Az alfajores (ejtsd: alfahoresz) Argentína kedvenc süteménye, eredetileg a spanyol hódítók vitték magukkal, de a keksz történek bája, hogy ők pedig az észak-afrikai araboktól, móroktól vették át még korábban, és nem csak kilométerben tett meg nagy utat, de összetevőiben is nagy változásokon ment keresztül az évszázadok során. A mai argentin változat lényege, hogy a keksz liszt és kukoricakeményítő keverékéből készül, ettől nagyon omlós és könnyű, és töltelékként sűrű tejkaramellát, úgynevezett dulce de lechét használnak, majd az egészet még kókuszreszelékben meghempergetik – a kókusz a karamellre tapad, és isteni ízkombináció és egy ugyancsak mutatós töltött keksz a végeredmény.
A fantasztikusan sűrű és illatos, ragacsos finomság, a tejlekvárnak is nevezett dulche de leche úgy készíthető el a legegszerűbben, ha konzerv sűrített tejet dobozostul vízben főzünk, mindjuk jó sok idő, 2-3 óra is szükséges hozzá, viszont minimális munkával készül, és isteni finom máshoz is, akár fagyikelyhet, gyümölcssalátát, palacsintát is megbolondíthatunk vele.
Hozzávalók:
A tésztához:
A tejkaramellhez:
Valamint:
Elkészítés: A tejkaramellel érdemes kezdeni, mert ez elég időigényes: a konzerv sűrített tejet egy kuktába vagy lábosba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy a doboz 2/3 részéig érjen. Lefedjük, és főzni kezdjük: kuktában 45 perc, sima lábasban 2 óra alatt készül el. Kivesszük, hagyjuk kihűlni, majd kibontva átkeverjük.
Közben a lágy vajat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a porcukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a tojásokatés a tojássárgát, ezzel is tovább keverjük, majd a lisztet és az étkezési keményítőt hozzászitáljuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk. Téglalappá formázzuk, frissen tartó fóliába csomagoljuk, és a hűtőbe tesszük 30 percre.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen, kicsit meglisztezve fél centi vékonyra nyújtjuk, és köralakú kiszúróval vagy egy pohárral kiszúrjuk, a maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, szaggatjuk… Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, és 160 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt szép világosra sütjük, majd a sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
A kekszeket megtöltjük a sűrű karamellkrémmel, majd kókuszreszelékbe forgatjuk, és azonnal kóstolhatjuk is.
Pár egyszerű alapanyaggal és gyorsan isteni fogást varázsolni – ebben (is) rejlik az olasz konyha zsenialitása. Ha a gnocchit maradék főtt krumpliból mi magunk készítjük, akkor sem túl hosszadalmas, de sietős napokra szerencsére készen kapható változatban is betározhatunk belőle, ez tényleg percek alatt kész, és míg megfő, addig egy feljavított, selymes szószt is elkészíthetünk mellé.
A leszűrt tészta a szósszal önmagában is tökéletes, de ha igazán jót akarunk magunknak, akkor pár precre betoljuk még a sütőbe, így egyrészt az olvadt sajt fejedelmi finomságot ad neki, másrészt az ízek kicsit összeérnek, a szósz pedig selymesen sűrűre sül, közben pedig még egy kis salátát is összedobhatunk mellé…
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a gnocchinak bő vizet teszünk fel. A fokhagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük.
Egy serpenyőbe 3 evőkanál olívaolajat öntünk, beletesszük a fokhagymát, és lassan felmelegítjük, hogy a fokhagyma kiadja az aromáit, majd amikor kezd pirulni, szűrőkanállal kivesszük a fokhagymát, az olajhoz adjuk a csilipelyhet, majd a paradicsomot hozzáadjuk, átkeverjük, és felforraljuk. Közben a vizet sózzuk, beletesszük a gnocchit, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük. Közben a paradicsomszószhoz adjuk a bazsalikomot, az olajbogyót és a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, összeforraljuk.
A leszűrt gnocchit a paradicsomszósszal összeforgatjuk, sütőtálba öntjük, rácsipegetjük a ricottát, megszórjuk a reszelt sajttal, és sütőbe tolva 10 perc alatt összesütjük.
