A csodás finomság nemcsak a spanyolok, de a mexikóiak és az argentinok kedvence is. Míg Európában inkább sűrű csokiszószba mártogatják a cukorban meghempergetett kukacka-fánkokat, addig a távoli kontinensen dulce de lechével, vagyis tejkaramellával kedvelik, de egyébként bármilyen lekvár is nagyon jól passzol hozzá.
A klasszikus recept szerint tejjel, vajjal és tojással készülő égetett tészta az alapja, de most egy még ennél is egyszerűbb és olcsóbb változatot próbáltunk ki: víz, liszt, szódabikarbóna, egy pici olaj és forró víz keverékéből sült a churros, igazi villámgyors és pofonegyszerű, pénztárcabarát recept, könnyű, gyorsan megsül, ízlés szerint pedig nemcsak kristálycukorba, hanem fahéjas vagy vaníliás cukorban is megforgatható.Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – liszt, só, szódabikarbóna – egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az olívaolajat és a forrásban lévő vizet, és gyors mozdulatokkal egy fakanállal simára keverjük. A tésztának ragacsosnak kell lennie, esetleg még egy kevés vizet adhatunk hozzá.
Bő napraforgóolajat forrósítunk. A tésztát habzsákba tesszük, és csillagcsőrös fejjel 10–15 centi hosszú darabokat nyomunk a forró olajba, késsel vagy ollóval elcsippentjük. Egyszerre 5-6 fánkocskát érdemes sütni, hogy ne ragadjanak össze, 3-4 perc alatt szép világosra sülnek.
Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd kristálycukorban megforgatjuk, és ízlés szerint csoki- vagy karamellszósszal tálaljuk.
A tökéletes tiramisu titka a jó minőségű mascarpone és a friss tojás, a jó kávé és némi likőr. A klasszikus tiramisuba általában Amaretto, vagyis mandulalikőr kerül, ezt a karácsonyi változatban narancslikőrre cseréltük, ráadásul a krémbe is reszeltünk narancshéjat, hogy illatosabb, téliesebb hangulatú legyen. A karácsony jegyében pedig mézzel édesítettük, ami krémesebbé és illatosabbá teszi.
Hogy igazán ünnepi legyen ez az amúgy is gazdag desszert, a rétegek között olvasztott csokoládéval locsoltuk meg, nem is akármilyennel: a sokféle illatos fűszerből álló mézeskalácsos keveréket használtuk hozzá, ezzel kevertük össze, illetve a tiramisu tetejére is került a kakaóporba egy kevés belőle. Mennyei!
Karácsonyi tiramisu
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a mézet, habosra keverjük, majd hozzákanalazzuk a mascarponét, belereszeljük a narancs héját, és simára, krémesre keverjük. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd először 2-3 kanálnyi habbal fellazítjuk a mascarponét, majd a maradék tojásfehérjét hozzáadva óvatosan összeforgatjuk.
A csokoládét megolvasztjuk gőz fölött, majd elkeverjük benne a mézeskalács-fűszerkeveréket. A kávét lefőzzük, és a narancslikőrrel együtt egy tálba öntjük.
A babapiskóták felét megmártjuk a likőrös kávéban, majd egy tál aljára lerakjuk, egy réteg mascarponés krémet simítunk rá, majd egyenletesen meglocsoljuk az olvasztott csokoládéval. A maradék piskótát is megmártjuk a kávéban, a krémre rakosgatjuk, majd befedjük a maradék mascarponés krémmel.
A hűtőbe vagy hűvös helyre tesszük néhány órára vagy egy éjszakára, hogy jól összeérjenek az ízek, majd tálalás előtt meghintjük mézeskalács-fűszerkeverék és kakaó keverékével.
A mascarpone zseniális alapanyag, ez tény, de lássuk be, hogy 45–50% zsírtartalommal bír, míg a sovány krémtúró 8–10%-kal általában, és ha jól kidolgozzuk a krémet, akkor szinte ugyanolyan lesz, mint az eredeti. Rendben, nem annyira selymes, de nagyon könnyű és krémes, ha pedig a cukor helyett sztéviára váltunk, akkor a szénhidrát mennyiségét is csökkenthetjük.
