A gazdag leves és a kubai kultúra közötti párhuzamot Fernando Ortiz kubai néprajzkutató találta mondani, mivel szerinte az amerikai, indián, spanyol, francia és afrikai kultúrák hatása éppolyan gazdaggá és színessé tette Kubát, mint amilyen kedvelt levesük, az ajíaco.
De mit is tud ez a híres leves? Gazdag, sűrű, egytálételnek is beillő finomság, ami ezer változatban létezik, ahány ház, annyi módon készül. Mindig van benne hús és többféle krumpli, valamint kukorica, de emellett sokféle finomság kerülhet még a levesbe. A többféle krumpli jelzi, mennyire fontos alapanyag ez Kubában, általában szétfővő és keményebb húsú burgonya is megy a levesbe, így a szétfővő magától besűríti ezt a tápláló, tartalmas, de egyáltalán nem nehéz, sőt kimondottan egészséges fogást, amit tálaláskor mindenki ízlés szerint csilivel, kapribogyóval és tejföllel ízesíthet még saját magának.
Számunkra szokatlan lehet, hogy kukorica is kerül a húslevesbe, valamint az is, hogy ha nem levesként, hanem egytálételként kerül az asztalra, akkor vékony szeletekre vagy kockára vágott avokádóval gazdagítják tálaláskor a kellemesen fűszeres, szegfűszeggel ízesített ajíacót.
Érdemes elkészíteni, nagyon finom és izgalmas alternatíva, egy új húslevessel gazdagodhat a repertoárunk – egy kis egzotikus beütéssel!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, félbevágjuk. A csirkemellet lebőrözzük, a hagymákkal együtt egy fazékba rakjuk, felöntjük 2,5 liter vízzel, felforraljuk, lehabozzuk, majd takarékra vesszük a hőt. A borsot és a szegfűszeget egy teatojásba tesszük, a csirke mellé engedjük, hozzáadjuk a leveskockát, és takarékon 1 órát főzzük.
Közben meghámozzuk és felkockázzuk a krumplit és a sárgarépát, a kukoricát pedig 4-5 darabba vágjuk, ezeket is a leveshez adjuk, és tovább főzzük még fél órát.
Ezután kivesszük a teatojásba zárt fűszereket és a csirkemelleket, kicsit pihentetjük, majd a húst lefejtjük a csontról, darabokra tépkedjük, majd visszatesszük a levesbe, megkóstoljuk, ha kell, sózzuk.
A petrezselymet vagy a koriandert finomra vágjuk, az avokádót félbevágjuk, bőrét lehúzzuk, húsát felszeleteljük, kis citromlével meglocsoljuk.
A levest tányérokba szedjük, megszórjuk a zöldfűszerrel, megpakoljuk az avokádóval, illetve ízlés szerint kis tejfölt, kapribogyót is kínálhatunk mellé.
A bolti sajtszószok azért bőven hagynak kívánni valót, és miért is vennénk ezeket, amikor jóval kiadósabban és nagyon egyszerűen készíthetünk otthon is selymes sajtszószt. A klasszikusan cheddar sajttal készülő mártogatós pár perc alatt megvan, és a drágább cheddar egy részét kiválthatjuk trappistával is, így is kellemesen selymes, fűszeres, nagyon sajtos lesz…
A sajtszósz alapja besamel, amit egy kis mustárral és kurkumával ízesítünk, majd ha egy kicsit besűrűsödött, akkor egyszerűen reszelt sajttal alaposan összekeverünk. A sűrűségét ízlés szerint egy kis plusz tej hozzáadásával szabályozhatjuk, ha több részletben fogyasztjuk el, akkor érdemes összemelegíteni.
Aki szereti, egy kis csilivel vagy cayenne-borssal is megbolondíthatja, de tálaláskor is mehet hozzá egy kis tüzesség…
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasban megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, kevergetve kissé aranyszínűre pirítjuk, majd hozzáadjuk a kurkumát és a mustárt, elkeverjük. A tejet apránként, folyamatos keverés mellett hozzáöntjük, mindig simára keverve, majd ha sűrűsödik, a sajtokat is belekeverjük, sózzuk, borsozzuk, és addig keverjük, amíg a sajtok teljesen feloldódnak.
