Állagra olyan, mint egy rezgős puding, hófehér és hűsítő kanalazgatni való, csupa krém az egész, mesésen finom és olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran nekiállhatnak: igazi stresszmentes recept, nem lehet elrontani, ha betartjuk az arányokat és a pihentetési időt. A panna cotta szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen pontosan erről van szó, vagyis egy zselatinnal elkevert, majd jól lehűtött, remegősre, pudingosra hűlt édes tejszínről – most egy kis tejjel lazítva, lájtosabbra véve.
Az olasz alapváltozatban csupán vanília ízesíti a selymes tejszínkrémet, de érdemes valamilyen karakteres fűszerrel is feldobni, illetve egy kis szezonális gyümölcsből főzött raguval. Most pár szem kardamommal és friss eperrel készült, nagyon jól passzolnak egymáshoz, de gyömbérrel, csillagánizzsal vagy akár egy fahéjjal is készíthetjük, a gyümölcsraguhoz más bogyóst, málnát, áfonyát is használhatunk – vagy amit épp kínál a szezon.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinport egy tálkába tesszük, hozzáadunk 3 evőkanál vizet adunk hozzá, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy a zselatin felpuhuljon. Közben a tejet és a tejszínt egy kisebb lábasba öntjük, hozzáadjuk a kés fokával megroppantott kardamomhüvelyeket, a cukrot és a vanília-kivonatot, forrpontig hevítjük kevergetve, majd a tűzről levéve 5 percet pihentetjük.
A tejszínes keveréket átszűrjük, hozzáadjuk a zselatint, és kézi habverővel addig keverjük, míg a zselatin teljesen feloldódik, majd poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Az eperszószhoz a gyümölcsöt megmossuk, kicsumázzuk, majd negyedekbe vagy cikkekre vágjuk mérettől függően. Kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a fehér rumot – vagy vizet – és a vaníliás cukrot, villával kicsit átnyomkodjuk, és 6-8 perc alatt krémesre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor az eperrel koronázzuk a csupa krém rezgős panna cottákat, ízlés szerint kínálhatunk még mellé pluszban a finom gyümölcsraguból.
A frittata az olaszok rántottája, jellegzetessége, hogy egy kis liszt és sütőpor is van benne, és sütőben sütik. Kényelmesebb napokon reggelinek is tökéletes, de gyors vacsorának vagy könnyű ebédnek is ideális egy adag salátával, és rengeteg módon gazdagítható.
Most a tavaszi kedvenccel, spárgával készült, a tojásos masszát kétféle sajt, sima reszelt sajt – ami lehet semlegesebb trappista vagy pizzamozzarella -, illetve karakteresebb olasz sajtféle, gorgonzola ízesíti, és hogy még zöldebb és tavasziasabb legyen, így zöldborsó és egy kis finomra vágott petrezselyem is került bele. Csupa fehérje a tojásnak és a sajtoknak köszönhetően, mégis könnyű és laktató, tavaszias fogás izgalmas ízekkel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A spárgák vastagabb végeit meghajlítva letörjük a fás részt, majd 2-3 centis darabokra vágjuk. Enyhén sós, csipetnyi cukorral és pici citromlével ízesített forró vízbe tesszük a zöldborsóval együtt, majd forrástól számítva 4 percet főzzük, szűrőkanállal kiemeljük, és egy kivajazott tepsibe vagy sütőtálba tesszük. A finom főzővizet ne dobjuk el, tökéletes lesz zöldségleves alapjának, vagy a spárgacsokor maradékából főzhetünkbelőle levest.
Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, kézi habverővel felverjük, majd hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, sózzuk, borsozzuk, simára elkeverjük, majd a reszelt sajtot és a finomra vágott petrezselymet is hozzáadva átkeverjük, és a zöldségekre öntjük. Rácsípkedjük a gorgonzolát, és 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kibébe kicsit hűlni hagyjuk, majd ízlés szerint kockákra vagy szeletekre vágva tálaljuk, mellé ízlés szerint kenyeret és/vagy salátát kínálhatunk.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
Az olasz, pontosabban a napfényes nápolyi konyha remeke, még pontosabban az ottani halászok zseniális találmánya az úgynevezett bolond, őrült vagy kerge vízben posírozott halétel, ami acqua pazza néven ismert, és tényleg fantasztikus. Nagyon egyszerű, bármilyen hallal vagy tengeri herkentyűvel működik, sőt mostanság már csirkéhez is használják, és garantáltan mediterrán hangulatot teremt.
