A dán vajas keksz fogalom, a klasszikusan kék fémdobozban kapható omlós, vaníliás aprósütemény az egész világot meghódította, Dániában pedig minden cukrászdában kapható, de gyakran otthon, maguk készítik. Nem túl összetett, inkább egyszerű ízvilágú süti, titka az omlósság, amit a jó minőségű vajnak köszönhet, illetve az édes, sós és vaníliás ízek különleges aránya.
A jellegzetes omlós aprósütemény kör, téglalap és perec formában is ismert, cukorral meghintve, de mégiscsak a vaniljekransen, vagyis a csavart vaníliás koszorú az igazi, amit csillagcsőrös habzsákból nyomnak ki. A tészta nyersen egész krémes és lágy, másképp nehezen is lenne formázható, persze akár más cookie-k mintájára kis korongokká is formázható – habzsák hiányában.
Érdemes kipróbálni a házi változatot, szerintünk függőséget okoz, sokkal finomabb, porhanyós – és már az is boldogságot okoz, ahogy sülés közben a mennyei vaníliás-vajas illat belengi a konyhát, sőt az egész lakást.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a porcukrot és a sót egy keverőtálba tesszük, elkeverjük. Hozzáadjuk a puha vajat, elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a vaníliát és a villával kicsit felvert tojást is, és egy spatulával vagy fakanállal alaposan kikeverjük.
A lágy tésztát vastagabb csillagcsőrös habzsákba töltjük, és sütőpapírral fedett tepsikre karikákat nyomunk belőle.
200 fokos sütőbe toljuk, és 8–10 perc alatt szép világosra sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni. Jól záródó dobozban sokáig friss és omlós marad.
Az úgynevezett skordalia legalább annyira egyszerű, mint a mi burgonyapürénk, de olívaolajjal és fokhagymával készül, egy kis citrommal vagy ecettel, és általában bundában sült halak, húsok mellé, vagy sült padlizsán, grillezett cukkini – vagyis semlegesebb, nem túl karakteres ételek – kísérőjeként tálalják. Nem ritka az sem, hogy langyosra hűlve pitával vagy hasábokra vágott zöldségekkel – uborkával, sárgarépával, szárzellerrel amolyan előétel vagy partifalatka szerepében tűnik fel. Könnyű, fűszeres, a fokhagymaimádóknak biztos kedvence lesz.
Ha mártogatósnak készítjük, akkor használhatunk több fokhagymát is hozzá, és hűlés közben érdemes többször átkeverni. Van egyébként nem krumplis, hanem kenyeres változata is: itt szikkadt kenyeret áztatnak vízbe, kinyomkodják, és némi dióval vagy mandulával krémesítik, majd ehhez adják fokhagymás-ecetes olajat.
Nekünk meggyőzőbb a krumplis verzió, ami tényleg isteni finom, így ennek a receptjét osztjuk meg veletek. Érdemes hozzá jó minőségű olívaolajat használni, mert ez a lelke!
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk és felkockázzuk, átöblítjük, majd sós, forró vízbe tesszük, és puhára főzzük. Leszűrjük, és a szűrőben hagyjuk 5 percet, hogy a gőzzel minél több nedvesség tudjon belőle elillanni.
Közben a megpucolt fokhagymát, az olívaolajat és a borecetet egy késes robotgépbe tesszük, ízlés szerint frissen őrölt borsot adunk hozzá, és addig mixeljük, míg teljesen krémes lesz, a fokhagymadarabok eltűnnek.
A krumplit burgonyatörővel pépesítjük, hozzáadjuk a fokhagymás-ecetes olajat, alaposan összekeverjük, megkóstoljuk, és utánízesítjük, ha szükséges.
Azonnal tálaljuk köretnek, langyosra vagy teljesen kihűlve intenzívebb az íze, ilyenkor jó mártogatósnak.
A zsenge csöves kukoricát főzve és grillezve is nagyon szeretjük, de a nyári szezonban frissen kapható zöldséget másképp is felhasználhatjuk. Venezuelában például palacsintafélét készítenek belőle, amit sósan a mozzarellához hasonló friss sajttal töltenek meg, édesen pedig mindenféle lekvárral meglocsolva fogyasztják. Arrafelé tipikus street foodnak számít, amit az utcákon nagy fémlapokon sütnek, forrón és frissen töltik sajttal, de húsos változata is létezik, amibe sült sertéshúst tesznek. Ezek a palacsinták vastagabbak, inkább lepényszerűek, így feltekerni nem, csak félbehajtani lehet.
A cachapa elképesztően egyszerű és kiadós, és biztos sikert arat mindenkinél, aki a szereti a kukoricát. Konzerv kukoricából is készíthető, emellett csak tojásra és némi kukoricalisztre van hozzá szükség, illetve ha túl sűrű a massza, akkor egy kis tejjel hígítható.
