A lasagne-tekercs nagy találmány, az előfőzött tésztába tekert töltelékkel készülő kiadós egytálétel így sokkal gyorsabban elkészül, szebben tálalható, és nem kell feltétlenül egy regimentnek vagy egy hétre való adagot készíteni belőle. Sajtos és tésztás, mindenki imádja, ami most húsmentesen, spenótos-ricottás változatban, sok sajttal és krémes besamellel készült.
Hozzávalók:
A besamelhez:
Elkészítés: A spenótot hagyjuk teljesen kiolvadni, ha szükséges, lecsöpögtetjük – ha friss spenótot használunk, akkor kissé összevágjuk, és 1 evőkanál olvasztott vajon megfonnyasztjuk.
A ricottát egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást és a tejszínt, simára keverjük, majd mehet bele a spenót, a finomra vágott bazsalikom, 2 gerezd zúzott fokhagyma, 5 dkg reszelt sajt, sózzuk, borsozzuk, és alaposan összekeverjük.
A besamelhez a vajat felolvasztjuk, rászórjuk a lisztet, alaposan összekeverjük, picit pirítjuk, majd szépen lassan, folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a tejet, és kevergetés mellett sűrűsödésig főzzük, majd a tűzről levéve sózzuk, borsozzuk, és kevés szerecsendiót reszelünk hozzá.
A tésztának bő vizet forralunk, ha forr, alaposan sózzuk, majd a lasagne-lapokat beletesszük, és pár perc alatt előfőzzük, nem puhára, csak hogy könnyen tekerhető legyen – majd a sütőben fog teljesen megpuhulni, a töltelék és a mártás aromáit magába szívva. Leszűrjük, és folyó víz alatt leöblítjük.
Az összeállításhoz kevés besamelt öntünk egy sütőtál aljába, kanállal elsimítjuk, hogy mindenhova jusson. A lasagne-lapokat kiterítjük, egyenletesen beborítjuk a spenótos-ricottás töltelékkel, majd felcsavarjuk, és a sütőtálba rakosgatjuk. A tetejét egyenletesen meglocsoljuk a besamellel, megszórjuk a maradék reszelt sajttal.
180 fokos sütőbe toljuk, és 20-25 perc alatt szép pirosra sütjük. Azon melegében tálaljuk!
Érthetetlen, hogy miért kerül ritkán terítékre ez a kiadós, laktató, gyors és ugyancsak pénztárcabarát alapanyag, a kukoricadara. Talán egyszerűsége vagy épp baráti ára miatt nem annyira megbecsült és kedvelt, pedig őszintén szólva isteni finom. Akár frissen, lágyra főzve, akár egy kicsit tovább is gondolva, „pizzának” megsütve.
A puliszkalepényre tulajdonképpen bármit tehetünk, amit egy pizzára pakolnánk, lehet zöldség, húsféle, ragu, és akkor lesz a legfinomabb, ha nemcsak a tetejére kerül bőven sajt, hanem a „tésztába”, vagyis a puliszkába is keverünk egy keveset belőle…
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: Egy lábasban feltesszük melegedni a vizet a leveskockával. Amikor forr a víz, folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a darát, és néhány perc alatt állandóan kevergetve sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve félretesszük.
A cukkinit és a hagymát meghámozzuk, a cukkinit vékony karikákra, a hagymát cikkekre vágjuk. A fokhagymát lereszeljük, a tejfölhöz adjuk, sózzuk, borsozzuk, elkeverjük.
A puliszkához adjuk a tojást és 5 dkg reszelt sajtot, összekeverjük. Egy pitetálat 1 evőkanálnyi olívaolajjal kikenünk, belerakjuk a meleg puliszkát, és egy pohár aljával lenyomkodjuk, hogy mindenhova egyformán jusson. Megkenjük a fokhagymás tejföllel, kirakjuk a cukkinival és a lilahagyma felével, megszórjuk a reszelt sajttal. A tetejére szórjuk a maradék lilahagymát és a rukkolát.
