A tökéletes tiramisu titka a jó minőségű mascarpone és a friss tojás, a jó kávé és némi likőr. A klasszikus tiramisuba általában Amaretto, vagyis mandulalikőr kerül, ezt a karácsonyi változatban narancslikőrre cseréltük, ráadásul a krémbe is reszeltünk narancshéjat, hogy illatosabb, téliesebb hangulatú legyen. A karácsony jegyében pedig mézzel édesítettük, ami krémesebbé és illatosabbá teszi.
Hogy igazán ünnepi legyen ez az amúgy is gazdag desszert, a rétegek között olvasztott csokoládéval locsoltuk meg, nem is akármilyennel: a sokféle illatos fűszerből álló mézeskalácsos keveréket használtuk hozzá, ezzel kevertük össze, illetve a tiramisu tetejére is került a kakaóporba egy kevés belőle. Mennyei!
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk. A sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a mézet, habosra keverjük, majd hozzákanalazzuk a mascarponét, belereszeljük a narancs héját, és simára, krémesre keverjük. A tojásfehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük, majd először 2-3 kanálnyi habbal fellazítjuk a mascarponét, majd a maradék tojásfehérjét hozzáadva óvatosan összeforgatjuk.
A csokoládét megolvasztjuk gőz fölött, majd elkeverjük benne a mézeskalács-fűszerkeveréket. A kávét lefőzzük, és a narancslikőrrel együtt egy tálba öntjük.
A babapiskóták felét megmártjuk a likőrös kávéban, majd egy tál aljára lerakjuk, egy réteg mascarponés krémet simítunk rá, majd egyenletesen meglocsoljuk az olvasztott csokoládéval. A maradék piskótát is megmártjuk a kávéban, a krémre rakosgatjuk, majd befedjük a maradék mascarponés krémmel.
A hűtőbe vagy hűvös helyre tesszük néhány órára vagy egy éjszakára, hogy jól összeérjenek az ízek, majd tálalás előtt meghintjük mézeskalács-fűszerkeverék és kakaó keverékével.
Próbáld ki a „Tiramisu Dorina módra” receptet is a kisfazek.hu oldalról!
A legegyszerűbb tradicionális recept a ’risotto bianco’, vagyis fehér rizottó csak fokhagymát, hagymát, angolzellert használ, vajjal, parmezánnal ízesítve. Egyszerűségében nagyszerű, és rengeteg módon gazdagítható, elterjedt és nagyon kedvelt a spárgás és a gombás, valamint a csirkehúsos verzió, de édes opciók is léteznek.
Egy dolog azonban biztos. Amennyire könnyű elkészíteni, pont annyira igényel törődést ez az étel. A krémességének titka ugyanis a folyamatos kevergetés és a szakaszos párolás. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a rizsben lévő keményítő kiválhasson, és az ételt krémessé varázsolja.
Forrás: Ábris
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: Általában a rizst felhasználás előtt át szoktuk mosni alaposan, mivel magas keményítőtartalma ragadós, nem pergő rizst eredményez. Azonban ebben az esetben szükségünk van a keményítőre, így a rizst nem mossuk meg. Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajon apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát elkezdünk párolni közepes lángon. Egy kis só hozzáadása meggyorsítja a puhulást. Nem akarjuk, hogy színt kapjanak, így mikor áttetszővé válnak, jöhet a rizs. Ezt is pirítjuk pár percig, de nem hagyjuk, hogy odakapjon.
Ezután jöhet a fehérbor. Az italnak két szerepe van az ételben. Savassága segít a rizs puhulásában, és a zöldborsó édességével is nagyon jó kontrasztot alkot. Magas hőmérsékleten pirítjuk a rizst, amíg a fehérbor nagy része elpárolog, ezzel gyakorlatilag az alkoholtól is megszabadultunk.
