A szóda ebben az esetben szódabikarbóna, nem pedig szódavíz, ez segít majd a kenyértésztának, hogy kissé levegős legyen. Ne számítsunk nagylyukú és foszlós kenyérre, itt a textúra kicsit tömörebb, sűrűbb, mint a kovászolt vagy élesztős kenyereknél, de mindenképpen nagyon kellemes, tartalmas, finom és omlós.
Az ír szódás kenyér nagy előnye még, hogy nem kell hozzá semmilyen extra alapanyag, vagyis bármikor elkészíthetjük, ha épp kifogyunk a kenyérből, vagy ha csak kedvünk szottyan egy friss, illatos kenyérre. Liszt, szódabikarbóna, pici só és cukor, tojás kell hozzá, illetve egyetlen ritkább alapanyag, az író, amit könnyen kiválthatunk joghurt vagy kefir és víz keverékével. A tésztát magokkal, fűszerekkel, aszalt paradicsommal, olívával is bátran gazdagíthatjuk, vagy akár reszelt sajttal is, ahogy tette Zsuzsa is, a Színek és virágok fantasztikus blog gazdája, aki szerint cheddar sajttal a legfinomabb.
Forrás: Színek és virágok blog
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra. A lisztet, a sót, a cukrot, a szódabikarbónát és a reszelt sajtot összekeverjük. Hozzáadjuk a villával felvert tojást, és lassan adagolva hozzágyúrjuk az írót. Az író a joghurt és víz keveréke 2/3 joghurt és 1/3 víz arányban. Jól formázható, nem ragacsos tésztát kapunk. Ha ragad, még adhatunk hozzá lisztet, de igazából nem kell sokáig gyúrni.
A kenyeret jénai edénybe helyezzük, tetejét tetszés szerint bevágjuk, hideg vízzel jól lespricceljük (a jénai tetejét szintén, majd ráhelyezzük). 45-50 perc alatt megsütjük.
Rácson hagyjuk kihűlni.
Forrás: Színek és virágok blog
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
Az afrikai konyha kevéssé ismert nálunk, eltérőek az alapanyagok és a fűszerek, de a mafé esetében szerencsére nincs gondunk a hozzávalók beszerzésével. Ez az étel elsősorban Nyugat-Afrika országaiban, Maliban, Szenegálban, Mauritániában és Gambiában népszerű, rengeteg változata létezik, szinte bármilyen zöldséggel és hússal, sőt hallal is készítik. A leggyakoribb a bárányhúsos változat, zöldségek közül pedig az édesburgonya, a répa, az okra és a padlizsán.
A gazdag, krémes ragut fokhagyma, gyömbér, sűrített paradicsom és babér fűszerezi, és gyakran jó csípősen készítik, de persze ezt mindenki saját ízlése szerint állítsa be, viszont a lényege a pörkölt mogyoróból készülő krém, amit érdemes otthon és frissen készíteni, mert hihetetlenül finom a pirított és még melegen krémesített földimogyoró különleges aromája.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. Az édesburgonyát és a répát meghámozzuk, felkockázzuk, a húst falatnyi darabokra vágjuk, ha csirkecombot használunk, azt félbevágjuk, sózzuk, borsozzuk.
Az olajat egy lábasban felhevítjük, a hagymát megfuttatjuk rajta, közben a húst is hozzáadjuk, kifehéredésig dinszteljük, majd a fokhagymát és a zöldségeket is hozzáadjuk, időnként átkeverve pár percet pirítjuk, közben hozzáreszeljük a gyömbért, majd a sűrített paradicsomot is hozzáadjuk, átkeverjük, és felöntjük annyi vízzel, hogy éppen ellepje. Hozzáadjuk a babért, sózzuk, borsozzuk, és takarékra véve, fedő alatt addig főzzük, amíg a hús megpuhul.
Közben a földimogyorót – natúr – tepsibe terítjük, és 180 fokos sütőben 10-12 percig pirítjuk. Kivéve egy picit hűlni hagyjuk, majd még melegen a két tenyerünk között ledörzsöljük a héját, majd a pörkölt, illatos mogyorókat késes robotgépbe tesszük, és egészen krémesre pépesítjük, időnként egy spatulával fellazítva a mixerben, és egy jó csipet sót hozzáadva.