A tortillával tálaljuk, akár mártogatósként, de a tortillát egy nagyobb tányérba is elteríthetjük, és meglocsolhatjuk a szósszal, megszórhatjuk friss vagy konzerv csilivel, jalapeno paprikával, akár kockázott paradicsommal és hagymával is…
Nagyon különleges, krémes, melengető leves, ami bár alkoholos itallal készül, mégis szentéletű embereknek köszönhetjük. Belgiumban igazi klasszikusnak számít, és a trappista szerzetesektől eredeztetik, akiknek a mai napig működő híres sörfőzdéik vannak – nemcsak Belgiumban, de Franciaországban, Hollandiában és Németországban is. A trappista szerzetesrend szigorú alapelvek szerint működik, ilyen például, hogy nem fogadnak el adományokat, hanem önfenntartóan kell működniük, vagyis olyan dolgokat kell szerzeteseiknek készíteni, amelyekkel kereskedni tudnak. Ebben elég ügyesek voltak, hiszen sikerült olyan sajtot és sört is készíteniük, amit róluk neveztek el és világhírűvé is váltak.
Könnyen elképzelhető, hogy a sajtot és sört egyesítő leves is az ő találmányuk, mindenesetre nagyon finom, a sör alkoholtartalma természetesen elillan a főzés során, csak illata és kesernyés íze marad, ami a sajttal nagyon jól harmonizál. Az alapvetően zöldséges vega sörleves gazdagítható persze húsos betéttel: nálunk most pirított kolbász került bele, de sült baconnel vagy sonkával is dúsítható, esetleg még egy kis tejszínnel selymesíthető, szelídíthető.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, apróra vágjuk. A vajat egy fazékban megolvasztjuk, a zöldségeket rábodjuk, és kevergetve megdinszteljük, majd meghintjük a liszttel, ezzel is összeforgatjuk, majd felöntjük a sörrel, hozzáadjuk a mustárt és a levest is, gyenge tűzön 10–15 percet főzzük.
Közben a sajtot lereszeljük, a kolbászkarikákat száraz serpenyőben kicsit megpirítjuk, a kaprot finomra vágjuk.
A levest megkóstoljuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a reszelt cheddar sajtot, ha felolvadt, akkor a kaprot is. A tűzről lehúzzuk.
Forrón tálaljuk, a tányérban ízlés szerint megszórjuk pirított kolbászkarikákkal, de akár egy kis tejszínnel is krémesíthetjük.
Azt, hogy mennyire kötelező és kényelmi étel ez a picurka palacsinta a hollandoknál, mindennél jobban bizonyítja, hogy speciális sütőedényük is van ezekhez a kis bébipalacsintákhoz: ez olyan tapadásmentes felületű serpenyő vagy elektromos készülék, amiben pici félgömb alakú mélyedésekbe kell önteni a kikevert palacsintamasszát. Praktikusan ezt is flakonból öntik a mélyedésekbe, majd a sülő tésztát kés hegyével, két villával, vagy egyszerűen csak egy fogpiszkálóval megforgatják. Őrülten hálásak lennénk, ha nálunk is beszerezhető lenne egy ilyen jóság, mert a holland palacsinta egyszerűen zseniális és nagyon cuki…
Aki Hollandiában jár, utcán is megkóstolhatja, mert papírtölcsérben street foodként, fesztiválok kedvenceként is kapható, de akár otthon is elkészíthetjük, még speciális sütőedény nélkül is – talán nem lesznek ennyire tökéletes formájúak, de a finomságukon ez mit sem változtat.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet és a szárított élesztőt egy keverőtálba szitáljuk. Folyamatos keverés mellett apránként hozzákeverjük a langyos tejet, majd a tojást is. A sót és a vaníliás cukrot is hozzákeverjük, végül az olvasztott, de már nem forró vajat is. A keveréket 30 percet pihentetjük.
Ha van holland poffertjes-sütőnk vagy tarkedliformánk, azt vajjal kikenjük, és a mélyedéseket kikenjük olvasztott vajjal, majd megtöltjük a pihentetett palacsintatésztával, és ha a szélük könnyedén elválik a formától, akkor megfordítjuk, és készre sütjük. Ha palacsintasütőben készítjük, akkor nagyon forró, vajjal kikent serpenyőbe viszonylag magasról 1 evőkanálnyi masszát öntünk palacsintaként szép lassan, így nem terül nagyon szét, majd 1-2 perc sütés után átfordítjuk, és a másik oldalát is megsütjük – hasonlóan kerekded, könnyű palacsintát kapva.
