De ez a zöld mártás bőven többet tud, és nem csak steak mellé érdemes kipróbálni, hanem bármilyen húsféle, hal vagy akár sült zöldség, sajt mellé is. Nincs autentikus receptje, sokféle módon készítik, annyiban azonban minden változat megegyezik, hogy az alapja fokhagyma, petrezselyem, olaj és citrom vagy ecet, ami egy kicsit savassá, frissé teszi. Ezek mellett gyakori ízesítője még az oregánó, a koriander, a csili és a hagyma is, ezek aránya is változhat.
Klasszikusan mozsárban törik össze a chimichurri (ejtsd: csimicsurri) belevalóit, egészen pépesre, krémesre, a pestóhoz hasonlóan – és hát lássuk be, valójában tényleg rokon a két szósz -, de ma már egyszerűbb, ha egy késes robotgéppel végeztetjük el a munka java részét. Lehet, hogy szentségtörésnek számít, de a mi kedvenc változatunkba egy zöldségleveskocka is kerül, így még több íz kerül a mártásba, ráadásul ez egy kis tartást és krémességet is ad ennek az isteni szósznak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát és az újhagymát megtisztítjuk, nagyjából összevágjuk a petrezselyemmel együtt. A fokhagymát késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olajat, az ecetet és a vizet, és addig mixeljük, amíg a fokhagyma egészen pépes lesz. Ezután az összes többi alapanyagot hozzáadjuk, a leveskockát belemorzsoljuk, és addig mixeljük, amíg sűrű szószt kapunk.
A hűtőben pár napig eláll, ízlés szerint húsukhoz, halakhoz, sült zöldségekhez vagy szendvicsekhez használhatjuk.
A mustárleves, vagyis a mosterdsoep nagyon kedvelt krémleves Hollandiában, szinte alig kell hozzá valami, és gyorsan el is készül, a végeredmény pedig egy nagyon krémes, kellemesen pikáns, melengető és tartalmas leves. Természetesen többféle recept van, a közös mindben a póréhagyma és a magos mustár, de vannak, akik liszttel, mások krumplival sűrítik, adnak neki textúrát.
Az alapreceptben tejszín adja a leves krémességét, de gazdagítható egy kis krémsajttal, kockasajttal, főzhető bele más zöldség – sárgarépa, fehérrépa, paszternák vagy zeller is –, ha pedig valaki még pikánsabban szeretné, kis citromlevet is adhat hozzá. Tálalható így magában is, de megszórhatjuk krutonnal, fűszervajban megpirított zsemlekockával, adhatunk hozzá bacon- vagy kolbászcsipszet.
Diétázók vagy vegánok, laktózérzékenyek nyugodtan kiválthatják a vajat és a tejszínt kókuszzsírral és kókusztejszínnel, próbáltuk már úgy is, a végeredményen nem érződik a különbség: nagyon kellemes, krémes, melengető, isteni finom!
Hozzávalók:
Elkészítés: A póréhagymát és a krumplit megtisztítjuk, a pórét vékony karikákra, a krumplit apró kockákra vágjuk.
A vajat egy fazékban felolvasztjuk, rádobjuk a pórét és a krumplit, pár percig kevergetve dinszteljük, majd felöntjük a levessel (vagy vízzel, és leveskockát adunk hozzá), és addig főzzük, míg a krumpli megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a mustárt, és a levest botmixerrel krémesítjük, majd a tejszínt hozzáöntjük, ízlés szerint picit sózzuk, borsozzuk, és egyet forralunk rajta, majd tálalhatjuk is.
A klasszikus melegszendvicsek és toastok mellett érdemes néha frissíteni a szendvicsrepertoárt. A bruschetta lehet hideg, de éppen meleg is, ha az évszak vagy az idő úgy kívánja, így pedig már rokonítható a melegszendvicshez is.
A legegyszerűbb változata, amikor a megpirított kenyérszeletkét még forrón bedörzsölik fokhagymával, kis olívaolajjal meglocsolják, és már kész is. Van, amikor érett paradicsommal is átdörzsölik, vagy nagyon apróra vágva kerül az aromás paradicsom a pirítós tetejére némi bazsalikom kíséretében. Egyszerűsége ellenére csodásan finom, ez a változat talán a legismertebb.
