Ízben és állagban, felépítésében leginkább a karfiolra hasonlít, húsa kicsit feszesebb, keményebb, így nem olyan könnyű szétfőzni, mint a karfiolt. Íze kicsit semlegesebb, mint fehér és gömbölyded rokonáé, enyhén mogyorós felhanggal. Ugyanúgy használhatjuk a konyhában, mint a karfiolt, bár annyira gyönyörű, hogy érdemesebb egészben vagy rózsáira szedve elkészíteni – sem nem aprítani, sem nem mixelni: kár lenne, ha elveszítené a gyönyörű formáját.
A pagodakarfiol különleges formáját a Fibonacci-számsornak köszönheti, ami 1-től a végtelenbe tart, és mindegyik szám megegyezik a számsorban előtte álló két szám összegével. A számsor kiinduló része: 1,1,2,3,5,8,13,21,34,55,89… A természetben a Fibonacci-számsor fraktál jellegű megjelenésével nem csak a pagodakarfiolnál találkozhatunk: a Fibonacci-spirál megfigyelhető a fenyőtoboznál, a napraforgó magjainál, az ananász pikkelyeinél és a málnaszemek elrendeződésénél is.
Pikáns pagodakarfiol a sütőből
Hozzávalók:
Elkészítés: A pagodakarfiolt rózsáira szedjük, megmossuk, leszárítjuk, majd egy zacskóba tesszük. Hozzáadjuk a citrom reszelt héját és kifacsart levét, az olajat, ízlés szerint chilipelyhet, a római köményt és némi sót, összefogjuk a zacskó száját, és alaposan összerázzuk, hogy mindenből mindenhova jusson, majd a fűszeres zöldséget egy sütőpapírral fedett sütőlapra öntjük, elegyengetjük, hogy ne fedjék egymás a darabkák, és 180 fokra előmelegített sütőben 10-15 perc alatt még kissé roppanósra sütjük.
A parmezánt éles késsel forgácsosra vágjuk, megszórjuk vele a pagodakarfiolt, és azonnal tálaljuk – előételként vagy köretként.
