A laskagomba kissé mellőzött és lenézett, pedig remek alapanyag, rostokban és fehérjében gazdag, kalóriában viszont szegény (33 kcal / 100 g), így diétába is tökéletesen beilleszthető, emellett B-, D-, C- és K-vitamint, vasat, jódot, nátriumot, szelént és cinket tartalmaz jelentősebb mennyiségben. Emellett jó tulajdonsága, hogy tisztítani sem kell, csak felszeletelni, villámgyorsan megfő, ráadásul egész évben jó áron beszerezhető.
A laskagomba semlegesebb, kicsit diós íze miatt nagyon fűszerezhető, bármilyen ízvilágra hangolható, és bár a gombapaprikás leggyakrabban csiperkéből készül, a laskás változat is tökéletes, ráadásul még gyorsabban elkészül. Természetesen tejfölösen a legfinomabb, most csak teáskanálnyi rizsliszt került bele, hogy kissé besűrűsödjön és krémesebb legyen a szaftja, köretként pedig szintén villámgyors petrezselymes kuszkusz készült hozzá.
Tavaszi gombapaprikás
Hozzávalók 2 személynek:
Elkészítés: Az újhagymát és a fokhagymát megtisztítjuk, vékonyan felszeleteljük. A laskagombát csíkokra vágjuk, csak a nagyon szivacsos részét dobjuk ki vagy tesszük félre alapléhez. A paradicsomot apróra kockázzuk.
Egy serpenyőben 1 evőkanál olívaolajat felforrósítunk, rádobjuk az újhagyma fehér részét, a fokhagymát és a gombát, pár percig időnként megkeverve pároljuk, közben vízforralóban vizet forralunk. A kuszkuszt egy tálba öntjük, hozzáadunk egy jó csipet sót, a petrezselymet és 1 evőkanál olívaolajat, szárazon átkeverjük, majd felöntjük 3 dl forró vízzel, és lefedve félretesszük, hogy megszívhassa magát és felpuhuljon.
A gombához adjuk a felkockázott paradicsomot, meghintjük a pirospaprikával, sózzuk, borsozzuk, átkeverjük, majd felöntjük 1 dl forró vízzel, és fedő alatt 5-6 percet pároljuk. Közben a tejfölt 2/3 részét egy tálkában kikeverjük a rizsliszttel és 3-4 evőkanál hideg vízzel, a gombához öntjük az újhagyma zöldjének felével, átkeverjük, és még 2 percet forraljuk.
A kuszkuszt átkeverjük, tálba szedjük, a tetejére halmozzuk a gombapaprikást, majd a maradék tejföllel és újhagymazölddel a tetején tálaljuk.
Álljon itt néhány ötlet, mi rotyoghat a bográcsban, és egyáltalán, hogy kezdjünk hozzá a tűzcsináláshoz.
Előkészületek
– Rakjuk meg a tüzet. Legalulra kerüljön száraz papír, arra 3-4 maroknyi száraz gallyacska vagy száraz fű. Ezt a kis kupacot szépen pakoljuk körbe vastagabb, álló faágakkal, hogy végül úgy nézzen ki, mint egy indián kunyhó. Fontos, hogy szellős legyen, mert a tűznek levegőznie kell. Ha így járunk el, teljesen szükségtelen az amúgy is veszélyes gyújtóanyagokkal locsolgatni a rakást, szépen meg fog gyulladni anélkül is. Most gyújtsunk meg egy vékonyabb ágat, és tartsuk a lángot a papírhoz. Ha a papír fellángol, meggyújtja az ágacskákat, azok pedig a fahasábokat.
– Hagyjuk egy kicsit leégni a tüzet, és közben a bográcsot mossuk tisztára. Általában poros, hiszen nem a konyhában szoktuk tartani. Állítsuk fel a tűz fölé a bográcstartó állványt, és akasszuk rá az edényt. A lángok és a bogrács között legyen legalább 20-30 centi távolság, különben minden leég benne. Ha viszont el találna szunnyadni a láng, tegyünk még fát a tűzre, vagy legyezzük meg egy lapáttal vagy nagy kartonlappal, hogy levegőhöz jusson.