A sütőből kivéve a parmezánnal meghintjük és tálaljuk, friss bazsalikommal, salátával a legfinomabb…
A tirokafteri könnyen rokonítható a mi körözöttünkkel, csakhogy az ő jellegzetes alapanyagaikkal készül, fetával és görög joghurttal juhtúró vagy túró és tejföl helyett, és amit egy kis csili és fokhagyma fűszerez. Több változata létezik, van, ahol sült paprikát is tesznek bele, de gazdagítható aprított olajbogyóval vagy kaprival is, fűszerként pedig kerülhet bele még oregánó.
A mediterrán országban elsősorban előételként, vagy a sokféle falatkából álló étkezés, az úgynevezett mezze részeként fogyasztják frissen sült pitával, de kínálható hasábokra vágott zöldségekkel, uborkával, répával, karalábéval szárzellerrel vagy sós keksszel, grissinivel, sőt tehetjük szendvicsbe vagy hamburgerbe is majonéz helyett, de grill vagy sült húsok mellé mártásnak is isteni.
Tirokafteri – görög körözött
Hozzávalók:
Elkészítés: A fokhagymát meghámozzuk, és a csilivel együtt vékonyan felszeleteljük. Késes konyhai robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olajat, és egészen pépesre összemixeljük – de akár egy mozsárban is krémesre törhetjük.
A sajtot villával alaposan összetörjük, hozzáadjuk a görög joghurtot és a csilis-fokhagymás keveréket, és alaposan összekeverjük. Ízlés szerint készíthetjük kissé hígabbra is, még egy kis joghurt hozzáadásával.
Friss kenyérrel, pitával vagy hasábokra vágott zöldségekkel tálaljuk.
Az ANZAC megnevezés egy mozaikszó, és az ausztrál és az új-zélandi hadseregek egységeiből álló katonai csapatot jelenti: Australian and New Zealand Army Corps, és az édes és omlós, de hosszan elálló és olcsó, még az ínségesebb időkben is könnyen beszerezhető alapanyagokból készülő, a katonáknak sütött kekszek is megörökölték ezt a nevet. A háború utáni fennmaradását szolgálta az is, hogy a veterán katonák megsegítésére szervezett gyűjtéseken és vásárokon is ezt a sütit árulták, és meglepő módon 2008-ban védetté is nyilvánította az úgynevezett veterán ügyek minisztériuma. 🙂
Az Anzac-keksz „kötelező” elemei a zabpehely, a kókuszreszelék, a vaj és az angolszász országokban oly népszerű úgynevezett golden syrup, vagyis aranyszirup, ami a cukorkészítés egyik mellékterméke, édes és folyékony szirup, amit nyugodtan pótolhatunk mézzel vagy juharsziruppal is. A kekszben sosincs tojás, mert ugye az romlékony anyag, és az nem volt megengedhető anno, hogy hosszan eltartható legyen a keksz, de tényleg nem is szükséges hozzá, így is jól összeáll a tészta, amit ízlés szerint ízesíthetünk vaníliával, reszelt narancshéjjal, fahéjjal, gyömbérrel, csokidarabokkal vagy aszalt gyümölcsökkel – mikor mihez van kedvünk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat felkockázzuk, és egy kis lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a mézet vagy aranyszirupot, valamint 1 evőkanál vízzel elkevert kávéskanálnyi szódabikarbónát, elkeverjük, majd a tűzről levéve félretesszük. A száraz alapanyagokat – a lisztet, a zabpelyhet, a kókuszreszeléket és a cukrot – egy keverőtálba kimérjük, összekeverjük, hozzáöntjük a vajas keveréket, ízesítjük egy kis reszelt narancshéjjal és vanília-kivonattal – vagy amivel szeretnénk -, és spatulával összekeverjük, morzsás állagú tésztát kapunk.
A masszából kézzel 12-15 lapos kekszet formázunk a tenyerünkben, sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, 180 fokos sütőbe toljuk, és 12-13 perc alatt aranyszínűre sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, dobozba zárva sokáig friss és omlós marad.
Ez az isteni finomság pedig valójában az egyik legegyszerűbb édesség. Négy olyan alapanyagra van hozzá szükség, ami minden háztartásban megtalálható – ezek pedig a rizs, a tej, a cukor és az étkezési keményítő (általában kukoricakeményítő). Ezen kívül pedig csak egy kis vízre, csipet sóra van szükség, illetve ízlés szerint egy kis fahéjra vagy vaníliára, de a fűszerek akár el is hagyhatók, bár jót tesz a krémes desszertnek egy kis illatos aroma.
