Vannak, akik szerint szentségtörés tejszínnel dúsítani a carbonárát, valamint a borson kívül más fűszert sem igényel, de miért is ne lehetne variálni, gazdagítani a szénégető módra készülő egyszerű tésztaételt, ha úgy még finomabb és aromásabb lesz? Szerintünk igenis lehet, és mindenki készítse úgy, ahogy neki a legjobban ízlik.
Ez a tejszínes, kis fokhagymával dúsított változat sokkal krémesebb, de ugyanannyi idő alatt elkészül, mint a klasszikus, a szószt nem kell külön főzni, csak összekeverni, majd a forró, leszűrt tésztával jó alaposan összeforgatni, hogy a tojás ily módon mégis „megfőjön” a tészta melegétől. Ízlés szerint füstölt sonkával vagy húsos szalonnával is készíthető, sőt friss zöldfűszerrel – bazsalikommal, kakukkfűvel, petrezselyemmel – is tovább turbózható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tésztát lobogó sós vízbe tesszük, és a csomagoláson jelzett idő alatt al dentére főzzük.
Közben a sonkát vagy bacont felkockázzuk, egy száraz serpenyőben kicsit átforrósítjuk, akár meg is piríthatjuk. A tojássárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, elkeverjük, felöntjük 1 merőkanálnyi vízzel a tészta főzőlevéből, hozzáadjuk a fokhagymaport és a reszelt parmezánt, átkeverjük.
A tésztát leszűrjük, és azonnal hozzáöntjük a tojásos keverékhez a sonkával vagy baconnel együtt, és 2-3 percig összeforgatjuk, hogy a tészta hőjétől sterilizálódjon a tojás.
Tányérokba szedjük, ízlés szerint extra parmezánt, petrezselymet vagy friss bazsalikomot kínálhatunk hozzá.
Az olasz ételeket finomságuk mellett egyszerűségükért is kedveljük, nos, ez erre a szicíliai eredetű, de ma már egész Olaszországban népszerű sütire nem mondható el, de ünnepi alkalmakra mindenképpen érdemes elkészíteni, mert álomfinom. A tészta roppanós, a töltelék selymes, és különösen izgalmas, ha kandírozott gyümölcsökkel, csokidarabkákkal és aprított pisztáciával is megszórjuk tálalás előtt.
Az alapreceptben a csövecske natúr tésztával készül, de most kakaópor és fahéj is került bele, kisütés után pedig egy réteg olvasztott csoki is a krémes töltelék alá, így tovább roppanós marad, nem puhul fel olyan könnyen, ráadásul még finomabb is…
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a száraz alapanyagokat – liszt, só, fahéj, kakaópor, fahéj, porcukor – egy tálba szitáljuk, hozzáaadjuk a lágy zsiradékot, a tojást, az ecetet és a bort, és kézzel jó alaposan összedolgozzuk. Puha, de rugalmas és tömör tésztát kapunk, amit tiszta munkafelületen még 5 percig gyúrunk. Frissen tartó fóliába csomagolva 1 órát pihentetjük a hűtőben.
A töltelékhez a ricottát a kétféle cukorral összekeverjük, gézzel vagy tiszta konyharuhával bélelt szűrőbe tesszük, tányért és valamilyen súlyt teszünk rá, tálba tesszük, majd a hűtőben hagyjuk kicsepegni legalább 1 órát.
A pihentetett tésztát 2 mm vékonyra kinyújtjuk enyhén lisztezett munkafelületen, és 9–10 centis köröket szaggatunk belőle. Habrolóra simítjuk, az egymást fedő végeket tojásfehérjével megkenve összeragasztjuk. Egy edényben bő olajat hevítünk, és a tekercseket néhány perc alatt ropogósra sütjük, majd szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, és konyhai törlőpapírra tesszük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja, majd ha langyosra hűltek, csak akkor húzzuk ki a habrolókat a tésztából.
A csokoládét gőz fölött megolvasztjuk, majd a tésztatekercsek belsejét kikenjük vele. A töltelékhez a hideg tejszínt habbá verjük, hozzáadjuk a lecsöpögött ricottát, összeforgatjuk. Habzsákba töltjük, és a tésztatekercseket megtöltjük. Ízlés szerint csokicsepekkel, kandírozott gyümölcsökkel, aprított pisztáciával díszítjük.