– Ezután beletehetjük az edénybe a zsiradékot, ami lehet szalonna, zsír vagy olaj. És kezdődhet a főzés, attól függően, hogy mi lesz a menü.
Marhapörkölt vagy gulyásleves
A pörköltünk készülhet bármilyen húsból, disznóból vagy vadból, de az igazi klasszikus alapanyaga a marhahús. Ha a végén zöldségeket dobálunk bele, és felengedjük vízzel, gulyásleves lesz belőle.
Hozzávalók 4-5 személyre:
Ha inkább gulyáslevest készítenénk, szükséges még:
Elkészítés: Olvasszuk meg a zsírt. Ha olajjal főzünk, várjuk meg, míg felforrósodik. Tegyük bele az apróra vágott vöröshagymát, sózzuk meg, majd dobáljuk hozzá a felkarikázott t. v. paprikát, és kevergetve süssük, míg meg nem fonnyad. Mielőtt lekapna, tegyük hozzá a nagyobb karikákra vágott paradicsomot is. Ezután jöhet a felkockázott hús. Keverjük át alaposan a zöldségekkel, majd vegyük a tüzet kis lángra. (Ezt úgy kell, hogy vagy széthúzzuk kissé a farakást, vagy magasabbra emeljük a bográcsot az állványon.) Folyamatos ellenőrzés mellett engedjük, hogy a hús lassan rotyogva főjön. A bográcsolás nem gyorsétkezde, a marhahúsnak legalább két óra kell, míg puhára fő. Ne öntsünk rá vizet, míg a hús ki nem engedi a saját levét. Ha úgy látjuk, túl kevés a leve, öntögessünk rá némi vizet – vagy még jobb a vörösbor. Ha már majdnem puha, jöhetnek rá a fűszerek, a só, a bors, a pirospaprika. Előbb ne paprikázzuk, mert megkeseredhet. Tegyünk bele annyi vizet, ami ellepi, és dobjuk hozzá a meghámozott, apróra vágott krumplit.
Ha levest készítünk, akkor a krumplival egy időben beletehetjük a többi felaprított zöldséget is, illetve két szál zellerzöldet és az őrölt köményt. Másfél literrel több vizet öntsünk rá, mint ha pörköltet készítenénk. Engedjük főni. Amikor elkészült, vagyis a hús is, a burgonya is, és a zöldségek is puhák, tegyünk bele még egy kis őrölt pirospaprikát, ettől lesz gyönyörű színe (esetleg a csilit is, aki szereti), és rottyantsunk rajta még egyet. Diéta ide vagy oda, nagy szelet puha fehér kenyérrel az igazi.
Még több húsos és vega bográcsos recept a cookta.hu-n nemsokára!
A következő módszer, amikor növeljük az étel mennyiségét: főzelékeknél, tejfölös leveseknél, tejes vagy tejszínes ételeknél csak löttyintsünk a lábasba egy újabb adaggal a „tejtermékekből”. Ez egyrészt elveszi az étel sósságát, másrészt krémesebbé is teszi majd a fogást.
Ha pedig zöldségpürékről vagy levesekről lenne szó, növeljük az alapanyag mennyiségét, így természetesen megint csak veszíteni fog a sósságából.
Ha pörköltről lenne szó, levének egy részét merjük ki, majd a kivett mennyiséget pótoljuk vízzel, és fűszerezzük újra – persze nem sóval!
Ha nem annyira súlyos a helyzet, egy kevés szódabikarbóna, cukor vagy ecet is segíthet a helyzeten.
