A toszkán gyökerekkel bíró panzanella a maradék, szikkadt kenyér újraélesztése egy ízletes paradicsomos salátában. A kissé átpirított és fokhagymával átdörzsölt kenyér magába szívja a paradicsom és a szósz levét, isteni finom a legegyszerűbb változatban is, de nagyon sokféle módon gazdagítható. Szinte mindig kerül bele a szabadföldi paradicsom mellett uborka és hagyma is, de akár grillezett cukkini, padlizsán vagy húsos paprika is mehet bele.
Ha már mediterrán saláta, akkor szardellafilével, kapri- vagy olajbogyóval is fel lehet dobni, a zöldfűszerek közül pedig elsősorban a bazsalikom a nyerő, de petrezselyemmel, kakukkfűvel vagy oregánóval is friss és finom ízeket érhetünk el. Vannak, akik egy kis sajttal – mozzarellával vagy forgácsolt parmezánnal – tálalják, mindegyiket érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A kenyeret 1 centis szeletekre vágjuk, egy sütőpapírral fedett tepsire tesszük, megcsepegtetjük egy kevés olívaolajjal, és 180 fokos sütőben kb. 10 perc alatt aranyszínűre pirítjuk.
Közben a paradicsomot és az uborkát felkockázzuk, a hagymát felkarikázzuk, a szardellafiléket késsel elkaparjuk.
A megpirult kenyeret a fokhagymával bedörzsöljük, majd felkockázzuk, tálba tesszük, hozzáadjuk a paradicsomot, az uborkát, a hagymát, a salátamixet, a szardellát, picit sózzuk, borsot őrölünk rá, meglocsoljuk a balzsamecettel és az olívaolajjal, és alaposan összeforgatjuk. Ízlés szerint petrezselyemmel vagy bazsalikommal meghintve tálaljuk.
A fűszer jobbá teszi az ételt, megtölti aromákkal és illatokkal, akár frissen, akár szárítva használjuk őket, és persze a különféle klasszikus keverékeknek is megvan a helyük, megkönnyíthetik a dolgunkat, ha egy-egy ízvilágot szeretnénk megidézni velük. Sokkal jobban járunk viszont, ha ezeket a keverékeket magunk készítjük el, jóval olcsóbb és természetesebb, sokáig elállnak, de akár gasztroajándéknak is tökéletes kis üvegekbe téve. Azok a szerencsések, akik a kertjükben növő zöldfűszereket szeretnék ily módon felhasználni és tartósítani, azoknak ajánlott újholdkor leszedni a fűszert, mert úgy tartják, ilyenkor a leggazdagabb az ízük, majd szellős helyen megszárítani.
Az alábbi 4 fűszerkeverék szárított zöldfűszerekkel működik, ezeket 1-1 befőttesüvegbe kimérjük, majd lezárva egyszerűen csak összerázzuk. Só nincs bennük, hogy ne zavarjanak majd meg az ízesítésben, amikor főzünk, csak az van bennük, amit mi beleteszünk, tehát adalékok sem kerülnek bele! Aki finomabb, porrá őrölt változatban szívesebben használja a fűszereket, az kávédarálóban meg is őrölheti a kész keveréket.
Fantasztikusan aromás, nagyon jól működik grillpácokban, bármilyen húshoz passzol, de akár sült krumplira vagy görög salátára is hinthetünk belőle keveset, mert nagyon jól feldobja!
Bármilyen tésztaételhez, paradicsomszószhoz használhatjuk, szuper bolognaiba, de fehér húsokhoz, natúr csirkemellhez, halakhoz is tökéletes.
Nyárias, nagyon mediterrán ízvilágú keverék, ami nagyon jól passzol sült és párolt zöldségekhez, csirkéhez, halakhoz. A levendula elsőre szokatlannak tűnhet, de nagyon finom tőle, és a helyiek tényleg így készítik.
Mexikói ízvilágú ételekhez nagyon ajánlott, marhahúsos raguhoz, tüzesebb babos ételekhez is jól passzol, de a csirkét is feldobja, ízlés szerint hangolhatjuk csípősebbre vagy enyhébbre, ahogy szeretjük!
Valószínűleg a sajttal és sonkával töltött bundás hús, a cordon bleu adhatta az ötletet a könnyedebb töltött sajthoz, mindenesetre zseniális. A semleges ízű mozzarella nem túl izgalmas magában, de töltve, belülről és kívülrő is fűszerezve isteni akár falatkának, akár salátával egy könnyű és gyors fogásnak.
