Írd be, mit keresel:

Pár egyszerű alapanyaggal és gyorsan isteni fogást varázsolni – ebben (is) rejlik az olasz konyha zsenialitása. Ha a gnocchit maradék főtt krumpliból mi magunk készítjük, akkor sem túl hosszadalmas, de sietős napokra szerencsére készen kapható változatban is betározhatunk belőle, ez tényleg percek alatt kész, és míg megfő, addig egy feljavított, selymes szószt is elkészíthetünk mellé.

A leszűrt tészta a szósszal önmagában is tökéletes, de ha igazán jót akarunk magunknak, akkor pár precre betoljuk még a sütőbe, így egyrészt az olvadt sajt fejedelmi finomságot ad neki, másrészt az ízek kicsit összeérnek, a szósz pedig selymesen sűrűre sül, közben pedig még egy kis salátát is összedobhatunk mellé…

Háromsajtos paradicsomos gnocchi a sütőből

Hozzávalók:

  • 50 dkg konyhakész gnocchi
  • 3 evőkanál olívaolaj
  • 4 gerezd fokhagyma
  • 1 kávéskanál chilipehely
  • 1 konzerv (400 g) natúr passzírozott paradicsom
  • 1 dl tejszín
  • 1 marék olajbogyó
  • 1 marék bazsalikomlevél
  • 5 dkg ricotta
  • 10 dkg reszelt sajt
  • 5 dkg reszelt parmezán
  • só, bors

Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a gnocchinak bő vizet teszünk fel. A fokhagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük.

Egy serpenyőbe 3 evőkanál olívaolajat öntünk, beletesszük a fokhagymát, és lassan felmelegítjük, hogy a fokhagyma kiadja az aromáit, majd amikor kezd pirulni, szűrőkanállal kivesszük a fokhagymát, az olajhoz adjuk a csilipelyhet, majd a paradicsomot hozzáadjuk, átkeverjük, és felforraljuk. Közben a vizet sózzuk, beletesszük a gnocchit, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük. Közben a paradicsomszószhoz adjuk a bazsalikomot, az olajbogyót és a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, összeforraljuk.

A leszűrt gnocchit a paradicsomszósszal összeforgatjuk, sütőtálba öntjük, rácsipegetjük a ricottát, megszórjuk a reszelt sajttal, és sütőbe tolva 10 perc alatt összesütjük.

A sütőből kivéve a parmezánnal meghintjük és tálaljuk, friss bazsalikommal, salátával a legfinomabb…

Paradicsomszósz, sült padlizsán, tészta és sós, érlelt sajt kell csak hozzá, ami klasszikusan Szicília egyik jellegzetes sajtja, az úgynevezett ricotta salata, vagyis sózott ricotta. Ez egy érlelt, a pecorinóhoz és a parmezánhoz hasonló, igen sós kemény sajt. Ennek hiányában is elkészíthetjük persze – nyugodtan használhatjuk hozzá a nálunk könnyebben beszerezhető parmezánt.

Az alla Norma módon – vagyis paradicsomszósszal, sült padlizsánnal és érlelt kemény sajttal – készült módozatot Catania városának köszönhetjük, és híres szülötte, a zeneszerző Vincenzo Bellini operája, a Norma után kapta a nevét. Bármilyen tésztafélével készülhet, de még pizzaként is létezik, hiszen ezek a feltétek a ropogós tésztaalapon is remekül érvényesülnek.

Spagetti alla Norma

Hozzávalók:

  • 50 dkg spagetti
  • 2 kisebb padlizsán
  • 1 konzerv hámozott paradicsom (400 g)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 teáskanál szárított bazsalikom
  • 1 teáskanál cukor
  • olívaolaj
  • 5 dkg ricotta salata vagy parmezán sajt
  • só, bors

Elkészítés: A padlizsánt felszeleteljük, majd csíkokra vágjuk. Egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és a padlizsánokat szép barnára megsütjük. Nem érdemes sok olajat tenni alá, mert bármennyit felszív, viszont kevés olajon is megsül.

