A ravioli (egyes számban raviolo) egy töltött tészta, mely általában kisebb négyszet vagy kör formájú. Sokan raguval tömik meg, de van ricottás, spenótos recept, és egyszerű paradicsomszószos is, de mi ebben a receptben egy krémes, vegetáriánus, gombás-fokhagymás raviolit fogunk elkészíteni. Alapvetően sok embernek aggályai vannak a házi tésztával kapcsolatban, és mivel nagyon könnyen hozzájuthatunk a legtöbb típusú száraztésztához bármilyen boltban, nem igazán szoktunk olasz tésztát készíteni otthon. Azonban kevés dolog kell hozzá, és szerintem nagyon is megéri a munkát.
Majdnem minden olasz tészta ugyanúgy készül, a különbség a vastagság és a forma. Eredetileg a szegényebb olaszok csak vizet és lisztet használtak, míg a gazdagabbak a vizet tojással helyettesítették, és sárgább, krémesebb tésztát kaptak. Ez a recept a tojásos verziót fogja használni, mely igen egyszerű.
Végül pár szót a tésztagépről. Mára sok nagyobb boltban és online áruházban lehet találni nagyon olcsón egyszerű, kézzel használatos tésztagépet, ami nagyon megkönnyíti a tészta nyújtását. Természetesen egy sodrófával is lehet dolgozni, de figyelni kell, hogy a lehető legegyenletesebb és legvékonyabb tésztához jussunk, ha raviolit készítünk. Kezdjünk is neki!
Gombás ravioli
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: Először is készítsük el a tésztánkat. Ehhez 4 friss tojást feltörünk, és egy kávéskanál sóval összekavarjuk. Ehhez körülbelül 400 g lisztet adunk, de ha pontosabbak szeretnénk lenni akkor lemérjük a tojások súlyát, és a következő egyenlet alapján adunk hozzá lisztet: tojás súlya * 2 – 100 g. Ez azért biztosabb, mert különböző méretű tojásokat vehetünk piacon, boltbal, és így mindig pontosan annyi lisztet fogunk használni, amennyi kell. Persze nem kell nagyon pontosnak lennünk, mert a tészta gyúrása közben bármikor adhatunk hozzá kis vizet vagy lisztet. A tésztát elkezdjük összedolgozni, majd egy lelisztezett felületen körülbelül 5-8 percig alaposan meggyúrjuk. A cél egy viszonylag puha, sárgás, nem ragadós, de nem is száraz tészta. Az elkészült terméket fóliába helyezzük, és kb. fél órán át hűtőben pihentetjük, hogy a glutén kicsit pihenjen, és könnyebb legyen vele dolgozni.
Miközben a tésztánk sziesztázik a hűtőben, elkészíthetjük a tölteléket, mely ebben az esetben egy gombás-fokhagymás csoda lesz. Ehhez először kis kockákra vágjuk a tisztított gombákat (francia kulináris nyelven brunoise-ra vágjuk), és egy igen meleg serpenyőben, szárazon elkezdjük pirítani. Ha extra gombaízt szeretnénk hozzáadni, szárított shiitake vagy vargánya gombát is adhatunk hozzá, melyet körülbelül 10 percig forró vízben hidratálunk, mielőtt a többi gombához tesszük. Mikor a gomba kieresztette a levét és elkezd barnulni, hozzáadunk egy kis olívaolajat és az apróra vágott fokhagymákat, és a hőmérsékletet lecsökkentjük alacsonyra. Pár percig pirítjuk, majd hozzáadunk ízlés szerint kakukkfüvet és oregánót, majd a tejszínt. A tejszínnel még pár percig közepes lángon pirítjuk a gombákat míg sűrű, krémes tölteléket kapunk. Ekkor sózzuk, borsozzuk a művünket, és természetesen kóstoljuk, mint mindig. Van, aki friss spenótot ad ilyenkor a mixtúrához, ami nagyon jól passzol a gombához és a fokhagymához is. Megvárjuk, míg a töltelék kihűl.
