A tökéletes tiramisu titka a jó minőségű mascarpone és a friss tojás, a jó kávé és némi likőr. A klasszikus tiramisuba általában Amaretto, vagyis mandulalikőr kerül, ezt a karácsonyi változatban narancslikőrre cseréltük, ráadásul a krémbe is reszeltünk narancshéjat, hogy illatosabb, téliesebb hangulatú legyen. A karácsony jegyében pedig mézzel édesítettük, ami krémesebbé és illatosabbá teszi.
Hogy igazán ünnepi legyen ez az amúgy is gazdag desszert, a rétegek között olvasztott csokoládéval locsoltuk meg, nem is akármilyennel: a sokféle illatos fűszerből álló mézeskalácsos keveréket használtuk hozzá, ezzel kevertük össze, illetve a tiramisu tetejére is került a kakaóporba egy kevés belőle. Mennyei!
Karácsonyi tiramisu
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a mézet, habosra keverjük, majd hozzákanalazzuk a mascarponét, belereszeljük a narancs héját, és simára, krémesre keverjük. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd először 2-3 kanálnyi habbal fellazítjuk a mascarponét, majd a maradék tojásfehérjét hozzáadva óvatosan összeforgatjuk.
A csokoládét megolvasztjuk gőz fölött, majd elkeverjük benne a mézeskalács-fűszerkeveréket. A kávét lefőzzük, és a narancslikőrrel együtt egy tálba öntjük.
A babapiskóták felét megmártjuk a likőrös kávéban, majd egy tál aljára lerakjuk, egy réteg mascarponés krémet simítunk rá, majd egyenletesen meglocsoljuk az olvasztott csokoládéval. A maradék piskótát is megmártjuk a kávéban, a krémre rakosgatjuk, majd befedjük a maradék mascarponés krémmel.
A hűtőbe vagy hűvös helyre tesszük néhány órára vagy egy éjszakára, hogy jól összeérjenek az ízek, majd tálalás előtt meghintjük mézeskalács-fűszerkeverék és kakaó keverékével.
A görög rakott padlizsánnal, a muszakával ellentétben az eredeti parmigiana di melanzane húsmentes étel, amit második fogásként tálalnak Olaszországban, és friss kenyérrel fogyasztják, az utolsó cseppeket is kitunkolva a tányérból. Tulajdonképpen egyfajta lasagne, ami nem tésztával készül, hanem sült padlizsánszeletekkel.
Valójában nagyon egyszerű, de nem gyors étel, ugyanis a felszeletelt padlizsánt besózva pihentetni kell 1 órát, majd leöblítve és leszárítva elő kell sütni. Ezt leggyakrabban bő olajban teszik, de a padlizsán elég sok olajat magába szív. Mi kipróbáltuk már grillserpenyőben sütve, illetve sütőpapíron, kis olajjal megkenve sütőben sütve, és tökéletesen működik. Mivel a sütőt úgyis be kell gyújtani a rakottas megsütéséhez, ezt a megoldást javasoljuk, hogy könnyebb, ne túl olajos legyen a végeredmény.
Parmigiana di melanzane (olasz rakott padlizsán)
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánokat megmossuk, szárukat levágjuk, majd húsukat hosszában vékony szeletekre vágjuk. Egy szűrőbe tesszük sóval megszórva, lefedjük, és valamilyen nehezéket teszünk rá, hogy minél jobban kiengedje a levét, és 1 órát pihentetjük.
Közben elkészítjük a paradicsomszószt: a felaprított hagymát és fokhagymát kevés olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk az összeturmixolt konzervparadicsomot a levével együtt, sózzuk, borsozzuk, és kb. 15 percig főzzük, majd hozzáadunk ízlés szerint felaprított friss bazsalikomot, és lehúzzuk a tűzről.
A mozzarellát felszeleteljük, a parmezánt lereszeljük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A padlizsánszeleteket leöblítjük, konyhai papírtörlővel leszárítjuk, majd sütőpapírral borított sütőlapra tesszük, ecsettel megkenjük olívaolajjal, és a sütőben 10 perc alatt elősütjük.