Közben a hámozott paradicsomot összeaprítjuk, és kevés olívaolajra öntjük a levével együtt, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a bazsalikomot, a cukrot, sóval és frissen őrölt borssal is ízesítjük, és néhány perc alatt összeforraljuk.

A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, összeforgatjuk a paradicsomszósszal, végül megszórjuk a sült padlizsánnal és vékonyra forgácsolt sajttal.

Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.

A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.

Forrás: Wikipedia

Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.

Carpaccio

Hozzávalók:

  • 20 dkg bélszín
  • 2 marék rukkola vagy vegyes rügysaláta
  • 4 evőkanál olívaolaj
  • 4 evőkanál citromlé
  • só, bors
  • forgácsolt parmezán

Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.

A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.

Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.

Könnyű, elegáns és bársonyosan krémes, ráadásul egy kis csavarral nagyon látványossá is tehetjük a panna cottát, ha több rétegben készítjük, ha pedig az első réteget egy kicsit megdöntve dermesztjük, akkor igazán lenyűgöző desszertet kapunk. Nagyon egyszerű finomság, egyetlen hátránya, hogy két fázisban lehet csak készíteni, és a kettő között pár órát pihentetni kell, viszont alig van vele munka, és tényleg minden elismerést bezsebelhetünk vele.

A panna cotta bármilyen zselésített gyümölcspürével készíthető, aminek szép élénk, a hófehér tejszíntől eltérő színe van. Itt illatos, érett mangó lett a kiválasztott, ami mostanában egyre több helyen és egész jó árban kapható, ráadásul a gyümölcs karakteres, fűszeres íze nagyon jól passzol a lágy vaníliás tejszínkrémhez.

Mangós panna cotta

Hozzávalók:
A mangós réteghez:

  • 2 szép nagy érett mangó
  • 2 evőkanál cukor
  • 1 evőkanál citromlé
  • 1 csomag porzselatin
  • 2 dl víz

A vaníliás réteghez:

  • 3 dl tejszín
  • 1 dl tej
  • 1 rúd vanília
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 csomag porzselatin

Elkészítés: A porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadunk 1 dl vizet, elkeverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a mangót meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, amennyire csak tudjuk, turmixgépbe tesszük 1 dl vízzel, a cukorral és a citromlével, és simára turmixoljuk. Egy kis lábosba öntjük, felmelegítjük, majd a zselatint is hozzáöntjük, alaposan elkeverjük, amíg teljesen feloldódik.

A poharakat egy muffintepsibe vagy tojásos dobozba állítjuk ferdén, majd elosztjuk bennük a zselatinos gyümölcspépet, hagyjuk kicsit hűlni, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük, amíg teljesen megdermed.

A vaníliás réteghez a porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadjuk a tejet, simára keverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, a tejszínhez adjuk hüvellyel együtt, és kis lángon felforrósítjuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, kidobjuk belőle a vaníliarudat, majd hozzáadjuk a felpuhult zselatint, és addig keverjük, míg teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, időnként megkeverve, majd a talpukra állított poharakba, a megdermedt mangórétegre öntjük, és a hűtőbe téve néhány óra alatt hagyjuk teljesen megdermedni.

Kockára vágott friss mangóval vagy más gyümölccsel, mentalevélkével díszítve kínáljuk.

Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.

Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.

A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.

Piadina (olasz lepénykenyér)

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 4 dl tej
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 1 csomag instant élesztő
  • 1 teáskanál cukor

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.

A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.

Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.

Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.

Ilyenkor már nagyon vágyunk a színekre, a friss zöldségekre, legalábbis mi, felnőttek. A gyerekekkel már nem ilyen egyszerű megetetni a zöldségeket – a pizzát viszont igen! Hát még akkor, ha együtt dobjuk össze velük! Ugyanis nagyon egyszerű elkészíteni, bármilyen színes zöldséget használhatunk hozzá!

Hogy igazán jól érvényesüljenek a színek, a sajtot ne a tetejére, hanem az alapként használt paradicsomszószra, vagyis a felaprított zöldségek alá tegyük – nem okoz majd csalódást.

