Kókuszreszeléket olcsón találunk a boltban, kókusztejet viszont csak borsosabb áron, pedig házilag könnyen elkészíthető, és kb. harmad annyiba kerül, hiszen csak kókuszreszelék és víz kell hozzá, esetleg némi ízesítő, és minimális munkával kész is a krémes növényi tej.
Nem mellékes szempont az sem, hogy az egyszer már használt kókuszreszelék sem megy a kukába, mert isteni nassolnivalót készíthetünk belőle, így duplán megéri nekiállni a házi kókusztejnek.
Rém egyszerű a dolog, csak kókuszreszelék, víz és csipetnyi só kell hozzá, de kis méz vagy más édesítő is mehet bele, de ha turmixhoz, kávéhoz használjuk majd, kis vanília vagy fahéj is mehet bele. Az arány 3:1, vagyis 1 bögre kókuszreszeléket 3 bögre vízzel felteszünk főni egy lábasban, ha felforrt, takarékra vesszük, és 30 percet gyöngyözve főzzük. Ha kész, kicsit hűlni hagyjuk, majd turmixba tesszük egy csipet sóval, ízlés szerint 1 teáskanál mézzel vagy más édesítővel, és 3-4 percet turmixoljuk, majd finom szűrőn át leszűrjük, jól kinyomkodjuk, hagyjuk kihűlni. Üvegbe téve, hűtőben tárolva 3-4 napig fogyasztható. Jó tudni, hogy a tetején zsírosabb, akár meg is dermedhed, ezt a részt kókuszzsírként is használhatjuk.
A leszűrt kókuszreszeléket semmiképp ne dobjuk ki, lehetőleg a legtöbb folyadékot még nyomkodjuk belőle ki a szűrőben, majd terítsük el egy gáztepsiben, és szárítsuk ki kb. 35-40 perc alatt 100 fokos sütőben, időnként átkeverve, így tökéletes lesz krémlevesek tetejére vagy turmixba, sütibe téve.
Ha nem akarunk ennyit bajlódni vele, akkor a jól kinyomkodott kókuszreszeléket keverjük át egy kevés kókuszzsírral és porcukorral, némi vanília-kivonatot adhatunk hozzá. A hútőbe tesszük 15 percre, majd diónyi golyókká formázzuk, megint visszatesszük a hűtóbe 15 percre. Közben csokit olvasztunk, és a tömör-gyönyör kókuszgolyókat megforgatjuk benne, majd tányérra téve a hűtőbe tesszük megdermedni vagy fogyasztásig. Maradékmentésből ez a legjobb finomság!
A kenyér lisztből készül, ahogy a sütemény is, tulajdonképpen nem is annyira meglepő, hogy a nedvességtartalmát elvesztő kenyér „lisztként” kerüljön felhasználásra, ha jobban belegondolunk. De hogy ilyen finom keksznek elkészítve, az egészen meglepő, és csak tojás, vaj, cukor és sütőpor kell hozzá, és az alapmassza bármivel gazdagítható, ízesíthető.
Mivel minden háztartásban előfordul, hogy megmarad egy kis kenyér, ez egy szuper megoldás a feldolgozáshoz – a bundáskenyér, a kruton vagy a házi zsemlemorzsa mellett -, kívül finom ropogósra sül, belül finom puha, és ha nem áruljuk el, hogy maradékból készült, senki nem fogja kitalálni!
Hozzávalók:
Alaptészta:
Ízlés szerinti belevalók, jelen esetben:
Elkészítés: A száraz kenyeret kicsit felkockázzuk, majd késes aprítóba tesszük a sütőporral, a zabpehellyel és a dióval együtt, és morzsásra, de nem túl finomra daráljuk.
A lágy vajat és a cukrot kézi habverővel simára, habosra keverjük, hozzáadjuk a csipet sót, a vaníliát és a tojást is, majd hozzáadjuk a kenyérmorzsás keveréket és a mazsolát, és kézzel összedolgozzuk. 20 percre a hűtőbe tesszük, hogy a kenyérmorzsa kicsit felpuhuljon.