Porcukorral meghintve tálaljuk, ízlés szerint bármilyen lekvár, édes krém, gyümölcs vagy puding kínálható hozzá – a hollandok egy kis olvasztott vajat is rácsorgatnak…
Csupa mexikói kedvenccel készül, nagyon laktató, langyosan és hidegen is nagyon finom, a benne lévő zöldfűszernek, lilahagymának és citrusnak köszönhetően még friss fogás, és bár csak növényi alapanyagokból készül, mégis fehérjedús, köszönhetően a quinoa, a bab és az avokádó magas fehérjetartalmának.
Ha nyáron készül, érdemes grillezett kukoricával készíteni, és mehet bele egy kis felkockázott paradicsom is. Friss korianderrel a legfinomabb, de ha nem jutunk hozzá, akkor petrezselyemmel is készíthető, más ízvilágú lesz, de úgy is nagyon finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A quinoát szűrőbe tesszük, és meleg folyó víz alatt alaposan leöblítjük, majd bő forró vízbe tesszük, sózzuk, és 15 percig főzzük, majd leszűrjük.
Az olívaolajat egy salátástálba öntjük, hozzáfacsarjuk a lime levét, fűszerezzük a korianderrel és a római köménnyel, elkeverjük. A konzerveket leszűrjük, a tálba öntjük. A lilahagymát és az avokádót megtisztítjuk és felkockázzuk, ezt is a tálba tesszük, a koriandert vagy a petrezselymet finomra vágjuk, és a quinoával együtt a tálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, és alaposan összeforgatjuk.
Langyosan is tálalhatjuk, de akár hagyhatjuk kihűlni, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Varázslatos, hogy liszt, élesztő és némi víz keverékéből mennyire változatosan készíthető kenyér. Az arányok, a kelesztési idő, a formázás, a sütési idő és hőfok, és persze a hozzáadott kiegészítők sora egészen más kenyereket eredményez, és ez a közel-keleti változat nem véletlenül lett világszerte kedvelt. Persze ennek is több változata van, süthető serpenyőben, laposabbra nyújtva, vagy zsebes változatban, sütőben, ami aztán megtölthető gyros-szal vagy falafellel és salátákkal.
Most ez utóbbi készült, és tényleg kettéválik sütésnél a tészta, vagyis üreg képződik a belsejében, ez pedig nem varázslat: a nagyon forró sütőnek, illetve az ettől a hőtől hirtelen képződő gőznek köszönhető. Nagyon finom frissen, de kihűlés után is, és könnyedén felfrissíthető másnap is egy forró serpenyőben vagy sütőben, kenyérpirítóban, és nemcsak megtöltve, de cikkekre vágva, mártogatósokhoz, salátákhoz is remek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt és a cukrot egy tálba tesszük, felöntjük a langyos tejjel és a vízzel, elkeverjük, és félretesszük 10 percre.
Egy keverőtálba öntjük a lisztet, hozzáadjuk a sót, kézzel kicsit összeforgatjuk.
Az élesztős keverékhez adunk 1 evőkanál olívaolajat, majd a liszthez öntjük, először kanállal kicsit elkeverjük, majd kézzel összedolgozzuk. Amikor a tészta összeállt, de még elég ragacsos, lisztezett felületre tesszük, és picit meglisztezve 5–6 perc alatt rugalmas tésztává dolgozzuk. Tálba tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen 30 percet kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, rúddá formázzuk, 8 részre osztjuk, és egyenként labdává formázzuk, majd tenyérrel kicsit lelapítjuk, nyújtófával kb. 13-15 centis korongokká nyújtjuk, ha ragad, picit lisztezzük.
A tésztakorongokat sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, és 220 fokos sütőbe toljuk, 6-7 percig sütjük, majd egy csipesszel megforgatjuk, és még 3-4 percet sütjük.