200 fokos sütőbe toljuk, és 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
Azonnal tálalhatjuk, friss salátával a legfinomabb, de köretként, előételként is kínálhatjuk.
Nem mindenki szereti az édes-sós kombinációt, pedig az egyik legizgalmasabb dolog az ízek ellenpontozása egy-egy ételen belül. Nem véletlen a gyümölcsmártás húsok mellé, ahogy a kimondottan édes ketchup népszerűsége sem, és igazi klasszikus a hétvégi asztalokon a húsos fogások mellé kínált kompót is, de sajt mellé is szívesen fogyasztunk gyümölcsöket.
Nem meglepő tehát, hogy pizzán is nagyon jól működik az édes-sós kombináció, ami őszi gyümölcsökkel – körtével, szőlővel, fügével – és egy kis krémsajttal hihetetlen kombináció, de még izgalmasabb egy kis gorgonzolával vagy márványsajttal, húsimádóknak vékonyra szeletelt sonkával felturbózva. Mivel a kisült pizza alapvetően édesebb ízvilágú, gyerekeknek így tuti kedvenc lesz, felnőttek pedig a tálaláskor felturbózhatják maguknak a karakteresebb hozzávalókkal. Egy pohár könnyű borral maga a mennyország!
Hozzávalók 2 közepes pizzához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, és robotgép dagasztókarjával 5-8 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben a feltéthez a gyümölcsöket előkészítjük: a körtét és a fügét felszeleteljük, a szőlőt leszemezzük és félbevágjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd megfelezzük, és sütőpapíron fél centi vékony, kb. 25 centis lapokká nyújtjuk. Megkenjük a krémsajt felével, rárakosgatjuk a gyümölcsöket, sózzuk és borsozzuk, rámorzsoljuk a diót, és 220 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt megsütjük, míg a széle szép pirosra és ropogósra sül.
A sütőből kivéve a maradék krémsajtot kanállal rákupacoljuk alapváltozatnak, ízlés szerint pedig rámorzsolhatunk egy kis gorgonzolát, tehetünk rá szárított sonkát, meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal vagy mézzel, vagy ezek bármilyen kombinációját kipróbálhatjuk, és mentával vagy bazsalikommal meghintve szeletelve tálaljuk.
Tudom, hogy ez egy meglehetősen egyszerű fogás, paradicsom meg tészta… De nem menzás, hanem nagyon házias, nagyon mediterrán, tele napfénnyel, aromával – köszönhetően a többféle paradicsomnak, a zöldfűszereknek és persze a parmezánnak.
Tipikusan olyan étel, amiben a legegyszerűbb alapanyagokból a legjobbat hozza ki, nagyszerű és megunhatatlan fogás, de csak szabadföldi, édes paradicsomból érdemes készíteni, hiszen ő a főszereplő.
Forrás: Színek és virágok blog
Gyerekek is nagyon szeretik, még a kis sült koktélparadicsomokat is!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az olajat serpenyőbe öntjük, felhevítjük, beleaprítjuk a fokhagymát, kicsit átkavarjuk. Vigyázzunk, hogy ne égjen meg a fokhagyma. Majd ráöntjük a paradicsom-sűrítményt, a paradicsomlevet, és egy csipetnyi sót is szórunk rá. Folyamatos kavargatás mellett addig főzzük, amíg besűrűsödik, és az olaj feljön a tetejére. Beletesszük a fűszereket, a cukrot és még főzzük 15 percig.
A koktélparadicsomot tepsibe tesszük, kis olívaolajjal meglocsoljuk, és 180 fokos sütőben 10 perc alatt megsütjük.
Közben sós, forró vízben megfőzzük a spagettit, majd leszűrjük, összeforgatjuk a paradicsomszósszal.
Tálalásnál parmezánt szórunk rá, sült koktélparadicsommal díszítjük.
