Könnyű, elegáns és bársonyosan krémes, ráadásul egy kis csavarral nagyon látványossá is tehetjük a panna cottát, ha több rétegben készítjük, ha pedig az első réteget egy kicsit megdöntve dermesztjük, akkor igazán lenyűgöző desszertet kapunk. Nagyon egyszerű finomság, egyetlen hátránya, hogy két fázisban lehet csak készíteni, és a kettő között pár órát pihentetni kell, viszont alig van vele munka, és tényleg minden elismerést bezsebelhetünk vele.
A panna cotta bármilyen zselésített gyümölcspürével készíthető, aminek szép élénk, a hófehér tejszíntől eltérő színe van. Itt illatos, érett mangó lett a kiválasztott, ami mostanában egyre több helyen és egész jó árban kapható, ráadásul a gyümölcs karakteres, fűszeres íze nagyon jól passzol a lágy vaníliás tejszínkrémhez.
Hozzávalók:
A mangós réteghez:
A vaníliás réteghez:
Elkészítés: A porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadunk 1 dl vizet, elkeverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a mangót meghámozzuk, a húsát levágjuk a magról, amennyire csak tudjuk, turmixgépbe tesszük 1 dl vízzel, a cukorral és a citromlével, és simára turmixoljuk. Egy kis lábosba öntjük, felmelegítjük, majd a zselatint is hozzáöntjük, alaposan elkeverjük, amíg teljesen feloldódik.
A poharakat egy muffintepsibe vagy tojásos dobozba állítjuk ferdén, majd elosztjuk bennük a zselatinos gyümölcspépet, hagyjuk kicsit hűlni, majd 2-3 órára a hűtőbe tesszük, amíg teljesen megdermed.
A vaníliás réteghez a porzselatint egy tálkába öntjük, hozzáadjuk a tejet, simára keverjük, és hagyjuk kicsit duzzadni. Közben a vaníliarudat hosszában félbevágjuk, a magjait kikaparjuk, a tejszínhez adjuk hüvellyel együtt, és kis lángon felforrósítjuk, majd a cukrot is hozzáadjuk, kidobjuk belőle a vaníliarudat, majd hozzáadjuk a felpuhult zselatint, és addig keverjük, míg teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hagyjuk langyosra hűlni, időnként megkeverve, majd a talpukra állított poharakba, a megdermedt mangórétegre öntjük, és a hűtőbe téve néhány óra alatt hagyjuk teljesen megdermedni.
Kockára vágott friss mangóval vagy más gyümölccsel, mentalevélkével díszítve kínáljuk.
A perzsa gyökerekkel bíró krémes desszertet Indiában, Pakisztánban és Afganisztánban is kedvelik, phirnee, firnee, ferni vagy firni néven ismerik. Az alap közös: tej, cukor és kukoricakeményítő, de a variációk száma végtelen, mint minden egyszerű és közkedvelt fogásnál. A puding tovább krémesíthető egy kis tejszínnel, de készülhet kókusztejjel is, ízesíthető kardamommal, fahéjjal, vaníliával, közkedvelt rózsavízzel vagy narancsvirágvízzel is.
A firnihez mindig jár egy kis ropogós mag, ami leggyakrabban pisztácia vagy dió, de lehet mandula vagy mogyoró is, illetve a gyümölcs is nagyon jól illik hozzá, legyen az kivi, banán, gránátalma, de akár szeder, eper, más bogyós gyümölcs is – ezekkel a tálalás előtt díszítik a krémes finomságot.
Hozzávalók:
Elkészítés: A kukoricakeményítőt egy tálkába kanalazzuk, hozzáadunk kb. 2 dl tejet, és simára keverjük.
A tejet egy lábasba öntjük, hozzáadjuk a cukrot, kevergetve felforraljuk, majd hozzáöntjük a keményítős tejet is, és sűrűsödésig főzzük. Ekkor hozzáadjuk a kardamomot és a rózsavizet, és kevergetve még 1-2 percig főzzük.
Tálkákba, poharakba vagy egy nagyobb tálba öntjük, megszórjuk a pisztáciával és egy csipet őrölt kardamommal, hagyjuk kihűlni, majd hűtőben még kb. 2 órát pihentetjük tálalás előtt.