A boltokban ma már kapható olyan nagyobb kiszerelésű mozzarella, ami nem vízben úszik a csomagolásban, hanem vákuumos fólia őrzi a frissességét – ehhez a recepthez érdemes ezt a változatot választani. Egyrészt kicsit keményebb, jobban kezelhető, nem áztatja el a panírt, gazdaságosabban szeletelhető – nem mellesleg a golyós változathoz képest, az árukat összehasonlítva is jóval kiadósabb. Az úgynevezett négybetűs szuperekben mindenhol kapható, ha valaki még nem találkozott volna vele…
Hozzávalók:
Elkészítés: A mozzarellát 1,5 ujjnyi szeletekre vágjuk, majd ezeket éles késsel a felénél bevágjuk, mindegyikbe falatnyi sonkát és 1 levél bazsalikomot teszünk.
A tojásokat egy tálba felütjük, sózzuk, villával felverjük. A zsemlemorzsát egy másik tálba öntjük, hozzáadjuk a provence-i fűszerkeveréket, elkeverjük. A töltött sajtokat duplán panírozzuk: először a tojásban, majd a zsemlemorzsában megforgatjuk, majd újra tojás és zsemlemorzsa következik, így elég erős bundát kapunk.
Egy serpenyőben legalább kétujjnyi olajat forrósítunk, és a töltött sajtokat széép aranyszínűre sütjük – egyszer óvatosan megfordítva. Papírtörlőre szedjük szűrőkanállal, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk – például egy nagy tál friss salátával.
Akik olyan jó kelt tésztát készítenek, mint az olaszok, azoknak kár lenne csak pizzának megsütni a könnyű, alaposan megkelt tésztát, és nem is teszik: a csizma sarkában található Puglia egyik jellegzetes fogása egy apróbb méretű lángosféle, amit olajban sütnek, ráadásul a tésztába még tölteléket is tesznek. Eredetileg paradicsom, mozzarella, bazsalikom és oregánó keveréke került belőle, de ma már spenótos, gombás, kukoricás és sonkás töltelékkel is készítik – és ahogy a pizza, így ez a finomság is hasonlóan nagyon variábilis.
Az olasz bevándorlóknak köszönhetően Amerikában is elterjedt és kedvelt a mini calzone pizzára emlékeztető olajban sült kelt tészta, de főleg street foodként fogyasztják, pedig azért nem olyan nagy kaland egy kelt tésztát készíteni, a töltelék pedig igazán egyszerű.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: Az élesztőt egy tálkába morzsoljuk, hozzáadjuk a cukrot, 2 evőkanál lisztet. A tejet és a vizet összekeverjük, 1 decit az élesztőre öntünk, összekeverjük, és fél órát pihentetjük.
Közben a töltelékhez a mozzarellát apró kockára vágjuk, hozzáadjuk a paradicsomszószt, sóval, borssal, oregánóval és mozzarellával fűszerezzük, hozzáadjuk a reszelt parmezánt, összeforgatjuk.
A lisztet tálba tesszük, hozzáadjuk a felfutott élesztőt és a maradék vizes tejet, az olívaolajat és a sót, és rugalmas tésztává összedolgozzuk. Gombóccá formázzuk, egy olajjal kikent tálba tesszük, a tetejére késsel keresztet rajzolunk (valószínűleg ez csak az olasz hagyomány miatt fontos), és langyos helyen 1-2 órát kelesztjük.
A tésztát lisztezett felületen átdolgozzuk, maréknyi darabokat szaggatunk belőle, amit cipókká formázunk. Konyharuhával letakarjuk, és fél órát megint kelesztjük.
A tésztalabdákat kinyújtjuk, a közepére kanálnyi tölteléket teszünk, félbehajtjuk, majd egy késsel vagy derelyevágóval levágjuk a felesleges tésztát, kézzel lenyomkodjuk a széleket. A levágott tészát összedolgozva újra felhasználhatjuk további kis töltött lángoskákhoz…
Bő olajat forrósítunk, és a töltött tésztákat aranyszínűre és ropogósra sütjük, pár perc alatt, majd konyhai papírkendőre szedjük szűrőkanállal, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Frissen, melegen tálaljuk – önmagában is finom, de olasz–magyar fúzióban egy kis fokhagymás tejföl sem vétek…
A gnudi (ejtsd: nyúdi) a toszkán konyha különlegessége, könnyű és nagyon ízletes finomság, amit leginkább előételnek készítenek, mint a legtöbb tésztaételt, de salátával kiegészítve főételként is bőven megállja a helyét. Tulajdonképpen falatnyi gombóckákról van szó, amit ricotta, finomra vágott spenót, tojás, reszelt parmezán és egy egész kevés liszt keverékéből készítenek. A nevét a nudi (meztelen többes számban) és a gnocchi összevonásából eredeztetik, hiszen tulajgonképpen nem más, mint a ravioli ricottás-spenótos tölteléke tészta nélkül, meztelenül megfőzve.
