Klasszikusan bárány- vagy ürühússal készült, de ma már egyre elterjedtebb a kevésbé karakteres marhahúsos változat, ami a sörnek köszönhetően nagyon puhára, porhanyósra fő ebben a gazdag egytálételben. Elkészítése nagyon egyszerű, csak az elején kell vele babrálni egy kicsit, aztán szépen elvan magában a tűzhelyen.
Ízlés szerint hagyhatjuk levesesebbre vagy sűrűbbre, de a sört ne spóroljuk ki belőle, mert az adja meg édeskés, malátás aromáját, ami olyan különlegessé és finommá teszi!
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst felkockázzuk, a zöldségeket megtisztítjuk és feldaraboljuk. Az olajat egy nagyobb lábasban felforrósítjuk, és a húst 2 részletben lepirítjuk benne, hogy minden oldalán szép színt kapjon, majd szűrőkanállal kiemeljük, és egy tányéron félretesszük. A visszamaradt zsiradékon – ha szükséges, adhatunk még hozzá pár cseppet – a hagymát, a répát és a szárzellert kissé lepirítjuk, hozzáadjuk az elősütött húst és a fokhagymát meghintjük 1 evőkanál liszttel, és alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük a barna sörrel és az alaplével, hozzáadjuk a babért, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a krumplit is, ha felforrt, takarékra vesszük, és fedő alatt 1,5 óra alatt készre főzzük, ha szükséges, menet közben pótoljuk a folyadékot.
A gazdag egytálételt azon melegében tálaljuk friss petrezselyemmel megszórva, mellé friss kenyeret kínálunk.
Egy jó szaftosra sütött, ízletes hamburger a maga mosolygós bucijában tényleg nagyon finom tud lenni, de való igaz, hogy van benne jócskán kalória, különösen akkor, ha még sült krumplit is kapunk hozzá. Mivel egyre többen táplálkoznak tudatosan, figyelnek oda az alakjukra és az egészségükre, ráadásul olyanok is vannak szép számmal, akik valamilyen érzékenység vagy választott étrend okán nem fogyaszthatnak egyes alapanyagokat, arra gondoltunk, összegyűjtünk néhány egészségesebb burger-alternatívát, ami otthon, házilag is könnyedén elkészíthető, kevesebb kalóriával, viszont mégis tökéletes „burgerélményt” adva.
Az alábbiakban 5 alakbarát és egészséges változatot mutatunk, amelyek között van húsos, halas, vegán is, de ne feledjük, hogy a legtöbb kalóriát a buci és sült krumpli elhagyásával spórolhatjuk ki a fogásból, és őszintén szólva salátával vagy sült zöldségekkel is nagyon ízletes bármelyik burger.
A legsoványabb csirkemellel készül, szaftos és nagyon finom, gyors és egyszerű. Igaz, a masszába egy kis zsemle is kerül, hogy a hús szaftjait felszívja, és a pogácsa összeálljon, de így is alakbarát, és sült zöldséggel tálalva nagyon finom.
Sütőben sül, kiadós és nem intenzíven halas ízű, friss és tavaszias, könnyű változat, ami salátával, párolt zöldséggel is tökéletes.
Tökéletes vega burger, amibe a quinoa mellé sárgarépa és cukkini is kerül, sütőben sül, gluténmentes étrendbe is beilleszthető, nagyon kellemes és egészséges alternatíva.
Csiperke és zabpehely az alapja, sok fehérjét tartalmaz, kiadós és nagyon finom, vegetáriánus változat.
Vegán, babkonzervből pikk-pakk összeállítható, kellemes meglepetés és filléres alternatíva, akár buciban, akár salátával vagy sült-párolt zöldséggel fogyasztjuk.
Jó tudni, hogy mielőtt világhírű lett a krémes szósszal tálalt húsgombóc, Svédországban klasszikus és ugyancsak népszerű fogás volt – és persze az is mind a mai napig -, így rengeteg receptváltozata létezik. A leggyakrabban marha-és sertéshús keverékéből készül, hogy ne legyen száraz, és érdekesség, hogy egy pici ecetet is tesznek bele. Ennek valamikor praktikus okai voltak, nevezetesen az, hogy a nem túl friss hús szagát elvegyék és az esetleges baciktól fertőtlenítsék, amire ma már nincs szükség, de mivel az ecet lágyítja, és porhanyósabbá teszi a húst, így ma is gyakran adnak hozzá, igaz, csak nagyon picit, így az ízében nem érződik.