A metódus lényege, hogy egy fehérboros, olívás lében – ez az acqva pazza – párolják a halat paradicsommal és friss zöldfűszerrel, fantasztikusan egyszerű, ugyanakkor nagyon jól variálható, gazdagítható zöldségekkel – például cukkinivel -, készíthetjük egész hallal vagy bármilyen halfilével, tálalhatjuk párolt rizzsel, de akár friss kenyérrel is, a lényeg, hogy a szaftot se hagyjuk veszni – szívja fel a rizs vagy tunkoljuk ki kenyérrel, mert isteni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A bort, 1 dl vizet, az olajat és a megtisztított, félbevágott fokhagymát egy lábasba tesszük, felforraljuk. Sózzuk, borsot őrölünk hozzá, felforraljuk, és 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a koktélparadicsomot és a tejszínt, a finomra vágott petrezselyem nagy részét, beletesszük a halat is, megszórjuk a kaprival, és lefedve 5-8 percig pároljuk.
Finomra vágott friss csilipaprikával és a maradék finomra vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk, friss kenyérrel vagy párolt rizzsel – ízlés szerint bármilyen körettel.
A panna cotta az olaszok egyik legnépszerűbb desszertje, fura módon nálunk kevéssé ismert, pedig isteni finom és nagyon egyszerű. Szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen ez is a lényege: a felforrósított édes és ízesített tejszínt zselatinnal kell összekeverni, majd hagyni kihűlni és megdermedni. Pár perc munka van vele, és az eredmény egy nagyon selymes, rezgős krém, ami gyors desszertnek éppúgy tökéletes, mint ünnepibb alkalmakra vagy vendégvárónak, egy kicsit kidíszítve, felturbózva.
Ha tejcsokival készítjük, akkor cukor sem kell hozzá, legfeljebb egy kis vaníliás cukor, így is elég édes lesz, egy kis meggyraguval kiegészítve pedig mesés és mutatós desszertet varázsolhatunk belőle. Aki szereti, az a meggyet egy kis rummal is megbolondíthatja, de akár más fagyasztott bogyósból – szederből, áfonyából, málnából – is készülhet hozzá hasonló ragu.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: Az lapzselatint hideg vízbe áztatjuk egy tálban, hagyjuk felpuhulni pár perc alatt.
Közben a tejszínt és a tejet egy lábasba öntjük, felforrósítjuk, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, beletördeljük a tejcsokit, és addig keverjük, míg teljesen felolvad, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a jól kinyomkodott zselatinlapokat, és addig keverjük, míg teljesen felolvad. Poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük 4-5 órára, hogy teljesen megdermedjen.
A meggyraguhoz a gyümölcsöt hagyjuk kiolvadni, majd egy kis lábosba tesszük, a levéből 2-3 evőkanálnyit kiveszünk, és elkeverjük az étkezési keményítővel. A vaníliás cukrot a meggyhez adjuk, és pár perc alatt összeforraljuk, majd a meggylével elkevert keményítőt is hozzáöntjük, és sűrűsödésig még 1-2 percet főzzük, félretesszük.
Tálaláskor a csokis panna cották tetejét ízlés szerint olvaszott és/vagy aprított étcsokival, valamint a meggyraguval gazdagítjuk.
A konzerv hámozott paradicsom az az alapanyag, ami mindig jó, ha van otthon – édes nyári paradicsomból készül, adalékot, tartósítót nem tartalmaz, olcsó és bármikor praktikus segítség, ha egy gyors szószt szeretnénk készíteni – vagy akár egy olaszos paradicsomlevest, mint ez itt ni. Nem a menzáról ismert édes, rántásos, betűtésztás változat, hanem illatos, sűrű és nagyon finom.
