A változatosság a konyhában sem árt, kísérletezni, új ízeket felfedezni mindig jó. Ez persze nem azt jelenti, hogy el kell vetnünk a régit, sőt, inkább csak színesítjük egy-egy új fogással a palettát. A mediterrán ételeket általában kedveljük, és ez a húsleves sem fog csalódást okozni. Sok fűszerrel és zöldséggel fő puhára és omlósra a hús az alaplében, majd leszűrve kerül bele sárgarépa és némi tészta.
Ugyanolyan egyszerű, mint a mi húslevesünk, a belefőzött citromhéj és rozmaring teszi különlegesebbé, illetve a tálaláskor hozzáadott friss kapor, petrezselyem és citromlé. Kellemesen fűszeres, illatos, otthonos, melengető fogás, kicsit frissebb változatban csak ajánlani tudjuk!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A húst megmossuk, 4-5 nagyobb darabba vágjuk, fazékba tesszük. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, a hús mellé tesszük, hozzáadjuk a kelkáposztaleveleket és a meghámozott, 3-4 darabba vágott zellert is, valamint a szemes borsot, a babérlevelet, a rozmaringot és a citrom héjából 2 kisujjnyi darabot, felöntjük 2 liter vízzel, sózzuk, majd tűzre tesszük. Amikor felforrt, lehabozzuk, majd takarékra vesszük, és fedő alatt 1,5 órát főzzük.
Közben a sárgarépát meghámozzuk, és ízlés szerint felkockázzuk vagy karikára vágjuk.
A levesből kiemeljük a húsokat, a levest átszűrjük, hozzáadjuk a répát, és a tűzre visszatéve 10 percet főzzük, majd a tésztát is hozzáadva még 10 perc alatt készre főzzük. A végén adjuk hozzá a finomra vágott kaprot, petrezselymet, a szálaira tépkedett húst.
Tányérokba merjük, és citromkarikákkal, cikkekre vágott citrommal tálaljuk, amit a levesbe facsarhatunk.
Nincs tésztája, csupa sült tejpuding valójában a tejpite, amit a franciák előszeretettel gazdagítanak egy kis tejszínnel, hogy még rezgősebb, selymesebb legyen, és liszt helyett inkább étkezési keményítőt használnak, így lisztet – és glutént – sem tartalmaz ez a desszert. Csak tojás, cukor és egy kis tej kell még hozzá, és már keverhető is a palacsintatésztára hasonlító, de sűrűbb, gazdagabb tejkrém, ami a sütőben sül tökéletesre.
A körtével gazdagított clafoutisba most sok vanília került egyedüli fűszerként, mivel a vilmoskörte igazán aromás és illatos, de ha esetleg almával készítenénk, akkor kevés fahéj vagy gyömbér is mehet bele. A legnehezebb a sütési és a hűlési időt kivárni – az illata melegen olyan mesés, hogy nehéz ellenállni, de szépen csak kihűlve szeletelhető, amikor egy kicsit megdermedt.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a sárgákat, a cukrot, a hosszában félbevágott vaníliarúd kikapart belsejét és a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra keverjük. Hozzáadjuk a csipet sót és a kukoricakeményítőt, ezzel is simára keverjük, majd folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a tejet és a tejszínt is, szép simára keverjük, félretesszük.
Egy közepes méretű pitetálat alaposan kivajazunk. A körtéket meghámozzuk, negyedeljük, a magházukat kivágjuk, majd cikkekre szeljük, a felét körkörösen a pitetálba rendezzük, majd a maradék körtével kirakjuk a tetejét.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 45–50 perc alatt remegősre sütjük. Hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk, de még finomabb, ha egy éjszakát a hűtőben pihentetjük.
A kínai kifőzdékben sokan csak köretnek kérik a pirított tésztát, pedig önmagában is kiadós fogás lehetne. Nálunk azonban többnyire – és persze tisztelet a kivételnek – csak hagyma, némi káposzta és répa kódorog benne, „egyenízű” sós és olajos, nem túl megnyerő fogás. Kevés munkával, kis fűszerrel és némi szeretettel sokkal izgalmasabb változat készíthető belőle otthon.