Ezután kezdődik az igazi munka. Forró alaplével fogjuk szakaszosan felönteni az ételt, mindig csak 1-2 merőkanálnyit adva hozzá. A fontos az, hogy folyamatosan kevergessük a rizottót, és mindig csak akkor öntsük újra fel alaplével, ha az előző adag elpárolgott.
Eközben – vagy még előtte, ha nem akarunk ugrálni a konyhában, és egyszerre szeletelni és kavargatni – felvágjuk tetszés szerint a gombákat, és száraz, forró serpenyőben megpirítjuk. Ezzel a módszerrel a gomba folyadékot fog veszíteni, így az ízek koncentrálódnak, és a lehető legintenzívebb gombaízt megkapjuk a legegyszerűbb, olcsó csiperkéből. Mikor már szép aranybarna a gomba, sózzuk, borsozzuk, félretesszük.
A spenótot mosás után kis olajon és vízen megpároljuk. Pár másodperc alatt összeesik, tehát nem szabad megijedni az eredeti mennyiség látványától. Amint összeesett a spenót, sózzuk, ízlés szerint fűszerezhetjük oregánóval, borssal vagy egyéb fűszerekkel. Felaprítjuk, és ezt is félretesszük.
Mikor a rizottó már majdnem teljesen megpuhult, hozzáadjuk a fagyasztott vagy friss zöldborsót, majd a gombát és a spenótot. Az ízeknek így lesz idejük megismerkedniük egymással, de intenzívek maradhatnak.
Az ételünk akkor van kész, amikor már csak egy picikét roppanós a rizs (hasonlóan, mint az al dente tészta). Ekkor leszedjük a hőről, és a vajat, sajtot hozzáadjuk. Sózzuk ízlés szerint, és azonnal, melegen tálaljuk.
Ha minden jól ment, akkor egy igazán frissítő, krémes, laktató ebédet vagy vacsorát alkottunk olcsó alapanyagokból, egy kis törődéssel.
Forrás: Ábris
A görög rakott padlizsánnal, a muszakával ellentétben az eredeti parmigiana di melanzane húsmentes étel, amit második fogásként tálalnak Olaszországban, és friss kenyérrel fogyasztják, az utolsó cseppeket is kitunkolva a tányérból. Tulajdonképpen egyfajta lasagne, ami nem tésztával készül, hanem sült padlizsánszeletekkel.
Valójában nagyon egyszerű, de nem gyors étel, ugyanis a felszeletelt padlizsánt besózva pihentetni kell 1 órát, majd leöblítve és leszárítva elő kell sütni. Ezt leggyakrabban bő olajban teszik, de a padlizsán elég sok olajat magába szív. Mi kipróbáltuk már grillserpenyőben sütve, illetve sütőpapíron, kis olajjal megkenve sütőben sütve, és tökéletesen működik. Mivel a sütőt úgyis be kell gyújtani a rakottas megsütéséhez, ezt a megoldást javasoljuk, hogy könnyebb, ne túl olajos legyen a végeredmény.
Parmigiana di melanzane (olasz rakott padlizsán)
Hozzávalók:
Elkészítés: A padlizsánokat megmossuk, szárukat levágjuk, majd húsukat hosszában vékony szeletekre vágjuk. Egy szűrőbe tesszük sóval megszórva, lefedjük, és valamilyen nehezéket teszünk rá, hogy minél jobban kiengedje a levét, és 1 órát pihentetjük.
Közben elkészítjük a paradicsomszószt: a felaprított hagymát és fokhagymát kevés olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk az összeturmixolt konzervparadicsomot a levével együtt, sózzuk, borsozzuk, és kb. 15 percig főzzük, majd hozzáadunk ízlés szerint felaprított friss bazsalikomot, és lehúzzuk a tűzről.
A mozzarellát felszeleteljük, a parmezánt lereszeljük. A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
A padlizsánszeleteket leöblítjük, konyhai papírtörlővel leszárítjuk, majd sütőpapírral borított sütőlapra tesszük, ecsettel megkenjük olívaolajjal, és a sütőben 10 perc alatt elősütjük.
