Egyszerre friss és fűszeres, egészséges és laktató, vegánoknak is ideális fogás a mogyoróval megszórt zöldséges spagetti. A kissé megpirított, illatos és roppanós mogyoró fantasztikusan feldobja ezt a fogást, egyáltalán nem hiányzik róla se parmezán, se más sajt. Egy kis citrom, fokhagyma és bazsalikom ízesíti, nagyon egyszerű, gyakorlatilag 20 perc alatt elkészül.
A zöldségek a tésztával együtt főnek, amivel időt és energiát is spórolunk, a tészta is ízesebb lett. Készíthetjük sima durumtésztával is, de a teljes kiőrlésű tészta azért jobb, mert lassabban szívódik fel a magasabb rosttartalom miatt, így tovább tart a telítettség – és egyébként nagyon finom is, ha nem azt a nagyon barna, őrült egészségesnek kikiáltott, de kevéssé élvezetes fajtát választjuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban sós vizet forralunk. Míg felforr, rózsáira szedjük a karfiolt, és a tésztával együtt a vízbe tesszük, 6-7 perc után hozzáadjuk a zöldborsót. Közben a mogyorót durvára vágjuk, és egy száraz serpenyőben kicsit átpirítjuk, míg illatozni kezd, és kiöntjük egy tálkába – a serpenyő forróságától megég, ha benne hagyjuk.
A tésztát a zöldségekkel leszűrjük, meglocsoljuk az olajjal és a citrom levével, hozzáreszeljük a fokhagymát, megszórjuk a finomra vágott friss vagy a morzsolt szárított bazsalikommal, borsot őrölünk rá, és alaposan összeforgatjuk.
Azonnal tálaljuk, a pirított mogyoróval megszórva.
A klasszikus tiramisu mascarpone, tojás, cukor, kávé, amaretto likőr és babapiskóta felhasználásával készül, de gazdagítható gyümölcsökkel, citrusokkal, gesztenyével, csonthéjasokkal, csokoládéval, de a likőr is lehet más ízvilágú, akár narancsos, akár citromos, de el is hagyható.
A tiramisu valójában elronthatatlan, ha jó alapanyagokkal dolgozunk, és hagyunk elég időt arra, hogy a desszertben az ízek összeérjenek, és a piskóta kellően megpuhuljon. Mutatunk egy igazi olasz alapreceptet, ami alapján mindenki ízlése és kedve szerint variálhatja majd ezt a zseniális édességet. Pohárba rétegeztük a piskótát és a krémet, mert így nemcsak könnyebben összeérik, de nagyon mutatós is.
Forrás: Hámori Zsófia
Hozzávalók:
Elkészítés: A kávét lefőzzük, hűlni hagyjuk, majd beleöntjük az amarettót. Közben a tojások sárgáját a mézzel habosra keverjük, csipet sóval ízesítjük, majd a mascarponéval is simára keverjük.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
A tojásfehérjét habbá verjük, a mascarponés krémmel összeforgatjuk.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
A babapiskótákat megmártjuk a likőrös kávéban, és a poharakba rétegezzük a mascarponés krémmel.
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
Forrás: Hámori Zsófia
A tetejét megszórjuk kakaóporral, és pár órára hűtőbe tesszük tálalás előtt.
Forrás: Hámori Zsófia
A carbonara – vagyis a szénégető mód – nemcsak a tésztákra vonatkozik, hanem egy létező és Itáliában gyakran használt ételkészítési eljárás, lehet például a rizottó is carbonara, ha húsos szalonnával (úgynevezett pancettával), tojássárgával és parmezánnal készül. Vannak, akik szerint eredetileg a parmezán helyett pecorino sajttal készült, ez pedig egy érlelt juhsajt, ami egészen más karakterű, mint a parmezán – elképzelhető, de mindkettővel finom.
