Siena városából származik a panforte vagy más néven panpepato, mégpedig ugyancsak régről, 1205-ből származó írásos feljegyzések említik mint fizetőeszközt. Nem is csoda, hiszen annyi értékes finomság van belepakolva: rengeteg olajos mag, méz és sok fűszer, ráadásul ez utóbbiak, a különféle fűszerek is ugyancsak ritkaságnak és kincsnek számítottak abban az időben. Toszkánában egész évben készítik és árulják, de karácsonykor egész Olaszországot elárasztja ez a bőséget jelképező mennyei manna.
Rengeteg változata létezik, hiszen a magok és a fűszerek is jól variálhatók, ma már leggyakrabban csokoládé is kerül bele. Különlegessége, hogy a fűszerek között szerepel a bors is, innen is jön a neve: a panforte erős kenyeret, a panpepato pedig borsos kenyeret jelent. Csak enyhén érezhető, de nagyon izgalmassá teszi, jó ellenpontot ad az édes és isteni finom süteménynek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 170 fokra melegítjük. Az összes diófélét egy tepsibe terítjük, és 10 percre a sütőbe toljuk, közben egyszer átforgatjuk, összekeverjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk, a sütő hőmérsékletét 130 fokra mérsékeljük.
Közben a mézet és a porcukrot egy kis lábasba tesszük, és gyenge hőfokon melegíteni kezdjük. Addig kevergetjük, amíg a porcukor teljesen felolvad. Óvatosan, mert a méz könnyen megég! Ha a cukor felolvadt, levesszük a tűzről, hozzáadjuk az apróra vágott étcsokoládét, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A pirított magvakat egy keverőtálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a csoki-mézes keveréket, a lisztet és az összes fűszert, és alaposan összeforgatjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe egy 20 centi átmérőjű tortagyűrűt állítunk, vagy ennek megfelelő méretű tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a csokis-magos keveréket, a tetejét elsimítjuk, és 30 percre betoljuk a 130 fokos sütőbe.
Ha kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd kés segítségével körbevágjuk a gyűrű belső oldalán, leemeljük a gyűrűt, a panfortét pedig meghintjük porcukorral. Vékony szeletekre vágva tálaljuk.
Míg a franciák desszertje tejszínnel és vaníliával készül, addig a katalán krém tejjel, fahéjjal és citrom vagy narancs reszelt héjával, más ízvilág. Ráadásul a creme brulée-t klasszikusan vízfürdőben illik megsütni, hosszan és viszonylag alacsony hőfokon, ezzel szemben a spanyolok desszertkedvence folyamatos keverés mellett pár perc alatt egy lábasban elkészül.
Ez a házi tojásos tejpuding önmagában is ellenállhatatlanul finom, akár másképp is ízesíthető, fűszerezhető ízlés szerint, de igazán különlegessé a roppanós karamell teszi a tetején. Ehhez régen egy átforrósított vaslapot használtak, de szerencsére ma már segítségünkre van a konyhai lángszóró pisztoly, amivel pillanatok alatt karamellé varázsolhatjuk a cukrot a katalán krém és a creme brulée tetején.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy lábasba öntjük, felforraljuk, majd hozzáadjuk a cukor felét, a fahéjat és a narancs reszelt héját, és a tűzről levéve, lefedve 15-20 percet pihentetjük, hogy a tej átvegye a fahéj és a narancs aromáit.
A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a maradék cukrot, simára keverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzáadjuk, és ezzel is csomómentesre keverjük.
A meleg, de már nem forró tejet szűrőn keresztül 2-3 részletben a tojásos keverékhez adjuk, mindig elkeverjük, hogy a tojás ne ugorjon össze, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, és közepes tűzön, folyamatosan keverve selymes, sűrű krémmé főzzük. Vigyázat, könnyen lekaphat, és akkor pocsékba ment az egész.
A pudingot tálkákba öntjük, a tetejükre fóliát teszünk úgy, hogy a krém felületére simítjuk óvatosan, így nem bőrösödik meg hűlés közben. Ha kihűlt, hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de akár egy egész éjszakára, hogy jól lehűljön, és elérje az ideális állagát.