Egy sütőtál aljába kevés paradicsomszószt teszünk, kirakjuk padlizsánszeletekkel, erre megint paradicsomszósz jön, majd mozzarella, kis parmezánnal megszórjuk, majd újabb réteg padlizsán, paradicsom, mozzarella és parmezán jön. Így folytatjuk a rétegezést, amíg tartanak az alapanyagok, a tetejére paradicsom és parmezán kerüljön.
Ha megvagyunk, mehet a 180 fokos sütőbe, ahol 30 perc alatt készre sütjük. Forrón nehezen tálalható mutatósan, érdemes megvárni, míg fogyasztható hőmérsékletűre hűl.
A mascarpone zseniális alapanyag, ez tény, de lássuk be, hogy 45–50% zsírtartalommal bír, míg a sovány krémtúró 8–10%-kal általában, és ha jól kidolgozzuk a krémet, akkor szinte ugyanolyan lesz, mint az eredeti. Rendben, nem annyira selymes, de nagyon könnyű és krémes, ha pedig a cukor helyett sztéviára váltunk, akkor a szénhidrát mennyiségét is csökkenthetjük.
A desszert ízvilágán mindez nem változtat, hiszen azt úgyis a kávé, a vanília és a kakaó adja, de ha még könnyedebbé szeretnénk tenni, a kávé helyett használhatunk vízzel vagy rummal kicsit felhígított gyümölcspürét – málnát, szedret, epret – vagy narancslét, és rétegzéskor is rejthetünk bele gyümölcsdarabokat – úgy is nagyon finom lesz.
Könnyű tiramisu krémtúróval
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sztéviát és a vaníliarúd kikapart magjait, simára, habosra keverjük, majd a krémtúrót is hozzáadva alaposan összekeverjük. A 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, 3–4 evőkanálnyival fellazítjuk a túrókrémet, majd a többi tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk.
A babapiskótákat félbetörjük, megmártjuk a kávéban, és 4 tálkába rétegezzük a vaníliás krémmel.
Hűtőbe tesszük néhány órára, legjobb egy egész éjszakára, hogy a krém egy kicsit megdermedjen, majd kakaóporral meghintve tálaljuk.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry's Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Carpaccio
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belüle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
Pedig nagyon egészséges a kelkáposzta, kalóriaszegény – 100 g mindössze 30 kcal energiát tartalmaz –, A-, B-, C- és E-vitaminokban gazdag, és ásványi anyagokban is jól teljesít – sok kalciumot és vasat tartalmaz, ami a nőknek különösen fontos a csontritkulás és a vérszegénység miatt. Emellett kevésbé puffaszt, jobban emészthető, mint a fejes káposzta.
Az olaszok nagyon egyszerűen – és persze istenien – készítik, forrázva és párolva, a legegyszerűbben fűszerezve, sóval, borssal, kis olívaolajjal, köretként tálalva, de a népszerű verza ugyanígy készülhet fodros kellel vagy mángolddal, akár kínai kellel is, a párolási idő változik csak, attól függően, mennyire gyorsan puhul az adott zöldség.
Az alaprecept persze variálható – köszönet érte Giuseppinának! –, jól illik hozzá egy kis őrölt vagy egész kömény vagy római kömény, illetve meglocsolhatjuk egy kis citromlével is tálalás előtt, vagy akár egy kis fokhagymás joghurttal is tálalhatjuk. Melegen és hidegen is nagyon finom, nem mellesleg szuperegészséges!
Verza – olasz zöld köret kelkáposztával
Hozzávalók: kelkáposzta, fokhagyma, só, bors, olívaolaj
Elkészítés: A kelkáposzta külső leveleit lefejtjük, félbevágjuk, a torzsáját kivágjuk, majd a leveles részt kisebb darabokra kockázzuk. Pár percre forró, sós vízbe tesszük, majd leszűrjük (a főzőlevet felhasználhatjuk egy zöldségleveshez vagy rizottóhoz is).