Forrás: Színek és virágok blog
A pizzatészta elkészítése nem nagy dolog, több receptet és a készítését videón is mutattuk, de aki biztos és gyors megoldásra törekszik, kész pizzatésztával is dolgozhat. A tölteléke paradicsomszósz, egy kis mozzarella, de gazdagíthatjuk sonkával, kolbásszal, tonhallal vagy kukoricával, bármilyen olyan felaprított finomsággal, aminek nincs szüksége sok sülésre. Készíthetjük persze tejfölös töltelékkel is, fokhagymásan… egy kis füstölt szalonnával mennyei lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A pizzatésztát kinyújtjuk, féltenyérnyi darabokat vágunk belőle. Kanálnyi paradicsomszószt, pár kocka bacont, egy darabka mozzarellát és egy csipet kakukkfüvet teszünk rá, és óvatosan, ügyesen összecsípjük a széleit, gombóccá formáljuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük. Kínálhatunk mellé paradicsomszószt mártogatni, de akár salátával gyors vacsorának is ideális.
Forrás: iStock
Egyszerre friss és fűszeres, egészséges és laktató, vegánoknak is ideális fogás a mogyoróval megszórt zöldséges spagetti. A kissé megpirított, illatos és roppanós mogyoró fantasztikusan feldobja ezt a fogást, egyáltalán nem hiányzik róla se parmezán, se más sajt. Egy kis citrom, fokhagyma és bazsalikom ízesíti, nagyon egyszerű, gyakorlatilag 20 perc alatt elkészül.
A zöldségek a tésztával együtt főnek, amivel időt és energiát is spórolunk, a tészta is ízesebb lett. Készíthetjük sima durumtésztával is, de a teljes kiőrlésű tészta azért jobb, mert lassabban szívódik fel a magasabb rosttartalom miatt, így tovább tart a telítettség – és egyébként nagyon finom is, ha nem azt a nagyon barna, őrült egészségesnek kikiáltott, de kevéssé élvezetes fajtát választjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban sós vizet forralunk. Míg felforr, rózsáira szedjük a karfiolt, és a tésztával együtt a vízbe tesszük, 6-7 perc után hozzáadjuk a zöldborsót. Közben a mogyorót durvára vágjuk, és egy száraz serpenyőben kicsit átpirítjuk, míg illatozni kezd, és kiöntjük egy tálkába – a serpenyő forróságától megég, ha benne hagyjuk.
A tésztát a zöldségekkel leszűrjük, meglocsoljuk az olajjal és a citrom levével, hozzáreszeljük a fokhagymát, megszórjuk a finomra vágott friss vagy a morzsolt szárított bazsalikommal, borsot őrölünk rá, és alaposan összeforgatjuk.
Azonnal tálaljuk, a pirított mogyoróval megszórva.
A klasszikus tiramisu mascarpone, tojás, cukor, kávé, amaretto likőr és babapiskóta felhasználásával készül, de gazdagítható gyümölcsökkel, citrusokkal, gesztenyével, csonthéjasokkal, csokoládéval, de a likőr is lehet más ízvilágú, akár narancsos, akár citromos, de el is hagyható.
A tiramisu valójában elronthatatlan, ha jó alapanyagokkal dolgozunk, és hagyunk elég időt arra, hogy a desszertben az ízek összeérjenek, és a piskóta kellően megpuhuljon. Mutatunk egy igazi olasz alapreceptet, ami alapján mindenki ízlése és kedve szerint variálhatja majd ezt a zseniális édességet. Pohárba rétegeztük a piskótát és a krémet, mert így nemcsak könnyebben összeérik, de nagyon mutatós is.
Forrás: Hámori Zsófia
Hozzávalók:
Elkészítés: A kávét lefőzzük, hűlni hagyjuk, majd beleöntjük az amarettót. Közben a tojások sárgáját a mézzel habosra keverjük, csipet sóval ízesítjük, majd a mascarponéval is simára keverjük.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
A tojásfehérjét habbá verjük, a mascarponés krémmel összeforgatjuk.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
A babapiskótákat megmártjuk a likőrös kávéban, és a poharakba rétegezzük a mascarponés krémmel.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
A tetejét megszórjuk kakaóporral, és pár órára hűtőbe tesszük tálalás előtt.