Gyönyörködjetek a pizzában, alatta pedig jön a recept!

Szivárványos pizza

Hozzávalók:

  • 1 kész pizzalap (vagy házilag készített tészta)
  • 1-1,5 dl paradicsomszósz
  • 20 dkg mozzarella lereszelve
  • 15 dkg koktélparadicsom
  • 1 sárga kaliforniai paprika
  • 20 dkg konzerv kukorica
  • 1 zöld kaliforniai paprika
  • 1 kis fej brokkoli
  • 1 nagy fej lilahagyma

Elkészítés: Az alapanyagokat előkészítjük: a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a kaliforniai paprikákat és a lilahagymát felkockázzuk, a kukoricát leszűrjük, a brokkolit rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben 5 perc alatt előfőzzük. A sajtot lereszeljük.

A pizzalapot tepsibe terítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsomszósszal, megszórjuk a reszelt mozzarellával, és hosszanti irányban kirakjuk a színes zöldségekkel – a koktélparadicsommal, a sárga paprikával, a kukoricával a zöld kaliforniai paprikával, a brokkolival és a lilahagymával. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés bazsalikommal vagy oregánóval is megszórhatjuk.

210 fokos sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük, majd szeletelve tálaljuk.

Tipp: ízlés és aktuális otthoni alapanyagok szerint más zöldségekkel is készíthetjük.

Az olasz, pontosabban a napfényes nápolyi konyha remeke, még pontosabban az ottani halászok zseniális találmánya az úgynevezett bolond, őrült vagy kerge vízben posírozott halétel, ami acqua pazza néven ismert, és tényleg fantasztikus. Nagyon egyszerű, bármilyen hallal vagy tengeri herkentyűvel működik, sőt mostanság már csirkéhez is használják, és garantáltan mediterrán hangulatot teremt.

A metódus lényege, hogy egy fehérboros, olívás lében – ez az acqva pazza – párolják a halat paradicsommal és friss zöldfűszerrel, fantasztikusan egyszerű, ugyanakkor nagyon jól variálható, gazdagítható zöldségekkel – például cukkinivel -, készíthetjük egész hallal vagy bármilyen halfilével, tálalhatjuk párolt rizzsel, de akár friss kenyérrel is, a lényeg, hogy a szaftot se hagyjuk veszni – szívja fel a rizs vagy tunkoljuk ki kenyérrel, mert isteni!

Nápolyi hal „őrült vízben” – all’acqua pazza

Hozzávalók:

  • 80 dkg tengeri hal – bármilyen halfilé vagy aranydurbincs, tengeri keszeg
  • 40 dkg koktélparadicsom
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • 2 dl fehérbor
  • 1/2 dl olívaolaj
  • 1 evőkanál kapribogyó
  • 1 friss csilipaprika
  • 1 dl tejszín
  • só, bors

Elkészítés: A bort, 1 dl vizet, az olajat és a megtisztított, félbevágott fokhagymát egy lábasba tesszük, felforraljuk. Sózzuk, borsot őrölünk hozzá, felforraljuk, és 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a koktélparadicsomot és a tejszínt, a finomra vágott petrezselyem nagy részét, beletesszük a halat is, megszórjuk a kaprival, és lefedve 5-8 percig pároljuk.

Finomra vágott friss csilipaprikával és a maradék finomra vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk, friss kenyérrel vagy párolt rizzsel – ízlés szerint bármilyen körettel.

A pizza alapból és mindig kelt tésztával készül, de paradicsomszósszal és sajttal, valamint különféle feltétekkel leveles tésztából is készíthetünk hasonló finom falatkákat. Mivel a leveles tészta készen kapható, és egészen jó minőségben, villámmegoldásnak tökéletes, ha ezt használjuk a pizzás csigákhoz.

A paradicsomszószt natúr paradicsompüréből magunk is kikeverhetjük kevés fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal, valamint egy csipet cukorral, hogy a savasságát ellensúlyozzuk. A sajt kötelező eleme a pizzás csigának, de emellett tetszőleges finomságokat rakhatunk bele, attól függően, mi van a hűtőnkben.