Míg hűl a töltelék, a pihent tésztát kisebb részekre vágjuk, és szépen tésztagéppel (ezen a legvékonyabb beállításig menjünk) vagy sodrófával a lehető legvékonyabbra nyújtjuk. A vékony tésztákat kissé lisztezzük meg, hogy ne ragadjanak egymáshoz vagy a munkafelülethez. Ezután egymástól pár centire 1-1 evőkanálnyi tölteléket teszünk a tésztára, és egy másik tésztával lefedjük. Ilyenkor, ha az alsó tészta széleit felvert tojással megkenjük, jobban fog ragadni, és könnyebb dolgunk lesz. Próbáljuk meg a lehető legtöbb levegőtől megszabadítani a kis raviolikat, majd késsel vagy szaggatóval vágjuk körbe őket kör vagy négyzet alakúvá.
Az elkészült csodás raviólikat le lehet fagyasztani egy lisztezett tepsiben, de akár egyből is felhasználhatjuk. Forró, jól sózott vízben pár perc alatt elkészül. Tálalni gyakorlatilag végtelen módon lehet, akár köretként, akár magában, mint itt, pár evőkanál vajban megforgatva egy kis petrezselyemmel.
Jó étvágyat és jó kísérletezést!
Az olasz szigetek – Szicília, Capri és Szardínia -, valamint Nápoly környékének jellegzetes likőrkülönlegessége a limoncello, amit általában az étkezés végén és jól behűtve fogyasztanak, hogy segítse az emésztést, de egyébként aperitívként is remek. Házilag is egyszerűen elkészíthető, az egyetlen gond vele, hogy viszonylag hosszan, legalább 3 hétig kell érlelni, hogy az ízek, illatok és a gyönyörű szín kioldódjon a citromhéjból – kivéve ezzel a gyorsított technikával, amivel egy nap alatt kész a mesés itóka.
A gyors limoncellónak az a titka, hogy a vékonyan meghámozott és alkohollal felöntött citromhéjat lezárva jó meleg vízbe kell tenni, a melegnek köszönhetően az aromaanyagok gyorsabban kioldódnak a citromhéjból, mint szobahőmérsékleten. Mindenképpen érdemes kezeletlen vagy bio citromot használni a likőrhöz, alkoholként pedig a legegyszerűbben beszerezhető tömény a vodka, bár az eredeti 96 fokos tisztaszesszel készül hagyományosan, de vodkával is tökéletesen működik, és isteni finom a végeremény!
Gyors limoncello
Hozzávalók:
Elkészítés: A citromokat meleg vízben alaposan megmossuk, majd megszárítjuk, és zöldséghámozóval vékonyan meghámozzuk úgy, hogy minél kevesebb fehér rész legyen rajta. Befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük az alkohollal.
Egy fazékban bő vizet forralunk, majd a tűzről levéve hagyjuk 50-55 fokosra hűlni, amikor már épp bele tudjuk tenni a kezünket, akkor kb. elérte ezt a hőfokot. Beleállítjuk az üveget, letakarjuk egy konyharuhával, és egy pokróccal alaposan bebugyoláljuk, hogy tartsa a hőt. 4-5 órát hagyjuk így pihenni, de egy egész éjszaka még jobb.
Közben 5 dl vizet 25 dkg cukorral felforralunk, takarékra vesszük, és 10 percig gyöngyözve főzzük, majd hagyjuk kihűlni.
A citromhéjat leszűrjük, üvegbe töltjük a cukorsziruppal együtt, alaposan összerázzuk, és már kész is a limoncellónk.
A citromhéjat ne dobjuk ki, hagyjuk leszáradni, majd hűtőbe téve tároljuk. Bármihez használhatjuk, amibe citromhéj kell – apróra vágva tehetjük süteménybe, ragulevesbe, rizottóba, teába ízlés szerint…
A tomate farcie, vagyis a töltött paradicsom hagyományosan fűszeres darált hússal késszül, amit sütőben sütnek szaftosra egy kevéske vajjal. Mint minden alapételnek, természetesen ennek is rengeteg változata van a hús fajtáját és fűszerezését illetően, vannak rizses, de még halas változatok is, de mindegyiknek a lényege a lédús, édes, napérlelte paradicsom, ami ebben az ételben igazi főszereplővé válik.
