Csak ülök itt a gép előtt, és vigyorgok, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt, aki pont azt kapta, amire titokban vágyott. Ez a pizzás rúd minden várakozásomat felülmúlta, egyszerűen tökéletes lett! Tudom, hogy szerénytelen ilyet írni, de olyan finom, hogy nem bírok magammal: amikor megkóstoltam, ujjongani tudtam volna az örömtől. Na jó, ujjongtam is, kicsit visszafogottan, kivénhedt bakkecskésen, de mivel senki nem volt itthon, hogy szemtanúja legyen ennek, olyan, mintha meg se történt volna.
Bevallom, egész nap pizzás rudakat ettem. Két pizzás rúd tízóraira, kettő uzsonnára, és igen, még az előre elkészített ebédemet is feladtam a kedvéért, nem bírtam ellenállni neki. Gáz, tudom. De mit tegyen az ember, ha hosszú idő után újra eheti az egyik kedvenc péksüteményét bűntudat nélkül? Falja be mind! Élvezze ki, ugye? Oké, abbahagyom a lelkendezést, és rátérek a tényekre, de közben teljes (és jóllakott) szívemből remélem, hogy aki kipróbálja ezt a receptet, az legalább olyan boldog pillanatokat él majd át, mint amilyeneket én pár órája.
Forrás: Zita
A recept természetesen gluténmentes és laktózmentes, tojásmentes, illetve IR-barát is, mint mindig. Élesztő ugyan van benne, de azoknak sem kell lemaradni az élményről, akik érzékenyek rá. Még nem próbáltam ki élesztőmentesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy szódabikarbónával is működik a recept, sőt, valószínűleg könnyebb a kivitelezése. Ha nem ehetsz élesztőt, akkor használj helyette egy csapott kiskanál szódabikarbónát és egy evőkanál almaecetet vagy citromlevet. A cukrot hagyd ki, az csak az élesztő miatt van benne az eredeti receptben. A kelesztés is feleslegessé válik, ha összegyúrtad a tésztát, hagyd állni 10 percet, és utána rögtön kezdheted a nyújtást.
A tészta nagyon könnyen kezelhető, szépen nyújtható, és miután megsült, a szélein ropogós, belül pedig puha lesz. A pizzás „krém” kellemesen fűszeres, de ezt már tetszés szerint lehet variálni, akár édes töltelék is mehet bele. A csavart formához sem kell feltétlenül ragaszkodni, én csináltam néhány csigát, azok is szépek lettek.
A teljes recept töltelékkel együtt 375 gramm IR-ben számolós szénhidrátot tartalmaz, aminek kevesebb, mint egyharmada gyors felszívódású, úgyhogy tízóraira és uzsonnára is tökéletes választás lehet néhány darab pizzás rúd. Nekem végül 35 darab rúd lett a tésztából (illetve néhány egycentis „ficak”, amiket nem számoltam bele), ezzel számolva egy darab pizzás rúd 10,7 gramm szénhidrát.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A vizet és az útifűmaghéjat összekeverjük, állni hagyjuk 2-3 percig. Addig kimérhetjük a liszteket és elkészíthetjük a lenmagtojást.
A maghéjas vízhez hozzáadjuk az olajat, a sót, a cukrot, az élesztőt, az aszkorbinsavat és a lenmagtojást, összekeverjük, majd a liszteket is a masszához keverjük, és kézzel addig gyúrjuk, amíg a tészta egynemű nem lesz és elválik a tál falától. Konyharuhával letakarva 45 percig kelesztjük.
A töltelék hozzávalóit jól elkeverjük, igény szerint adhatunk hozzá egy pici vizet, de anélkül is jó.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Ha letelt a kelesztési idő, két részre osztjuk a tésztát, és az első felét lisztes felületen 3-5 mm vékonyra, téglalap alakúra nyújtjuk (minél szabályosabb, annál jobb). A töltelék felét egyenletesen eloszlatjuk a tésztán, majd a rövidebbik felénél fogva félbehajtjuk a tésztát, és kilapogatjuk belőle a levegőbuborékokat. Vigyázzunk, nehogy a krém is kijöjjön velük együtt.