A pirított tészta gyakorlatilag bármilyen húst és zöldséget elbír, kinek mi van éppen otthon. Most színes paprika, répa és egy kevés bébispenót került bele, húsként pedig vékonyra vágott marha, de csirkével, pulykával is elkészíthető. A lényege a fűszerezés, ami klasszikusan szója, fokhagyma, gyömbér, ezek együtt nagyon jól működnek. A marhahús miatt most egy kis balzsamecet is került bele, hogy kellően porhanyóssá tegye a húst, de ízben is nagyon jól passzol ehhez a kiadós és gyors fogáshoz.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A húst kétujjnyi hasábokra vágjuk, majd vékonyan felszeleteljük. Tálba tesszük, meglocsoljuk 2 evőkanál szójaszósszal, és félretesszük, amíg a többi alapanyagot előkészítjük.
A répát megtisztítjuk, lereszeljük, a paprikát vékony csíkokra vágjuk, az újhagymát felkarikázzuk. A fokhagymát és a gyömbért apróra vágjuk. Közben a tésztát sós, forró vízben megfőzzük, leszűrjük.
Egy wokban vagy serpenyőben felforrósítjuk az olajat, rádobjuk a húst, kevergetve 1-2 percig sütjük, felöntjük az alaplével és a balzsamecettel, és 2-3 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a gyömbért, a fokhagymát és az újhagyma fehér részét, meghintjük a cukorral, átforgatjuk, majd pár perc után a zöldségeket is hozzáadjuk. Meglocsoljuk a maradék szójaszósszal, majd hozzáadjuk a tésztát is, és 2-3 perc alatt összesütjük.
Tálalás előtt meghintjük az újhagyma zöldjével, ízlés szerint csilipaprikát is tehetünk bele vagy kínálhatunk mellé az asztalnál.
Míg a franciák desszertje tejszínnel és vaníliával készül, addig a katalán krém tejjel, fahéjjal és citrom vagy narancs reszelt héjával, más ízvilág. Ráadásul a creme brulée-t klasszikusan vízfürdőben illik megsütni, hosszan és viszonylag alacsony hőfokon, ezzel szemben a spanyolok desszertkedvence folyamatos keverés mellett pár perc alatt egy lábasban elkészül.
Ez a házi tojásos tejpuding önmagában is ellenállhatatlanul finom, akár másképp is ízesíthető, fűszerezhető ízlés szerint, de igazán különlegessé a roppanós karamell teszi a tetején. Ehhez régen egy átforrósított vaslapot használtak, de szerencsére ma már segítségünkre van a konyhai lángszóró pisztoly, amivel pillanatok alatt karamellé varázsolhatjuk a cukrot a katalán krém és a creme brulée tetején.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy lábasba öntjük, felforraljuk, majd hozzáadjuk a cukor felét, a fahéjat és a narancs reszelt héját, és a tűzről levéve, lefedve 15-20 percet pihentetjük, hogy a tej átvegye a fahéj és a narancs aromáit.
A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a maradék cukrot, simára keverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzáadjuk, és ezzel is csomómentesre keverjük.
A meleg, de már nem forró tejet szűrőn keresztül 2-3 részletben a tojásos keverékhez adjuk, mindig elkeverjük, hogy a tojás ne ugorjon össze, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, és közepes tűzön, folyamatosan keverve selymes, sűrű krémmé főzzük. Vigyázat, könnyen lekaphat, és akkor pocsékba ment az egész.
A pudingot tálkákba öntjük, a tetejükre fóliát teszünk úgy, hogy a krém felületére simítjuk óvatosan, így nem bőrösödik meg hűlés közben. Ha kihűlt, hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de akár egy egész éjszakára, hogy jól lehűljön, és elérje az ideális állagát.
Tálalás előtt a fóliát óvatosan lehúzzuk a tetejükről, egyenletesen meghintjük kristálycukorral, és konyhai karamellizáló vagy flambírozó pisztollyal megolvasztjuk és karamellizáljuk a cukrot. Pár percet hagyjuk, amíg a hideg krém tetején megkeményedik a karamell, majd tálalhatjuk is.
„Hörnli, Ghackets, Öpfelmues“ – ez a neve svájci németül, vagyis szarvacskatészta, darált hús és almapüré. Fura kombináció elsőre, de tényleg nagyon finom, ráadásul a darált hús nemcsak simán meg van pirítva, hanem egy fűszeres, zöldségekkel felturbózott szaftos raguvá párolva kerül majd a tányérra. A húshoz pedig nemcsak tészta a köret, de egy kis gyümölcsös körítés is jár, jelen esetben párolt alma pürésítve. Mi is szívesen párosítjuk gyümölcsszósszal a főtt marhahúst, kínáljuk kompóttal a sült húst – ez nincs is tőle nagyon távol.