A húsmassza elsőre lágynak tűnhet, de a zsemlemorzsa és az étkezési keményítő szépen felszívja a nedveket, és tökéletesen puha és szaftos lesz a kisült húsgolyó, aminek a fűszerezéséhez csupán egy kevés szerecsendiót vagy szegfűborsot használnak, mindkettővel nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, nagyon finomra vágjuk vagy lereszeljük, a kétféle darált hússal együtt egy tálba tesszük, hozzáadjuk a tojást, az ecetet, a zsemlemorzsát és 2 evőkanál étkezési keményítőt, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, és a masszát alaposan összedolgozzuk, majd flatnyi húsgolyókat formázunk belőle, és étkezési keményítőbe forgatjuk.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, majd a húsgolyókat minden oldalukon pár perc alatt szép pirosra sütjük, majd egy tányérra kiszedjük, lefedjük. A visszamaradt vajhoz adjuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a tejjel és a szójaszósszal, és kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A melegen tartott húsgombócokat a szósszal tálaljuk, vajas krumpliürével és ízlés szerint vörösáfonya- vagy ribizlilekvárral.
Akármilyen finom is egy tökéletesre sütött natúr hússzelet, grillcsirke vagy akár a húsvéti sonka, önmagában azért egyik sem túl izgalmas. Viszont egy kis szósszal nagyon jól feldobható mindegyik – ehhez most gyümölcsös és pikáns, édes-sós, nem mellékesen nagyon egyszerű és isteni finom 3 receptet ajánlunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A mangót meghámozzuk, a húst levágjuk a magról. Késes robotgépbe tesszük az összes többi alapanyaggal, és krémesre mixeljük. Hús, sonka, hal mellé is tökéletes, mártogatósnak is finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklát és az almát meghámozzuk, az almát kicsumázzuk, mindkettőt felkockázzuk, és egy kisebb lábasban feltesszük főni annyi vízzel, amennyi ellepi. Ha puha, leszűrjük, és az ecetes tormával és a sóval késes robotgépben pépesre, krémesre mixeljük. Lazíthatjuk 1-2 kanál tejföllel vagy tejszínnel – sonkához, sült húsokhoz is kiváló.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kaliforniai paprikát felkockázzuk, a csilit és a fokhagymát felszeleteljük, és egy kisebb lábasban a tűzre tesszük, hozzáadjuk a barna cukrot és az almalevet, lefedjük, és forrástól számítva 15 percig takarékon pároljuk, majd sózzuk, botmixerrel pépesítjük, felöntjük egy kis vízzel, és időnként megkeverve még 5 percet főzzük. Sült húshoz, halhoz, hamburgerhez, zöldségekhez is nagyon finom.
A gazdag, szaftos marhahúsos ragu sokfelé népszerű. Elsőként itt van nekünk örök klasszikusunk, a marhapörkölt, amit akár közös programként – hála a jó időnek – akár bográcsban is megfőzhetünk, kalákában. De ha izgalmasabb, számunkra különlegesebb ízvilágot választanánk, akkor a burgundi vörösboros vagy az ír sörös marharagu is isteni finom, bevállalósoknak pedig a szicíliai mazsolás-boros marhahúsos fogás, a stufato di manzo lehet a jó választás.
A szicíliai marharagu lényege, hogy lassan főzik nem kevés fűszerrel és vörösborral egészen omlósra a húst, sűrűre a szaftot. A hús mellé kerül hagyma, sárgarépa, szárzeller, gomba, paradicsom és némi mazsola is, ami elsőre furcsa lehet, de nagyon kellemes és izgalmas benne, valószínűleg a déli arab hatásnak köszönhető az édes belevaló. Fűszerként fokhagymát, kakukkfüvet és egy kevés fahéjat is használnak – a végeredmény pedig egy nagyon kerek, harmonikus, illatos, sűrű ragu, ami az összeállítás után szinte magától elkészül, nemigen kell felé se nézni.
