Elsőre furcsának tűnhet a gyümölcsbőr elnevezés, de az az igazság, hogy leginkább tényleg ez írja le a ennek az isteni és egészséges nassolnivalónak az állagát. Ruganyos, fényes, és tulajdonképpen nem más, mint egy szárított, aszalt vékony gyümölcspüré. Ha elég édes önmagában a gyümölcs, cukor vagy más édesítő sem szükséges hozzá, és bogyósokból – eperből, málnából, szederből, áfonyából, ribizliből -, cseresznyéből, meggyből, sárga- és őszibarackból, szilvából, kiviből, mangóból nyersen pürésítve is tökéletes lesz, de az almát vagy a körtét érdemes előtte kevés vízben megpárolni, majd leszűrni, és így pépesíteni.
A gyümölcsbőrhöz a gyümölcsöket kombinálhatjuk is a különféle ízhatások elérése végett, de adhatunk bármilyen gyümölcshöz egy kis almapépet is, mert ennek magas pektintartalma segíti hamarabb kocsonyásodni, szilárdulni a gyümölcspépet. Ha szeretünk játszani az ízekkel és a fűszerekkel, akkor csempészhetünk a gyümölcsvelőhöz kevés vaníliát, fahéjat, gyömbért…
Hogyan készül a gyümölcsbőr?
A puha és érett gyümölcsöt megmossuk, leszárítjuk, egy turmixgépben pépesítjük, ha almát, körtét használunk, azt meghámozzuk, kicsumázzuk, kevés vízben puhára pároljuk, majd így leturmixoljuk.
A gyümölcsvelőt megkóstoljuk, ízlés szerint fűszerezzük, ha nem elég édes, akkor egy kevés cukorral vagy mézzel, agavé- vagy juharsziruppal édesítjük, elkeverjük. Ha nagyobb héjdarabok vagy magok vannak benne, akkor egy sűrű szűrőn áttörhetjük.
Egy tepsit – de többet is használhatunk egyszerre -, sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük és elterítjük benne a pépet úgy, hogy legfeljebb 2-3 mm vékony réteg legyen, minél vékonyabb, annál hamarabb elkészül, és 70 fokos sütőbe toljuk. A gyümölcsbőrt kb. 4-5 óra alatt megaszaljuk, kiszárítjuk, időnként kinyitva vagy fakanállal kicsit kitámasztva a sütőajtót, hogy a gőz kiszabadulhasson. Közben figyelni kell, mert a gyümölcs víztartalmától függ, mikor készül el, akkor jó, ha már tapintásra bőrszerű és már nem nedves.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd a papírról lehúzva vagy a papírral együtt ízlés szerint felvágjuk, ha csíkokra vágjuk, akkor feltekerve könnyen csomagolható és magunkkal is vihetjük egészséges nasi gyanánt.
Ahhoz, hogy málnaszörpöt készítsünk a klasszikus módon, nem kevés cukor és málna kell, az egyikkel spórolnánk a kalóriák miatt, a másikkal is, a pénztárcánk védelmében, de szerencsére az új technikai lehetőségeknek köszönhetően, amelyek már mindannyiunk konyhájában helyet kaptak, új módszerrel is készíthetük isteni málnás szörpikét, kicsit túllépve a klasszikuson. Nem kell nagy dologra gondolni, csupán egy egyszerűbb turmix és egy fagyasztó kell hozzá, némi málna és ízlés szerinti édesítő, ami lehet porcukor, méz, sztévia, juharszirup, agavé, ki mit szeret, és persze fűszerezhetjük is vaníliával, gyömbérrel, rózsaborssal, citromhéjjal vagy citromlével.
Az "újragondolt" málnaszörp előnye a fentieken kívül, hogy tartósítószer sem kell hozzá, ugyanis a friss gyümölcspürét egyszerűen csak le kell fagyasztani jégkockatartóban, sokkal kevesebb édesítő kell hozzá, és nem csak szörp lehet belőle, de smoothie-hoz, müzlihez, joghurthoz, jeges teához, fröccshöz is adhatjuk, forró tejbegrízre dobva is mennyei! Ja, és nem csak málnával, hanem bármilyen bogyóssal – eperrel, szederrel, áfonyával, sót cseresznyvel, meggyel is működik!
