A kuktát sokan amolyan retró és ugyancsak veszélyes edénynek gondolják, ami ráadásul ormótlan is, de az igazsság az, hogy a mai modernebb kukták kimondottan biztonságosak, és – bár nem ez a legfontosabb szempont – formatervezettek és csinosak is. A legfontosabb viszont, hogy a főzési időt és így a felhasznált energiát is harmadára, negyedére csökkentik egyes ételeknek, így a pénztárcánknak és a környezetünknek is jót teszünk használatával.
Vannak, akiknek szent meggyőződése, hogy más lesz az íze a lassabban és a gyorsabban készülő ételnek, de a bizonyság arra, hogy minden csak fűszerezés kérdése, ez az alábbi gombás-vörösboros isteni marharagu, ami könnyedebb, mint egy pörkölt, de jó szaftos és fűszeres, zöldségekkel gazdagított, benne a hús elképesztően omlós, és kuktában készítve nem is időrabló elkészíteni.
Gombás marharagu kuktában vagy anélkül
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk. A gombát megtisztítjuk, cikkekre vágjuk, a paprikát kicsumázzuk, felszeleteljük. A marhahúst felkockázzuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a liszttel, összeforgatjuk, hogy mindenhol lisztes legyen.
Egy kuktában – vagy nagyobb lábasban – 4-5 evőkanálnyi olajat felforrósítunk, és a húst 3-4 perc alatt minden oldalon előpirítjuk, majd a húst kiszedjük egy tányérra. A visszamaradt zsiradékhoz adjuk a hagymát és a fokhagymát, 3-4 perc alatt üvegesre dinszteljük, hozzáadjuk a gombát és a paprikát, meghintjük a majorannával, 2-3 percig kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk az elősütött húst, felöntjük a borral és a hámozott paradicsommal, még 1,5-2 dl vizet adunk hozzá, sózzuk és borsozzuk. Alaposan összeforgatjuk, és a kuktát lezárva, sípolástól közepes hőmérsékleten 25-30 perc alatt – vagy sima lábast használva lefedve 2 óra alatt – puhára főzzük.
Ellenőrizzük a hús puhaságát és a ragu ízesítését, majd ízlés szerint párolt rizzsel, friss kenyérrel vagy nokedlivel tálaljuk.
Tematikus sorozataiból nagy kedvencem, amelyikben a 30 perc alatt elkészíthető menük elkészítését prezentálja, illetve az, amelyben a Nagy-Britanniában helyinek hitt, de igazából a bevándorlók által meghonosított specialitásokat mutatja be, természetesen néha egy kicsit átalakítva, bővítve.
A következő két receptet is ezekben a részekben láttam, nagyjából tudtam is az eredeti leíráshoz ragaszkodni. Ez a srác ismét nagyokat alkotott, érdemes megkóstolni. Az első étel egy sok összetevőből álló komoly húsétel, melyet Vilmos herceg esküvőjére ajánlott, szó szerint fenséges az íze. A második egy gyors, ám annál ízletesebb leves, ami apukám kedvencévé vált. 🙂
Katalin hercegnő és Vilmos esküvői marharaguja
Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
Elkészítés: A vajat az olívaolajjal felolvasztjuk, pár percig benne pirítjuk a fűszereket. Felaprítjuk a hagymát, hozzáadjuk. Nagyon apróra kockázzuk a húst, az üveges hagymára dobjuk, sózzuk, borsozzuk, 10 percig időnként megkeverve sütjük. Rászórjuk a lisztet, majd a paradicsompürét is hozzátesszük. Ráöntjük a sört és a levest, felforrás után 1 órát pároljuk. Ekkor hozzáöntjük a gerslit, beletesszük a velőscsontot, és további 1 órát főzzük, ha elpárologna a nedvesség, pótoljuk némi vizet vagy levest hozzáöntve. A végén ízesítjük mustárral, belereszeljük a sajtot. Megvárjuk, míg elolvad.
Míg a ragu készül, a lisztet elmorzsoljuk a zsírral és a vajjal. Hozzáadjuk a tojást, egy nagy csipet sót és kevés vizet, gyors mozdulatokkal összegyúrjuk. Frissen tartó fóliába csomagolva 1 órára hűtőbe tesszük.
