A puttanesca módon készülő tésztaszósz egy ízekben gazdag paradicsomos mártás, olajbogyóval, kaprival, fokhagymával, kis csilivel és szardellafilével, ezek némelyike, például a kapri és a szerdella nekünk kicsit szokatlanabb, de gond nélkül bárhol beszerezhető mindegyik, és akik kedvelik a mediterrán ízeket, azok tudják, hogy jól elvannak a hűtőben sokáig, mindig csak kevés kell belőlük, mert elég karakteresek, viszont nagyon jól feldobják az ételt.
Fontos tudni, hogy a szerdellától nem lesz halízű a szósz, de sokkal teltebbé, gazdagabbá teszi ezt az egyszerű paradicsomos mártást, főzés közben szinte el is tűnik benne, és inkább fűszerként érdemes rá tekinteni, mintsem valódi alapanyagként, ahogy a csilire is, amiből mindenki annyit tegyen hozzá, amennyire a csípőset szereti…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához bő vizet felteszünk a tűre, ha forr, bőven sózzuk, a spagettit beletesszük, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben a szószhoz a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, a szerdellafilét és az olajbogyót is felaprítjuk, a koktélparadicsomot négybe vágjuk. Egy serpenyőben az olívaolajat felforrósítjuk, a fokhagymát rajta megdinszteljük, hozzáadjuk a csilit és a szardellát, az olajbogyót és a kaprit, majd felöntjük a hámozott paradicsommal, a dobozt kiöblítjük kb. 1 dl vízzel, és ezt is a szószhoz öntjük. Borsozzuk, óvatosan sózzuk, mert a szardella is sós, a paradicsomokat villával kicsit szétnyomkodjuk, majd a koktélparadicsomot is hozzádobva pár perc alatt összefőzzük.
A megfőtt tésztát leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk, ízlés szerint parmezánnal, ha szeretjük, friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is megszórhatjuk.
A baracklekvár készítése nem nagy kunszt, igazából csak alaposságra van hozzá szükség. Vannak iskolák, miszerint héjastul vagy hámozva főzzük, turmixoljuk vagy darabosra hagyjuk, natúr vagy fűszeres változatban zárjuk üvegekbe ezt a csodagyümölcsöt. Mi a bőr nélküli és darabosabb baracklekvárt szeretjük, mert a bőr savanyítja és sötétíti a dzsemet, és tényleg nem ördöngösség a hámozás, ha gyöngyöző, forró vízben leforrázzuk, akkor könnyedén lehúzható a sárgabarack vékonyka bőre.
Ha kellő mennyiségű barackunk van, a kertünkben nő vagy feltankolunk egy szedd-magad barackosban, akkor érdemes különféle fűszerekkel is megbolondítani egy-egy adagot az alaplekvár mellett, mert szépen felcímkézve gasztroajándéknak is egyedi, különleges meglepetés lehet.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy lábasban vizet forralunk. A barackokat megmossuk, és egészben a gyöngyöző vízbe tesszük 2-3 részletben, majd 1 perc után szűrővel kiemeljük, lecsöpögtetjük, és egy tálba tesszük. Hagyjuk egy picit hűlni, majd amikor már nem túl forró, tapintható, akkor lehúzzuk a bőrüket, kidobjuk a magjukat, és egy fazékba tesszük az illatos gyümölcshúst. Meglocsoljuk a rummal, a tetejét egyenletesen megszórjuk a cukorral, hogy lehetőleg ne érintkezzen a barack a levegővel – mert akkor megbarnul –, és kb. 1 órát pihentetjük, amíg egy kis levet ereszt.
Közben a befőttesüvegeket alaposan elöblítjük, majd egy tepsibe állítjuk őket a csavaros fedőkkel együtt, és 120 fokos sütőbe toljuk kb. 20 percre.
A barackoz adjuk a dzsemfixet, összekeverjük, alágyújtunk, és forrástól számítva folyamatosan kevergetve 8–10 percig főzzük. A sütőből kivett üvegekbe merjük, lezárjuk, és fejtetőre állítjuk, 10 percig így pihentetjük, majd visszafordítva a tepsibe tesszük, és a kikapcsolt, de még forró sütőbe tesszük, itt hagyjuk kihűlni – egészen másnapig, utána mehetnek is a kamrapolcra a napsárga lekvárok.