Mi most egy provence-i változatot mutatunk, ami nagyon egyszerű, szénhidrátban szegény, fehérjében gazdag, melegen, langyosan és hidegen is nagyon finom, akár előre is elkészíthető, de akár újra is melegíthető. Vendégvárónak, kerti partin is nagyon jól működik, akár magában friss bagettel és egy pohár hűs rozéval, vagy salátával kísérve is isteni.
Provence-i töltött paradicsom
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomok kalapját levágjuk, a belsejüket egy kanállal egy tálba kivájjuk, beletépkedjük a kenyeret és összeforgatjuk. A paradicsomkelyheket finoman besózzuk, majd lefordítva egy tálcára rakjuk, hagyjuk kicsit kicsöpögni.
A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, a cukkinit is kis kockákra vágjuk, vagy akár le is reszelhetjük. Egy serpenyőben egy kevés olívaolajat forrósítunk, hozzáadjuk a hagymát, üvegesre dinszteljük, majd a fokhagymát és a cukinit is rádobva 4-5 perc alatt összepároljuk, majd félretesszük.
A darált húst keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a paradicsomhússal összekevert kenyeret, a tojást, a baconös-cukkinis keveréket, sózzuk, borozzuk, megszórjuk a provence-i fűszerkeverékkel, és kézzel alaposan összedolgozzuk az egészet, majd az előkészített paradicsomokba töltjük jó púposan, és sütőtálba vagy tepsibe rakosgatjuk őket.
A töltött paradicsomok tetejére kávéskanálnyi vajdarabokat rakunk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 25 percet sütjük, majd meglocsolgatjuk a szaftjával, a tetejükre rakosgatjuk a paradicsomok kalapját, és még 15-20 percre visszatoljuk a sütőbe.
Azon melegében vagy akár langyosra hűlve tálaljuk, friss salátával kísérve könnyű, nyári fogás.
Ha van város, amit 5 perc alatt megszeretünk, és oda örök vonzalom köt és mindig visszavágyunk, az Barcelona, amit a hangulata mellett a felejthetetlen ízek és a mindig csábító teraszok, tapas-ok és sangriák is meghatároznak. Ide mindenképpen el kell menni, de az ételeket otthon is felidézhetjük – nem bonyolult, cserében viszont isteni!
Gazpacho, a jeges csodaleves >>
Hűsítő, frissítő, tulajdonképpen egy folyékony saláta a hideg krémleves, a gazpacho, ami főzés nélkül készül rengeteg ízletes és aromás, lédús zöldséggel. Isteni finom vitaminbomba, amit főleg a forró nyári napokn érdemes elkészíteni!
Tortilla, a krumplis omlett >>
Nem azonos a mexikói vékony lepénykenyérrel vagy a ropogós tortillacsipsszel, viszont kihagyhatatlan spanyol fogás. A spanyol krumplis tortilla tulajdonképpen tojással összefogott sült krumpli, ami akkor tökéletes, ha kívül kissé megpirul, belül pedig krémes. Salátával ebédre, vacsorára tökéletes, de egy pohárka por vagy sangria mellé önmagában is tökéletes.
Paella, a spanyol "rizses hús" >>
A paella valójában ténylegesen rizses hús, amit mindig többféle hússal és hallal készítenek, nem hiányozhat belőle egy kis fehérbor és sáfrány sem, ami színessé, illatossá és ízekben gazdaggá teszi. Társaságnak való jóféle mediterrán fogás, amiből nem érdemes keveset készíteni!
Hosszúkás, tekergő kis fánkféle a churros, kívül ropogós, belül nagyon könnyű és üreges, a spanyolok pedig leggyakrabban sűrű csokiszószba vagy karamellbe mártva fogyasztják. Egyáltalán nem bonyolult elkészíteni, mert nem kel, hanem égetett tésztával készül!