Az alapanyagait és a készítését tekintve is nagyon egyszerű, hagyma, fokhagyma és egy kis bazsalikom kell hozzá, illetve tejszín és reszelt parmezán még, ezek adják a selymességét. Maximálisan maceramentes, gyors és igazán jóleső, melengető, mediterrán leveske, amit bármelyik szaladós napon is pikk-pakk összedobhatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, és 1 evőkanál felforrósított olívaolajon üvegesre dinszteljük először a hagymát, majd a fokhagymát is hozzáadva még 1-2 percet pároljuk. Hozzáadjuk a konzerv paradicsomot és az alaplevet (vagy vizet és 1 leveskockát), sózzuk és borsozzuk, ha felforrt, akkor takarékra vesszük, és takarékra véve 15 percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a bazsalikomot, a tejszínt és a parmezánt, és botmixerrel az egészet simára turbózzuk. Egyet forralunk még rajta, és 5 percet pihentetjük tálalás előtt, hogy az ízek összesimuljanak.
Forrón tálaljuk még egy kis parmezánnal meghintve, de ízlés szerint kruton vagy pirítóst is kínálhatunk hozzá. Egy kis csilivel meghintve még melengetőbbé tehetjük!
Nagy előnye a tonhalas spagettinek a gyorsasága mellett, hogy a kamrapolcon jó esetben mindig van tonhalkonzerv és hámozott paradicsom, amiből egy kis ízesítéssel pillanatok alatt összedobható a szósz némi fűszerrel. Most egy kis tejszín és reszelt parmezán is került a mártásba, így krémesebb, selymesebb, teltebb, szelídebb az íze.
A nyáridéző olaszos fogást tovább gazdagíthatjuk egy kis olajbogyóval – vagy ennek híján kapribogyóval –, tovább fokozva a mediterrán hatást, vagy tehetünk bele extraként egy kis aprított aszalt paradicsomot is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához bő, sós vizet forralunk, majd a spagettit fogkeményre főzzük, leszűrjük.
Közben egy serpenyőbe öntjük a hámozott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, és kevergetve felforraljuk, majd hozzáadjuk a tejszínt, a parmezánt és a leszűrt tonhalat, esetleg egy kevés csilit, és kevergetve 3-4 perc alatt összeforraljuk, majd az olajbogyókat is hozzáadjuk.
A tésztát tányérokba osztjuk, mindegyikre halmozunk a mártásból, és aprított petrezselyemmel meghintve tálaljuk.
Lasagnét ritkán készítünk otthon, mert macerásnak gondoljuk, mert kell hozzá egyrészt egy szaftos ragu, másrészt besamell, meg rétegezni – csupa pepecselés… Nem feltétlenül, a besamel elhagyható teljesen, ha helyette tejszín és tej keverékével locsoljuk meg a rétegezett tésztát, majd fólia alatt sütjük első körben. A tészta felszívja és teljesen eltünteti a tejes keveréket, saját gőzében puhul meg, így csak egyetlen fűszeres ragut kell készítenünk.
Most gomba került a tésztarakottasba, fűszeres paradicsomos raguvá főzve, természetesen az elmaradhatatlan reszelt sajttal egyetemben, egyáltalán nem hiányzik belőle a hús – de akinek mégis, tehet bele aprított sonkát, lepirított bacont, de akár adhat a gombához egy kis darált pulykahúst vagy felkockázott csirkét is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a gombát és a kicsumázott paprikát felkockázzuk, a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk. Egy nangyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, a gombát rádobjuk, és pirítani kezdjük, 4-5 perc után hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát és a kaliforniai paprikát is, és 8-10 percet pároljuk időnként megkeverve, míg kicsit összeesik. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az összes fűszert, majd felöntjük a vörösborral és a paradicsommal, összeforgatjuk, és fedő alatt 5-6 percet főzzük.
Egy kb. 25×32 centis tepsit vagy sütőtálat kikenünk evőkanálnyi vajjal, az alját kirakjuk egy réteg tésztával, elosztjuk rajta a gombás ragu felét, megszórjuk a sajt 1/3 részével, befedjük tésztával, majd megismételjük az előzőeket, végül befedjük még egy réteg tésztával. A tejet és a tejszínt összekeverjük, sózzuk, és egyenletesen és lassan rálocsoljuk a rakottasra, megszórjuk a tetejét a maradék reszelt sajttal, és alufóliával gondosan lefedjük.