Pillekönnyű, nagyon egyszerűen és percek alatt elkészül, lágyabb és alakbarátabb, mint a gnocchi, hiszen krumpli helyett sovány ricottával készül. Ha friss spenóttal készítjük, elég 2-3 perc alatt sós vízben leforrázni, majd leszűrni, ha fagyasztottat választunk, azt csak simán hagyni kell kiolvadni. Toszkánában klasszikusan zsályás vajjal meglocsolva és parmezán vagy pecorino sajttal meghintve tálalják, de paradicsomszószos változata is létezik, mindkét változat nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés: A főtt, leszűrt és jól kinyomkodott spenótot vágódeszkán nagyon finomra vágjuk. Tálba tesszük, hozzáadjuk a ricottát és a tojást, jól elkeverjük, majd sózzuk,borsozzuk, kevés szerecsendiót reszelünk hozzá, a lisztet és a parmezánt is hozzáadjuk, összekeverjük.
A masszából evőkanálnyi adagokat veszünk, lisztezett deszkán golyókká formázzuk, és bő, sós vízbe tesszük, addig főzzük, míg feljönnek a víz színére. Szűrőkanállal kiemeljünk, jól lecsöpögtetjük, majd tálba tesszük, olvasztott vajjal meglocsolva, reszelt parmezánnal meghintve tálaljuk.
Forrás: iStock
A granita tulajdonképpen nem más, mint jégkása, egy vizes alapú fagyasztott, majd kristályosra, kásásra tört jeges desszert, egyfajta átmenet az ital és a fagylalt között. Leginkább a citromos és a kávés granita a kedvelt, nem véleltlenül, hiszen ezek a legjobb frissítők, és forró nyári napokon reggelire is ezt fogyasztják, mégpedig brióssal. A kávés granita tetejére ráadásul kérhető vaníliás tejszínhab is, ami egyszerűen mennyeivé varázsolja: a krémes hab és a ropogós-olvadós kávé duója tökéletes.
A kávés granitát otthon is könnyen elkészíthetjük, nem kell hozzá semmilyen fagyigép, hagyományosan fagyasztás közben időnként villával összetörik és átkeverik, míg elnyeri a kásás állagot, de megkönnyíthetjük a dolgunkat úgy is, hogy a cukrozott hideg kávét jégkockatartóban öntve fagyasztjuk le, majd turmixgépben vagy késes robotgépben kásásra daráljuk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kávéban elkeverjük a cukrot, és hagyjuk kihűlni. Ha instant kávét használunk, akkor hozzáadjuk a cukrot, 3-4 evőkanál forró vízzel elkeverjük, majd hideg vízzel felöntjük.
Egy laposabb műanyag dobozba töltjük, és a fagyasztóba tesszük, 1 óra elteltével villával összetörjük és átkeverjük, és visszatesszük a hidegre. Fél óra múlva ugyanígy tördeljük és keverjük, és ezt még 3-4 alkalommal elvégezzük – vagy a fent leírt módon a jégkockatartós eljárást követjük.
A vaníliarudat félbevágjuk, magjait kikaparjuk. A jól behűtött tejszínhez adjuk a vaníliát, és habverővel felverjük.
A kávés jégkását poharakba szedjük, tejszínhabot kanalazunk rá, és azonnal rávetjük magunkat.
A lusta pizza titka, hogy akkor lesz tökéletes, ha hagyjuk kellő időt lustálkodni, vagyis a hűtőben pihenni a kelt tésztát, így a benne lévő élesztőnek van ideje szép lassan kifejteni a hatását, és nagyon könnyű és puha lesz. Türelmünkért cserében viszont nem kell dagasztani, csak egyszerűen összekeverni 1-2 perc alatt az alapanyagait, amíg lágy és kissé ragacsos tésztává összeáll. A pihentetési idő legalább 6 óra, de még jobb, ha egy éjszakát tud pihenni, de 3-4 napig tökéletesen elvan a hűtőben, és akár többször is süthetünk belőle pizzát.
