A kelt tésztávalkészülő lepények mindig népszerűek, és ha nincs kedvünk és időnk a tésztával pepecselni, akkor a bolti változattal pikk-pakk elkészíthetjük ezt a különleges, fűszeres, húsos pizzafélét. A paradicsommal, paprikával, hagymával és fűszerekkel gazdagított húsos feltét 10 perc alatt megvan, utána már csak rá kell kennünk a tésztára, és mehet be a sütőbe negyed órára.
A végeredmény elképesztően finom, a tészta ropogósra sül, de a feltét finom szaftos marad, köszönhetően a benne lévő zöldségeknek és egy kevés olívaolajnak. Hidegen is remek, így a maradékot akár másnap összehajtva vagy feltekerve és becsomagolva munkaebédnek magunkkal is vihetjük.
Lahmadzsun – örmény darált húsos pizza
Hozzávalók:
A tésztához:
A feltéthez:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt 1 dl langyos vízbe morzsoljuk, elkeverjük, félretesszük 5 percre. Közben a lisztet keverőtálba tesszük, összekeverjük a sóval, hozzáöntjük az élesztős vizet, és elektromos robotgép dagasztó karjával elkezdjük összedolgzni, annyi vizet adagolva még hozzá, hogy keményebb, ruganyos tésztát kapjunk. Amint a tészta összeállt, konyharuhával letakarva félretesszük langyos helyre 30 percre.
A feltéthez a paprikát kicsumázzuk, nagyjából összevágjuk, késes robotgépbe tesszük. Hozzáadjuk a nagyobb darabokra vágott megtisztított hagymát és a petrezselymet is, és finomra mixeljük, majd a darált húshoz adjuk a sűrített paradicsommal, a római köménnyel és az olívaolajjal együtt. Sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint egy kis csilit is adhatunk hozzá, majd kézzel alaposan összedolgozzuk.
A megkelt tésztát 4 részre osztjuk, vékony körlapokká nyújtjuk, majd sütőpapírral fedett tepsibe rakjuk. Elosztjuk rajtuk egyenletesen a húspépet, kézzel elsimogatjuk, elegyengetjük egészen a tészta széléig.
220 fokos sütőbe tolva 13-15 perc alatt megsütjük, míg pirulni kezd a tészta széle.
Ízlés szerint salátával, friss zöldséggel, paradicsommal, paprikával, uborkával és hagymával tálaljuk, aki szereti, egy kis citromlével megcsepegtetheti, nagyon jót tesz neki.
A lahmacun (ejtsd: lahmadzsun) az egyik legnépszerűbb török street food, a leggyakrabban citrommal megcsepegtetve, salátával, paradicsommal és hagymával megpakolva és feltekerve eszik. A tésztája vékony és ropogósra sül, a vékony húsréteg rajta kellemesen fűszeres és szaftos, többnyire darált bárány- vagy borjúhússal készítik, de végülis bármilyen hús megfelel hozzá, a zöldségekkel és fűszerekkel összemixelt feltét annyira aromás és gazdag.
A lahmacun nem összekeverendő a másik pizza-jellegű török lepénnyel, a pidével, mivel ennek a tésztája leheletvékony, és a fűszeres húst is vékonyan kell rákenni. Formázhatunk tenyérnyi lepénykéket, ezekkel könnyebb dolgozni, de akár nagyobb körlapokat is nyújthatunk, a pizzához hasonlóan cikkekre vágva – vagy autentikusan, feltekerve – fogyaszthatjuk, minden módon isteni…
Hozzávalók:
A tésztához:
A húsos keverékhez:
Elkészítés: A tésztához az élesztőt egy kevés langyos vízbe morzsoljuk, elkeverjük. A lisztet keverőtálba tesszük, sózzuk, hozzáöntjük az olívaolajat és az élesztőt, és elektromos robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, apránként adagolva hozzá a langyos vizet, míg összeáll, majd legalább 5 percig dagasztjuk, hogy ruganyos tésztát kapjunk. Gombóccá formázva, a tálba téve, kevés olívaolajjal megkenve, hogy ne bőrösödjön, lefedve langyos helyen kb. 1 órát kelesztjük.