A desszert ízvilágán mindez nem változtat, hiszen azt úgyis a kávé, a vanília és a kakaó adja, de ha még könnyedebbé szeretnénk tenni, a kávé helyett használhatunk vízzel vagy rummal kicsit felhígított gyümölcspürét – málnát, szedret, epret – vagy narancslét, és rétegzéskor is rejthetünk bele gyümölcsdarabokat – úgy is nagyon finom lesz.
Könnyű tiramisu krémtúróval
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sztéviát és a vaníliarúd kikapart magjait, simára, habosra keverjük, majd a krémtúrót is hozzáadva alaposan összekeverjük. A 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, 3–4 evőkanálnyival fellazítjuk a túrókrémet, majd a többi tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk.
A babapiskótákat félbetörjük, megmártjuk a kávéban, és 4 tálkába rétegezzük a vaníliás krémmel.
Hűtőbe tesszük néhány órára, legjobb egy egész éjszakára, hogy a krém egy kicsit megdermedjen, majd kakaóporral meghintve tálaljuk.
Ezt a süteményt több formában is készítik: vagy körré formázzák, vagy a kisodort tésztát összesodorják, illetve csiga alakba feltekerik – ami mind az élet körkörösségét és folyamatosságát, a tavaszi újjáéledést szimbolizálja. A tésztát narancs teszi illatossá, vaj puhává, a tetejére pedig szezámmag kerül, ami a sülés során kissé megpörkölődik, és nagyon izgalmassá teszi ezt a finom és omlós sütit, amit első ránézésre kelt tésztának gondolhatnánk, pedig sütőporral készül, mégpedig pofonegyszerűen.
Görögországban leggyakrabban reggelire vagy uzsonnára fogyasztják kávé vagy tea mellé a húsvéti ünnepek alatt, de az asztalon is nagyon mutatós, akár tojástartónak is használhatjuk a finom sütikarikákat.
Koulourakia – görög húsvéti sütemény
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel 3-4 perc alatt jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojássárgát, majd ha elkeveredett, akkor a narancslevet és a sütőport, tovább keverjük, majd a tejet, a vanília-kivonatot és az alkoholt is hozzáadjuk.
Ha jól elkeveredett, akkor kikapcsoljuk a mixert, hozzáadjuk a keverékhez a lisztet, és egy spatulával elkezdjük összekeverni, majd amikor már nehezen megy, kézzel összedolgozzuk a tésztát, amíg könnyű és ruganyos tésztát kapunk.
A tésztát enyhén lisztezett munkafelületen 5 percet pihenni hagyjuk, majd maréknyi adagokat kiszakítunk a masszából, kézzel rudakká formázzuk, majd a két végét összecsippentjük, összenyomkodjuk, karikává formázzuk, és sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk. A tetejüket megkenjük 2 evőkanál víz és 1 tojássárga elhabart keverékével, és megszórjuk szezámmaggal.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15-18 perc alatt aranyszínűre sütjük.
A savanyú, sós, keserű, édes négyes
Már kicsi korunkban megismertük az alapízeket, sőt, a padot koptatva azt is belénk vésték, melyiket hol érzékeljük a nyelvünk felületén. De akkoriban a fáma nem szólt még erről az ötödik ízről, amelyet „kínai, hús- és fehérjeízként” is emlegetnek. Pedig nem annyira új keletű a dolog, épp csak kevesen ismerik el a létezését, ami főként amiatt lehet, mert ez az íz önmagában nem érzékelhető, és számtalan ázsiai ételben megtalálható, amit mi, európaiak valami misztikus dolognak vélünk.
Az umami (természetesen) megtalálható a…
Vannak alapanyagok, amelyek tehát természetes formájukban tartalmazzák az umamiért felelős glutamátot, másoknál különböző konyhai technológiákkal: érleléssel, pácolással, lassú főzéssel vagy szárítással érik el ezt a speciális ízt.
Nevezzük nevükön a dolgokat!
A nátrium-glutamátot (vagyis az umami ízért felelős glutamátot), számosítva az E621-et, 1908-ban különítette el a többi íztől egy tokiói professzor: Kikunae Ikeda. Ő a négy alapíz mellett érzett még egy ötödiket, ami nem hagyta nyugodni, és amit addig egyetlen táplálkozáskutató sem azonosított.