Szicíliában hagyományosan polentával tálalják, amit leggyakrabban egy kis parmezánnal is gazdagítanak, hiszen ünnepi, gazdag fogás, de készíthetünk hozzá párolt rizst vagy akár főtt tésztát is, a lényeg, hogy a ragu egyetlen cseppje se menjen kárba.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket, a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a húst felkockázzuk. Kb. fél deci olívaolajat egy nagyobb edényben felforrósítunk, megdinszteljük rajta a hagymát, hozzáadjuk a húst, kevergetve, sózás nélkül alaposan körbepirítjuk, majd mehet bele a fokhagyma, a felaprított répa, zeller és paradicsom, valamint a mazsola, a fahéj, a kakukkfű, só és bors. Jól összeforgatjuk, felöntjük a borral és annyi vízzel vagy alaplével, hogy bőségesen ellepje, és lefedve 1,5–2 órát főzzük takarékon.
Ezután a gombát is hozzáadjuk, megkóstoljuk, ha szükséges, még korrigáljuk a fűszerzést, pótolhatjuk a folyadékot egy kis vízzel, ha kell, és még kb. 30 percet főzzük.
Ha kellően megpuhult a hús, tálalhatjuk puliszkával vagy ízlés szerinti körettel.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
A család hölgytagjai nálunk általában gyümölcsös körettel szeretik a húsételeket, én a hagyományost kedvelem jobban. De hogy mindenki boldog legyen, többféle kísérőt is készítettem hozzá, így lett rösti, zöldbab és karamellizált meggy is.
A röstinél annyi a csalás, hogy fagyasztottat használtam, mivel most nem volt idő pepecselni, a zöldbab hamar megpárolódott, ráadásul egy kis fehérborral, ami nagyon jót tett neki. A meggy is a fagyasztóból került ki, egy kis karamellizált cukron megfuttatva, majd szegfűszeggel és egy kis gyümölcsteával összepárolva. Szívből ajánlom kipróbálásra, nálunk nagyon nagy sikere volt!
Forrás: Kozsla Norbert
Hozzávalók:
A karamellizált meggyhez:
Elkészítés: A szűzérmeszeleteket előző este olívás, sós, borsos pácba helyeztem (fokhagyma is mehet bele), éjszaka a hűtőben érleltettem.
Másnap a hagymát felkarikáztam, és a hússzeleteket egy öntöttvas serpenyőben a hagymakarikák kíséretében pár perc alatt mindkét oldalukon átsütöttem (szerintem medium sütve a legjobb!) 😉
A húst kivettem, melegen tartottam, közben a megmaradt pörzsanyagot felöntöttem még egy kevés olívaolajjal, és megfuttattam a zöldbabot rajta, majd felöntöttem egy kevés fehérborral, sóztam, Worchestershire szósszal ízesítettem, és fedő alatt puhára pároltam.
Amíg párolódott a bab, bő olajban kisütöttem a röstiket.
A meggyszószhoz a cukrot egy serpenyőben karamellizáltam, majd hozzáadtam a teát és a meggyet. Szegfűszeggel, kevés sóval és Worchestershire szósszal ízesítettem. A lényege, hogy addig főzöm kis/közepes lángon, amíg eléri a kívánt állagot.
Jó étvágyat! 😉
Forrás: Kozsla Norbert
A boltokban mindenféle porok kaphatók, amikhez csak konzervbabot, némi darált húst meg vizet kell keverni, és már kész is a „mexikói kaja”. Mikor még nem tudtam főzni, és a pörköltszaftos tésztát is zacskóból készítettem, sokszor volt az asztalon ilyen csilis bab (is), mert az ízét azt imádtam. Mióta meg kifejezetten bojkottálom a félkész kajákat, kedvem nem volt nekiállni, mert azt hittem, hogy túl bonyolult és órákig tart.
Az tény, hogy mindennel együtt kb. 3 óra, mire asztalon van, de az íze össze sem hasonlítható a „bótival”. Sikerült egy kis feketebabot és ízletes, nagy méretű, nem túl csípős szárított csilit beszereznem, ami eszméletlen ízt adott az amúgy is elég karakteres ételnek.
Forrás: Hajós Ágnes
Ha van egy kis időtök, mindenképpen próbáljátok ki!
Megj.: Az igazi változathoz kukoricás kenyeret esznek, amint sikerül reprodukálnom, azt is megosztom veletek 🙂
Megj. 2.: Ez nem mexikói étel, hanem tex-mex. Ez a kifejezés azokat a kajákat takarja, amit az amcsik készítenek, és azt gondolják, hogy a mexikóiak ezt eszik. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A babokat előző este beáztatjuk, a főzés megkezdése előtt külön-külön puhára főzzük (a feketebab kb. másfél órát fő, időben neki kell állni).