Fagyasztott málnaszörp
Hozzávalók:
Elkészítés: Az összes alapanyagot egy turmixgépbe tesszük, simára mixeljük, majd egy sűrű szűrőn áttörjük, ha nem szeretjük a magokat – de benne is hagyhatjuk, ha nem zavaróak.
A gyümölcspépet jégkockatartóba adagoljuk, lefyagyasztjuk, majd egy hűtőtasakba áttesszük, így helyet spórolunk, és szabadon használhatjuk a jégkockatartót újabb adag málnaszörphöz, gyümölcspüréhez…
Ezek a lepénykék még spanyol hódítók előtti időből valók, igazi szegények ételek, és ahol nem termett meg a gabona, csak a kukorica, ott vált igazán elterjedtté, hiszen tökéletes kenyérpótló. A kukoricás lepényeket többnyire kiolajozott serpenyőben sütik vagy grillen, gyakran töltik sajttal, avokádóval, paradicsomos salsával, de csirkés változata is van, szóval ezer módon használható, akár egy kisebb pita.
Az arepa nagy előnye, hogy gluténmentes, nem kell pihentetni, villámgyorsan elkészül, és a kukoricaliszt kimondottan pénztárcabarát alapanyag. Nagyon finom, belül puha, kívül kicsit ropogósra sül, frissen, még melegen a legfinomabb, de át is süthetjük még egy kicsit betöltés után… Csipegetni, vendégvárónak vagy csak sima kenyérpótlónak is tökéletes!
Arepa
Hozzávalók:
Elkészítés: A langyos vizet egy tálba öntjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, a kukoricalisztet hozzáadjuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg elválik az edény falától, és puha, jól formázható lesz, majd hozzáadunk 2 evőkanál olívaolajat, és ezzel is összedolgozzuk. Maréknyi adagokat szaggatunk belőle, gombóccá formázzuk, majd lelapogatjuk kb. 1 centis lepénykékké.
Egy serpenyőt felforrósítunk, szilikonos ecsettel kikenjük olajjal, majd a kukoricakenyereket oldalanként 4-5 perc alatt megsütjük, amíg egy picit pirulni kezd.
Ha szeretnénk megtölteni, picit hagyjuk hűlni, majd lapjában bevágjuk, és ízlés szerint belepakolunk sajtot, zöldséget, falatokra tépkedett csirkehúst, de a tetejére is halmozhatjuk, vagy csak sima fokhagymás tejföllel kínáljuk.
Csupa zöldség, rengeteg íz, ellenállhatatlanul finom szaftos nyári ragu a caponata, ez a szicíliai klasszikus, ami egyfajta gazdagított lecsóféle, a nálunk hagyományosnak számító hagyma, paprika és paradicsom szentháromsága mellett még padlizsán és szárzeller is kerül bele, sőt olyan izgalmakkal bolondítják meg, mint a mazsola és a fenyőmag, de létezik olajbogyós, kapribogyós változata is. Ez az ízekben tomboló lecsóféle az olaszoknál annyira népszerű, hogy köretként húsok mellé, tésztára szósznak, de még pirítósra halmozva bruschettaként is gyakran tálalják.
A caponata könnyű és egyszerű, vegán és mindenmentes, és érdemes belőle nagyobb adagot készíteni, mert másnap még finomabb, ha összeérnek az ízei, és mivel egyáltalán nem nehéz, hidegen is isteni finom salátaként vagy kenyérre pakolva, nyáron úgysem mindig kívánjuk a meleg ételt. Aki szereti a lecsót, annak mindenképpen érdemes kipróbálnia ezt a mediterrán változatot is, mert tényleg mennyei.
Caponata – szicíliai padlizsános lecsó
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánt megmossuk, 1 centis kockákra vágjuk, és forró, enyhén sózott vízben forrástól számítva 5-6 percet főzzük, majd leszűrjük. Közben a hagymát meghámozzuk és finomra vágjuk, a paprikát, a paradicsomot és a zellert apróra kockázzuk.