Kevesen tudják, de a spanyolok védjegyévé vált tapas eredetileg a legdélibb, mediterrán tartományból, Andalúziából származik, ahol hatalmas kultusza van a különféle színes falatkáknak, amit egy-egy pohár bor vagy sangria mellé falatoznak előételként. Az egyik ilyen a hófehér húsú tőkehallal és főtt krumplival készülő bundás finomság, ami kis pogácsa vagy golyó formában is nagyon népszerű, és leggyakrabban fokhagymás majonézbe mártogatva fogyasztják.
Az eredeti andalúz recept fele sózott és kiáztatott, fele friss tőkehallal készül, ettől kicsit intenzívebben halas az íze, de készülhet simán friss, illetve nálunk inkább fagyasztott és kiengedett tőkehalból is – nálunk ez a legegyszerűbben beszerezhető, és ezzel is nagyon finom, főleg frissen sülve, amikor jó ropogós a bundája!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, lereszeljük, tálba tesszük. A tőkehalat felkockázzuk, és egy késes robotgépben pépesre mixeljük, majd a hagymához adjuk az összetört főtt krumplival és a tojással együtt, hozzáreszeljük fél citrom héját, hozzáfacsarjuk a levét, sózzuk, borsozzuk, és az egészet alaposan összedolgozzuk.
A bundához a tojásokat felütjük, sózzuk, hozzáadjuk a lisztet, a kurkumát és a csipet sütőport, valamint a snidlinget, simára keverjük. Egy serpenyőben kétujjnyi olajat forrósítunk, a halas-krumplis masszából kisebb pogácsákat formázunk, megforgatjuk a tojásos masszában, az olajba tesszük, és oldalanként 3-4 perc alatt szép aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, jól lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azonnal tálaljuk valamilyen mártogatóssal magában vagy salátával főételnek.
Sűrű, fűszeres szaft, porhanyósra főtt húsfalatok, amelyek szinte szétomlanak a szájban… Ünnepinek is beillő, mennyeien finom fogás, pedig rém egyszerű az elkészítése, és valójában egyetlen különlegesebbnek számító alapanyagra van csupán szükség, ez pedig a barna sör, ami egyrészt elképesztően omlóssá teszi a marhahúst, másrészt a főzés során kicsit karamellizálódik, és nagyon különlegessé teszi a gazdag, fűszeres szaftot.
Leszámítva a hozzávalók előkészítését és összepirítását, miután lefedve beküldtük a sütőbe, szinte el is feledkezhetünk róla: jól elvan magában, igaz, nem egy villámfogás, de a marharaguknak meg kell adni, ami nekik jár, vagyis a hús korától és minőségétől függően akár 2-3 órát is, de a végeredmény minden türelmet megér.
Mivel nagyon gazdag ízű, szaftos, illatos fogásról van szó, a köretet nem érdemes túlbonyolítani: Írországban leginkább főtt krumplival vagy krumplifánkkal tálalják, de gyakran az utolsó órában a meghámozott és kockára vágott burgonyát belekeverik a raguba, és így sütik készre, így a krumpli is átveszi a szaft aromaanyagait.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket, a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, a répát és a szárzellert karikára, a hagymát és a fokhagymát apró kockára vágjuk. A húst felkockázzuk, megszórjuk a liszttel, összeforgatjuk.
A vaj felét egy serpenyőben felolvasztjuk, rádobjuk a húst, körbepirítjuk minden oldalukat sózás nélkül, majd félretesszük.
Egy lefedhető, lehetőleg vastag falú edényben felolvasztjuk a maradék vajat, megdinszteljük rajta a hagymát, majd a fokhagymát, a répát és a zellert is hozzáadjuk, néhány percig pároljuk, majd hozzáadjuk a paradicsompürét, ezzel is pirítjuk egy kicsit, majd hozzáadjuk a húst a szaftjával együtt, átforgatjuk, majd fűszerezzük a babérlevéllel, a kakukkfűvel, sóval és borssal, majd felöntjük a sörrel.
Ha felforrt, hozzáöntjük az alaplé felét, lefedjük, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett 1 órát pároljuk. Ekkor megnézzük, hogy elegendő folyadék van-e rajta, ha szükséges, még alaplevet öntünk hozzá, és lefedve még fél-1 órát pároljuk.
Ezután ellenőrizzük, ha kellően megpuhult a hús, a fedőt levéve még 20-30 percre visszatesszük a sütőbe, hogy a szaft kissé besűrűsödjön. Finomra vágott petrezselyemmel meghintve, főtt krumplival vagy burgonyafánkkal tálaljuk.