A nátrium-glutamátról, az umamiról és az ízfokozókról itt olvashatsz tovább, érdemes! >>
A Landfrauenwähe – vagyis a parasztasszony pitéje – többféle szezonális zöldség, szalonna vagy darált hús frissen gyúrt házi tésztába töltve, egy kis tejszínes-tojásos keverék fogja össze. Annak ellenére, hogy a tészta is házi, elkészítése nagyon egyszerű, a legtöbbet a sütő fog dolgozni.
A töltelék lényege, hogy minden belevaló nagyon apróra legyen vágva, így könnyen párolódik és sül majd át, minden mindennek átadja az aromáit. Aki nem akar pepecselni az aprítással, késes robotgéppel is elvégezheti pillanatok alatt ezt a dolgot. A mi piténkbe most apróra vágott húsos szalonna került, valamint sárgarépa, zeller, hagyma, póré és egy kis paradicsom, de használható ízlés szerint karalábé, kis káposzta, akár krumpli is, a lényeg, hogy legalább 3-4-féle zöldség színesítse ezt a rusztikus sós pitét.
Parasztasszony pitéje (Landfrauenwähe)
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A lisztet és a sót egy keverőtálba szitáljuk, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és gyors mozdulatokkal morzsásra dolgozzuk, hozzááöntjük a vizet, és gyúrás nélkül gyorsan összeállítjuk a tésztát, majd fél órát hűvös helyen pihentetjük.
A töltelékhez a zöldségeket meghámozzuk, és mindent nagyon apróra felkockázunk. A szalonnát is apróra vágjuk, majd egy serpenyőbe tesszük, kevergetve szép pirosra sütjük, hozzáadjuk a hagymát és az előkészített zöldségeket, átforgatjuk, és lefedve, közepes hőfokon kb. 5 percig pároljuk. Hozzáadjuk a finomra vágott petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, félretesszük.
A pihentetett tésztát kinyújtjuk, és egy kb. 30 centis pitetálat kibélelünk vele, villával megszurkáljuk, majd belekanalazzuk a szalonnás-zöldséges tölteléket. A tojásokat egy tálba felütjük, hozzáöntjük a tejszínt, kicsit sózzuk, szerecsendióval ízesítjük, villával felverjük, majd egyenletesen elosztjuk a tölteléken.
A zöldséges pitét 220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 35 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve pár percet pihentetjük, majd szeletelve tálaljuk.
Foszlós kelt tésztát persze mindig érdemes sütni, de ehhez a süteményhez sokféle babona is kapcsolódik. Az angolszász országokban nagypénteken sütik, és állítólag szerencsét hoz és előzi a rossz szellemeket – innen pedig már sejthető, hogy valójában egy ősi hagyomány jegyében készült eredetileg a mai hot cross bun őse, a tavasz eljövetelének köszöntésére, és a kereszt alakú díszítés eredetileg a négy évszakot szimbolizálta, majd ehhez kapcsolódott, illetve ezzel mosódott össze a Jézus megfeszítésének és a kereszténységnek a szimbóluma.
Ez az édes zsemle eredetileg nem csokis, hanem könnyű, hófehér, vajas kelt tészta, amibe gyakran kerülnek aszalt és kandírozott gyümölcsök, de ma már egyre kedveltebb a csokis változat is, ami igazán ünnepi és ellenállhatatlanul finom.
Csokis hot cross bun
Hozzávalók:
A keresztekhez:
Elkészítés: Az élesztőt a langyos tejhez adjuk a cukor felével, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben a lisztet, a kakaóport, a sót, a fahéjat és a maradék cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük. Hozzáadjuk a vajat, és ujjbeggyel elmorzsoljuk, majd a keverék közepébe egy mélyedést formázunk, beleöntjük az élesztős tejet és a tojást, és konyhai robotgép dagasztóspiráljaival tésztává dolgozzuk, amikor már jónak tűnik, hozzáadjuk a csokicsipszet vagy a felaprított csokoládét is. A tésztát gombóccá formázzuk, és konyharuhával letakarva, langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen picit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, és egyesével bucikká formázzuk, majd kivajazott vagy sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, letakarjuk, és még 30 percet kelesztjük.
A keresztekhez a lisztet és acukrot 3-4 evőkanál vízzel összekeverjük, majd egy kisebb zacskóba kanalazzuk, majd a zacskó sarkát kivágjuk, és keresztet nyomunk belőle a zsemlék tetejére.