A lasagne rétegekből áll, kell hozzá tészta, töltelék, paradicsomszósz, besamel és sok reszelt sajt – ezek előkészítése pedig idő, ami sokszor nem áll rendelkezésre. A tésztarakottas kicsit trükkösen viszont úgy is elkészíthető, hogy a lasagne-lapok és a főzött húsos vagy zöldséges ragu helyett konyhakész töltött tésztát, például tortellinit használunk, amit ma már elég jó minőségben a szupermarketekben is beszerezhetünk.
A szószokon is egyszerűsíthetünk, ha konzerv hámozott paradicsomot és ricottát összekeverünk kis fűszerrel felturbózva, és ezzel, no meg jó adagnyi reszelt sajttal ezzel rétegezzük a tésztát. Villámgyors, szaftos, sajtos, mindent tud, amit a klasszikus lasagne, 10 perc alatt összeállítható, és bő fél óra múlva már tálalhatjuk is az egyik legkirályabb mediterrán fogást!
Hozzávalók:
Elkészítés: A hámozott paradicsomot egy tálba öntjük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a bazsalikomot, az oregánót és a ricottát, sózzuk, borsozzuk, ha szeretjük, kis csilit is adhatunk hozzá, és botmixerrel az egészet krémesre összecsapatjuk.
Egy sütőtálat kikenünk 1 evőkanálnyi olívaolajjal, és kevés paradicsomos szószt öntünk bele, elsimítjuk, majd kirakosgatjuk a nyers ravioli harmadával. Egyenletesen rákanalazzuk a ricottás paradicsom harmadát, megszórjük egy kevés reszelt sajttal, majd megint ravioli, szósz és sajt következik, amíg az alapanyagok elfogynak. A tetejére jó sok sajtot hagyjuk, majd mehet is a sütőbe, ahol 180 fokon, légkeverés mellett 20-25 percet sütjük, amíg a tészta átfő és a szósz besűrűsödik.
Azonnal tálalhatjuk, ízlés szerint kis reszelt parmezánt kínálhatunk még mellé.
Az insalata di riso, vagyis a rizssaláta nyáron átveszi a vezetést a tésztától: hűsítő, frissítő, előre elkészíthető, vihető strandra vagy piknikre, és gyakorlatilag a végtelenségig variálható. Az alapja természetesen pergősre főzött rizs, amibe főtt és nyers zöldség, hús és hal is kerülhet, zöldfűszerek, citrom és olívaolaj ízesíti. Ha van maradék főtt rizsünk, akkor akár főzés nélkül is elkészíthető egy kis tonhallal vagy felcsíkozott sonkával, maradék sült hússal, csirkemellel, paradicsommal, paprikával vagy uborkával, de ha mindent nulláról kezdünk is hozzá, fél óra alatt megvan.
Az alábbi rizssaláta egy halas változat, ebbe egy kis lazac került, ami így elkészítve jóval kiadósabb, mivel kevesebb lazac is elég, mintha a halfiléket körettel tálalnánk, de bármilyen tengeri halat süthetünk hozzá, sőt szardíniával, füstölt sprotnival is készíthetjük. Ami a zöldséges részt illeti, igazán zöldre és zamatosra sikeredett: zöldborsó, uborka, újhagyma és petrezselyem került bele, és nemcsak látványra, de ízre is hibátlan lett.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy fazékban kb. 1 liter vizet felforralunk, sózzuk, majd beleöntjük a leöblített rizst, 10 perc után hozzáadjuk a borsót, még 5 percet főzzük, majd leszűrjük.
A halfilét egy kevés citromlével meglocsoljuk, sózzuk, borsozzuk, és 2 evőkanál olajon megsütjük fedő alatt. Ha kész, villával összetörjük.
Az újhagymát, az uborkát és a petrezselymet megmossuk, az uborkát felkockázzuk, a zöldeket finomra vágjuk.
Az összes előkészített alapanyagot egy tálba halmozzuk, meglocsoljuk a maradék olajjal és citromlével, sózzuk, borsozzuk, alaposan, de óvatosan összeforgatjuk, és 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy az ízek összeérjenek.
Pár egyszerű alapanyaggal és gyorsan isteni fogást varázsolni – ebben (is) rejlik az olasz konyha zsenialitása. Ha a gnocchit maradék főtt krumpliból mi magunk készítjük, akkor sem túl hosszadalmas, de sietős napokra szerencsére készen kapható változatban is betározhatunk belőle, ez tényleg percek alatt kész, és míg megfő, addig egy feljavított, selymes szószt is elkészíthetünk mellé.