Hozzávalók:
Elkészítés: Ha friss kukoricával dolgozunk, akkor egy éles késsel levágjuk a szemeket a csőről, ha kukoricakonzervet használunk, akkor alaposan lecsepegtetjük, majd turmixgépben krémesre összeturmixoljuk. Hozzáadunk egy csipet sót, 1 tojást és 1/2 bögre kukoricalisztet, tovább mixeljük. Ha túl sűrű a tészta, vagy vékonyabb palacsintákat szeretnénk sütni, akkor egy kis tejet is adunk hozzá, majd 15 percet pihentetjük a hűtőben.
Egy serpenyőben teáskanálnyi vajat olvasztunk, egy merőkanálnyi masszát teszünk a serpenyőben, kicsit elterítjük, körré formázzuk, és oldalanként 5 perc alatt megsütjük – ugyanígy járunk el a maradék tésztával.
Frissen, melegen tálaljuk – szeletelt mozzarellával megtöltve, bármilyen reszelt sajttal megszórva, de édesen is ehetjük bármilyen dzsemmel.
A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) az egyik legnépszerűbb török street food, a leggyakrabban citrommal megcsepegtetve, salátával, paradicsommal és hagymával megpakolva és feltekerve eszik. A tésztája vékony és ropogósra sül, a vékony húsréteg rajta kellemesen fűszeres és szaftos, többnyire darált bárány- vagy borjúhússal készítik, de végülis bármilyen hús megfelel hozzá, a zöldségekkel és fűszerekkel összemixelt feltét annyira aromás és gazdag.
A lahmacun nem összekeverendő a másik pizza-jellegű török lepénnyel, a pidével, mivel ennek a tésztája leheletvékony, és a fűszeres húst is vékonyan kell rákenni. Formázhatunk tenyérnyi lepénykéket, ezekkel könnyebb dolgozni, de akár nagyobb körlapokat is nyújthatunk, a pizzához hasonlóan cikkekre vágva – vagy autentikusan, feltekerve – fogyaszthatjuk, minden módon isteni…
Hozzávalók:
A tésztához:
A húsos keverékhez:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt egy kevés langyos vízbe morzsoljuk, elkeverjük. A lisztet keverőtálba tesszük, sózzuk, hozzáöntjük az olívaolajat és az élesztőt, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, apránként adagolva hozzá a langyos vizet, míg összeáll, majd legalább 5 percig dagasztjuk, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, a tálba téve, kevés olívaolajjal megkenve, hogy ne bőrösödjön, lefedve langyos helyen kb. 1 órát kelesztjük.
Közben a húsmasszához A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, nagyjából összevágjuk a petrezselyemmel együtt, a húsos paprikát és a paradicsomot felkockázzuk, majd az egészet késes röbötgépbe tesszük, és egészen finomra, pépesre összemixeljük, majd a darált húshoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük a pirospaprikával és a római köménnyel, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, meglocsoljuk az olívaolajjal, ízlés szerint csilivel pikánsabbá tehetjük, és alaposan összedolgozzuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, ízlés szerint kisebb vagy nagyobb adagokra osztjuk, gombócokká formázzuk, majd sodrófával vékony körlapokká nyújtjuk. Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, a húsmasszát rákanalazzuk, és finoman, vékonyan elkenjük, egészen a tészta széléig.
200 fokos sütőbe toljuk, és a húsos lepénykéket 10-12 perc alatt ropogósra sütjük, majd azon melegében tálaljuk aprított petrezselyemmel megszórva, citromlevet ráfacsarva, ízlés szerint szeletelt hagymát, paradicsomot, salátát kínálhatunk hozzá…
Az insalata di riso, vagyis a rizssaláta nyáron átveszi a vezetést a tésztától: hűsítő, frissítő, előre elkészíthető, vihető strandra vagy piknikre, és gyakorlatilag a végtelenségig variálható. Az alapja természetesen pergősre főzött rizs, amibe főtt és nyers zöldség, hús és hal is kerülhet, zöldfűszerek, citrom és olívaolaj ízesíti. Ha van maradék főtt rizsünk, akkor akár főzés nélkül is elkészíthető egy kis tonhallal vagy felcsíkozott sonkával, maradék sült hússal, csirkemellel, paradicsommal, paprikával vagy uborkával, de ha mindent nulláról kezdünk is hozzá, fél óra alatt megvan.
Az alábbi rizssaláta egy halas változat, ebbe egy kis lazac került, ami így elkészítve jóval kiadósabb, mivel kevesebb lazac is elég, mintha a halfiléket körettel tálalnánk, de bármilyen tengeri halat süthetünk hozzá, sőt szardíniával, füstölt sprotnival is készíthetjük. Ami a zöldséges részt illeti, igazán zöldre és zamatosra sikeredett: zöldborsó, uborka, újhagyma és petrezselyem került bele, és nemcsak látványra, de ízre is hibátlan lett.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban kb. 1 liter vizet felforralunk, sózzuk, majd beleöntjük a leöblített rizst, 10 perc után hozzáadjuk a borsót, még 5 percet főzzük, majd leszűrjük.