Ha laktató, kényeztető és melengető fogásra vágyunk, akkor a krémes rizottó az egyik legjobb választás, ha a klasszikusnál alakbarátabb változatra, akkor a sütőtökös rizottó. A zsírosabb alapanyagok nagyon jól kiválthatóak a krémesre sült sütőtökkel, amit egy kis tejjel összeturmixolva tökéletesen pótolható a selymesítő sajt, krémsajt vagy tejszín, és növényi tejjel is működik, így vegánoknak is nagyon jó megoldás lehet.
Azért szuper ez a recept, mert az alap vegán változatban is nagyon finom, tálaláskor pedig mindenki személyre szabva továbbgondolhatja – vegetáriánusok adhatnak hozzá reszelt parmezánt, a húsimádók pedig megszórhatják pirított baconnel – így mindenkinek kedvére lehet ez a kiadós és melengető egytálétel!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőtököt megtisztítjuk, 1 centis kockákra vágjuk, tepsire tesszük, sózzuk, kis olívaolajjal meglocsoljuk, összeforgatjuk, és 180 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt puhára sütjük.
Közben a hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk. Az alaplevet felforrósítjuk és melegen tartjuk, ha vizet használunk, azt is felforraljuk, belemorzsoljuk a leveskockát, és melegen tartjuk. A teejt is felmelegítjük.
Egy lábasban 2 evőkanál olívaolajon üvegesre dinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a rizst és a fokhagymát, kevergetve 2-3 percig pároljuk, amíg a rizsszemek kicsit üvegesek lesznek, majd felöntjük a borral, és kevergetve hagyjuk elpárologni. Hozzáadjuk a kakukkfüvet és a rozmaringot, ezután merőkanalanként adagoljuk hozzá az alaplevet, mindig megvárva, amíg beszívja a rizs a nedvességet, sűrűn megkeverve, így a rizsből kioldódó keményítő egyre krémesebbé teszi az ételt, közben sózzuk, borsozzuk, ha elfogyott, akkor a meleg tej felével folytatjuk.
A megsült sütőtök felét a maradék tejjel botmixerrel pépesítjük, és a majdnem kész rizshez adjuk, kevergetve még pár percig főzzük, majd a tűzről levéve és fedővel lefedve 5 percet hagyjuk pihenni.
A félretett sült sütőtökkel és friss – vagy akár kevés olívaolajon megpirított – zsályalevéllel tálaljuk. Nem vegánok egy kis parmezánt reszelhetnek rá tálaláskor…
A csodás finomság nemcsak a spanyolok, de a mexikóiak és az argentinok kedvence is. Míg Európában inkább sűrű csokiszószba mártogatják a cukorban meghempergetett kukacka-fánkokat, addig a távoli kontinensen dulce de lechével, vagyis tejkaramellával kedvelik, de egyébként bármilyen lekvár is nagyon jól passzol hozzá.
Hozzávalók:
Elkészítés: A száraz alapanyagokat – liszt, só, szódabikarbóna – egy tálban összekeverjük. Hozzáadjuk az olívaolajat és a forrásban lévő vizet, és gyors mozdulatokkal egy fakanállal simára keverjük. A tésztának ragacsosnak kell lennie, esetleg még egy kevés vizet adhatunk hozzá.
Bő napraforgóolajat forrósítunk. A tésztát habzsákba tesszük, és csillagcsőrös fejjel 10–15 centi hosszú darabokat nyomunk a forró olajba, késsel vagy ollóval elcsippentjük. Egyszerre 5-6 fánkocskát érdemes sütni, hogy ne ragadjanak össze, 3-4 perc alatt szép világosra sülnek.
Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, papírtörlőre tesszük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd kristálycukorban megforgatjuk, és ízlés szerint csoki- vagy karamellszósszal tálaljuk.