Fűszeres változatok
A jégkocka kánikulában kikerülhetetlen, ami így a 21. században azért nem kihívás: jégkockatartó, fagyasztó, szevasz. A klasszikus jégkockaforma olyan, hogy nyitott, felveszi a szagokat, és valóban nem kellemes a fagyasztott húsok mellől jégkockát dobálni a limonádéba. A modernebb hűtőknek zárt jégkockatartó-készítő – és ergonomikusan beilleszthető kütyüik vannak, ezekből a jégkocka kinyerése viszont nem kevés vizet – előbb hideget, majd a meleg érkeztéig elég sok langyosat kívánnak. Ez is elég pocsékolós, úgyhogy nézzük meg a zacskósat. Ez elég ügyes és tényleg szagtalan, egyszerűen kiszedegethető belőle annyi jégkocka, amennyi épp kell, de mégis ott a rossz érzés az egyszer használatos, kukába dobott, hosszan lebomló műanyag miatt.
Jó, de akkor mivel adhatunk igazi hűsítő hatást egy pohár limonádénak, bornak vagy fröccsnek a meleg nyárban? Bármilyen gyümölccsel, amit lefagyasztunk. Egy kis tálkában maréknyi meggyet, málnát, 2-3 nektarint vagy őszibarackot felkockázva beküldhetünk a mélyhűtőbe, pár óra múltán jégkocka és ízesítő funkcióban is használhatjuk a hűsítőnek szánt italokhoz jégkockaként, ráadásul egy kis plusz ízt is adnak, ami jól összepárosítva fantasztikus, és a szolgálatot elvégzett gyümölcsöt, immár felolvadva el is rágcsálhatjuk.
A gyümölcsök közül bármilyen szezonálisat választhatunk, mert például az amúgy nagyon sokoldalúan használható banán és a citrusok nem működnek túl jól, kivéve a limonádénál, de bármilyen bogyós, görög- vagy sárgadinnye felkockázva, barackfélék vagy akár alma vékony cikkekre vágva tökéletes, és nemcsak jégkocka helyett használhatjuk hatékonyan, de egy turmixot vagy smoothie-t is frissebbé, hűsítőbbé tehetjük velük.
Gyümölcsöt egyébként fagyasztva is vásárolhatunk, sokszor olcsóbb is, mint a friss, és bár nem mindig helyettesítheti maradéktalanul a frisset, de ebben az esetben tökéletes, hiszen így is, úgy is lefagyasztanánk, az olcsóbb ár okára a magyarázat pedig leginkább abban rejlik, hogy a különösen érzékeny, sérülékeny gyümölcsök – így a málna, áfonya, erdei gyümölcsök – ára pénztárcabarátabb fagyasztva, mert ebben a formában ugye kizárható, hogy megromoljon, veszteség legyen, így jóval megfizethetőbb, mint frissen.
A délutáni kávézás innentől kezdve fagyizásba csap át, sőt bármikor frissülhetünk a jégnyalókával, vagyis ahogy divatosan hívják: ice-poppal. Készíthetjük vizesebbre vagy krémesebbre, a saját jól megszokott kávénkat is lefagyaszthatjuk kihűlés után, de instant kávéval 2 perc alatt hidegen is összedobhatjuk a „jégkávét”.
Mi víz és tejszín keverékével készítettük, így viszonylag könnyű nyalánkság, de aki krémesebben szereti, használhat hozzá csak tejszínt, vagy még lágyabbá, selymesebbé teheti egy kis mascarpone hozzáadásával, de készíthetjük akár kókuszkrémmel és cukormentes édesítővel az alakbarátabb, egészségesebb verzióért. Ha esetleg hiányozna a háztartásból a jégkrémforma, akkor kisebb joghurtos pohárba vagy mini muffinformába öntve is lefagyaszthatjuk, pálca helyett pedig akár néhány műanyag kiskanál is tökéletesen megfelel, amit a félig fagyos desszertünkbe szúrhatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az instant kávét egy kevés forró vízzel elkeverjük, majd a többi alapanyaggal turmixgépbe tesszük, és alaposan összemixeljük, de akár egy befőttesüvegben is összerázhatjuk.
Pálcikás jégkrémformába öntjük, a fagyasztóba tesszük, és ha félig megdermedt, beleszúrunk egy fapálcát vagy műanyag kanalat, ha formánk van, akkor a tetejükkel lefedjük.
Fogyasztás előtt a formák oldalára kevés langyos vizet engedünk, így könnyen kiemelhetjük az igazán jeges kávénkat.
