A mustárleves, vagyis a mosterdsoep nagyon kedvelt krémleves Hollandiában, szinte alig kell hozzá valami, és gyorsan el is készül, a végeredmény pedig egy nagyon krémes, kellemesen pikáns, melengető és tartalmas leves. Természetesen többféle recept van, a közös mindben a póréhagyma és a magos mustár, de vannak, akik liszttel, mások krumplival sűrítik, adnak neki textúrát.
Az alapreceptben tejszín adja a leves krémességét, de gazdagítható egy kis krémsajttal, kockasajttal, főzhető bele más zöldség – sárgarépa, fehérrépa, paszternák vagy zeller is –, ha pedig valaki még pikánsabban szeretné, kis citromlevet is adhat hozzá. Tálalható így magában is, de megszórhatjuk krutonnal, fűszervajban megpirított zsemlekockával, adhatunk hozzá bacon- vagy kolbászcsipszet.
Diétázók vagy vegánok, laktózérzékenyek nyugodtan kiválthatják a vajat és a tejszínt kókuszzsírral és kókusztejszínnel, próbáltuk már úgy is, a végeredményen nem érződik a különbség: nagyon kellemes, krémes, melengető, isteni finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A póréhagymát és a krumplit megtisztítjuk, a pórét vékony karikákra, a krumplit apró kockákra vágjuk.
A vajat egy fazékban felolvasztjuk, rádobjuk a pórét és a krumplit, pár percig kevergetve dinszteljük, majd felöntjük a levessel (vagy vízzel, és leveskockát adunk hozzá), és addig főzzük, míg a krumpli megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a mustárt, és a levest botmixerrel krémesítjük, majd a tejszínt hozzáöntjük, ízlés szerint picit sózzuk, borsozzuk, és egyet forralunk rajta, majd tálalhatjuk is.
Aki még nem próbálta, nem is tudhatja, mennyire népszerű egy tálba kitett hasábokra vágott sárgarépa, uborka, karalábé vagy szárzeller, ha van hozzá 2-3 mártogatós szósz, ha az kellemesen fűszeres és izgalmas. Ezek a szuper kis kencék pár perc alatt összeállíthatóak, és azonnal mehetnek is az asztalra, az egészséges zöldségek mellett csipsz vagy sült krumpli, pirított pita, grissini, apró fasírtgolyók mellé is jól muzsikálnak, de akár mártásként is használhatjuk őket húsok, halak, sült zöldségek mellé.
Most 3 isteni és nagyon egyszerű, villámgyors és kicsit szokatlanabb változatot hoztunk: egy ázsiai ihletésű mangós, egy görög fokhagymás és egy mediterrán zöldfűszeres-citrusos tunkolós kencét – mindegyik működik mártogatósnak, szósznak, de akár salátaöntetként is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A mangót meghámozzuk, a húsát a magjáról levágjuk, egy késes robotgépbe tesszük, pépesítjük, majd az összes többi hozzávalót is hozzáadva krémesre összedolgozzuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát megtisztítjuk, szeletekre vágjuk, és 1 dl vízzel egy kis forralóba tesszük, felmelegítjük, és 2-3 perc forralással kicsit megszelídítjük, félretesszük.
A kenyér héját vékonyan levágjuk, a belét egy tálba tépkedjük, felöntjük vízzel, majd 5 perc pihenés után kinyomkodjuk, késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a leszűrt fokhagymát és és az összes többi alapanyagot, és krémesre turmixoljuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát meghámozzuk, felszeleteljük, késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a citrom reszelt héját és levét, az olívaolajat, a bazsalikomot és a kakukkfüvet, és addig mixeljük, amíg a fokhagyma egészen krémes lesz. Hozzáadjuk az összes többi alapanyagot, és ezekkel is összedolgozzuk.
Aki szereti és gyakran fogyaszt salátát, az pontosan tudja, hogy a minőség ég és föld tud lenni két olívaolaj között. Nem kell feltétlenül a legdrágábbat választani, gourmet boltban beszerezni, de arra nagyon érdemes törekedni, hogy sötét üvegben kapható és extra szűz legyen. Az, hogy olasz, spanyol, görög vagy portugál, már ízlés és pénztárca kérdése, de mindenképpen hidegen sajtolt legyen, és lehetőség szerint olyan, aminek a pontos eredete fel van tüntetve az üvegen. Szupermarketekben is kapható jó minőségű, és nem annyival drágább, mint amennyivel finomabb és értékesebb, ráadásul sokáig is kitart, és egészen más ízélményt nyújt akár salátán, akár főzéshez használva.
A sima ecet leginkább savanyúsághoz és takarításhoz való ma már, mióta elterjedtek a finom borecetek és balzsamecetek. Ezekből is érdemes a jobb minőséget választani, mert gyakorlatilag az örökkévalóságig elállnak, pár csepp vagy kanálka elég belőlük, és egészen más ízeket érhetünk el velük, mint silányabb társaikkal. Érdemes többféle, kisebb kiszerelésű ecetet beszerezni, és ezekkel játszani, kísérletezni – jóféle ecettel és olívaolajjal minden saláta egy egészen más kategória.
Lehet magos, krémes, csípős, édes, de a legjobb, ha többféle is van belőle otthon, így tudjuk variálni a különféle vinaigrette-ekbe, salátaöntetekbe, de akár húsok pácolásához is. Az olcsóbb, egyszerű mustárok szúrós, ecetes szaga elronthatja az ételt, míg az igazán finom, akár ízesített, fűszerezett mustárok önmagukban is élvezetesek natúr sült húsok, kolbász vagy virsli mellé, de akár kis kanálnyi főzelékbe, levesbe téve is tökéletes kiegészítője lehet az ételnek. Hosszan kitart, nem romlékony, ha finomat választunk, meghálálja!
