A lasagne rétegekből áll, kell hozzá tészta, töltelék, paradicsomszósz, besamel és sok reszelt sajt – ezek előkészítése pedig idő, ami sokszor nem áll rendelkezésre. A tésztarakottas kicsit trükkösen viszont úgy is elkészíthető, hogy a lasagne-lapok és a főzött húsos vagy zöldséges ragu helyett konyhakész töltött tésztát, például tortellinit használunk, amit ma már elég jó minőségben a szupermarketekben is beszerezhetünk.
A szószokon is egyszerűsíthetünk, ha konzerv hámozott paradicsomot és ricottát összekeverünk kis fűszerrel felturbózva, és ezzel, no meg jó adagnyi reszelt sajttal ezzel rétegezzük a tésztát. Villámgyors, szaftos, sajtos, mindent tud, amit a klasszikus lasagne, 10 perc alatt összeállítható, és bő fél óra múlva már tálalhatjuk is az egyik legkirályabb mediterrán fogást!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hámozott paradicsomot egy tálba öntjük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a bazsalikomot, az oregánót és a ricottát, sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, kis csilit is adhatunk hozzá, és botmixerrel az egészet krémesre összecsapatjuk.
Egy sütőtálat kikenünk 1 evőkanálnyi olívaolajjal, és kevés paradicsomos szószt öntünk bele, elsimítjuk, majd kirakosgatjuk a nyers ravioli harmadával. Egyenletesen rákanalazzuk a ricottás paradicsom harmadát, megszórjük egy kevés reszelt sajttal, majd megint ravioli, szósz és sajt következik, amíg az alapanyagok elfogynak. A tetejére jó sok sajtot hagyjuk, majd mehet is a sütőbe, ahol 180 fokon, légkeverés mellett 20-25 percet sütjük, amíg a tészta átfő és a szósz besűrűsödik.
Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint kis reszelt parmezánt kínálhatunk még mellé.
Az insalata di riso, vagyis a rizssaláta nyáron átveszi a vezetést a tésztától: hűsítő, frissítő, előre elkészíthető, vihető strandra vagy piknikre, és gyakorlatilag a végtelenségig variálható. Az alapja természetesen pergősre főzött rizs, amibe főtt és nyers zöldség, hús és hal is kerülhet, zöldfűszerek, citrom és olívaolaj ízesíti. Ha van maradék főtt rizsünk, akkor akár főzés nélkül is elkészíthető egy kis tonhallal vagy felcsíkozott sonkával, maradék sült hússal, csirkemellel, paradicsommal, paprikával vagy uborkával, de ha mindent nulláról kezdünk is hozzá, fél óra alatt megvan.
Az alábbi rizssaláta egy halas változat, ebbe egy kis lazac került, ami így elkészítve jóval kiadósabb, mivel kevesebb lazac is elég, mintha a halfiléket körettel tálalnánk, de bármilyen tengeri halat süthetünk hozzá, sőt szardíniával, füstölt sprotnival is készíthetjük. Ami a zöldséges részt illeti, igazán zöldre és zamatosra sikeredett: zöldborsó, uborka, újhagyma és petrezselyem került bele, és nemcsak látványra, de ízre is hibátlan lett.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban kb. 1 liter vizet felforralunk, sózzuk, majd beleöntjük a leöblített rizst, 10 perc után hozzáadjuk a borsót, még 5 percet főzzük, majd leszűrjük.
A halfilét egy kevés citromlével meglocsoljuk, sózzuk, borsozzuk, és 2 evőkanál olajon megsütjük fedő alatt. Ha kész, villával összetörjük.
Az újhagymát, az uborkát és a petrezselymet megmossuk, az uborkát felkockázzuk, a zöldeket finomra vágjuk.
Az összes előkészített alapanyagot egy tálba halmozzuk, meglocsoljuk a maradék olajjal és citromlével, sózzuk, borsozzuk, alaposan, de óvatosan összeforgatjuk, és 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
Édes koktélparadicsom, egy gyors ricottás krém, és örök barátunk, a készen kapható leveles tészta triójából mutatós kis pite készülhet, ami tökéletes gyors ebédnek vagy vacsorának, de csinossága okán vendégvárónak sem utolsó, tényleg pikk-pakk elkészül, és ha sikerül többféle színű paradicsomhoz hozzájutnunk, akkor szemet gyönyörködtetően színes és izgalmas is lesz.