Ebből a mennyiségből 2 nagyobb vagy 4 kisebb pizza süthető, a házi paradicsomszósz mellett pedig ízlés szerinti feltéttel megpakolható. Itt pizza-mozzarella, gomba és paprikás szalámi került rá, de tényleg csak a fantáziánk szab határt, mi mindennel variáljuk – mindenesetre tökéletes maradékok felhasználásához, pár szelet sonka, kevés kukorica, karikázott paradicsom, paprika, hagyma is tökéletes hozzá, és sokkal kiadósabb – nemcsak finomabb -, ha magunk csináljuk.
Hozzávalók:
A tésztához:
A paradicsomszószhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt és a cukrot a langyos vízhez adjuk, összekeverjük, félretesszük 5 percre. Közben a lisztet kimérjük és egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd hozzáöntjük az olívaolajat és a pihentetett élesztős vizet is, és 2 perc alatt kézzel összedolgozzuk a tésztát. Ragacsos és lágy lesz, de így jó, nem kell dagasztani. Lefedjük frissentartó fóliával, és a hűtőbe tesszük legalább 6 órára, de még jobb, ha egy egész éjszakát pihen.
A paradicsomszószhoz a hagymát meghámozzuk és finomra vágjuk, 2 evőkanál felforrósított olívaolajon üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, az oregánóval és csipetnyi cukorral ízesítjük, és időnként megkeverve 8-10 percet főzzük, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk, végül botmixerrel simára turmixoljuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd ízlés szerint kettő vagy 4 egyforma részre osztjuk, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb pizzákat szeretnénk készíteni. Sütőpapírra téve kinyújtjuk kb. fél ventisre, majd ujjbeggyel még egy kicsit átnyomkodjuk, kifelé nyújtva egy kicsit a tésztát, majd egy tepsibe átemeljük.
Megkenjük egyenletesen, nem túl vastagon a paradicsomszósszal, kirakjuk ízlés szerinti feltéttel és sajttal – itt mozzarella, vékonyra szelt gomba és paprikás szalámi került rá -, majd 220 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15-20 perc alatt megsütjük – a pizza méretétől függően.
Forrás: iStock
A frittelle di zucchine e ricotta, vagyis a cukkinis-ricottás lepényke ugyancsak népszerű fogás Olaszországban, persze inkább a nonnák és a mammák készítik, hiszen házias, családi fogás inkább, amit szívesen tálalnak ugyanúgy paradicsomszósszal, mint fokhagymás mártogatóssal. Tökéletes előételnek, de akár egy adag salátával gyors vacsorának is, mert tényleg hamar elkészül.
Elkészíthető ricotta helyett krémesebb túróval is, de azért picit más az állaga és az íze is, mivel a ricotta lágyabb, tejsavóból készül, míg a túró kicsit savanykásabb és darabosabb. A tésztába most petrezselyem került, de bazsalikommal, mentával is nagyon finom, sőt akár fokhagymát is tehetünk bele, ha nem fokhagymás tejföllel tálaljuk.
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik végeit levágjuk, és héjastól lereszeljük, szűrőbe tesszük, sózzuk, és félretesszük 15 percre, hogy a leve egy részétől megszabadítsuk. Közben a petrezselymet finomra vágjuk, a ricottával, a reszelt parmezánnal, a liszttel és a tojásokkal tálba tesszük, borsot őrölünk hozzá, és egy spatulával alaposan összekeverjük.
A reszelt cukkinit alaposan kinyomkodjuk, előszür egy kisebb maréknyi adaggal fellazítjuk a masszát, majd az összes cukkinit belekeverjük.
Egy serpenyőt felforrósítunk, 1 evőkanál olívaolajat öntünk bele, púpos evőkanálnyi masszát rakunk bele a cukkinis-ricottás keverékből, a kanál hátával elsimítjuk, és 3-4 perc alatt pirulásig sütjük, majd lapáttal alányúlva megfordítjuk, és még 2-3 percet sütjük. A maradék tésztával ugyanígy járunk el.
A frissen kisült lepénykéket fokhagymás tejföllel – vagy ízlés szerint más öntettel, mártogatóssal tálaljuk.