A cukkinis változatot azoknak a húsimádóknak ajánljuk, akik nehezen csempésznek zöldséget az étrendjükbe. A semleges ízű cukkini megbújik a kanyargó spagettik között, átveszi a szalonna füstös ízét, és kicsit szaftosabbá is teszi ezt a tartalmas, gyors fogást, igaz, ebbe egy kis tejszín is besegít.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban bő vizet felteszünk forrni. Közben a cukkinit meghámozzuk, ha zsenge, akkor a héját meg is hagyhatjuk, majd apró kockákra vágjuk. Közben a húsos szalonnát vékonyan felcsíkozzuk, és egy serpenyőben átsütjük.
Ha forr a víz, akkor a cukkinit beledobjuk, és 2 perc alatt kicsit üvegesre főzzük, majd szűrőkanállal kivesszük, ugyanebbe a vízbe tesszük a tésztát, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben a tojássárgákat a tejszínnel kikeverjük.
A tészta főzővizéből 1,5 decit kiveszünk, a tejszínes tojással összekeverjük.
A tésztát leszűrjük, azonnal a sült szalonnához adjuk, hozzáöntjük a tojásos keveréket és a cukkinit, borsozzuk, és alaposan összekeverjük, hogy a forró tésztától a tojás „megfőjön”.
Bazsalikommal és reszelt parmezánnal meghintve azonnal tálaljuk.
A puttanesca módon készülő tésztaszósz egy ízekben gazdag paradicsomos mártás, olajbogyóval, kaprival, fokhagymával, kis csilivel és szardellafilével, ezek némelyike, például a kapri és a szerdella nekünk kicsit szokatlanabb, de gond nélkül bárhol beszerezhető mindegyik, és akik kedvelik a mediterrán ízeket, azok tudják, hogy jól elvannak a hűtőben sokáig, mindig csak kevés kell belőlük, mert elég karakteresek, viszont nagyon jól feldobják az ételt.
Fontos tudni, hogy a szerdellától nem lesz halízű a szósz, de sokkal teltebbé, gazdagabbá teszi ezt az egyszerű paradicsomos mártást, főzés közben szinte el is tűnik benne, és inkább fűszerként érdemes rá tekinteni, mintsem valódi alapanyagként, ahogy a csilire is, amiből mindenki annyit tegyen hozzá, amennyire a csípőset szereti…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához bő vizet felteszünk a tűre, ha forr, bőven sózzuk, a spagettit beletesszük, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben a szószhoz a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, a szerdellafilét és az olajbogyót is felaprítjuk, a koktélparadicsomot négybe vágjuk. Egy serpenyőben az olívaolajat felforrósítjuk, a fokhagymát rajta megdinszteljük, hozzáadjuk a csilit és a szardellát, az olajbogyót és a kaprit, majd felöntjük a hámozott paradicsommal, a dobozt kiöblítjük kb. 1 dl vízzel, és ezt is a szószhoz öntjük. Borsozzuk, óvatosan sózzuk, mert a szardella is sós, a paradicsomokat villával kicsit szétnyomkodjuk, majd a koktélparadicsomot is hozzádobva pár perc alatt összefőzzük.
A megfőtt tésztát leszűrjük, összeforgatjuk a szósszal, és azonnal tálaljuk, ízlés szerint parmezánnal, ha szeretjük, friss bazsalikommal vagy petrezselyemmel is megszórhatjuk.
Állagra olyan, mint egy rezgős puding, hófehér és hűsítő kanalazgatni való, csupa krém az egész, mesésen finom és olyan egyszerű, hogy kezdők is bátran nekiállhatnak: igazi stresszmentes recept, nem lehet elrontani, ha betartjuk az arányokat és a pihentetési időt. A panna cotta szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen pontosan erről van szó, vagyis egy zselatinnal elkevert, majd jól lehűtött, remegősre, pudingosra hűlt édes tejszínről – most egy kis tejjel lazítva, lájtosabbra véve.