Mikor kész a ragu, kivesszük belőle a velőscsontot (akkor jó, ha a velő kiolvad belőle, ha nem akarna, főlés közben segítsünk neki), a babérlevelet, és ha megtaláljuk, a többi fűszer szárát is. Akkora tűzálló- vagy cseréptálba öntjük, amibe pont belefér. Ekkor a tésztát lisztezett deszkán kicsit nagyobbra nyújtjuk, mint a tál, a szélét megkenjük kicsit tojással. Óvatosan, a sodrófa segítségével ráhelyezzük a tál tetejére, az oldalain lógjon le.
A forma szélére nyomkodjuk a tésztát, ha akarjuk, a maradék tésztából díszt is tehetünk a tetejére, majd megkenjük felvert tojással. 200 fokos sütőbe toljuk, és addig sütjük, míg a tészta szép aranyszínű lesz.
Kukoricás halleves
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A szalonnát felkockázzuk, az póréhagymát félkarikákra vágjuk. A krumplit 2-3 centis kockákra vágjuk, a kukoricaszemeket levágjuk a csőről, ha konzervet használunk, leszűrjük.
A szalonnát 2 evőkanál felforrósított olívaolajra dobjuk, pár perc kevergetés után hozzáadjuk a póréhagymát, megvárjuk, míg üveges lesz. Hozzáadjuk a krumplit, a kukoricaszemeket, majd felöntjük a levessel. Beledobjuk a kakukkfüvet és a babérlevelet, majd felforraljuk. 10 perc után beletesszük a halfiléket, ismét 10 percig főzzük, közben a fakanállal nagyobb darabokra szedjük a halakat.
Végül beleöntjük a tejszínt, a citromot, majd ha kell, sózzuk, borsozzuk. 5 perc és kész.
Klasszikusan bárány- vagy ürühússal készült, de ma már egyre elterjedtebb a kevésbé karakteres marhahúsos változat, ami a sörnek köszönhetően nagyon puhára, porhanyósra fő ebben a gazdag egytálételben. Elkészítése nagyon egyszerű, csak az elején kell vele babrálni egy kicsit, aztán szépen elvan magában a tűzhelyen.
Ízlés szerint hagyhatjuk levesesebbre vagy sűrűbbre, de a sört ne spóroljuk ki belőle, mert az adja meg édeskés, malátás aromáját, ami olyan különlegessé és finommá teszi!
Ír gulyás sörrel
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst felkockázzuk, a zöldségeket megtisztítjuk és feldaraboljuk. Az olajat egy nagyobb lábasban felforrósítjuk, és a húst 2 részletben lepirítjuk benne, hogy minden oldalán szép színt kapjon, majd szűrőkanállal kiemeljük, és egy tányéron félretesszük. A visszamaradt zsiradékon – ha szükséges, adhatunk még hozzá pár cseppet – a hagymát, a répát és a szárzellert kissé lepirítjuk, hozzáadjuk az elősütött húst és a fokhagymát meghintjük 1 evőkanál liszttel, és alaposan összeforgatjuk, majd felöntjük a barna sörrel és az alaplével, hozzáadjuk a babért, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a krumplit is, ha felforrt, takarékra vesszük, és fedő alatt 1,5 óra alatt készre főzzük, ha szükséges, menet közben pótoljuk a folyadékot.
A gazdag egytálételt azon melegében tálaljuk friss petrezselyemmel megszórva, mellé friss kenyeret kínálunk.
Jó tudni, hogy mielőtt világhírű lett a krémes szósszal tálalt húsgombóc, Svédországban klasszikus és ugyancsak népszerű fogás volt – és persze az is mind a mai napig -, így rengeteg receptváltozata létezik. A leggyakrabban marha-és sertéshús keverékéből készül, hogy ne legyen száraz, és érdekesség, hogy egy pici ecetet is tesznek bele. Ennek valamikor praktikus okai voltak, nevezetesen az, hogy a nem túl friss hús szagát elvegyék és az esetleges baciktól fertőtlenítsék, amire ma már nincs szükség, de mivel az ecet lágyítja, és porhanyósabbá teszi a húst, így ma is gyakran adnak hozzá, igaz, csak nagyon picit, így az ízében nem érződik.
