Minden boltban kapható, olcsó, sokáig eláll és nagyon szapora alapanyag a kukoricadara, amit elsősorban kásának, puliszkának főzve ismernek a legtöbben. Mivel semleges ízű, ezért édes receptekhez is tökéletes, és bár könnyű tésztát nem igazán lehet vele készíteni, puha és szaftos kevert sütit viszont igen.
A keleti grízes-mandulás sütik gluténmentes és kiadósabb változata ez az isteni finomság, amibe a búzadara helyett polenta, a mandula helyett pedig őrölt földimogyoró került, ami épp fele annyiba kerül, viszont állagra nagyon hasonló, és mivel az egész sütit narancsos szirup itatja át, ízében sem érződik a különbség. Intenzíven citrusos, nem tocsogós, nem túl édes, puha, szaftos – mindehhez pedig egyszerűen összeállítható.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A mogyorót késes robotgépbe öntjük, és finomra őröljük.
A lágy vajat keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az őrölt mogyorót, a cukrot, a vanília-kivonatot, hozzáreszeljük a narancs héját, és elektromos robotgéppel habosra verjük, majd egyenként hozzáütjük a tojásokat, mindig megvárva, hogy felvegye a massza a tojást, végül hozzáöntjük a sóval és sütőporral elkevert kukoricadarát is, és ezzel is simára keverjük.
Kivajazott vagy sütőpapírral bélelt sütőformába kanalazzuk a sűrű tésztát, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk vékonyra szeletelt naranccsal, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 45 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz 1 narancs levét kifacsarjuk, és egy kis forralóban 1 teáskanál vanília-kivonattal, 1 teáskanál őrölt fahéjjal és 1 evőkanálnyi mézzel összemelegítjük.
Ha megsült a süti, azon melegében a tetejére analazzuk egyenletesen a narancsos szirupot, és hagyjuk kihűlni, majd ízlés szerint szeletelve tálaljuk.
Mint minden népszerű sütinek, ennek is rengeteg változata létezik, van, aki túróval, más krémsajttal készíti, van kekszes alapú és piskótás verziója, ahogy a tetején lévő narancsos réteg is készülhet üdítővel, de akár sima narancslével is.
Ez a Jaffa szelet egy nagyon puha és csokis piskótával készül, kukoricakeményítő és liszt keverékével, amitől nagyon jó állagú a tészta, intenzíven kakaós, a túró helyett pedig tejszínnel lazított vaníliás krémsajtos réteg kerül, nagyon selymes és lágy, a teteje pedig 100%-os narancslével főzött vaníliás pudingpor, ami jó rezgősre dermed – isteni ízkombináció, és bár 3 különböző réteget kell készíteni, mégis nagyon egyszerű összeállítani.
Hozzávalók:
A tésztához:
A krémhez:
A tetejére:
Elkészítés: A tésztához a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra, egészen fehérre verjük. Közben a száraz alapanyagokat – a kukoricakeményítőt, a kakaóport, a lisztet és a sütőport – elvegyítjük, és kanalanként a tojásos habhoz adjuk folyamatos verés mellett. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20 perc alatt tűpróbáig sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A krémhez a krémsajtot elektromos habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliát, a citrom reszelt héját és a tejszínt, és jó habosra keverjük, majd a kihűlt kakaós piskóta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk.
A tetejéhez a narancslé vagy az üdítő felét simára keverjük a pudingporral, a másik 2 dl-t felforraljuk, majd hozzáöntjük a pudingos levet, és folyamatos keverés mellett sűrűsödésig főzzük pár perc alatt. A süteményre öntjük, ide-oda mozgatva segítjük elterülni, majd hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 2-3 órát pihentetjük, hogy teljesen megdermedjen, és szépen lehessen szeletelni.
Az ünnephez nem feltétlenül kell alkalom, dönthetünk úgy, hogy minden napot különlegessé teszünk valamivel. Egy programmal, egy finom fogással vagy egy gesztussal. Olvasónk, Éva, ezt a tortát ajádékba készítette egy olyan fiatal hölgynek, aki nem vezet háztartást, és boldog volt, hogy a megajándékozott egymás után három szeletet is megevett belőle.
Csoki van a gazdag piskótatésztában és a tetején, narancs a krémben és a díszítésben, többféle formában, friss és kandírozott formában is, nagyom finom és különleges – senki ne ijedjen meg a hozzávalók hosszú listájától: minden van otthon hozzá a legtöbb háztartásban!