Tálalás előtt a fóliát óvatosan lehúzzuk a tetejükről, egyenletesen meghintjük kristálycukorral, és konyhai karamellizáló vagy flambírozó pisztollyal megolvasztjuk és karamellizáljuk a cukrot. Pár percet hagyjuk, amíg a hideg krém tetején megkeményedik a karamell, majd tálalhatjuk is.
Jó, oké, nyilván bármilyen szendvicset lehet ebédre is fogyasztani, de ezeket annyira megpakolják minden földi – és vízi – jóval, hogy egy teljes értékű és bőséges fogás válik belőlük, amit az egyszerűség kedvéért késsel-villával fogyasztanak, hiszen a kenyér szinte ki sem látszik a sok rávalótól.
Ez a szendvics ráadásul komoly múlttal rendelkezik. Anno a vikingek a dán kenyeret hússal és hagymával ették, majd a középkorban vaj is került a szeletekre, valamivel később már bőséges feltéttel látták el azokat.
A munkásoknak kellett az energia, a jómódúaknak pedig kellett valami mutatós ínyencség a svédasztalra. Megint mások a maradékokat szerették volna újrahasznosítani, amit egyébként tesznek a mai napig is. Nem ritka, hogy az előző napi fogásból megmaradt krumpli, hús, hal, tojás vagy zöldségek, esetleg ezek kombinációja kerül a szendvicsre. Egy kevés öntet, gyümölcs, savanyú uborka, metélőhagyma vagy kapor, és kész is a tökéletes és tökéletesen laktató fogás.
Persze az sem mindegy, hogy milyen a kenyéralap! Ezek a szendvicsek ugyanis mindig szigorúan magvakkal dúsított, tömör szerkezetű rozskenyérből készülnek, amit itthon sajnos sokan nem kedvelnek fojtóssága miatt. Szerintem azonban csak megszokás kérdése, és ennyi feltéttel körítve biztosan nem lesz az a száraz érzésünk egy-egy falat után, plusz sokkal egészségesebb is, mint búzalisztes társai és ezek mellett igen jól eltartható.
Ha otthon készítenétek el, variáljátok bátran az ízeket és textúrákat. Kísérletezzetek. Csupán egyetlen szabályt tartsatok csak be: hogy minőségi, magvas kenyér legyen a kreáció alapja!
Akik szeretik az ázsiai ízeket, azoknak nem ismeretlen a szezámolaj, a halszósz vagy a gyömbér, és szerencsére ezek ma már egyre könnyebben beszerezhetőek a szupermarketek tematikus hetein vagy a hiperekben állandó jelleggel. Kiadósak, hosszan kitartanak, nem romlékonyak, és változatosabbá tehetik ételeinket.
Most egy thai marhahúsos serpenyős vagy wokos isteni finom, gyors és egyszerű, színes és szaftos receptet mutatunk, amit tálalhatunk rizzsel vagy tésztával is. Thai bazsalikommal készült, ami kertészetekben könnyedén beszerezhető cserepes változatban, kicsit ánizsosabb illatú, fűszeresebb, mint a hagyományos bazsalikom, de ennek hiányában persze a sima bazsalikommal is készíthetjük.
Hozzávalók:
Elkészítés: A marhahúst egészen vékony csíkokra vágjuk, a megtisztított hagymát félfőre, a húsos paprikákat szintén csíkokra vágjuk. A szószhoz a szóját, a halszószt, a csiliszószt és a mézet összekeverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzákeverjük.
Egy nagy serpenyőben vagy wokban felforrósítjuk a szezámolajat, hozzáadjuk a marhahúst, 3-4 percig sütjük időnként megkeverve, majd hozzáadjuk a hagymát és a paprikákat, és néha megkeverve hagyjuk egy kicsit összeesni, közben megtisztítjuk és lereszeljük a fokhagymát és a gyömbért, ezt is hozzáadjuk, alaposan összeforgatjuk, majd hozzáöntjük a szószt, és kevergetve még 1 percet főzzük, amíg besűrűsödik. Végül hozzáadjuk a bazsalikomot és az apróra vágott friss vagy őrölt szárított csilit, még egyszer átforgatjuk.