A halfilét egy kevés citromlével meglocsoljuk, sózzuk, borsozzuk, és 2 evőkanál olajon megsütjük fedő alatt. Ha kész, villával összetörjük.
Az újhagymát, az uborkát és a petrezselymet megmossuk, az uborkát felkockázzuk, a zöldeket finomra vágjuk.
Az összes előkészített alapanyagot egy tálba halmozzuk, meglocsoljuk a maradék olajjal és citromlével, sózzuk, borsozzuk, alaposan, de óvatosan összeforgatjuk, és 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
Édes koktélparadicsom, egy gyors ricottás krém, és örök barátunk, a készen kapható leveles tészta triójából mutatós kis pite készülhet, ami tökéletes gyors ebédnek vagy vacsorának, de csinossága okán vendégvárónak sem utolsó, tényleg pikk-pakk elkészül, és ha sikerül többféle színű paradicsomhoz hozzájutnunk, akkor szemet gyönyörködtetően színes és izgalmas is lesz.
A krémes ricottához most fokhagyma, parmezán és egy kis aprított petrezselyem került ízesítőként, de bármilyen zöldfűszer jól illik hozzá, ha van friss bazsalikomunk, kakukkfüvünk vagy oregánónk, azokkal is nagyon jól működik, érdemes variálni – elrontani nem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojást egy keverőtálba ütjük, villával elhabarjuk, hozzáadjuk a tejfölt, a ricottát, simára keverjük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a finomra vágott petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, alaposan átkeverjük.
A leveles tésztát papírostul kitekerjük és egy tepsire fektetjük, megszurkáljuk villával, majd egyenletesen megkenjük a ricottás krémmel, a széleken kb. 1 centit szabadon hagyva, majd kirakjuk a félbevágott koktélparadicsomokkal, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 20-25 perc alatt megsütjük.
Tálaláskor megszórhatjuk még friss petrezselyemmel, esetleg bazsalikommal, kínálhatunk mellé egy jóféle salátát, pohár könnyű bort…
Pár egyszerű alapanyaggal és gyorsan isteni fogást varázsolni – ebben (is) rejlik az olasz konyha zsenialitása. Ha a gnocchit maradék főtt krumpliból mi magunk készítjük, akkor sem túl hosszadalmas, de sietős napokra szerencsére készen kapható változatban is betározhatunk belőle, ez tényleg percek alatt kész, és míg megfő, addig egy feljavított, selymes szószt is elkészíthetünk mellé.
A leszűrt tészta a szósszal önmagában is tökéletes, de ha igazán jót akarunk magunknak, akkor pár precre betoljuk még a sütőbe, így egyrészt az olvadt sajt fejedelmi finomságot ad neki, másrészt az ízek kicsit összeérnek, a szósz pedig selymesen sűrűre sül, közben pedig még egy kis salátát is összedobhatunk mellé…
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a gnocchinak bő vizet teszünk fel. A fokhagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük.
Egy serpenyőbe 3 evőkanál olívaolajat öntünk, beletesszük a fokhagymát, és lassan felmelegítjük, hogy a fokhagyma kiadja az aromáit, majd amikor kezd pirulni, szűrőkanállal kivesszük a fokhagymát, az olajhoz adjuk a csilipelyhet, majd a paradicsomot hozzáadjuk, átkeverjük, és felforraljuk. Közben a vizet sózzuk, beletesszük a gnocchit, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük. Közben a paradicsomszószhoz adjuk a bazsalikomot, az olajbogyót és a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, összeforraljuk.
A leszűrt gnocchit a paradicsomszósszal összeforgatjuk, sütőtálba öntjük, rácsipegetjük a ricottát, megszórjuk a reszelt sajttal, és sütőbe tolva 10 perc alatt összesütjük.
A sütőből kivéve a parmezánnal meghintjük és tálaljuk, friss bazsalikommal, salátával a legfinomabb…
A tirokafteri könnyen rokonítható a mi körözöttünkkel, csakhogy az ő jellegzetes alapanyagaikkal készül, fetával és görög joghurttal juhtúró vagy túró és tejföl helyett, és amit egy kis csili és fokhagyma fűszerez. Több változata létezik, van, ahol sült paprikát is tesznek bele, de gazdagítható aprított olajbogyóval vagy kaprival is, fűszerként pedig kerülhet bele még oregánó.