Hozzávalók:
A piskótához:
A krémhez:
A díszítéshez:
Elkészítés: A tésztához gőz fölött összeolvasztjuk a vajat és a csokoládét. A tojásokat kettéválasztjuk, a fehérjét kemény habbá verjük a cukorral, majd hozzákeverjük a tojássárgáját és az olvasztott csokoládét, végül óvatosan beleforgatjuk a kakaóval és sütőporral elkevert lisztet is.
Egy 18–22 cm-es tortakarikát kibélelünk sütőpapírral. Úgy a legegyszerűbb, ha az aljára illő méretes kört és az oldalmagassággal megegyező papírcsíkot vágunk ki, és ezekkel beleljük ki a formát. Így szépen elterül benne a papír. A kibélelt formába simítjuk a masszát, majd 160 fokra előmelegített sütőben 20–25 perc alatt készre sütjük. Tűpróbával ellenőrizzük.
Ha kihűlt, kiborítjuk a formából, amit tisztára mosunk, szárazra törölünk, majd ismét kibéleljük sütőpapírral.
A krémhez vízgőz fölött felmelegítjük a tojássárgáját a cukorral, de csak forró legyen, ne főjön!, majd kihűlésig robotgéppel jó habosra verjük. Beleforgatjuk a habfixálóval habbá vert tejszínt, a filézett narancskockákat, végül a hideg narancslében megduzzasztott, majd langyosra melegített zselatint. Az összekevert krémet 1-2 órára a hűtőszekrénybe rakjuk, dermedni.
A kisült piskótát kettévágjuk, az egyik lapot a kibélelt tortaformába helyezzük. Rátöltjük a krémet, majd befedjük a másik lappal.
Gőz fölött megolvasztjuk a csokoládét, hozzákeverjük a vajat, és szép fényesre keverjük, majd ráöntjük a tortánk tetejére. Az oldalát körberakjuk a félbevágott narancsszeletekkel, majd a krém és a torta találkozásánál kandírozott narancshéjjal. Tálalásig hűtőben tároljuk.
Forrás: Bodnár Éva
A receptet és a fotót Bodnár Éva küldte. Köszönjük!
Az adventi időszakban egész Európában nagy hagyománya van a különféle gyümölcskenyereknek – gondoljunk csak a legismertebbekre, a német Stollenre vagy az olasz panettonéra -, és nem is véletlen, hiszen a középkorra nyúlik vissza a története. Nem legenda, hanem írásos emlékek bizonyítják, hogy 1329. karácsonyán a naumburgi Henrik püspök gyümölcsökkel gazdagított süteményt ajándékozott a híveinek – innen jön a püspökkenyér elnevezés is -, ez pedig szokássá változott, és apránként hagyománnyá vált az adventi gyümölcskenyér a keresztény országokban.
Ez a gyümölcskenyér egyszerű kevert tésztával készül, valamint narancslével és reszelt narancshéjjal, aszalt vörösáfonyával, gyömbérrel és mogyoróval – puha és illatos, és sokáig friss marad, ha konyharuhába csavarva tároljuk, nagyon gyorsan összeállítható, és igazi ünnepi hangulatot áraszt, így hangolódáshoz is tökéletes.
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – a lisztet, a sótőport, a szódabikarbónát, a csipet sót és a gyömbért egy keverőtálban elvegyítjük. Egy másik tálba felütjük a tojásokat, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliát, a mézet és az olvasztott vajat, hozzáreszeljük a narancs héját, belefacsarjuk a levét, és simára keverjük, hozzáöntjük a száraz keveréket, és sima tésztává összedolgozzuk, végül beleforgatjuk a mazsolát, az áfonyát és a durvára vágott mogyorót.
Kivajazott és lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt – kenyér- vagy téglaformába öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 45-50 perc megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük. A sütőből kivéve 15 percet pihentetjük, majd a formából kiborítva, rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt felszeletelnénk.
A narancs – de akár a citrom vagy a grapefruit is – nagyon mutatós dekorációvá válhat, ha vékonyan felszeleteljük, és sütőpapírra téve megszárítjuk. Ha van időnk, akkor 2-3 nap alatt a radiátoron tökéletesen kiszárad időnként átforgatva, és nagyon kellemes illattal tölti be napokig a lakást, ha sürgősebb a dolog, akkor langyos sütőben, 50-60 fokon, sütőpapíros tepsin és kicsit kinyitott ajtóval pár óra alatt kiszárítjuk. Magasabb hőt ne használjunk, mert elszíneződhet!