A húsmassza elsőre lágynak tűnhet, de a zsemlemorzsa és az étkezési keményítő szépen felszívja a nedveket, és tökéletesen puha és szaftos lesz a kisült húsgolyó, aminek a fűszerezéséhez csupán egy kevés szerecsendiót vagy szegfűborsot használnak, mindkettővel nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Svéd húsgolyó
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, nagyon finomra vágjuk vagy lereszeljük, a kétféle darált hússal együtt egy tálba tesszük, hozzáadjuk a tojást, az ecetet, a zsemlemorzsát és 2 evőkanál étkezési keményítőt, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, és a masszát alaposan összedolgozzuk, majd flatnyi húsgolyókat formázunk belőle, és étkezési keményítőbe forgatjuk.
A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, majd a húsgolyókat minden oldalukon pár perc alatt szép pirosra sütjük, majd egy tányérra kiszedjük, lefedjük. A visszamaradt vajhoz adjuk a lisztet, átkeverjük, felöntjük a tejjel és a szójaszósszal, és kevergetve sűrűsödésig főzzük.
A melegen tartott húsgombócokat a szósszal tálaljuk, vajas krumpliürével és ízlés szerint vörösáfonya- vagy ribizlilekvárral.
Először is: mit ne főzzünk?
Fogadó falatkák
Oldottabban indul az este, ha már néhány apróság van az asztalon, egy kis csipegetnivaló, mártogatós egy kis zöldséggel vagy grissinivel. Ezek mellé már lehet koccintani, és időt is nyerünk – egyrészt csökkentik az esetleges farkaséhséget, másrészt a falatozás mellett befejezhetjük a főételt.
No de akkor mit főzzünk?
Mindenképpen olyasmit, amit már készítettünk, de legalábbis az alapanyagokat ismerjük. A legjobb választás valamilyen mediterrán fogás, ezeket mindenki szereti, és a nyarat, a napfényt idézik. Lehet ez akár egy jóféle tészta is, amihez a szószt előzőleg elkészítjük, a tésztát pedig egyszerűen és gyorsan, frissen kifőzzük, így kis otthonosságot is csempészünk a vacsorára, kvázi "közösen" fejezzük be a főzést.
Ha ennél kicsit komplettebb és komolyabb fogást szeretnénk, akkor igazán jó megoldás egy görög, olasz vagy spanyol tepsis csirke: ezek könnyen összeállíthatóak és isteni finomak, elrontani sem lehet őket, és már a vendégünk érkezésekor az illatokkal bezsebelhetjük az első sikereket…
Spanyol citromos-olajbogyós csirkecombok >>
Omlós, fehérboros szaftban párolódott csirke citrommal és olívával, igaz, a fokhagyma mennyiségét a randira való tekintettel érdemes lecsökkenteni. Párolt rizzel tálalva az egyszerű, de nagyszerű kategória!
Görög citromos csirke vele sült krumplival >>
Joghurtos-mustáros pácban érlelt, szaftos fogás, a köretel sem kell bajlódni, egy kis salátával tökéletes…
Vagyis vadász módra készített csirke, ami jelen esetben egy gombás, pradicsomos olajbogyós változat, igaz, ez nem tepsis, de elrotyog magában, tésztával és rizzsel is tálalhatjuk, és garantált sikert zsebelhetünk be vele.
Ha kicsit melengetőbb és férfiasabb fogásra gondolunk, akkor legyen egy nem csirkés változat is marhahússal, olaszosan, vörösborral és egy kis balzsamecettel, amitől aromás és omlós lesz a hús, különleges és nagyon finom. Ennek már idő kell, de gyakorlatilag felé sem kell nézni, míg készül!
És végül…
Desszert nélkül ugye nem beszélhetünk ünnepi vacsoráról, sem csábításról… Ha valami igazán ütőset szeretnénk, ami biztos siker, az nem lehet más, csak csoki, mégpedig könnyű, selymes csoki mousse >>
A hamburgerhez rokonítható a leginkább a szerb eredetű pljeskavica, de Szerbiától Bulgáriáig az egész Balkánon szívesen készítik, persze kisebb-nagyobb változtatásokkal. Valamikor régen csak bárány-, illetve birkahúsból készült, de mivel ez elég karakteres, ma már mindenhol sertéssel és marhával keverik, ezek aránya és fűszerezése változhat. Az omlós és szaftos húspogácsák titka – a húsok aránya mellett –, hogy szódabikarbóna is kerül a darált húsmasszába, amivel összedolgozva legalább egy éjszakát érlelik a hűtőben, így a hús rostjai fellazulnak, és a parázs fölött gyorsan megsül úgy, hogy kívül finom füstös, belül pedig nagyon szaftos lesz.