A zsíron vagy olajon üvegesre pároljuk a durvára vágott hagymát, a végén belenyomjuk a fokhagymát. Párat keverünk rajta, hozzáadjuk a darált húst, meglocsoljuk a Worcestershire szósszal. Mozsárban összetörjük a római köményt, a csilit kettőbe tépjük, a raguhoz adjuk. A húsléből időnként hozzáadva puhára pároljuk.
Mikor majdnem kész, beleöntjük a többit, mehet hozzá a kukorica és a babok, felöntjük a paradicsomlével. Pár perc alatt összefőzzük fedő nélkül, akkor jó, ha a nedvesség már nem lepi el teljesen.
Durvára reszeljük a sajtot, a 2/3 részét az ételbe keverjük, mehet hozzá a felaprított koriander nagy része is. Megkóstoljuk, ha kell, sózzuk, borsozzuk, kivesszük a csilit.
Tálaláskor néhány merőkanál csilis babot mély tálba szedünk, egy evőkanál tejföllel és a maradék reszelt sajttal tálaljuk.
Forrás: Hajós Ágnes
Sűrű, fűszeres szaft, porhanyósra főtt húsfalatok, amelyek szinte szétomlanak a szájban… Ünnepinek is beillő, mennyeien finom fogás, pedig rém egyszerű az elkészítése, és valójában egyetlen különlegesebbnek számító alapanyagra van csupán szükség, ez pedig a barna sör, ami egyrészt elképesztően omlóssá teszi a marhahúst, másrészt a főzés során kicsit karamellizálódik, és nagyon különlegessé teszi a gazdag, fűszeres szaftot.
Leszámítva a hozzávalók előkészítését és összepirítását, miután lefedve beküldtük a sütőbe, szinte el is feledkezhetünk róla: jól elvan magában, igaz, nem egy villámfogás, de a marharaguknak meg kell adni, ami nekik jár, vagyis a hús korától és minőségétől függően akár 2-3 órát is, de a végeredmény minden türelmet megér.
Mivel nagyon gazdag ízű, szaftos, illatos fogásról van szó, a köretet nem érdemes túlbonyolítani: Írországban leginkább főtt krumplival vagy krumplifánkkal tálalják, de gyakran az utolsó órában a meghámozott és kockára vágott burgonyát belekeverik a raguba, és így sütik készre, így a krumpli is átveszi a szaft aromaanyagait.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket, a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, a répát és a szárzellert karikára, a hagymát és a fokhagymát apró kockára vágjuk. A húst felkockázzuk, megszórjuk a liszttel, összeforgatjuk.
A vaj felét egy serpenyőben felolvasztjuk, rádobjuk a húst, körbepirítjuk minden oldalukat sózás nélkül, majd félretesszük.
Egy lefedhető, lehetőleg vastag falú edényben felolvasztjuk a maradék vajat, megdinszteljük rajta a hagymát, majd a fokhagymát, a répát és a zellert is hozzáadjuk, néhány percig pároljuk, majd hozzáadjuk a paradicsompürét, ezzel is pirítjuk egy kicsit, majd hozzáadjuk a húst a szaftjával együtt, átforgatjuk, majd fűszerezzük a babérlevéllel, a kakukkfűvel, sóval és borssal, majd felöntjük a sörrel.
Ha felforrt, hozzáöntjük az alaplé felét, lefedjük, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett 1 órát pároljuk. Ekkor megnézzük, hogy elegendő folyadék van-e rajta, ha szükséges, még alaplevet öntünk hozzá, és lefedve még fél-1 órát pároljuk.
Ezután ellenőrizzük, ha kellően megpuhult a hús, a fedőt levéve még 20-30 percre visszatesszük a sütőbe, hogy a szaft kissé besűrűsödjön. Finomra vágott petrezselyemmel meghintve, főtt krumplival vagy burgonyafánkkal tálaljuk.
A boeuf bourguignon (ejtsd: böf burginyon) a francia Burgundia – Bourgogne – régió szülötte, a helyi jóféle vörösborral és néhány egyszerű alapanyaggal készül, fantasztikus szaftos és ízletes fogás, nem bonyolult, nem elegáns, inkább rusztikus, házias egytálétel, viszont elég hosszan készül, így nem érdemes belőle kis adagot készíteni, és másnap, megmelegítve is nagyon finom.