Az alaprecept persze tovább is gondolható fűszervonalon mozogva: tehetünk bele egy kis tört kardamomot, őrölt gyömbért, mézeskalács fűszerkeveréket, aranysárgává varázsolhatjuk egy kis kurkumával, vagy éppen egzotikussá tehetjük 1-2 evőkanál narancsvirágvízzel vagy rózsavízzel.
A sütlac néven ismert sült tejberizs elkészítése nem 5 perc, hiszen főzni, sütni és hűteni is kell, de csak az első munkafázisban kell mellette állni, a többi szinte magától megy – a végeredmény miatt mindenképp megéri ezt a kis időt rászánni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst megmossuk, majd egy lábasba tesszük, felöntjük a vízzel, és elkezdjük főzni. Amikor magába szívta a vizet, hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve, takarékon főzzük 10 percig.
Közben az étkezési keményítőt egy kevés vízzel elkeverjük, a tejberizshez öntjük, még 2-3 percet főzzük kevergetve, majd egy csipet sót és a cukrot, egy kevés őrölt fahéjat is hozzáadunk, és még 2-3 percig főzzük.
Ezután tűzálló tálkákba elosztjuk a tejberizst, egy nagyobb tepsibe állítjuk, félig feltöltjük vízzel, hogy vízgőzben süljenek a pudingok, és 180 fokra előmelegített sütőben 35–40 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük, mert úgy a legfinomabb.
Bár kinézetre és sokszor alapanyagaiban is különleges, tulajdonképpen többnyire egy tésztával gazdagított húsleves a ramen, aminek az a lényege, hogy minden elemet külön főznek meg, majd a tésztát tányérokba halmozzák, kirakják a belevalókkal, majd felöntik a fűszeres lével. Mivel elkészítése aprólékos, ezért otthon ritkán készül, ráadásul rengeteg olyan étterem, kifőzde létezik, amelyek csak ramenre vannak specializálódva.
Ha csak zöldséggel készítjük, akkor egészséges és gyors fogás, minden egy edényben fő, még ha egymás után is. A zöldségeket nyugodtan variálhatjuk, szinte bármit elbír ez a leves – amit viszont semmiképp ne hagyjunk ki, az a gyömbér és a miso paszta, mert ettől lesz más, mint egy sima leves!
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: Az újhagymát és a gyömbért megtisztítjuk, felkarikázzuk, és 2 evőkanál szezámolajon kicsit megfuttatjuk, majd felöntjük az alaplével vagy 1 liter vízzel, és hozzáadjuk a leveskockát és a miso pasztát, és forrástól számítva takarékon 10 percet főzzük.
Közben a szárított gombát forró vízbe áztatjuk, ha frisset használunk, akkor megtisztítjuk. A tojásokat egy kis forralóban keményre főzzük, a sárgarépát megtisztítjuk, és vékony csíkokra, julienne-re vágjuk.
A levesből szűrőkanállal kiszedjük a gyömbért és az újhagymát, beletesszük a gombát – levével együtt -, és 4-5 percet tovább főzzük, majd egy tányérra kiszedjük szűrőkanállal, majd jöhet a bébi spenót, amit 1 perce alatt hagyunk összeesni. Ezután a tésztát rakjuk a levesalapba, majd ha megfőtt, ezt is kiemeljük, 2 tányérba elosztjuk.
A tésztákon elrendezzük a répát, a spenótot, a gombát, valamint az időközben meghámozott és félbevágott főtt tojást, és rámerjük a forró levest. Ízlés szerint megszórjuk szezámmaggal, szójaszószt kínálhatunk mellé tálaláskor.
Ezt a kiadós rakottast egy bizonyos Antoine-Augustin Parmentier (1737–1813) patikus és botanikus álmodta meg és kóstoltatta meg XVI. Lajos francia királlyal, hogy bebizonyítsa: a burgonya nem mérgező, mint ahogy hitték, és ráadásul tápláló és finom is, meggyőződése volt ugyanis, hogy az akkoriban elharapódzó éhínség legyőzhető, ha az Újvilágból érkező gumós zöldségféle termesztése elterjed. Az akciója meglehetősen jól sikerült, hiszen a krumpli alapélelmiszerré vált, az „hachis Parmentier” (ejtsd: ási pármantyié), vagyis a Parmentier-féle rakottas azóta is kedvelt, kiadós, házias fogás.