Mi most a klasszikus capricciosa – vagyis sonka és gomba – feltétét tekertük a csigákba, de ízlés szerint mehet bele vékonyra szeletelt kolbász, szalámi, vagy a húsfélék helyett tonhal, emellett gazdagítható főtt kukoricával, szeletelt olajbogyóval, kapribogyóval, de akár a paradicsomszósz is felcserélhető piros vagy zöld pestóval. Bátran lehet variálni, elrontani nem lehet!

Pizzás mini csiga leveles tésztából

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta
  • 5-6 evőkanál paradicsompüré
  • 5-6 vékony szelet sonka
  • 5-6 fej gomba
  • 10 dkg reszelt sajt
  • csipet cukor
  • 1 teáskanál oregánó
  • 1 teáskanál bazsalikom
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só, bors

Elkészítés: A paradicsompürét egy tálkába kanalazzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, az oregánót és a bazsalikomot, borsot őrölünk hozzá és megsózzuk, majd összekeverjük.

A leveles tésztát kiterítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsompürével, kirakjuk a sonkaszeletekkel, rászeleteljük a megtisztított gombát, majd megszórjuk a sajt 2/3 részével. Óvatosan és nem túl szorosan feltekerjük, és éles késsel ujjnyi szeletekre vágjuk.

Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk a csigákat, mindegyikre egy csipet sajtot teszünk, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük.

Azonnal, melegen tálaljuk, ha vacsorára készítettük, akkor egy nagy adag salátával ideális, vendégvárónak pedig csak úgy magában is tökéletes.

A bomba vagy bombolone (többes számban bomboloni) az olaszok fánkja, nevét golyó formájának köszönheti, nem pedig kalóriabomba mivoltának. 🙂 Toscanában leggyakrabban töltve készítik, a profiterolhoz hasonlóan szinte bármi kerülhet bele utólag, habzsákkal töltve. Népszerű a vaníliakrémes és a nutellás változat, de sokszor a nyers tésztát dúsítják valamilyen finomsággal, bogyós gyümölcsökkel vagy éppen apróra vágott almával.

Az alábbiakban egy almás fánk következik, amit az alma mellett némi vanília tesz elképesztően illatossá és puhává. Bár a videóban olajban sül, és nagyon érdekes technikát is láthatunk az olajba helyezésre, hogy a fánkok tökéletes formája megmaradjon, de a recept szerint sütőben is megsüthetjük, mégpedig 180 fokon, légkeverés mellett, míg aranybarna nem lesz.

Almás fánk (Bomboloni alle mele)

Hozzávalók:

  • 40 dkg liszt
  • 10 dkg rétesliszt
  • 2,5 dkg élesztő
  • 2 dl langyos tej
  • 10 dkg cukor
  • 1 rúd vanília
  • 2 tojásfehérje
  • 6 dkg vaj
  • 2-3 alma

Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy kevés tejet, simára keverjük. A kétféle lisztet egy keverőtálba mérjük, a közepébe egy mélyedést formázunk, ide tesszük a tojásfehérjét, a puha vajat, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, valamint a tejjel elkevert élesztőt. Elkezdjük összedolgozni a tésztát, közben apránként és fokozatosan adjuk hozzá a langyos tejet, míg sima tésztát kapunk. Elképzelhető, hogy nem kell mind, ez függhet a liszttől vagy hogy mekkora tojásnak a fehérjéjével dolgozunk.

A tésztát gombóccá formázzuk, és kelesztőtálban langyos helyen a duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.

Közben az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és apró kockákra vágjuk.

A tésztát kicsit átgyúrjuk, majd az almát beledolgozzuk, és féltenyérnyi fánkokat formázunk, sütőpapírral bélelt tálcára vagy tepsire tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen még 20 percet kelesztjük.

Bő olajat melegítünk, közben egy ollóval felvágjuk a sütőpapírt úgy, hogy minden fánk egyedül üljön egy-egy papíron, és a papír segítségével tesszük az olajba a fánkokat, majd a papírt az olajból kiemeljük, és időnként megforgatva szép aranybarnára sütjük a fánkot. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd cukorral megszórva tálaljuk.