Nem kell hozzá drága bor, egy testesebb, száraz vörösbor tökéletes, ebben pácolódik először egy egész éjszakát, majd fő is a hús jó pár órát, de bőven megéri a ráfordított időt: istenien omlós lesz a marha, a szaft pedig krémesen sűrű, nemesen egyszerű, nem véletlenül olyan népszerű!
Hozzávalók:
Elkészítés: A marhahúst nagyobb kockákra daraboljuk, egy tálba tesszük. A sárgarépát és a salotta hagymát meghámozzuk, a répát felkarikázzuk, és mindkettőt a húshoz adjuk. Felöntjük a vörösborral, beledobjuk a babért és a kakukkfüvet, és lefedve a hűtőbe tesszük egy egész éjszakára.
Készítéskor a húskockákat kivesszük a pácból, és egy szűrőben hagyjuk lecsöpögni. Egy nagyobb lábasban 3-4 evőkanál olívaolajat forrósítunk, rádobunk egy adag húst, annyit, hogy legyen helyük sülni, ne érjenek össze, majd időnként megforgatva kérget sütünk rájuk, majd csipesszel kivesszük, és a maradék húst ugyanígy elősütjük. Közben a szalonnát felaprítjuk, a megtisztított gombákat négybe vágjuk.
Ha kész a hús, a szalonnát lepirítjuk ugyanebben a lábasban, szűrőkanállal kiemeljük, félretesszük, a visszamaradt zsiradékon kissé megpirítjuk a gombákat, majd ezt is kivesszük, félretesszük. A lábasba öntünk merőkanálnyi boros páclevet, és kevergetve feloldjuk az aljáról a pörzsanyagokat, majd mehet bele vissza az elősütött hús. Meghintjük liszttel, alaposan összeforgatjuk, és 4-5 percet így pároljuk, majd felöntjük a páclével – benne a répával és a hagymával, valamint a fűszerekkel. Hozzáadjuk a szalonnát és a gombát is, felöntjük az alaplével, felforraljuk, majd takarékra véve, fedő alatt, időnként átkeverve kb. 2 órát főzzük, míg a hús omlósra puhul, és a szaftja besűrűsödik.
Friss kenyérrel vagy főtt krumplival tálaljuk, az a lényeg, hogy köret felvegye a finom sötét, sűrű szaftot…
A húspogácsához nem találtam normális magyar receptet, mindegyikhez tojás volt, meg zsemle, mint a fasírthoz. Végül az amerikai oldalakat alapul véve nem cifráztam, kötőanyag nélkül is egyben marad az…
Szóval azt gondolom, minden nagyképűség nélkül: sikerült a tökéletes sajtburgert megalkotni. Persze, nem a fogyókúrázóknak, ezt mindenki tudja, de aki az ízekbe szerelmes, és szeretné megérteni, hogy mitől hízott el egy kontinens, az mindenképpen próbálja ki!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 6 óriás darabhoz:
A húspogácsához:
A hamburgerhez:
Elkészítés: A szalonnát ledaráljuk vagy nagyon apróra vágjuk, összekeverjük a darált hússal, az apróra vágott, lepirított hagymával, a mustárral, a Worcester-szósszal, az átnyomott fokhagymával. Sózzuk, borsozzuk, 6 részre osztjuk, tetszés szerinti méretű pogácsákra formáljuk (én a laposat részesítem előnyben, de akinek az tetszik, lehet fasírt alakú is).
Forró teflonserpenyőben olaj nélkül – vagy még jobb, ha grillrácson – mindkét oldalát kisütjük. Mikor megfordítjuk, rátesszük a sajtszeleteket, hogy ráolvadjon.
A hagymát, paradicsomot, uborkát vékonyan felkarikázzuk, a salátát, ha nagyok a levelek, összetépkedjük.
A zsemléket kettévágjuk, a belső felüket is megsütjük, grillezzük. Az alsó felére nyomjuk a szószok közül, amelyiket szeretjük, rátesszük a sajtos húst, rá a zöldségeket ízlés szerint. Végül ráültetjük a bucik tetejét, rögtön tálaljuk.
Ha ragaszkodunk az amerikai hagyományokhoz, sült krumplit kínálunk mellé. 🙂
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 6–9 darabhoz:
Elkészítés: A langyos tejben elkeverjük a cukrot és a morzsolt élesztőt, megvárjuk, míg felfut. Összegyúrjuk a többi hozzávalóval, nedves ruhával letakarva duplájára kelesztjük.