A remek egytálétel alapja egy darált hússal készülő fűszeres és szaftos ragu, amibe mindig kerül egy kis sárgarépa és provence-i fűszerkeverék, a tetejére pedig sajtos-vajas krumplipürét halmoznak, ami ma már nemcsak burgonyával készül, de léteznek édesburgonyás, csicsókás, zelleres változatok is, de az eredeti minden bizonnyal krumplis, hiszen pont ennek népszerűsítésére született ez a kiadós, szaftos, akár előre is elkészíthető fogás.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk és felkockázzuk, sós, forró vízben puhára főzzük.
Közben a hagymát, a fokhagymát, a pórét és a répát meghámozzuk, apróra vágjuk. Az olívaolajat egy serpenyőben felforrósítjuk, a répát és a hagymát elkezdjük dinsztelni rajta, majd már perc kevergetés után a pórét és a fokhagymát is hozzáadjuk, 2-3 percig pároljuk, majd a darált húst is hozzáadjuk, és kevergetve kifehéredésig pároljuk. Közben hozzáadjuk a fűszereket, hozzámorzsoljuk a leveskockát, felöntjük a borral, sózzuk, borsozzuk, és fedő alatt 15 percet takarékon főzzük.
Amikor a krumpli megpuhult, leszűrjük, hozzáadjuk a vajat, a tejet, a reszelt szerecsendiót, és krumplinyomóval összetörjük.
Egy sütőtálba átöntjük a húsos ragut, majd befedjük a krumplipüré felével. A maradék krumplipürét összekeverjük a reszelt sajttal, és habzsákból a tetejére nyomjuk a sajtos krumplit.
180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 30 perc alatt pirulásig sütjük. Azonnal tálalhatjuk, saláta vagy savanyúság jól illik hozzá.
Könnyű, elegáns és bársonyosan krémes, ráadásul egy kis csavarral nagyon látványossá is tehetjük a panna cottát, ha több rétegben készítjük, ha pedig az első réteget egy kicsit megdöntve dermesztjük, akkor igazán lenyűgöző desszertet kapunk. Nagyon egyszerű finomság, egyetlen hátránya, hogy két fázisban lehet csak készíteni, és a kettő között pár órát pihentetni kell, viszont alig van vele munka, és tényleg minden elismerést bezsebelhetünk vele.
A panna cotta bármilyen zselésített gyümölcspürével készíthető, aminek szép élénk, a hófehér tejszíntől eltérő színe van. Itt illatos, érett mangó lett a kiválasztott, ami mostanában egyre több helyen és egész jó árban kapható, ráadásul a gyümölcs karakteres, fűszeres íze nagyon jól passzol a lágy vaníliás tejszínkrémhez.
Hozzávalók:
A mangós réteghez:
A vaníliás réteghez:
Elkészítés: A porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadunk 1 dl vizet, elkeverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a mangót meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, amennyire csak tudjuk, turmixgépbe tesszük 1 dl vízzel, a cukorral és a citromlével, és simára turmixoljuk. Egy kis lábosba öntjük, felmelegítjük, majd a zselatint is hozzáöntjük, alaposan elkeverjük, amíg teljesen feloldódik.
A poharakat egy muffintepsibe vagy tojásos dobozba állítjuk ferdén, majd elosztjuk bennük a zselatinos gyümölcspépet, hagyjuk kicsit hűlni, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük, amíg teljesen megdermed.
A vaníliás réteghez a porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadjuk a tejet, simára keverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, a tejszínhez adjuk hüvellyel együtt, és kis lángon felforrósítjuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, kidobjuk belőle a vaníliarudat, majd hozzáadjuk a felpuhult zselatint, és addig keverjük, míg teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, időnként megkeverve, majd a talpukra állított poharakba, a megdermedt mangórétegre öntjük, és a hűtőbe téve néhány óra alatt hagyjuk teljesen megdermedni.
Kockára vágott friss mangóval vagy más gyümölccsel, mentalevélkével díszítve kínáljuk.
A perzsa gyökerekkel bíró krémes desszertet Indiában, Pakisztánban és Afganisztánban is kedvelik, phirnee, firnee, ferni vagy firni néven ismerik. Az alap közös: tej, cukor és kukoricakeményítő, de a variációk száma végtelen, mint minden egyszerű és közkedvelt fogásnál. A puding tovább krémesíthető egy kis tejszínnel, de készülhet kókusztejjel is, ízesíthető kardamommal, fahéjjal, vaníliával, közkedvelt rózsavízzel vagy narancsvirágvízzel is.