A krémes ricottához most fokhagyma, parmezán és egy kis aprított petrezselyem került ízesítőként, de bármilyen zöldfűszer jól illik hozzá, ha van friss bazsalikomunk, kakukkfüvünk vagy oregánónk, azokkal is nagyon jól működik, érdemes variálni – elrontani nem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojást egy keverőtálba ütjük, villával elhabarjuk, hozzáadjuk a tejfölt, a ricottát, simára keverjük, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a finomra vágott petrezselymet, sózzuk, borsozzuk, alaposan átkeverjük.
A leveles tésztát papírostul kitekerjük és egy tepsire fektetjük, megszurkáljuk villával, majd egyenletesen megkenjük a ricottás krémmel, a széleken kb. 1 centit szabadon hagyva, majd kirakjuk a félbevágott koktélparadicsomokkal, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 20-25 perc alatt megsütjük.
Tálaláskor megszórhatjuk még friss petrezselyemmel, esetleg bazsalikommal, kínálhatunk mellé egy jóféle salátát, pohár könnyű bort…
A gremolata eredetileg finomra vágott citromhéj, fokhagyma és petrezselyem keveréke, és ahogy mi szívesen meghintjük tálaláskor ételeinket petrezselyemmel, úgy az olaszok is – csak éppen ezzel a keverékkel. Az arányok persze változnak, és az alapfűszerek is bővülhetnek vagy módosulhatnak.
Van, aki a citromhéjat keveri lime vagy narancs héjával, kerülhet bele szardellafilé vagy kapribogyó is finomra vágva, készíthető szószosabbra egy kis olajjal és citromlével, sóval és borssal, így ideális például szószként spagettihez vagy sült halfilére… A gremolata fűszereit hagyhatjuk darabosabbra, ha késsel csak finomra vágjuk, de akár botmixerrel pépesebbre is dolgozhatjuk.
A gremolata ma már egyre népszerűbb Olaszországon ívül is, így újabb ás újabb változatok jelennek meg: a petrezselyem helyett használnak friss koriandert és mentát is, ezekkel is érdemes kipróbálni, és persze lehet tovább kísérletezni, de az alapreceptet mindenképpen ajánljuk kóstolásra, főleg a nyári melegben, mert frissítő és nagyon kellemesen citrusos.
Gremolata
Hozzávalók:
Elkészítés: A citromot alaposan megmossuk, majd a héját lereszeljük. A fokhagymát megpucoljuk, finomra vágjuk vagy nyomón átpréseljük, a petrezselymet pedig nagyon finomra vágjuk. Egy tálkában összekeverjük, ha krémesebben szeretnénk, mozsárban összedolgozhatjuk vagy botmixerrel kicsit pépesírjük.
Azonnal használható a frissen sült húsok, halak, zöldségek tetejére szórva, de tovább fűszerezhetjük sóval, borssal, citromlével és olajjal – ahogy kedvünk tartja.
Pár egyszerű alapanyaggal és gyorsan isteni fogást varázsolni – ebben (is) rejlik az olasz konyha zsenialitása. Ha a gnocchit maradék főtt krumpliból mi magunk készítjük, akkor sem túl hosszadalmas, de sietős napokra szerencsére készen kapható változatban is betározhatunk belőle, ez tényleg percek alatt kész, és míg megfő, addig egy feljavított, selymes szószt is elkészíthetünk mellé.
A leszűrt tészta a szósszal önmagában is tökéletes, de ha igazán jót akarunk magunknak, akkor pár precre betoljuk még a sütőbe, így egyrészt az olvadt sajt fejedelmi finomságot ad neki, másrészt az ízek kicsit összeérnek, a szósz pedig selymesen sűrűre sül, közben pedig még egy kis salátát is összedobhatunk mellé…
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a gnocchinak bő vizet teszünk fel. A fokhagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük.
Egy serpenyőbe 3 evőkanál olívaolajat öntünk, beletesszük a fokhagymát, és lassan felmelegítjük, hogy a fokhagyma kiadja az aromáit, majd amikor kezd pirulni, szűrőkanállal kivesszük a fokhagymát, az olajhoz adjuk a csilipelyhet, majd a paradicsomot hozzáadjuk, átkeverjük, és felforraljuk. Közben a vizet sózzuk, beletesszük a gnocchit, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük. Közben a paradicsomszószhoz adjuk a bazsalikomot, az olajbogyót és a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, összeforraljuk.