A masszából diónyi adagokat veszünk, golyóvá formázzuk, majd a tenyerünk között kissé lenyomjuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. 160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, mielőtt rávetnénk magunkat… 😉
Felvert tojás, szikkadt kenyér, kis só, némi tej vagy tejföl – ennyi kell csupán ehhez a nagyon finom és tartalmas, kiadós és laktató fogáshoz, vagyis szinte biztos, hogy mindig minden van hozzá otthon, és ráadásul pár perc alatt összedobható. Megmentjük vele a szikkadt kenyeret vagy zsemlét, és egy bundáskenyér-ízű igazi muffint süthetünk tésztakészítés nélkül.
Az alaprecept ráadásul nagyon jól gazdagítható – egy kis reszelt sajt mindenképpen jó bele, hogy illatosabb, ízesebb és puhább legyen –, de akár egy kis aprított bacon vagy sonka is mehet bele, a füstös íz csak jót tesz neki, de vegák akár egy maréknyi csemegekukoricával vagy felaprított újhagymával is gazdagíthatják húsmentesen ezeket a maradékmentő muffinokat.
Mivel nagyon gyorsan elkészül, ezért ráérősebb reggeleken napindító fogásnak is elkészíthető, de elcsomagolható uzsonnára vagy munkahelyi ebédnek is, egy spenót- vagy borsófőzelék kísérőjének is nagyon jó, de gyors vacsorának salátával is finom, csak ajánlani tudjuk!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejet és a tejfölt, sózzuk, borsozzuk, villával elhabarjuk, felverjük. A kenyeret apróra kockázzuk, beleforgatjuk a tojásos keverékbe, majd a reszelt sajt 2/3 részét hozzáadva átkeverjük.
Papírkapszlikkal bélelt vagy szilikonos muffinformákba osztjuk a masszát, megszórjuk a maradék sajttal, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 15 perc alatt megsütjük.
A kalácsfelfújtban az a jó, hogy a végtelenségig variálható, belepakolható gyümölcs, csoki, aszalványok, dió vagy mogyoró. Az alapja tojással és cukorral elkevert tejszín, amibe a darabokra tépkedett vagy kockára vágott szikkadt kalácsot, péksüteményt beleforgatjuk, a tészta beszívja az édes keveréket, és már csak össze kell sütni a sütőben.
Nemcsak a belevalókat, de az alapot adó tejszínes-tojásos keveréket is variálhatjuk: ebben a receptben a tejszín mellé narancslé és reszelt narancshéj is került, illetve mellé némi csokicsepp, mert a narancs és a csoki elképesztően jó párost alkotnak – ebben a desszertben is. Az előkészítése 5 perc, a sütési ideje 20 perc, így fél órán belül kész is ez az elronthatatlan, illatos finomság.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és habosra keverjük. Hozzáadjuk a narancslevet és a tejszínt, hozzáreszeljük a narancs héját, és elkeverjük.
A kalácsot felszeleteljük, falatnyi darabokra tépjük, és a tojásos keverékbe forgatjuk, majd a felét tűzálló tálba öntjük, megszórjuk csokicseppekkel vagy aprított csokival, majd a maradékot is elosztjuk a tetején, és ezt is meghintjük csokival.
https://www.shutterstock.com/
180 fokos sütőbe toljuk, és 20 percig sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, majd langyosan tálaljuk.
https://www.shutterstock.com/
Én nagyon szeretem a sárgaborsót, akár leves, akár főzelék készül belőle. Azért is szuper alapanyag, mert önmagát besűríti, nem kell hozzá se rántás, se habarás, mégis tartalmas, tápláló fogás. Én csak egy kis hagymát és tejszínt használok hozzá.
Forrás: Kard Éva
Amennyiben a húsvétra főzött sonka levéből esetleg került a fagyasztóba is, akkor mindenképpen elérkezett a sárgaborsóleves főzésének az ideje, de ha nem raktunk el belőle, vagy már elfogyott, akkor egy kis füstölt szalonna bőrkéjét belefőzhetjük a levesbe, mert a füstös íz azért nagyon jól passzol hozzá.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A vöröshagymát vágjuk fel apróra, majd adjuk hozzá a felhevített olajhoz, és pároljuk üvegesre. Amikor már kellően megpárolódott, adjuk hozzá a előzőleg megmosott és alaposan lecsepegtetett sárgaborsót. Keverjük össze, és öntsük fel a sonka főzőlevével és a vízzel, majd ízlés szerint sózzuk. Forraljuk fel, majd a hőfokot mérsékelve addig főzzük, hogy a borsószemek teljesen megpuhuljanak, és már kezdjenek szétfőni.
