Nem kell lemondanunk a pizzáról akkor sem, ha diétázunk vagy alakbarát étrendet követünk. Némi reformra azért szükség van, ilyen például a szénhidrát csökkentése. Ennél a receptnél a tészta karfiolból készül, tulajdonképpen sokkal egyszerűbb is egy kelt tésztánál, és az ízén nem érződik, hogy karfiolból van. Furcsa, mert egyébként elég jellegzetes íze van, de itt eltűnik.
Édes kettes vacsorára készítettem, ezért szív alakúvá formáztam a tésztát, szerintem ez szuper gesztus lehet akár Valentin-napra is, biztosan tetszeni fog a párotoknak ez a szerelmes hangulatú, nagyszerű egészséges vacsora! 😉
Forrás: Domokos Enikő
Hozzávalók:
Feltétként nálam:
Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedtem, morzsásra daráltam géppel, majd kevés olívaolajon és vízen megpároltam. Ezután ki kell nyomkodni, én egy tiszta konyharuhán keresztül csavartam ki belőle a felesleges vizet. Egy nagyobb tálba tettem, és hozzáadtam a tojásokat, a reszelt sajtot, a zúzott fokhagymát és fűszereket. Összekevertem ezeket, így már meg is volt a pizza „tésztája”.
Sütőpapírra kiszedtem, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütöttem. Mikor már láttam, hogy barnul a teteje, kivettem, és rátettem a feltéteket. Egy kis paradicsomszósszal megkentem, csirkemellsonkát, szeletelt gombát, aszalt paradicsomot, light mozzarellát és egy maréknyi madársalátát pakoltam rá, visszatoltam kicsit még a sütőbe, és pár perc alatt már le is vettem a páromat a lábáról. 😉
Forrás: Domokos Enikő
Az olasz konyhát és ízeket gyakran a nyárhoz kapcsoljuk, de vannak olyan tartalmasabb fogásaik, amelyek hűvöskés időben még jobban is esnek, mint a nyári melegben. A paradicsomos húsgombóc is épp ilyen, amit Itáliában leggyakrabban spagettivel tálalnak. Alapanyagaiban tulajdonképpen megegyezik a bolognaival, csak itt nem ragu készül a darált húsból, hanem golyóbis, ami elősütés után a fűszeres paradicsomszószban fő szaftosra, ízletesre.
Húsgombóc paradicsomszósszal „magyar” változatban is létezik, nálunk a szósz édesebb és simább, a húsgombóc rizzsel készül, és megfőzzük a paradicsomszószban, végül főtt krumplival tálaljuk. Ezzel szemben az olaszos változat sűrűbb szósszal, elősütött húsgombócokkal és tésztával kerül a tányérokra, esetleg egy kis parmezánnal megszórva.
A szószhoz a legfinomabb a napérlelte szabadföldi paradicsom, ami ilyenkor természetesen nincs, van viszont konzerv hámozott egész vagy kockázott paradicsom, ami jó áron kapható, és a legaromásabb olasz paradicsomokat rejti, felhasználásra készen. Ráadásul tartósítószer nélkül kerülnek a fém- vagy papírcsomagolásba, legfeljebb egy kis citromsavat adnak hozzá, hogy ne oxidálódjon, megőrizze élénk színét. Hosszan eltartható, mindenhol megvásárolható, jó is, ha mindig van otthon belőle 1-2 dobozzal.
Hozzávalók:
A szószhoz:
Valamint:
Elkészítés: A darált húst összedolgozzuk a tojásokkal, a zúzott fokhagymával, a felaprított petrezselyemmel, a sóval és a borssal. Diónyi golyócskákat gömbölyítünk belőle, meghengergetjük kukoricalisztben, és serpenyőben, kevés oívaolajon megsütjük, folyamatosan forgatva, hogy mindenhol egyenletesen átsüljön.