Közben a húsmasszához A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, nagyjából összevágjuk a petrezselyemmel együtt, a húsos paprikát és a paradicsomot felkockázzuk, majd az egészet késes röbötgépbe tesszük, és egészen finomra, pépesre összemixeljük, majd a darált húshoz adjuk. Sózzuk, borsozzuk, meghintjük a pirospaprikával és a római köménnyel, hozzáadjuk a sűrített paradicsomot, meglocsoljuk az olívaolajjal, ízlés szerint csilivel pikánsabbá tehetjük, és alaposan összedolgozzuk.
A megkelt tésztát lisztezett munkafelületen kicsit átdolgozzuk, ízlés szerint kisebb vagy nagyobb adagokra osztjuk, gombócokká formázzuk, majd sodrófával vékony körlapokká nyújtjuk. Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, a húsmasszát rákanalazzuk, és finoman, vékonyan elkenjük, egészen a tészta széléig.
200 fokos sütőbe toljuk, és a húsos lepénykéket 10-12 perc alatt ropogósra sütjük, majd azon melegében tálaljuk aprított petrezselyemmel megszórva, citromlevet ráfacsarva, ízlés szerint szeletelt hagymát, paradicsomot, salátát kínálhatunk hozzá…
A sós muffin kevésbé népszerű, mint az édes, pedig az egyszerű kevert tésztával készülő egyszemélyes kis muffinok nagyon praktikusak. Kirándulásra, piknikre, strandra, kerti partira vagy irodai ebédnek is tökéletes, melegen egy zöldségkrémleves vagy saláta mellé kenyér helyett sokkal finomabb, de langyosan és hidegen is príma – akár magában is.
Az is jó benne, hogy az alaprecept nagyon egyszerű és remekül gazdagítható, tehetünk bele 8-10 dkg sonkát finomra vágva, ugyanennyi konzerv tonhalat, esetleg kevés finomra vágott kolbászt vagy szalámit, ha húsos ízekre vágyunk, de kukoricával vagy apróra kockázott paprikával is nagyon finom, a tetejébe pedig akár tehetünk koktélparadicsomot is sütés előtt, akkor összhatásában tényleg olyan lesz, mint a pizza!
Hozzávalók 12 muffinhoz:
Elkészítés: A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk az olívaolajat, a tejet és a tejfölt, majd elektromos robotgéppel jó habosra verjük. Hozzáadjuk a lisztet és a sütőport, ezzel is simára keverjük, majd sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk a reszelt sajtot, az oregánót és a felaprított olajbogyót, és a masszát 12 papírkapszlival kibélelt muffinformába elosztjuk. A tetejét megszórhatjuk szárított vagy frissen apróra vágott zöldfűszerrel, bazsalikommal, kaporral, petrezselyemmel.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25 perc alatt megsütjük, a sütőből kivéve hagyjuk 10-15 percet hűlni. Melegen leves vagy saláta mellé nagyon finom kenyér helyett, langyosan vagy hidegen is tökéletes, akár csak magában.
Az édesburgonyás pizzának – amellett, hogy alakbarát, egészséges és nagyon finom – nagy előnye, hogy pofonegyszerű, nem kell tésztát dagasztani és keleszteni, így 100%-os sikerre számíthat bárki, aki elkészíti. Abszolút maceramentes, és ha van olyan konyhai robotgépünk, amelyhez tartozik reszelős tárcsa, akkor pillanatok alatt előkészíthető az édesburgonya, és már készülhet is a finom ropogós szélű reformpizza.
Az édesburgonyáról – vagy más néven batátáról – jó tudni, hogy a krumplinak csak névben rokona, nálunk is megterem, szuper egészséges, mert nagyon sok rostot és értékes tápanyagot tartalmaz, jóval alacsonyabb a glikémiás indexe, mint a burgonyának, bővelkedik B1-, B2-, B6-, C- és E-vitaminokban, valamint gazdag kalcium-, vas-, magnézium-, mangán-, kálium-, foszfor-, nátrium-, szelénforrás. Sok béta-karotin van benne, ami jótékonyan hat a bőrünkre, nem mellesleg változatosan felhasználható, és hát ugye nagyon finom.