Ízlés szerint karikázott banánnal, gránátalmamagokkal vagy más gyümölccsel is díszíthetjük.
Csak tojás, tej, egy kis édesítő és némi fűszer kell hozzá, valamint egy sütő és kis víz, merthogy vízbe állítva, gőzben sül kellemesen rezgősre és pudingosra ez a finom krém. Az édesítő lehet cukor vagy sztívia, de akár más alternatívát is választhatunk, ha egészségesebb, diétás desszertre vágyunk, fűszerként pedig az alap vanília helyett vagy mellett akár kakaóport, fahéjt, mézeskalácsos fűszerkeveréket is használhatunk, de reszelt citrom- vagy narancshéjjal is isteni.
Pár perc alatt összeállítható, de némi türelemre mégis szükség van, mert akkor tökéletes, ha a sütés után még hűtjük is, így nyeri el tökéletes selymes-krémes állagát, ami olyan ellenállhatatlanná teszi ezt a pofonegyszerű és diétás finomságot.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet egy lábasba öntjük, tűzre tesszük. A vaníliarudat hosszában félbevágjuk, egy késsel a magjait kikaparjuk, majd a vaníliavetőt és a hüvelyt is a tejbe tesszük, forrásig hevítjük. A tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk az édesítőt, és egy kézi habverővel simára keverjük. A tejből kidobjuk a vaníliarudat, és folyamatos keverés mellett apránként a tojáshoz adjuk, híg, sima krémet kapunk.
A keveréket egy nagyobb vagy sok kicsi formába öntjük, tepsibe tesszük, felöntjük vízzel a tepsit, és 160 fokos sütőbe toljuk. Légkeverés mellett 20-25 percig sütjük a kisebb formákat, ha egy nagyban készítjük, akkor 35-40 percet.
Óvatosan kivesszük a sütőből, vigyázat a gőzzel, és hagyjuk kihűlni, majd hűtőbe tesszük pár órára, hogy kellően a tökéletes állagot kapjuk.
Magában vagy fahéjjal meghintve, esetleg friss vagy pépesített gyümölccsel, dzsemmel tálaljuk.
Nagyon könnyed sütemény, szinte „eteti” magát. 🙂 Az alapja egy könnyű csupa mák piskóta, nincs is benne liszt, önmagában is nagyon finom, akár egy kis lekvárral megtöltve, de egy pudingos-vajas vaníliakrémmel a legfinomabb szerintem.
Minden alkalommal hamar elfogy, nálunk legalábbis annyira szereti mindenki. Ráadásul szülinapi tortának is el lehet készíteni, szerintem kellőképpen ünnepi, és nem is igényel nagy díszítést, csak egy-két gyümölcs kell rá, és kész is a tökéletes szülinapi torta. 🙂
Forrás: Mya
Hozzávalók:
A tésztához:
A krémhez:
Elkészítés: A tésztához a tojássárgákat a cukorral és a vajjal kikeverjük, hozzáadjuk a mákot. Egy másik tálban felverjük a tojásfehérjéket, és óvatosan a mákos masszával összeforgatjuk.
Kikent és lisztezett vagy sütőpapírral bélelt tepsibe vagy tortaformába simítjuk, és 170-180 fokon megsütjük.
A krémhez a pudingport a cukorral és a tejjel csomómentesre kikeverjük, és gyenge tűzön, folyamatos kevergetés mellett, megfőzzük. Mikor már egy kicsit hűlt, hozzákeverjük a vajat.
Ha teljesen kihűlt a krém és a tészta is, akkor rákenjük a mákos piskótára, és lehet díszíteni. 🙂
Szerintem egyszerű elkészíteni ezt a sütit, és tényleg nagyon finom is. 🙂
Forrás: Mya
Lágy és krémes, mint egy puding, és olyan finom, hogy nemcsak reggelire, de akár desszertként is megállja a helyét ez az egészséges és pofonegyszerű kanalazgatni való. Alakbarát, hiszen könnyű görög joghurttal készül, cukrot nem, hanem csak egy kis mézet és édes banán van benne, és a tökéletes állagát annak köszönheti, hogy hosszan pihen és puhul a hűtőben, legalább egy éjszakát, aránylag sok vízzel és a joghurttal összekeverve. Ezután kerül csak bele a banán, közvetlenül fogyasztás előtt, így nem barnul meg, és hogy igazán selymes legyen, még össze is van mixelve.
