjük, összeforgatjuk. A tojásfehérjét a maradék porcukorral fényes habbá verjük.
Egy sütőtálat kivajazunk, beletesszük a tejes péksüteményt, kicsit lenyomkodjuk, megkenjük a baracklekvárral, erre jön a párolt alma, amit megszórunk darabolt csonthéjassal, majd a tetejére kanalazzuk a tojáshabot.
160 fokos sütőbe toljuk, és 30-35 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd tálaljuk, ízlés szerint baracklekvárt kínálhatunk mellé.
Amikor a salátát főételként, nem pedig kísérőként fogyasztjuk, gyakran teszek bele egy kis húst is, hogy tartalmasabb, laktatóbb legyen. Ideális fogás akkor is, ha van egy kis maradék sült húsunk, lehet az bármilyen. Egy roston sült csirkemell vagy mustáros serpenyős tarja éppen olyan jó, mint egy egészben sült karaj maradéka vagy mondjuk egy kis grillcsirke. De ha nincs éppen feldolgozandó maradék, akkor is pikk-pakk kisüthetünk néhány szelet húst pár perc alatt.
Forrás: Kard Éva
Ez a hússaláta most egy kicsit „csajosabb” lett, a jégsaláta és sült hús mellett ugyanis édes almát és egy kis gránátalmát is tettem bele, amitől nemcsak mutatós, de friss, izgalmas is lett, a mézes-tejszínes öntettől pedig nagyon kellemes, selymes. A tetejére főtt tojást tettem cikkekre vágva, így önmagában is tartalmas, könnyű fogás.
Mindent egybevetve, még ha frissen is sütjük a húst, kevesebb mint fél óra alatt összedobhatjuk ezt az egyszerű, de annál finomabb salátát, majd a fotelba bekuporodva, egy jó film társaságában fogyaszthatjuk el.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Az öntethez:
Elkészítés: A hússzeleteket klopfoljuk ki, sózzuk, borsozzuk, majd forgassuk bele lisztbe. Egy teflonserpenyőben hevítsünk fel kb. 0,5 dl olajat, majd pár perc alatt mindkét oldalát süssük szép pirosra. Ezután hűtsük ki teljesen, majd ízlés szerint csíkozzuk, daraboljuk fel. Ha van némi maradék sült húsunk, akkor a teendőket eddig meg is spórolhattuk.
A tojásokat főzzük keményre, majd pucoljuk meg, és vágjuk fel cikkekre. Az almát hámozzuk meg, majd vágjuk fel ízlés szerint. Az uborkát vékonyan szeleteljük fel. A gránátalmát magozzuk ki egy kanál segítségével úgy, hogy a fehér, hártyás része ne kerüljön bele.
A jégsalátát csipkedjük bele egy tálba, majd adjuk hozzá az almát, az uborkát és a sült húst. Ezután kézzel forgassuk össze.
Az öntet hozzávalóit keverjük simára, öntsük rá a tálban lévő húsos-salátás keverékre, majd óvatosan forgassuk össze, hogy az öntet mindenhol bevonja.
Tálaláskor tegyük a salátát egy tányérra, majd helyezzük rá a cikkekre vágott tojást, szórjuk meg a gránátalmamaggal, és úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
Melegen, langyosan, hidegen is finom, puha és krémes, pillanatok alatt összedobható, nem mellesleg megmenthető vele a már nem igazán friss maradék kalács, briós, kifli vagy zsemle – csak arra érdemes figyelni, hogy sós ízesítésű ne kerüljön bele. Csak egy kis tojásos-tejes édes keverék, fagyasztott gyümölcs kell hozzá, hihetetlenül egyszerű, és leves után másodiknak, magában uzsonnára, de a maradék akár még reggelire is tökéletes.
Hogy még lágyabb és puhább legyen, érdemes a kalácsokat és a gyümölcsöt összefogó keverékbe egy kis natúr krémsajtot is tenni, istenien selymes így, ízesítőként pedig alap a vanília, de akár egy kis fahéjjal, gyömbérrel, esetleg kókuszreszelékkel is lehet rajta turbózni – ha pedig épp nincs a fagyasztóban áfonya, akkor erdei gyümölcs, meggy, málna, eper is jó hozzá, de akár befőtt is használható hozzá, az a lényeg, hogy mennyei – elrontani egyikkel sem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kalácsot felkockázzuk, és egy jól kivajazott sütőtálba vagy jénaiba tesszük, egyenletesen megszórjuk a fagyos áfonyával.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a krémsajtot és a tejet, kézi habverővel simára keverjük, majd a cukrot és a vaníliát is belekeverjük, és egyenletesen a kalácsra locsoljuk, 10 percet állni hagyjuk, hogy a kalács megszívja magát egy kicsit.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük. Melegen, langyosan, hidegen is finom, a maradék reggelinek is tökéletes.