A firnihez mindig jár egy kis ropogós mag, ami leggyakrabban pisztácia vagy dió, de lehet mandula vagy mogyoró is, illetve a gyümölcs is nagyon jól illik hozzá, legyen az kivi, banán, gránátalma, de akár szeder, eper, más bogyós gyümölcs is – ezekkel a tálalás előtt díszítik a krémes finomságot.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kukoricakeményítőt egy tálkába kanalazzuk, hozzáadunk kb. 2 dl tejet, és simára keverjük.
A tejet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a cukrot, kevergetve felforraljuk, majd hozzáöntjük a keményítős tejet is, és sűrűsödésig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a kardamomot és a rózsavizet, és kevergetve még 1-2 percig főzzük.
Tálkákba, poharakba vagy egy nagyobb tálba öntjük, megszórjuk a pisztáciával és egy csipet őrölt kardamommal, hagyjuk kihűlni, majd hűtőben még kb. 2 órát pihentetjük tálalás előtt.
Ízlés szerint karikázott banánnal, gránátalmamagokkal vagy más gyümölccsel is díszíthetjük.
A coxinha (ejtsd: kosínnya) jelentése combocska, ami a hússal töltött krokett formájára utal, és története is van, miszerint egy szakács leleményének és egy királynői rendeletnek köszönhetik a brazilok az egyik kedvenc fogásukat. A történet szerint a 19. század hajnalán a brazil uralkodócsalád egyik fiúgyermekének készült, aki semmi mást nem volt hajlandó enni, mint csirkecombot. Egy nap azonban elfogyott a comb, csak csirkemell állt rendelkezésre, így a szakács összeaprította a mellet, fűszerezte, vékony tésztába csomagolta, majd bundázta, és olajban kisütötte. Nemcsak a gyereknek tetszett az étel, de az épp ott vendégeskedő Teresa Cristina uralkodónőnek is nagyon ízlett, és utasítást adott, hogy a receptet az ő szakácsai is megtanulják és rendszeresen készítsék.
Az eredeti csirkemelles recept ma is a legnépszerűbb, de természetesen megjelentek más változatok is: a tésztát olykor burgonyásan készítik, a töltelék pedig lehet sonka vagy sajt is. Nem egy villámgyors fogás, hiszen külön készül a hús, majd ebből a töltelék, valamint a tészta is, ezután jön a töltés és formázás, majd a panírozás és a sütés, de nagyon finom a végeredmény. Érdemes barátokkal vagy családilag közösen készíteni, jó móka, és a közös munka után nagyobb élmény is a kis „combocskák” elpusztítása…
Hozzávalók:
Az alaphoz:
A töltelékhez:
A tésztához:
A bundázáshoz és sütéshez:
Elkészítés: A csirkemelleket feltesszük főni a meghámozott és feldarabolt hagymával és sárgarépával, sóval és borssal, kb. 6 dl vízzel, és kb. 20 perc alatt megfőzzük. Ha megfőtt a hús, kivesszük a levesből, a levet félretesszük, a húst felaprítjuk vagy szálasra tépkedjük, esetleg egy krumplinyomóval szétnyomkodjuk – mint a lenti videóban.
A töltelékhez egy serpenyőben kevés olajon megdinszteljük a felaprított hagymát és fokhagymát, hozzáadjuk a csirkehúst, sózzuk, borsozzuk, kis paprikával és finomra vágott petrezselyemmel fűszerezzük, kicsit összepirítjuk, majd a tűzről lehúzva félretesszük.
A tésztához egy lábasban felolvasztjuk a vajat, felöntjük 5 dl csirkelevessel és 5 dl tejjel, majd hozzáadjuk a lisztet, és addig főzzük folyamatosan keverve, amíg sűrű masszává összeáll, és elválik az edény falától. Ekkor egy nagyobb deszkára borítjuk, hagyjuk kézmelegre hűlni, majd néhány határozott mozdulattal kicsit átgyúrjuk.
A tésztából félmaréknyi adagokat szaggatunk, a tenyerünkben kilapogatjuk, kiskanálnyi krémsajtot és evőkanálnyi csirkét teszünk bele, a széleit összecsippentjük, felül összenyomkodjuk, és kúposra formázzuk.