Nálunk ismeretlen, de a német vidékeken az almapürét előszeretettel s sokféle módon használják – és milyen jól teszik. A párolt alma pépesítve szószként, de akár sütemény alapanyagként is remek – diétás kekszrecept ITT, de egy kis joghurttal összekeverve egészséges uzsonnának is ideális. Otthon is könnyen elkészíthető, de a német érdekeltségű szuperekben és drogériákban készen is beszerezhető.
Hozzávalók:
Elkészítés: Meghámozzuk az almát, negyedekre vágjuk, kivágjuk a magházat, serpenyőbe tesszük. Hozzáadjuk a cukrot, a fahéjat és 1 dl vizet. Takarékon 10-15 percig pároljuk, majd összeturmixoljuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket meghámozzuk, a hagymát, a répát, a pórét és a padlizsánt is apróra felkockázzuk.
A vajat vagy olívaolajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a húst rádobjuk, és kevergetve kifehéredésig pirítjuk. Hozzáadjuk a hagymákat, a padlizsánt és a répát, sózzuk, borsozzuk, néhány percig együtt pároljuk, majd a paradicsompürével kicsit összepirítjuk.
Felöntjük a vörösborral és az erőlevessel, hozzáadjuk a majorannát és a babért, és lefedve 10 percet pároljuk, majd a tejszínt is hozzáadjuk, átkeverjük.
Közben a tésztát sós vízben a csomagolásán feltüntetett idő alatt megfőzzük, leszűrjük.
A fűszeres húsragut a tésztával és az almapürével tálaljuk, a tésztát ízlés szerint megszórjuk reszelt sajttal.
Sok zöldség, hal és mediterrán fűszerek, egy kis citrom – semmi sűrítés, habarás, passzírozás –, mégis egy tartalmas, egytálételnek is beillő, alakbarát levest kanalazhatunk. Igaz, hogy a görögországi szigeteken a megtisztított halat egészben, csontostul megfőzik, és ezt az alaplevet használják a továbbiakban, de sima zöldségalaplével, esetleg leveskockával is nagyon ízletes lesz a leves.
A görög hallevesbe alapesetben krumpli, hagyma, sárgarépa és szárzeller kerül, de gazdagítható más zöldségekkel is, fűszerek közül pedig rozmaring, kakukkfű, babér és csillagánizs. Ez utóbbi nagyon különleges aromát ad neki, főleg ha egy kis reszelt citrushéj is kerül a levesbe, a végén pedig némi citromlé… Könnyű, fűszeres csodaleves, bármilyen hallal érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A halfiléket – akár fagyosan – egy lábasba tesszük, felöntjük a zöldségalaplével, és tűzre téve takarékon 15 percet főzzük. Közben a zöldségeket megtisztítjuk, a hagymát szálasra, a krumplit és a répát kockára, a szárzellert és az újhagymát felkarikázzuk.
A halakat egy szűrőkanállal kiemeljük a léből, tányérra tesszük. Az összes zöldséget a lébe tesszük, hozzáadjuk a rozmaringot, a kakukkfüvet, a csillagánizst, a babérlevelet és ízlés szerint csilit, hozzáreszeljük a citrom vagy a lime héját, sózzuk, borsozzuk, és közepes tűzön 20 perc alatt a zöldségeket puhára főzzük.
A főtt halat összetördeljük, majd a leveshez adjuk a felaprított újhagymával, belefacsarjuk fél citrom vagy lime levét.
Azonnal tálaljuk, a maradék citromból még mindenki ízesítheti magának a levest.
Nagyon egyszerűen és gyorsan elkészíthető, könnyű, puha, illatos, leginkább kör alakú sütőtálban vagy vasserpenyőben sütik, és cikkekre vágva tálalják. Önmagában vagy vajjal fogyasztják, avokádókrémmel vagy más kencével is népszerű, de csilis babhoz, más fűszeres és szaftos ragukhoz is nagyon jól passzol.
A tészta percek alatt összeállítható, még mixer sem kell hozzá, a sütőben pedig gyorsan, mindössze 20 perc alatt tökéletesre sül. Nagyon jót tesz neki, ha egy kis vajban pirított szemes kukorica is kerül bele, mert a kukorica édessége és a mogyoróillatúra pirult barna vaj a tésztába forgatott reszelt sajttal nagyon izgalmassá és ellenállhatatlanul finommá teszi. Pénztárcabarát és maceramentes, egy pogácsa alternatívájaként is érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy serpenyőbe tesszük, felolvasztjuk, aranybarnára pirítjuk, hozzáadjuk a lecsöpögtetett kukoricát, és fél percig pirítjuk, majd a tűzről levéve félretesszük.