Késsel vagy pizzaszeletelővel hosszában félbevágjuk a tésztát, majd a vágásra merőlegesen felcsíkozzuk. Minél szélesebb a csík, annál puhább lesz a végeredmény, ha ropogós rudakat szeretnél, igyekezz vékony csíkokat vágni. Egyet vagy kettőt csavarunk a csíkokon, és egy sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük őket. Igény szerint kis olajjal megkenhetjük, és megszórhatjuk szezámmaggal vagy lenmaggal.
Forrás: Zita
Megismételjük a műveletet a tészta másik felével is.
Betesszük a tepsiket az előmelegített sütőbe, és 20-20 perc alatt aranybarnára sütjük a rudakat. Alul-felül sütéssel sütöttem majdnem végig, az utolsó 5-10 percre azonban hőlégkeverésre váltottam, hogy ropogósabb legyen a rudak széle.
Jó étvágyat hozzá!
Amerikában, pontosabba Chicagóban vált népszerűvé, de egy szicíliai szakács kezdte készíteni gyerekkori emléke, nagymamája receptje alapján ezt a furcsa, nem szokványos pizzát, ami inkább hasonlít egy pitére, mint egy lapos, vékony pizzára, ráadásul a feltétek fordítva kerülnek bele: alulra a sajt, rá a feltét, a tetejére pedig a paradicsomszósz, az egészet pedig piteként körbefogja az omlós és roppanós tészta.
Míg a klasszikus pizzánál az a lényeg, hogy csak mértékkel kerüljön rá feltét, itt a cuccosság a lényeg, és valószínűleg ezért is lett annyira népszerű még az 1940-es években az Újvilágban. Nem egyszemélyes, hanem igazi társasági étel, iszonyatosan laktató – és aki a pizzát szereti, ebben a furcsa, de nagyon népszerű változatban is érdemes kipróbálni – mert a változatosság mindig jó!
Hozzávalók 2 darab 23 centis pizzapitéhez:
A tésztához:
A paradicsomszószhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és az élesztőt, elkeverjük, 10 percre félretesszük. Hozzáadjuk az olívaolajat, a lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó karjával 4-5 perc alatt összedolgozzuk, majd konyharuhával lefedve 30 percet kelesztjük.
Közben a paradicsomszószhoz a hagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk. Az olajat egy lábasban felforrósítjuk, a hagymát megdinszteljük rajta, majd hozzáadjuk a csilit és a fokhagymát, ha megérezük az illatukat, akkor hozzáadjuk a paradicsompürét, meghintjük az oregánóval, sózzuk, borsozzuk, és kevergetve 4-5 percig főzzük.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen átdolgozzuk, kettéosztjuk, és vékony körlappá nyújtjuk, majd 2 darab kb. 23 centis kapcsos tortaformát vagy pitetálat kibélelünk úgy, hogy a peremére is jusson, a felesleget a tetején késsen levágjuk. Megszórjuk a reszelt mozzarella felével mindkettőt, egy kis reszelt parmezánt szórunk rá, kirakjuk ízlés szerint apróra vágott baconnel, szeletelt kolbásszal vagy szalámival, ha húsosan szeretnénk, de ez el is hagyható, majd egyenletesen rákanalazzuk a paradicsomszószt, kanállal elkenjük.
200 fokos sütőbe toljuk, és 25-30 alatt megsütjük, amíg a tészta szépen pirulni kezd, majd a sütőből kivéve meghintjük a maradék parmezánnal, majd szeletelve tálaljuk. Durván cuccos, így jól tesszük, ha salátát is készítünk mellé!
Érthetetlen, hogy miért kerül ritkán terítékre ez a kiadós, laktató, gyors és ugyancsak pénztárcabarát alapanyag, a kukoricadara. Talán egyszerűsége vagy épp baráti ára miatt nem annyira megbecsült és kedvelt, pedig őszintén szólva isteni finom. Akár frissen, lágyra főzve, akár egy kicsit tovább is gondolva, „pizzának” megsütve.