A pljeskavicát eszik sült krumplival és grillezett zöldségekkel is, de a legnépszerűbb zsemlébe, buciba, pitába téve, sült kápia paprikával, friss paradicsommal és lila hagymával. Mindehhez ajvár vagy úgynevezett urnebes jár szósz gyanánt, mindkettő isteni sült paprikás kence, de míg az ajvárnál a sült paprika sült padlizsánnal készül, addig az urnebes túróval – viszont mindkettő isteni finom.
Így készül az urnebes
7-8 kápia paprikát grillen vagy sütőben megsütünk, a bőrét lehúzzuk, a magjait eltávolítjuk, a húsát mixerbe tesszük 1-2 gerezd zúzott fokhagymával, 25 dkg túróval, pár csepp borecettel, sóval, borssal és ízlés szerint egy kis csípős pirospaprikával vagy csilivel, és krémesre összedolgozzuk. Szendvicskrémnek, mártogatósnak is ideális.
Aki szívesen kipróbálná és aratna sikert a következő grillpartin ezzel a recepttel, annak jótanács, hogy a húsokat érdemes egészben venni, mert így a minőséget és a frissességet is jobban tudjuk ellenőrizni, majd a háromféle húst otthon ledarálni, méghozzá kétszer, és úgy, hogy előtte a felkockázott húst már összekeverjük, mert így jobban összekeveredik, és finomabb lesz a végeredmény.
Pljeskavica
Hozzávalók kb. 8 pogácsához:
Elkészítés: A húsokat felkockázzuk, majd kétszer ledaráljuk, hogy jó sima masszát kapjunk. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, lereszeljük, a húshoz adjuk, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a szódabikarbónát és a vizet, és kézzel jó alaposan összedolgozzuk, majd lefedve a hűtőbe tesszük 1 éjszakára.
Másnap a masszából 8 húspogácsát formázunk, és forró parázs fölé grillrácsra tesszük, oldalanként 5-6 perc alatt megsütjük.
Pirított zsemlébe, pitába téve, ízlés szerint ajvárral, urnebessel, szeletelt paradicsommal, lila hagymával vagy sült paprikával tálaljuk – illetve persze mindenki elkészítheti magának a számára legszimpatikusabb változatot.
A gazdag, szaftos marhahúsos ragu sokfelé népszerű. Elsőként itt van nekünk örök klasszikusunk, a marhapörkölt, amit akár közös programként – hála a jó időnek – akár bográcsban is megfőzhetünk, kalákában. De ha izgalmasabb, számunkra különlegesebb ízvilágot választanánk, akkor a burgundi vörösboros vagy az ír sörös marharagu is isteni finom, bevállalósoknak pedig a szicíliai mazsolás-boros marhahúsos fogás, a stufato di manzo lehet a jó választás.
A szicíliai marharagu lényege, hogy lassan főzik nem kevés fűszerrel és vörösborral egészen omlósra a húst, sűrűre a szaftot. A hús mellé kerül hagyma, sárgarépa, szárzeller, gomba, paradicsom és némi mazsola is, ami elsőre furcsa lehet, de nagyon kellemes és izgalmas benne, valószínűleg a déli arab hatásnak köszönhető az édes belevaló. Fűszerként fokhagymát, kakukkfüvet és egy kevés fahéjat is használnak – a végeredmény pedig egy nagyon kerek, harmonikus, illatos, sűrű ragu, ami az összeállítás után szinte magától elkészül, nemigen kell felé se nézni.
Szicíliában hagyományosan polentával tálalják, amit leggyakrabban egy kis parmezánnal is gazdagítanak, hiszen ünnepi, gazdag fogás, de készíthetünk hozzá párolt rizst vagy akár főtt tésztát is, a lényeg, hogy a ragu egyetlen cseppje se menjen kárba.