A leszűrt tészta a szósszal önmagában is tökéletes, de ha igazán jót akarunk magunknak, akkor pár precre betoljuk még a sütőbe, így egyrészt az olvadt sajt fejedelmi finomságot ad neki, másrészt az ízek kicsit összeérnek, a szósz pedig selymesen sűrűre sül, közben pedig még egy kis salátát is összedobhatunk mellé…
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 200 fokra, a gnocchinak bő vizet teszünk fel. A fokhagymát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük.
Egy serpenyőbe 3 evőkanál olívaolajat öntünk, beletesszük a fokhagymát, és lassan felmelegítjük, hogy a fokhagyma kiadja az aromáit, majd amikor kezd pirulni, szűrőkanállal kivesszük a fokhagymát, az olajhoz adjuk a csilipelyhet, majd a paradicsomot hozzáadjuk, átkeverjük, és felforraljuk. Közben a vizet sózzuk, beletesszük a gnocchit, és a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük. Közben a paradicsomszószhoz adjuk a bazsalikomot, az olajbogyót és a tejszínt, sózzuk, borsozzuk, összeforraljuk.
A leszűrt gnocchit a paradicsomszósszal összeforgatjuk, sütőtálba öntjük, rácsipegetjük a ricottát, megszórjuk a reszelt sajttal, és sütőbe tolva 10 perc alatt összesütjük.
A sütőből kivéve a parmezánnal meghintjük és tálaljuk, friss bazsalikommal, salátával a legfinomabb…
Paradicsomszósz, sült padlizsán, tészta és sós, érlelt sajt kell csak hozzá, ami klasszikusan Szicília egyik jellegzetes sajtja, az úgynevezett ricotta salata, vagyis sózott ricotta. Ez egy érlelt, a pecorinóhoz és a parmezánhoz hasonló, igen sós kemény sajt. Ennek hiányában is elkészíthetjük persze – nyugodtan használhatjuk hozzá a nálunk könnyebben beszerezhető parmezánt.
Az alla Norma módon – vagyis paradicsomszósszal, sült padlizsánnal és érlelt kemény sajttal – készült módozatot Catania városának köszönhetjük, és híres szülötte, a zeneszerző Vincenzo Bellini operája, a Norma után kapta a nevét. Bármilyen tésztafélével készülhet, de még pizzaként is létezik, hiszen ezek a feltétek a ropogós tésztaalapon is remekül érvényesülnek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánt felszeleteljük, majd csíkokra vágjuk. Egy serpenyőben kevés olajat forrósítunk, és a padlizsánokat szép barnára megsütjük. Nem érdemes sok olajat tenni alá, mert bármennyit felszív, viszont kevés olajon is megsül.
Közben a hámozott paradicsomot összeaprítjuk, és kevés olívaolajra öntjük a levével együtt, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, a bazsalikomot, a cukrot, sóval és frissen őrölt borssal is ízesítjük, és néhány perc alatt összeforraljuk.
A tésztát sós vízben kifőzzük, leszűrjük, összeforgatjuk a paradicsomszósszal, végül megszórjuk a sült padlizsánnal és vékonyra forgácsolt sajttal.
Könnyű, elegáns és bársonyosan krémes, ráadásul egy kis csavarral nagyon látványossá is tehetjük a panna cottát, ha több rétegben készítjük, ha pedig az első réteget egy kicsit megdöntve dermesztjük, akkor igazán lenyűgöző desszertet kapunk. Nagyon egyszerű finomság, egyetlen hátránya, hogy két fázisban lehet csak készíteni, és a kettő között pár órát pihentetni kell, viszont alig van vele munka, és tényleg minden elismerést bezsebelhetünk vele.
A panna cotta bármilyen zselésített gyümölcspürével készíthető, aminek szép élénk, a hófehér tejszíntől eltérő színe van. Itt illatos, érett mangó lett a kiválasztott, ami mostanában egyre több helyen és egész jó árban kapható, ráadásul a gyümölcs karakteres, fűszeres íze nagyon jól passzol a lágy vaníliás tejszínkrémhez.