A leszűrt gnocchit a paradicsomszósszal összeforgatjuk, sütőtálba öntjük, rácsipegetjük a ricottát, megszórjuk a reszelt sajttal, és sütőbe tolva 10 perc alatt összesütjük.
A sütőből kivéve a parmezánnal meghintjük és tálaljuk, friss bazsalikommal, salátával a legfinomabb…
Paradicsomszósz, sült padlizsán, tészta és sós, érlelt sajt kell csak hozzá, ami klasszikusan Szicília egyik jellegzetes sajtja, az úgynevezett ricotta salata, vagyis sózott ricotta. Ez egy érlelt, a pecorinóhoz és a parmezánhoz hasonló, igen sós kemény sajt. Ennek hiányában is elkészíthetjük persze – nyugodtan használhatjuk hozzá a nálunk könnyebben beszerezhető parmezánt.
Az alla Norma módon – vagyis paradicsomszósszal, sült padlizsánnal és érlelt kemény sajttal – készült módozatot Catania városának köszönhetjük, és híres szülötte, a zeneszerző Vincenzo Bellini operája, a Norma után kapta a nevét. Bármilyen tésztafélével készülhet, de még pizzaként is létezik, hiszen ezek a feltétek a ropogós tésztaalapon is remekül érvényesülnek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánt felszeleteljük, majd csíkokra vágjuk. Egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és a padlizsánokat szép barnára megsütjük. Nem érdemes sok olajat tenni alá, mert bármennyit felszív, viszont kevés olajon is megsül.
Közben a hámozott paradicsomot összeaprítjuk, és kevés olívaolajra öntjük a levével együtt, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a bazsalikomot, a cukrot, sóval és frissen őrölt borssal is ízesítjük, és néhány perc alatt összeforraljuk.
A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, összeforgatjuk a paradicsomszósszal, végül megszórjuk a sült padlizsánnal és vékonyra forgácsolt sajttal.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
Könnyű, elegáns és bársonyosan krémes, ráadásul egy kis csavarral nagyon látványossá is tehetjük a panna cottát, ha több rétegben készítjük, ha pedig az első réteget egy kicsit megdöntve dermesztjük, akkor igazán lenyűgöző desszertet kapunk. Nagyon egyszerű finomság, egyetlen hátránya, hogy két fázisban lehet csak készíteni, és a kettő között pár órát pihentetni kell, viszont alig van vele munka, és tényleg minden elismerést bezsebelhetünk vele.
A panna cotta bármilyen zselésített gyümölcspürével készíthető, aminek szép élénk, a hófehér tejszíntől eltérő színe van. Itt illatos, érett mangó lett a kiválasztott, ami mostanában egyre több helyen és egész jó árban kapható, ráadásul a gyümölcs karakteres, fűszeres íze nagyon jól passzol a lágy vaníliás tejszínkrémhez.
Hozzávalók:
A mangós réteghez:
A vaníliás réteghez:
Elkészítés: A porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadunk 1 dl vizet, elkeverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a mangót meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, amennyire csak tudjuk, turmixgépbe tesszük 1 dl vízzel, a cukorral és a citromlével, és simára turmixoljuk. Egy kis lábosba öntjük, felmelegítjük, majd a zselatint is hozzáöntjük, alaposan elkeverjük, amíg teljesen feloldódik.
A poharakat egy muffintepsibe vagy tojásos dobozba állítjuk ferdén, majd elosztjuk bennük a zselatinos gyümölcspépet, hagyjuk kicsit hűlni, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük, amíg teljesen megdermed.
A vaníliás réteghez a porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadjuk a tejet, simára keverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, a tejszínhez adjuk hüvellyel együtt, és kis lángon felforrósítjuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, kidobjuk belőle a vaníliarudat, majd hozzáadjuk a felpuhult zselatint, és addig keverjük, míg teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, időnként megkeverve, majd a talpukra állított poharakba, a megdermedt mangórétegre öntjük, és a hűtőbe téve néhány óra alatt hagyjuk teljesen megdermedni.
Kockára vágott friss mangóval vagy más gyümölccsel, mentalevélkével díszítve kínáljuk.
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
Ilyenkor már nagyon vágyunk a színekre, a friss zöldségekre, legalábbis mi, felnőttek. A gyerekekkel már nem ilyen egyszerű megetetni a zöldségeket – a pizzát viszont igen! Hát még akkor, ha együtt dobjuk össze velük! Ugyanis nagyon egyszerű elkészíteni, bármilyen színes zöldséget használhatunk hozzá!