A puliszkalepényre tulajdonképpen bármit tehetünk, amit egy pizzára pakolnánk, lehet zöldség, húsféle, ragu, és akkor lesz a legfinomabb, ha nemcsak a tetejére kerül bőven sajt, hanem a „tésztába”, vagyis a puliszkába is keverünk egy keveset belőle…
Hozzávalók:
A tetejére:
Elkészítés: Egy lábasban feltesszük melegedni a vizet a leveskockával. Amikor forr a víz, folyamatos keverés mellett hozzáöntjük a darát, és néhány perc alatt állandóan kevergetve sűrűre főzzük, majd a tűzről levéve félretesszük.
A cukkinit és a hagymát meghámozzuk, a cukkinit vékony karikákra, a hagymát cikkekre vágjuk. A fokhagymát lereszeljük, a tejfölhöz adjuk, sózzuk, borsozzuk, elkeverjük.
A puliszkához adjuk a tojást és 5 dkg reszelt sajtot, összekeverjük. Egy pitetálat 1 evőkanálnyi olívaolajjal kikenünk, belerakjuk a meleg puliszkát, és egy pohár aljával lenyomkodjuk, hogy mindenhova egyformán jusson. Megkenjük a fokhagymás tejföllel, kirakjuk a cukkinival és a lilahagyma felével, megszórjuk a reszelt sajttal. A tetejére szórjuk a maradék lilahagymát és a rukkolát.
200 fokos sütőbe toljuk, és 20 perc alatt szép pirosra sütjük.
Azonnal tálalhatjuk, friss salátával a legfinomabb, de köretként, előételként is kínálhatjuk.
Nem mindenki szereti az édes-sós kombinációt, pedig az egyik legizgalmasabb dolog az ízek ellenpontozása egy-egy ételen belül. Nem véletlen a gyümölcsmártás húsok mellé, ahogy a kimondottan édes ketchup népszerűsége sem, és igazi klasszikus a hétvégi asztalokon a húsos fogások mellé kínált kompót is, de sajt mellé is szívesen fogyasztunk gyümölcsöket.
Nem meglepő tehát, hogy pizzán is nagyon jól működik az édes-sós kombináció, ami őszi gyümölcsökkel – körtével, szőlővel, fügével – és egy kis krémsajttal hihetetlen kombináció, de még izgalmasabb egy kis gorgonzolával vagy márványsajttal, húsimádóknak vékonyra szeletelt sonkával felturbózva. Mivel a kisült pizza alapvetően édesebb ízvilágú, gyerekeknek így tuti kedvenc lesz, felnőttek pedig a tálaláskor felturbózhatják maguknak a karakteresebb hozzávalókkal. Egy pohár könnyű borral maga a mennyország!
Hozzávalók 2 közepes pizzához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tészta alapanyagait egy keverőtálba tesszük, és robotgép dagasztókarjával 5-8 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, letakarva langyos helyen duplájára kelesztjük kb. 1 óra alatt.
Közben a feltéthez a gyümölcsöket előkészítjük: a körtét és a fügét felszeleteljük, a szőlőt leszemezzük és félbevágjuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, majd megfelezzük, és sütőpapíron fél centi vékony, kb. 25 centis lapokká nyújtjuk. Megkenjük a krémsajt felével, rárakosgatjuk a gyümölcsöket, sózzuk és borsozzuk, rámorzsoljuk a diót, és 220 fokos sütőbe tolva 10-12 perc alatt megsütjük, míg a széle szép pirosra és ropogósra sül.
A sütőből kivéve a maradék krémsajtot kanállal rákupacoljuk alapváltozatnak, ízlés szerint pedig rámorzsolhatunk egy kis gorgonzolát, tehetünk rá szárított sonkát, meglocsolhatjuk kevés olívaolajjal vagy mézzel, vagy ezek bármilyen kombinációját kipróbálhatjuk, és mentával vagy bazsalikommal meghintve szeletelve tálaljuk.