A szószhoz a felaprított hagymát megdinszteljük az olajon, hozzáadjuk a felkockázott sárgarépát, kevergetve pirítgatjuk, sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a bazsalikommal és a majoránnával, majd ráöntjük a konzervparadicsomot és 1 pohár vizet, egy kis cukorral szelídítünk a savasságán. 20-25 percig főzzük, közben néha megkeverjük, pótoljuk az elpárolgott folyadékot. A vége felé belevágunk 1 mag nélküli csilit is, ha szeretjük egy kicsit csípősen.
Botmixerrel pépesítjük a zöldséges ragut, majd beledobjuk a húsgombóckákat, és még egyszer összeforraljuk.
Közben megfőzzük és leszűrjük a spagettit, majd tálaljuk a húsgombócos-paradicsomos szósszal, aprított petrezselyemmel meghintve.
A panna cotta szó szerint főtt tejszínt jelent, és egy isteni olasz, a pudinghoz hasonló pofonegyszerű desszert, ami eredetileg vaníliával és cukorral készül, de gyakorlatilag bármilyen ízvilággal megbolondítható. Főzés közben aromás fűszerekkel gazdagíthatjuk, de akár a tálaláskor meglocsolhatjuk valamilyen szósszal vagy gyümölcsös raguval – mindenképpen mennyei, nagyon jól variálható desszert.
Most csokoládés változatban készült, kétféle csokival, így egy kis vaníliás cukor is elég volt az édesítéshez, de készülhet bármilyen csokival, tovább ízesíthető még cukorral vagy mézzel. Rém egyszerű, a legnehezebb az egészben talán azt kivárni, amíg kellően megdermed – de most egy kis trükkel annyit segítettünk, hogy a tejszín egy része csak a végén kerül bele, ami így rögtön visszahűti annyira a keveréket, hogy már tehetjük is a hűtőbe, ezzel kicsit felgyorsítva az elkészülést…
Hozzávalók:
Elkészítés: A zselatinlapokat hideg vízbe beáztatjuk néhány percre, amíg felpuhul.
A tejet és a tejszín felét egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a vaníliás cukrot, felmelegítjük, amikor forró, hozzáadjuk a feldarabolt csokoládét, és addig kevergetjük, míg teljesen felolvad. A tűzről levesszük, hozzáadjuk a jól kinyomkodott puha zselatinlapokat, és kézi habverővel addig keverjük, míg a zselatinlapok teljesen feloldódnak. Ekkor hozzáöntjük a maradék tejszínt is, elkeverjük.
A keveréket poharakba vagy tálkákba öntjük, és a hűtőbe tesszük, és 3-4 órát pihentetjük, amíg teljesen megdermed és jól lehűl, majd ízlés szerint tejszínhabbal tálaljuk.
A dél-olasz Amalfi-partról származik a citromkrémlikőr, amit eredetileg tisztaszesszel, citrom héjával, tejszínnel és kis vaníliával készítenek, de otthon egyszerűbb, olcsóbb vodkával is elkészíthetjük. Arra érdemes figyelni, hogy kezeletlen citomot használjunk hozzá, mert ugye a héja kerül az italba, de ma már szerencsére egyre több helyen beszerezhetőek a kemikáliáktól mentes kezeletlen vagy bio citrusok.
A krémes likőr nemcsak koccintáshoz vagy a vacsora végén, úgynevezett digesztív, emésztést serkentő italként tökéletes, de tehetjük különféle felnőtt desszertekbe, megbolondíthatjuk friss ízével például a tiramisut, egy pohárkrém kekszes, piskótás rétegét meglocsolhatjuk vele, nagyon jól passzol fagyihoz, de gasztroajándéknak is tökéletes, és nemcsak hogy egyszerű, de 6 hétig hűtőben simán eltartható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A citromokat meleg vízben alaposan megmossuk, leszárítjuk, és zöldséghámozóval vékonyan, a héjának csak a sárga részét lehámozzuk, befőttesüvegbe tesszük, és felöntjük a vodkával. Sötét helyen, esetleg egy konyharuhával letakarva, szobahőmérsékleten 1 hetet érleljük, naponta kicsit összerázzuk.