Szicíliai marharagu (stufato de manzo)
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket, a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, felaprítjuk, a húst felkockázzuk. Kb. fél deci olívaolajat egy nagyobb edényben felforrósítunk, megdinszteljük rajta a hagymát, hozzáadjuk a húst, kevergetve, sózás nélkül alaposan körbepirítjuk, majd mehet bele a fokhagyma, a felaprított répa, zeller és paradicsom, valamint a mazsola, a fahéj, a kakukkfű, só és bors. Jól összeforgatjuk, felöntjük a borral és annyi vízzel vagy alaplével, hogy bőségesen ellepje, és lefedve 1,5–2 órát főzzük takarékon.
Ezután a gombát is hozzáadjuk, megkóstoljuk, ha szükséges, még korrigáljuk a fűszerzést, pótolhatjuk a folyadékot egy kis vízzel, ha kell, és még kb. 30 percet főzzük.
Ha kellően megpuhult a hús, tálalhatjuk puliszkával vagy ízlés szerinti körettel.
A világ számos országában nagy hagyománya van a nyers hús fogyasztásának a történelmi időkből, de a tatárbifszteknek köszönhetően mára már az egész világon elterjedt, és leginkább az elegáns előételek és partifogások kínálatát gazdagítja. Nevét a hódító népcsoportról kapta, a legenda szerint nem álltak meg főzőcskézni, hanem menet közben fogyasztották a tápláló nyers húst.
A tatárbifszteknek rengeteg változata létezik, sokféle módon fűszerezik, ízesítik, egészen extrém variációk is léteznek, de ne feledjük: a lényege mégiscsak a hús íze, amit legfeljebb kiemelünk az ízesítőkkel, de semmiképpen nem szabad elnyomni! A klasszikus tatár alapja marhabélszín, ízesítéséhez dijoni mustár, tojássárga – vannak, akik a fürjtojásra esküsznek –, apróra vágott hagyma és kapribogyó kerül hozzá, de van, aki tesz bele egy kevés konyakot, Worcestershire-szószt, savanyú uborkát vagy olajbogyót, pici fokhagymát, pár csepp citromlevet, Tabasco-szószt, a magyar változatokban gyakran egy kis pirospaprika is helyet kap, de van, aki ketchupot is tesz bele, no, erről mindenkit lebeszélnénk, mert feleslegesen nyomja el a hús ízét, és vajnak sincs helyen a jó tatárban. De végtére is nincsenek fix szabályok, mindenki úgy fűszerezze, ahogy neki a legjobban ízlik!
Amire mindenképpen figyeljünk:
Tatárbifsztek
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst lehártyázzuk, majd egy éles késsel apróra vágjuk vagy elkaparjuk, hozzáadjuk a mustárt, a finomra vágott hagymát és kapribogyót, a Worcestershire-szószt és a tojássárgát, majd borsot őrölünk hozzá és kicsit megsózzuk, összekeverjük, megkóstoljuk, ha szükséges, még ízesítünk rajta. Akkor a legfinomabb, ha 10–15 percet áll és szoba-hőmérsékletű, vagyis ne tegyük be a hűtőbe!
Ízlés szerint pirítóssal vagy épp friss kenyérrel tálaljuk.
Majdnem olyan, mint a vörösboros marhapörkölt, csak nincs benne paprika, van viszont gomba és répa, de ugyanolyan sűrű, szaftos, elképesztően aromás és gazdag. Szűk fél óra az összeállítása, utána rábízhatjuk a sütőre, a konyhából áradó illatok pedig egyszerűen csodásak, otthonosak, melengetőek. Ha megfelelő alapanyagokkal dolgozunk, akkor tényleg tökéletes fogást tálalhatunk minimális munkával, ami ráadásul egy francia klasszikus.
De mi is a megfelelő alapanyag? A legfontosabb a hús és a bor. Márványos húsrészt válasszunk, így nem fő szét darabokra, de omlós és puha lesz: ehhez tökéletes a marhalapocka, a marhapofa és a marhanyak is. Ami a bort illeti: nem kell különleges francia bort vennünk, de jó minőségű száraz vörösborral érdemes dolgoznunk, ez adja meg a fogás alapízét, a szaft legfontosabb alapanyagát. A főzés során besűrűsödik, savasságával puhítja a húst, minden alapanyagot átitat ízeivel.