Egy lábasba kevés olívaolajat öntünk, ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott fokhagymát és a forrázott kelkáposztát rátesszük, összeforgatjuk, és kis vizet aláöntve takarékon összepároljuk, lefedve, időnként átforgatva.
Ha igazán finomat szeretnénk, tényleg lassú tűzön készítsük, akár 40–45 percet párolva, tálalás előtt kis citromhéjat ráreszelve, citromlével meglocsolva, sóval, borssal fűszerezve.
Könnyű, elegáns és bársonyosan krémes, ráadásul egy kis csavarral nagyon látványossá is tehetjük a panna cottát, ha több rétegben készítjük, ha pedig az első réteget egy kicsit megdöntve dermesztjük, akkor igazán lenyűgöző desszertet kapunk. Nagyon egyszerű finomság, egyetlen hátránya, hogy két fázisban lehet csak készíteni, és a kettő között pár órát pihentetni kell, viszont alig van vele munka, és tényleg minden elismerést bezsebelhetünk vele.
A panna cotta bármilyen zselésített gyümölcspürével készíthető, aminek szép élénk, a hófehér tejszíntől eltérő színe van. Itt illatos, érett mangó lett a kiválasztott, ami mostanában egyre több helyen és egész jó árban kapható, ráadásul a gyümölcs karakteres, fűszeres íze nagyon jól passzol a lágy vaníliás tejszínkrémhez.
Mangós panna cotta
Hozzávalók:
A mangós réteghez:
A vaníliás réteghez:
Elkészítés: A porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadunk 1 dl vizet, elkeverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a mangót meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, amennyire csak tudjuk, turmixgépbe tesszük 1 dl vízzel, a cukorral és a citromlével, és simára turmixoljuk. Egy kis lábosba öntjük, felmelegítjük, majd a zselatint is hozzáöntjük, alaposan elkeverjük, amíg teljesen feloldódik.
A poharakat egy muffintepsibe vagy tojásos dobozba állítjuk ferdén, majd elosztjuk bennük a zselatinos gyümölcspépet, hagyjuk kicsit hűlni, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük, amíg teljesen megdermed.
A vaníliás réteghez a porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadjuk a tejet, simára keverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, a tejszínhez adjuk hüvellyel együtt, és kis lángon felforrósítjuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, kidobjuk belőle a vaníliarudat, majd hozzáadjuk a felpuhult zselatint, és addig keverjük, míg teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, időnként megkeverve, majd a talpukra állított poharakba, a megdermedt mangórétegre öntjük, és a hűtőbe téve néhány óra alatt hagyjuk teljesen megdermedni.
Kockára vágott friss mangóval vagy más gyümölccsel, mentalevélkével díszítve kínáljuk.
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Piadina (olasz lepénykenyér)
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
Ilyenkor már nagyon vágyunk a színekre, a friss zöldségekre, legalábbis mi, felnőttek. A gyerekekkel már nem ilyen egyszerű megetetni a zöldségeket – a pizzát viszont igen! Hát még akkor, ha együtt dobjuk össze velük! Ugyanis nagyon egyszerű elkészíteni, bármilyen színes zöldséget használhatunk hozzá!
Hogy igazán jól érvényesüljenek a színek, a sajtot ne a tetejére, hanem az alapként használt paradicsomszószra, vagyis a felaprított zöldségek alá tegyük – nem okoz majd csalódást.
Gyönyörködjetek a pizzában, alatta pedig jön a recept!
Szivárványos pizza
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alapanyagokat előkészítjük: a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a kaliforniai paprikákat és a lilahagymát felkockázzuk, a kukoricát leszűrjük, a brokkolit rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben 5 perc alatt előfőzzük. A sajtot lereszeljük.
A pizzalapot tepsibe terítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsomszósszal, megszórjuk a reszelt mozzarellával, és hosszanti irányban kirakjuk a színes zöldségekkel – a koktélparadicsommal, a sárga paprikával, a kukoricával a zöld kaliforniai paprikával, a brokkolival és a lilahagymával. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés bazsalikommal vagy oregánóval is megszórhatjuk.
210 fokos sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük, majd szeletelve tálaljuk.