Szinte bármi kerülhet a pirított kenyérkék tetejére: sült zöldségek, pácolt gomba, érlelt sonka, aszalt paradicsom vagy olajban érlelt articsóka. Az egyik legfinomabb – és mindenféle előzetes rákészülés nélkül elkészíthető – változat a fűszeres pirított gombával megpakolt bruschetta, ami akár könnyű vacsora is lehet egy kis salátával tálalva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, félbevágjuk. A vajat egy serpenyőben felolvasztjuk, rádobjuk a római köményt, a kakukkfüvet és a gombát, időnként megkeverve pirítani kezdjük. Viszonylag sok levet ereszt, ezt elfőzzük, közben pirulgat a gomba. Végül meglocsoljuk citromlével, sózzuk és borsozzuk, lehúzzuk a tűzről.
A bagettet felszeleteljük, a kenyérszeleteket egy sütőlapra tesszük, megcsepegtetjük olívaolajjal, és grill fokozaton 5-6 percre betoljuk a 180 fokos sütőbe. Ha megpirultak a kenyérkék, kivesszük, és még melegen lelkiismeretesen bedörzsöljük a fokhagymával, majd a tetejükre kanalazzuk a sült gombát.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint egy kis parmezánt is reszelhetünk a tetejükre.
Tipp: Nagyon finom és kissé tartalmasabb úgy is, hogy a gomba alá 1-1 kanál ricottát teszünk!
A számunkra kissé fura nevű édesség szó szerint sajtos süteményt jelent (ost – sajt, kaka – keksz, sütemény), de valójában egyfajta túrófelfújtról van szó, ami langyosan a legfinomabb. Nagyon friss sajtból, vagyis a beoltott tej leszűrésekor kinyert túróból készül, és őrölt mandula teszi különlegessé. Nagyon krémes és könnyű finomság, akkor tökéletes, ha szép aranybarnára sül, és remegős az állaga. Úgy tartják, ha túl forró fogyasztáskor, akkor nem jön ki minden íze a sütinek, hidegen pedig túl kemény az állaga – langyosan viszont pont jó!
Hagyományosan tejszínhabbal tálalják, télen lekvárt vagy gyümölcsragut, áfonyaszószt kínálnak hozzá, de nyáron friss eper a kötelező kísérője, amit vékonyan felszeletelnek, és kevés porcukorral és csipetnyi őrölt feketeborssal(!) hagynak picit állni, ami így nagyon izgalmasan fűszeres lesz, majd ezzel koronázzák a remegős, langyos túrós desszertet.
Mindenképpen érdemes kipróbálni, mert nagyon egyszerű és finom, ráadásul az alábbi recept rizsliszttel készül, így gluténmentes étrendbe is bátran beilleszthető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos habverővel jó habosra felverjük. Hozzáadjuk a darált mandulát, a rizslisztet és a tejszínt, ezekkel is tovább verjük 1-2 percet, majd a túrót is hozzáadjuk kanalanként.
Kivajazott sütőtálba öntjük, és 175 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett kb. 1 óra alatt megsütjük, ha nagyon pirulna a teteje, akkor alufóliát terítünk rá.
A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, majd langyosan szeleteljük és tálaljuk, kis tejszínhabot, lekvárt, esetleg gyümölcsragut kínálhatunk hozzá.
Siena városából származik a panforte vagy más néven panpepato, mégpedig ugyancsak régről, 1205-ből származó írásos feljegyzések említik mint fizetőeszközt. Nem is csoda, hiszen annyi értékes finomság van belepakolva: rengeteg olajos mag, méz és sok fűszer, ráadásul ez utóbbiak, a különféle fűszerek is ugyancsak ritkaságnak és kincsnek számítottak abban az időben. Toszkánában egész évben készítik és árulják, de karácsonykor egész Olaszországot elárasztja ez a bőséget jelképező mennyei manna.