Az olasz alapváltozatban csupán vanília ízesíti a selymes tejszínkrémet, de érdemes valamilyen karakteres fűszerrel is feldobni, illetve egy kis szezonális gyümölcsből főzött raguval. Most pár szem kardamommal és friss eperrel készült, nagyon jól passzolnak egymáshoz, de gyömbérrel, csillagánizzsal vagy akár egy fahéjjal is készíthetjük, a gyümölcsraguhoz más bogyóst, málnát, áfonyát is használhatunk – vagy amit épp kínál a szezon.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinport egy tálkába tesszük, hozzáadunk 3 evőkanál vizet adunk hozzá, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük, hogy a zselatin felpuhuljon. Közben a tejet és a tejszínt egy kisebb lábasba öntjük, hozzáadjuk a kés fokával megroppantott kardamomhüvelyeket, a cukrot és a vanília-kivonatot, forrpontig hevítjük kevergetve, majd a tűzről levéve 5 percet pihentetjük.
A tejszínes keveréket átszűrjük, hozzáadjuk a zselatint, és kézi habverővel addig keverjük, míg a zselatin teljesen feloldódik, majd poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük legalább 4 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Az eperszószhoz a gyümölcsöt megmossuk, kicsumázzuk, majd negyedekbe vagy cikkekre vágjuk mérettől függően. Kisebb lábasba tesszük, hozzáadjuk a fehér rumot – vagy vizet – és a vaníliás cukrot, villával kicsit átnyomkodjuk, és 6-8 perc alatt krémesre főzzük, majd a tűzről levéve hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor az eperrel koronázzuk a csupa krém rezgős panna cottákat, ízlés szerint kínálhatunk még mellé pluszban a finom gyümölcsraguból.
A frittata az olaszok rántottája, jellegzetessége, hogy egy kis liszt és sütőpor is van benne, és sütőben sütik. Kényelmesebb napokon reggelinek is tökéletes, de gyors vacsorának vagy könnyű ebédnek is ideális egy adag salátával, és rengeteg módon gazdagítható.
Most a tavaszi kedvenccel, spárgával készült, a tojásos masszát kétféle sajt, sima reszelt sajt – ami lehet semlegesebb trappista vagy pizzamozzarella -, illetve karakteresebb olasz sajtféle, gorgonzola ízesíti, és hogy még zöldebb és tavasziasabb legyen, így zöldborsó és egy kis finomra vágott petrezselyem is került bele. Csupa fehérje a tojásnak és a sajtoknak köszönhetően, mégis könnyű és laktató, tavaszias fogás izgalmas ízekkel.
Hozzávalók:
Elkészítés: A spárgák vastagabb végeit meghajlítva letörjük a fás részt, majd 2-3 centis darabokra vágjuk. Enyhén sós, csipetnyi cukorral és pici citromlével ízesített forró vízbe tesszük a zöldborsóval együtt, majd forrástól számítva 4 percet főzzük, szűrőkanállal kiemeljük, és egy kivajazott tepsibe vagy sütőtálba tesszük. A finom főzővizet ne dobjuk el, tökéletes lesz zöldségleves alapjának, vagy a spárgacsokor maradékából főzhetünkbelőle levest.
Közben a tojásokat egy keverőtálba felütjük, kézi habverővel felverjük, majd hozzászitáljuk a lisztet és a sütőport, sózzuk, borsozzuk, simára elkeverjük, majd a reszelt sajtot és a finomra vágott petrezselymet is hozzáadva átkeverjük, és a zöldségekre öntjük. Rácsípkedjük a gorgonzolát, és 180 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kibébe kicsit hűlni hagyjuk, majd ízlés szerint kockákra vagy szeletekre vágva tálaljuk, mellé ízlés szerint kenyeret és/vagy salátát kínálhatunk.