Amikor a borsó már puhára főtt, állandó keverés mellett csorgassuk a leveshez a tejszínt, és forraljuk fel, majd zárjuk el a gázt, mert főzni már nem kell.
A főtt füstölt sonkát ízlés szerint szeleteljük fel. Tálaláskor merjük a levest tányérba, ízlés szerint tegyünk rá az előzőleg feldarabolt sonkából, majd úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A sonka főzőlevét senki nem dobja ki, a füstös, aromás lé leggyakrabban egy kiadós bableves alapja lesz, de aki kicsit könnyedebb ételt kerekítene belőle, érdemes kipróbálnia a tormás krumplikrémlevest. Pofonegyszerű, selymes, krémes, nem nehéz, de laktató, és a karakteres ízek annyira finoman összesimulnak benne, hogy abbahagyhatatlanul finom.
A sonka és a sonka főzőleve mellett az ecetes torma a leves lényege, amit méltatlanul ritkán fogyasztunk, pedig egészséges és nagyon finom, egy kis tejföllel vagy majonézzel kikeverve mártogatósnak, húsok mellé szósznak is remek, joghurttal kombinálva pedig egy lazacos salátának is fantasztikusan finom öntete lehet. Jövünk még tormás receptekkel! 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit és a fehérrépát meghámozzuk, felkockázzuk, az újhagymákat megtisztítjuk, felkarikázzuk, a fehér és a zöld részt különvesszük.
A vajat egy lábasban felolvasztjuk, az apróra vágott sonkát vagy bacont megpirítjuk rajta, majd kivesszük a pörcöket, és a zsíradékra rádobjuk az újhagyma fehér részét, a krumplit és a fehérrépát, és időnként megkeverve kicsit pirítjuk, majd felöntjük a sonka füstös főzőlevével, és félig lefedve kb. 15 perc alatt puhára főzzük a zöldségeket.
A tűzről levéve hozzáadjuk a tormát és a tejszínt, botmixerrel krémesre mixeljük, majd a tűzre visszatéve borsot őrölünk hozzá, és egyet forralunk rajta.
A levest azonnal tálaljuk ízlés szerint 1-1 kanálnyi tejföllel, megszórva a pirított sonkával vagy baconnel, illetve a félretett újhagyma felaprított zöldjével.
Ha pörkölt, paprikás, grillcsirke vagy bármilyen raguféle volt a vasárnapi ebéd, nem biztos, hogy elég egy komplett újabb étkezéshez, ugyanabban a formában pedig már lehet, hogy nem is kívánjuk. Egy kis átalakítással, némi kiegészítővel, zsemlébe töltve és sajttal összesütve viszont egészen új étel készülhet belőle.
A zsemle gömbölyded formája szinte csalogat, hogy a belsejét kiemelve megpakoljuk mindenféle finomsággal – majd sajttal megszórva, kicsit átsütve, némi salátával tálalva mutatós és roppant egyszerű megoldás legyen ebédre, vacsorára.
Ha szaftosabb a vasárnapi maradék, mint amilyen a pörkölt, a csirke– vagy gombapaprikás, a resztelt máj, akkor egyszerűen csak a megskalpolt és kivájt belsejű zsemlébe töltjük, majd sajttal megszórva betoljuk a sütőbe 10 percre. Ha sült hús vagy töltött, esetleg grillcsirke maradékaival van dolgunk, akkor a csontokról lefejtve, felaprítva egy kis dinsztelt hagymával összeforgatva, némi tejföllel elkeverve pakolhatjuk meg a zsemlék belsejét. A tetejére kötelező a sajt, köretként pedig egy friss saláta – 15 perces maradékmentő fogás, amivel mindenki elégedett lesz.