A lepény tésztájával most nem bajlódtam, semmi más dolgom nem volt, minthogy készen megvásároljam a tönkölyös pizzatésztát. A tésztára fűszeres paradicsomot kanalaztam, majd megpakoltam a zöldbabbal, bacont csipkedtem rá, majd irány a sütő. A sütési idő vége felé pedig reszelt sajttal megszórtam, majd visszatoltam a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon.
Forrás: Kard Éva
A végeredmény egy nagyon finom, szaftos lepény, nevezhetnénk akár pizzának is. Gyors, kiadós, kockára vágva akár vendégvárónak is tökéletes.
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldbab két végét vágjuk le, majd ízlés szerint daraboljuk fel, és enyhén sós vízben főzzük roppanósra. Ezután szűrjük le, és hűtsük ki egészen.
A paradicsomot vágjuk fel kisebb darabokra. A vöröshagymát és a fokhagymát pucoljuk meg, majd vágjuk fel apróra.
Az olajat hevítsük fel, majd adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, és pároljuk üvegesre. Ezután adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, pár pillanat múlva a feldarabolt paradicsomot és a bazsalikomot, majd sózzuk, borsozzuk, és főzzük kb. 10 percig. Végül hűtsük ki, majd turmixoljuk össze, vagy botmixerrel pépesítsük.
A készen vásárolt pizzatésztát csavarjuk ki a papír segítségével, majd egyenletesen kenjük rá a pürésített paradicsomot. Szórjuk meg a zöldbabbal, és csipkedjük rá a bacont.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepesnél kicsit magasabb hőfokon süssük 15 percig. Ekkor vegyük ki a sütőből, majd reszeljük rá a sajtot, és tegyük vissza még kb. 5 percre a sütőbe, hogy a sajt ráolvadjon.
Tálalás előtt hagyjuk egy kicsit hűlni, majd ízlés szerint szeleteljük fel, és úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
A peinirli (ejtsd: pinirli) jellegzetessége, hogy vajas-sajtos töltelékkel sütik, de ezen kívül kerülhet bele még ízlés szerint minden földi jó. Nincs túlságosan megpakolva, legtöbbször csak egy kis bacon vagy sonka, egy kevés spenót, pár szelet paradicsom kerül bele, kolbász vagy darált hús, de népszerű egy nyers tojást beleütve, így készre sütve is, leggyakrabban egyszemélyes adagokban.
A csónakokat egyébként Törökországból eredeztetik, innen hozták magukkal a Fekete-tenger partján élő görög nemzetiségű, üldözötté vált lakosok az 1920-as években. Athén külvárosaiban telepedtek le, többük kis éttermet nyitott, innen terjedt el országszerte ez a street foodnak is remek lepényke, aminek a neve egyébként törökül sajtosat jelent. Létezik olyan legenda is, hogy a tengeri menekülés emlékére készültek ezek a csónak formájú pizzák, de valójában a török pizza, a pide is csónak alakú.
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A langyos vizet, az élesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, összekeverjük, és 10 percet pihentetjük. Közben kimérjük a liszteket, összekeverjük a sóval, majd az élesztős vízhez öntjük, és elektromos robotgép dagasztó karjával 6-8 perc alatt sima tésztává dagasztjuk. Gombóccá formázzuk, és 1 teáskanálnyi olívaolajjal kikent tálba tesszük, letakarjuk, és langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A megkelt tésztát lisztezett felületre borítjuk, kicsit átdolgozzuk, 6 egyenlő részre osztjuk, először mindegyiket gombóccá formázzuk, majd nyújtófával hosszú, ovális formára nyújtjuk.