Rengeteg változata létezik, hiszen a magok és a fűszerek is jól variálhatók, ma már leggyakrabban csokoládé is kerül bele. Különlegessége, hogy a fűszerek között szerepel a bors is, innen is jön a neve: a panforte erős kenyeret, a panpepato pedig borsos kenyeret jelent. Csak enyhén érezhető, de nagyon izgalmassá teszi, jó ellenpontot ad az édes és isteni finom süteménynek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt 170 fokra melegítjük. Az összes diófélét egy tepsibe terítjük, és 10 percre a sütőbe toljuk, közben egyszer átforgatjuk, összekeverjük. Ha kész, kivesszük és hűlni hagyjuk, a sütő hőmérsékletét 130 fokra mérsékeljük.
Közben a mézet és a porcukrot egy kis lábasba tesszük, és gyenge hőfokon melegíteni kezdjük. Addig kevergetjük, amíg a porcukor teljesen felolvad. Óvatosan, mert a méz könnyen megég! Ha a cukor felolvadt, levesszük a tűzről, hozzáadjuk az apróra vágott étcsokoládét, és addig keverjük, amíg teljesen felolvad.
A pirított magvakat egy keverőtálba tesszük, hozzáreszeljük a narancs héját, hozzáöntjük a csoki-mézes keveréket, a lisztet és az összes fűszert, és alaposan összeforgatjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe egy 20 centi átmérőjű tortagyűrűt állítunk, vagy ennek megfelelő méretű tepsit sütőpapírral kibélelünk, beleöntjük a csokis-magos keveréket, a tetejét elsimítjuk, és 30 percre betoljuk a 130 fokos sütőbe.
Ha kész, kivesszük, és hagyjuk teljesen kihűlni, majd kés segítségével körbevágjuk a gyűrű belső oldalán, leemeljük a gyűrűt, a panfortét pedig meghintjük porcukorral. Vékony szeletekre vágva tálaljuk.
Míg a franciák desszertje tejszínnel és vaníliával készül, addig a katalán krém tejjel, fahéjjal és citrom vagy narancs reszelt héjával, más ízvilág. Ráadásul a creme brulée-t klasszikusan vízfürdőben illik megsütni, hosszan és viszonylag alacsony hőfokon, ezzel szemben a spanyolok desszertkedvence folyamatos keverés mellett pár perc alatt egy lábasban elkészül.
Ez a házi tojásos tejpuding önmagában is ellenállhatatlanul finom, akár másképp is ízesíthető, fűszerezhető ízlés szerint, de igazán különlegessé a roppanós karamell teszi a tetején. Ehhez régen egy átforrósított vaslapot használtak, de szerencsére ma már segítségünkre van a konyhai lángszóró pisztoly, amivel pillanatok alatt karamellé varázsolhatjuk a cukrot a katalán krém és a creme brulée tetején.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy lábasba öntjük, felforraljuk, majd hozzáadjuk a cukor felét, a fahéjat és a narancs reszelt héját, és a tűzről levéve, lefedve 15-20 percet pihentetjük, hogy a tej átvegye a fahéj és a narancs aromáit.
A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a maradék cukrot, simára keverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzáadjuk, és ezzel is csomómentesre keverjük.
A meleg, de már nem forró tejet szűrőn keresztül 2-3 részletben a tojásos keverékhez adjuk, mindig elkeverjük, hogy a tojás ne ugorjon össze, majd az egészet visszaöntjük a lábasba, és közepes tűzön, folyamatosan keverve selymes, sűrű krémmé főzzük. Vigyázat, könnyen lekaphat, és akkor pocsékba ment az egész.
A pudingot tálkákba öntjük, a tetejükre fóliát teszünk úgy, hogy a krém felületére simítjuk óvatosan, így nem bőrösödik meg hűlés közben. Ha kihűlt, hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de akár egy egész éjszakára, hogy jól lehűljön, és elérje az ideális állagát.