Amalia Nani Mocenigo grófnő orvosi utasításra szigorú diétán élt, aminek értelmében csak nyers húst fogyaszthatott. Amikor 1950-ben a velencei Harry’s Barban asztalt foglalt a contessa, Giuseppe Cipriani, a bár tulajdonosa és szakácsa hajszálvékonyra szelt marhabélszínt rendezett egy tányérra, amit citrommal, olívaolajjal locsolt meg, majd fehér szarvasgombával és parmezánforgáccsal meghintve tálalta fel a különös diétát követő elegáns vendégének.
A leleményes Giuseppe a carpaccio nevet adta a fogásnak, amivel a híres velencei festő, Vittore Carpaccio (1465–1525) jellegzetes színhasználatára utalt, a képein ugyanis visszatérő és markáns a hússzín és a fehér dominanciája.
Forrás: Wikipedia
Nemcsak a grófnőt nyűgözte le az egyszerű, de nagyon izgalmas ízvilágú fogás, hanem a kíséretét és az étterem vendégeit is, és azonnal étlapra is került, majd elterjedt előbb a régióban, majd a világ minden pontján az elegánsabb helyeken ez a kiváló előétel. Ma már nemcsak bélszínből készítik, hanem borjúból, szarvasból, de még tonhalból, lazacból is, illetve szárított vagy füstölt sonkából, kacsa- vagy libamellből is, az elmúlt években pedig megjelentek a zöldséges változatok is, amelyeknél már nincs semmi kapcsolat a velencei festő színhasználatával: minden lehet carpaccio, ami hajszálvékonyra van szelve, kis olajjal vagy balzsamecettel, citrommal meglocsolva kerül előételként (vagy gyümölcsösen akár desszertként) az asztalra.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst betesszük a fagyasztóba, és hagyjuk félig fagyosra dermedni, mert így tudunk belőle nagyon vékony szeleteket vágni nagyon éles késsel vagy konyhai szeletelővel.
A hússzeleteket tányérokra szétterítjük, frissen őrölt borssal, kevés sóval meghintjük. Az olívaolajat és a citromlevet összekeverjük, majd a felével egyenletesen meglocsoljuk a húst, és fél-1 órát a hűtőben pihentetjük, hogy kicsit összeérjenek az ízek.
Tálaláskor a közepére halmozzuk a rukkolát vagy a salátakeveréket, meglocsoljuk a maradék citromos olajjal, végül meghintjük a parmezánforgáccsal.
Az olasz, pontosabban a napfényes nápolyi konyha remeke, még pontosabban az ottani halászok zseniális találmánya az úgynevezett bolond, őrült vagy kerge vízben posírozott halétel, ami acqua pazza néven ismert, és tényleg fantasztikus. Nagyon egyszerű, bármilyen hallal vagy tengeri herkentyűvel működik, sőt mostanság már csirkéhez is használják, és garantáltan mediterrán hangulatot teremt.
A metódus lényege, hogy egy fehérboros, olívás lében – ez az acqva pazza – párolják a halat paradicsommal és friss zöldfűszerrel, fantasztikusan egyszerű, ugyanakkor nagyon jól variálható, gazdagítható zöldségekkel – például cukkinivel -, készíthetjük egész hallal vagy bármilyen halfilével, tálalhatjuk párolt rizzsel, de akár friss kenyérrel is, a lényeg, hogy a szaftot se hagyjuk veszni – szívja fel a rizs vagy tunkoljuk ki kenyérrel, mert isteni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A bort, 1 dl vizet, az olajat és a megtisztított, félbevágott fokhagymát egy lábasba tesszük, felforraljuk. Sózzuk, borsot őrölünk hozzá, felforraljuk, és 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a koktélparadicsomot és a tejszínt, a finomra vágott petrezselyem nagy részét, beletesszük a halat is, megszórjuk a kaprival, és lefedve 5-8 percig pároljuk.