Egy sütőtál aljába kevés paradicsomszószt teszünk, kirakjuk padlizsánszeletekkel, erre megint paradicsomszósz jön, majd mozzarella, kis parmezánnal megszórjuk, majd újabb réteg padlizsán, paradicsom, mozzarella és parmezán jön. Így folytatjuk a rétegezést, amíg tartanak az alapanyagok, a tetejére paradicsom és parmezán kerüljön.
Ha megvagyunk, mehet a 180 fokos sütőbe, ahol 30 perc alatt készre sütjük. Forrón nehezen tálalható mutatósan, érdemes megvárni, míg fogyasztható hőmérsékletűre hűl.
A mascarpone zseniális alapanyag, ez tény, de lássuk be, hogy 45–50% zsírtartalommal bír, míg a sovány krémtúró 8–10%-kal általában, és ha jól kidolgozzuk a krémet, akkor szinte ugyanolyan lesz, mint az eredeti. Rendben, nem annyira selymes, de nagyon könnyű és krémes, ha pedig a cukor helyett sztéviára váltunk, akkor a szénhidrát mennyiségét is csökkenthetjük.
A desszert ízvilágán mindez nem változtat, hiszen azt úgyis a kávé, a vanília és a kakaó adja, de ha még könnyedebbé szeretnénk tenni, a kávé helyett használhatunk vízzel vagy rummal kicsit felhígított gyümölcspürét – málnát, szedret, epret – vagy narancslét, és rétegzéskor is rejthetünk bele gyümölcsdarabokat – úgy is nagyon finom lesz.
Könnyű tiramisu krémtúróval
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat szétválasztjuk, a sárgákat egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sztéviát és a vaníliarúd kikapart magjait, simára, habosra keverjük, majd a krémtúrót is hozzáadva alaposan összekeverjük. A 4 tojásfehérjét kemény habbá verjük, 3–4 evőkanálnyival fellazítjuk a túrókrémet, majd a többi tojáshabot is óvatosan beleforgatjuk.
A babapiskótákat félbetörjük, megmártjuk a kávéban, és 4 tálkába rétegezzük a vaníliás krémmel.
Hűtőbe tesszük néhány órára, legjobb egy egész éjszakára, hogy a krém egy kicsit megdermedjen, majd kakaóporral meghintve tálaljuk.
Pedig nagyon egészséges a kelkáposzta, kalóriaszegény – 100 g mindössze 30 kcal energiát tartalmaz –, A-, B-, C- és E-vitaminokban gazdag, és ásványi anyagokban is jól teljesít – sok kalciumot és vasat tartalmaz, ami a nőknek különösen fontos a csontritkulás és a vérszegénység miatt. Emellett kevésbé puffaszt, jobban emészthető, mint a fejes káposzta.
Az olaszok nagyon egyszerűen – és persze istenien – készítik, forrázva és párolva, a legegyszerűbben fűszerezve, sóval, borssal, kis olívaolajjal, köretként tálalva, de a népszerű verza ugyanígy készülhet fodros kellel vagy mángolddal, akár kínai kellel is, a párolási idő változik csak, attól függően, mennyire gyorsan puhul az adott zöldség.
Az alaprecept persze variálható – köszönet érte Giuseppinának! –, jól illik hozzá egy kis őrölt vagy egész kömény vagy római kömény, illetve meglocsolhatjuk egy kis citromlével is tálalás előtt, vagy akár egy kis fokhagymás joghurttal is tálalhatjuk. Melegen és hidegen is nagyon finom, nem mellesleg szuperegészséges!
Verza – olasz zöld köret kelkáposztával
Hozzávalók: kelkáposzta, fokhagyma, só, bors, olívaolaj
Elkészítés: A kelkáposzta külső leveleit lefejtjük, félbevágjuk, a torzsáját kivágjuk, majd a leveles részt kisebb darabokra kockázzuk. Pár percre forró, sós vízbe tesszük, majd leszűrjük (a főzőlevet felhasználhatjuk egy zöldségleveshez vagy rizottóhoz is).