(Fotó: flickr – Baron Valium)
Ha pedig nincs maradék főtt tojás, akkor ameddig a kolbászos alap elkészül, a tojásokat is keményre főzhetjük. Így sem tart fél óránál tovább, és már tálalhatjuk is. Ízlés szerint kínálhatjuk egy tányér főzelékkel, főtt krumplival vagy éppen tésztával. Én most pl. durum orsótésztát főztem ki, és azzal tálaltam.
Kolbászos tojáspörkölt tésztával
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásokat főzzük keményre, majd hideg vízben hűtsük le. Ezután pucoljuk meg, majd negyedeljük fel.
A debrecenit vágjuk fel vékonyabb karikákra. A vöröshagymát vágjuk fel apróra.
Egy edényben hevítsük fel az olajat, majd adjuk hozzá az apróra vágott vöröshagymát, és kezdjük el üvegesre párolni. Amikor már kezd üveges lenni, adjuk hozzá a felkarikázott debrecenit, és néha megkeverve pirítsuk pár percig. Ezután adjuk hozzá a sűrített paradicsomot, a paprikakrémet, ízlés szerint fűszereket és pirospaprikát, majd keverjük alaposan össze. Végül öntsük fel a vízzel, és főzzük pár percig, hogy a kolbász megfőjön, a szaft pedig kissé besűrűsödjön.
A megfőtt kolbászos alapba ezután helyezzük bele a felszeletelt főtt tojást, majd óvatosan rázogassuk össze, vigyázva, nehogy a tojás teljesen szétessen. Ezután főzzük 2-3 percig, de közben többször rázogassuk meg az edényt.
Közben készítsünk hozzá ízlés szerint köretet – én durum orsótésztát főztem hozzá.
Tálaláskor a kolbászos tojáspörköltet kínálhatjuk kifőtt tésztával, krumplival, de adhatjuk főzelékekhez feltétként is.
Pörkölt sokféle húsból készülhet, de az igazi ínyencek a marhapörköltre esküsznek, méghozzá jóféle vörösborral gazdagítva. A szaft kellő sűrűségét és aromáit a sok vöröshagyma adja, valamint a vele együtt párolt apró kockára vágott zöldpaprika és paradicsom, amelyek szét is főnek, mire a hús tökéletesen omlósra puhul.
Mivel az étel lelke a pirospaprika, nagyon fontos, hogy jó minőségű fűszerpaprikát használjunk. Érdemes kicsit többet fizetni érte vagy bevált helyen vásárolni, akár piacon, őstermelőnél – sok turpisság kiderült ugyanis a paprika hamisításával kapcsolatban. Mivel ez a fűszer adja az étel karakterét, nem érdemes éppen ezen spórolni. Fontos tudni azt is, hogy a pirospaprikát jó sötét helyen tartani, hogy a színét megőrizze, ne fakuljon ki, és vannak, akik a hűtőben tárolják, mert így jobban megőrzi aromáját.
Köretként leggyakrabban pirított tarhonyát vagy főtt burgonyát, köménnyel főzött krumplit kínálunk hozzá, de galuskával, akár rizzsel is szokták kínálni. A maradék pörkölt tökéletes feltét főzelékekhez.
Ha tehetjük, szép időben, társasággal bográcsban is érdemes elkészíteni, természetesen többszörös adagból… Jó étvágyat!
Marhapörkölt pirított tarhonyával
Hozzávalók:
Elkészítés: A marhalábszárat kis kockákra vágjuk.
A hagymát megpucoljuk, apró kockákra vágjuk. Pörköltalapot készítünk: egy lábasban kis olajon megpároljuk a hagymát. Amikor üveges, hozzáadjuk a felaprított paprikát és paradicsomot, együtt pirítjuk néhány percet. Rászórjuk a pirospaprikát, elkeverjük.
A pörköltalapra rádobjuk a húst, és addig pirítjuk, míg a hús ki nem engedi a levét.
Ekkor felöntjük vörösborral, és kb. 20 percig főzzük.