A pizza tetejére most csak egy kis mozzarella, paradicsom, gomba és lilahagyma került, de természetesen bármivel megpakolhatjuk a paradicsomszósztól a tonhalig, a cukkinitől a sonkáig, amihez csak kedvünk van, érdemes minél többféle feltéttel kipróbálni.
Hozzávalók:
A „tésztához”:
A tetejére:
Elkészítés: Az édesburgonyát meghámozzuk és lereszeljük. Hozzáadjuk a tojást, a zabpelyhet, a reszelt sajtot és az olívaolajat, sózzuk, borsozzuk, alaposan összekeverjük, majd sütőpapírral fedett tepsin 30 centis körlapokat formázunk belőle, alaposan lenyomkodjuk. 200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 20-25 perc alatt elősütjük.
Közben a feltéthez valókat előkészítjük: a gombát és a lilahagymát megtisztítjuk, a paradicsommal együtt felszeleteljük, majd a krumpitésztán elosztjuk, rácsipkedjük a mozzarellát, és 10-15 percre visszatoljuk, amíg a sajt megolvad és a zöldségek kissé átsülnek.
Azonnal tálaljuk aprított petrezselyemmel – vagy más zöldfűszerrel – meghintve.
Szigorú értelemben nem is pizza, mert nem tészta az alapja, hanem cukkini, de formára és hangulatra, de még ízre is pizzás, és mivel a cukkini az egyik legalacsonyabb kalóriatartalmú zöldség, így tényleg jóval diétásabb, mint az „igazi”. Nagy előnye még, hogy elképesztően egyszerű és gyors – eleve nem kell bajlódni a tészta dagasztásával, kelesztésével, nyújtásával, elég a cukkinit felszeletelni.
Amellett, hogy egészségesebb és diétásabb, mint a tésztás változat, nagyon mutatós is, egy csajos bulin például ideális lehet, de gyors ebédnek, vacsorának, vendégvárónak is szuper. Ráadásul még a gyerekek is megeszik, akik amúgy nem rajonganak a zöldségekért.
Készíthető sokféle feltéttel, szinte bármi mehet rá a sajt mellett: paradicsomszósz vagy pesto, esetleg fokhagymás tejföl alapnak, arra kis sonka, kolbász, szalámi, kukorica vagy tonhal, olajbogyó vagy kapri – mindegyikkel finom.
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukkinik két végét levágjuk, majd félcentis szeletekre vágjuk, és sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk.
A paradicsomot egy tálba tesszük, hozzáadjuk a bazsalikomot, az oregánót és a zúzott fokhagymát, sózzuk, borsozzuk, majd botmixerrel krémesítjük. 1-1 teáskanálnyit teszünk a cukkinikarikákra, kicsit elkenjük, majd mehet mindegyikre egy adag reszelt sajt, valamint 1-2 karika kolbász (vagy tetszőleges feltét). Kevés olívaolajjal megcsepegtetjük.
180 fokos sütőbe toljuk, légkeverésen 10 percig sütjük, majd grillfokozaton 2–3 perc alatt kissé rápirítjuk a sajtot.
Azon melegében tálalhatjuk, akár egy adag salátát is kínálhatunk hozzá.
Ilyenkor már nagyon vágyunk a színekre, a friss zöldségekre, legalábbis mi, felnőttek. A gyerekekkel már nem ilyen egyszerű megetetni a zöldségeket – a pizzát viszont igen! Hát még akkor, ha együtt dobjuk össze velük! Ugyanis nagyon egyszerű elkészíteni, bármilyen színes zöldséget használhatunk hozzá!
Hogy igazán jól érvényesüljenek a színek, a sajtot ne a tetejére, hanem az alapként használt paradicsomszószra, vagyis a felaprított zöldségek alá tegyük – nem okoz majd csalódást.
Gyönyörködjetek a pizzában, alatta pedig jön a recept!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alapanyagokat előkészítjük: a koktélparadicsomokat félbevágjuk, a kaliforniai paprikákat és a lilahagymát felkockázzuk, a kukoricát leszűrjük, a brokkolit rózsáira szedjük, és enyhén sós vízben 5 perc alatt előfőzzük. A sajtot lereszeljük.