Julia Child tette világhíressé ezt a házias és kiadós fogást, ami ezer módon készíthető: vannak, akik gyöngyhagymát is tesznek bele, mások a köretet – a krumplit – is a fűszeres szaftban főzik meg, de kínálhatjuk krumplikrokettel vagy buronyafánkkal is. Nagyon finom, melengető, otthonos fogás, és bár sok borral készül, a hosszú főzés során az alkoholtartalom teljesen elpárolog, így mindenki fogyaszthatja.
Burgundi marharagu (Boeuf bourguignon)
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymákat, a sárgarépát és gombát megtisztítjuk, a répát felkarikázzuk, a gombát méretétől függően félbe vagy négybe vágjuk. A salottahagymát négybe vágjuk, a vöröshagymát felaprítjuk. A húsos szalonnát apróra kockázzuk, a marhahúst kb. 4×4 centis kockákra vágjuk.
A vajat felhevítjük egy sütőbe is tehető vastagfalú edényben, beletesszük a marhahúst, minden oldalán megkapatjuk kicsit, majd kivesszük, félretesszük.
A visszamaradt zsiradékra kerül a felkockázott húsos szalonna és a felaprított vöröshagyma, ezeket kevergetve addig pároljuk, amíg a hagyma összeesik. Ekkor hozzáadjuk a felkarikázott répát, az előkészített gombát és a negyedelt salottahagymát, majd az elősütött húst.
Összeforgatjuk, majd felöntjük az alaplével és a vörösborral, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zöldfűszereket, felforraljuk, majd lefedve 160 fokos sütőbe tesszük legalább 3 órára.
Megkóstoljuk, ha még nem elég puha a hús, akkor még visszatesszük 30–40 percre.
Ha elkészült, főtt burgonyával, burgonyafánkkal, krokettel vagy friss kenyérrel tálaljuk.
Ez is érdekelhet: Férfias fogások
A FÉRFI szívéhez a GYOMRÁN KERESZTÜL vezet az út. Így volt ez régen, és így van ez ma is.
De mi is az, ami felvidítja a férfit, ha evésről van szó? A BOLHAMÉRETŰ ADAGOK és a visszafogott fűszerezés? NA NE! Kerüljön végre a tányérra EMBERES ADAG, legyen íze az ételnek, a főzés és az evés is legyen igazi ÖRÖM – haverokkal, barátnővel vagy családdal, a lényeg: LAKJUNK VÉGRE JÓL!
A vadas igazi komótos fogás, érdemes rászánni az időt, mert meghálálja. Hétvégi közös főzéshez ideális, nem kell végig mellette állni. A pácolás és a hosszú főzés a lelke ennek a pikáns fogásnak, a sok zöldség és a borókabogyó! Az egyszerre kissé édeskés és savanykás, selymesre turmixolt mártás az omlósra főtt hússal szerintem az egyik legjobb őszi-téli, szívet-lelket felderítő étel.
A vadas klasszikus körete a zsemlegombóc, amibe a pirított kenyérkocka mellett tört főtt burgonyát is teszek, jobb lesz így az állaga, valamint érdemes finomra vágott petrezselyemmel is gazdagítani. A kifőzött gombócokat én még egy kis olajon megpirítom, mert így isteni finom ropogós kérget kapnak a gombócok.
Vadasmarha pirított zsemlegombóccal
Hozzávalók:
A páchoz:
A zsemlegombóchoz:
Elkészítése: A húst szeletekre vágjuk, majd mindkét oldalát megkenjük mustárral.
1,5 liter forrásban lévő vízhez hozzáadjuk a felkarikázott zöldségeket, a babérlevelet, a borókát és a borsot, kb. 1/2 órán át főzzük, aztán a bepácolt húsra öntjük, és egy éjszakán át állni hagyjuk a hűtőben.
Másnap a húsokat kivesszük, és olajon kérget sütünk rá, majd ráöntjük a félkész zöldségeket vízzel együtt. Kb. 2 órán át közepes-kis lángon főzzük. Amikor elkészült, a húsokat kivesszük belőle és félretesszük.
A zöldséget egy botmixer segítségével pürésítjük, és hozzáadjuk a mustárt és az ecetet, ízesítjük. Nagyon fontos, hogy a turmixolás előtt a borókabogyókat mindenképp távolítsuk el! Legvégül a tejszínt és a tejfölt adjuk hozzá, amivel még utoljára felfőzzük.
