Hatalmas zöld vagy sárga labda a pomelo, súlya általában 1 és 2 kg között mozog. Sajnos a héja ugyancsak vastag, de így is egy nagy tányérnyi tiszta gyümölcshúsra számíthatunk. A kínai grépfrútnak és oroblancónak – vagyis fehér aranynak) is nevezett pomelo Ázsiában őshonos, Malajzia és Dél-Kína a feltételezhető őshazája, de ma már számos vidéken termesztik ezt a nagyon értékes, vitaminokban és tápanyagokban gazdag gyümölcsöt.
Megbecsültségét jól jelzi, hogy a kínai telihold ünnepén hagyományosan pomelót fogyasztanak az emberek, az áldás és a szerencse reményében, illetve szerencsesipkát is készítenek a héjából. Írásos emlékek nyomán tudható, hogy már időszámításunk előtt nem sokkal is termesztették, vagyis tényleg nem keresztezésnek köszönhetjük a hatalmas citrust.
Mivel nagyon messziről érkezik, ezért fóliába és emellett hálóba csomagolva található nálunk, mégpedig azért, hogy kevésbé sérüljön, illetve ne száradjon ki a gyümölcshús. Sajnos előfordul, hogy vannak szárazabb húsú példányok, így a súlyosabb, nehéznek tűnő példányt válasszuk, ez sokkal lédúsabb belsőt sejtet. Törekedjünk arra, hogy minél keményebb, feszesebb legyen a külseje, ezt a hálón át is ellenőrizni tudjuk. A színe nem befolyásolja az érettségét, édességét, választhatunk zöldebb és sárgásabb héjú pomelót egyaránt.
A pomelo sokáig eláll, szobahőmérsékleten 1 hét, hűvösebb helyen akár 3-4 hétig is eltartható, de túl soká nem érdemes tárolni, mert folyamatosan csökken a hús levesessége.
Ez a legnagyobb kihívás a pomelót illetően, ugyanis sajnos elég pepecselős a gyümölcshús kinyerése. A héj és a hártya sajnos kibírhatatlanul keserű, ezektől mindenképpen meg kell szabadítani az édes belsőt. Vannak, akik egészben negyedelik, és utána fejtik ki a hártyák közül a húst, de ez nem túl szerencsés, mivel így a keserű héj anyagai a gyümölcsbe kerülnek, ráadásul folyamatosan fogdossuk a héjat és keserítjük meg vele az amúgy édes húst, így kevéssé élvezhetővé téve.
Sokkal szerencsésebb, ha levágjuk először a tetejét és az alját, majd cikkekben bevágjuk, lefejtjük a vastag héjat, majd a puhább, fehér, köztes héjat, egészen a hártyáig. Ezután kézzel megfelezzük, majd a cikkeket elválasztó hártyák közül kifejtjük a gyümölcshúst.
Csak úgy magában is mennyei finom, általában édes, csak egy picit fanyar, de se nem savanyú, se nem keserű, savasságot sem okoz. Tehetjük turmixba vagy gyümölcssalátába, de akár zöldsalátába is, nagyon kellemes akár hirtelen sült vagy grillezett húsok, halak mellé.
Kiemelkedően magas a C-vitamin-tartalma, emellett sok kálium és kalcium is van benne, valamint B1- és B2-vitamin, vagyis erősíti az immunrendszert, szabályozza a vérnyomást, fogyókúrázóknak is ideális, mivel a magas rosttartalom mellett viszonylag kevés kalóriát (25–35 kcal / 100 g édességtől függően) és a diétázók számára nem elhanyagolható zsírégető enzimeket is tartalmaz.