Forrás: Hámori Zsófia
A carbonara – vagyis a szénégető mód – nemcsak a tésztákra vonatkozik, hanem egy létező és Itáliában gyakran használt ételkészítési eljárás, lehet például a rizottó is carbonara, ha húsos szalonnával (úgynevezett pancettával), tojássárgával és parmezánnal készül. Vannak, akik szerint eredetileg a parmezán helyett pecorino sajttal készült, ez pedig egy érlelt juhsajt, ami egészen más karakterű, mint a parmezán – elképzelhető, de mindkettővel finom.
A cukkinis változatot azoknak a húsimádóknak ajánljuk, akik nehezen csempésznek zöldséget az étrendjükbe. A semleges ízű cukkini megbújik a kanyargó spagettik között, átveszi a szalonna füstös ízét, és kicsit szaftosabbá is teszi ezt a tartalmas, gyors fogást, igaz, ebbe egy kis tejszín is besegít.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban bő vizet felteszünk forrni. Közben a cukkinit meghámozzuk, ha zsenge, akkor a héját meg is hagyhatjuk, majd apró kockákra vágjuk. Közben a húsos szalonnát vékonyan felcsíkozzuk, és egy serpenyőben átsütjük.
Ha forr a víz, akkor a cukkinit beledobjuk, és 2 perc alatt kicsit üvegesre főzzük, majd szűrőkanállal kivesszük, ugyanebbe a vízbe tesszük a tésztát, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben a tojássárgákat a tejszínnel kikeverjük.
A tészta főzővizéből 1,5 decit kiveszünk, a tejszínes tojással összekeverjük.
A tésztát leszűrjük, azonnal a sült szalonnához adjuk, hozzáöntjük a tojásos keveréket és a cukkinit, borsozzuk, és alaposan összekeverjük, hogy a forró tésztától a tojás „megfőjön”.
Bazsalikommal és reszelt parmezánnal meghintve azonnal tálaljuk.
A puttanesca módon készülő tésztaszósz egy ízekben gazdag paradicsomos mártás, olajbogyóval, kaprival, fokhagymával, kis csilivel és szardellafilével, ezek némelyike, például a kapri és a szerdella nekünk kicsit szokatlanabb, de gond nélkül bárhol beszerezhető mindegyik, és akik kedvelik a mediterrán ízeket, azok tudják, hogy jól elvannak a hűtőben sokáig, mindig csak kevés kell belőlük, mert elég karakteresek, viszont nagyon jól feldobják az ételt.
Fontos tudni, hogy a szerdellától nem lesz halízű a szósz, de sokkal teltebbé, gazdagabbá teszi ezt az egyszerű paradicsomos mártást, főzés közben szinte el is tűnik benne, és inkább fűszerként érdemes rá tekinteni, mintsem valódi alapanyagként, ahogy a csilire is, amiből mindenki annyit tegyen hozzá, amennyire a csípőset szereti…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához bő vizet felteszünk a tűre, ha forr, bőven sózzuk, a spagettit beletesszük, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben a szószhoz a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, a szerdellafilét és az olajbogyót is felaprítjuk, a koktélparadicsomot négybe vágjuk. Egy serpenyőben az olívaolajat felforrósítjuk, a fokhagymát rajta megdinszteljük, hozzáadjuk a csilit és a szardellát, az olajbogyót és a kaprit, majd felöntjük a hámozott paradicsommal, a dobozt kiöblítjük kb. 1 dl vízzel, és ezt is a szószhoz öntjük. Borsozzuk, óvatosan sózzuk, mert a szardella is sós, a paradicsomokat villával kicsit szétnyomkodjuk, majd a koktélparadicsomot is hozzádobva pár perc alatt összefőzzük.
A megfőtt tésztát leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk, ízlés szerint parmezánnal, ha szeretjük, friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is megszórhatjuk.