Amikor a hús megpuhult, a mogyorókrémet a raguhoz adjuk, óvatosan átkeverjük, ha szeretnénk csípősre hangolni, akkor ízlés szerint csilit is adunk hozzá, és lefedve még 15 percig főzzük, amíg besűrűsödik a mogyorótól.
Azon melegében tálaljuk, párolt rizs vagy kuszkusz illik hozzá a leginkább.
Az apple butter – vagyis az almavaj – kenhetőségének köszönheti a nevét, valójában semmi köze a vajhoz, semmi zsiradékot nem tartalmaz, almát viszont annál többet. Ha van fonnyadásnak induló, sürgős felhasználásért kiáltó almánk, mindenképpen érdemes kipróbálni, mert isteni finom, sokáig eláll, és a reggeli joghurtba, müzlibe éppen úgy tehetünk belőle, mint töltelékként pitékbe, piskótába, vagy használhatjuk lekvárpótlóként is.
Az almavaj különlegessége, hogy a puhára főtt és pépesített almát fűszerekkel és nem túl sok cukorral viszonylag hosszan és lassan főzik, így a benne lévő cukortartalom karamellizálódik, és szép barnás színt kap, miközben jó krémesre sűrűsödik. Ha valaki nem akar órákig a fazék mellett állni, és folyamatosan kevergetni, elég a sütőbe tolni, és félóránként megkeverni!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk és felkockázzuk. Leöblítjük, és egy lábasba tesszük, felöntjük az almalével, hozzáfacsarjuk a citrom levét, és fedő alatt 20 percet főzzük, majd botmixerrel pépesítjük, hozzákeverjük a cukrot, a csipet sót, a fehéjat és a vaníliát, alaposan összekeverjük.
Egy mélyebb sütőtálat sütőpapírral bélelünk, beleöntjük az almapürét, és 130 fokos sütőbe toljuk, légkeverés mellett sütjük, félóránként átkeverjük. A sütőpapír azért kell, hogy biztosan ne kapjon le az almapüré… Kb. 2 óra alatt nagyon szépen besűrűsödik és karamellizálódik, selymes, barna, illatos almavajat kapunk.
Ha langyosra hűlt, üvegekbe tesszük, a hűtőben hetekig eláll.
A Flammkuchen vagy tarte flambée az elzásziak egyik legkedveltebb étele, hagyományosan húsos szalonnával és hagymával megpakolt lepénykenyér, amit a kemencék hőmérsékletének teszteléséhez használtak. A mindenféle tejterméket imádó franciák a tejfölhöz hasonlatos crème fraîche-sel is megkenték, a németek csak sült szalonnával és hagymával pakolták meg.
Tulajdonképpen nagyon hasonló a töki pomposhoz, a különbség annyi, hogy az eredeti tészta élesztő nélkül készült, ettől nagyon vékony és jó ropogós lepény készült belőle, de a praktikus magyarázat az, hogy így a kelésre nem kellett várni a sütésekor. A tésztába egy kevéske száraz fehérbor került, ettől lett mégis levegősebb, könnyedebb az állaga.
Ma már mindenféle változatban készül, a leggyakrabban előételnek fogyasztják, falatkákra vágva, de természetesen borozgatás mellé vagy akár pizza helyett is készíthetjük – jóval gyorsabban, hiszen nem kell keleszteni, ráadásul a vékony tészta percek alatt megsül.
Hozzávalók:
A tésztához:
A feltéthez:
Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, az olajat, a bort és a vizet, pár perc alatt sima tésztává dolgozzuk. Félretesszük 10-15 percre, amíg a többi alapanyagot előkészítjük.
A bacont vékonyra felcsíkozzuk, egy száraz serpenyőbe tesszük, és pár perc alatt kissé elősütjük, majd félretesszük. A hagymát meghámozzuk, félbevágjuk, és vékonyan felszeleteljük.
A tejfölt és a krémtúrót összekeverjük, kis sóval és reszelt szerecsendióval ízesítjük.