Tipp: ízlés és aktuális otthoni alapanyagok szerint más zöldségekkel is készíthetjük.
Az olasz, pontosabban a napfényes nápolyi konyha remeke, még pontosabban az ottani halászok zseniális találmánya az úgynevezett bolond, őrült vagy kerge vízben posírozott halétel, ami acqua pazza néven ismert, és tényleg fantasztikus. Nagyon egyszerű, bármilyen hallal vagy tengeri herkentyűvel működik, sőt mostanság már csirkéhez is használják, és garantáltan mediterrán hangulatot teremt.
A metódus lényege, hogy egy fehérboros, olívás lében – ez az acqva pazza – párolják a halat paradicsommal és friss zöldfűszerrel, fantasztikusan egyszerű, ugyanakkor nagyon jól variálható, gazdagítható zöldségekkel – például cukkinivel -, készíthetjük egész hallal vagy bármilyen halfilével, tálalhatjuk párolt rizzsel, de akár friss kenyérrel is, a lényeg, hogy a szaftot se hagyjuk veszni – szívja fel a rizs vagy tunkoljuk ki kenyérrel, mert isteni!
Nápolyi hal "őrült vízben" – all'acqua pazza
Hozzávalók:
Elkészítés: A bort, 1 dl vizet, az olajat és a megtisztított, félbevágott fokhagymát egy lábasba tesszük, felforraljuk. Sózzuk, borsot őrölünk hozzá, felforraljuk, és 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a koktélparadicsomot és a tejszínt, a finomra vágott petrezselyem nagy részét, beletesszük a halat is, megszórjuk a kaprival, és lefedve 5-8 percig pároljuk.
Finomra vágott friss csilipaprikával és a maradék finomra vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk, friss kenyérrel vagy párolt rizzsel – ízlés szerint bármilyen körettel.
Ki gondolná, hogy a szépséges és mindig elegáns hollywoodi színésznő imádott kertészkedni és főzni, rajongott az olasz életérzésért és otthonosságért? Márpedig így van, és ezt el is kell hinnünk, hiszen fia mesélt minderről Audrey at Home, vagyis Audrey otthon című könyvében. Nagyon egyszerű, házias és praktikus volt a mindennapokban, és a gyönyörű Valentino és Givenchy ruhákat is örömmel lecserélte otthon egy egyszerű farmerre. Luca Dotti, Audrey Hepburn fia azt is elmeséli, hogy édesanyja azért ragaszkodott ahhoz, hogy ha egyszerű, házias és főleg olaszos otthon az étel, azért mindig legyen nagyon dekoratívan terítve és tálalva.
Audrey odáig volt az olaszos életérzésért: férjét és fia apját egy olasz pszichiáterben találta meg, és a szerencsés Andrea Dotti mellett Audrey élete igazán kiteljesedhetett nőként is. Csodálatos kertet ápolt az ünnepelt hollyvoodi színésznő, lelkesen tevékenykedett a konyhában, a vendégségek alkalmával pedig minden fogáshoz családi anekdota is kapcsolódott. Luca azt is elmeséli, hogy édesanyja, Audrey kérése minden filmforgatás után az volt, hogy hazaérkezésére paradicsomos spagetti készüljön. Az a bizonyos, amit a legjobban szeretett.
Luca Dotti Audrey at Home: Memories of My Mother's Kitchen (Audrey otthon: emlékek anyám konyhájáról) könyve alapján következik Audrey Hepburn legkedvesebb ételének receptje!
Audrey Hepburn kedvenc paradicsomos spagettije
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát, a répát és a szárzellert megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a felhevített olajon elkezdjük párolni. A szárról lecsipkedett bazsalikomlevelek felét finomra vágva hozzáadjuk, néhány percig kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk a konzervparadicsomokat is, sózzuk, és gyenge tűzön, lefedve 30 percig pároljuk.
Közben egy másik edényben bőséges vizet forralunk, sózzuk, és a spagettit ebben a vízben főzzük al dentére, vagyis fogkeményre.