A tejszínt a cukorral egy lábasba tesszük, és kis lángon felforrósítjuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen felolvad, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a vaníliát, és hagyjuk kicsit hűlni.
A citromos vodkát leszűrjük, összekeverjük az édes tejszínnel, üvegekbe töltjük. Másnapra összeérnek az ízek, a hűtőben 6 hétig eltartható, fogyasztás előtt mindig érdemes felrázni ezt az isteni kortyolgatni valót!
Annyit rágták már a gyerekek a fülemet, hogy ők is ilyen lasagnét akarnak enni, hogy gondoltam, rajtam ne múljon… Sőt, erőt vettem magamon, és még a tésztát is én nyújtottam, ami úgy húsz perccel megtoldotta az elkészítés idejét.
Viszont nem nagy dolog, és legalább hanyatt esik mindenki, hogy te mekkora király vagy. Zolika is elámulva mondta, hogy ő nem tudta, hogy ez a lasagne ekkora munka… 🙂
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 4 főre:
A tésztához:
A besamelhez:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a lisztet összegyúrjuk a tojással és 1 evőkanál vízzel, frissentartó fóliába csavarva hűtőbe tesszük, amíg a többivel elkészülünk.
A tejből 5 dl-t felforrósítunk. Egy lábasban megolvasztjuk a vajat, rászórjuk a lisztet, zsemleszínűre pirítjuk, majd félrehúzva simára keverjük a hideg tejjel. Felöntjük a forróval, sózzuk, borsozzuk, és állandóan kevergetve a tűzre visszatéve besűrítjük, belereszeljük a szerecsendiót. Még maradjon azért folyós, különben nehéz lesz vele dolgozni, a són, ha kell, még igazítsunk.
A szalonnát 1,5 cm-esre kockázzuk, egy serpenyőben zsírját kiolvasztjuk, leszűrjük.
A tésztát tésztagéppel, állandó lisztezés mellett kinyújtjuk. Nekem 9 fokozatú, abból az 5-ös fokozatig vékonyítottam csak, nem kell, hogy hajszálvékony legyen. Ha nincs gép, lisztezett deszkán kb. 2 mm-esre nyújtjuk, 15 cm széles és tepsi hosszúságú csíkokat vágjunk belőle.
A kész tésztát liszttel megszórva tálcára tesszük, amíg elpakolunk és mindent a kezünk ügyébe készítünk. A camembert-t amilyen vékonyra csak tudjuk, felszeleteljük, a többit lereszeljük.
Egy 20×25-ös jénai tál alján elkenünk pár kanál besamelt, kirakjuk egy sor tésztával. Rá jöhet megint besamel, a szalonna harmada, majd az egyik fajta sajt (ha lehet, a parmezán a tetejére kerüljön). Ezt így folytatjuk, míg el nem fogy a tészta, a tetejére már ne jusson szalonna, csak szósz és a parmezán.
180 fokos sütőbe toljuk, míg a tetején kicsit megbarnul a sajt, kb. fél óra, vagy kicsit több (sütőfüggő).
Forrás: Hajós Ágnes
Tengerparti nyaralásokat idéz ez az isteni tészta, amihez csak pár alapanyagra van szükség, és igaz, hogy a lényege, a kagyló egy kicsit különlegesebb, de ma már minden szuper és hiper fagyasztópultjában megtalálható, és ezzel az apró luxussal nyárias és mediterrán ízeket csempészhetünk a szürke napokba.
A fagyasztott kagyló azért is jó, mert már teljesen megvan tisztítva, vagyis konyhakész és azonnal használható, illetve garantáltan friss, ami a kagylónál amúgy veszélyességi faktor, mert ezeket nagyon profin és azonnal feldolgozzák, így biztosra mehetünk. A kagylón és a tésztán pedig csak egy kis fokhagyma, fehérbor, petrezselyem és olívaolaj kell hozzá, aki szereti, egy kis csilivel is felturbózhatja, mégis hihetetlenül aromás fogás, ami ráadásul villámgyorsan is megvan.