A pizzalapot tepsibe terítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsomszósszal, megszórjuk a reszelt mozzarellával, és hosszanti irányban kirakjuk a színes zöldségekkel – a koktélparadicsommal, a sárga paprikával, a kukoricával a zöld kaliforniai paprikával, a brokkolival és a lilahagymával. Sózzuk, borsozzuk, egy kevés bazsalikommal vagy oregánóval is megszórhatjuk.
210 fokos sütőbe toljuk, és 15 perc alatt megsütjük, majd szeletelve tálaljuk.
Tipp: ízlés és aktuális otthoni alapanyagok szerint más zöldségekkel is készíthetjük.
A Flammkuchen vagy tarte flambée az elzásziak egyik legkedveltebb étele, hagyományosan húsos szalonnával és hagymával megpakolt lepénykenyér, amit a kemencék hőmérsékletének teszteléséhez használtak. A mindenféle tejterméket imádó franciák a tejfölhöz hasonlatos crème fraîche-sel is megkenték, a németek csak sült szalonnával és hagymával pakolták meg.
Tulajdonképpen nagyon hasonló a töki pomposhoz, a különbség annyi, hogy az eredeti tészta élesztő nélkül készült, ettől nagyon vékony és jó ropogós lepény készült belőle, de a praktikus magyarázat az, hogy így a kelésre nem kellett várni a sütésekor. A tésztába egy kevéske száraz fehérbor került, ettől lett mégis levegősebb, könnyedebb az állaga.
Ma már mindenféle változatban készül, a leggyakrabban előételnek fogyasztják, falatkákra vágva, de természetesen borozgatás mellé vagy akár pizza helyett is készíthetjük – jóval gyorsabban, hiszen nem kell keleszteni, ráadásul a vékony tészta percek alatt megsül.
Hozzávalók:
A tésztához:
A feltéthez:
Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, az olajat, a bort és a vizet, pár perc alatt sima tésztává dolgozzuk. Félretesszük 10-15 percre, amíg a többi alapanyagot előkészítjük.
A bacont vékonyra felcsíkozzuk, egy száraz serpenyőbe tesszük, és pár perc alatt kissé elősütjük, majd félretesszük. A hagymát meghámozzuk, félbevágjuk, és vékonyan felszeleteljük.
A tejfölt és a krémtúrót összekeverjük, kis sóval és reszelt szerecsendióval ízesítjük.
A tésztát kettéosztjuk, és egyenként nagyon vékonyra kinyújtjuk lisztezett felületen, de még jobb sütőpapíron, mert így könnyen át tudjuk emelni a tepsibe. Egyenletesen megkenjük a tejfölös keverékkel, megszórjuk a hagymával és a baconnel, végül a reszelt sajttal.
220 fokos sütőbe toljuk, és kb. 15 perc alatt készre sütjük.
Azonnal tálaljuk, mert csak melegen jó, hűlés közben megkeményedik a tészta.
Az alaprecept igazi villámfogás: vízben vagy tej és víz keverékében folyamatos keverés mellett pár perc alatt megfő a finomabbra darált kukoricadara, vagyis a puliszka, amit kis tejföllel, sajttal, esetleg túróval vagy juhtúróval megpakolva azonnal kanalazhatunk is.
A puliszka jellegzetessége, hogy míg melegen puha és krémes, addig kihűlve vagy sütve megszilárdul, így remek alapja lehet egy lepénynek, amit ízlés szerinti feltétekkel gazdagíthatunk. Ideális maradékok felhasználására, bármilyen pizzára valóval megrakhatjuk, legyen az karikázott kolbász, szalámi, sonka, egy kis bacon, de párolt spenót vagy gomba is tökéletesen illik hozzá, sőt, akár a maradék pörkölt vagy bármilyen húsos ragu felhasználható hozzá. A lényeg, hogy jó sok sajt kerüljön a tetejére!