Ezután felöntjük 1 liter vízzel, lefedjük, és 1 órát így főzzük kis lángon. Ezután hozzáadjuk a paradicsomsűrítményt és kis vizet, majd ezzel is legalább 20 percig főzzük még. Mielőtt lezárjuk, kóstoljuk meg, hogy megpuhult-e a hús. Ha biztosra akarunk menni, akkor kuktaedényben készítsük.
Közben egy edényben a maradék olajon megpirítjuk a tarhonyát.
Amikor már aranybarna minden szem tarhonya, felöntjük kétszeres mennyiségű vízzel, sózzuk, és közepes lángon készre főzzük 15 perc alatt.
A puhára és szaftosra főtt marhapörköltet a tarhonyával tálaljuk.
Ehhez az ételhez Mikes Márk bormester ezt a bort ajánlja:
Próza 2013
A pörköltekhez fűszerezettségétől függően különböző vörösborokat szoktam ajánlani. Ebben a változatban a klasszikus marhapörkölt mellé egy könnyedebb, de határozott karakterű vörösbort képzeltem el. A Próza egy reduktív vörösbor tele pirosbogyós gyümölcsökkel és simogató, lágy savakkal.
A magyar gasztronómia emblematikus fogásai a pörkölt, a gulyás és mindenféle paprikás. Közös bennük a hagyma és a fűszerpaprika, ez az alap, amit pörköltalapnak is nevezünk. A gulyás minden esetben lédúsabb, levesesebb fogás, a pörkölt sűrű és szaftos, elsősorban vörös húsokból készül, míg paprikásnak nevezzük azokat az ételeinket, amelyeket tejfölös habarással lazítunk, szelídítünk, krémesítünk.
A gombapaprikás, a csirkepaprikás vagy paprikás csirke és a harcsapaprikás is mind tejföllel gazdagított paprikás ragu, amit leggyakrabban nokedlivel tálalunk, de jó köret lehet hozzá a párolt rizs vagy a főtt tészta, tarhonya is.
Paprikás csirke
Hozzávalók 4 személynek:
Elkészítés: A hagymát megpucoljuk, apró kockákra vágjuk. Pörköltalapot készítünk: egy lábasban kis olajon megpároljuk a hagymát. Amikor üveges, hozzáadjuk a felaprított paprikát és paradicsomot, együtt pirítjuk néhány percet. Rászórjuk a pirospaprikát, elkeverjük, belenyomjuk a fokhagymát is.
Belehelyezzük a konyhakész csirkecombokat és mellet, megsózzuk, felöntjük vízzel, és fedő alatt kis lángon 40-45 perc alatt puhára pároljuk. Ha elfő a leve, főzés közben pótoljuk.
Ha a húsok megpuhultak, kivesszük a lábasból egy tányérra.
A szaftot behabarjuk a liszttel elkevert tejföllel úgy, hogy először a szaftból a lisztes tejfölhöz merünk egy keveset, elkeverjük, majd visszaöntjük a szaftba, kevergetve átforraljuk, amíg kissé besűrűsödik.
A végén visszahelyezzük a combokat a szószba, összeforraljuk.
Nokedlivel tálaljuk.
Ehhez az ételhez Mikes Márk bormester ezt a bort ajánlja:
Kékfrankos Rozé
Ha lehetne választani egy ételt, amit minden nap örömmel fogyasztanék, az bizony a csirkepaprikás galuskával lenne. A csirkés ételek alapvetően fehérbort kívánnak, de a paprika és a paradicsom miatt – és nem mellékesen, mert eléggé gazdag és komplex az íze – akár egy laza könnyed vörösbor is minden probléma nélkül elkíséri. Választásom most egy friss, gyümölcsös, könnyed rozéra esett, mely karakterében a vörösborok fűszerességét a fehérborok könnyedségével ötvözi. Mindenféle paprikás mellé egy jó jolly joker.