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: A tésztához egy nagyobb lábasban bő vizet tűzre teszünk, ha forr, sózzuk, és beletesszük a spagettit, időnként megkeverve a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük.
Közben egy mélyebb serpenyőben felforrósítjuk az olívaolajat, beledobjuk a megtisztított és felszeletelt fokhagymát, valamint a csilit, 1-2 perc alatt illatosra pirítjuk, majd felöntjük a fehérborral, beletesszük a fagyasztott kagylót, és fedő alatt 4-5 percig főzzük, amíg kinyílnak a kagylók.
A tésztát egy csipesszel a fazékból áttesszük a kagylókhoz, jó, ga egy kis keményítős víz is kerül a mártásba, mert ez kicsit besűríti, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a finomra vágott petrezselyem felét is, összeforgatjuk, és 1-2 percig még a tűzön tartjuk, hogy a tészta megszívta magát egy kicsit az aromákkal.
Azonnal tálaljuk meghintve a maradék petrezselyemmel, pár csepp olívaolajat még locsolhatunk a tetejére.
A római konyha gyöngyszeme a cacio e pepe, vagyis sajt és bors hozzáadásával készülő szuperegyszerű és gyors tésztaétel, amihez autentikusan csak egy kis sót és a tészta főzővizét használják, általában spagettivel, de egy kis vajjal és olívaolajjal még finomabb, krémesebb, illatosabb, és nem mellesleg kb. 10 perc alatt elkészül. Bár az olaszok előételként fogyasztják, mint a legtöbb tésztát, egy adag salátával tökéletes gyors ebédnek, vacsorának önmagában is.
Mivel nagyon egyszerű fogásról van szó, az alapanyagok minősége itt kiemelten fontos. A frissen őrölt bors itt elengedhetetlen, és bár hagyományosan pecorino romano sajtot használnak hozzá, ami juhtejből készül, karakteres és nagyon finom, de frissen reszelt parmezánnal is készíthető. Érdemes arra is figyelni, hogy a tésztát ebben az esetben a legjobb viszonylag kisebb mennyiségű vízben megfőzni, hogy a belőle kioldódó keményítő elég intenzíven legyen jelen a vízben, amivel majd kicsit besűríthető a borsos-sajtos mártás. Elképesztően egyszerű, gyors és isteni!
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: Egy edényben vizet forralunk, ha forr, bőségesen sózzuk, beletesszük a spagettit, és a csomagoláson feltüntetett időnél 2 perccel rövidebb ideig főzzük.
Közben a frissen őrölt vagy mozsárban összetört fekete borsot egy serpenyőben 1-2 percig illatosra pirítjuk, hozzáadjuk az olívaolajat és a vajat, ha felolvadt, akkor a tészta főzővizéből merőkanálnyit hozzáadunk a lereszelt sajttal együtt, és simára keverjük, majd a leszűrt tésztát is hozzáadjuk, ha kell, még kicsit lazítjuk a tészta főzőlevével, és még 1-2 percig kevergetve főzzük.
Azonnal tálaljuk, extra sajtot reszelhetünk rá, kis finomra vágott petrezselyemmel, frissen őrölt borssal ás egy adag salátával tálaljuk.
Ha laktató, kényeztető és melengető fogásra vágyunk, akkor a krémes rizottó az egyik legjobb választás, ha a klasszikusnál alakbarátabb változatra, akkor a sütőtökös rizottó. A zsírosabb alapanyagok nagyon jól kiválthatóak a krémesre sült sütőtökkel, amit egy kis tejjel összeturmixolva tökéletesen pótolható a selymesítő sajt, krémsajt vagy tejszín, és növényi tejjel is működik, így vegánoknak is nagyon jó megoldás lehet.