Katalán krém – tejpuding roppanós karamellel >>
Leginkább a creme brulée-re hasonlít a roppanós karamellréteggel fedett selymes tejpuding, csak sokkal egyszerűbben és gyorsabban készül, és egy kis citrom- vagy narancshéjjal, valamint kevés fahéjjal ízesítik. Mesésen finom, érdemes kipróbálni…
A szicíliai konyha elképesztően színes, gazdag és változatos, határozottan érezhetőek az idők folyamán átvonuló népek hatásai, így az olasz mellett arabos és spanyolos ízeket és fogásokat is találunk, és vannak olyan ételek, amelyek Szicíliából indultak és váltak népszerűvé Olaszországban, majd szerte a világon.
1. Arancini, a bundázott rizsgolyó >>
Az arancini a legkedveltebb szicíliai street food, ami nem más, mint ropogós panírbundában kisütött aranyszínű rizsgolyók. Leggyakrabban egy falatnyi mozzarellával töltik meg, de van húsraguval, sonkával, padlizsánnal, spenóttal, gombával, tonhallal töltött változata is.
Minden, ami Norma, az padlizsános, és Szicíliából származik, pizzaként és tésztaételek számos változatában találkozhatunk vele. Az alla Norma módon – vagyis paradicsomszósszal, sült padlizsánnal és érlelt kemény sajttal – készült módozatot Catania városának köszönhetjük, és híres szülötte, a zeneszerző Vincenzo Bellini operája, a Norma után kapta a nevét. Nagyon egyszerű és igazán isteni!
3. Caponata, a szicíliai padlizsánsaláta >>
Nagyon gazdag ízvilágú, izgalmas és sokféleképpen variálható fogás a caponata, amiben keveredik az olaszos és az arabos hatás, csupa zöldség, amit gyakran olajbogyó, mazsola és fenyőmag is kiegészít. Ideális köretnek, de nagyon jól működik pirítósra halmozva, bruschettaként.
4. Cannoli, a szicíliai habroló >>
A mediterrán sziget ikonikus desszertje a cannoli, mesésen finom: a ropogósra sütött tésztahengerbe tejszínnel lazított és kandírozott gyümölcsökkel gazdagított ricottakrémet töltenek. Helyben kötelező kipróbálni, de olyan finom, hogy otthon is érdemes nekiállni…
Szicíliában rengeteg citrusfélét használnak, egyrészt azért, mert frissítő, ami a melegben ugye jólesik, másrészt azért, mert helyben terem. A kevert tésztával készülő narancstortájuk istenien szaftos, puha, különleges, pedig nagyon egyszerű elkészíteni!
Tengerpart, ragyogó napfény, hatalmas levendulamezők és olajfák, mesés táj, és ha a legegyszerűbb kis sarki bárokat, egyszerű éttermeket választjuk, akkor is hatalmas ízélményben lesz részünk a tengerparon és a kis provence-i falvakban is, de akár házilag is nagyon könnyen elkészíthetőek ezek a napfénnyel teli, tulajdonképpen pofonegyszerű fogások.
1. Nizzai saláta – napfény és egészség a tányérban >>
A franciák egyik klasszikusa a nizzai saláta, alakbarát, de tartalmas, friss, mégsem leszünk éhesek fél órán belül! Mindehhez könnyen összeállítható, jól variálható, és semmi olyan alapanyag nincs benne, ami nálunk nehezen beszerezhető lenne…
2. Socca, a mediterrán mindenmentes palacsinta >>
Nizza utcáin járva kikerülhetetlen étel a socca, amit borozgatás mellé éppúgy szívesen csipegetnek, mint főételként egy színes salátával. Irtó egyszerű és nagyon finom, csicseriborsóliszttel készül, nagyon kiadós, glutén- és laktózmentes, ráadásul ezer módon variálható.
3. Tapenade, az isteni mediterrán kence >>
Rém egyszerű és nagyon finom, igazi nyári szendvicskrém vagy mártogatós a tapenade (ejtsd: tápönád), a provence-i olajbogyós kence, ami lehet zöld és fekete, az olívabogyótól függően, sokféle fűszerrel ízesíthető, és a legegyszerűbb nyári vendágváró, ami otthon is könnyedén elkészíthető.