A mediterrán országban elsősorban előételként, vagy a sokféle falatkából álló étkezés, az úgynevezett mezze részeként fogyasztják frissen sült pitával, de kínálható hasábokra vágott zöldségekkel, uborkával, répával, karalábéval szárzellerrel vagy sós keksszel, grissinivel, sőt tehetjük szendvicsbe vagy hamburgerbe is majonéz helyett, de grill vagy sült húsok mellé mártásnak is isteni.
Tirokafteri – görög körözött
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát meghámozzuk, és a csilivel együtt vékonyan felszeleteljük. Késes konyhai robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olajat, és egészen pépesre összemixeljük – de akár egy mozsárban is krémesre törhetjük.
A sajtot villával alaposan összetörjük, hozzáadjuk a görög joghurtot és a csilis-fokhagymás keveréket, és alaposan összekeverjük. Ízlés szerint készíthetjük kissé hígabbra is, még egy kis joghurt hozzáadásával.
Friss kenyérrel, pitával vagy hasábokra vágott zöldségekkel tálaljuk.
Az ANZAC megnevezés egy mozaikszó, és az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps, és az édes és omlós, de hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is könnyen beszerezhető alapanyagokból készülő, a katonáknak sütött kekszek is megörökölték ezt a nevet. A háború utáni fennmaradását szolgálta az is, hogy a veterán katonák megsegítésére szervezett gyűjtéseken és vásárokon is ezt a sütit árulták, és meglepő módon 2008-ban védetté is nyilvánította az úgynevezett veterán ügyek minisztériuma. 🙂
Az Anzac-keksz „kötelező” elemei a zabpehely, a kókuszreszelék, a vaj és az angolszász országokban oly népszerű úgynevezett golden syrup, vagyis aranyszirup, ami a cukorkészítés egyik mellékterméke, édes és folyékony szirup, amit nyugodtan pótolhatunk mézzel vagy juharsziruppal is. A kekszben sosincs tojás, mert ugye az romlékony anyag, és az nem volt megengedhető anno, hogy hosszan eltartható legyen a keksz, de tényleg nem is szükséges hozzá, így is jól összeáll a tészta, amit ízlés szerint ízesíthetünk vaníliával, reszelt narancshéjjal, fahéjjal, gyömbérrel, csokidarabokkal vagy aszalt gyümölcsökkel – mikor mihez van kedvünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kis lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy aranyszirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, elkeverjük, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a cukrot – egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük, hozzáöntjük a vajas keveréket, ízesítjük egy kis reszelt narancshéjjal és vanília-kivonattal – vagy amivel szeretnénk -, és spatulával összekeverjük, morzsás állagú tésztát kapunk.
A masszából kézzel 12-15 lapos kekszet formázunk a tenyerünkben, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12-13 perc alatt aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, dobozba zárva sokáig friss és omlós marad.
Foszlós kelt tésztát persze mindig érdemes sütni, de ehhez a süteményhez sokféle babona is kapcsolódik. Az angolszász országokban nagypénteken sütik, és állítólag szerencsét hoz és előzi a rossz szellemeket – innen pedig már sejthető, hogy valójában egy ősi hagyomány jegyében készült eredetileg a mai hot cross bun őse, a tavasz eljövetelének köszöntésére, és a kereszt alakú díszítés eredetileg a négy évszakot szimbolizálta, majd ehhez kapcsolódott, illetve ezzel mosódott össze a Jézus megfeszítésének és a kereszténységnek a szimbóluma.
Ez az édes zsemle eredetileg nem csokis, hanem könnyű, hófehér, vajas kelt tészta, amibe gyakran kerülnek aszalt és kandírozott gyümölcsök, de ma már egyre kedveltebb a csokis változat is, ami igazán ünnepi és ellenállhatatlanul finom.
Hozzávalók:
A keresztekhez:
Elkészítés: Az élesztőt a langyos tejhez adjuk a cukor felével, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben a lisztet, a kakaóport, a sót, a fahéjat és a maradék cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vajat, és ujjbeggyel elmorzsoljuk, majd a keverék közepébe egy mélyedést formázunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojást, és konyhai robotgép dagasztóspiráljaival tésztává dolgozzuk, amikor már jónak tűnik, hozzáadjuk a csokicsipszet vagy a felaprított csokoládét is. A tésztát gombóccá formázzuk, és konyharuhával letakarva, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen picit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, és egyesével bucikká formázzuk, majd kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, letakarjuk, és még 30 percet kelesztjük.
A keresztekhez a lisztet és a cukrot 3-4 evőkanál vízzel összekeverjük, majd egy kisebb zacskóba kanalazzuk, majd a zacskó sarkát kivágjuk, és keresztet nyomunk belőle a zsemlék tetejére.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, egy jénaiban vizet teszünk a sütő aljába, és betoljuk a zsemléket is, majd 180 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és kb. 20 perc alatt megsütjük a zsemléket.
A megsült zsemléket hagyjuk kicsit hűlni, majd rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