Azért szuper ez a recept, mert az alap vegán változatban is nagyon finom, tálaláskor pedig mindenki személyre szabva továbbgondolhatja – vegetáriánusok adhatnak hozzá reszelt parmezánt, a húsimádók pedig megszórhatják pirított baconnel – így mindenkinek kedvére lehet ez a kiadós és melengető egytálétel!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőtököt megtisztítjuk, 1 centis kockákra vágjuk, tepsire tesszük, sózzuk, kis olívaolajjal meglocsoljuk, összeforgatjuk, és 180 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt puhára sütjük.
Közben a hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk. Az alaplevet felforrósítjuk és melegen tartjuk, ha vizet használunk, azt is felforraljuk, belemorzsoljuk a leveskockát, és melegen tartjuk. A teejt is felmelegítjük.
Egy lábasban 2 evőkanál olívaolajon üvegesre dinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a rizst és a fokhagymát, kevergetve 2-3 percig pároljuk, amíg a rizsszemek kicsit üvegesek lesznek, majd felöntjük a borral, és kevergetve hagyjuk elpárologni. Hozzáadjuk a kakukkfüvet és a rozmaringot, ezután merőkanalanként adagoljuk hozzá az alaplevet, mindig megvárva, amíg beszívja a rizs a nedvességet, sűrűn megkeverve, így a rizsből kioldódó keményítő egyre krémesebbé teszi az ételt, közben sózzuk, borsozzuk, ha elfogyott, akkor a meleg tej felével folytatjuk.
A megsült sütőtök felét a maradék tejjel botmixerrel pépesítjük, és a majdnem kész rizshez adjuk, kevergetve még pár percig főzzük, majd a tűzről levéve és fedővel lefedve 5 percet hagyjuk pihenni.
A félretett sült sütőtökkel és friss – vagy akár kevés olívaolajon megpirított – zsályalevéllel tálaljuk. Nem vegánok egy kis parmezánt reszelhetnek rá tálaláskor…
Ellenállhatatlanul finom, nagyon ropogós, a belerejtett magoktól és aszalt, kandírozott gyümölcsöktől nagyon mutatós cantucci egy igazi olasz klasszikus, olyannyira, hogy már az 1600-as években említést tesznek róla. A toszkán gyökerekkel bíró keksz alaptésztája nagyon egyszerű, liszt, cukor, tojás, kis vaj és némi szódabikarbóna kell csak hozzá, igazán különlegessé az ízesítése és a dupla sütése teszi. A leggyakrabban reszelt narancshéj és valamilyen likőrbor vagy amaretto adja az alapízét, de létezik kakaós, ánizsos, fahéjas, vaníliás változata is.
A cantucci – lévén, hogy kétszersült – nagyon hosszan eltartható jól záró dobozba, üvegbe téve, így ideális dugidesszertnek, de szépen csomagolva gasztroajándéknak is, a tésztáját pedig ízlés szerint gazdagíthatjuk. Itt pisztáciával és aszalt áfonyával készült, de kandírozott narancs- vagy citromhéj, mazsola, apróra vágott aszalt füge, sárgabarack, meggy, dió, mandula, mogyoró, csokidarabka is tökéletes, bátran lehet variálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és kézi habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a lágy vajat, az édes bort és a szódabikarbónával elkevert lisztet, hozzáreszeljünk a narancs héját, és kézzel összedolgozzuk. Ha összeállt, beledogozzuk a pisztáciát és az aszalt áfonyát – vagy mandulát, csokicseppet, ami csak szeretnénk -, kettéosztjuk, és két hurkát sodrunk belőlük, majd sütőpapírral fedett tepsire rakjuk, és tenyerünkkel picit lelapogatjuk.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük, kivesszük, kicsit hűlni hagyjuk, közben a sütő hőmérsékletét 160 fokra visszavesszük. A tésztarudakat recés késsel ferdén ujjnyi szeletekre vágjuk, elfektetjük a tepsiben, és még 15-18 percre visszatoljuk, hogy kiszáradjanak és jó ropogósak legyenek.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, jól záródó dobozba, üvegbe téve tároljuk – nagyon soká eláll, ha rá nem járunk… 😉
A polenta vagy puliszka, vagyis a kukoricadara a legolcsóbb alapanyag, amit csak el lehet képzelni, ráadásul gluténmentes, és ma már többnyire előgőzölt változatban kapható, vagyis 2-3 perc alatt megfő. Nagyon szapora, vagyis többszörös mennyiségű folyadékot felszív, laktat, semleges ízének köszönhetően pedig sokféle ízvilággal variálhatjuk. Méltatlanul mellőzzük, pedig frappáns megoldás villámgyors és meleg vacsorához, kásának megfőzve egy kis tejföllel és sajttal, vegán változatban párolt spenóttal vagy más zöldséggel, sült hagymával, paradicsomos raguval is nagyszerű.