A lasagnét 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30 percet sütjük, majd a fóliát óvatosan levesszók – vigyázva a kicsapódó forró gőzre -, és visszatoljuk még kb. 15 percre, amíg aranyszínűre pirul a teteje.
A sütőből kivéve hagyjuk egy kicsit pihenni, majd kockára vágva tálaljuk.
Sokan azért nem állnak neki a paradicsomos húsgombócnak, mert több összetevős, több fázisos, pedig nagyon jól leegyszerűsíthető a készítése, ha tepsiben készítjük, a húsgolyókat és a paradicsomszószt sem kell a tűzhelyen előkészíteni, minden a tepsiben készül, és a szaftosra sült húsgombóc a fűszeres és sűrű paradicsomszósz ölelésében bőven megéri azt a 15 perc munkát, amit rá kell szánnunk.
Akkor a legfinomabb, ha még egy jó adag reszelt sajttal is megszórjuk a sütés vége előtt, a paradicsomba egy kevés csilit, a húsgombócba pedig némi tejfölt és reszelt sajtot is rakunk – így lesz igazán szaftos, gazdag és pikáns, ami spagettivel vagy párolt rizzsel tálalva is fantasztikusan finom.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A darált húst keverőtálba tesszük, hozzáadjuk az összes alapanyagot – a fokhagymát lereszelve vagy présen áttörve -, sózzuk, borsozzuk, és kézzel alaposan összedolgozzuk. 4-5 centis gombócokat formázunk a masszából, és olajjal kikent sütőtálba tesszük, olajjal lekenjük őket, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 20 perc alatt elősütjük őket.
Közben elkészítjük a paradicsomszószt: a hámozott paradicsomot egy tálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, az oregánót, a bazsalikomot, ízlés szerint csilit, valamint 2 evőkanál olívaolajat, és botmixerrel pépesítjük.
Az elősütött húsgombócokat egy csipesszel vagy két villa segítségével megforgatjuk, egyenletesen rálocsoljuk a paradicsomszószt, és még 20 percre visszatoljuk a sütőbe, amíg a szósz kissé besűrűsödik, és a hús átsül. Az utolsó 5 percben megszórjuk a reszelt sajttal, és visszatoljuk, hogy jól megolvadjon, és kicsit pirulni kezdjen.
Azonnal tálaljuk, ízlés szerint főtt spagetti vagy párolt rizs passzol hosszá a leginkább.
Vannak, akik szerint szentségtörés tejszínnel dúsítani a carbonárát, valamint a borson kívül más fűszert sem igényel, de miért is ne lehetne variálni, gazdagítani a szénégető módra készülő egyszerű tésztaételt, ha úgy még finomabb és aromásabb lesz? Szerintünk igenis lehet, és mindenki készítse úgy, ahogy neki a legjobban ízlik.
Ez a tejszínes, kis fokhagymával dúsított változat sokkal krémesebb, de ugyanannyi idő alatt elkészül, mint a klasszikus, a szószt nem kell külön főzni, csak összekeverni, majd a forró, leszűrt tésztával jó alaposan összeforgatni, hogy a tojás ily módon mégis „megfőjön” a tészta melegétől. Ízlés szerint füstölt sonkával vagy húsos szalonnával is készíthető, sőt friss zöldfűszerrel – bazsalikommal, kakukkfűvel, petrezselyemmel – is tovább turbózható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztát lobogó sós vízbe tesszük, és a csomagoláson jelzett idő alatt al dentére főzzük.
Közben a sonkát vagy bacont felkockázzuk, egy száraz serpenyőben kicsit átforrósítjuk, akár meg is piríthatjuk. A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, elkeverjük, felöntjük 1 merőkanálnyi vízzel a tészta főzőlevéből, hozzáadjuk a fokhagymaport és a reszelt parmezánt, átkeverjük.
A tésztát leszűrjük, és azonnal hozzáöntjük a tojásos keverékhez a sonkával vagy baconnel együtt, és 2-3 percig összeforgatjuk, hogy a tészta hőjétől sterilizálódjon a tojás.
Tányérokba szedjük, ízlés szerint extra parmezánt, petrezselymet vagy friss bazsalikomot kínálhatunk hozzá.