Ha már nagyon elegünk van a fénytelen téli időből, és egy kis napfényes, mediterrán hangulatra vágyunk, nincs más dolgunk, mint elkészíteni a mi kenyérlángosunk olasz megfelelőjét, a focacciát (ejtsd: fokáccsá). Az alapja gyakorlatilag egy kevés olívaolajjal és némi fűszerrel gazdagított kenyértészta, ami vékonyra nyújtva vagy lelapogatva sül meg, vékonysága okán elég gyorsan.

A tetejére kerülhet olajbogyó, friss vagy szárított paradicsom, kapri, szardella vagy hagyma, akár egy kis karakteres sajt is, és persze mindezeket a tésztába is beledolgozhatjuk. Önmagában is tökéletes, amolyan pogácsa-alternatíva borozgatás, baráti beszélgetés mellé, de akár szendvicsalapként is működik, vagy kínálhatunk mellé sajtot, sonkát, friss zöldségeket egy mediterrán hangulatú vacsora apropóján.

Focaccia – olasz lepénykenyér

Hozzávalók:

  • 1 csomag szárított élesztő
  • 3 dl meleg víz
  • 50 dkg liszt
  • 3 evőkanál olívaolaj + a nyújtáshoz
  • 1 csapott evőkanál finomra vágott friss rozmaring
  • 2 marék olajbogyó
  • nagyobb szemű tengeri só + finom szemcséjű só a tésztába

Elkészítés: A szárított élesztőt egy keverőtálba tesszük, hozzáöntünk 1 dl meleg vizet, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Ezután hozzáöntjük a lisztet és egy nagyobb csipet sót, valamint a rozmaringot, és robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben hozzáadjuk az olívaolajat és fokozatosan a maradék meleg vízből annyit, hogy ruganyos tésztává összeálljon, a végefelé óvatosan adagoljuk, hogy ne legyen túl ragacsos a tészta.

Olajjal kikent tálba tesszük a tésztát, a tetejét is lekenjük olajjal, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.

A pihentetett tésztát olajos munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, és mindkettőt ovális lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük, lekenjük olívaolajjal, megszórjuk egész vagy darabolt olajbogyóval és durvább szemű tengeri sóval, és 20 percet kelni hagyjuk.

Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a focacciákat 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.

Azon melegében, de langyosan, hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sonkát, sajtot, olajbogyót – és persze egy pohár bort…

Nem kell lemondanunk a pizzáról akkor sem, ha diétázunk vagy alakbarát étrendet követünk. Némi reformra azért szükség van, ilyen például a szénhidrát csökkentése. Ennél a receptnél a tészta karfiolból készül, tulajdonképpen sokkal egyszerűbb is egy kelt tésztánál, és az ízén nem érződik, hogy karfiolból van. Furcsa, mert egyébként elég jellegzetes íze van, de itt eltűnik.

Édes kettes vacsorára készítettem, ezért szív alakúvá formáztam a tésztát, szerintem ez szuper gesztus lehet akár Valentin-napra is, biztosan tetszeni fog a párotoknak ez a szerelmes hangulatú, nagyszerű egészséges vacsora! 😉

Forrás: Domokos Enikő

Egészséges pizza karfiolos „tésztával”

Hozzávalók:

  • 1 kisebb fej karfiol
  • 1 gerezd reszelt fokhagyma
  • 1-2 db biotojás
  • 5 dkg light reszelt sajt
  • oregánó
  • bazsalikom
  • só, bors
  • pici olívaolaj

Feltétként nálam:

  • paradicsomszósz
  • csirkemellsonka
  • szeletelt gomba
  • aszalt paradicsom
  • light mozzarella
  • saláta

Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedtem, morzsásra daráltam géppel, majd kevés olívaolajon és vízen megpároltam. Ezután ki kell nyomkodni, én egy tiszta konyharuhán keresztül csavartam ki belőle a felesleges vizet. Egy nagyobb tálba tettem, és hozzáadtam a tojásokat, a reszelt sajtot, a zúzott fokhagymát és fűszereket. Összekevertem ezeket, így már meg is volt a pizza „tésztája”.