Ha viszont kicsit állni hagyjuk, akkor a krémes puliszka megdermed, ami egyrészt élvezhetetlenné teszi, másrészt direkt jó, ha az a célunk, hogy feldaraboljuk, és kicsit átsütve készítsünk belőle egy jó kis mártogatóst – vagy akár köretnek is ideális lehet szaftosabb raguk mellé. Ha a sült polenta a cél, akkor viszont nem árt beízesíteni még melegen, mi most reszelt sajttal és rozmaringgal tettük meg ezt, és nagyon finom lett!
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet és a vizet egy lábasba öntjük, tűzre tesszük, felforraljuk. Hozzáadjuk a sót, és folyamatos keverés mellett a kukoricadarát is, habverővel vagy fakanállal keverve 3-4 perc alatt addig főzzük, amíg jól besűrűsödik. Vigyázat, pöfögni fog!
A tűzről levéve borsot őrölünk bele, hozzáadjuk a vajat, a reszelt parmezánt és a rozmaringot, és alaposan összekeverjük. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elegyengetjük, lenyomkodjuk egy pohár aljával, majd ha kihűlt, 1 órára hűtőbe vagy hideg helyre – télen ideális az erkély – tesszük.
A teljesen megdermedt polentát a sütőpapír segítségével kiemeljük a tepsiből, éles késsel hasábokra vágjuk – vagy tetszőlegesen bármilyen formára.
Serpenyőben 1 evőkanál olajat forrósítunk, és a polentarudakat 2-3 perc alatt minden oldalukon megsütjük, majd konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja. A többi rudakat is ugyanígy sütjük meg, minimális olajjal.
Azon melegében tálaljuk de langyosan is nagyon finom, mártogatósokat mindenképp kínáljunk mellé!
Minimál töltött padlizsán, de így is nagyon finom, a húsa egészen szaftosra és krémesre sül, az íze átveszi a fűszeres paradicsom és a sajtok aromáit, nem nehéz, de laktató, vegáknak salátával vagy párolt rizzsel, húsevőknek egy szelet natúr csirkemell köreteként is remek, amikor valami finom és melengető fogásra vágyunk, de nem akarunk túl sok időt tölteni a konyhában.
A semlegesebb ízű mozzarella mellett egy kis olasz kéksajt, gorgonzola is került a padlizsáncsónakok tetejére, ami nagyon jól passzol a fűszerként használt bazsalikom, oregánó és újhagyma kombóhoz és persze a paradicsomhoz is, a sütési technikának köszönhetően pedig – a padlizsánokat félbevágba és beirdalva, lefelé fordítva kell elősütni csak magában, így saját gőzében párolódik és puhul – gyorsabban elkészül, és nagyon krémes, szaftos lesz a belseje.
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánokat megmossuk, hosszában kettévágjuk, a húsukat egy hegyes késsel átlósan mindkét irányban bevágjuk, sütőpapírral fedett tepsire fektetjük a vágott felükkel lefelé, és 180 fokos sütőbe tolva 20 percig elősütjük.