A töltelékhez a reszelt sajtot és a krémsajtot nagyjából összekeevrjük. A tésztalapokra 5 dkg vajat egyenletesen rácsipkedünk, kézzel kis kupacnyi sajtokat teszünk rájuk, a szélüket kihagyva. A tészták hosszanti oldalát majdnem középig behajtjuk, a tésztavégeket összecsippentjük, és kicsit megcsavarjuk, majd a csónakokat sütőpapírral fedett tepsire tesszük – 2 tepsiben fognak csak elférni.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percig sütjük, majd kivesszük, mindegyikre 1-1 tojást ütünk, a széleket lekenjük olvasztott vajjal, és még 5 percre visszatoljuk a sütőben, hogy a tojások megsüljenek.
A sütőből kivéve petrezselyemmel, oregánóval – vagy más zöldfűszerrel – meghintjük, és azonnal tálaljuk.
A pizzatészta elkészítése nem nagy dolog, több receptet és a készítését videón is mutattuk, de aki biztos és gyors megoldásra törekszik, kész pizzatésztával is dolgozhat. A tölteléke paradicsomszósz, egy kis mozzarella, de gazdagíthatjuk sonkával, kolbásszal, tonhallal vagy kukoricával, bármilyen olyan felaprított finomsággal, aminek nincs szüksége sok sülésre. Készíthetjük persze tejfölös töltelékkel is, fokhagymásan… egy kis füstölt szalonnával mennyei lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A pizzatésztát kinyújtjuk, féltenyérnyi darabokat vágunk belőle. Kanálnyi paradicsomszószt, pár kocka bacont, egy darabka mozzarellát és egy csipet kakukkfüvet teszünk rá, és óvatosan, ügyesen összecsípjük a széleit, gombóccá formáljuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük. Kínálhatunk mellé paradicsomszószt mártogatni, de akár salátával gyors vacsorának is ideális.
Forrás: iStock
A lusta pizza titka, hogy akkor lesz tökéletes, ha hagyjuk kellő időt lustálkodni, vagyis a hűtőben pihenni a kelt tésztát, így a benne lévő élesztőnek van ideje szép lassan kifejteni a hatását, és nagyon könnyű és puha lesz. Türelmünkért cserében viszont nem kell dagasztani, csak egyszerűen összekeverni 1-2 perc alatt az alapanyagait, amíg lágy és kissé ragacsos tésztává összeáll. A pihentetési idő legalább 6 óra, de még jobb, ha egy éjszakát tud pihenni, de 3-4 napig tökéletesen elvan a hűtőben, és akár többször is süthetünk belőle pizzát.
Ebből a mennyiségből 2 nagyobb vagy 4 kisebb pizza süthető, a házi paradicsomszósz mellett pedig ízlés szerinti feltéttel megpakolható. Itt pizza-mozzarella, gomba és paprikás szalámi került rá, de tényleg csak a fantáziánk szab határt, mi mindennel variáljuk – mindenesetre tökéletes maradékok felhasználásához, pár szelet sonka, kevés kukorica, karikázott paradicsom, paprika, hagyma is tökéletes hozzá, és sokkal kiadósabb – nemcsak finomabb -, ha magunk csináljuk.
Hozzávalók:
A tésztához:
A paradicsomszószhoz:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt és a cukrot a langyos vízhez adjuk, összekeverjük, félretesszük 5 percre. Közben a lisztet kimérjük és egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd hozzáöntjük az olívaolajat és a pihentetett élesztős vizet is, és 2 perc alatt kézzel összedolgozzuk a tésztát. Ragacsos és lágy lesz, de így jó, nem kell dagasztani. Lefedjük frissentartó fóliával, és a hűtőbe tesszük legalább 6 órára, de még jobb, ha egy egész éjszakát pihen.
A paradicsomszószhoz a hagymát meghámozzuk és finomra vágjuk, 2 evőkanál felforrósított olívaolajon üvegesre pároljuk, majd hozzáadjuk a paradicsomot, sózzuk, borsozzuk, az oregánóval és csipetnyi cukorral ízesítjük, és időnként megkeverve 8-10 percet főzzük, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk, végül botmixerrel simára turmixoljuk.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületre öntjük, kicsit átdolgozzuk, majd ízlés szerint kettő vagy 4 egyforma részre osztjuk, attól függően, hogy kisebb vagy nagyobb pizzákat szeretnénk készíteni. Sütőpapírra téve kinyújtjuk kb. fél ventisre, majd ujjbeggyel még egy kicsit átnyomkodjuk, kifelé nyújtva egy kicsit a tésztát, majd egy tepsibe átemeljük.