Hozzávalók:
A mangós réteghez:
A vaníliás réteghez:
Elkészítés: A porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadunk 1 dl vizet, elkeverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a mangót meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, amennyire csak tudjuk, turmixgépbe tesszük 1 dl vízzel, a cukorral és a citromlével, és simára turmixoljuk. Egy kis lábosba öntjük, felmelegítjük, majd a zselatint is hozzáöntjük, alaposan elkeverjük, amíg teljesen feloldódik.
A poharakat egy muffintepsibe vagy tojásos dobozba állítjuk ferdén, majd elosztjuk bennük a zselatinos gyümölcspépet, hagyjuk kicsit hűlni, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük, amíg teljesen megdermed.
A vaníliás réteghez a porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadjuk a tejet, simára keverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, a tejszínhez adjuk hüvellyel együtt, és kis lángon felforrósítjuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, kidobjuk belőle a vaníliarudat, majd hozzáadjuk a felpuhult zselatint, és addig keverjük, míg teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, időnként megkeverve, majd a talpukra állított poharakba, a megdermedt mangórétegre öntjük, és a hűtőbe téve néhány óra alatt hagyjuk teljesen megdermedni.
Kockára vágott friss mangóval vagy más gyümölccsel, mentalevélkével díszítve kínáljuk.
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
Ilyenkor már nagyon vágyunk a színekre, a friss zöldségekre, legalábbis mi, felnőttek. A gyerekekkel már nem ilyen egyszerű megetetni a zöldségeket – a pizzát viszont igen! Hát még akkor, ha együtt dobjuk össze velük! Ugyanis nagyon egyszerű elkészíteni, bármilyen színes zöldséget használhatunk hozzá!
Hogy igazán jól érvényesüljenek a színek, a sajtot ne a tetejére, hanem az alapként használt paradicsomszószra, vagyis a felaprított zöldségek alá tegyük – nem okoz majd csalódást.
Gyönyörködjetek a pizzában, alatta pedig jön a recept!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alapanyagokat előkészítjük: a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a kaliforniai paprikákat és a lilahagymát felkockázzuk, a kukoricát leszűrjük, a brokkolit rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben 5 perc alatt előfőzzük. A sajtot lereszeljük.
A pizzalapot tepsibe terítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsomszósszal, megszórjuk a reszelt mozzarellával, és hosszanti irányban kirakjuk a színes zöldségekkel – a koktélparadicsommal, a sárga paprikával, a kukoricával a zöld kaliforniai paprikával, a brokkolival és a lilahagymával. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés bazsalikommal vagy oregánóval is megszórhatjuk.
210 fokos sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük, majd szeletelve tálaljuk.
Tipp: ízlés és aktuális otthoni alapanyagok szerint más zöldségekkel is készíthetjük.
A pizza alapból és mindig kelt tésztával készül, de paradicsomszósszal és sajttal, valamint különféle feltétekkel leveles tésztából is készíthetünk hasonló finom falatkákat. Mivel a leveles tészta készen kapható, és egészen jó minőségben, villámmegoldásnak tökéletes, ha ezt használjuk a pizzás csigákhoz.
A paradicsomszószt natúr paradicsompüréből magunk is kikeverhetjük kevés fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal, valamint egy csipet cukorral, hogy a savasságát ellensúlyozzuk. A sajt kötelező eleme a pizzás csigának, de emellett tetszőleges finomságokat rakhatunk bele, attól függően, mi van a hűtőnkben.
Mi most a klasszikus capricciosa – vagyis sonka és gomba – feltétét tekertük a csigákba, de ízlés szerint mehet bele vékonyra szeletelt kolbász, szalámi, vagy a húsfélék helyett tonhal, emellett gazdagítható főtt kukoricával, szeletelt olajbogyóval, kapribogyóval, de akár a paradicsomszósz is felcserélhető piros vagy zöld pestóval. Bátran lehet variálni, elrontani nem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsompürét egy tálkába kanalazzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, az oregánót és a bazsalikomot, borsot őrölünk hozzá és megsózzuk, majd összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsompürével, kirakjuk a sonkaszeletekkel, rászeleteljük a megtisztított gombát, majd megszórjuk a sajt 2/3 részével. Óvatosan és nem túl szorosan feltekerjük, és éles késsel ujjnyi szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk a csigákat, mindegyikre egy csipet sajtot teszünk, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük.