Közben a paradicsomszószt átkeverjük, megkóstoljuk, egy csipetnyi cukorral és őrölt borssal ízesíthetjük, ha nagyon darabos, akkor fakanállal vagy akár botmixerrel krémesíthetjük, majd a tűzről lehúzva hozzáadjuk a maradék finomra vágott bazsalikomot.
A tésztát leszűrjük, kevés olívaolajjal összeforgatjuk, majd a tányérba szedjük, a paradicsomos szósszal bőségesen megpakoljuk, majd frissen parmezánt reszelünk rá bőségesen.
Ha még nem láttátok vagy újranéznétek, akkor a paradicsomos spagetti mellé nézzétek meg az Álom luxuskivitelbent!
Sokan tartanak a rizottótól, mítoszok övezik, az egyik legnehezebben elkészíthető ételnek tartják. De ennek több a füstje, mint a lángja, hiszen az olasz szegény konyha szüleménye, és ez a bizonyíték arra, hogy semmi bonyolult nincs benne: egyszerű alapanyagokkal és egy kis odafigyeléssel tökéletes rizottó főzhető. A titok a rizs fajtája és a fokozatosan hozzáadott forró folyadék, amitől a rizs elképesztően krémesre fő, a rizsben lévő és folyamatosan, apránként kifővő keményítő teszi olyan selymesen krémessé, ami perszer fokozható még egy kis reszelt parmezán hozzáadásával.
A zöldekre már nagyon kiéhezve most friss zöldfűszerekkel készült – ideális a húsvét előtti böjt idején is, tápláló és tartalmas, gazdagítható a tavaszvárás jegyében maréknyi fagyasztott zöldborsóval vagy zöldbabbal is, húsimádóknak pedig süthetünk hozzá pár szelet ropogós bacont is…
Zöldfűszeres rizottó
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alaplét felforrósítjuk, beledobjuk az összes zöldfűszert, 1 perc alatt hagyjuk összeesni, majd szűrőkanállal kiemeljük.
Közben a hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a felforrósított olaj és vaj keverékén kevergetve megdinszteljük, hozzáadjuk a rizst, és ezzel is tovább pirítjuk 3-4 percig. Felöntjük a fehérborral, megvárjuk, míg elfő, majd felöntjük annyi forró alaplével, amennyi ellepi, majd időnként megkeverve folyamatosan adjuk hozzá a meleg lét, amikor igényli.
Közben a fűszerolajhoz a blansírozott zöldfűszereket egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olívaolajat és a citrom levét, és alaposan összemixeljük.
Amikor elfogyott az alaplé, a fűszerolajat egy finom szűrőn át a rizottóhoz adjuk a reszelt parmezánnal együtt, hozzáreszeljünk a citrom héját, ,egkóstoljuk, sózzuk, frissen őrölt borssal gazdagon ízesítjük, és a tűzről levéve összeforgatjuk, fedő alatt 5 percet pihentetjük.
Parmezánforgáccsal – húsevőknek ropogósra sütött baconnel – tálaljuk, ízlés szerint salátát kínálhatunk mellé.
Ami nekünk a „piros mogyorós”, az az olaszoknak a Ferrero Rocher. Csokoládé és pörkölt mogyoró tökéletes összhangja, megunhatatlan és verhetetlen párosítás. Az olaszok egyik kedvenc csokija nálunk is nagyon népszerű, de őszintén szólva nem igazán pénztárcabarát.
Viszont van házi változata is, amihez csupán 4 alapanyag szükséges, nagyon egyszerű, és ha mindent beszereztünk hozzá, akkor mindennemű extra konyhai tudomány nélkül készülhet is a mogyorós csokibomba.
A csoki és a mogyoró adott, ehhez jön titkos alapanyagként a nápolyi!
Csokiparány is használható, de bármilyen csokis vagy mogyorókrémes nápolyi is megfelel, amit morzsásra aprítunk. Amitől mindez összeáll, az a Ferrero-cég legütősebb szereplője, a Nutella, ami extra mogyoróval és kakaóval turbózza fel a bonbonunkat! Meg is vagyunk, már csak össze kell ezeket raknunk: jöjjön a recept!
A cikk itt még nem ér véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