A narancskarikákat használhatjuk ajtódíszhez, ami minden hazaérkezéskor és induláskor ünnepi hangulatot teremt, pár tobozzal, dióval, fűszerekkel, szalaggal, egy sima szalmakoszorúval és egy kis ragasztóval nagyon mutatós és újrafelhasználható dekort készíthetünk.
A narancskarikák nagyon jól mutatnak az ablakkeretekre vagy a polcok tetejére kitett fényfűzérekkel is, aranyszínűvé és nagyon meleggé varázsolják otthonunkat, ahogy a karácsonyfára akasztva is nagyon mutatós lesz majd.
Pár karika szárított narancsot érdemes félretenni ünnepi illatosítóhoz is: elég néhány karácsonyi hangulatú fűszert – csillagánizst, néhány rúd fahéjat, szegfűszeget – egy mutatósabb üvegtálba tenni, mehet hozzá a szárított narancs, köré pár fenyőág, és máris megvan az illat és a dekor, egy gyertyával egyszerűbb és hangulatosabb karácsonyi dekor nincs is – és a fűszereket később simán felhasználhatjuk.
Az adventi koszorún is tökéletes helye van a szárított narancskarikának, akár egy kicsit újabb, rendhagyóbb változatot is készítünk, mint Berencsi Tünde az alábbi videóban.
Tünde DIY-videóit itt találjátok >>
Sűrű, de nem túl tömény, nem csak csokis és édes, hanem tele van ízzel, igazi csokival készül ez a változat, a forró gyönyörűséget egy kis csili teszi tüzesebbé és narancs pikánsabbá, amolyan ünnepekre hangolódós ital, ami kuckózáshoz, baráti beszélgetésekhez, de közös gasztrojándék készítéshez is remek.
A krémes és sűrű forró csoki titka a kukoricakeményítő vagy étkezési keményítő, brutális mennyiségű csoki nélkül is igazán dús és kényeztető ital készíthető vele pár perc alatt, ami egy kis tejszínhabbal megkoronázva desszertnek is beillik, annyira gazdag! A fotókon látható csili csak dekoráció – elég egy egész kevés a forró csokiba, úgy lesz igazán isteni! 😉
Hozzávalók 2 adaghoz:
Elkészítés: A tejet egy lábasban felforrósítjuk 1 csomag vaníliás cukorral, közben a kakaóport, az étkezési keményítőt és a vizet simára keverjük, a tejhez öntjük, beletördeljük a csokit, és folyamatosan kevergetve sűrűsödésig főzzük, belefacsarjuk a narancs levét, és elkeverve poharakba töltjük.
Közben a behűtött tejszínt a maradék 1 csomag vaníliás cukorral habbá verjük, a forró csokira kanalazzuk, majd megszórjuk a narancs lereszelt héjával.
Na de mi van akkor, ha az ember tudatosan nem tart otthon nassolnivalót, vagy épp elfogyott az utolsó csoki is? Ezekre az esetekre is van megoldás, méghozzá gyors és egyszerű. Ha csak azt mondjuk, palacsinta, energiagolyó, chiapuding vagy zabkása, máris rengeteg variációt összedobhatunk, de ha ennél is frappánsabb édességre vágyunk, arra az esetre mutatunk 3 finom ötletet, amelyek egy közepesen felszerelt konyhában, egészséges alapanyagokból pikk-pakk elővarázsolhatóak.
Egy zacskó fagyasztott gyümölcs sokszor jól jöhet, nem kér kenyeret, és akár 1-2 maroknyi is jól jöhet belőle, legyen az vegyes bogyós, eper, málna, szeder vagy akár meggy. Egy kis joghurttal, tejföllel vagy natúr krémsajttal és egy kis édesítővel vagy akár egy banánnal összeturmixolva kész is a selymes gyümölcskrém. Végy 2 marék szedret, 1 kis pohár joghurtot és 1/2 banánt, adj hozzá 1 csomag vaníliás cukrot, és botmixerrel vagy késes robotgépben mixeld krémesre.