A tésztát kettéosztjuk, és egyenként nagyon vékonyra kinyújtjuk lisztezett felületen, de még jobb sütőpapíron, mert így könnyen át tudjuk emelni a tepsibe. Egyenletesen megkenjük a tejfölös keverékkel, megszórjuk a hagymával és a baconnel, végül a reszelt sajttal.
220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 15 perc alatt készre sütjük.
Azonnal tálaljuk, mert csak melegen jó, hűlés közben megkeményedik a tészta.
A spanyol tapas-ok éllovasa a tortilla, ami alapváltozatban krumpli, hagyma és tojás szentháromságából készül, olívaolajjal, serpenyőben sütve, majd cikkekre vágva fogyasztható melegen, langyosan vagy akár hidegen. Léteznek változatai is, amelyekbe sonka, chorizo vagy épp színes zöldségek is kerülnek, de a krumpli-hagyma-tojás trió szent és sérthetetlen.
Hagyományos módon a tortillához a krumplit bő olajban elősütik a hagymával, majd a felvert tojással serpenyőbe öntik, és félidőben megfordítva sütik készre, de spórolhatunk az olajmennyiséggel, ha a krumplit előfőzzük, majd csak kevés olajon lepirítjuk a hagymával – így garantáltan nem lesz nehéz, a krumpli nem tudja megszívni magát az olajjal, és ugyanolyan finom lesz.
A tortilla akkor tökéletes, ha kívül aranyszínűre sütjük, belül pedig a tojás kissé rezgős, lágy marad, de jól szeletelhető. Tökéletes kiadós vacsorának egy jó adag salátával, de baráti beszélgetéshez, borozgatás mellé is ideális harapnivaló.
Hozzávalók:
Elkészítés: A krumplit meghámozzuk, apróra kockázzuk, és sós, forró vízben félpuhára, főzzük. Közben a hagymát megtisztítjuk, szálasra vágjuk.
Egy serpenyőben az olívaolaj felét felforrósítjuk, rádobjuk a hagymát, majd a leszűrt krumplit is, és rázogatva egy kicsit megsütjük, lepirítjuk.
Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, alaposan sózzuk és borsozzuk, hozzáöntjük a hagymás krumplit. A serpenyőt visszatesszük a tűzre, beleöntjük a maradék olajat, felforrósítjuk, és a krumplis tojást beleöntjük, és 5-6 percet sütjük, majd a tojáslepényt egy nagy tányérra csúsztatjuk, ráborítjuk a serpenyőt, majd a tányér alá nyúlva egy határozott mozdulattal megfordítjuk, belefordítjuk a serpenyőbe, és visszatesszük a tűzre. Lapáttal a széleket körben lenyomkodjuk, és még 4-5 percet sütjük.
Tányérra csúsztatjuk, és szeletelve tálaljuk, mellé salátát kínálunk.
Eredetileg faszén fölött vagy grillen sülnek az ujjnyi kolbászok, formájuknak köszönhetően gyorsan elkészülnek, és ideálisan belegöngyölhetőek pitába – saláta vagy tzatziki kíséretében. Jellegzetessége ennek a fogásnak, hogy hagyományosan úgynevezett recehájba vagy fátyolhájba csavarják a bekevert húsmasszát, ami a sertés vagy a bárány gyomrát védő hálós szerkezetű, erezett zsírháló. Ez egyrészt összetartja a húst, másrészt sülés közben szaftosabbá teszi a húst, és szinte teljesen eltűnik a felületéről. Nálunk nehezen beszerezhető, jobb henteseknél azonban sikerrel járhatunk, ha szeretnénk ezzel kipróbálni ezt a mediterrán kolbászkát, de sütőben vagy grill serpenyőben erre nincs igazán szükség, elég, ha olívaolajos kézzel kicsit átsimogatjuk a megformázott kolbászokat, így is szaftosra fognak sülni.
Aki szereti az izgalmas ízeket és a mediterrán fogásokat, mindenképpen próbálja ki ezt a változatot: fahéj, citromhéj és petrezselyem ízesíti a húst, és már sülés közben isteni illata van!