Az olasz ételeket finomságuk mellett egyszerűségükért is kedveljük, nos, ez erre a szicíliai eredetű, de ma már egész Olaszországban népszerű sütire nem mondható el, de ünnepi alkalmakra mindenképpen érdemes elkészíteni, mert álomfinom. A tészta roppanós, a töltelék selymes, és különösen izgalmas, ha kandírozott gyümölcsökkel, csokidarabkákkal és aprított pisztáciával is megszórjuk tálalás előtt.
Az alapreceptben a csövecske natúr tésztával készül, de most kakaópor és fahéj is került bele, kisütés után pedig egy réteg olvasztott csoki is a krémes töltelék alá, így tovább roppanós marad, nem puhul fel olyan könnyen, ráadásul még finomabb is…
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a száraz alapanyagokat – liszt, só, fahéj, kakaópor, fahéj, porcukor – egy tálba szitáljuk, hozzáaadjuk a lágy zsiradékot, a tojást, az ecetet és a bort, és kézzel jó alaposan összedolgozzuk. Puha, de rugalmas és tömör tésztát kapunk, amit tiszta munkafelületen még 5 percig gyúrunk. Frissen tartó fóliába csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben.
A töltelékhez a ricottát a kétféle cukorral összekeverjük, gézzel vagy tiszta konyharuhával bélelt szűrőbe tesszük, tányért és valamilyen súlyt teszünk rá, tálba tesszük, majd a hűtőben hagyjuk kicsepegni legalább 1 órát.
A pihentetett tésztát 2 mm vékonyra kinyújtjuk enyhén lisztezett munkafelületen, és 9–10 centis köröket szaggatunk belőle. Habrolóra simítjuk, az egymást fedő végeket tojásfehérjével megkenve összeragasztjuk. Egy edényben bő olajat hevítünk, és a tekercseket néhány perc alatt ropogósra sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és konyhai törlőpapírra tesszük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd ha langyosra hűltek, csak akkor húzzuk ki a habrolókat a tésztából.
A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, majd a tésztatekercsek belsejét kikenjük vele. A töltelékhez a hideg tejszínt habbá verjük, hozzáadjuk a lecsöpögött ricottát, összeforgatjuk. Habzsákba töltjük, és a tésztatekercseket megtöltjük. Ízlés szerint csokicsepekkel, kandírozott gyümölcsökkel, aprított pisztáciával díszítjük.
A lasagne rétegekből áll, kell hozzá tészta, töltelék, paradicsomszósz, besamel és sok reszelt sajt – ezek előkészítése pedig idő, ami sokszor nem áll rendelkezésre. A tésztarakottas kicsit trükkösen viszont úgy is elkészíthető, hogy a lasagne-lapok és a főzött húsos vagy zöldséges ragu helyett konyhakész töltött tésztát, például tortellinit használunk, amit ma már elég jó minőségben a szupermarketekben is beszerezhetünk.
A szószokon is egyszerűsíthetünk, ha konzerv hámozott paradicsomot és ricottát összekeverünk kis fűszerrel felturbózva, és ezzel, no meg jó adagnyi reszelt sajttal ezzel rétegezzük a tésztát. Villámgyors, szaftos, sajtos, mindent tud, amit a klasszikus lasagne, 10 perc alatt összeállítható, és bő fél óra múlva már tálalhatjuk is az egyik legkirályabb mediterrán fogást!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hámozott paradicsomot egy tálba öntjük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a bazsalikomot, az oregánót és a ricottát, sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, kis csilit is adhatunk hozzá, és botmixerrel az egészet krémesre összecsapatjuk.
Egy sütőtálat kikenünk 1 evőkanálnyi olívaolajjal, és kevés paradicsomos szószt öntünk bele, elsimítjuk, majd kirakosgatjuk a nyers ravioli harmadával. Egyenletesen rákanalazzuk a ricottás paradicsom harmadát, megszórjük egy kevés reszelt sajttal, majd megint ravioli, szósz és sajt következik, amíg az alapanyagok elfogynak. A tetejére jó sok sajtot hagyjuk, majd mehet is a sütőbe, ahol 180 fokon, légkeverés mellett 20-25 percet sütjük, amíg a tészta átfő és a szósz besűrűsödik.
Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint kis reszelt parmezánt kínálhatunk még mellé.