Egy lábasba kevés olívaolajat öntünk, ízlés szerinti mennyiségű apróra vágott fokhagymát és a forrázott kelkáposztát rátesszük, összeforgatjuk, és kis vizet aláöntve takarékon összepároljuk, lefedve, időnként átforgatva.
Ha igazán finomat szeretnénk, tényleg lassú tűzön készítsük, akár 40–45 percet párolva, tálalás előtt kis citromhéjat ráreszelve, citromlével meglocsolva, sóval, borssal fűszerezve.
Az olasz, pontosabban a napfényes nápolyi konyha remeke, még pontosabban az ottani halászok zseniális találmánya az úgynevezett bolond, őrült vagy kerge vízben posírozott halétel, ami acqua pazza néven ismert, és tényleg fantasztikus. Nagyon egyszerű, bármilyen hallal vagy tengeri herkentyűvel működik, sőt mostanság már csirkéhez is használják, és garantáltan mediterrán hangulatot teremt.
A metódus lényege, hogy egy fehérboros, olívás lében – ez az acqva pazza – párolják a halat paradicsommal és friss zöldfűszerrel, fantasztikusan egyszerű, ugyanakkor nagyon jól variálható, gazdagítható zöldségekkel – például cukkinivel -, készíthetjük egész hallal vagy bármilyen halfilével, tálalhatjuk párolt rizzsel, de akár friss kenyérrel is, a lényeg, hogy a szaftot se hagyjuk veszni – szívja fel a rizs vagy tunkoljuk ki kenyérrel, mert isteni!
Nápolyi hal "őrült vízben" – all'acqua pazza
Hozzávalók:
Elkészítés: A bort, 1 dl vizet, az olajat és a megtisztított, félbevágott fokhagymát egy lábasba tesszük, felforraljuk. Sózzuk, borsot őrölünk hozzá, felforraljuk, és 5 percig forraljuk, majd hozzáadjuk a koktélparadicsomot és a tejszínt, a finomra vágott petrezselyem nagy részét, beletesszük a halat is, megszórjuk a kaprival, és lefedve 5-8 percig pároljuk.
Finomra vágott friss csilipaprikával és a maradék finomra vágott petrezselyemmel meghintve tálaljuk, friss kenyérrel vagy párolt rizzsel – ízlés szerint bármilyen körettel.
Ki gondolná, hogy a szépséges és mindig elegáns hollywoodi színésznő imádott kertészkedni és főzni, rajongott az olasz életérzésért és otthonosságért? Márpedig így van, és ezt el is kell hinnünk, hiszen fia mesélt minderről Audrey at Home, vagyis Audrey otthon című könyvében. Nagyon egyszerű, házias és praktikus volt a mindennapokban, és a gyönyörű Valentino és Givenchy ruhákat is örömmel lecserélte otthon egy egyszerű farmerre. Luca Dotti, Audrey Hepburn fia azt is elmeséli, hogy édesanyja azért ragaszkodott ahhoz, hogy ha egyszerű, házias és főleg olaszos otthon az étel, azért mindig legyen nagyon dekoratívan terítve és tálalva.
Audrey odáig volt az olaszos életérzésért: férjét és fia apját egy olasz pszichiáterben találta meg, és a szerencsés Andrea Dotti mellett Audrey élete igazán kiteljesedhetett nőként is. Csodálatos kertet ápolt az ünnepelt hollyvoodi színésznő, lelkesen tevékenykedett a konyhában, a vendégségek alkalmával pedig minden fogáshoz családi anekdota is kapcsolódott. Luca azt is elmeséli, hogy édesanyja, Audrey kérése minden filmforgatás után az volt, hogy hazaérkezésére paradicsomos spagetti készüljön. Az a bizonyos, amit a legjobban szeretett.