Tálalás előtt a fóliát óvatosan lehúzzuk a tetejükről, egyenletesen meghintjük kristálycukorral, és konyhai karamellizáló vagy flambírozó pisztollyal megolvasztjuk és karamellizáljuk a cukrot. Pár percet hagyjuk, amíg a hideg krém tetején megkeményedik a karamell, majd tálalhatjuk is.
Jó, oké, nyilván bármilyen szendvicset lehet ebédre is fogyasztani, de ezeket annyira megpakolják minden földi – és vízi – jóval, hogy egy teljes értékű és bőséges fogás válik belőlük, amit az egyszerűség kedvéért késsel-villával fogyasztanak, hiszen a kenyér szinte ki sem látszik a sok rávalótól.
Ez a szendvics ráadásul komoly múlttal rendelkezik. Anno a vikingek a dán kenyeret hússal és hagymával ették, majd a középkorban vaj is került a szeletekre, valamivel később már bőséges feltéttel látták el azokat.
A munkásoknak kellett az energia, a jómódúaknak pedig kellett valami mutatós ínyencség a svédasztalra. Megint mások a maradékokat szerették volna újrahasznosítani, amit egyébként tesznek a mai napig is. Nem ritka, hogy az előző napi fogásból megmaradt krumpli, hús, hal, tojás vagy zöldségek, esetleg ezek kombinációja kerül a szendvicsre. Egy kevés öntet, gyümölcs, savanyú uborka, metélőhagyma vagy kapor, és kész is a tökéletes és tökéletesen laktató fogás.
Persze az sem mindegy, hogy milyen a kenyéralap! Ezek a szendvicsek ugyanis mindig szigorúan magvakkal dúsított, tömör szerkezetű rozskenyérből készülnek, amit itthon sajnos sokan nem kedvelnek fojtóssága miatt. Szerintem azonban csak megszokás kérdése, és ennyi feltéttel körítve biztosan nem lesz az a száraz érzésünk egy-egy falat után, plusz sokkal egészségesebb is, mint búzalisztes társai és ezek mellett igen jól eltartható.
Ha otthon készítenétek el, variáljátok bátran az ízeket és textúrákat. Kísérletezzetek. Csupán egyetlen szabályt tartsatok csak be: hogy minőségi, magvas kenyér legyen a kreáció alapja!
Akik szeretik az ázsiai ízeket, azoknak nem ismeretlen a szezámolaj, a halszósz vagy a gyömbér, és szerencsére ezek ma már egyre könnyebben beszerezhetőek a szupermarketek tematikus hetein vagy a hiperekben állandó jelleggel. Kiadósak, hosszan kitartanak, nem romlékonyak, és változatosabbá tehetik ételeinket.
Most egy thai marhahúsos serpenyős vagy wokos isteni finom, gyors és egyszerű, színes és szaftos receptet mutatunk, amit tálalhatunk rizzsel vagy tésztával is. Thai bazsalikommal készült, ami kertészetekben könnyedén beszerezhető cserepes változatban, kicsit ánizsosabb illatú, fűszeresebb, mint a hagyományos bazsalikom, de ennek hiányában persze a sima bazsalikommal is készíthetjük.
Hozzávalók:
Elkészítés: A marhahúst egészen vékony csíkokra vágjuk, a megtisztított hagymát félfőre, a húsos paprikákat szintén csíkokra vágjuk. A szószhoz a szóját, a halszószt, a csiliszószt és a mézet összekeverjük, majd az étkezési keményítőt is hozzákeverjük.
Egy nagy serpenyőben vagy wokban felforrósítjuk a szezámolajat, hozzáadjuk a marhahúst, 3-4 percig sütjük időnként megkeverve, majd hozzáadjuk a hagymát és a paprikákat, és néha megkeverve hagyjuk egy kicsit összeesni, közben megtisztítjuk és lereszeljük a fokhagymát és a gyömbért, ezt is hozzáadjuk, alaposan összeforgatjuk, majd hozzáöntjük a szószt, és kevergetve még 1 percet főzzük, amíg besűrűsödik. Végül hozzáadjuk a bazsalikomot és az apróra vágott friss vagy őrölt szárított csilit, még egyszer átforgatjuk.