Finomra vágott friss csilipaprikával és a maradék finomra vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk, friss kenyérrel vagy párolt rizzsel – ízlés szerint bármilyen körettel.
A panna cotta az olaszok egyik legnépszerűbb desszertje, fura módon nálunk kevéssé ismert, pedig isteni finom és nagyon egyszerű. Szó szerint főtt tejszínt jelent, és tulajdonképpen ez is a lényege: a felforrósított édes és ízesített tejszínt zselatinnal kell összekeverni, majd hagyni kihűlni és megdermedni. Pár perc munka van vele, és az eredmény egy nagyon selymes, rezgős krém, ami gyors desszertnek éppúgy tökéletes, mint ünnepibb alkalmakra vagy vendégvárónak, egy kicsit kidíszítve, felturbózva.
Ha tejcsokival készítjük, akkor cukor sem kell hozzá, legfeljebb egy kis vaníliás cukor, így is elég édes lesz, egy kis meggyraguval kiegészítve pedig mesés és mutatós desszertet varázsolhatunk belőle. Aki szereti, az a meggyet egy kis rummal is megbolondíthatja, de akár más fagyasztott bogyósból – szederből, áfonyából, málnából – is készülhet hozzá hasonló ragu.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: Az lapzselatint hideg vízbe áztatjuk egy tálban, hagyjuk felpuhulni pár perc alatt.
Közben a tejszínt és a tejet egy lábasba öntjük, felforrósítjuk, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, beletördeljük a tejcsokit, és addig keverjük, míg teljesen felolvad, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a jól kinyomkodott zselatinlapokat, és addig keverjük, míg teljesen felolvad. Poharakba vagy kelyhekbe öntjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd a hűtőbe tesszük 4-5 órára, hogy teljesen megdermedjen.
A meggyraguhoz a gyümölcsöt hagyjuk kiolvadni, majd egy kis lábosba tesszük, a levéből 2-3 evőkanálnyit kiveszünk, és elkeverjük az étkezési keményítővel. A vaníliás cukrot a meggyhez adjuk, és pár perc alatt összeforraljuk, majd a meggylével elkevert keményítőt is hozzáöntjük, és sűrűsödésig még 1-2 percet főzzük, félretesszük.
Tálaláskor a csokis panna cották tetejét ízlés szerint olvaszott és/vagy aprított étcsokival, valamint a meggyraguval gazdagítjuk.
A konzerv hámozott paradicsom az az alapanyag, ami mindig jó, ha van otthon – édes nyári paradicsomból készül, adalékot, tartósítót nem tartalmaz, olcsó és bármikor praktikus segítség, ha egy gyors szószt szeretnénk készíteni – vagy akár egy olaszos paradicsomlevest, mint ez itt ni. Nem a menzáról ismert édes, rántásos, betűtésztás változat, hanem illatos, sűrű és nagyon finom.
Az alapanyagait és a készítését tekintve is nagyon egyszerű, hagyma, fokhagyma és egy kis bazsalikom kell hozzá, illetve tejszín és reszelt parmezán még, ezek adják a selymességét. Maximálisan maceramentes, gyors és igazán jóleső, melengető, mediterrán leveske, amit bármelyik szaladós napon is pikk-pakk összedobhatunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, és 1 evőkanál felforrósított olívaolajon üvegesre dinszteljük először a hagymát, majd a fokhagymát is hozzáadva még 1-2 percet pároljuk. Hozzáadjuk a konzerv paradicsomot és az alaplevet (vagy vizet és 1 leveskockát), sózzuk és borsozzuk, ha felforrt, akkor takarékra vesszük, és takarékra véve 15 percig főzzük. Ezután hozzáadjuk a bazsalikomot, a tejszínt és a parmezánt, és botmixerrel az egészet simára turbózzuk. Egyet forralunk még rajta, és 5 percet pihentetjük tálalás előtt, hogy az ízek összesimuljanak.