Hogy igazán jól érvényesüljenek a színek, a sajtot ne a tetejére, hanem az alapként használt paradicsomszószra, vagyis a felaprított zöldségek alá tegyük – nem okoz majd csalódást.
Gyönyörködjetek a pizzában, alatta pedig jön a recept!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alapanyagokat előkészítjük: a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a kaliforniai paprikákat és a lilahagymát felkockázzuk, a kukoricát leszűrjük, a brokkolit rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben 5 perc alatt előfőzzük. A sajtot lereszeljük.
A pizzalapot tepsibe terítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsomszósszal, megszórjuk a reszelt mozzarellával, és hosszanti irányban kirakjuk a színes zöldségekkel – a koktélparadicsommal, a sárga paprikával, a kukoricával a zöld kaliforniai paprikával, a brokkolival és a lilahagymával. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés bazsalikommal vagy oregánóval is megszórhatjuk.
210 fokos sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük, majd szeletelve tálaljuk.
Tipp: ízlés és aktuális otthoni alapanyagok szerint más zöldségekkel is készíthetjük.
Az olasz, pontosabban a napfényes nápolyi konyha remeke, még pontosabban az ottani halászok zseniális találmánya az úgynevezett bolond, őrült vagy kerge vízben posírozott halétel, ami acqua pazza néven ismert, és tényleg fantasztikus. Nagyon egyszerű, bármilyen hallal vagy tengeri herkentyűvel működik, sőt mostanság már csirkéhez is használják, és garantáltan mediterrán hangulatot teremt.
A metódus lényege, hogy egy fehérboros, olívás lében – ez az acqva pazza – párolják a halat paradicsommal és friss zöldfűszerrel, fantasztikusan egyszerű, ugyanakkor nagyon jól variálható, gazdagítható zöldségekkel – például cukkinivel -, készíthetjük egész hallal vagy bármilyen halfilével, tálalhatjuk párolt rizzsel, de akár friss kenyérrel is, a lényeg, hogy a szaftot se hagyjuk veszni – szívja fel a rizs vagy tunkoljuk ki kenyérrel, mert isteni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A bort, 1 dl vizet, az olajat és a megtisztított, félbevágott fokhagymát egy lábasba tesszük, felforraljuk. Sózzuk, borsot őrölünk hozzá, felforraljuk, és 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a koktélparadicsomot és a tejszínt, a finomra vágott petrezselyem nagy részét, beletesszük a halat is, megszórjuk a kaprival, és lefedve 5-8 percig pároljuk.
Finomra vágott friss csilipaprikával és a maradék finomra vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk, friss kenyérrel vagy párolt rizzsel – ízlés szerint bármilyen körettel.
A pizza alapból és mindig kelt tésztával készül, de paradicsomszósszal és sajttal, valamint különféle feltétekkel leveles tésztából is készíthetünk hasonló finom falatkákat. Mivel a leveles tészta készen kapható, és egészen jó minőségben, villámmegoldásnak tökéletes, ha ezt használjuk a pizzás csigákhoz.
A paradicsomszószt natúr paradicsompüréből magunk is kikeverhetjük kevés fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal, valamint egy csipet cukorral, hogy a savasságát ellensúlyozzuk. A sajt kötelező eleme a pizzás csigának, de emellett tetszőleges finomságokat rakhatunk bele, attól függően, mi van a hűtőnkben.
Mi most a klasszikus capricciosa – vagyis sonka és gomba – feltétét tekertük a csigákba, de ízlés szerint mehet bele vékonyra szeletelt kolbász, szalámi, vagy a húsfélék helyett tonhal, emellett gazdagítható főtt kukoricával, szeletelt olajbogyóval, kapribogyóval, de akár a paradicsomszósz is felcserélhető piros vagy zöld pestóval. Bátran lehet variálni, elrontani nem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsompürét egy tálkába kanalazzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, az oregánót és a bazsalikomot, borsot őrölünk hozzá és megsózzuk, majd összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsompürével, kirakjuk a sonkaszeletekkel, rászeleteljük a megtisztított gombát, majd megszórjuk a sajt 2/3 részével. Óvatosan és nem túl szorosan feltekerjük, és éles késsel ujjnyi szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk a csigákat, mindegyikre egy csipet sajtot teszünk, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük.
Azonnal, melegen tálaljuk, ha vacsorára készítettük, akkor egy nagy adag salátával ideális, vendégvárónak pedig csak úgy magában is tökéletes.