Párolt rizzsel tálaljuk, de készíthetjük tésztával is, amivel még a wokban, vagy serpenyőben összepirítjuk.
De nem az. Angol nyelvű leírásokat találtam, amiknek a közös része az volt, hogy a tölteléket ropogós leveles tésztakéreg ölelte körbe. Általában édes sütemények, de találtam pár húsos pitét is.
Maradék sült húst szerettem volna felhasználni, ehhez pedig ideális ez a recept. Aztán megnéztem, mi van a hűtőben, és ez lett belőle. 🙂 Mutatós, egyszerű, finom, salátával tálalva ideális ebéd, vacsora, de még vendégváró is lehet.
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy lábasban felolvasztjuk, enyhén megpirítjuk rajta a karikákra vágott újhagymát, majd hozzáadjuk, átforgatjuk az apró darabokra tépkedett húst, langyosra hűtjük.
Egy tálban a húst elkeverjük a felaprított zöldfűszerekkel, az összetört fetával és 1 tojással. Annyi tejszínt keverünk hozzá, hogy jól formázható, de nem folyós masszát kapjunk (ha mégis ilyenre sikerülne, pár evőkanál zsemlemorzsával segítsünk rajta.
A leveles tésztát 4-5 mm vékony téglalapra nyújtjuk. Hosszában a közepére halmozzuk a masszát, a két hosszabb szélét egymás tükörképekét ferdén bevágjuk. Először a két végét, majd a bevágott részeket copfszerűen behajtogatjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
A sütőt 180 fokra előmelegítjük, a húsos pitét a maradék, felvert tojással megkenjük, aranybarnára sütjük.
Kihűlve vagy langyosan szeleteljük, salátával – nálunk kukoricasaláta – fogyasztjuk.
Forrás: Hajós Ágnes
Állagra olyan, mint egy rezgős puding, hófehér és hűsítő kanalazgatni való, csupa krém az egész, mesésen finom és olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran nekiállhatnak: igazi stresszmentes recept, nem lehet elrontani, ha betartjuk az arányokat és a pihentetési időt. A panna cotta szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen pontosan erről van szó, vagyis egy zselatinnal elkevert, majd jól lehűtött, remegősre, pudingosra hűlt édes tejszínről – most egy kis tejjel lazítva, lájtosabbra véve.
Az olasz alapváltozatban csupán vanília ízesíti a selymes tejszínkrémet, de érdemes valamilyen karakteres fűszerrel is feldobni, illetve egy kis szezonális gyümölcsből főzött raguval. Most pár szem kardamommal és friss eperrel készült, nagyon jól passzolnak egymáshoz, de gyömbérrel, csillagánizzsal vagy akár egy fahéjjal is készíthetjük, a gyümölcsraguhoz más bogyóst, málnát, áfonyát is használhatunk – vagy amit épp kínál a szezon.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinport egy tálkába tesszük, hozzáadunk 3 evőkanál vizet adunk hozzá, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy a zselatin felpuhuljon. Közben a tejet és a tejszínt egy kisebb lábasba öntjük, hozzáadjuk a kés fokával megroppantott kardamomhüvelyeket, a cukrot és a vanília-kivonatot, forrpontig hevítjük kevergetve, majd a tűzről levéve 5 percet pihentetjük.
A tejszínes keveréket átszűrjük, hozzáadjuk a zselatint, és kézi habverővel addig keverjük, míg a zselatin teljesen feloldódik, majd poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Az eperszószhoz a gyümölcsöt megmossuk, kicsumázzuk, majd negyedekbe vagy cikkekre vágjuk mérettől függően. Kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a fehér rumot – vagy vizet – és a vaníliás cukrot, villával kicsit átnyomkodjuk, és 6-8 perc alatt krémesre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor az eperrel koronázzuk a csupa krém rezgős panna cottákat, ízlés szerint kínálhatunk még mellé pluszban a finom gyümölcsraguból.