Kevés tejszín, tejföl, narancs és egy kevés vaníliás cukor, esetleg némi mazsola, és máris kész az isteni narancshab. Két adaghoz 1 nagyobb narancs héját lereszeljük, a meghámozott és apró kockákra vágott narancsot hozzáadjuk, 1 csomag vaníliás cukorral és 2 teáskanál cukorral meghintjük, 1 dl tejfölt adunk hozzá, botmixerrel pépesítjük. 1,5 dl tejszínt felverünk, és beleforgatjuk a narancsos krémbe. Azonnal is tálalható, pár óra hűtőztetés után még finomabb…
A töltött sült alma sok családban klasszikus téli desszert, de a sült körtét is érdemes kipróbálni. Ehhez a félbevágott körték magházát kivágjuk, kis citromlével és vaníliás cukorral meghintjük, és a körte méretétől függően 20-25 perc alatt megsütjük, majd megtöltjük mézzel vagy vaníliás cukorral elkevert ricottával, amit ízlés szerint fűszerezhetünk is, de enélkül is nagyon finom, főleg egy kis pirított, darabolt dióval meghintve.
Puha, illatos, olyan omlós, hogy szétolvad a szájban ez a francia klasszikus, köszönhetően a nem kevés vajnak és az alapos kidolgozásnak. Egy igazi nagyi-féle klasszikus, a moelleux au citron narancsos változata, ami eredetileg 2 citrom levével és reszelt héjával készül, de most egy kicsit téliesebb változatban 1 nagyobb naranccsal készült.
Senki ne rettenjen meg, húha, francia recept, biztos bonyolult: nem, nem az, sőt kimondottan egyszerű és kiadós, sőt még tovább is variálható: keverhetünk bele 2-3 evőkanál darált mandulát vagy mandulalapocskát, egész mákot vagy csokidarát, vagy fűszerezhetjük egy kis őrölt gyömbérrel – mindegyik változatban nagyon finom lesz!
Hozzávalók:
Elkészítés: A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra verjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat, tovább habosítjuk. Hozzáreszeljük az alaposan megmosott narancs lereszelt héját, majd kifacsarjuk a levét, és ezt is hozzáadjuk a vanília-kivonattal együtt. A lisztet, a sütőport és a sót összekeverjük, a tojásos masszához adjuk, és csomómentesre dolgozzuk.
Kivajazott 22 centis kapcsos tortaformába öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 30-35 perc alatt tűpróbáig sütjük.
A sütőből kivéve 5-10 percet pihentetjük, majd leemeljük a peremet, és így hagyjuk teljesen kihűlni. Porcukorral, reszelt narancshéjjal, kekszmorzsával vagy manduladarabokkal meghintve, esetleg cukormázzal bevonva szeletelve tálaljuk.
A narancslekvárról az a hír járja, hogy pepecselős a készítése, hosszan kell áztatni, főzni, pihentetni… Tény, hogy rengeteg főzési metódus létezik – héjjal, héj nélkül, filézve, többször főzve -, de a jó hír, hogy igenis van gyors változat is. A narancslekvár esetén kulcsfontosságú, hogy a gyümölcs keserűségét megszelídítsük, a savanykás, édes és kesernyés ízeket összhangba hozzuk.
A hámozás, filézés, áztatás helyett bevethetjük a forrázós trükköt: a vékonyan felszeletelt narancs– és citromgerezdeket a csak héjból álló végeket megszabadítjuk, majd leforrázzunk, felforraljuk és leszűrjük, az első keserű vizet eldobjuk, és annyit csalunk, hogy víz és narancslé keverékével öntjük fel, így igazán aromás és éppen csak kellemesen kesernyés isteni lekvárt kapunk. A cukor mennyisége elsőre soknak tűnhet, de ez sűríti be, teszi kellemesen szirupossá az intenzív ízű dzsemünket.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gyümölcsöket meleg vízben nagyon alaposan megmossuk, majd leszárítjuk. Hosszában négybe vágjuk, a végeket levágjuk, a magokat eltávolítjuk, majd héjastul vékonyan felszeleteljük. Felöntjük 1 liter zubogó forró vízzel, tűzre tesszük, felforraljuk, majd 2-3 perc múlva leszűrjük, így a keserűségtől megszabadítjuk a citrusokat.