Közben a paradicsomot és az újhagymát jó apróra összevágjuk, sózzuk, borsozzuk, meghintjük a bazsalikommal és az oregánóval, sózzuk és borsozzuk, összekeverjük.
Az elősütött padlizsánokat megfordítjuk, egy kanál hátával lenyomkodjuk a belsejét, majd belekanalazzuk a paradicsomos tölteléket. Megszórjuk egyenletesen a reszelt mozzarellával, rácsípkedjük a gorgonzolát, és a sütőbe visszatolva még 10-12 percet sütjük, amíg a töltelék belesül a padlizsánba, a tetején a sajt pedig megpirul.
Azon melegében tálaljuk friss salátával, ha tartalmasabb fogásra vágyunk, akkor rizst, bulgurt, kuszkuszt is készíthetünk mellé.
Nem tipikus olasz desszert, ami nem is csoda, hiszen egészen északon, majdnem a francia határnál található 1100 méteres magasságban a ma már síparadicsomnak számító, de ősrégi gyökerekkel bíró település, Oulx, ahonnan származik ez a mutatós pitetorta. Ma már inkább hagyományból és a finomsága okán sütik a vörösborral párolt, fűszeres, almás töltelékkel bíró rusztikus süteményt.
A tésztája omlós, a töltelékben a vörösboros almát egy kevés fahéj, reszelt narancshéj és némi darabolt dió gazdagítja, telt és gazdag íze különleges és nagyon finom, de igazi jellegzetessége a tésztából a töltelék közepére formázott szőlőfürt. A gyönyörű színű és gazdag aromájú süti valószínűleg a felnőttek kedvence lesz inkább, de gyerekek is megkóstolhatják, mert alkoholt a vörösboros töltelék a főzés és sütés után már nem tartalmaz.
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
Elkészítés: A tésztához a lisztet, a porcukrot, a sót egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra mixeljük. Hozzáadjuk a tojássárgát és 1-2 evőkanál jeges vizet, és tovább mixeljük, amíg nagyjából összeáll tésztává. Kivesszük a tésztát, 3-4 mozdulattal összedolgozzuk, majd fóliába csomagolva 1 órát a hűtőben pihentetjük.
Közben az almákat meghámozzuk, negyedeljük, magházukat kivágjuk, és vékonyan felszeleteljük vagy legyaluljuk. Lábasba tesszük, hozzáadjuk a cukrot, az őrölt fahéjat és a reszelt narancshéjat, rálocsoljuk a vörösbort, és takarékon addig főzzük, amíg a bor nagy része elpárolog, az alma megpuhul, és sűrűbb, szirupos lesz a leve. A tűzről levéve hűlni hagyjuk.
A pihentetett tésztát a hűtőből kivéve kissé puhulni hagyjuk, majd liszttel meghintett sütőpapírra tesszük, egy maréknyit letépünk belőle a díszítéshez, a többit kicsit lenyomkodjuk nagyjából kör alakúra, meghintjük liszttel, ráterítünk még egy sütőpapírt, és jó vékonyra kinyújtjuk. A felső papírt eltávolítjuk, a tésztát az alsó sütőpapírral együtt egy nagy tepsibe átemeljük, villával megböködjük, a darabolt dióval megszórjuk.
A maradék tésztát is kinyújtjuk a sütőpapíros módszerrel, szőlőszemeket szúrunk ki belőle, késsel leveleket vágunk, a maradékot pedig indákká sodorjuk.
A vörösboros almatölteléket a tészta közepére halmozzuk, elegyengetjük úgy, hogy a széle szabadon maradjon, majd visszahajtjuk, a közepére megformázzuk a szőlőfürtöt. 2 evőkanálnyi vízzel elhabart tojássárgával lekenjük a tésztát, és 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30-35 perc alatt szép aranyszínűre megsütjük.