4. Ratatouille – francia lecsó csőben sütve >>
Ami nekünk a lecsó, a franciáknak az a ratatouille, a paradicsom és a paprika mellett cukkinivel és padlizsánnal felturbózva, ami sütőben is elkészíthető, csupa zöldség, egyszerű, nagyon finom, mutatós, kiadós és egészséges.
5. Provence-i pizza: a pissaladiere >>
Tulajdonképpen egy kenyérlepény vagy sütős lángos a pissaladiere, ami olyan, mint a mi töki pomposunk, csak náluk a tejföl, a hagyma és a szalonna helyett a helyi alapanyagok, karamellizált hagyma, szardella, olajbogyó és provence-i fűszerkeverék kerül, isteni és pofonegyszerű!
Senki ne mondja, hogy nincs 3 perce egy szuperegészséges és fehérjében dús szendvicskrémet összedobni, ami mártogatósként friss zöldségekkel vagy egy kis pitával, kenyérrel kitunkolva igazi villámfogás! A hazai változatokért nem is csábultunk el, azonban egy kis keleti fűszerbolt polcain egy mini változatba botlottunk, ami 150 forintért kellette magát. Egyszemélyes adag, baráti ár, ráadásul arab országból való – biztos autentikus, fűszeres és finom lesz, egy próbát megér!
Csalódás a köbön, semmi íze, nem krémes, nem finom, a csicserikrém felvett minden nedvességet, és leginkább a citrom érződik ki belőle, fűszernek még emléke sincs benne. A benne lávők átböngészése után kiderült, hogy valójában csak csicseriborsót, szezámkrémet, vagyis tahinit, sót és citromsavat tartalmaz. Pedig nagyon jó ötlet egy kis instant hummusz, ami a legjobb vegán választás lehet egy váratlan snacknek vagy munkaebédnek, esetleg kirándulásra, ha egészségesebbre akarjuk hangolni az étrendünket.
De megint bebizonyosodott, hogy jobb házilag készíteni, és gyakorlatilag nem sokkal több munka, mint a készen vett, ha konzerv csicseriborsót használunk hozzá, ha pedig a boltit szeretnénk felturbózni, akkor már több energiát is pazaroltunk rá, mintha az alapoktól magunk készítenénk.
Mi bedőltünk, te ne tedd, készítsük mostantól házilag:
Mint minden népszerű ételnek, ennek a nagyon sajtos görög pitének is rengeteg fajtája és formája van. Leggyakrabban rétestésztával készül, feta mindig van benne, de általában más reszelt sajt és krémsajt is gazdagítja a tölteléket, amitől nagyon ízletes és jó szaftos belül, míg kívül jó ropogósra sül a tészta.
Vannak, akik egyszemélyes kis csomagokként készítik, és olajban vagy sütőben sütik, mások lepénynek, és kockára vágva tálalják, de talán tortaformában a legmutatósabb ez a pofonegyszerű, csupa sajt görög finomaság.
Tiropita – görög sajtos pite
Hozzávalók:
Elkészítés: A töltelékhez a fetát egy keverőtálba morzsoljuk, hozzáadjuk a krémsajtot, a görög joghurtot, a reszelt sajtot, a 2 tojást és az oregánót, borsot őrölünk hozzá, és alaposan összekeverjük, megkóstoljuk, ha szükséges, akkor sózzuk.
A réteslapokat kiterítjük, a felső lapot egy ecset segítségével megcsepegtetjük olvasztott vajjal, majd egy sütőtálba vagy tepsibe tesszük. A lapok felét így belerétegezzük, mindig olvasztott vajjal kissé meglocsolva, beleöntjük a sajtos tölteléket, elsimítjuk, és befedjük a maradék, mindig vajazott lapokkal. A széleken lenyomkodjuk, majd a maradék vajat rálocsoljuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 50-60 perc alatt szép pirosra, ropogósra sütjük.
Melegen, langyosan, hidegen is finom, tálalhatjuk salátával, de nagyon finom magában is.