Luca Dotti Audrey at Home: Memories of My Mother's Kitchen (Audrey otthon: emlékek anyám konyhájáról) könyve alapján következik Audrey Hepburn legkedvesebb ételének receptje!
Audrey Hepburn kedvenc paradicsomos spagettije
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát, a fokhagymát, a répát és a szárzellert megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a felhevített olajon elkezdjük párolni. A szárról lecsipkedett bazsalikomlevelek felét finomra vágva hozzáadjuk, néhány percig kevergetve pároljuk, majd hozzáadjuk a konzervparadicsomokat is, sózzuk, és gyenge tűzön, lefedve 30 percig pároljuk.
Közben egy másik edényben bőséges vizet forralunk, sózzuk, és a spagettit ebben a vízben főzzük al dentére, vagyis fogkeményre.
Közben a paradicsomszószt átkeverjük, megkóstoljuk, egy csipetnyi cukorral és őrölt borssal ízesíthetjük, ha nagyon darabos, akkor fakanállal vagy akár botmixerrel krémesíthetjük, majd a tűzről lehúzva hozzáadjuk a maradék finomra vágott bazsalikomot.
A tésztát leszűrjük, kevés olívaolajjal összeforgatjuk, majd a tányérba szedjük, a paradicsomos szósszal bőségesen megpakoljuk, majd frissen parmezánt reszelünk rá bőségesen.
Ha még nem láttátok vagy újranéznétek, akkor a paradicsomos spagetti mellé nézzétek meg az Álom luxuskivitelbent!
Ami nekünk a „piros mogyorós”, az az olaszoknak a Ferrero Rocher. Csokoládé és pörkölt mogyoró tökéletes összhangja, megunhatatlan és verhetetlen párosítás. Az olaszok egyik kedvenc csokija nálunk is nagyon népszerű, de őszintén szólva nem igazán pénztárcabarát.
Viszont van házi változata is, amihez csupán 4 alapanyag szükséges, nagyon egyszerű, és ha mindent beszereztünk hozzá, akkor mindennemű extra konyhai tudomány nélkül készülhet is a mogyorós csokibomba.
A csoki és a mogyoró adott, ehhez jön titkos alapanyagként a nápolyi!
Csokiparány is használható, de bármilyen csokis vagy mogyorókrémes nápolyi is megfelel, amit morzsásra aprítunk. Amitől mindez összeáll, az a Ferrero-cég legütősebb szereplője, a Nutella, ami extra mogyoróval és kakaóval turbózza fel a bonbonunkat! Meg is vagyunk, már csak össze kell ezeket raknunk: jöjjön a recept!
A cikk itt még nem ér véget, a folytatásért kattintsatok a Cookta oldalára!
A bombardino alapja krémes és édes tojáslikőr, amit a legenda szerint brandyvel és kávéval kombinálva melegített össze, majd tejszínhabbal koronázva kínálta kitalálója, egy Genovából a hegyekbe költözött élelmes olasz fiatalember az egyik hüttében. A hidegből betérők olyan italt kértek, ami nem tea, nem kávé, de forró, édes és alkoholos. Olyan ütősre sikeredett a forró koktél, hogy bombasztikusnak találták a vendégek, így kapta az "il bombardino" nevet, és elterjedt nemcsak az olasz Alpokban, de Ausztiában és Franciaországban is átvették a síelők kényeztetésére, sőt már nálunk is egyre népszerűbb a téli szezonban.
Mint minden népszerű italnak, a bombardinónak is több variációja létezik, készülhet könnyedebben tejjel hígítva, ütősebben pedig kávéval, a brandy helyett pedig kerülhet bele rum vagy whisky is, a neve pedig ilyenkor változik:
Új trendként pedig energiaitallal is készítik, no, úgy már igazi bomba lehet!