Megkenjük egyenletesen, nem túl vastagon a paradicsomszósszal, kirakjuk ízlés szerinti feltéttel és sajttal – itt mozzarella, vékonyra szelt gomba és paprikás szalámi került rá -, majd 220 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15-20 perc alatt megsütjük – a pizza méretétől függően.
Forrás: iStock
A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) az egyik legnépszerűbb török street food, a leggyakrabban citrommal megcsepegtetve, salátával, paradicsommal és hagymával megpakolva és feltekerve eszik. A tésztája vékony és ropogósra sül, a vékony húsréteg rajta kellemesen fűszeres és szaftos, többnyire darált bárány- vagy borjúhússal készítik, de végülis bármilyen hús megfelel hozzá, a zöldségekkel és fűszerekkel összemixelt feltét annyira aromás és gazdag.
A lahmacun nem összekeverendő a másik pizza-jellegű török lepénnyel, a pidével, mivel ennek a tésztája leheletvékony, és a fűszeres húst is vékonyan kell rákenni. Formázhatunk tenyérnyi lepénykéket, ezekkel könnyebb dolgozni, de akár nagyobb körlapokat is nyújthatunk, a pizzához hasonlóan cikkekre vágva – vagy autentikusan, feltekerve – fogyaszthatjuk, minden módon isteni…
Lahmacun – török húsos lepény
Hozzávalók:
A tésztához:
A húsos keverékhez:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt egy kevés langyos vízbe morzsoljuk, elkeverjük. A lisztet keverőtálba tesszük, sózzuk, hozzáöntjük az olívaolajat és az élesztőt, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, apránként adagolva hozzá a langyos vizet, míg összeáll, majd legalább 5 percig dagasztjuk, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, a tálba téve, kevés olívaolajjal megkenve, hogy ne bőrösödjön, lefedve langyos helyen kb. 1 órát kelesztjük.
Közben a húsmasszához A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, nagyjából összevágjuk a petrezselyemmel együtt, a húsos paprikát és a paradicsomot felkockázzuk, majd az egészet késes röbötgépbe tesszük, és egészen finomra, pépesre összemixeljük, majd a darált húshoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük a pirospaprikával és a római köménnyel, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, meglocsoljuk az olívaolajjal, ízlés szerint csilivel pikánsabbá tehetjük, és alaposan összedolgozzuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, ízlés szerint kisebb vagy nagyobb adagokra osztjuk, gombócokká formázzuk, majd sodrófával vékony körlapokká nyújtjuk. Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, a húsmasszát rákanalazzuk, és finoman, vékonyan elkenjük, egészen a tészta széléig.
200 fokos sütőbe toljuk, és a húsos lepénykéket 10-12 perc alatt ropogósra sütjük, majd azon melegében tálaljuk aprított petrezselyemmel megszórva, citromlevet ráfacsarva, ízlés szerint szeletelt hagymát, paradicsomot, salátát kínálhatunk hozzá…
Aki a vékony tésztájú, ropogós pizzát és a zsenge tavaszi spárgát is szereti, azoknak ajánljuk szívből ezt az isteni finom, tavaszi változatot. A spárga mellett spenót és csirkemell került rá, a klasszikus paradicsomos alap helyett üde ízű pestós tejföl, ami nagyon jól passzol a csupa zöld feltétekhez, ráadásul igazán egyszerű, hiszen csak össze kell keverni.
Ha készen kapható pizzatésztából készítjük, amit ma már szinte bárhol beszerezhetünk, akkor kimondottan gyors és egyszerű fogás, bár kiadósabb és jóval olcsóbb, ha a kelt tésztát mi magunk készítjük, ehhez viszont több időre van szükség a kelesztés miatt, de nem sokkal bonyolultabb, hiszen a tésztát egy ügyes kis elektromos robotgép bedagasztja. A feltétek előkészítése pedig igazán egyszerű és gyors, és ha van esetleg maradék sült csirkemellünk, azt is felhasználhatjuk ebben a tavaszi spárgás pizzában.