Forrás: iStock
A mediterrán konyha előszeretettel használja a padlizsánt, sütve, töltve, tálba rétegezve rakottasnak, de ha igazán gyors, kiadós és mégis isteni padlizsános fogásra vágyunk, akkor természetesen a tésztás változat a megoldás. Nagy lőnye, hogy alig kell hozzá zsiradék, így is szép aranyszínűre pirul a padlizsán, ha egy kis lédús és édes koktélparadicsomot dobunk mellé, mert amúgy a padlizsán szivacsos húsa hajlamos nagyon sok olajat magába szívni.
Ez a nagyon zamatos és könnyű fogás mindennel együtt 20 perc alatt megvan, spagettivel készítve melegen, apróbb tésztával hidegen, salátaként is remek. A padlizsán és a paradicsom mellé most csak egy kis hagyma, fokhagyma, csili és petrezselyem társult, de gazdagíthatjuk még olajbogyóval vagy kaprival, ha még mediterránabb hangulara és ízvilágra vágyunk.
Forrás: iStock
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsán végét levágjuk, 1 centis kockákra vágjuk, a megtisztított hagymát és fokhagymát, valamint a petrezselymet finomra vágjuk, a koktélparadicsomokat félbevágjuk. A tésztának vizet teszünk fel, ha forr, sózzuk, és a tésztát a csomagoláson feltüntetett idő alatt megfőzzük, majd leszűrjük.
Közben egy nagyobb serpenyőben 2 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk a padlizsánt, sózzuk és borsozzuk, időnként megkeverve 4-5 percig pároljuk, majd hozzáadjuk a hagymát, ezzel még 2-3 percig dinszteljük, végül a fokhagymát, a csilit és a paradicsomot is hozzádobjuk, és 5-6 percet pároljuk, amíg a paradicsom kis levet ereszt, és az ízek kicsit összefőnek, és a padlizsán szép aranyszínűre sül. Sózzuk, borsozzuk, ha szükséges, és a leszűrt tésztával tálaljuk, a a finomra vágott petrezselyemmel és reszelt parmezánnal megszórva.
Forrás: iStock
A rizottó lényege, hogy nagyon krémes, már-már szottyos, aminek az a titka, hogy nem egyszerre öntjük fel a rizst folyadékkal, hanem apránként adjuk hozzá a forró levet, és szinte folyamatosan keverjük, míg a rizs beissza a nedvességet, majd amikor már puha, akkor vajjal vagy mascarponével még egy kicsit krémesítjük.
Ez az édes változat is pontosan így készül, csak alaplé helyett forró tejjel itatják a rizst, amit egy nagyon finom, fűszeres alapon kezdenek el főzni. Ebben a receptben jó sok citrom is kerül bele, ami kellemesen üdévé teszi, és nagyon jól harmonizál mind a rizzsel, mind a tetejére kerülő eperrel. Fűszerként a klasszikus vanília mellett egy kis indiai citromfű teszi izgalmassá, és még finomabb, ha egy kis prosecco vagy pezsgő, édes bor is kerül bele, de ez el is hagyható, anélkül is nagyon izgalmas és krémes lesz az olasz módra főzött tejberizs.
Édes citromrizottó eperrel
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tejet és a vizet egy lábasba öntjük, felforraljuk, melegen tartjuk.
A vajat egy másik lábasban felolvasztjuk, hozzáadjuk a cukrot, az alaposan megmosott citrom héjából 2-3 nagyobb darabot vékonyan levágunk, és ezt is a lábasba tesszük, majd a citromot félbevágjuk, és fél citrom levét a lábasba facsarjuk, hozzáadjuk a hosszában félbevágott vaníliarudakat és a citromfüvet is, jól átkavarjuk, majd hozzáöntjük a rizst, és 1-2 percig kevergetjük. Meglocsoljuk 1 dl proseccóval vagy édes fehérborral, átkeverjük, majd amikor beszíbta a rizs, merőkanalanként, fokozatosan hozzáadjuk a meleg tejet, mindig megvárva, hogy majdnem teljesen beszívja a folyadékot a rizs.
Ha elfogyott a tej, és megpuhult a rizs, akkor kihalásszuk belőle a citromhéjat és a vaníliát, belefacsarjuk a maradék fél citrom levét, hozzáadunk 2 evőkanál mascarponét, elkeverjük.
Közben az epret megmossuk, kicsumázzuk, pár szemet felkockázunk, a többit a porcukorral pürésítjük.
A krémes tejberizst poharakba porciózzuk, és a felaprított eperrel és az eperszósszal koronázva melegen tálaljuk.