Bombardino
Hozzávalók 4 adaghoz:
Elkészítés: A tojáslikőrt, a tejet és a brandyt forralóba öntjük, és kevergetve összemelegítjük, de nem forraljuk, mert az alkohol elillan. Poharakba öntjük, tejszínhabot kanalazunk vagy nyomunk a tetejére, és fahéjjal meghintve azonnal kínáljuk.
A spanyol konyha remeke a gazpacho, igazi adu ász, amit akár magunkkal vihetünk üvegbe zárva munkahelyre vagy strandra, ideális gyors ebéd vagy vacsora, de egy kerti partin vagy baráti grillezésen is mennyei előétel lehet, ráadásul laktóz- és gluténmentes, vegán és egészséges fogás. Ezer változata létezik, de a klasszikus spanyol recept alapja mindig érett, édes paradicsom, egy kis paprika, hagyma, uborka és fokhagyma, amit egy kevés ecettel és olívaolajjal turmixolnak össze. A spanyolok gyakran tesznek bele egy kis kenyeret is, a kenyérbelet összetépkedve adják a zöldségekhez, ami a mixelés során eltűnik: ettől krémesebb, simább, homogénebb lesz.
A zöldségek arányai változhatnak, ahogy a leves sűrűsége is: nincsenek szabályok, a saját ízlésünkre hallgassunk: ha szeretjük, készíthetjük paprikásabbra vagy uborkásabbra, paradicsomosabbra, vadulhatunk a fokhagymával, ha épp azt szeretjük, hígíthatjuk egy kis vízzel vagy zöldségalaplével ivósra, vagy hagyhatjuk sűrűbbre, kanalazhatóra.
Bár igaz, hogy a gazpacho villámleves, hiszen pár perc alatt elkészül, de mindenképpen érdemes a hűtőben pihentetni, hogy az ízek kellően összeérjenek. Az ideális, ha már előző nap megcsináljuk, így le is tud hűlni, és a benne lévő aromák is összesimulnak. Levesbetétként kínálhatunk hozzá apróra kockázott zöldséget vagy főtt tojást, pirított kenyérkockát, krutont, vagy akár megszórhatjuk apróra vágott olajbogyóval is.
Gazpacho
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy lábasban vizet forralunk, a paradicsomokat 1 percre beletesszük, majd leszűrjük, hagyjuk egy kicsit hűlni. Közben az uborkát, a hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, felkockázzuk, a paprikát is feldaraboljuk, és mindet egy tálba tesszük. A paradicsom héját lehúzzuk, és a húsát a többi zöldséghez adjuk, hozzátépkedjük a zsemlét vagy kenyeret, alaposan összeforgatjuk, sózzuk és borsozzuk, és 10 percet állni hagyjuk.
Ezután botmixerrel pépesítjük, egészen krémesre, homogénre mixeljük, közben hozzáadjuk az ecetet és az olajat, ha túl sűrű, akkor egy kis vízzel vagy hideg zöldséglevessel hígíthatjuk. Megkóstoljuk, és ha szükséges, még ízesítjük.
A hűtőbe tesszük legalább 1 órára, de akár egy egész éjszakára, hogy jól lehűljön, és az ízek összeérjenek.
Tálaláskor pirított kenyérkockát vagy felkockázott főtt tojást is kínálhatunk hozzá.
Gyönyörűséges táj, elképesztő kultúra, csupa barátság és kedvesség a helyiektől, nem véletlenül érzi itt jól magát mindenki! Egyszerűségében nemes, sokszínű és gazdag ez a vidék és az itt élők, és ha még tele is van minden négyzetméter turistákkal, a minőség és a hely szeretete, szelleme sosem hagyja el az itt élőket. Lehet akármennyire felkapott, olyan természetesek az itt élők, hogy mégis kiélvezhetjük a vidék minden szépségét és finomságait, és ha túllépünk az elsőként egyértelmű olasz kulináris csábításokon, a pizzán és a pastán, más helyi különlegességeket is megkóstolhatunk!