Sütőpapírra kiszedtem, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütöttem. Mikor már láttam, hogy barnul a teteje, kivettem, és rátettem a feltéteket. Egy kis paradicsomszósszal megkentem, csirkemellsonkát, szeletelt gombát, aszalt paradicsomot, light mozzarellát és egy maréknyi madársalátát pakoltam rá, visszatoltam kicsit még a sütőbe, és pár perc alatt már le is vettem a páromat a lábáról. 😉

Forrás: Domokos Enikő

Az olasz konyhát és ízeket gyakran a nyárhoz kapcsoljuk, de vannak olyan tartalmasabb fogásaik, amelyek hűvöskés időben még jobban is esnek, mint a nyári melegben. A paradicsomos húsgombóc is épp ilyen, amit Itáliában leggyakrabban spagettivel tálalnak. Alapanyagaiban tulajdonképpen megegyezik a bolognaival, csak itt nem ragu készül a darált húsból, hanem golyóbis, ami elősütés után a fűszeres paradicsomszószban fő szaftosra, ízletesre.

Húsgombóc paradicsomszósszal „magyar” változatban is létezik, nálunk a szósz édesebb és simább, a húsgombóc rizzsel készül, és megfőzzük a paradicsomszószban, végül főtt krumplival tálaljuk. Ezzel szemben az olaszos változat sűrűbb szósszal, elősütött húsgombócokkal és tésztával kerül a tányérokra, esetleg egy kis parmezánnal megszórva.

A szószhoz a legfinomabb a napérlelte szabadföldi paradicsom, ami ilyenkor természetesen nincs, van viszont konzerv hámozott egész vagy kockázott paradicsom, ami jó áron kapható, és a legaromásabb olasz paradicsomokat rejti, felhasználásra készen. Ráadásul tartósítószer nélkül kerülnek a fém- vagy papírcsomagolásba, legfeljebb egy kis citromsavat adnak hozzá, hogy ne oxidálódjon, megőrizze élénk színét. Hosszan eltartható, mindenhol megvásárolható, jó is, ha mindig van otthon belőle 1-2 dobozzal.

Húsgombóc paradicsomszósszal és spagettivel

Hozzávalók: 

  • 50 dkg darált hús
  • 2 tojás
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1/2 csokor petrezselyem
  • só, bors
  • 3 kanál kukoricaliszt
  • kevés olaj

A szószhoz: 

  • 1 fej vöröshagyma
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 szál sárgarépa
  • 1 doboz konzerv hámozott paradicsom
  • 1 teáskanál bazsalikom
  • 1 teáskanál majoránna
  • 1 csili
  • csipetnyi cukor

Valamint: 

  • 50 dkg spagetti
  • fél csokor petrezselyem a tetejére

Elkészítés: A darált húst összedolgozzuk a tojásokkal, a zúzott fokhagymával, a felaprított petrezselyemmel, a sóval és a borssal. Diónyi golyócskákat gömbölyítünk belőle, meghengergetjük kukoricalisztben, és serpenyőben, kevés oívaolajon megsütjük, folyamatosan forgatva, hogy mindenhol egyenletesen átsüljön.

A szószhoz a felaprított hagymát megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, kevergetve pirítgatjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a bazsalikommal és a majoránnával, majd ráöntjük a konzervparadicsomot és 1 pohár vizet, egy kis cukorral szelídítünk a savasságán. 20-25 percig főzzük, közben néha megkeverjük, pótoljuk az elpárolgott folyadékot. A vége felé belevágunk 1 mag nélküli csilit is, ha szeretjük egy kicsit csípősen.

Botmixerrel pépesítjük a zöldséges ragut, majd beledobjuk a húsgombóckákat, és még egyszer összeforraljuk.

Közben megfőzzük és leszűrjük a spagettit, majd tálaljuk a húsgombócos-paradicsomos szósszal, aprított petrezselyemmel meghintve.