A magozott cseresznyével bőséggel megpotyogtatott piskóta egyszerűségében is csodás, puha, könnyű, a benne megbújó édes gyümölcs a süti minden falatjába egy kis szaftosságot és nyarat is visz, és valószínűleg sokunknak ez volt az egyik első süti, amit a nagyival vagy édesanyánkkal együtt, majd egyedül megsütöttünk. Mindig sikert arat, akár lágyabb cseresznyével, akár pikánsabb meggyel készítjük, ráadásul tényleg egyszerű és kiadós.
Akinek van otthon Hotváth Ilona szakácskönyve, valószínűleg ennek a receptnek az alapjánál, a vizes piskótánál nyílik fel automatikusan az ikonikus alapmű, akinek nincs, az alábbiak alapján készítse el a nyár egyik kötelező és legfinomabb gyümölcsös süteményét, mi kicsit kevesebb cukorral készítjük…
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjékhez 4 evőkanál hideg vizet adunk, és szép habosra, fehérre, de nem túlságosan keményre verjük elektromos robotgéppel, majd 5 dkg porcukrot hozzáadva még 1 percet verjük. A sárgákat 15 dkg porcukorral, a vaníliával és 4 evőkanál vízzel jó habosra, egészen fehérre kihabosítjuk, hozzászitáljuk a liszt és a szódabikarbóna felét, simára keverjük, majd az elektromos robotgépet félretéve beleforgatjuk a hab felét, majd hozzászitáljuk a maradék lisztet és szódabikarbónát, finoman összeforgatjuk egy spatulával, majd a maradék tojáshabot is hozzáadva ezt is óvatosan beleforgatjuk.
Kikent, lisztezett vagy sütőpapírral bélelt 23-25 centis tortaformába öntjük, megpotyogtatjuk kimagozott, étkezési keményítőbe vagy lisztbe mártott cseresznyével, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 20-25 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük, majd a sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, és porcukorral meghintve tálaljuk.
A zsenge és édes zöldborsó a nyár egyik legjobb csemegéje, még nyersen is isteni finom a hüvelyéből frissen kifejtve, igaz, egy kicsit pepecselős a friss borsó kifejtése, és nemis túl szapora, mert valljuk be, ilyenkor a fele eltűnik a szánkban menet közben, hiszen olyan friss és roppanós… Ráadásul tényleg csak akkor az igazi, ha jó zsenge, vagyis ha leszedés vagy megvásárlás után minél korábban felhasználjuk, mert az állás során a zöldborsó cukortartalma szép lassan – vagyis inkább elég gyorsan – keményítővé alakul, veszít az édességéből és keményebbé is válik. Ez a magyarázata annak, hogy a fagyasztott zöldborsó gyakran zsengébb és édesebb, mint a friss, hiszen ezeket villámgyorsan felhasználják és fagyasztják, megállítva ezzel a cukor-keményítő átalakulást.
A zöldsborsót – finomsága mellett – jótékony tulajdonságai miatt is érdemes szeretnünk és becsülnünk, mert
Ha szívesen barátkoznátok a borsóval ezek után, ez a szuper krémleves remek alap ehhez: isteni finom, selymes, lágy, melegen, langyosan, sőt jól behűtve is tökéletes, mindenmentes, vegán és diétás étrendbe is beilleszthető, lehetetlen nem szeretni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A pórét, a krumplit és a fokhagymát megtisztítjuk, a krumplit felkockázzuk, a hagymákat vékonyra szeleteltjük. Egy lábasban felforrósítjuk az olívaolajat, rádobjuk a zöldségeket, sózzuk, és 3-4 percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük a levessel és a kókusztejjel, és félig lefedve, közepes lángon kb. 10-12 percet főzzük, amíg a krumpli és a póré is megpuhul. Ekkor hozzáadjuk a borsót és a finomra vágott petrezselymet, borsozzuk, és forrástól számítva 4-5 percet főzzük, ha fagyasztottat használunk, akkor 6-7 perc szükséges, hogy megpuhuljon, de szép élénk színét még megőrizze.
A levest botmixerrel alaposan összeturmixoljuk, majd egy sűrű szitán átszűrjük, ha zavar a borsó héjának pici darabkái, de akár rusztikusan így is hagyhatjuk.
Tálalhatjuk melegen, langyosan, de akár jól behűtve is, kínálhatunk hozzá pirított kenyérkockát, bacont vagy mandulát, kesudiót, de akár (növényi) tejszínnel, joghurttal is gazdagíthatjuk.