A gyümölcsöt felöntjük a narancslével és a vízzel, hozzáadjuk a cukrot, a kardamomot és a négybe vágott gyömbért, és visszatesszük a tűzre. Felforraljuk, és addig kevergetjük, míg a cukor felolvad, majd takarékra vesszük, és 30 perc alatt sűrűsödésig főzzük.
A fűszereket kidobjuk belőle, a dzsemet üvegekbe tesszük, hagyjuk kihűlni, majd a hűtőben tároljuk, ha nagyobb adagot készítünk, akkor a befőttesüvegek lezárása után fejreállítjuk, és így hagyjuk kihűlni.
A különböző répatortáknak se szeri, se száma, így kedvünkre válogathatunk a receptek között, vagy éppen megsüthetjük a saját magunk által összeállított recept alapján. Én például minden évben új recept alapján sütöm meg. Ebbe a változatba a sárgarépa mellett kerül még a tortába narancs, dió és többféle fűszer, így a tészta jó szaftos és ízletes.
A kihűlt tortát narancs ízű krémmel töltöttem és vontam be, a díszítésnél pedig nem spóroltam a marcipánnal sem, melyet ételfestékkel színeztem, de szerintem ennyi megengedhető…
Hozzávalók egy 24 cm-es tortához:
A tésztához:
Elkészítés: A lisztet keverjük össze a sóval, a sütőporral, a fűszerekkel, és reszeljük hozzá a narancshéjat.
A barnacukorhoz adjuk hozzá a vaníliás cukrot és az egész tojásokat, majd keverjük jó habosra. Amikor már jó habos, állandó keverés mellett csorgassuk hozzá az olajat, majd a narancslevet is. Ezután állandó keverés mellett kanalazzuk hozzá a lisztes keveréket, végül pedig a reszelt sárgarépát, majd keverjük még pár percig.
A tortaformát zsírozzuk és lisztezzük ki, majd egyenletesen öntsük bele a masszát – ízlés szerint sütőpapírral is kibélelhetjük.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten 55-60 perc alatt süssük készre. Tűpróbáig süssük, vagyis ellenőrizzük – én légkeverésnél 160 fokon 55 percig sütöttem. A sütőből kivéve hagyjuk pár percig a formában, majd helyezzük rácsra és hűtsük ki egészen.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A porcukorhoz adjuk hozzá a vaníliás cukrot és a felkockázott puha vajat, majd keverjük simára. Ezután adjuk hozzá a mascarponét, a reszelt narancshéjat és a narancs kifacsart levét, majd keverjük jó simára a krémet.
A teljesen kihűlt tortát egy éles késsel vízszintesen vágjuk ketté, majd kenjük meg az alsó tortalapot a narancskrémnek több mint a felével. Ezután helyezzük rá a másik tortalapot, tenyérrel óvatosan nyomkodjuk le, majd a tetejét vékonyan kenjük meg krémmel, a maradék krémmel pedig vonjuk be körben a tortát.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy sütőpapírt vagy szilikonos lapot alaposan szórjunk meg porcukorral, majd 20 dkg marcipánt nyújtsunk ki torta méretűre. Helyezzük a torta tetejére, és tenyérrel óvatosan nyomkodjuk le.
20 dkg marcipánt gyúrjunk össze ízlés szerint zöld színű ételfestékkel, majd tegyük be kb. fél órára a hűtőbe, hogy kellően lehűljön. Hidegen könnyebben tudjuk majd kinyomni a fokhagymapréssel.
Ezután fokhagymaprés segítségével nyomjuk a tortán lévő marcipánréteg tetejére úgy, hogy mindenhol befedje.
10-10 dkg marcipánt színezzünk pirosra és sárgára, majd formázzunk kisebb tojásokat, és szintén helyezzük a tortára. Végül szórjuk meg apró, színes cukorvirágokkal.
Az elkészült tortát helyezzük pár órára (vagy egész éjszakára) a hűtőbe, hogy a krém teljesen megdermedjen, és az ízek kellően összeérjenek.
Tálalás előtt vegyük ki a tortát a hűtőből, ízlés szerint szeleteljük fel, majd úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A kurkumin az a csodás hatóanyag, amit a kurkuma napsárga gyökérgumója nagy mennyiségben tartalmaz, és ami gyulladáscsökkentő, méregtelenítő, tisztító, emellett javítja a vérkeringést, segíti az emésztést és serkenti az agykapacitást, ráadásul magas antioxidáns-tartalommal bír. Finom, telt ízű, melegítő hatású fűszerként is nagyon népszerű a keleti, elsősorban indiai konyhában, így ételeinkbe – krémlevesekbe, ragukba is érdemes belecsempészni, de a télvégi, tavaszi fáradtsággal fenyegető időszakban nem árt naponta teának is elkészíteni.