A kukoricadarát, a lisztet, a sütőport és a szódabikarbónát egy tálba kimérjük, sózzuk, borsozzuk, összekeverjük. Egy másik tálban a tejet, a mézet, a felütött tojást simára keverjük, majd a száraz alapanyagokhoz adjuk, hozzáöntjük a kukoricát a vajjal együtt, hozzáadjuk a reszelt sajtot, és egy fakanállal összekeverjük.
Egy 23–25 centis sütőformát vagy pitetálat vajjal kikenünk, beleöntjük a kukoricás masszát, és 200 fokos sütőbe toljuk. Légkeverés mellett kb. 20 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk 10 percet hűlni, majd a formából kiborítjuk, cikkekre vágjuk.
Melegen, langyosan, hidegen is tálalhatjuk, önmagában vagy raguk, saláták mellé, vajjal vagy különféle szendvicskrémekkel is nagyon finom.
A ceviche (ejtsd: szevicse vagy szebicse) egy perui gyökerekkel bíró fogás, friss hallal készül, és a különlegessége az, hogy nem kel főzni, hanem csak pácolni. Aki most meghökken, de szereti a szusit vagy a szasimit, nyugodtan olvasson tovább: a friss nyers halat mindenhol fogyasztják, ahol van tengerpart. Ráadásul a ceviche ,bár nem hőkezelik, mégis gyakorlatilag „megfő” a pácban egy kémiai folyamatnak köszönhetően, amikor a citrusos, savas lével találkozik. Peruban rengeteg olyan kis étkezde van, ahol csak ezt az ételt készítik, mindig frissen, ugyanis nem szabad túlérlelni. A leggyakrabban főtt édesburgonya és kukorica kíséri – az édes zöldségek csillapítják a csili csípősségét.
Ezt a fehérjében gazdag, isteni finom és pofonegyszerű fogást Dél-Amerika számos országa és vidéke átvette, mindenki egy kicsit a maga ízvilágára hangolta, és érdemes is kísérletezni vele, hogy mindenki meglelje a számára legfinomabb változatot. Míg Peruban a felkockázott halhúshoz lime levét, koriandert, hagymát és csilit adnak, addig Chilében grépfrúttal és petrezselyemmel készítik, Hondurasban még egy kis kókusztejet is adnak a páchoz, Mexikóban és Ecuadorban pedig citromos paradicsomszósszal érlelik a nyers halat.
Persze felvetődik a kérdés: honnan szerezzünk be garantáltan friss tengeri halat? Mert a hal veszélyes is tud lenni, ha nem friss! Egyrészt a hazai halakból is isteni finom, például harcsával vagy pisztránggal, de nyugodtan használhatunk kíméletesen felengedett fagyasztott halat – lazacot, tőkehalat, tengeri sügért –, ezek garantáltan frissebben kerülnek lefagyasztásra, mint ahogy frissen hozzánk kerülhetnének. És hogy mit jelent a kíméletes felengedés? A fagyasztott halat nem szobahőmérsékleten, hanem a hűtőben, fokozatosan hagyjuk kiengedni, majd ha felolvadt, már használhatjuk is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A halhúst 1 centis darabokra kockázzuk, egy tálba tesszük. A hagymát megtisztítjuk, ízlés szerint finomra vagy szálasra vágjuk, a halhoz adjuk. Sózzuk, hozzáadjuk a felkarikázott csilit, a finomra vágott koriandert, és ráfacsarjuk a lime-ok levét. Kanállal összeforgatjuk. 10-15 percet hagyjuk pácolódni, időnként meglocsoljuk a lével.
Ízlés szerint pirítóssal tálaljuk – vagy ahogy Peruban kedvelik: főtt édesburgonyával és kukoricával.
A grízzel és vajjal gazdagított piskóta nagy kedvenc a kelet-mediterrán vidékeken, nem véletlenül, hiszen a süti textúrája nagyon omlós és gazdag, pedig valójában nagyon egyszerű. Népszerűsége okán sok váltiozata létezik, a tésztát gazdagítják olykor kókusszal, a szirup, amivel meglocsolják, lehet citromos vagy narancsos, és variálhatóak benne a fűszerek is. Míg a törökök joghurtosan, könnyebben készítik, addig a hedonista görögök nem kevés vajat használnak hozzá, amitől tényleg nagyon puha és gazdag lesz.