Forrón tálaljuk még egy kis parmezánnal meghintve, de ízlés szerint kruton vagy pirítóst is kínálhatunk hozzá. Egy kis csilivel meghintve még melengetőbbé tehetjük!
Nagy előnye a tonhalas spagettinek a gyorsasága mellett, hogy a kamrapolcon jó esetben mindig van tonhalkonzerv és hámozott paradicsom, amiből egy kis ízesítéssel pillanatok alatt összedobható a szósz némi fűszerrel. Most egy kis tejszín és reszelt parmezán is került a mártásba, így krémesebb, selymesebb, teltebb, szelídebb az íze.
A nyáridéző olaszos fogást tovább gazdagíthatjuk egy kis olajbogyóval – vagy ennek híján kapribogyóval –, tovább fokozva a mediterrán hatást, vagy tehetünk bele extraként egy kis aprított aszalt paradicsomot is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztához bő, sós vizet forralunk, majd a spagettit fogkeményre főzzük, leszűrjük.
Közben egy serpenyőbe öntjük a hámozott paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a kakukkfüvet, és kevergetve felforraljuk, majd hozzáadjuk a tejszínt, a parmezánt és a leszűrt tonhalat, esetleg egy kevés csilit, és kevergetve 3-4 perc alatt összeforraljuk, majd az olajbogyókat is hozzáadjuk.
A tésztát tányérokba osztjuk, mindegyikre halmozunk a mártásból, és aprított petrezselyemmel meghintve tálaljuk.
Lasagnét ritkán készítünk otthon, mert macerásnak gondoljuk, mert kell hozzá egyrészt egy szaftos ragu, másrészt besamell, meg rétegezni – csupa pepecselés… Nem feltétlenül, a besamel elhagyható teljesen, ha helyette tejszín és tej keverékével locsoljuk meg a rétegezett tésztát, majd fólia alatt sütjük első körben. A tészta felszívja és teljesen eltünteti a tejes keveréket, saját gőzében puhul meg, így csak egyetlen fűszeres ragut kell készítenünk.
Most gomba került a tésztarakottasba, fűszeres paradicsomos raguvá főzve, természetesen az elmaradhatatlan reszelt sajttal egyetemben, egyáltalán nem hiányzik belőle a hús – de akinek mégis, tehet bele aprított sonkát, lepirított bacont, de akár adhat a gombához egy kis darált pulykahúst vagy felkockázott csirkét is…
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, a gombát és a kicsumázott paprikát felkockázzuk, a hagymát és a fokhagymát finomra vágjuk. Egy nangyobb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, a gombát rádobjuk, és pirítani kezdjük, 4-5 perc után hozzáadjuk a hagymát, a fokhagymát és a kaliforniai paprikát is, és 8-10 percet pároljuk időnként megkeverve, míg kicsit összeesik. Sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az összes fűszert, majd felöntjük a vörösborral és a paradicsommal, összeforgatjuk, és fedő alatt 5-6 percet főzzük.
Egy kb. 25×32 centis tepsit vagy sütőtálat kikenünk evőkanálnyi vajjal, az alját kirakjuk egy réteg tésztával, elosztjuk rajta a gombás ragu felét, megszórjuk a sajt 1/3 részével, befedjük tésztával, majd megismételjük az előzőeket, végül befedjük még egy réteg tésztával. A tejet és a tejszínt összekeverjük, sózzuk, és egyenletesen és lassan rálocsoljuk a rakottasra, megszórjuk a tetejét a maradék reszelt sajttal, és alufóliával gondosan lefedjük.
A lasagnét 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30 percet sütjük, majd a fóliát óvatosan levesszók – vigyázva a kicsapódó forró gőzre -, és visszatoljuk még kb. 15 percre, amíg aranyszínűre pirul a teteje.
A sütőből kivéve hagyjuk egy kicsit pihenni, majd kockára vágva tálaljuk.