A gombóchoz a kifliket kis kockákra vágjuk, borsozzuk, és kevés olajon megpirítjuk. Tojásból, lisztből, 1 dl tejből és vízből (amennyit felvesz) nokedlitésztát keverünk. Hozzáadjuk a tört főtt krumplit, a petrezselymet és a pirított kiflikockákat, fűszerezzük, majd állni hagyjuk egy kis időre.
Kisebb-nagyobb gombócokat formázunk kézzel, és forró sós vízben kifőzzük őket. Én utána még kissé megpirítom egy kevés olajon őket, mert így kapnak egy isteni finom ropogós kérget a gombócok, de ez a fázis kihagyható.
Jó étvágyat!
Ismeritek a ‘signature dish‘ kifejezést? Eredetileg arra a fogásra mondták ezt, aminek ízlelésekor akár vakon is fel lehetett ismerni egy bizonyos szakács jellegzetes művét (sajnos nem tudom, hogy magyarul mi erre a szakkifejezés). Mostanában egyre több helyen olvastam angol nyelvű blogokon, hogy a ‘signature dish’ már nemcsak a hivatásos séfek kiváltsága, hanem a bloggerek és más „mezei konyhatündérek” is jogot formáltak arra, hogy így nevezzék azt a fogást, amire a legbüszkébbek. Én még egy recept felé sem köteleződtem el ilyen szempontból, a barátom, Péter viszont igen, úgyhogy arra gondoltam, hogy ma megmutatom nektek az ő kedvenc receptjét: a vörösboros marharagu őszi változatát. Bizony, ő is tud főzni – nem is akárhogy –, ez a fogás pedig joggal sorolható be a ‘signature dish’ kategóriába.
Egy igazi férfias fogás
Pár éve eszünkbe jutott, hogy megpróbáljuk a burgundi marhát otthon elkészíteni, de az eredeti recept láttán Péter úgy döntött, hogy erre most nincs idő, úgyhogy kreál inkább egy saját verziót. A marha „kezelését” végül rá is hagytam, én csak a zöldségekért lobbiztam – minél több, annál jobb alapon. Végül elkészült a mű, ami mindkettőnknek ízlett, rövidebb idő alatt megvan, mint az eredeti, de zamatosságban és ízben abszolút nem szenved hiányt. Azóta változott már egy kicsit az elkészítés módja és a hozzávalók listája is, most az őszi verziót osztom meg veletek – Péter ajánlásával.
Vöröshús, fűszeres bor és testes zamatú mártás – az én fejemben ez valamiért azonnal a „férfias étel” címszóért kiált, habár eddig nemcsak a férfikóstolóit vette le a lábáról ez az őszi vörösboros marharagu. Köretként nagyon jól passzol hozzá a barna és vörös rizs (akár keverve is, ezt látjátok a képen), de a bátrabbak feltálalhatják hajdinával, aminek enyhén mogyorós íze remekül harmonizál a raguval. Mivel ez egy igazi ünnepi fogás, jár hozzá egy pohár száraz vörösbor, ami az emésztést is segíti.
Ez a vörösboros marharagu (köret nélkül) összesen 57 gramm szénhidrátot tartalmaz, ebből 20 gramm gyors felszívódású. A leírt recept 2 hatalmas (vagy 3 kisebb) adagot tesz ki, tehát 2 nagy adaggal számolva egy főre 28,5 gramm CH jut. A recept természetesen glutén-, tej-, tojás-, kukorica- és cukormentes. Először azt akartam írni, hogy „mint ahogy a raguk általában”, de eszembe jutott, hogy a gluténmentesség gyakran nem teljesül a menzákon és éttermekben, ha raguról van szó.
Vörösboros marharagu
A hosszú pácolás miatt ez nem egy gyorsan elkészíthető étel, de pont ennek köszönhetően lesz annyira zamatos és markáns a végeredmény. Természetesen szükség esetén ki is hagyható ez a lépés, de ha időd engedi, mindenképp próbáld ki ezt a hosszabb verziót is.
Hozzávalók:
Elkészítés: Főzés előtti este előkészítjük a húst. 1 x 1 centiméteres darabokra vágjuk, majd egy zárható tetejű, nagyobb edénybe tesszük. Hozzáadjuk a paradicsompürét, az olajat, a mustárt, a bort, az apróra vágott hagymát, a gombát, sót, borsot és a fűszereket. Hűtőbe tesszük, és legalább 12 órát állni hagyjuk.