A süti egyetlen titka, hogy a kisült, még forró tésztát kell meglocsolni a sziruppal, mégpedig fokozatosan és egyenletesen rákanalazva, így nem ázik el sehol, hanem szépen beszívja a meleg tészta a fűszeres-mézes szirupot, eloszlik benne, fellazítja, és nem száll le az aljára.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és a vanília-kivonatot, és elektromos habverővel nagyon habosra és krémesre verjük, legalább 5-6 percig, majd folyamatos keverés mellett hozzáadjuk az olvasztott vajat, és addig keverjük, míg teljesen felveszi a hab a vajat.
Egy másik tálba kimérjük a lisztet és a grízt, hozzáadjuk a sütőport, elkeverjük, a tojásos keverékhez adjuk, és egy spatulával összeforgatjuk. Kivajazott 25×30 centis tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett kb. 40 perc alatt megsütjük.
Közben a sziruphoz a vizet felforraljuk, hozzáadjuk a cukrot, a citrom vékonyan levágott héját, a kardamomokat és a fahéjat, 5 percig gyöngyözve főzzük, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet és a citrom kifacsart levét, és hagyjuk langyosra hűlni.
A szirupból eltávolítjuk a citromhéjat, a kardamomot és a fahéjrudat, és a még forró grízes süteményre locsoljuk egyenletesen. Néhány helyen megböködhetjük hegyes késsel, hogy könnyebben fel tudja inni a szirupot a tészta.
Hagyjuk kihűlni, majd kockára vágva tálaljuk, a tetejét megszórhatjuk ízlés szerint egy kis kókusszal és finomra vágott pisztáciával vagy mandulával.
Az őszi piacokon csábítóan kelletik magukat a különféle erdei gombák. Olyan illatosak és aromásak, hogy lehetetlen nekik ellenállni. Ha teljességében szeretnénk kiélvezni az ízüket, és nem akarunk egy vagyont költeni rájuk, akkor már egy kevéssel is isteni gombás bruschettákat készíthetünk, ami baráti társaságnak előkelő előétel is lehet, ha magunknak készítjük, akkor isteni vacsora, mindössze 10 perc alatt.
A bruschetta név a pane bruscato, vagyis a pirított kenyér kifejezésből származtatható, és leginkább a szegények konyháin volt fellelhető eredetileg. Nem azért ettek előételt, mert az olyan elegáns, hanem egyrészt a kissé megfáradt, már nem igazán friss kenyeret megpirítva, eredetileg csak kis fokhagymával, olívával meglocsolva élvezetes falatokká tették, másrészt ez a kiadós előétel gondoskodott arról is, hogy utána, az értékesebb, drágább ételekből kevesebb is elég legyen. Az már az olasz mammák leleménye, hogy később a kertben és az erdőben megtermő, kissé átpirított zöldségekkel is megpakolták.
Az erdei gombák készítésekor nagyon fontos, hogy nem szabad megmosni, mert pillanatok alatt magukba szívják a vizet. Helyette egy kefével érdemes alaposan átsimogatni, illetve a földes részeket egy késsel eltávolítani. Jó tudni azt is, hogy nem kell sokáig sütni, gyakorlatilag nyersen is fogyasztható lenne, de persze sütve finomabb, viszont elég neki 4-5 perc. Ennyi, lehet is tálalni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombákat megtisztítjuk, felszeleteljük. A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál vaj és 1 evőkanál olívaolaj keverékére dobjuk a hagymát, átpirítjuk, majd a gombákat és a zúzott fokhagymát is hozzáadjuk, sózzuk, színes borsot őrölünk rá, és magas hőfokon időnként átkeverve 4-5 perc alatt megpirítjuk.
Közben a kenyeret felszeleteljük, megpirítjuk, ízlés szerint megvajazzuk vagy kevés olívaolajjal megcsöpögtetjük, majd a tetejükre halmozzuk a gombát, és finomra vágott petrezselyemmel megszórjuk.