A sült krumpli talán a legnépszerűbb köret és nassolnivaló minden formában, de ha lehet, újkrumplival még sokkal finomabb, például sütőben sütve, zsiradék nélkül, sajttal és némi fűszerrel megbolondítva. Pár perc az előkészítése, a belseje lágy és szinte krémes, a tetején a sajt ropogósra sül. Tökéletes zöldfűszeres tejföllel mártogatósnak, bármilyen hús vagy hal köretének, de olyan finom és zamatos, hogy salátával könnyű nyári fogásnak önmagában is megállja a helyét.
Az újkrumpliban az is jó, hogy tilos hámozni, sőt még megkapargatni sem kell, ahogy sokan teszik, elég alaposan ledörzsölni vízben egy dörzsis szivaccsal vagy kefével, és máris konyhakész. Most zöldfűszerekkel, sajttal és fokhagymával került a tepsibe, fél óra alatt mindennel együtt kész, és abbahagyhatatlanul finom, úgyhogy akár duplázhatóak is a mennyiségek. 😉
Hozzávalók:
Elkészítés: Az oregánót, a kakukkfüvet, a fokhagymagranulátumot egy tányérba tesszük, teáskanálnyi sót adunk hozzá, borsot őrölünk hozzá bőségesen, hozzáreszeljük a sajtot. Az újkrumplit megmossuk, lapjában félbevágjuk, és a fűszeres-sajtos keverékbe mártjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk úgy, hogy a sajtos rész felfelé nézzen. A maradék keveréket a tetejére hintjük, és 180 fokos sütőbe tolva, mérettől függően 20-30 perc alatt szép pirosra sütjük.
Azon melegében tálaljuk mártogatóssal, köretként vagy salátával önálló fogásnak.
A fagyikészítés körül sok mítosz kering, főzött, tojásos, keverni kell fagyasztás közben, de van két olyan alapanyag, aminek a kombinációjából olyan habos csoda készül, amiben fagyasztás során nem keletkeznek keménységet okozó jégkristályok, csodásan krémes pár perc pihentetés után szobahőmérsékleten. Ez a kettő pedig a tejszín és a sűrített tej, még cukor sem kell hozzá, hiszen ez utóbbi elég édes. Emellett csak egy pici vanília és valamilyen ízesítő – esetünkben Oreo keksz – kell hozzá, és pár perc után már mehet is a mélyhűtőbe a mesés fagyi.
Két fontos dologra érdemes figyelni: az egyik, hogy zsírosabb, jó minőségű tejszínt használjunk, a vizesebb, soványabb tejszín nem verődik olyan jól fel, ráadásul kristályosabbra fagy, a másik pedig, hogy a tejszín, a sűrített tej, de ha lehet, akkor még a keverőtál is jó hideg legyen, mert így verődik fel a legkönnyebben. Mindent pakoljunk be a hűtőbe 1 órára, vagy ha van helyünk, akkor a fagyasztóba 15 percre, és mehet is fagyikészítés!
Hozzávalók:
Elkészítés: A jól behűtött tejszínt keverőtálba öntjük, és elektromos habverővel elkezdjük felverni, majd amikor már könnyű és krémes állagú, hozzáadjuk a hideg sűrített tejet és a vaníliát, és tovább verjük, amíg jó habos és krémes lesz.
A kekszeket egy tiszta zacskóba tesszük, és klopfolóval vagy sodrófával apróra törjük, majd beleforgatjuk a fagyialapba. Egy lezárható műanyag dobozba tesszük, és a fagyasztóba tesszük 6-8 órára, de még jobb, ha egy egész éjszakára.
Ízlés szerint gombócolva tálaljuk, plusz kekszet, extrákat még kínálhatunk hozzá.
Az Aperol egy narancsos-gyógynövényes likőr, önmagában nagyon édes, de fröccsbe, koktélba téve nagyon kellemessé, üdévé varázsolja a kényeztető frissítőket. Élénk, szinte rikító színét a narancshéjnak köszönheti, a likőrökhöz képest nem túl magas, 15%-os az alkoholtartalma, de azért könnyen a fejbe száll édességének köszönhetően, illetve ha pezsgővel, habzóborral keverjük, akkor különösen.
Az Aperol Spritz klasszikus változatban is mindig sikert arat, de ha szeretnénk feltenni az i-re a pontot, akkor készítsük gyümölcsös verzióban. A málnával például tökéletes párost alkotnak, akár fagyasztott málnát is használhatunk hozzá, ami „jégkocka” funkciót is kaphat ebben az esetben, és mire az italt elkortyoljuk, felolvad, és jó kis csemege lesz a végére, de az alábbi recept alapján eperrel, szederrel vagy áfonyával is kipróbálható – nem fog csalódást okozni.