Egy nagyobb serpenyőben felforrósítjk az olajat, rádobjuk a hagymát, majd 1-2 perc dinsztelés után a szárzellert, a paprikát és a paradicsomot is hozzáadjuk, kevergetve 3-4 percig pároljuk, majd a padlizsánt és a mazsolát is hozzáadjuk, sózzuk, borsozzuk, felöntjük a passzírozott paradicsommal, átkeverjük, majd fedő alatt takarékon 15 percet pároljuk.
A legvégén hozzáadjuk a balzsamecetet és a barna cukrot, megkóstoljuk, és ha szükséges, sózzuk és borsozzuk. Hagyjuk egy picit hűlni, hogy az ízek kicsit összesimuljanak, majd ízlés szerint melegen, langyosan vagy hidegen tálaljuk fenyőmaggal megszórva.
Amikor nincs módunk hosszan pepecselni, de mégis finom és egészséges ételre vágyunk, akkor szuper választás egy jó kis szaftos ragu, lehetőleg olyan zöldségekkel, amelyek gyorsan megfőnek, vagy akár roppanósan is tökéletesek, és mondjuk a krumplit leszámítva mind ilyen. Kevés alapanyag, kevés munka, mégis maximális élvezet ez a kókuszkrémmel, gyömbérrel, fokhagymával, curryvel és kurkumával megbolondított ragu, amibe most egy kevés mazsola is került – nagyon jól passzol a fűszeres ízekhez a pici édeskés ellenpont, de természetesen aki nem szereti, el is hagyhatja belőle.
Az indiai gyökerekkel bíró curryfélék jól bevált körete a párolt rizs, amibe most egy csillagánizs is került a főzés elején, és nagyon finom illatossá, különlegessé teszi, tökéletes harmonizál a kókuszos-fűszeres raguval…
Könnyű kókuszos zöldségcurry
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizzsel kezdünk, hogy egyszerre készüljenek el a zöldségraguval: ehhez 1 evőkanál olajat egy edényben felforrósítunk, rádobjuk a csillagánizt, hozzáöntjük a rizst, és kevergetve áttetszőre pároljuk, majd felöntjük kétszeres mennyiségű forró vízzel, sózzuk, és közepes lángon 10-12 percet főzzük, majd a tűzről levéve lefedjük, és hagyjuk még a saját gőzében párolódni 5-10 percet.
A zöldségeket megtisztítjuk, felcsíkozzuk, a gyömbért és a fokhagymát meghámozzuk, apróra vágjuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat öntünk, hozzáadjuk az összes zöldséget, a fokhagymát és a gyömbért, időnként megkeverve 2-3 percet pirítjuk, hozzáadjuk a curryt és a kurkumát, sózzuk, borsozzuk, aláöntünk 1 dl vizet, beleszórjuk a mazsolát, és fedő alatt 7-8 perc alatt puhulásig pároljuk, majd felöntjük a kókuszkrémmel, finoman összekeverjük, 1percet főzzük még, majd fedő alatt hagyjuk pihenni 4-5 percet, hogy az ízek összesimuljanak.
A megfőtt rizst átkeverjük, hogy a szemek fellazuljanak, és a kókuszos-currys zöldségraguval tálaljuk.
Egyiptomban nemzeti ételnek számít, és sokak szerint az ókorig nyúlik vissza a ful, vagyis a babpüré eredete, amire bizonyíték lehet, hogy az időszámítás előtti 2000-es évekből találtak szárított babot tartalmazó edény leletet… Akárhogy is volt, mindenesetre a mai napig nagy becsben tartják, gyakran ezzel indítják a napot reggeliként, utcán, piacon is árulják, és természetesen rengeteg változata van, de az alapok azért megegyeznek. Mára már az egész dél-mediterrán régióban, sőt Közel-Keleten is elterjedt és igencsak kedvelt étel.
Az előre megfőzött babot leggyakrabban egy kis hagymával, paradicsommal, olívaolajjal összepárolják, citrommal és római köménnyel ízesítik, és magában vagy főtt, illetve tükörtojás kíséretében fogyasztják laposkenyérrel. Fantasztikusan egyszerű, fehérjedús, és ha konzerv babot használunk hottá, akkor kb. 10 perc alatt megvan. Nekünk tán furcsa lenne reggelire, de gyors ebédnek vagy villámvacsorának igazán pazar.