Azon melegében tálaljuk, egy pohárka fehérbor vagy rozé nem fogja elrontani…
A bolognainál a legnagyobb hiba, amit elkövethetünk, ha a darált húst morzsásra sütjük. Utána már bármit mesterkedhetünk, a hús a szaftosságát nem fogja visszanyerni. Épp ezért érdemes úgy elősütni a húst, legyen az akár marha, sertés vagy pulyka, hogy forró olajra csípkedjük, majd rázogatva, esetleg csipesz vagy két villa segítségével átforgatva sütjük, amíg egy kis kérget kap. Ez persze csak úgy kivitelezhető, ha egyszerre nincs túl sok hús a serpenyőben, így jobban járunk, ha 2-3 részletben sütjük meg.
Míg az eredeti receptben sárgarépa és zeller is szerepel, itt most ezek elmaradnak az egyszerűség végett, mégis nagyon aromás lesz a szósz, köszönhetően a karamellizált hagymának, a bornak és a fűszereknek. Talán furának tűnik, hogy a kakukkfű, a bazsalikom és a babér mellett fahéj is kerül bele, de nagyon érdemes így kipróbálni, mert nagyon jól passzol a paradicsomos-húsos raguhoz az illatos, édeskés fahéj, nem igazán kiérezhető, de sokkal teltebbé teszi az ízét.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk.
Egy serpenyőt felforrósítunk, beleöntünk 1 evőkanál olajat, majd rácsípkedjük a hús felét, és rázogatva kifehéredésig sütjük úgy, hogy ne morzsálódjon szét, így szaftosabb lesz majd a szósz. Nem kell teljesen átsütni, lesz még alkalma főni. Ha elkészült, egy tányérra kiöntjük, és a hús másik felét is ugyanígy elősütjük, majd a tányérra kiöntjük.
A serpenyőbe 1 evőkanál olívaolajat öntünk, rádobjuk a hagymát és a fokhagymát, meghintjük a cukorral és a kakukkfűvel, és 4-5 perc alatt karamellizáljuk, majd hozzáadjuk a húst és a sűrített paradicsomot, átkeverjük, felöntjük a vörösborral, és hagyjuk, hogy elpárologjon, majd felöntjük 2 dl vízzel, hozzáadjuk a leveskockát, a fahéjat, a bazsalikomot és a babérokat, valamint a darabolt hámozott paradicsomot. Amint felforrt, takarékra vesszük a hőt, és 10 percig rotyogtatjuk.
Közben a spagettit sós, forró vízben a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük.
A húsos ragut átkeverjük, felöntjük a tejszínnel, megkóstoljuk, és ízlés szerint sózzuk, borsozzuk.
A tésztát tányérokra szedjük, a bolognai ragut a tetejükre halmozzuk, és reszelt parmezánnal tálaljuk.
Toggenburger Schlorzifladen a becsületes neve, Toggenburg pedig az a vidék, ahonnan származik, a svájci Szent Gallen kantonban található. Ebben a régióban különösen sok körte terem, amit egészben megszárítanak, ez a Schlorzi, és nemcsak pitébe téve használják, de sűrű, fűszeres, édes kenyeret is sütnek vele. A hűvös napok eljövetelével szinte kötelező készíteni a helyi specialitást, de ezt senki nem bánja, mert nagyon finom.
Aszalt körte nálunk is kapható, no nem egészben, és általában szép világos, nem olyan sötét, mint az alábbi receptben, az ottani fajta egészen barnára aszalódik, és a fűszerekkel kiegészítve egy sötét krém lesz belőle. A mi világos körténkkel is kipróbálható, esetleg egy kis aszalt szilvát hozzáadva csalhatunk, hogy szép kontrasztos legyen a lepénykénk.
Hozzávalók egy 32 centis piteformához:
A püréhez:
A tejszínes öntethez:
Elkészítés: A szárított körtéket meleg vízzel felöntjük, és néhány órát áztatjuk, majd késes robotgépbe tesszük, és pürésítjük. Hozzáadjuk a püré többi összetevőit, alaposan összekeverjük.
A tésztához a lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a hideg, felkockázott vajat, elmorzsoljuk, majd a többi alapanyaggal gyorsan összedolgozzuk. A tésztát körlappá nyújtjuk, egy pitetálba átemeljük, eligazgatjuk, majd villával megszurkáljuk.
A körtepürét a tésztára öntjük, elsimítjuk.
A tejszínes öntethez a tojást felütjük, hozzáadjuk a kukoricakeményítőt és 1 dl tejet, kézi habverővel simára keverjük, majd a maradék tejet, a tejszínt és a vaníliás cukrot is hozzákeverjük, majd a körtés rétegre öntjük.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 40 percig sütjük, amíg szép aranyszínűre sül a tejszín a tetején.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