Hozzávalók személyenként:
Elkészítés: A málnaszörpöt és az Aperolt pohárba öntjük, összekeverjük, felöntjük a habzóborral, majd jeget, málnát és néhány szem málnát adunk hozzá. Ízlés szerint egy kis szódával lazíthatjuk, ha könnyedebb italra vágyunk.
Ahány nyaralás, annyiféle a válasz, amit még az is variálhat, hogy gyerekekkel, családdal utazunk vagy csak édeskettesben, belföldre vagy külföldre, netán a saját nyaralónkba, van-e valamilyen táplálékérzékenységünk… és az sem mindegy persze, milyen vastag a pénztárcánk. Illetve az is fontos, mennyire vagyunk nyitottak, kíváncsiak – gasztronómiailag.
Van az a típus – és ez nem vicc! -, aki egy horvátországi tengerparti nyaraláshoz megpakolja a csomagtartót hűtőládákkal, hazai hagymával, pirospaprikával, előkészített és lefagyasztott hússal, és az apartmanban váltakozva készíti a pörköltet nokedlivel és a rántott húst sült krumplival, és még véletlenül sem kíváncsi arra, milyen egy jó helyi pljeskavica… Őket felesleges győzködni arról, milyen izgalmas felfedezni a helyi konyha kincseit, nevezetességeit – pedig így van!
Ha külföldre megyünk, mindenképpen érdemes minél többféle specialitást kóstolni, ami nem feltétlenül jelenti azt, hogy naponta többször is étteremben kell étkezni. Nagyon izgalmas például felfedezni a helyi piacot, ahol piknikre való sajtokat, felvágottakat, friss kenyeret és gyümölcsöt szerezhetünk be, amit egy parkban vagy a tengerparton elfalatozhatunk, de a piacok közelében gyakran vannak kis helyi kifőzdék, bisztrók is, ahol egyszerűbb és olcsóbb, helyi fogásokat kóstolhatunk.
Még mindig külföldön járva egy-egy pékségben és büfében is körbekóstolhatjuk a helyiek kedvenceit – akár komplett étkezés gyanánt. Szinte mindenhol találunk sós és édes piteféléket, leveles vagy kelt süteményeket, ezeket akár a helyszínen, akár piknikelve majszolhatjuk el – romantikus és pénztárcabarát megoldás.
Akár külföldön, akár itthon nyaralunk, azért érdemes néhány alkalommal igazi étterembe is elmenni, ez a kényeztetés is hozzátartozik a nyaraláshoz, legyen az egy környékbeli kis bisztró, kockásterítős kisvendéglő, tipikus csárda vagy elegánsabb hely – mindegyiknek megvan a varázsa.
Ha pedig a főzést választjuk, akkor szerintünk a legjobb megoldás a szabadban a közös főzés, ami simán felfogható kikapcsolásnak, legyen az bográcsozás, grillezés vagy tárcsán sütés. Egy kis krumpli és hús könnyen átváltoztatható egy tartalmas és isteni brassóivá tárcsán sütve, bográcsban egy jó gulyás vagy pörkölt lehet belőle, de bográcsos lecsóhoz sincs szükség túl sokféle alapanyagra. A grillezésnél pedig nincs is egyszerűbb dolog: a bepácolt húsok mellett alufóliába csavart krumpli, kukorica is süthető, akár a parázsban, akár a rácson, és természetesen mindenféle zöldség is kerülhet a hús mellé!
A clafoutis (ejtsd: kláfuti) leginkább a mi tejes piténkre hasonlít, valahova az omlett és a felfújt közé sorolható leginkább, tojás, tej vagy tejszín és egy kevés liszt keverékéből készül, pofonegyszerű és pillanatok alatt elkészül. Az alaptészta a végtelenségig variálható, gyakorlatilag bármilyen fűszerrel és zöldséggel működik, sőt húsimádók csirkedarabokkal, aprított sonkával vagy kolbászdarabkákkal is gazdagíthatják.
Ez a sós clafoutis cukkinival és kétféle sajttal készült, a keverékbe tejszín került, így még lágyabb, selymesebb, a sajttól és a fűszerektől illatos, melegen, langyosan és hidegen is nagyon finom, előételnek, falatkűnak, köretnek is tökéletes, de egy jó salátával önmagában laktató főétel lehet. A cukkinit mindenképpen érdemes külön egy kicsit lepirítani, így nem ereszt levet sütés közben, és sokkal intenzívebb is lesz az íze a pitében!