Azonnal, melegen tálaljuk, ha vacsorára készítettük, akkor egy nagy adag salátával ideális, vendégvárónak pedig csak úgy magában is tökéletes.
A bomba vagy bombolone (többes számban bomboloni) az olaszok fánkja, nevét golyó formájának köszönheti, nem pedig kalóriabomba mivoltának. 🙂 Toscanában leggyakrabban töltve készítik, a profiterolhoz hasonlóan szinte bármi kerülhet bele utólag, habzsákkal töltve. Népszerű a vaníliakrémes és a nutellás változat, de sokszor a nyers tésztát dúsítják valamilyen finomsággal, bogyós gyümölcsökkel vagy éppen apróra vágott almával.
Az alábbiakban egy almás fánk következik, amit az alma mellett némi vanília tesz elképesztően illatossá és puhává. Bár a videóban olajban sül, és nagyon érdekes technikát is láthatunk az olajba helyezésre, hogy a fánkok tökéletes formája megmaradjon, de a recept szerint sütőben is megsüthetjük, mégpedig 180 fokon, légkeverés mellett, míg aranybarna nem lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadunk egy kevés tejet, simára keverjük. A kétféle lisztet egy keverőtálba mérjük, a közepébe egy mélyedést formázunk, ide tesszük a tojásfehérjét, a puha vajat, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait, valamint a tejjel elkevert élesztőt. Elkezdjük összedolgozni a tésztát, közben apránként és fokozatosan adjuk hozzá a langyos tejet, míg sima tésztát kapunk. Elképzelhető, hogy nem kell mind, ez függhet a liszttől vagy hogy mekkora tojásnak a fehérjéjével dolgozunk.
A tésztát gombóccá formázzuk, és kelesztőtálban langyos helyen a duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben az almákat meghámozzuk, kicsumázzuk, és apró kockákra vágjuk.
A tésztát kicsit átgyúrjuk, majd az almát beledolgozzuk, és féltenyérnyi fánkokat formázunk, sütőpapírral bélelt tálcára vagy tepsire tesszük, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen még 20 percet kelesztjük.
Bő olajat melegítünk, közben egy ollóval felvágjuk a sütőpapírt úgy, hogy minden fánk egyedül üljön egy-egy papíron, és a papír segítségével tesszük az olajba a fánkokat, majd a papírt az olajból kiemeljük, és időnként megforgatva szép aranybarnára sütjük a fánkot. Konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges olajat felszívja, majd cukorral megszórva tálaljuk.
Ha már nagyon elegünk van a fénytelen téli időből, és egy kis napfényes, mediterrán hangulatra vágyunk, nincs más dolgunk, mint elkészíteni a mi kenyérlángosunk olasz megfelelőjét, a focacciát (ejtsd: fokáccsá). Az alapja gyakorlatilag egy kevés olívaolajjal és némi fűszerrel gazdagított kenyértészta, ami vékonyra nyújtva vagy lelapogatva sül meg, vékonysága okán elég gyorsan.
A tetejére kerülhet olajbogyó, friss vagy szárított paradicsom, kapri, szardella vagy hagyma, akár egy kis karakteres sajt is, és persze mindezeket a tésztába is beledolgozhatjuk. Önmagában is tökéletes, amolyan pogácsa-alternatíva borozgatás, baráti beszélgetés mellé, de akár szendvicsalapként is működik, vagy kínálhatunk mellé sajtot, sonkát, friss zöldségeket egy mediterrán hangulatú vacsora apropóján.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt egy keverőtálba tesszük, hozzáöntünk 1 dl meleg vizet, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Ezután hozzáöntjük a lisztet és egy nagyobb csipet sót, valamint a rozmaringot, és robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben hozzáadjuk az olívaolajat és fokozatosan a maradék meleg vízből annyit, hogy ruganyos tésztává összeálljon, a végefelé óvatosan adagoljuk, hogy ne legyen túl ragacsos a tészta.
Olajjal kikent tálba tesszük a tésztát, a tetejét is lekenjük olajjal, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A pihentetett tésztát olajos munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, és mindkettőt ovális lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük, lekenjük olívaolajjal, megszórjuk egész vagy darabolt olajbogyóval és durvább szemű tengeri sóval, és 20 percet kelni hagyjuk.
Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a focacciákat 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében, de langyosan, hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sonkát, sajtot, olajbogyót – és persze egy pohár bort…