Párolt rizzsel tálaljuk, de készíthetjük tésztával is, amivel még a wokban, vagy serpenyőben összepirítjuk.
De nem az. Angol nyelvű leírásokat találtam, amiknek a közös része az volt, hogy a tölteléket ropogós leveles tésztakéreg ölelte körbe. Általában édes sütemények, de találtam pár húsos pitét is.
Maradék sült húst szerettem volna felhasználni, ehhez pedig ideális ez a recept. Aztán megnéztem, mi van a hűtőben, és ez lett belőle. 🙂 Mutatós, egyszerű, finom, salátával tálalva ideális ebéd, vacsora, de még vendégváró is lehet.
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy lábasban felolvasztjuk, enyhén megpirítjuk rajta a karikákra vágott újhagymát, majd hozzáadjuk, átforgatjuk az apró darabokra tépkedett húst, langyosra hűtjük.
Egy tálban a húst elkeverjük a felaprított zöldfűszerekkel, az összetört fetával és 1 tojással. Annyi tejszínt keverünk hozzá, hogy jól formázható, de nem folyós masszát kapjunk (ha mégis ilyenre sikerülne, pár evőkanál zsemlemorzsával segítsünk rajta.
A leveles tésztát 4-5 mm vékony téglalapra nyújtjuk. Hosszában a közepére halmozzuk a masszát, a két hosszabb szélét egymás tükörképekét ferdén bevágjuk. Először a két végét, majd a bevágott részeket copfszerűen behajtogatjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a húsos pitét a maradék, felvert tojással megkenjük, aranybarnára sütjük.
Kihűlve vagy langyosan szeleteljük, salátával – nálunk kukoricasaláta – fogyasztjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
Állagra olyan, mint egy rezgős puding, hófehér és hűsítő kanalazgatni való, csupa krém az egész, mesésen finom és olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran nekiállhatnak: igazi stresszmentes recept, nem lehet elrontani, ha betartjuk az arányokat és a pihentetési időt. A panna cotta szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen pontosan erről van szó, vagyis egy zselatinnal elkevert, majd jól lehűtött, remegősre, pudingosra hűlt édes tejszínről – most egy kis tejjel lazítva, lájtosabbra véve.
Az olasz alapváltozatban csupán vanília ízesíti a selymes tejszínkrémet, de érdemes valamilyen karakteres fűszerrel is feldobni, illetve egy kis szezonális gyümölcsből főzött raguval. Most pár szem kardamommal és friss eperrel készült, nagyon jól passzolnak egymáshoz, de gyömbérrel, csillagánizzsal vagy akár egy fahéjjal is készíthetjük, a gyümölcsraguhoz más bogyóst, málnát, áfonyát is használhatunk – vagy amit épp kínál a szezon.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinport egy tálkába tesszük, hozzáadunk 3 evőkanál vizet adunk hozzá, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy a zselatin felpuhuljon. Közben a tejet és a tejszínt egy kisebb lábasba öntjük, hozzáadjuk a kés fokával megroppantott kardamomhüvelyeket, a cukrot és a vanília-kivonatot, forrpontig hevítjük kevergetve, majd a tűzről levéve 5 percet pihentetjük.
A tejszínes keveréket átszűrjük, hozzáadjuk a zselatint, és kézi habverővel addig keverjük, míg a zselatin teljesen feloldódik, majd poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Az eperszószhoz a gyümölcsöt megmossuk, kicsumázzuk, majd negyedekbe vagy cikkekre vágjuk mérettől függően. Kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a fehér rumot – vagy vizet – és a vaníliás cukrot, villával kicsit átnyomkodjuk, és 6-8 perc alatt krémesre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor az eperrel koronázzuk a csupa krém rezgős panna cottákat, ízlés szerint kínálhatunk még mellé pluszban a finom gyümölcsraguból.