Cukkinis-sajtos clafoutis
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik végeit levágjuk, vékonyan felkarikázzuk, a fokhagymát meghámozzuk. Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a cukkinit, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverve 5-6 perc alatt kicsit lepirítjuk, majd félretesszük.
A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a tejszínt, a lisztet, a bazsalikomot és a reszelt sajt felét, sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, majd kézi habverővel simára keverjük, majd összeforgatjuk a cukkinivel.
Egy pitetálat olajjal vékonyan kikenünk, beleöntjük a keveréket, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20-25 percig sütjük, majd a tetején elosztjuk a kecskesajtot, és még néhány percre visszatoljuk a sütőbe.
A sütőből kivéve 10 percet hagyjuk hűlni és dermedni, majd szeletelve tálaljuk magában, vagy salátát is kínálhatunk hozzá, ha főételként fogyasztjuk.
Krémes, sűrű görög joghurt, eper és tejszínhab triója a főszereplő ebben a mutatós és igazán könnyed desszertben. Nyárias, az alapja kellemesen citromos és vaníliás, amihez tökéletesen passzol az eper, de más gyümölccsel is elkészíthető természetesen. A kekszes alapnak köszönhetően sütni sem kell, hűteni és pihentetni viszont elég hosszan, hogy a kétféle réteg megdermedjen. Cserében viszont egy mesés finomságot kanalazhatunk, és tényleg nem macerás az elkészítése.
A süti selymessége és lágysága a görög joghurtnak köszönhető, ami sűrűbb és kevésbé savanyú a klasszikus joghurtnál, hiszen a savó ki van csöpögtetve belőle, ezt nem érdemes kispórolni ennél a receptnél, de ha esetleg nem jutnátok hozzá vagy sajnáljátok érte a magasabb árat, akkor otthon is elkészíthető könnyedén, ezzel a recepttel >>
Hozzávalók:
A kekszes alaphoz:
A joghurtos rétegekhez:
Elkészítés: A kekszet a kakaóporral és a porcukorral késes robotgépbe tesszük, és morzsásra aprítjuk, majd hozzáadjuk az olvasztott vajat, tovább mixeljük, amíg vizes homokra emlékeztető állaga lesz. Egy téglaformát kibélelünk sütőpapírral – legegyszerűbb, ha két akkora csíkot vágunk belőle, hogy épp beleférjen az egyik keresztben, a másik hosszában, de jócskán túllógjon, mert majd ezzel fogjuk kiemelni. A vajas kekszmorzsát beleöntjük, és ujjal vagy egy lapos talpú pohárral alaposan lenyomkodjuk, a hűtőbe tesszük.
A görög joghurtot 20 dkg porcukorral, a citrom reszelt héjával és a vanília-kivonattal simára keverjük. A jól behűtött tejszínt kemény habbá verjük, majd finoman összeforgatjuk a joghurtos krémmel, majd az egészet kettéosztjuk.
Az epret megmossuk, kicsumázzuk, pár szemet félreteszünk, a többit botmixerrel a maradék 5 dkg porcukorral pépesítjük, majd a pürét az egyik adag joghurthabhoz adjuk.
A citrom felét kifacsarjuk, ls 2-3 evőkanál vízzel felforrósítjuk, majd elkeverjük benne az egyik zselatinport a tűzről levéve, és ha teljesen felolvadt, az epres krémhez adjuk alaposan összeforgatjuk. A krémet a kekszes alapra öntjük, és a maradék joghurthabbal együtt a hűtőbe tesszük 1-2 órára.
A félretett epret felszeleteljük vagy cikkekre vágjuk, és a megdermedt epres hab tetejére rakosgatjuk. A maradék fél citrom levét kifacsarjuk, és az előző módon elkészítjük a vaníliás joghurthabhoz, majd hozzákeverjük, és az epres rétegre öntjük. Hűtőbe tesszük pár órára, még jobb egy egész éjszakára, hogy kellően megdermedjen.
Tálalás előtt a sütőpapír segítségével kiemeljük a süteményt, ez kétemberes feladat – az egyik az edányt fogja, a másik felfelé húzza a sütit, és tálra tesszük, a sütőpapíjprt kihúzva alóla. Ízlés szerint eperrel és mentával díszítve tálaljuk.