A kelt tészta varázslatos dolog, nyáron pedig kimondottan élvezetes és látványos a készítése, olyan szépen megkel a langymeleg időben. A focaccia (ejtsd: fokáccsá) hasonlít a pizzára, de kissé magasabb a tésztája, a víz mellett tej és egy kis olívaolaj is kerül bele, illetve némi búzadara is, ettől kicsit más a textúrája, és jellegzetessége, hogy a tepsibe csak bele kell lapogatni, majd olajos kézzel, finom érintésekkel elegyengetni, és ujjbeggyel rusztikus kis lyukakat nyomkodni bele.
A leginkább előételként vagy snackként népszerű focaccia millió változatban létezik, a tetejére kerülhet egyszerűen csak nagyszemű tengeri só és olívaolaj, de gyakran fűszerezik rozmaringgal, oregánóval, gazdagítják olajbogyóval, hagymával, aszalt vagy koktélparadicsommal, szardellával, kapribogyóval, sőt olykor ricottát vagy friss kecskesajtot is morzsolnak rá, igazából mindent elbír, amit szeretünk, de nem érdemes túlzásba esni, ennek a csodás kis kelt lepénynek éppen az egyszerűsége a nagyszerűsége.
Rozmaringos focaccia paradicsommal
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A meleg vizet és a tejet egy keverőtálba öntjük, hozzáadunk 1 teáskanál mézet és a szárított élesztőt, összekeverjük, és 10 percet pihenni hagyjuk, hogy az élesztő beinduljon. Hozzáöntjük a lisztet, a búzadarát, 2 evőkanál olívaolajat és a sót, és elektromos robotgép dagasztó karjával 10-12 perc alatt sima, ruganyos tésztává dolgozzuk, majd letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük, míg duplájára nő a tészta.
Egy nagyobb – kb. 26×38 centis – tepsire sütőpapírt terítünk, ráöntjük a tésztát, olajos kézzel átdolgozás nélkül ellapogatjuk, hogy teljesen kitöltse a tepsit, ujjbeggyel mélyedéseket nyomunk bele, majd az egészet meglocsoljuk 2-3 evőkanál olívaolaj és 1 evőkanál pesto keverékével, ecsettel vagy kézzel finoman elkenjük, és még 20 percet kelni hagyjuk.
Közben a sütőt 200 fokra előmelegítjük, a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a rozmaringágról lehúzzuk a leveleket.
A megkelt tésztát kirakjuk a paradicsommal, rászórjuk a rozmaringot, durva szemű sóval meghintjük, és a forró sütőbe tolva légkeverés mellett kb. 20 perc alatt szép aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve rámorzsoljuk a kecskesajtot, majd a sütőpapír segítségével rácsra tesszük, hogy az alja ne fülledjen be és ropogós maradjon, majd ízlés szerint szeletekre vagy cikkekre vágjuk, és melegen, langyosan, hidegen kínáljuk – mindenhogyan finom!
Uborka, joghurt és fokhagyma, ezek a biztos pontok a tzatzikinél, és azt gondolnánk, hogy oké, de ezt nem nagyon lehet variálni. Pedig lehet, és a görögöknél mindenkinek meg is van a jól bevált családi receptje. Vannak, akik meghámozzák, mások héjastul reszelik le az uborkát, az sem mindegy, milyen reszelőn, és általában nem használnak hozzá sok fokhagymát, vannak, akik kaporral, mások mentával – vagy a kettő keverékével készítik. Az sem mindegy, hogy citrommal vagy kevés fehérborecettel teszik pikánssá, de minden esetben sűrűbb, úgynevezett görög joghurttal készítik, ami lágyabb és krémesebb a klasszikusnál. Ha nem jutunk görög joghurthoz, egy szűrőbe tett konyharuhába öntve érdemes hagyni kicsit lecsöpögni, így a savó kicsöpög belőle, és sokkal finomabb lesz a tzatzikink.
A tzatzikinél az egyik legfontosabb tudnivaló, hogy a lereszelt uborkát jól ki kell facsarni, hihetetlenül magas a víztartalma, és ha ezt nem tesszük meg, híg és vizes, nem pedig krémes és lágy lesz a tzatziki. Most 3 változatot mutatunk, apró eltérésekkel, de nagyon más ízélménnyel – ezek alapján mindenki készítse el a saját legkedvencebb verzióját!