A clafoutis (ejtsd: kláfuti) leginkább a mi tejes piténkre hasonlít, valahova az omlett és a felfújt közé sorolható leginkább, tojás, tej vagy tejszín és egy kevés liszt keverékéből készül, pofonegyszerű és pillanatok alatt elkészül. Az alaptészta a végtelenségig variálható, gyakorlatilag bármilyen fűszerrel és zöldséggel működik, sőt húsimádók csirkedarabokkal, aprított sonkával vagy kolbászdarabkákkal is gazdagíthatják.
Ez a sós clafoutis cukkinival és kétféle sajttal készült, a keverékbe tejszín került, így még lágyabb, selymesebb, a sajttól és a fűszerektől illatos, melegen, langyosan és hidegen is nagyon finom, előételnek, falatkűnak, köretnek is tökéletes, de egy jó salátával önmagában laktató főétel lehet. A cukkinit mindenképpen érdemes külön egy kicsit lepirítani, így nem ereszt levet sütés közben, és sokkal intenzívebb is lesz az íze a pitében!
Cukkinis-sajtos clafoutis
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik végeit levágjuk, vékonyan felkarikázzuk, a fokhagymát meghámozzuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a cukkinit, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverve 5-6 perc alatt kicsit lepirítjuk, majd félretesszük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejszínt, a lisztet, a bazsalikomot és a reszelt sajt felét, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, majd kézi habverővel simára keverjük, majd összeforgatjuk a cukkinivel.
Egy pitetálat olajjal vékonyan kikenünk, beleöntjük a keveréket, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20-25 percig sütjük, majd a tetején elosztjuk a kecskesajtot, és még néhány percre visszatoljuk a sütőbe.
A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk hűlni és dermedni, majd szeletelve tálaljuk magában, vagy salátát is kínálhatunk hozzá, ha főételként fogyasztjuk.
A batata harra a kelet-mediterrán libanoni konyha egyik kedvence, szó szerint fűszeres krumplit jelent, abbahagyhatatlanul finom, a helyiek előételnek, snacknek is gyakran készítik mártogatósokkal, de köretnek is tökéletes. A ropogósra sült krumplit egy fokhagymás-citromos gezemicében átforgatják némi fűszerrel, majd serpenyőben még pár percet sütik, ettől új szintre lép a krumpli, ráadásul tényleg pofonegyszerű ez a kis plusz, és egyszerűen isteni lesz.
Vannak, akik olajban, mások sütőben sütik elő a krumplit, mindkettőnek van előnye és hátránya: ha forró olajban sütjük, gyorsabban megvan, de nehezebb és költségesebb lesz, ha sütőben, akkor kicsit lassabb, de egészségesebb és kiadósabb is, sőt finomabb is. Újkrumplival és a régi burgonyával is érdemes kipróbálni, a csípősséget pedig mindenki alakítsa saját ízlése szerint…
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit alaposan megmossuk, vagy ha vastagabb a héja, meghámozzuk, 2-2,5 centis kockára vágjuk, és egy sütőpapírral fedett tepsibe öntjük. Sózzuk, borsozzuk, 2 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, alaposan összeforgatjuk, majd szétterítjük úgy, hogy ne fedjék egymást, és 200 fokos sütőben légkeverés mellett 25-30 perc alatt megsütjük, közben egyszer átforgatjuk.
Közben a fokhagymát meghámozzuk, lereszeljük vagy fokhagymanyomón átpréseljük, a petrezselymet, koriandert finomra vágjuk, a citrom levét kifacsarjuk.
Ha kész a krumpli, akkor egy serpenyőben 2 evőkanál olajat felforrósítunk, hozzáadjuk a fokhagymát, a csilit vagy a cayenne-i borsot, a római köményt, a zöldfűszer felét és a citromlevet, majd rápakoljuk a sült krumplit, óvatosan összeforgatjuk és lepirítjuk, majd tálba tesszük, és a maradék zöldfűszerrel meghintve tálaljuk.