Spárgás-csirkés pizza
Hozzávalók 2 nagy pizzához:
A tésztához:
A feltéthez:
Elkészítés: A pizzatésztához a lisztet egy keverőtálba tesszük, az egyik felébe szórjuk az élesztőt, a másikba a sót, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük keverni, közben folyamatosan adjuk hozzá a vizet, amíg tésztává összeáll. 5 perc dagasztás után hozzáadjuk az olívaolajat, és még 5 percet dagasztjuk, hogy kellően ruganyos tésztát kapjunk. Kiolajozott tálba tesszük a bucivá formált tésztát, letakarjuk, és langyos helyen 1 órát hagyjuk kelni – de akár hűtőben is keleszthetjük 1 éjszakát.
Közben a feltéthez az újhagymát és fokhagymát megtisztítjuk, vékonyan felkarikázzuk. Egy serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, rádobjuk az újhagymát és a friss vagy fagysztott spenótot, majd a fokhagymát is, sózzuk, borsozzuk, és időnként megkeverve addig pároljuk, amíg a spenót összeesik és elfő a leve, illetve amíg kiolvad és elfő a leve, majd egy tálba félretesszük.
Közben a spárga fás végeit letördeljük, vagyis meghajlítjuk, és ott fog elpattanni, ahol a fás rész kezdődik. A csirkemellet lapjában félbevágjuk, sózzuk és borsozzuk. Serpenyőben 1 evőkanál vajat felolvasztunk, beletesszük a csirkemellet, mellé a spárgát, ráfacsarjuk a citrom levét, aláöntünk fél deci vizet, és fedő alatt 6-7 pároljuk, majd félretesszük. A tejfölt a pestóval, sóval és frissen őrölt borssal kikeverjük.
A megkelt tésztát kicsit átdolgozzuk, megfelezzük, és enyhén lisztezett munkafelületen vékony lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral fedett tepsire áttesszük. Megkenjük a pestós tejföllel, elosztjuk rajtuk az előkészített spenótot, rácsípkedjük a csirkemellet, kirakjuk a spárgával, majd ráreszeljük a parmezán felét, és 220 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 15 perc alatt megsütjük.
Tálaláskor ráreszeljük a maradék parmezánt, ízlés szerint meghintjük friss bazsalikommal, és szeletelve kínáljuk.
A világ első pizzája!
Talán el sem hiszed, de már a Krisztus előtti harmadik évszázadban készítették és fogyasztották a pizzát, ahogy a Pizzafutár Szeged pizzasütői elárulták nekünk. Ásatások során számos olyan ábrázolás és forrás került elő, amelyek bizony arra utaltak, hogy az emberek már akkor is sütöttek pizzát.
Természetesen irodalmi művekben is vannak utalások, melyek az írásbeliség felbukkanásának köszönhetően már írott módon maradtak fenn ékes bizonyítékaként annak, hogy alig létezett olyan időszak, amikor az emberek ne lettek volna oda a pizzáért!
Természetesen akkoriban még otthon készültek a pizzák, és egészen a 19. századig várni kellett arra, hogy megnyisson az első olyan pizzéria, ahol beülve fogyaszthatták el a pizzára éhes vendégek az olaszok mennyei étkét. És ha egy üzlet beindul… Nem telt bele sok idő, és a világ minden táján nyíltak sorra a pizzériák, így bárki hozzájuthatott az olaszok kedvenc nemzeti eledeléhez!
A pizza hódító útjára indul
A régi pizza azonban már a múlté, így a pizza ma ismert formáját egy nápolyi sütödei dolgozónak köszönhetjük, aki az olasz királyi pár nápolyi utazásakor egy különleges, zöld-fehér-piros színben készítette el ezt a fejedelmi ételt. Azóta is a királynő, Margherita nevét viseli a bazsalikomos-mozzarellás-paradicsomos pizza, így amikor rendelsz egy pizzát a szegedi Pizzafutár Szegedtől, akkor jusson eszedbe, hogy milyen történelmi eledelt készülsz fogyasztani.