A clafoutis (ejtsd: kláfuti) leginkább a mi tejes piténkre hasonlít, valahova az omlett és a felfújt közé sorolható leginkább, tojás, tej vagy tejszín és egy kevés liszt keverékéből készül, pofonegyszerű és pillanatok alatt elkészül. Az alaptészta a végtelenségig variálható, gyakorlatilag bármilyen fűszerrel és zöldséggel működik, sőt húsimádók csirkedarabokkal, aprított sonkával vagy kolbászdarabkákkal is gazdagíthatják.
Ez a sós clafoutis cukkinival és kétféle sajttal készült, a keverékbe tejszín került, így még lágyabb, selymesebb, a sajttól és a fűszerektől illatos, melegen, langyosan és hidegen is nagyon finom, előételnek, falatkűnak, köretnek is tökéletes, de egy jó salátával önmagában laktató főétel lehet. A cukkinit mindenképpen érdemes külön egy kicsit lepirítani, így nem ereszt levet sütés közben, és sokkal intenzívebb is lesz az íze a pitében!
Cukkinis-sajtos clafoutis
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik végeit levágjuk, vékonyan felkarikázzuk, a fokhagymát meghámozzuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a cukkinit, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverve 5-6 perc alatt kicsit lepirítjuk, majd félretesszük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejszínt, a lisztet, a bazsalikomot és a reszelt sajt felét, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, majd kézi habverővel simára keverjük, majd összeforgatjuk a cukkinivel.
Egy pitetálat olajjal vékonyan kikenünk, beleöntjük a keveréket, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20-25 percig sütjük, majd a tetején elosztjuk a kecskesajtot, és még néhány percre visszatoljuk a sütőbe.
A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk hűlni és dermedni, majd szeletelve tálaljuk magában, vagy salátát is kínálhatunk hozzá, ha főételként fogyasztjuk.
Bár spenót egész évben kapható fagyasztott változatban, és ma már szerencsére nem csak a pürésített, szétázott formában, hanem levelesen is, apróbb, jól porciózható adagokban, tavasszal legalább egyszer érdemes a friss spenóttal is ételt készíteni. Annyire friss, zöld, harsány, és ha tudjuk ellenőrizni, hogy nem homokos, földes, akkor mindenképpen érdemes a frisset választani.
Míg nálunk leginkább fokhagymával és tejszínnel készül a spenót, addig a görögök újhagymával, reszelt citromhéjjal és mentával készítik, elképesztően finom és aromás, nagyon üde és izgalmas, egy kis fetával – vagy a nem eredetvédett, de nagyon hasonló, sokkal pénztárcabarátabb krémfehér sajttal – pazar párost alkot, ami leveles tésztába töltve egyszerűen mennyei. Praktikus partifalatnak, de salátának főételként is igazán ideális és zseniális ízkombináció, süthetjük teekrcsnek, háromszögekre vágva vagy akár egy nagy pitének – minden módon sikert arat.
Spenótos-fetás tekercs
Hozzávalók:
Elkészítés: A spenótot alaposan megmossuk, a vastagabb szárrészeket letépkedjük, durvára összevágjuk. Az újhagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, és a felolvasztott vajon egy serpenyőben kicsit megfuttatjuk, majd a spenótot több részletben hozzáadjuk, időnként átforgatva hagyjuk összeesni, majd újabb adagot adunk hozzá, és pár perc alatt addig pároljuk, míg a saját levét elfővi. Enyhén sózzuk – a feta elég sós -, borsozzuk, ráreszeljük a citrom héját, meghintjük a mentával, és a tűzről levéve rámorzsoljuk a sajtot. Hagyjuk kicsit hűlni, majd hozzákeverünk 1 villával felvert tojást.
A leveles tésztát kiterítjük, széltében megfelezzük, majd fele-fele arányban elosztjk rajtuk középen a spenótos keberéket, a tészták széleit visszahajtjuk a töltelékre, óvatosan megfordítjuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, lekenjük egy felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal, és éles késsel 2 centis szeletekre vagy akár ízlés szerint háromszögelre vágjuk, egymástól kicsit távolabb húzzuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében tálaljuk friss salátával, de langyosan is nagyon finom borozgatáshoz, beszélgetős partikra.