Hozzávalók:
Elkészítés: A szikkadt kenyeret vízbe áztatjuk. A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és 2 evőkanál olívaolajon puhára dinszteljük.
A darált húst tálba tesszük, hozzáadjuk a jól kinyomkodott kenyeret, a finomra vágott petrezselymet, a dinsztelt hagymát, a fahéjat és a citrom reszelt héját, sózzuk, borsozzuk, alaposan összedolgozzuk, és a fűszeres masszából ujjnyi kolbászkákat formázunk. Ha van recehájunk, akkor ebbe becsomagoljuk a kolbászokat, ha nincs, akkor olívaolajos kézzel átsimogatjuk őket.
Grill serpenyőben időnként megforgatva szép pirosra sütjük, vagy tepsibe téve, 200 fokos sütőben 15 percet sütjük, majd megforgatgatjuk a húsokat, és még 10 percet sütjük.
Ízlés szerinti körettel, salátával, sült burgonyával vagy serpenyős vajas párolt zöldséggel, tzatzikivel és pitával tálaljuk.
A különféle laposkenyerek mindenfelé kedveltek, legyen az pita, tortilla, focaccia vagy naan… Mindegyik kicsit más, de nem véletlen, hogy szinte minden népnek megvan a maga változata. A naan hagyományosan sütőporral és élesztővel készül, joghurt kerül a tésztába, és klasszikusan kemencében, vagyis a tandoorban sül, de sima serpenyőben is pár perc alatt elkészíthető.
Ízesített naan sokféle formában létezik Indiában, de a sajttal töltött változat egy francia változat, és így tekinthető egyfajta fúziós fogásnak, mindenesetre annyira népszerű pár éve, hogy már az ottani indiai éttermek is felvették az étlapra, sőt egyre-másra nyílnak az úgynevezett naan-bárok, ahol különféle töltetlen és töltött indiai laposkenyerek kóstolhatóak rengeteg szósszal, mártogatóssal.
A töltött változat azért is zseniális, mert a tölteléktől önálló fogássá is válhat, ami egy adag salátával vagy sült zöldséggel főételként is megállja a helyét. Jó tudni, hogy ha nem fogy el azonnal, a hűtőben 1-2 napig eláll, le is fagyasztható, és serpenyőben vagy mikróban pár perc alatt felfrissíthető. Most sajt és tört főtt krumpli került bele, de burgonya helyett sonka, felvágott vagy akár többféle sajt is kerülhet bele.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, az élesztőt, a cukrot és a sót, összekeverjük, majd az olajat, a joghurtot és a víz 2/3 részét is hozzáöntjük, és elektromos robotgép dagasztókarjával 8-10 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, ha szükséges, hozzáadjuk a maradék vizet – ez függ a liszttől és a joghurttól is… A tésztát gombóccá formázzuk, és letakarva legalább 1,5 órát kelesztjük.
Közben a krumplit összetörjük, a friss sajtot összemorzsoljuk.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, és kettesével kinyújtjuk vékony körlapokká. Az egyiket megszórjuk a sajttal és a tört krumplival, befedjük a másik tésztalappal, a széleit ujjbeggyel lenyomkodjuk, majd még egy kicsit nyújtunk rajtuk a sodrófával. A maradék tésztával ugyanígy járunk el.
Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, és a töltött kenyeret egyesével beletesszük, oldalanként 5 perc alatt megsütjük, egyszer átfordítva. Az elkészült kenyeret villára szúrt vajdarabbal megkenjük, és tálalhatjuk is – magában, mártogatóssal vagy akár egy jó adag salátával kísérve.
Szaftos kis húsgolyók, pitakenyér és joghurtos öntet a lényege, megpakolva színes salátával és friss zöldséggel. Egyszerű és nagyszerű, ötvözi a gyors és az egészséges finomságokat, ráadásul street food jellegénél fogva baráti együttléteken, bulikon is tarolhatunk vele, de családi vacsorának is tökéletes: mindenki úgy állítja össze magának, ahogy számára a legfinomabb, a dolgunk tulajdonképpen csak a húsgolyók összeállítása és kisütése, esetleg egy kis joghurtos szósz készítése, a szuper szendvicsek megkomponálását mindenki maga végezheti.