A Dél-Afrikai Köztársaságot szivárványországnak hívják, mert annyi nép és kultúra keveredett itt az idők folyamán. 1488-ban fedezték fel a portugálok, de csak az 1600-as években települtek be idegenek, először hollandok és franciák érkeztek, majd az 1700-as évektől brit és német bevándorlók is színesítették az országot. Legendás desszertjüket, a tejtortát sokan holland eredetűnek tartják, minden valószínűség szerint a neve – melktert – miatt, de valójában portugál gyökerekkel bír, és erősen rokonítható az ő híres desszertjükkel, a pastel de natával, ami ugyanezekből az alapanyagokból készülő tejszínes tortácska, de az arányok eltérőek.
A melktert, vagyis a tejtorta alapja tej, tojás, cukor és liszt, készülhet sült változatban is, amikor a tejsodót nyersen öntik a tésztába, és úgy sütik meg, de népszerűbb a főtt változat, amihez egy sűrű tejsodót kell főzni, majd rezgősre, szeletelhetővé kell hűteni. Klasszikusan fahéjjal, vaníliával és citromhéjjal ízesítik, tálalás előtt pedig gazdagon meghintik fahéjjal, de létezik mandula- vagy narancslikőrrel megbolondított változata is.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkrémhez:
Elkészítés: A tésztához a vajat a liszttel összemorzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot és a tojást is, és gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, majd egy 23 centis pitetálba vagy tortaformába belenyomkodjuk úgy, hogy magas pereme is legyen. majd egy villával megszurkáljuk, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 15-18 perc alatt megsütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni.
A tejkrémhez a tejet tűzre tesszük, hozzáadjuk a fahéjrudat és a citrom vékonyan lehámozott héját, felforraljuk. Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, a cukorral és a vaníliakivonattal habosra verjük, majd hozzáadjuk az étkezési keményítőt, a lisztet és a tejszínt, simára keverjük. A forró tejből 1 merőkanálnyit folyamatos keverés mellett hozzáadunk, majd az egészet a forró tejhez öntjük, és folyamatos kevergetés mellett sűrűre főzzük, majd a vajat hozzáadjuk, simára keverjük, kihalásszuk belőle a citromhéjat és a fahéjat, és a kihűlt pitealapra öntjük, hagyjuk kihűlni, és legalább 5-6 órára hűtőbe tesszük, hogy a krém teljesen megdermedjen.
Tálalás előtt gazdagon megszórjuk őrölt fahéjjal, és szeletelve tálaljuk.
Bár spenót egész évben kapható fagyasztott változatban, és ma már szerencsére nem csak a pürésített, szétázott formában, hanem levelesen is, apróbb, jól porciózható adagokban, tavasszal legalább egyszer érdemes a friss spenóttal is ételt készíteni. Annyire friss, zöld, harsány, és ha tudjuk ellenőrizni, hogy nem homokos, földes, akkor mindenképpen érdemes a frisset választani.
Míg nálunk leginkább fokhagymával és tejszínnel készül a spenót, addig a görögök újhagymával, reszelt citromhéjjal és mentával készítik, elképesztően finom és aromás, nagyon üde és izgalmas, egy kis fetával – vagy a nem eredetvédett, de nagyon hasonló, sokkal pénztárcabarátabb krémfehér sajttal – pazar párost alkot, ami leveles tésztába töltve egyszerűen mennyei. Praktikus partifalatnak, de salátának főételként is igazán ideális és zseniális ízkombináció, süthetjük teekrcsnek, háromszögekre vágva vagy akár egy nagy pitének – minden módon sikert arat.
Spenótos-fetás tekercs
Hozzávalók:
Elkészítés: A spenótot alaposan megmossuk, a vastagabb szárrészeket letépkedjük, durvára összevágjuk. Az újhagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, és a felolvasztott vajon egy serpenyőben kicsit megfuttatjuk, majd a spenótot több részletben hozzáadjuk, időnként átforgatva hagyjuk összeesni, majd újabb adagot adunk hozzá, és pár perc alatt addig pároljuk, míg a saját levét elfővi. Enyhén sózzuk – a feta elég sós -, borsozzuk, ráreszeljük a citrom héját, meghintjük a mentával, és a tűzről levéve rámorzsoljuk a sajtot. Hagyjuk kicsit hűlni, majd hozzákeverünk 1 villával felvert tojást.