A rizs rengeteg féle lehet, és az az igazság, hogy tud egészen kiábrándító is lenni. És ez nemcsak az elkészítésétől függ, hanem a rizs minőségétől is. Az olcsóbb zacskós rizsből lehetetlenség finomat készíteni, míg a minőségi rizs maga a csoda. Illatos, önmagában is finom, és még ha a drágábbat is választjuk, az sem egetverő, viszont ég és föld a különbség a kezelhetetlen olcsóbb fajtával összevetve. Ezen tényleg nem érdemes spórolni!
Ha csokit használunk a konyhában, akkor biztos, hogy valami kényeztető finomságot készítünk, és egyáltalán nem mindegy, milyen csokit használunk. A tortabevonó nem csoki, nem véletlenül nevezik így, hiszen összetételéből fakadóan nem érdemli ki a csokoládé nevet. Nem kell természetesen a legfinomabb belga vagy svájci csoki egy desszertbe, de a kakaótartalmat érdemes megnézni vásárláskor, és az biztos, hogy a minőségibb csokik nem a legolcsóbbak, viszont így sokkal finomabb, csokisabb lesz a desszertünk vagy forró csokink.
A gomba fehérjegazdag és kalóriaszegény, minden zöldségesnél beszerezhető, nem hanyagolható az a jó tulajdonsága sem, hogy gyorsan megfő, így gyors fogásokhoz ideális. Még pucolni sem kell, csak megmosni folyó víz alatt, a tönkje megbarnult végét levágni, és már lehet is szeletelni, darabolni.
Az alábbi tejszínes gombaraguba egy kis tavaszi újhagyma és paradicsom is került, a végén pedig magos mustárral elkevert tejszínnel lett behabarva. Nagyon egyszerű, ugyanakkor igazán finom, 20 perc alatt mindennel együtt elkészül. Körete lehet bármilyen tészta, de készíthetünk hozzá nokedlit vagy párolt rizst – mindegyik készre fő, mire a ragunk elkészül.
Pikáns mustáros gombaragu
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombák tönkjeinek végét levágjuk, majd a fejeket folyó víz alatt gyorsan megmossuk, negyedekre vágjuk vagy felszeleteljük. Az újhagymát felkarikázzuk, a paradicsomot felkockázzuk.
Egy mélyebb serpenyőben vagy wokban felforrósítjuk az olajat, megfuttatjuk rajta az újhagymát és a gombát, majd hozzáadjuk a paradicsomot és a zúzott fokhagymát is, sózzuk, borsozzuk, meghintjük a kakukkfűvel, meglocsoljuk a borral, és lefedve 10 percig pároljuk.
Közben a tejszínt a kétféle mustárral egy tálkában összekeverjük. A gombát átkeverjük, felöntjük a mustáros tejszínnel, és néhány perc alatt összeforraljuk, míg a szósz egy kicsit besűrűsödik.
Azonnal tálalhatjuk főtt tésztával, párolt rizzsel vagy ízlés szerinti körettel.
A zsenge bárányhús omlós, szaftos, nagyon finom, de sajnos nehezen beszerezhető és nem is olcsó, így érdemes biztosra menni az elkészítésekor. A legfontosabb a fűszerezés, illetve a megfelelő sütés, ha tökéletes báránysültet szeretnénk tálalni.
A fűszerezés terén elég nagy a szabadságunk, mivel a bárányhoz sokféle fűszer illik. A déli országokban, ahol nagy kultusza van a báránysültnek, bátrabb ízesítéssel élnek: Szicíliában például citromos-narancsos páccal és olívaolajjal sütik, Nápoly környékén mentával és édesköménnyel, valamint chilipaprikával ízesítik ezt a húst, a francia konyha pedig előszeretettel használ zsályát és fokhagymát a báránysülthöz. Ezek mellett a tárkony, az oregánó és a kakukkfű is jól illik hozzá, de aki kedveli az arabos vagy keletiesebb ízvilágot, annak érdemes kipróbálnia a római köményt is a bárányhússal, mert tökéletesen passzol hozzá.
Mi most egy hagyományosabb, mindenki számára élvezhető klasszikus báránysültet mutatunk. A húst érdemes már előző este bepácolni, hogy a fűszerek kellemesen átjárják.
Rozmaringos-mustáros báránysült
Hozzávalók:
Elkészítés: A báránycombot megmossuk, leszárítjuk, majd sóval és borssal bedörzsöljük. A citrom héját lereszeljük, a rozmaringot durvára vágjuk, mindkettőt a mustárhoz adjuk, és az olajjal elkeverjük. A báránycombot egyenletesen bekenjük ezzel a páccal, és lefedve egy éjszakára a hűtőbe tesszük.
Másnap a bepácolt húst tepsibe tesszük, 1,5 dl vizet öntünk mellé, és 180 fokos sütőbe toljuk 1 órára. Ekkor 1 dl fehérborral meglocsoljuk, fóliával lefedjük, és még 25-30 percet sütjük.
A sütőből kivéve 10 percet pihentetjük, majd szeletelve tálaljuk, a szaftjával meglocsolva. Köretnek zsenge sült zöldséget, krumplipürét adhatunk mellé.