Sokan tartanak a rizottótól, mítoszok övezik, az egyik legnehezebben elkészíthető ételnek tartják. De ennek több a füstje, mint a lángja, hiszen az olasz szegény konyha szüleménye, és ez a bizonyíték arra, hogy semmi bonyolult nincs benne: egyszerű alapanyagokkal és egy kis odafigyeléssel tökéletes rizottó főzhető. A titok a rizs fajtája és a fokozatosan hozzáadott forró folyadék, amitől a rizs elképesztően krémesre fő, a rizsben lévő és folyamatosan, apránként kifővő keményítő teszi olyan selymesen krémessé, ami perszer fokozható még egy kis reszelt parmezán hozzáadásával.
A zöldekre már nagyon kiéhezve most friss zöldfűszerekkel készült – ideális a húsvét előtti böjt idején is, tápláló és tartalmas, gazdagítható a tavaszvárás jegyében maréknyi fagyasztott zöldborsóval vagy zöldbabbal is, húsimádóknak pedig süthetünk hozzá pár szelet ropogós bacont is…
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alaplét felforrósítjuk, beledobjuk az összes zöldfűszert, 1 perc alatt hagyjuk összeesni, majd szűrőkanállal kiemeljük.
Közben a hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a felforrósított olaj és vaj keverékén kevergetve megdinszteljük, hozzáadjuk a rizst, és ezzel is tovább pirítjuk 3-4 percig. Felöntjük a fehérborral, megvárjuk, míg elfő, majd felöntjük annyi forró alaplével, amennyi ellepi, majd időnként megkeverve folyamatosan adjuk hozzá a meleg lét, amikor igényli.
Közben a fűszerolajhoz a blansírozott zöldfűszereket egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olívaolajat és a citrom levét, és alaposan összemixeljük.
Amikor elfogyott az alaplé, a fűszerolajat egy finom szűrőn át a rizottóhoz adjuk a reszelt parmezánnal együtt, hozzáreszeljünk a citrom héját, megkóstoljuk, sózzuk, frissen őrölt borssal gazdagon ízesítjük, és a tűzről levéve összeforgatjuk, fedő alatt 5 percet pihentetjük.
Parmezánforgáccsal – húsevőknek ropogósra sütött baconnel – tálaljuk, ízlés szerint salátát kínálhatunk mellé.
Az olasz konyhának rengeteg finom fogást és desszertet köszönhetünk, Szicíliából viszont nehezebben érkeznek el hozzánk a kiváló helyi jellegzetességek. Ilyen a cannolo, vagyis többes számban cannoli is, ami tulajdonképpen egy habroló, a szó maga csövet jelent. A tésztája egy nagyon izgalmas, olajban sütött omlós tészta, a tölteléke pedig tejszínnel selymesített ricotta, többnyire kandírozott gyümölccel gazdagítva, de gyakori a darabolt pisztáciával vagy aprított csokival összeforgatott töltelék is.
Eredetileg farsangi sütemény volt, de annyira népszerű lett, hogy ma már egész évben kapható, és terjed Olaszország-szerte.
Fontos tudni, hogy a krémtől felpuhul a tészta, ami egy teljesen természetes folyamat, így aki jó ropogósan szereti, az csak közvetlenül fogyasztás előtt töltse meg a szivarkákat. A kisütött és kihűlt tészta akár egy hétig is eltartható zárt dobozban, így tulajdonképpen egy jól előkészíthető desszertről van szó.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a puha vajat, a cukrot, a tojásokat és a desszertbort, összedolgozzuk, és egy órát pihentetjük a hűtőben.
Közben elkészíthetjük a tölteléket: a ricottát a cukorral, a vaníliás cukorral és a reszelt narancshéjjal alaposan kikeverjük. A tejszínt habbá verjük, majd a ricottával összeforgatjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett felületen nagyon vékonyra nyújtjuk, majd akkora négyzetekre vágjuk, hogy körbeérje a fém habrolócsöveket, finoman rányomkodjuk.
Bőséges olajat melegítünk, ha kellően forró, akkor beletesszük az előkészített csöveket, és szép pirosra sütjük. Szűrőkanállal papírtörlőre szedjük, ha kissé hűltek, akkor kinyomjuk belőlük a fémformákat.
A ricottakrémet habzsákba kanalazzuk, és megtöltjük a kihűlt tésztaszivarkákat. Ízlés szerint kandírozott citrushéjjal vagy csokiforgáccsal megszórjuk.