A leveles tésztát kiterítjük, széltében megfelezzük, majd fele-fele arányban elosztjk rajtuk középen a spenótos keberéket, a tészták széleit visszahajtjuk a töltelékre, óvatosan megfordítjuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, lekenjük egy felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal, és éles késsel 2 centis szeletekre vagy akár ízlés szerint háromszögelre vágjuk, egymástól kicsit távolabb húzzuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében tálaljuk friss salátával, de langyosan is nagyon finom borozgatáshoz, beszélgetős partikra.
A frittata az olaszok rántottája, jellegzetessége, hogy egy kis liszt és sütőpor is van benne, és sütőben sütik. Kényelmesebb napokon reggelinek is tökéletes, de gyors vacsorának vagy könnyű ebédnek is ideális egy adag salátával, és rengeteg módon gazdagítható.
Most a tavaszi kedvenccel, spárgával készült, a tojásos masszát kétféle sajt, sima reszelt sajt – ami lehet semlegesebb trappista vagy pizzamozzarella -, illetve karakteresebb olasz sajtféle, gorgonzola ízesíti, és hogy még zöldebb és tavasziasabb legyen, így zöldborsó és egy kis finomra vágott petrezselyem is került bele. Csupa fehérje a tojásnak és a sajtoknak köszönhetően, mégis könnyű és laktató, tavaszias fogás izgalmas ízekkel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A spárgák vastagabb végeit meghajlítva letörjük a fás részt, majd 2-3 centis darabokra vágjuk. Enyhén sós, csipetnyi cukorral és pici citromlével ízesített forró vízbe tesszük a zöldborsóval együtt, majd forrástól számítva 4 percet főzzük, szűrőkanállal kiemeljük, és egy kivajazott tepsibe vagy sütőtálba tesszük. A finom főzővizet ne dobjuk el, tökéletes lesz zöldségleves alapjának, vagy a spárgacsokor maradékából főzhetünkbelőle levest.
Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, kézi habverővel felverjük, majd hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, sózzuk, borsozzuk, simára elkeverjük, majd a reszelt sajtot és a finomra vágott petrezselymet is hozzáadva átkeverjük, és a zöldségekre öntjük. Rácsípkedjük a gorgonzolát, és 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kibébe kicsit hűlni hagyjuk, majd ízlés szerint kockákra vagy szeletekre vágva tálaljuk, mellé ízlés szerint kenyeret és/vagy salátát kínálhatunk.
A savanyú, sós, keserű, édes négyes
Már kicsi korunkban megismertük az alapízeket, sőt, a padot koptatva azt is belénk vésték, melyiket hol érzékeljük a nyelvünk felületén. De akkoriban a fáma nem szólt még erről az ötödik ízről, amelyet „kínai, hús- és fehérjeízként” is emlegetnek. Pedig nem annyira új keletű a dolog, épp csak kevesen ismerik el a létezését, ami főként amiatt lehet, mert ez az íz önmagában nem érzékelhető, és számtalan ázsiai ételben megtalálható, amit mi, európaiak valami misztikus dolognak vélünk.
Az umami (természetesen) megtalálható a…
Vannak alapanyagok, amelyek tehát természetes formájukban tartalmazzák az umamiért felelős glutamátot, másoknál különböző konyhai technológiákkal: érleléssel, pácolással, lassú főzéssel vagy szárítással érik el ezt a speciális ízt.
Nevezzük nevükön a dolgokat!
A nátrium-glutamátot (vagyis az umami ízért felelős glutamátot), számosítva az E621-et, 1908-ban különítette el a többi íztől egy tokiói professzor: Kikunae Ikeda. Ő a négy alapíz mellett érzett még egy ötödiket, ami nem hagyta nyugodni, és amit addig egyetlen táplálkozáskutató sem azonosított.
A nátrium-glutamátról, az umamiról és az ízfokozókról itt olvashatsz tovább, érdemes! >>