Ful medames – egyiptomi babpüré
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, lereszeljük, hozzáreszeljük a paradicsomot is nagyobb lukú reszelőn. Egy serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, ráöntjük a hagymát paradicsomos keveréket, megszórjuk a római köménnyel, és néha megkeverve 2-3 percig pároljuk. Közben leszűrjük a babot, de a levét megtartjuk, a babot is a serpenyőbe öntjük, sózzuk, átkeverjük, összeforrósítjuk.
Egy krumplinyomóval vagy villával félig-meddig összetörjük, ha száraz, néhány kanálnyi levet adunk hozzá, amíg a számunkra kellően szaftos állagot elérjük. Meglocsoljuk a citrommal, és azon melegében tálaljuk.
Készíthetünk hozzá tükörtojást vagy főtt tojást, és ízlés szerint pirítóssal vagy pitával fogyasztjuk.
Tipp: Aki inkább krémesebben szereti, botmixerrel jobban is összeturmixolhatja, úgy mártogatósnak, szendvicskrémnek is remek!
A peperonata eredetileg dél-olasz gyökerekkel bír, de olyan egyszerű, olcsó és finom, hogy mára az egész országban kedvelt nyári fogás, és rengeteg változata létezik. Az eredeti változatban csak húsos paprika, hagyma, fokhagyma, olívaolaj és bazsalikom szerepel, ezt párolják össze egy nagyon lágy, intenzív aromájú raguvá. Klasszikusan polenta, vagyis puliszka mellé tálalják vagy pirított kenyérszeletekre halmozva bruschettaként, vagy csak magában, úgynevezett antipastiként, de tökéletes minden grillezett vagy natúr sült húshoz, halhoz könnyű köretként.
A változatok száma végtelen, gyakran kerül bele friss vagy passzírozott paradicsom, így egészen olyan, mint a lecsó, délen szívesen tesznek bele kapribogyót és mazsolát, vannak, akik pedig pici fehérborral vagy balzsamecettel bolondítják meg, de olyan változat is létezik, amiben egy pici reszelt parmezánnal krémesítik a végén, illetve egy picit édesebbre is hangolható egy kanálnyi mézzel – a lényeg minden esetben, hogy ne hirtelen süssük, nem pirítani, hanem fonnyasztani kell, hogy koncentrálódjanak az íze az édes húsos paprikákban. Az alábbi egy nagyon izgalmas, kapris-mazsolás változat – mennyei!
Peperonata
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, apróra vágjuk. A húsos paprikákat félbevágjuk, eltávolítjuk a csumájukat és a vastagabb ereket, és hosszában ujjnyi csíkokra vágjuk.
Egy serpenyőben az olívaolajon a hagymát és a fokhagymát nagyon lassú tűzön párolni kezdjük, amikor összeesett, hozzáadjuk a paprikát és a mazsolát, átforgatjuk, és fedő alatt 5 percig pároljuk, majd aláöntjük a bort, megszórjuk a fűszerekkel, sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt még 10-12 percet pároljuk, amíg teljesen megpuhul.
Tálalhatjuk melegen, de langyosan, sőt jól behűtve is nagyon finom, akár köretként, akár pirítósra halmozva előételként vagy szendvicsfeltétnek szánjuk.
A konzerv főtt bab nagyon jó barát a konyhában, bármikor előkapható, ha egy gyors és tartalmas, mégis egészséges fogásra vágyunk. Fehérjében és rostokban gazdag, a natúr konzerv változat csak babot, sót és vizet tartalmaz, fillérekből beszerezhetjük többnyire bármelyik boltban, így mindig érdemes belőle tartani otthon, mert tényleg tényleg villámgyors fogások készíthetőek belőle. Erre korábban már 3 változatot mutattunk, de most jöjjön az új kedvenc, a provence-i paradicsomos bab.