Pillekönnyű apró gombócka gnudi, egy tipikus toszkán fogás, ami tulajdonképpen a spenótos-ricottás ravioli vagy tortellini tölteléke – önmagában kifőzve. Tulajdonképpen mini túróbombócok sósan, iszonyatosan finom és egyszerű, a helyiek első fogásként fogyasztják, de önálló ételként is tökéletes kissé nagyobb adagban, egy jó kis salátával kísérve.
Panzanella, a toszkán kenyérsaláta >>
A panzanella a maradék, szikkadt kenyér újraélesztése egy ízletes paradicsomos salátában, amiben ugye bővelkednek az olaszok, de szerencsére mi is. A kissé átpirított és fokhagymával átdörzsölt kenyér magába szívja a paradicsom és a szósz levét, isteni finom a legegyszerűbb változatban is, de nagyon sokféle módon gazdagítható!
Ribollita, a toszkán zöldségleves >>
A nyaralni vágyó turiták ritkábban találkoznak ezzel a helyi levessel, ami a minestrone egyik változata. Csupa zöldség, íz és illat, mindig van benne fehér bab, és többnyire nagyobb adagaban készítik, mert felmelegítve még finomabb. Egyszerű, kiadós, igazi főnyeremény, ha egészségesebb olaszos ízekre vágyunk.
Cantuccini, a kihagyhatatlan keksz >>
Toszkánában kikerülhetetlen ez az édes falatka, egyfajta mandulás kétszersült, amit a helyiek édes desszertborba, az úgynevezett vin santóba vagy kávéba mártogatva fogyasztanak. Isteni finom, és otthon elkészíteni sem ördöngösség, tényleg nem! Videós receptben mutatjuk meg. 🙂
Ricciarelli, a toszkán pöfeteg-süti >>
Siena klasszikus és emblematikus aprósüteménye a ricciarelli, ami a ma oly népszerű nagyon csokis pöfeteg süti elődje. Eredetileg nem csokis, hanem mandulás és hófehér, de a csoki idővel győzött az eredeti recept fölött. Nem biztos, hogy hátrányára…
Szigorú értelemben nem is pizza, mert nem tészta az alapja, hanem cukkini, de formára és hangulatra, de még ízre is pizzás, és mivel a cukkini az egyik legalacsonyabb kalóriatartalmú zöldség, így tényleg jóval diétásabb, mint az „igazi”. Nagy előnye még, hogy elképesztően egyszerű és gyors – eleve nem kell bajlódni a tészta dagasztásával, kelesztésével, nyújtásával, elég a cukkinit felszeletelni.
Amellett, hogy egészségesebb és diétásabb, mint a tésztás változat, nagyon mutatós is, egy csajos bulin például ideális lehet, de gyors ebédnek, vacsorának, vendégvárónak is szuper. Ráadásul még a gyerekek is megeszik, akik amúgy nem rajonganak a zöldségekért.
Készíthető sokféle feltéttel, szinte bármi mehet rá a sajt mellett: paradicsomszósz vagy pesto, esetleg fokhagymás tejföl alapnak, arra kis sonka, kolbász, szalámi, kukorica vagy tonhal, olajbogyó vagy kapri – mindegyikkel finom.
Cukkinis minipizzák
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik két végét levágjuk, majd félcentis szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk.
A paradicsomot egy tálba tesszük, hozzáadjuk a bazsalikomot, az oregánót és a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd botmixerrel krémesítjük. 1-1 teáskanálnyit teszünk a cukkinikarikákra, kicsit elkenjük, majd mehet mindegyikre egy adag reszelt sajt, valamint 1-2 karika kolbász (vagy tetszőleges feltét). Kevés olívaolajjal megcsepegtetjük.
180 fokos sütőbe toljuk, légkeverésen 10 percig sütjük, majd grillfokozaton 2–3 perc alatt kissé rápirítjuk a sajtot.
Azon melegében tálalhatjuk, akár egy adag salátát is kínálhatunk hozzá.