A pácolási idő elteltével kivesszük a húst, egy lábasban olajat melegítünk, majd beleöntjük a húsos keveréket. Hozzáadjuk a vizet és a lekvárt, és lassú tűzön, időnként megkeverve főzni kezdjük.
Közben megtisztítjuk és apróra vágjuk a céklát és a répát. Fél óra elteltével hozzáadjuk a zöldségeket, majd továbbra is alacsony hőfokon tartva tovább főzzük. Ha itt tartunk, akkor már a köret készítését is el lehet kezdeni.
Negyed óra múlva megkóstolhatjuk, hogy elég fűszeres-e, igény szerint adhatunk hozzá vizet, vagy ha túl soknak találjuk a szaftját, a fedő eltávolítása után elforralhatunk belőle némi folyadékot.
Ha a hús már elég puhára főtt, levesszük a tűzről, és melegen tálaljuk.
Szerencsére kezdi visszanyerni megbecsülését a hamburger, az igényesebb street food éttermeknek, a bloggereknek és a házi változatoknak köszönhetően. Minőségi éttermek is az étlapjukra veszik, sokféle variációban kínálják az isteni húsos, halas, vegetáriánus, sőt, vegán burgereket. Ezen felbuzdulva pedig otthon is egyre gyakrabban készülnek a különféle, buciba rejtett, húsos és húsmentes hamburgerek.
Amerikainak gondoljuk, pedig eredetileg nem az az Újvilág, sőt az egész világ legnépszerűbb szendvicse, a hamburger. Ahogy a neve is árulkodik, német bevándorlók ismertették meg a népszerűségét megteremtő Amerikával a praktikus, sokféleképpen összeállítható, egyszerűen elkészíthető, könnyen fogyasztható, futtunkban is tökéletesen megehető street food fogást.
Klasszikusan marhahúsból készül, de a húspogácsa alapja lehet szaftos kacsa, karakteres bárány, halhús is, sőt akár vega vagy vegán zöldséges vagy tofus burger. Mi minden kerülhet még a buciba? Bőséges saláta, friss és szezonális zöldség, sajt, savanyúság, ketchup és más szósz, aioli, guacamole – mind jól illik a szaftosra sütött hamburgerhez. Temérdek a variációs lehetőség! És a köret is sokféle lehet: a sült krumplit is kiválthatjuk sütőben sült édesburgonyával, zeller-burgonya keverékkel, és persze a bucit is készíthetjük rozsosan, zabpelyhesen, de készíthetünk ciabattát is a burgerünkhöz.
A lehetőségek száma végtelen, de jó tudni, hogy ha otthon készítjük, nem kifejezetten fast food, merthogy a buci tésztájának kelnie kell. De megéri! Házi buci, házi húspogácsa, néhány isteni belevaló… Nem olyan bonyolult, viszont ellenállhatatlanul finom.
A legjobb burger otthon
Inspirációt és szuper receptötleteket kínál az Alexandra egyik legújabb szakácskönyve, A legjobb burger otthon. Nemcsak a streetfoodfüggő kamaszokat, de húsimádó, vega és vegán családtagjainkat is elkápráztathatjuk a házi burgerekkel.
Kedvenc Cookta-recept a könyvből:
Curryburger
Hozzávalók:
A húspogácsákhoz:
Valamint:
Elkészítés: A húspogácsához a zsemlét felkockázzuk, és a tejben kb. 10 percig áztatjuk, majd alaposan kinyomkodjuk. A fűszerek kivételével minden hozzávalót egy tálban alaposan összekeverünk. Ezután ízlés szerint fűszerezzük. Az így kapott masszából vizes kézzel négy húspogácsát formázunk, melyeknek mindkét oldalát 3-4 percig grillezzük.
A bucikat félbevágjuk, és a vágási felületüket rövid ideig grillezzük. A feltéthez a salátaleveleket megmossuk és lecsepegtetjük. A hagymát megpucoljuk és vékonyra szeleteljük.
A hamburgerzsemlék alsó felére 1-1 kanál majonézt kenünk. Mindegyikre salátalevelet és hamburgerhúst teszünk. A maradék majonézt és a hagymakarikákat szétosztjuk a burgereken. Feltesszük a bucik felső részét, és azonnal tálaljuk.