És hogy miért lett kedvenc? Mert egyszerűsége ellenére nagyon ízletes, egyszerre friss és tartalmas, laktat, de nem nehéz, elég hozzá egy szelet pirítós, ráadásul 10 perc alatt kész van. Fűszeres, illatos, aromás – ja, és hogy ehhez még egészséges és olcsó is? Hát ezért. 🙂
Provence-i paradicsomos bab
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: Az újhagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, a koktélparadicsomokat negyedeljük, a konzerv babot leszűrjük.
Az olajat egy serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk az újhagymát – a zöldjéből félretehetünk egy kicsit a tálaláshoz – és a fokhagymát, 1 perc után a babot és a paradicsomot is. Felötjük a fehérborral, sózzuk, borsozzuk, meghintjük a provence-i fűszerekkel, és 5 perc alatt készre főzzük, amíg a lé nagyjából elfő, a bab átforrósodik és beszívja a bor és a fűszerek aromáit, a paradicsom pedig kicsit összeesik.
Azonnal tálaljuk az újhagyma zöldjével megszórva, pirítóssal önmagában is nagyon finom, de süthetünk hozzá egy tükörtöjást, vagy akár morzsolhatunk a tetejére egy kis kecskesajtot vagy fetát.
Igazából nem is recept, mert annyira egyszerű, de nagyon finom és egészséges, alakbarát nyalánkság, ezért megosztom. Csak narancs kell hozzá és egy hatékony turmix vagy robotgép, és persze a mélyhűtő, és még natúr változatban is nagyon kellemesen aromás, selymes és frissítő, de el tudom képzelni egy kis őrölt kardamommal vagy gyömbérrel megbolondítva, édesszájúaknak egy kanál mézzel gazdagítva, vagy akár egy kis kókuszkrémmel még selymesebbé téve.
Nekünk nagyon ízlett, szerintem majd kipróbálom eperrel vagy málnával kombinálva is ezt a fagyit, mert mindkettő nagyon illik a narancshoz, és akár már pár marék friss gyümölccsel is ízesíthetjük-kombinálhatjuk ezt a narancsos alapfagyit.
Narancsfagyi
Hozzávalók:
Elkészítés: A narancsokat megtisztítjuk, cikkekre szedjük, és betesszük a fagyasztóba. Miután teljesen megfagyott, kivesszük, és beletesszük egy aprítógépbe vagy egy erős turmixgépbe, és krémesre mixeljük. Azonnal fogyasztható, de akár visszatehetjük még a fagyasztóva tálalásig.
Az érett avokádó igazi főnyeremény, bár nem egyszerű eltalálni azt a pontot, amikor épp lágy és krémes, de még nem kezd el barnulni. Ráadásul hányszor, de hányszor látjuk, ahogy az öntudatos és fontoskodó vásárlótársaink össze-vissza tapizzák nemcsak az avokádót, de minden más zöldséget és gyümölcsöt, ami persze nem mindennek árt, de az avokádó húa nagyon érzékeny, az ilyen óvatlan tapogatásoktól könnyen megsérül, ami a héj alatt nem látszik, csak felvágáskor… Mindenesetre mi ne tapizzuk, és próbáljunk távolabb eső példányokat választani, amiket még nem nagyon fogdostak össze – pár nap múlva tökéletesre fognak érni a konyhapulton, és mivel mindig szem előtt vannak, bármikor tudjuk csekkolni, mennyire puhák éppen.
Ha pedig szeretnénk felgyorsítani az érési-puhulási folyamatot, érdemes ezt az utóérő avokádót papírzacskóba tenni egy alma vagy egy banán társaságában – a természetesen módon etiléngázt kibocsájtó gyümölcsök mellett sokkal gyorsabban, akár egy nap vagy éjjel alatt megpuhul, és készülhet is belőle a mindenmentes avokádókrém – sósan vagy édesen.