Az olaszok egyik kedvenc tojásétele a frittata, egy omletthez hasonló egyszerű fogás, amit a tűzhelyen kezdenek el készíteni, de a sütőbe tolva készül el teljesen. Gyakorlatilag bármivel gazdagítható – zöldséggel, sonkával, baconnel, most viszont a maradék spagetti került bele, amivel megsütve egészen pizzajellegű lepényke készült. Nagyon tartalmas és pénztárcabarát, akkor igazán finom, ha kívül ropogósra sül, belül pedig krémesebb marad.
Az ízesítéshez zöldségféléket, felvágottat is használhatunk ízlés szerint, az a lényeg, hogy semmiképpen ne legyen túl leveses, mert akkor nem áll össze szeletelhetővé, de már egész kevés szalámival vagy sonkával is, no meg reszelt sajttal nagyon finom lesz ez a sült tojásos spagetti.
Sült spagetti "pizzának"
Hozzávalók:
Elkészítés: A spagettit sós, forró vízben megfőzzük, majd leszűrjük. Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejet, sózzuk, borsozzuk, villával felverjük, majd belekeverjük a reszelt sajtot és a finomra vágott szalámit vagy sonkát, végül hozzáadjuk a leszűrt spagettit is, és alaposan összeforgatjuk.
Egy fém nyelű serpenyőt felforrósítunk 1 evőkanál olajjal, majd beleöntjük a spagettis tojást, és nagy lángon 5 percig sütjük, majd egy tányért a tetejére szorítunk, és egy hirtelen mozdulattal átfordítjuk. A serpenyőt visszatesszük a tűzre a maradék olajjal, óvatosan belecsúsztatjuk a tányérról a tojásos spagettit, és 180 fokos sütőbe toljuk, és 10 perc alatt készre sütjük.
A sütőből kivéve szeletelve tálaljuk, ízlés szerint sajttal megszórhatjuk, salátát kínálhatunk hozzá.
Nem hiányozhat egyik tapasbárból sem a kívül ropogós, belül puha és krémes húsos krokett. Sonka mellett készítik felaprított sült csirkével is, ezzel kevésbé karakteres, mint a sonkás változat. Előételnek és vendégvárónak is remek, de egy salátával akár ebédre vagy vacsorára is kiváló.
Mindenképpen érdemes hozzá érettebb vagy füstölt, határozott ízű sonkát választani, így pont megfelelő hozzá a húsvéti sonka maradéka. Egészen más jellegű étel, mint amit az ünnepek alatt ettünk, így senki nem fog panaszkodni, hogy unalmas. Főleg ha készítünk mellé egy pikáns paradicsomszószt vagy zöldfűszeres mártogatóst krémsajttal vagy tejföllel.
Spanyol sonkás krokett (croquetas de jamón)
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megpucoljuk, a hagymát négybe vágjuk, a fokhagymát kés pengéjével megroppantjuk. A tejet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát, a babérlevelet és a szemes borsot, felforraljuk, majd a tűzről levéve 15 percet állni hagyjuk, majd leszűrjük.
A sonkát apróra vágjuk, és zsiradék nélkül egy serpenyőben kicsit átsütjük, majd egy tányérba öntjük, félretesszük.
Ugyanebben a serpenyőben felolvasztjuk a vajat, megszórjuk a liszttel, és folyamatosan kevergetve kicsit átforrósítjuk, majd a leszűrt tejet folyamatos keverés mellett hozzáadjuk, sózzuk, majd a sonkát is hozzáadva jó sűrű besamellé főzzük. A masszát hagyjuk teljesen kihűlni és megdermedni.
A masszából kroketteket formázunk, lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatjuk, és forró olajban aranybarnára sütjük. Papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, és melegen tálaljuk ízlés szerinti mártogatóssal vagy akár salátával.