Az alábbi alaprecept minimálváltozat, csak sajt és egy kis koktélparadicsom került a polentapizza tetejére, de a hűtőnk kínálata és ízlésünk szerint felturbózható, így is kiadós és tartalmas, húsmentes és gluténmentes finom fogás, ami egy nagy adag salátával ideális gyors ebéd vagy vacsora.
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tejet és a vizet egy lábasba öntjük, felmelegítjük, sózzuk, hozzáadjuk a vajat, majd amikor felolvadt, folyamatos keverés mellett beleöntjük a kukoricadarát, és állandó keverés mellett sűrűre főzzük 2-3 perc alatt. Frissen őrölt borssal és reszelt szerecsendióval ízesítjük, összekeverjük.
Kivajazott sütőtálba öntjük, elsimítjuk, a tetejét kirakjuk a felezett vagy egész koktélparadicsommal, egyenletesen megszórjuk reszelt sajttal, és 200 fokos sütőben 10 percet sütjük.
Szeletelve vagy cikkekre vágva, sok friss salátával tálaljuk.
A pizza alapból és mindig kelt tésztával készül, de paradicsomszósszal és sajttal, valamint különféle feltétekkel leveles tésztából is készíthetünk hasonló finom falatkákat. Mivel a leveles tészta készen kapható, és egészen jó minőségben, villámmegoldásnak tökéletes, ha ezt használjuk a pizzás csigákhoz.
A paradicsomszószt natúr paradicsompüréből magunk is kikeverhetjük kevés fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal, valamint egy csipet cukorral, hogy a savasságát ellensúlyozzuk. A sajt kötelező eleme a pizzás csigának, de emellett tetszőleges finomságokat rakhatunk bele, attól függően, mi van a hűtőnkben.
Mi most a klasszikus capricciosa – vagyis sonka és gomba – feltétét tekertük a csigákba, de ízlés szerint mehet bele vékonyra szeletelt kolbász, szalámi, vagy a húsfélék helyett tonhal, emellett gazdagítható főtt kukoricával, szeletelt olajbogyóval, kapribogyóval, de akár a paradicsomszósz is felcserélhető piros vagy zöld pestóval. Bátran lehet variálni, elrontani nem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsompürét egy tálkába kanalazzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, az oregánót és a bazsalikomot, borsot őrölünk hozzá és megsózzuk, majd összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsompürével, kirakjuk a sonkaszeletekkel, rászeleteljük a megtisztított gombát, majd megszórjuk a sajt 2/3 részével. Óvatosan és nem túl szorosan feltekerjük, és éles késsel ujjnyi szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk a csigákat, mindegyikre egy csipet sajtot teszünk, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük.
Azonnal, melegen tálaljuk, ha vacsorára készítettük, akkor egy nagy adag salátával ideális, vendégvárónak pedig csak úgy magában is tökéletes.
Valljuk be, elsőre már az is meglepő, hogy liszt nélkül készülhessen pizza, és azért valóban nem arra a jó kis kelt tésztára kell számítanunk, ha ezt a karfiolos változatot megsütjük, de nagyon finom, a zöldség íze teljesen eltűnik a tésztaalapban, ami ráadásul nagyon egyszerűen összeállítható. Korábban már megosztottunk olyan diétás karfiolos pizzarecepteket, amelyeknél mikróban vagy gőz fölött meg kell kissé párolni a karfiolt, majd alaposan kinyomkodni, de megspórolhatjuk a zsonglőrködést a forró karfiollal az alábbi recepttel.
A „tésztába” nyersen kerül a finomra szétcsapatott morzsás karfiol, amihez tojás, darált mandula és reszelt parmezán társul, ezek pedig felisszák a karfiol levét, jóval lerövidítve és megkönnyítve a munkánkat. Feltétnek pedig bármit tehetünk rá, amit csak szeretünk, de csak a már elősütött tésztára pakoljuk rá.
Hozzávalók:
A tésztához:
A feltéthez:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 180 fokra, és egy nagy tepsit fordítva betolunk, előmelegítjük.