Ha sok salátával töltjük a pitákat, kimondottan alakbarát és egészséges szendvicset kapunk, de készíthetünk mellé egy kis sült krumplit is, ami főleg társaságban jöhet jól.
Hozzávalók egy kényelmes családi fogáshoz, bulira többszörözendő az adag:
A húsgolyókhoz:
Valamint:
Elkészítés: A húsgolyóhoz a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk, a marhahússal és a tojással egy tálba tesszük, ízesítjük az oregánóval, sóval és borssal, alaposan összedolgozzuk, majd diónyi golyókat formázunk a masszából.
Egy serpenyőben kevés olajat felforrósítunk, a húsgolyókat időnként megforgatva pár perc alatt megsütjük.
Közben a pitákat egy száraz serpenyőben vagy a sütőben átforrósítjuk. A kígyóuborkát vékony csíkokra vágjuk, a salátakeverékkel összeforgatjuk.
Az öntethez a joghurthoz adjuk a zúzott fokhagymát, a citromlevet és a mentát, kicsit sózzuk, összekeverjük.
A pitákat megskalpoljuk, megtöltjük a salátakeverékkel és a húsgombócokkal, alaposan meglocsoljuk a fűszeres joghurttal.
A jambalaya (ejtsd: dzsámbálájá) a spanyol és francia bevándorlók konyhájában született, a helyi alapanyagokkal kiegészülve, és tulajdonképpen egy paella-változatnak is tekinthető. Rizs az alapja, és mindig többféle hús, kolbász és garnéla is kerül bele, emellett pedig a kreol konyha szentháromságának tartott hagyma-paprika-zeller elengedhetetlen belőle. Igazán színes és fűszeres fogás, amit az úgynevezett cajun fűszerkeveréknek köszönhet.
A nálunk kevésbé ismert, de nagyobb boltokban vagy gourmet üzletekben könnyedén megtalálható fűszerkeverék, ami cayenne borsból, fokhagymagraulátumból, szárított és őrölt hagymából, köményből, kakukkfűből és oregánó keverékéből áll, vagyis akár magunk is összeállíthatjuk.
Az alábbi változat kolbásszal és garnélával készült, de gazdagíthatjuk csirkemellel, pulykamellel is, adhatunk hozzá más zöldségeket, sőt egy kis csilivel vagy cayenne-i borssal ízlés szerint egy kicsit csípősre is hangolhatjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. A szárzellert felszeleteljük, a kaliforniai paprikát és a paradicsomot felkockázzuk, a kolbászt felkarikázzuk.
Egy mélyebb serpenyőben az olajon megfuttatjuk a hagymát, hozzáadjuk a kolbászt, kicsit lepirítjuk, a fokhagymát, a rizst, a húsos paprikát, a paradicsomot és a zellert is hozzáadva 3-4 percig kevergetve pirítjuk, majd meghintjük a rozmaringgal és a cajun fűszerkeverékkel, felöntjük az alaplével, és forrástól számítva 15 percet főzzük, majd a garnélát is hozzáadjuk, és fedő alatt még 5 percet főzzük.
Azonnal tálaljuk, meghinthetjük aprított korianderrel vagy petrezselyemmel is.
A matcha nemcsak hogy zöld, de őrülten zöld, ennek is köszönhető az egészségre gyakorolt szuper hatása, illetve színe mellett különlegessége, hogy porrá van őrölve – a matcha szó szerint porrá tört teát jelent –, és forró vízzel elkeverve teljesen feloldódik, így minden értékes vitamin és nyomelem, valamint a benne lévő nagy mennyiségű antioxidáns feloldódik és bekerül a szervezetbe, míg a legtöbb szálas teánál ezek pocsékba mennek.