A sütőt 200 fokra előmelegítjük, egy jénaiban vizet teszünk a sütő aljába, és betoljuk a zsemléket is, majd 180 fokra mérsékeljük a hőmérsékletet, és kb. 20 perc alatt megsütjük a zsemléket.
A megsült zsemléket hagyjuk kicsit hűlni, majd rácsra téve hagyjuk teljesen kihűlni.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry's Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Carpaccio
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belüle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
Nem tudom, mi ez a vonzódásom a kifőtt tészták ezen fajtájához, mondjuk a gnocchit – magyarosan nudlit 🙂 – is minden formában szeretem.
De vissza a nokedlihez: úgy tudom, ezt az osztrákok is a sajátjuknak vallják, bár ők leggyakrabban tejjel készítik. És meg is variálják sokféleképpen, én ezt a most következőt sok különböző recept alapján készítettem. Plusz kicsit a saját ízlésem szerint alakítottam, nagyon finom lett.
Baconös, újhagymás, sajtos nokedli
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A lisztet összekeverjük 1 teáskanál sóval, beleütjük a tojást. Hozzákeverünk annyi vizet, hogy sűrű, de fakanállal még keverhető masszát kapjunk (nokedlitészta-állagút), nem kell, hogy teljesen sima legyen.
Egy nagyobb fazekat 3/4-ig töltünk vízzel, felforraljuk, nokedliszaggatóval beleszaggatjuk a tésztát. Mikor a tetejére jöttek, egyszer-kétszer megkeverjük, majd leszűrjük. Hideg vízzel átöblítjük, míg teljesen kihűl, majd 1 evőkanál olajjal összeforgatjuk (így előre is el lehet készíteni).
Közben egy száraz serpenyőben illatosra pirítjuk a tökmagot, félretesszük.
A bacont felkockázzuk, az újhagymát karikákra vágjuk. Egy nagy serpenyőben vagy wokban kiolvasztjuk a bacon zsírját, 1 evőkanál olajjal segíthetünk neki. Mikor elkezd a széle pirulni, hozzáadjuk a felkarikázott chilit és a hagymák nagy részét, egy kicsit félreteszünk díszíteni. Párszor megkeverjük, hozzáadjuk a nokedlit. Ezt is kis ideig pirítjuk, közben kis kockákra vágjuk a sajtot.
Megkóstoljuk a serpenyőben lévőket, ha kell, megsózzuk és alaposan megborsozzuk. Beleszórjuk a sajtkockákat, többször átkeverjük, míg megolvadnak.
Tálaláskor egy adag sajtos, baconös nokedlit tányérra szedünk, a maradék hagymával és a tökmaggal díszítve tálaljuk. Savanyúsággal az igazi!
Ez az isteni finomság pedig valójában az egyik legegyszerűbb édesség. Négy olyan alapanyagra van hozzá szükség, ami minden háztartásban megtalálható – ezek pedig a rizs, a tej, a cukor és az étkezési keményítő (általában kukoricakeményítő). Ezen kívül pedig csak egy kis vízre, csipet sóra van szükség, illetve ízlés szerint egy kis fahéjra vagy vaníliára, de a fűszerek akár el is hagyhatók, bár jót tesz a krémes desszertnek egy kis illatos aroma.
Az alaprecept persze tovább is gondolható fűszervonalon mozogva: tehetünk bele egy kis tört kardamomot, őrölt gyömbért, mézeskalács fűszerkeveréket, aranysárgává varázsolhatjuk egy kis kurkumával, vagy éppen egzotikussá tehetjük 1-2 evőkanál narancsvirágvízzel vagy rózsavízzel.
A sütlac néven ismert sült tejberizs elkészítése nem 5 perc, hiszen főzni, sütni és hűteni is kell, de csak az első munkafázisban kell mellette állni, a többi szinte magától megy – a végeredmény miatt mindenképp megéri ezt a kis időt rászánni!
Török tejberizs sütőben sütve
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst megmossuk, majd egy lábasba tesszük, felöntjük a vízzel, és elkezdjük főzni. Amikor magába szívta a vizet, hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve, takarékon főzzük 10 percig.