A karfiolt kisebb rózsákra szedjük, a szárrészről levágjuk a fás részeket, a zsenge belső részt is feldaraboljuk, és az egészet késes robotgépben egészen morzsalékosra, kuszkusz állagúra aprítjuk. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, villával kicsit felverjük, hozzáadjuk a karfiolt, a parmezánt és a darált mandulát, sózzuk, és jól összedolgozzuk. Nem lesz tésztaállagú, de a tepsin majd tudjuk formázni.
A munkafelületre sütőpapírt terítünk, és ízlés szerint 1 nagy vagy 2 kisebb kör alakban rákanalazzuk a masszát, ujjal vagy egy pohár talpával lenyomkodjuk 5 mm vékonyra. A forró tepsit a sütőből kivesszük, óvatosan ráemeljük a sütőpapírral a pizzalapokat, és a forró sütőbe toljuk, és 20 perc alatt megsütjük.
Közben a darabolt fokhagymát az zúzott fokhagymával és a morzsolt oregánóval összeturmixoljuk, sózzuk, borsozzuk, a sajtot vékonyan felszeleteljük.
A megsült pizzalapokat megkenjük a paradicsomszósszal, kirakjuk az aszalt paradicsommal, az olajbogyóval és a sajttal, majd 5-6 percre visszatoljuk a sütőbe.
A kész pizzát rukkolával meghintve, szeletekre vágva tálaljuk.
Nem kell lemondanunk a pizzáról akkor sem, ha diétázunk vagy alakbarát étrendet követünk. Némi reformra azért szükség van, ilyen például a szénhidrát csökkentése. Ennél a receptnél a tészta karfiolból készül, tulajdonképpen sokkal egyszerűbb is egy kelt tésztánál, és az ízén nem érződik, hogy karfiolból van. Furcsa, mert egyébként elég jellegzetes íze van, de itt eltűnik.
Édes kettes vacsorára készítettem, ezért szív alakúvá formáztam a tésztát, szerintem ez szuper gesztus lehet akár Valentin-napra is, biztosan tetszeni fog a párotoknak ez a szerelmes hangulatú, nagyszerű egészséges vacsora! 😉
Forrás: Domokos Enikő
Hozzávalók:
Feltétként nálam:
Elkészítés: A karfiolt rózsáira szedtem, morzsásra daráltam géppel, majd kevés olívaolajon és vízen megpároltam. Ezután ki kell nyomkodni, én egy tiszta konyharuhán keresztül csavartam ki belőle a felesleges vizet. Egy nagyobb tálba tettem, és hozzáadtam a tojásokat, a reszelt sajtot, a zúzott fokhagymát és fűszereket. Összekevertem ezeket, így már meg is volt a pizza „tésztája”.
Sütőpapírra kiszedtem, és 180 fokra előmelegített sütőben 15-20 percig sütöttem. Mikor már láttam, hogy barnul a teteje, kivettem, és rátettem a feltéteket. Egy kis paradicsomszósszal megkentem, csirkemellsonkát, szeletelt gombát, aszalt paradicsomot, light mozzarellát és egy maréknyi madársalátát pakoltam rá, visszatoltam kicsit még a sütőbe, és pár perc alatt már le is vettem a páromat a lábáról. 😉
Forrás: Domokos Enikő
Csak ülök itt a gép előtt, és vigyorgok, mint egy gyerek a karácsonyfa alatt, aki pont azt kapta, amire titokban vágyott. Ez a pizzás rúd minden várakozásomat felülmúlta, egyszerűen tökéletes lett! Tudom, hogy szerénytelen ilyet írni, de olyan finom, hogy nem bírok magammal: amikor megkóstoltam, ujjongani tudtam volna az örömtől. Na jó, ujjongtam is, kicsit visszafogottan, kivénhedt bakkecskésen, de mivel senki nem volt itthon, hogy szemtanúja legyen ennek, olyan, mintha meg se történt volna.
Bevallom, egész nap pizzás rudakat ettem. Két pizzás rúd tízóraira, kettő uzsonnára, és igen, még az előre elkészített ebédemet is feladtam a kedvéért, nem bírtam ellenállni neki. Gáz, tudom. De mit tegyen az ember, ha hosszú idő után újra eheti az egyik kedvenc péksüteményét bűntudat nélkül? Falja be mind! Élvezze ki, ugye? Oké, abbahagyom a lelkendezést, és rátérek a tényekre, de közben teljes (és jóllakott) szívemből remélem, hogy aki kipróbálja ezt a receptet, az legalább olyan boldog pillanatokat él majd át, mint amilyeneket én pár órája.