Amerikában elképzelhetetlen a tél sütőtökös desszertek nélkül, kezdve a halloweeni pumpkin pie-tól, a sütőtökös pitétől a napsárga muffinokig, de előszeretettel teszik a sült tökből készült pürét gofri tésztájába is. Nem csoda, hiszen a sült sütőtök édes, krémes, illatos, nemcsak szépséges színt és gazdag aromát ad a süteménynek, de a textúráját is puhává teszi, nem mellesleg zsiradékot és cukrot is spórolhatunk a használatával. A tengerentúlon annyi a könnyebbség, hogy készen is kapható sütőtökpüré, de azért lássuk be, nem nagy kihívás sütőtököt sütni, ráadásul amíg készül, egyszerre melegíti át a lakást és tölti be édes illatokkal, meghitt otthonosságot árasztva.
Mint ahogy a legtöbb amerikai recept, a sütőtöktorta sem túl bonyolult, sőt… Tulajdonképpen 5 perc alatt összedobható egy turmixgép segítségével, jó fűszeres, könnyű és illatos, és bár önmagában nem túl mutatós, egy kis citromos mázzal és darabolt dióval nagyon jól feldobható – nemcsak látványra, hanem ízvilágát tekintve is jót tesz neki a savanykás-édes máz és roppanós dió.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A megsült és kihűtött, héjából kikanalazott sütőtököt turmixgépbe tesszük, és pépesítjük. Hozzáadjuk a cukrot, az olajat, a tojásokat és a fűszereket, összeturmixoljuk. A lisztet a sütőporral és a szódabikarbónával egy tálban összekeverjük, hozzáöntjük a sütőtökös keveréket és a durvára vágott diót, és egy spatulával simára keverjük. Kikent, lisztezett 28 centis tortaformába vagy pitetálba öntjük, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe öntjük, és 45–50 perc alatt légkeverés mellett megsütjük. A sütőből kivéve 10–15 percet pihentetjük, majd rácsra borítva hagyjuk teljesen kihűlni.
A mázhoz a citrom levét kifacsarjuk, 4-5 evőkanál porcukrot adunk hozzá, ha szükséges, 1-2 evőkanál vízzel hígítjuk, hogy sűrű, de folyékony keveréket kapjunk. A kihűlt torta tetejére öntjük, elsimítjuk, darabolt dióval meghintjük, és hagyjuk, hogy kicsit megszáradjon, majd szeletelve tálaljuk.
Nem túl mutatós, de annál finomabb aprósüteményről van szó, ami ráadásul pofonegyszerűen és gyorsan elkészíthető. Senki ne riadjon vissza az alapanyaglista hosszúságától, elsősorban a sok fűszer ennek az oka. Az alaptészta narancslé, olaj, liszt, gríz és egy kis cukor keveréke, épp csak össze kell dolgozni, majd formázni és sütni, vagyis ennél egyszerűbb süti tényleg nem nagyon létezik. A csavar viszont ezután jön, ugyanis a kisült kekszeket még forrón egy illatos, mézes szirupban kell megfürdetni, ettől lesz ellenállhatatlanul finom. Viszont mivel a szirupot teljesen beszívja a tészta, nem lesz ragacsos, mint mondjuk a baklava.
A melomakarona hosszan eltartható, ideális vendégváró vagy gasztrojándék is lehet, nagyon karácsonyi hangulatú a narancsos, mézes, fahéjas, diós, szegfűszeges aromáival és mesés illatával.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A sziruphoz a cukrot és a vizet egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a szegfűszeget és a félbevágott narancsot héjával együtt, és felforraljuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet, elkeverjük, és a fűszerekkel és a naranccsal együtt 3-4 órát pihentetjük, hogy az aromák kioldódjanak.
A tésztához a lisztet és a búzadarát egy tálban összekeverjük. Egy másik keverőtálba kimérjük a kétféle olajat, a narancslevet, hozzáadjuk az összes fűszert, a szódabikarbónát és a cukrot, hozzáreszeljük 1 narancs héját, és kézi habverővel összekeverjük. Hozzáöntjük a lisztes keveréket, és épp csak összekeverjük, nem szabad túldolgozni.
A masszából diónyi darabokat szaggatunk, golyóvá formázzuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és 190 fokos sütőben légkeverés mellett kb. 20 perc alatt ropogósra és aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve még forrón a leszűrt szirupba dobjuk a sütiket 8-10 másodpercre, majd szűrőkanállal rácsra szedjük, megszórjuk aprított dióval, és hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor még meglocsolhatjuk mézzel, mint a görögök, de anélkül is nagyon finom, édes, aromás, nagyon karácsonyi hangulatú finomság.