Selymes tzatziki – mártogatósnak
Különösen krémes, nagyon finomra reszelt ubotkával készül, tökéletes mártogatós hasábokra vágott friss zöldségek vagy grissini mellé.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az uborkát meghámozzuk, és finom reszelőn lereszeljük. Sűrű szűrőbe tesszük, kanállal jól lenyomkodjuk. A görög joghurtot egy tálba tesszük, hozzáadjuk az olívaolajat, a finomra vágott zöldfűszereket, sózzuk, borsozzuk, hozzáfacsarjuk a citrom levét, hozzápréseljük a fokhagymát, majd a reszelt uborkát is hozzáadjuk. Alaposan elkeverjük, jót tesz neki fél óra pihenés tálalás előtt…
Krémes tzatziki salátának vagy gyros, grillezett húsok mellé
Rusztikusabb, kellemesen krémes, grill nyársak vagy gyros kísérőjének isteni finom, de sült zöldségek öntetének is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az uborkát megmossuk, végeit levágjuk, és nagyobb lyukú reszelőn lereszeljük. Tálba tesszük, jó csipetnyi sót és 1 evőkanál fehérborecetet adunk hozzá, és 5 percet pihentetjük. Közben a görög joghurtot tálba tesszük, hozzáadjuk a finomra vágott kaprot és fokhagymát, az olívaolajat és 2 evőkanál fehérborecetet, borsot őrölünk hozzá, alaposan összekeverjük. Az uborkát jó alaposan kifacsarjuk, és a fűszeres joghurthoz adjuk, összekeevrjük, megkóstoljuk, ízlés szerint korrigáljuk az ízeket. Hűtőbe tesszük tálalásig, hogy friss és hűsítő legyen, és az ízek is összeérjenek.
Sűrű tzatziki szendvicskrémnek
Karakteresebb és nagyon kellemes a feta sajttal sűrített, kenhetővé tett tzatziki, nyáron frissítőbb kencére nem is vágyhatunk!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az uborkát meghámozzuk, finom reszelőn lereszeljük, meghintjük csipetnyi sóval, majd szűrőbe téve hagyjuk pár percet, hogy összeessen. Közben a egy keverőtálban a sajtot villával összetörjük, hozzáadjuk az olívaolajat és a ctiromlevet, a lereszelt fokhagymát, borsot őrölünk hozzá. Az uborkát egy kanállal a szűrőben kinyomodjuk, majd ezt is a keverőtálba tesszük, alaposan elkeverjük, és fél órát pihentetjük tálalás előtt, majd ismét átkeverve tálaljuk friss vagy pirítós kenyérrel, ízlés szerint meghintve friss zöldfűszerrel.
Szerencsére ma már sokféle konyhakész fagyasztott herkentyűből és halból válogathatunk, nem tengerparti országként ez a legjobb, amit választhatunk, mivel ezek furcsa módon frissebbek, mint a nem fagyasztott, "friss" halfélék. Ennek magyarázata, hogy a különféle halászott kütyüket azonnal, már a hajón feldolgozzák és azonnal fagyasztják, így garantáltan frissebbek, mint az akár leggyorsabban a hűtőpultba, jégre kerülő frissen kapható jószágok.
A tengeri kütyük bár megosztóak, nagyon egészségesek, soványak és fehérjében gazdagok, nagy előnyük még, hogy pár perc alatt elkészülnek, és egész kevés kiegészítő elég, hogy tökéletes fogássá kerekedjenek. Az egyik legfinomabb és legegyszerűbben elkészíthető herkentyű a garnéla, a fagyasztott változat teljesen konyhakész, és akár fagyosan is nekiállhatunk a készítésnek, így is pár perc alatt isteni finomság készülhet belőle például egy kis fokhagymával, fehérborral és tejszínnel, mint az alábbi receptben.