Guacamole – avokádókrém sósan
Hozzávalók:
Elkészítés: Az avokádót félbevágjuk, a magját kivesszük, a húsát egy kanállal kikaparjuk. Az újhagymát, a fokhagymát, a paradicsomot, a fokhagymát és a koriandert egészen finomra vágjuk, az avokádóhoz adjuk. Hozzáreszeljük a lime héját, belefacsarjuk a levét, sózzuk, borsot őrölünk hozzá, és villával vagy krumplinyomóval az egészet jól összetörjük, majd átkeverjük. Ízlés szerint tortillacsipsszel, hasábokra vágott zöldséggel kínáljuk, de kenhetjük szendvicskrémként is pirítósra…
Csokis avokádókrém
Hozzávalók:
Elkészítés: Az avokádót félbevágjuk, a magját kiemeljük, a gyümölcshúst egy kanállal kikaparjuk, egy tálba tesszük. Hozzáadjuk a felkarikázott banánt, hozzáreszeljük a narancs héját, belefacsarjuk a levét, és villával vagy krumplinyomóval jól összepasszírozzuk. Ezután hozzáadjuk a kakaóport, a vaníliát és a szirupot, és egy kézi habverővel kihabosítjuk, majd tálkákba tesszük, és kakaóporral meghintve, ízlés szerint gyümölccsel vagy anélkül tálaljuk.
Én általában egyféle alapanyagot használok hozzá, áztatom mixelés előtt, de ő kombinát és türelmetlenebb is, ennek eredménye lett a mandulás-kókuszos magtej. Csak úgy magában is nagyon finom, de turmixokhoz is nagyon finom, sokféleképpen felhasználhatjuk.
Ha sűrűbb, tejesebb hatást szeretnénk, érdemes kicsit állni hagyni a keveréket a leszűrés előtt, de nekünk frissen is nagyon ízlett.
Kókuszos magtej
Hozzávalók:
Elkészítés: A hozzávalókat turmixgépbe tesszük, és addig turmixoljuk, amíg fehér, tejszerű folyadékot kapunk. Az elkészült turmixot átszűrjük, és már is fogyaszthatjuk is.
A szűrőben fennmaradt zúzalékot tehetjük sütibe, müzlibe, rétegezhetjük pohárkrémbe ropogósabb textúraként…
A fiatalok felelőtlenek és bohók, nem gondolkodnak előre, a pillanatnak élnek – ezek mindig is nagyjából így voltak. A mostani fiatal felnőttekre ez is ugyanúgy érvényes, mint a szüleikre volt anno. A nagy különbség a sebesség és a nyilvánosság, illetve mindazok, amiket ezek kiváltanak. A felgyorsult idő és a mindent meg kell osztani kényszere, vagyis a közösségi média nyomása, a net folyamatos jelenléte az életünkben aztán olyan impulzusokat gerjesztenek, aminek sok vonzata van – ezek pedig egészen ellentmondásosak és felfokozottak, szélsőségesek lehetnek.
Szélsőségesség és felfokozottság, talán ez a két legfontosabb kulcsszó. Az egyik irány a minél cukrosabb, habosabb, szaftosabb és színesebb, a másik pedig a egészségesebb, fittebb, mentes, mentesebb, sőt mindenmentes. És ami a dolog külön bája, mindegyik áhítozik a másikra – szuperegészséges street food, mindenmentes csokis-habos kényeztető desszert. Mindez leginkább azért, hogy posztolható legyen a közösségi portálokon.
A vendéglátóipar és az élelmiszerkereskedelem pedig próbálja követni az igényeket és az Y generáció elvárásait. Így születnek a csillámporos latték és a szuperegészséges mindenmentes algás, növényi tejekkel készülő egészséges alternatívái, mert egy sima, selymes, jó kávé habosított tejjel már nem elég. És megszületik a pizzatésztából készülő tölcsérbe töltött újfajta népszerű szendvics, a fagyival kombinált kürtős kalács, és más hasonló és furcsa ételkombinációk, ugyanakkor burjánzik a szuperegészséges, otthon elkészíthető gyors és mindenmentes blogok kultusza is.
Kicsit jó lenne visszafaragni a szélsőségekből, arra fókuszálni, hogy együtt együnk vagy akár főzzünk, a cél nem az lenne, hogy világgá kürtöljük, mit, hol és mikor ettünk, ittunk, hanem a közös élmény – családdal, barátokkal, a párunkkal.