Forrás: Zita
A recept természetesen gluténmentes és laktózmentes, tojásmentes, illetve IR-barát is, mint mindig. Élesztő ugyan van benne, de azoknak sem kell lemaradni az élményről, akik érzékenyek rá. Még nem próbáltam ki élesztőmentesen, de szinte biztos vagyok benne, hogy szódabikarbónával is működik a recept, sőt, valószínűleg könnyebb a kivitelezése. Ha nem ehetsz élesztőt, akkor használj helyette egy csapott kiskanál szódabikarbónát és egy evőkanál almaecetet vagy citromlevet. A cukrot hagyd ki, az csak az élesztő miatt van benne az eredeti receptben. A kelesztés is feleslegessé válik, ha összegyúrtad a tésztát, hagyd állni 10 percet, és utána rögtön kezdheted a nyújtást.
A tészta nagyon könnyen kezelhető, szépen nyújtható, és miután megsült, a szélein ropogós, belül pedig puha lesz. A pizzás „krém” kellemesen fűszeres, de ezt már tetszés szerint lehet variálni, akár édes töltelék is mehet bele. A csavart formához sem kell feltétlenül ragaszkodni, én csináltam néhány csigát, azok is szépek lettek.
A teljes recept töltelékkel együtt 375 gramm IR-ben számolós szénhidrátot tartalmaz, aminek kevesebb, mint egyharmada gyors felszívódású, úgyhogy tízóraira és uzsonnára is tökéletes választás lehet néhány darab pizzás rúd. Nekem végül 35 darab rúd lett a tésztából (illetve néhány egycentis „ficak”, amiket nem számoltam bele), ezzel számolva egy darab pizzás rúd 10,7 gramm szénhidrát.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A vizet és az útifűmaghéjat összekeverjük, állni hagyjuk 2-3 percig. Addig kimérhetjük a liszteket és elkészíthetjük a lenmagtojást.
A maghéjas vízhez hozzáadjuk az olajat, a sót, a cukrot, az élesztőt, az aszkorbinsavat és a lenmagtojást, összekeverjük, majd a liszteket is a masszához keverjük, és kézzel addig gyúrjuk, amíg a tészta egynemű nem lesz és elválik a tál falától. Konyharuhával letakarva 45 percig kelesztjük.
A töltelék hozzávalóit jól elkeverjük, igény szerint adhatunk hozzá egy pici vizet, de anélkül is jó.
A sütőt előmelegítjük 180 fokra.
Ha letelt a kelesztési idő, két részre osztjuk a tésztát, és az első felét lisztes felületen 3-5 mm vékonyra, téglalap alakúra nyújtjuk (minél szabályosabb, annál jobb). A töltelék felét egyenletesen eloszlatjuk a tésztán, majd a rövidebbik felénél fogva félbehajtjuk a tésztát, és kilapogatjuk belőle a levegőbuborékokat. Vigyázzunk, nehogy a krém is kijöjjön velük együtt.
Késsel vagy pizzaszeletelővel hosszában félbevágjuk a tésztát, majd a vágásra merőlegesen felcsíkozzuk. Minél szélesebb a csík, annál puhább lesz a végeredmény, ha ropogós rudakat szeretnél, igyekezz vékony csíkokat vágni. Egyet vagy kettőt csavarunk a csíkokon, és egy sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük őket. Igény szerint kis olajjal megkenhetjük, és megszórhatjuk szezámmaggal vagy lenmaggal.
Forrás: Zita
Megismételjük a műveletet a tészta másik felével is.
Betesszük a tepsiket az előmelegített sütőbe, és 20-20 perc alatt aranybarnára sütjük a rudakat. Alul-felül sütéssel sütöttem majdnem végig, az utolsó 5-10 percre azonban hőlégkeverésre váltottam, hogy ropogósabb legyen a rudak széle.
Jó étvágyat hozzá!