Garnéla fokhagymás-tejszínes szószban
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát megtisztítjuk, a petrezselymet finomra, a spenótot nagyjából összevágjuk, a csilit felaprítjuk.
Egy serpenyőt felforrósítunk, beleöntünk 1 evőkanálnyi olajat, hozzáadjuk a garnélát, a zúzott fokhagymát, a csilit, majd a vajat is, sózzuk, borsozzuk, ráfacsarjuk a citrom levét, és ha felolvadt a vaj, akkor felöntjük a fehérborral. Alaposan átkeverjük, majd a garnélát tányérra kiszedjük, egy másik tányért borítunk rá, melegen tartjuk. A serpenyőbe öntjük a tejszínt, amikor felforrósodott, akkor a spenótot és a petrezselymet hozzáadjuk, és közepes lángon, időnként megkeverve megvárjuk, míg a spenót összeesik, és a szósz kicsit besűrűsödik.
Ekkor visszaöntjük bele a rákokat, átforgatjuk, és 2 percet még főzzük, majd tálaljuk – ízlés szerint párolt rizzsel vagy főtt spagettivel, ezek nagyon jól felveszik a szaftot, és egy csepp sem megy belőle kárba.
Tagadhatatlanul népszerű az olasz konyha nálunk is, ahogy sokfelé a világban, a gyors és egyszerűen összedobható tésztaételeik tényleg zseniálisak, ahogy a pizzáikért is tényleg csak rajongani lehet. És ahogy nő a rajongás az oalsz konyháért, úgy szaporodnak a boltok polcain a konyhakész, különféle ízesítésű paradicsomszószok, úgynevezett sugók, illetve a mártásalapok és fixek kínálata. Ezek egyrészt relatíve drágák, ahhoz képest mindenképpen, hogy mennyivel tudnak többet a natúr passzírott paradicsomnál, leszámítva némi fűszert és esetleg minimális zöldséget, másrészt tele vannak pakolva aromákkal, stabilizátorokkal, tartósítószerrel.
A házi változat jóval kiadósabb, gyors és egyszerű, tudjuk, mi van benne, a saját szánk ízére alakíthatjuk, és valljuk be, azért jóval csábítóbb, ha magunk készítjük! Ha igazán finomat szeretnénk, ízeket kell bele pakolni, fűszer, bor és még pár mediterrán kiegészítő formájában, ami lehet olajbogyó, kapribogyó, aszalt paradicsom vagy akár szardella, mint az alábbi receptben, friss paradicsom helyett pedig használhatunk alapként natúr passzírozott paradicsomot, úgynevezett passetát, amíg nem jön el a hazai szabadföldi paradicsom szezonja!
Pikáns paradicsomos spagetti
Hozzávalók:
Elkészítés: A spagettinek bő vizet teszünk fel forrni. A fokhagymát meghámozzuk, a csilit félbevágjuk, magjait kikaparjuk, és finomra vágjuk.
Az olívaolajat egy serpenyőbe öntjük, rádobjuk a csilit, fokhagymaprésen hozzányomjuk a fokhagymát, és 1 percig pirítjuk kevergetve, majd felöntjük a fehérborral, hagyjuk főni, míg finomra vágjuk a szardellafiléket és félbevágjuk a koktélparadicsomokat, majd ezeket is a serpenyőbe dobjuk, 1 percig kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk a száráról lehúzott – vagy szárított – kakukkfüvet és a passzírozott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, és pár percet hagyjuk közepes lángon rotyogni.
Közben ha felforrt a víz, sózzuk, beletesszük a tésztát, és a csomagon feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük.
A szószt átkeverjük, hozzáadunk 2 evőkanál vajat, ez selymessé teszi, hagyjuk elolvadni, majd hozzáreszelünk 2-3 evőkanálnyi parmezánt, ezzel is átkeverjük, majd tálalhatjuk is, ízlés szerint a tésztával összekeverve vagy a tányérokban a tészta tetejére halmozva. A maradék parmezánt ráreszelejük vagy zöldséghámozóval forgácsokat vágunk belőle a tetejére, ízlés szerint extra csilit ínálhatunk még mellé…