Különleges zöld színét egy speciális termesztési módszernek köszönheti a matcha: a teaültetvényeket szüret előtt egy hónappal elsötétítik, mégpedig úgy, hogy ponyvákat feszítenek fölé, a teacserje pedig elkezd egyre több klorofillt termelni, hogy a csökkentett mennyiségű fényt be tudja fogadni. Ez eredményezi a sötétzöld leveleket és a magas klorofilltartalmat, ami nemcsak remek antioxidáns és élénkítő, hanem nagyon kellemes, édeskés ízű is lesz.
A leveleket kézzel szedik, és a lehető leggyorsabban kigőzölik, hogy megőrizze szép, élénk színét, majd szárítják, ezután őrölik finom porrá. Mindez a kézműves eljárás és sok gondoskodás drágává teszi a matchát, amit ma is csak Japánban termesztenek, de szerencsére már mindenütt kapható. Jó tudni, hogy a matcha háromszor annyi élénkítő koffeint tartalmaz, mint egy csésze hagyományos tea vagy kávé, de hatásában nem túlpörget, hanem úgy élénkít, hogy szellemileg sokkal koncentráltabbak tudunk lenni. Emellett antioxidáns-tartalma miatt fiatalít, jótékonyan hat a szív- és érrendszerre, csökkenti a magas vérnyomást, a vércukorszintet is.
A matchát szertartásosan úgy készítették, hogy a felforralt, majd visszahűtött meleg vízzel egy tálkában egy bambuszseprűvel keverték egyenletesen addig, amíg a teapor feloldódott, és lágy hab képződött a tetején. A matcha sokakat elvarázsolt színe, íze és jótékony hatásai miatt, és az elmúlt években meglehetősen népszerű lett, főleg sütemények, fagyik, csokik ízesítéséhez, de élénkítő és egészséges volta miatt smoothie-ba is teszik, vagy a kávé alternatívájaként matcha lattét, vagyis krémes-habos tejes italt készítenek belőle.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A tejet és a tejszínt egy forralóba öntjük, felmelegítjük, hozzáadjuk a matchát, és habverővel jó habosra verjük. A tűzről levéve a mézet is hozzákeverjük, és még egy kis ideig tovább verjük, hogy a méz egyenletesen elkeveredjen. Poharakba öntve tálaljuk.
A görög halva csábítóan finom, édesszájúaknak való desszert, pofonegyszerű és olcsó, és bár egész évben kapható és készíthető, elsősorban a húsvétot megelőző nagyböjt jellegzetes süteménye. Tulajdonképpen vízbegríznek is nevezhetnénk, ha ez nem lenne degradáló, de valójában tényleg vízzel főzött, előzőleg kicsit lepirított, édes búzadaráról van szó, amit klasszikusan fahéjjal és narancshéjjal ízesítenek, melegen, langyosan és hidegen is fogyasztják.
Akik a lágyabb édességeket kedvelik, azoknak melegen érdemes elkanalazgatniuk ezt a frappánsan egyszerű finomságot, kihűlve pedig jól szeletelhető, kicsit tömörebb desszertet kapunk. Nagyon jól variálható, keverhető a masszába bármilyen csonthéjas, olajos mag, szezám, mandula, pisztácia, dió, napraforgómag, de akár mazsola vagy aprított datolya, más aszalt gyümölcs, tálaláskor pedig jól illik hozzá egy kis görög joghurt is, esetleg egy gombóc fagylalt…
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy tapadásmentes lábasba öntjük az olajat, hozzáadjuk a búzadarát, és tűzre téve folyamatosan kevergetve aranybarnára pirítjuk. Figyeljünk, mert könnyen túlpirul! Hozzáadjuk a cukrot, elkeverjük, majd felöntjük a vízzel, hozzáadjuk a fahéjat és a szegfűszeget is, valamint a narancs reszelt héját. Kevergetve addig főzzük, amíg sűrűsödni és pöfögni kezd, és keveréskor jól látszik a lábas alja.
A masszát kiöblített tálkákba elosztjuk, jó alaposan lenyomkodjuk, és egy kicsit hűlni, dermedni hagyjuk. Tíz perc pihentetés után már tálalható, de akár hagyhatjuk teljesen kihűlni is.
Tálaláskor tányérra borítjuk, aprított dióval meghintve kínáljuk.