Ételt kidobni bűn. Különösen igaz ez a baconre, amit rengeteg különbözőféleképpen felhasználhatunk. Bár cikkünkben temérdek ötletet adunk ahhoz, néhány grammnyi baconnel hogyan lehet felturbózni kedvenc ételeinket, nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a (bontatlan csomagolású) baconöket a fagyasztóba is tehetjük, ahol további hat-nyolc hónapig elállhat. Ha még tudatosabban és praktikusabban szeretnénk vásárolni, érdemes olyan terméket választani, ahol a bacont külön csomagolású részekbe tették, így ha csak az egyik felét bontjuk ki, a másikat pedig sértetlenül hagyjuk, pont egy-két adagnyi ételhez elég baconnel dolgozhatunk a konyhában, tudtuk meg a tippet Kovács Pétertől, a Gierlinger termékeket is készítő Tamás Hús Kft. kereskedelmi igazgatójától.
Maradék baconből finom reggeli
Ha egy kevéske, előző napról megmaradt kockázott bacont találunk a hűtőben, dobjuk egy serpenyőbe. A belőle kisülő zsír remek ízt az omlettnek, a felvert tojásokat nyugodtan ráönthetjük a megpirult baconkockákra. Akár kockázott, akár szeletelt baconről legyen szó, pirítás után bármilyen húsos-sajtos szendvicsben megállja a helyét, így ha nem otthon, hanem a munkahelyünkön reggelizünk, akkor is helyet találtuk a húsnak. Ha valaki salátával kezdi a napját, a pirított bacon ahhoz is tökéletesen illik, sőt bármilyen majonézes salátával is tökéletes párost alkot.
Olcsó és finom ebéd válik belőle
Tudjuk, hogy a sajtos makaróni nem a legkifinomultabb kulináris élmények közé tartozik, de egy gyorsan elkészíthető, olcsó ételről van szó, amit ha megszórsz egy kevés pirított baconkockával, már igazán finom fogást kapsz. A paradicsomszószos vagy pesztós tésztát is nagyon jól kiegészíti a bacon, ahogy bármilyen krémlevest (hagyma, brokkoli, borsó, édesburgonya) ropogós élménnyé tesz, ha bacont adunk hozzá feltétként. A quiche-t sokféleképpen el lehet készíteni, sok receptben eredetileg is a hozzávalók között találjuk a bacont, de abba is beletépkedhetünk néhány szeletet, ami nem írta. Abban az esetben pedig nemcsak az íze, hanem a látványa is sokkal jobb lesz az ételnek, ha a sütőbe rakás előtt megszórjuk baconkockákkal. Ugyanígy bármilyen töltött zöldség (paprika, cukkini, tök) töltelékébe belecsempészhetjük a bacont, ha még teltebb, izgalmasabb ízekre vágyunk.
Az ínyenceknek is van néhány tippünk
Ha szereted a szokatlan párosításokat, desszertekhez is felhasználható a bacon. Egy egyszerű, juharsziruppal leöntött amerikai palacsintát is izgalmasabb fogássá varázsolhatsz baconnel, ha pedig éppen fánksütésben vagy, nyugodtan tegyél a cukormázra korábban már megpirított bacont. Amennyiben igazán nyitott vagy a különleges, vagány ízpárosításokra: a fahéjas almás pitéhez is remekül illik a bacon: szórd még sütés előtt a süteményt pirított baconkockákkal, így valami egészen elképesztő ízű finomságot húzhatsz ki a sütőből bő félóra múlva.
Aki gimnázium után kollégiumba költözik, vagy elkezd saját háztartást vezetni, már az első pillanatban megtanulja, hogy pénzt spórolni a legjobban a kaján lehet. A tökélyre fejlesztett templom egere konyha is megoldás akkor, ha az ösztöndíj vagy a kezdő fizetés alacsony. Ugyanakkor nem szabad elfeledkezni arról sem, mennyi élelmiszer használható fel az utolsó utáni pillanatban is.
Évente komoly tízezreket spórolhatunk azzal, ha odafigyelünk, hogy a maradékokat, sőt a konyhai hulladékot is felhasználjuk. Ez a trend egyébként egyre nagyobb népszerűségnek örvend újra: a hulladékmentes háztartás lényege, hogy lehetőleg mindent felhasználjon, és minimális hulladék, valamint nulla szemét keletkezzen. Sőt, vannak, akik ennél is továbbmennek: konyhai hulladékból főznek.