Ez a nem mindennapi pizza ágyazott meg aztán annak, hogy a mai világban már a bolygó összes szegletébe eljutott az olaszok közkedvelt étele, és a Föld lakosságának a java része azonnal tudna felfelni arra kérdésre, hogy mi a kedvenc pizzája.
Mert kedvenc pizzája mindenkinek van.
Neked melyik a kedvenced?
Te melyik tábort erősíted: mindig a kedvenc pizzádat eszed, vagy felfedező-kísérletezgető típus vagy?
Nyugi, rossz válasz nincs, hiszen mindegyik pizza isteni, és fontos, hogy olyan pizzát válassz, amit tökéletesen jóízűen tudsz bármikor elfogyasztani. Akár most is!
Mit gondolsz, bevállalsz most egyet? A kedvencedet vagy ezúttal merész leszel?
A stromboli tulajdonképpen egyfajta töltött pizza, ami Olaszországban sem ismeretlen, csakhogy ott klasszikusan calzone a neve, és a körlappá nyújtott tésztát töltés után félbehajtva sütik meg. Ezzel szemben a stromboli egy téglalappá nyújtott, majd töltött és felcsavart és egyben megsütött változat, és nemcsak összetevőiben kapcsolódik Itáliához, hanem az eredetét tekintve is, ugyanis egy olasz vendéglős, bizonyos Nazzareno Romano készítette először az amerikai Philadelpiában, az 50-es években. A zseniálisan egyszerű pizzaváltozat a vulkánjáról híres kis olasz szigetről, Stromboliról, illetve az akkoriban hatalamas mozisikereket arató azonos című filmről kapta a nevét, aminek forgatásán Ingrid Bergman és a rendező Roberto Rossellini egymásba szerettek. Jó névválasztásnak tűnik, mert hamarosan hatalmas sikere lett az ételnek, más éttermek is átvették, és hamarosan egész Amerika ismerte.
Ha a strombolit kész kelt tésztából készítjük, akkor igazán gyors fogás, vendégvárónak vagy vacsorára is tökéletes egy kis salátával kiegészítve, ha házi tésztát készítünk hozzá, akkor a kelesztés miatt viszont kicsit időigényesebb, de nem bonyolult úgy sem. Arra viszont mindenképpen figyeljünk, hogy a tésztatekecs tetejét pár centinként sütés előtt vágjuk be, így egyrészt ki tud jönni a gőz sülés közben, és nem reped meg a tészta, másrészt könnyebben átsül a tésztatekercs.
Stromboli – pizzatekercs – sonkával és sajttal
Hozzávalók:
A tésztához:
A töltelékhez:
A tetejére:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt és a cukrot a langyos vízben elkeverjük, 5 percre félretesszük. Közben a lisztet egy keverőtálba kimérjük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd az olívaolajat és az élesztős vizet is hozzáadjuk, és kézzel összedolgozzuk, amíg ruganyos tésztát kapunk, majd gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, és konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelni hagyjuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen 30×40 centis lappá nyújtjuk, vékonyan megkenjük paradicsomszósszal, majd befedjük sonkaszeletekkel. Rátépkedjük a mozzarellát, megszórjuk az oregánóval, majd a reszelt sajttal, majd a tésztát feltekerjük, a végeit benyomkodjuk.
A tésztakígyót egy sütőpapírral fedett tepsire óvatosan átemeljük, lekenjük felvert tojással. Éles késsel pár centinként bevágjuk a tetejét, majd zsemlemorzsa és reszelt parmezán keverékével egyenletesen megszórjuk.
A tepsit 200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk 10 percet pihenni, majd szeletelve tálaljuk. Ízlés szerint paradicsomszószt kínálhatunk hozzá mártogatáshoz…