Közben az étkezési keményítőt egy kevés vízzel elkeverjük, a tejberizshez öntjük, még 2-3 percet főzzük kevergetve, majd egy csipet sót és a cukrot, egy kevés őrölt fahéjat is hozzáadunk, és még 2-3 percig főzzük.
Ezután tűzálló tálkákba elosztjuk a tejberizst, egy nagyobb tepsibe állítjuk, félig feltöltjük vízzel, hogy vízgőzben süljenek a pudingok, és 180 fokra előmelegített sütőben 35–40 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük, mert úgy a legfinomabb.
A tejespite nem csak nálunk ismert édesség, hiszen olyan egyszerű és annyira alapvető hozzávalókból áll, mint a tojás, a cukor, a liszt és a tej. A franciáknál is nagyon népszerű, ők clafoutis-nak (ejtsd: klafuti) hívják, és annyiban tér el a mi tejespiténktől, hogy tejszínt és olvasztott vajat is tesznek bele, amitől a végeredmény még rezgősebb és lágyabb, hiszen maga a tészta jóval gazdagabb.
Az alapváltozatba most egy kis extra olvasztott étcsokoládé és kakaópor is került, ettől isteni csokis lett, és már sülés közbe belengik a konyhát a mennyei illatok. A türelmetlenebbek langyosan is megkóstolhatják már, de akkor igazán finom, ha hagyjuk teljesen kihűlni, majd a hűtőben még egy kicsit pihentetjük.
Csokis clafoutis cseresznyével vagy meggyel
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot és egy csipet sót, és kézi habverővel simára, kissé habosra keverjük. Hozzáadjuk a kakaóporral vegyített lisztet, csomómentesre keverjük, majd mehet bele az olvasztott vaj és csokoládé keveréke, a tej és a tejszín, ezekkel is elkeverjük.
Kikent, lisztezett tepsibe vagy sütőtálba öntjük, és 180 fokos sütőben légkeverés mellett 25-30 perc alatt megsütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, és ha lehet, még pár órára a hűtőbe tesszük, hogy kissé megdermedjen és jól lehűljön.
Felszeletelve, porcukorral meghintve tálaljuk.
Pedig nagyon egészséges a kelkáposzta, kalóriaszegény – 100 g mindössze 30 kcal energiát tartalmaz –, A-, B-, C- és E-vitaminokban gazdag, és ásványi anyagokban is jól teljesít – sok kalciumot és vasat tartalmaz, ami a nőknek különösen fontos a csontritkulás és a vérszegénység miatt. Emellett kevésbé puffaszt, jobban emészthető, mint a fejes káposzta.
Az olaszok nagyon egyszerűen – és persze istenien – készítik, forrázva és párolva, a legegyszerűbben fűszerezve, sóval, borssal, kis olívaolajjal, köretként tálalva, de a népszerű verza ugyanígy készülhet fodros kellel vagy mángolddal, akár kínai kellel is, a párolási idő változik csak, attól függően, mennyire gyorsan puhul az adott zöldség.
Az alaprecept persze variálható – köszönet érte Giuseppinának! –, jól illik hozzá egy kis őrölt vagy egész kömény vagy római kömény, illetve meglocsolhatjuk egy kis citromlével is tálalás előtt, vagy akár egy kis fokhagymás joghurttal is tálalhatjuk. Melegen és hidegen is nagyon finom, nem mellesleg szuperegészséges!
Verza – olasz zöld köret kelkáposztával
Hozzávalók: kelkáposzta, fokhagyma, só, bors, olívaolaj
Elkészítés: A kelkáposzta külső leveleit lefejtjük, félbevágjuk, a torzsáját kivágjuk, majd a leveles részt kisebb darabokra kockázzuk. Pár percre forró, sós vízbe tesszük, majd leszűrjük (a főzőlevet felhasználhatjuk egy zöldségleveshez vagy rizottóhoz is).
Egy lábasba kevés olívaolajat öntünk, ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott fokhagymát és a forrázott kelkáposztát rátesszük, összeforgatjuk, és kis vizet aláöntve takarékon összepároljuk, lefedve, időnként átforgatva.
Ha igazán finomat szeretnénk, tényleg lassú tűzön készítsük, akár 40–45 percet párolva, tálalás előtt kis citromhéjat ráreszelve, citromlével meglocsolva, sóval, borssal fűszerezve.