Ez még nem romlott:
Akik elég idősek, és nem nagyvárosban élték az életüket, azok számára ez a fajta spórolás teljesen természetes: vidéken a komposztálást sem kellett tanítani, a maradékot vagy a hulladékot megették az állatok, az élelmiszert pedig főben járó bűn volt kidobni. A nagyvárosi életmód, a rohanás, illetve a mindig nyitvatartó és mindenhol elérhető élelmiszerboltok is felelősek azért, hogy elkényelmesedtünk. Így nemcsak a szemetünk nőtt meg nagyon, hanem a pénztárcánk is laposabbá vált.
Nemrég Németországban jelent meg egy kötet, amely a Resteküche (maradékkonyha) címet kapta, és pont a fenti problémára keres megoldást: azaz megmutatja mennyi mindent lehet még hasznosítani a konyhában, amire talán nem is gondolnátok.
A maradékmentésről bővebben itt olvashattok >>
A világon mindenütt léteznek kenyérmentő fogások. Kidobni mi sem szeretünk semmit, de ha belegondolunk, hogy nem is olyan régen vidéken még mindenki magának sütötte a kenyeret, nem kevés munkával és energiával, még jobban megértjük a különféle kenyeres fogások eredetét. A bundás kenyér az egyik legelterjedtebb kenyérmentő, de sok helyen kenyérfelfújtat készítenek belőle, némi tojással és sajttal, ezzel-azzal felturbózva.
Míg nálunk inkább az édes változatok kedveltek, gondoljunk csak a mákosgubára vagy a máglyarakásra, addig máshol elterjedt és igen kedvelt a sós kenyérfelfújt. Ilyen például az Amerikában népszerű strata, amit leggyakrabban kiadós hétvégi brunchra készítenek. Feltehetően a bevándorló olaszok készíthették először, már csak a neve alapján is (strata olaszul réteget jelent), egyszerűsége és finomsága okán pedig gyorsan elterjedt ez a pénztárcabarát, sokféle maradék felhasználására alkalmas egytálétel.
A legelső stratarecept 1902-ből ismert, ez kockázott szikkadt kenyér, tejjel elhabart tojás, sonka és némi reszelt sajt keveréke, amit egy tűzálló tálban sütöttek meg. Gyakorlatilag ez az alapja, de nagyon jól variálható, szinte mindent belepakolhatunk, amit csak szeretünk, vagy amiből egy kis maradékunk van csupán, hiszen ízeiben ez is gazdagítani fogja a tartalmas fogást.
Rém egyszerű, kenyér, tojás és sajt szinte minden háztartásban akad. Tökéletes vacsorára vagy gyors ebédnek is egy jó salátával, de összeállítható előző este is, így hétvégi reggelinek is ideális, hiszen az előkészített kenyérpudingot már csak be kell tolni a sütőbe.
Mi most egy spenótos-sonkás változatot mutatunk, ami tetszőlegesen variálható – a sonka helyett mehet bele kolbász, szalámi, bacon, a spenót helyett pedig gomba vagy bármilyen párolt zöldség, de hús és zöldség nélkül is finom egy karakteresebb sajttal.
Spenótos–sonkás strata (kenyérpuding)
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. Egy evőkanál vajat egy serpenyőben felolvasztunk, a hagymát megdinszteljük rajta, majd hozzáadjuk a spenótot, megfonnyasztjuk kevergetve, sózzuk, borsozzuk.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, villával elhabarjuk, hozzáadjuk a tejet, sót és borsot, elkeverjük, majd hozzáadjuk a felkockázott kenyeret, és alaposan összeforgatjuk.
Egy sütőtálat kivajazunk a maradék vajjal, elterítjük benne a tojásos kenyér felét. Erre jön a párolt spenót fele, rátépkedjük a sonkát, megszórjuk a reszelt sajt felével. Ezt befedjük a maradék kenyérrel, majd ezen elosztjuk a maradék spenótot és reszelt sajtot.
180 fokon 30–35 perc alatt szép pirosra sütjük. Azonnal tálalhatjuk, de langyosan szebben szeletelhető, és úgy is nagyon finom!