Kókuszreszeléket olcsón találunk a boltban, kókusztejet viszont csak borsosabb áron, pedig házilag könnyen elkészíthető, és kb. harmad annyiba kerül, hiszen csak kókuszreszelék és víz kell hozzá, esetleg némi ízesítő, és minimális munkával kész is a krémes növényi tej.
Nem mellékes szempont az sem, hogy az egyszer már használt kókuszreszelék sem megy a kukába, mert isteni nassolnivalót készíthetünk belőle, így duplán megéri nekiállni a házi kókusztejnek.
Rém egyszerű a dolog, csak kókuszreszelék, víz és csipetnyi só kell hozzá, de kis méz vagy más édesítő is mehet bele, de ha turmixhoz, kávéhoz használjuk majd, kis vanília vagy fahéj is mehet bele. Az arány 3:1, vagyis 1 bögre kókuszreszeléket 3 bögre vízzel felteszünk főni egy lábasban, ha felforrt, takarékra vesszük, és 30 percet gyöngyözve főzzük. Ha kész, kicsit hűlni hagyjuk, majd turmixba tesszük egy csipet sóval, ízlés szerint 1 teáskanál mézzel vagy más édesítővel, és 3-4 percet turmixoljuk, majd finom szűrőn át leszűrjük, jól kinyomkodjuk, hagyjuk kihűlni. Üvegbe téve, hűtőben tárolva 3-4 napig fogyasztható. Jó tudni, hogy a tetején zsírosabb, akár meg is dermedhed, ezt a részt kókuszzsírként is használhatjuk.
A leszűrt kókuszreszeléket semmiképp ne dobjuk ki, lehetőleg a legtöbb folyadékot még nyomkodjuk belőle ki a szűrőben, majd terítsük el egy gáztepsiben, és szárítsuk ki kb. 35-40 perc alatt 100 fokos sütőben, időnként átkeverve, így tökéletes lesz krémlevesek tetejére vagy turmixba, sütibe téve.
Ha nem akarunk ennyit bajlódni vele, akkor a jól kinyomkodott kókuszreszeléket keverjük át egy kevés kókuszzsírral és porcukorral, némi vanília-kivonatot adhatunk hozzá. A hútőbe tesszük 15 percre, majd diónyi golyókká formázzuk, megint visszatesszük a hűtóbe 15 percre. Közben csokit olvasztunk, és a tömör-gyönyör kókuszgolyókat megforgatjuk benne, majd tányérra téve a hűtőbe tesszük megdermedni vagy fogyasztásig. Maradékmentésből ez a legjobb finomság!
A kenyér lisztből készül, ahogy a sütemény is, tulajdonképpen nem is annyira meglepő, hogy a nedvességtartalmát elvesztő kenyér „lisztként” kerüljön felhasználásra, ha jobban belegondolunk. De hogy ilyen finom keksznek elkészítve, az egészen meglepő, és csak tojás, vaj, cukor és sütőpor kell hozzá, és az alapmassza bármivel gazdagítható, ízesíthető.
Mivel minden háztartásban előfordul, hogy megmarad egy kis kenyér, ez egy szuper megoldás a feldolgozáshoz – a bundáskenyér, a kruton vagy a házi zsemlemorzsa mellett -, kívül finom ropogósra sül, belül finom puha, és ha nem áruljuk el, hogy maradékból készült, senki nem fogja kitalálni!
Hozzávalók:
Alaptészta:
Ízlés szerinti belevalók, jelen esetben:
Elkészítés: A száraz kenyeret kicsit felkockázzuk, majd késes aprítóba tesszük a sütőporral, a zabpehellyel és a dióval együtt, és morzsásra, de nem túl finomra daráljuk.
A lágy vajat és a cukrot kézi habverővel simára, habosra keverjük, hozzáadjuk a csipet sót, a vaníliát és a tojást is, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsás keveréket és a mazsolát, és kézzel összedolgozzuk. 20 percre a hűtőbe tesszük, hogy a kenyérmorzsa kicsit felpuhuljon.
A masszából diónyi adagokat veszünk, golyóvá formázzuk, majd a tenyerünk között kissé lenyomjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. 160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, mielőtt rávetnénk magunkat… 😉