Állagra olyan, mint egy rezgős puding, hófehér és hűsítő kanalazgatni való, csupa krém az egész, mesésen finom és olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran nekiállhatnak: igazi stresszmentes recept, nem lehet elrontani, ha betartjuk az arányokat és a pihentetési időt. A panna cotta szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen pontosan erről van szó, vagyis egy zselatinnal elkevert, majd jól lehűtött, remegősre, pudingosra hűlt édes tejszínről – most egy kis tejjel lazítva, lájtosabbra véve.
Az olasz alapváltozatban csupán vanília ízesíti a selymes tejszínkrémet, de érdemes valamilyen karakteres fűszerrel is feldobni, illetve egy kis szezonális gyümölcsből főzött raguval. Most pár szem kardamommal és friss eperrel készült, nagyon jól passzolnak egymáshoz, de gyömbérrel, csillagánizzsal vagy akár egy fahéjjal is készíthetjük, a gyümölcsraguhoz más bogyóst, málnát, áfonyát is használhatunk – vagy amit épp kínál a szezon.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinport egy tálkába tesszük, hozzáadunk 3 evőkanál vizet adunk hozzá, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy a zselatin felpuhuljon. Közben a tejet és a tejszínt egy kisebb lábasba öntjük, hozzáadjuk a kés fokával megroppantott kardamomhüvelyeket, a cukrot és a vanília-kivonatot, forrpontig hevítjük kevergetve, majd a tűzről levéve 5 percet pihentetjük.
A tejszínes keveréket átszűrjük, hozzáadjuk a zselatint, és kézi habverővel addig keverjük, míg a zselatin teljesen feloldódik, majd poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Az eperszószhoz a gyümölcsöt megmossuk, kicsumázzuk, majd negyedekbe vagy cikkekre vágjuk mérettől függően. Kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a fehér rumot – vagy vizet – és a vaníliás cukrot, villával kicsit átnyomkodjuk, és 6-8 perc alatt krémesre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor az eperrel koronázzuk a csupa krém rezgős panna cottákat, ízlés szerint kínálhatunk még mellé pluszban a finom gyümölcsraguból.
A frittata az olaszok rántottája, jellegzetessége, hogy egy kis liszt és sütőpor is van benne, és sütőben sütik. Kényelmesebb napokon reggelinek is tökéletes, de gyors vacsorának vagy könnyű ebédnek is ideális egy adag salátával, és rengeteg módon gazdagítható.
Most a tavaszi kedvenccel, spárgával készült, a tojásos masszát kétféle sajt, sima reszelt sajt – ami lehet semlegesebb trappista vagy pizzamozzarella -, illetve karakteresebb olasz sajtféle, gorgonzola ízesíti, és hogy még zöldebb és tavasziasabb legyen, így zöldborsó és egy kis finomra vágott petrezselyem is került bele. Csupa fehérje a tojásnak és a sajtoknak köszönhetően, mégis könnyű és laktató, tavaszias fogás izgalmas ízekkel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A spárgák vastagabb végeit meghajlítva letörjük a fás részt, majd 2-3 centis darabokra vágjuk. Enyhén sós, csipetnyi cukorral és pici citromlével ízesített forró vízbe tesszük a zöldborsóval együtt, majd forrástól számítva 4 percet főzzük, szűrőkanállal kiemeljük, és egy kivajazott tepsibe vagy sütőtálba tesszük. A finom főzővizet ne dobjuk el, tökéletes lesz zöldségleves alapjának, vagy a spárgacsokor maradékából főzhetünkbelőle levest.
Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, kézi habverővel felverjük, majd hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, sózzuk, borsozzuk, simára elkeverjük, majd a reszelt sajtot és a finomra vágott petrezselymet is hozzáadva átkeverjük, és a zöldségekre öntjük. Rácsípkedjük a gorgonzolát, és 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kibébe kicsit hűlni hagyjuk, majd ízlés szerint kockákra vagy szeletekre vágva tálaljuk, mellé ízlés szerint kenyeret és/vagy salátát kínálhatunk.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