Felvert, enyhén sózott tojásba, majd zsemlemorzsába forgatjuk, és bő, forró olajban aranybarnára sütjük. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd melegen tálaljuk. Kínálhatunk hozzá paradicsomos vagy tejfölös mártogatót, nem fogja elrontani!
A Kína déli részén található tartomány kulcsfontosságú kereskedelmi kikötő évezredek óta, az itt zaljó pezsgésnek és az ide áramló rengeteg fűszernek és alapanyagnak, az emberek sokféleségének köszönheti konyhájának színességét és gazdagságát. Egyik emblematikus fogásuk a pirított rizs, ami persze más ázsiai országban is készül, és valami hasonlóval találkozhatunk a kínai kifőzdékben is. Remek módja a maradék rizs felhasználásának, felfrissítésének, ők is ezzel a módszerrel mentik meg az amúgy köretnek készült maradék párolt rizst, ami mára világszerte kedvelt egytálétellé nőtte ki magát.
Gyakorlatilag bármilyen előfőzött vagy gyorsan átsülő zöldséggel készíthető, gyakran gazdagítják csirkével, speciális kínai kolbászfélével, sonkával, rákkal is, de kihagyhatatlan belőle a szójaszósz, az újhagyma és tojás, amit nem külön sütnek meg rántottának, hanem a rizzsel együtt sütik, amitől lágyabb, krémesebb lesz ez a színes, ízekben gazdag, de nagyon egyszerű és kiadós egytálétel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, felaprítjuk. A tojásokat felütjük egy tálkába, és villával elhabarjuk.
Egy wokban vagy serpenyőben felhevítjük az olajat, rádobjuk az újhagymát és a sárgarépát, kevergetve pároljuk, majd 3-4 perc után hozzáadjuk a cukkinit és a zöldbabot is, pár percig tovább pirítjuk kevergetve, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a gyömbért, átkeverjük, majd a rizst és a szójaszószt is hozzáadjuk, és 2-3 percig kevergetve sütjük, majd a felvert tojásokat is hozzáöntjük, és folyamatosan kevergetve addig hagyjuk a tűzön, amíg a tojás átsül.
Azonnal tálaljuk köretként vagy főételként, ízlés szerint kínálhatunk mellé még szójaszószt vagy megszórhatjuk pirított szezámmaggal.
A quiche nagyon változatosan készíthető, gyakorlatilag bármi kerülhet bele, de léteznek klasszikus töltelékek, mint pédául a spenótos-lazacos, ami akár ünnepi fogásként is megállja a helyét, de remek partira, csajos összejövetelre, piknikre is, hiszen a pitetálban jól szállítható, sőt akár kézből is fogyasztható.
A lazac és a spenót nagyon jól illenek egymáshoz, és viszonylag kevés lazaccal is nagyon gazdag pitetortát készíthetünk. Tetszés szerint friss vagy füstölt lazacot is használhatunk – ez utóbbiból tényleg kevés kell, mert jóval intenzívebb az íze.
A quiche nagyon egyszerűen összeállítható, igaz, a tésztáját kicsit pihentetni kell, de elkészíthetjük akár előző nap is, vagy ha nem akarunk bajlódni a tésztagyúrással, használhatunk kész leveles tésztát is, így tényleg lerövidítve az elkészítési időt. Amíg sül, érdemes hozzá egy nagy tál friss salátát összedobni, mert ezzel tálalva a legfinomabb.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet, a vajat, a tojást, a tejfölt és a sót összedolgozzuk, és 1 órát a hűtőben pihentetjük.
A töltelékhez a spenótot felengedjük, lecsöpögtetjük. A lazacot felkockázzuk, picit besózzuk, borsozzuk. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejszínt, a reszelt sajtot és a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, villával alaposan felverjük.
A tésztát fél centi vastagra nyújtjuk, lapos torta- vagy piteformába nyomkodjuk úgy, hogy kis pereme is legyen, majd megszurkáljuk villával. 200 fokos sütőben 10 percet elősütjük.
A spenótot és a lazacot egyenletesen elosztjuk a tésztán, majd nyakon öntjük a tejszínes-sajtos tojással, és 180 fokos sütőben 30 percig sütjük, míg a közepe is megszilárdul.
Melegen vagy langyosan színes salátával tálaljuk.