Hagyományos értelemben persze nem tea, mert teafüvet nem tartalmaz, viszont meleg, illatos, fűszeres ital, ami kellemesen átmelegít, fűszeres és finom, ráadásul tényleg nagyon hatékonyan segít az immunrendszer erősítésében. A saját tapasztalatról annyit, hogy e sorok írója az elmúlt évben még csak náthás sem volt, viszont a kurkumát nagyon, de nagyon kedveli!
Fontos!
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A vizet felforraljuk, hozzáadjuk a kurkumát, csipetnyi borsot és a gyömbért, valamint 2-3 darabka késsel levágott vékony narancshéjat, és a tűzről levéve 10 percet állni hagyjuk. Közben a narancs levét kifacsarjuk, majd a pihentetési idő letelte után és a kókuszkrémmel, valamint a mézzel együtt a kurkumás léhez adjuk, elkeverjük.
Azonnal kortyolhatjuk is, ízlés szerint egy kis friss mentalevéllel vagy bazsalikommal frissebbé, izgalmasabbá tehetjük, ízlés szerint a narancs helyett citrommal is elkészíthetjük.
A crepe Suzette (ejtsd: krep szüzett) szó szerint Suzette, vagyis Zsuzsi palacsintája egy töltetlen, hajtogatott palacsintás desszert, narancsos krémmel gazdagon meglocsolva. Eredetét több legenda is körbelengi, az egyik egy királyhoz, a másik egy színésznőhöz kapcsolódik.
A legismertebb legenda szerint egy apró malőrnek köszönhető a zseniális desszert: történt ugyanis, hogy a wales-i herceg, a későbbi VII. Edward király Monte Carlóban, a Café de Paris étteremben vacsorázott egy csinos hölgy, bizonyos Suzette társaságában valamikor az 1896-os évben. A narancsos palacsintát szervírozni készülő fiatal pincér izgalmában véletlenül felborította a narancslikőrös üveget, amelynek tartalma beleborult a serpenyőbe, és lángra lobbant. Hogy eloltsa, egy kis cukrot szórt rá, majd megkóstolta a desszertet, és mivel ugyancsak jónak találta, feltálalta a hercegnek és kísérőjének. Annyira ízlett Edwardnak a palacsinta, hogy meg is kérdezte a nevét, mire a pincér azt mondta, hogy ez egy új recept, legyen a neve crepe princesse, vagyis palacsinta hercegné módra. A herceg viszont arra kérte, hogy csinos kísérője után nevezzék el inkább a palacsintát, ami tehát így lett crepe Suzette.
A másik mese szerint Suzanne Reichenberg híres színésznő tiszteletére készült a palacsinta-költemény, aki a Comédie Francaise-ben 1897-ben egy szolgálólány szerepét játszotta egy darabban nagy sikerrel, szerepe szerint pedig palacsintát szolgált fel a darabban, amit a szomszédos étteremből hoztak minden este. A nagy sikerű színésznő tiszteletére – illetve az előadás utáni színházból átlátogató vacsoravendégek örömére – készítették először a crepe Suzette-et.
Bármi legyen is a története, vitathatatlanul legendás finomság, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
A palacsintákhoz:
A szószhoz:
Elkészítés: A lisztet, a cukrot és a csipet sót egy tálban összekeverjük, hozzáadjuk a 3 tojást, apránként simára keverjük, majd hozzáadjuk a rumot és az olvasztott, de nem forró vajat, ezzel is kikeverjük, majd a tejjel simára keverjük. Serpenyőben vékony palacsintákat sütünk a tésztából, majd mindegyiket négybe hajtjuk, félretesszük.
A narancsszószhoz a narancsot alaposan megmossuk, héját lereszeljük, levét kifacsarjuk. A cukrot egy serpenyőben aranybarnára karamellizáljuk, hozzáadjuk a narancslevet és a narancshéjat, majd a likőrt és a vajat. Összemelegítjük, majd a palacsintákra locsoljuk a szószt, de visszatehetjük a serpenyőbe és átforgathatjuk, hogy mindenhol érje az illatos, likőrös, vajas öntet.