Deszkára borítva ismét átgyúrjuk, 8–9 darabba vágjuk (a fenti recepthez nagyméretű bucik kellenek, a tésztát csak 6 részre osszuk!). Mindegyiket külön átgyúrjuk, cipókat formázunk belőle. Egy sütőpapírral leterített tepsire ültetjük, ismét letakarjuk, és duplájára kelesztjük a bucikat.
200 fokra előmelegítjük a sütőt (légkeverésesben 180). A zsemlék tetejét megkenjük a felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal. A sütőben aranybarnára sütjük.
Forrás: Hajós Ágnes
Valamikor régen jóval több fűszert használtak, aminek ugyancsak prózai oka van. A nagyobb termetű állatok húsát nem tudták kellően tárolni, a kicsit túlérett hús szagát kellett elfedni a különféle aromás füvekkel és őrleményekkel, illetve az intenzív illatú és ízű fokhagymával, hagymával. Képzeljünk csak el egy egész marhát, szarvast, vagy akár egy sertést, őzet… Bár a szárítás, sózás, füstölés régóta ismeretes technológiák a hús tárolásához, a fagyasztás csak télvíz idején volt megoldható.
Ma, amikor a hűtők és fagyasztók segítségével biztonsággal eltarthatóvá váltak a legkülönfélébb húsok, azért nem kell lemondanunk a fűszerekről, mert elképesztően izgalmas és aromás fogásokat készíthetünk 1-2 csipet friss vagy szárított, reszelt, őrölt fűszerekkel, ízesítőkkel. Hogy mihez mi illik, az persze kérdés, de már nem sokáig, mutatjuk is:
Ezek a fehér húsú szárnyasok szinte mindent elbírnak, a zöldfűszerek közül a bazsalikom, kakukkfű, majoránna, menta, petrezselyem, rozmaring, tárkony, borsikafű, citromfű, curry, koriander, kömény, metélőhagyma, pirospaprika, zsálya is jó barátjuk. Emellett citrom, narancs, fokhagyma, gyömbér is mennyeien passzol hozzájuk.
Mélyebb, melegebb fűszerek illenek hozzájuk, mint amilyen a borsikafű, édeskömény, kakukkfű, kömény, majoránna, rozmaring, tárkony, zsálya, valamint szeretik a bort, a bogyós gyümölcsöket, az almát, körtét, birset, sok hagymát és fokhagymát.
A ritkán fogyasztott, fehér és egészséges húshoz a babér, bazsalikom, csillagánizs, kakukkfű, lestyán, majoránna, petrezselyem, rozmaring, zsálya mellett egy kis bor, alma, fokhagyma és hagyma is ideális, nagyon finom és omlós hús, könnyen átveszi a fűszerek aromáit.
Ritkán fogyasztjuk, pedig nagyon zsenge, tiszta hús, jól illik hozzá a bazsalikom, borsikafű, csili, curry, fekete bors, fokhagyma, kakukkfű, kapor, kömény, majoránna, petrezselyem, pirospaprika, rozmaring, szegfűbors, tárkony, turbolya, vöröshagyma, zsálya, de a különféle aszalt gyümölcsök is tökéletesen passzolnak hozzá.
A borjúhoz inkább a bazsalikom, borsikafű, curry, fekete bors, kapribogyó, majoránna, petrezselyem, pirospaprika, rozmaring, szerecsendió, vöröshagyma, zeller és zsálya illik, míg az érettebb marhához a babér, bors, fokhagyma, hagyma is illik, és persze vörösbor, amitől omlósabb lesz a hús.
A csirke után a leggyakrabban ez kerül a tányérra a húsfélék közül, így nagyon is érdemes változatosan fűszerezni. Nagyon jól illik hozzá a babér, borsikafű, curry, fekete bors, fokhagyma, kakukkfű, koriander, kömény, lestyán, majoránna, pirospaprika, rozmaring és zsálya, no meg a hagyma és a fokhagyma.
Ezek a karakteres húsok – fácán, őz, szarvas, vaddisznó – ünnepi alkalmakra készülnek, szinte kötelező hozzájuk a vörösbor és valamilyen bogyós – áfonya vagy szeder –, ha ragunak készítjük, amúgy a babér, bazsalikom, borsikafű, kakukkfű, majoránna, rozmaring, tárkony, szegfűbors és szerecsendió a tökéletes kiegészítőjük.