Ízlés szerint rétegezhetjük pohárba dzsemmel, ropogós magokkal vagy granolával, de kínálhatjuk tálkába téve is, friss vagy fagyasztott gyümölcsökkel megszórva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpelyhet egy tálba öntjük a görög joghurttal és a vízzel, hozzáadjuk a mézet, összekeverjük, és lefedve 12 órára hűtőbe tesszük.
Tálalás előtt a banánt összetördeljük, késes robotgépbe vagy turmixba tesszük, hozzáadjuk a pihentetett joghurtos zabpelyhet és az őrölt fahéjat, és krémesre turmixoljuk.
Tálkákba vagy poharakba osztjuk, és gyümlöccsel díszítve tálaljuk.
Nagy szerencsénk van, hogy a rétestésztához készen is hozzájuthatunk, méghozzá bármelyik boltban, és nem kell magunknak gyúrni és nyújtani, mint nagyanyáinknak nem is olyan régen. Ahhoz viszont, hogy a rétestészta kellően ropogós legyen, de ne száraz, érdemes megkenegetni. Vannak, akik ehhez olajat, mások olvasztott vajat használnak, de ha igazán jót akarunk, akkor az olvasztott vaj és tejföl keverékét érdemes kipróbálni, édes töltelék esetén egy kevés porcukorral, ettől jobban is tartanak a vékonyka tésztarétegek, kissé összetapadva.
A túrós töltelékbe mindig kell egy kis nedvességet felszívó anyag, hogy a cukortól levet engedő túró ne áztassa el a tésztát, és a tölteléknek is meglegyen a tartása. Ehhez leggyakrabban búzadarát használunk, akár például a túrógombócnál, de tölteléknél tökéletes egy csomag pudingpor is, amelynek keményítőtartalma megköti a túró nedvességét. Hogy még finomabb legyen, néhány aszalt gyümölcsöt is a töltelékbe kevertünk – ha mazsolával működik, más aszalvánnyal miért ne próbálhatnánk ki?
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A töltelékhez az aszalt gyümölcsöket durvára vágjuk. A túrót villával áttörjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliás cukrot a tojások sárgáját, belereszeljük a citrom héját, alaposan összekeverjük, majd beleforgatjuk a tejszínes pudingport és a felaprított aszalt gyümölcsöket.
A tojásfehérjéket egy csipet sóval kemény habbá verjük, először 2-3 evőkanálnyival a túrókrémet fellazítjuk, majd 2-3 részletben hozzáadjuk mindet, és óvatosan összeforgatjuk.
A réteslaphoz a vajat megolvasztjuk, összekeverjük a tejföllel és a porcukorral. Egy réteslapot sütőpapírra fektetünk, egy ecset segítségével megkenjük a vajas-cukros tejföllel, majd újabb réteslapot fektetünk rá, ugyanígy megkenjük, 4 réteslapig folytatjuk. Hosszanti irányban az egyik felére halmozzuk a túrókrém felét, és óvatosan feltekerjük, a végeit benyomkodjuk, és a sütőpapír segítségével egy nagy tepsibe átemeljük. Ugyanígy járunk el a maradék réteslapokkal és a töltelékkel, vagyis 2 rudat készítünk.
A rétesek tetejét is lekenjük a maradék cukros-vajas tejföllel, majd 170 fokos sütőbe toljuk, és kb. 30-35 perc alatt szép pirosra sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk hűlni, langyosra vagy teljesen kihűlve tálaljuk szeletelve, porcukorral meghintve.
Réteges, nagyon csokis, csábítóan krémes, abban az értelemben persze nem lasagne, hogy nem gyúrt tésztával készül, de én sem tudnék jobb nevet adni neki. Oreo-rajongóknak kötelező, de gyerekzsúron is hatalmas sikert arat.
Az eredeti recept szerint 30 db Oreo keksz kell az alaphoz, de nem nagy baj, ha készítés közben eltűnik egy, esetleg kettő… 🙂 Szóval a kekszeket össze kell törni, ajánlok egy nagy műanyag zacskót, húsklopfolót és némi dühöt. Adjunk nekik, de nem kell túl homogénre, csak a zacskó bánná. Ugyanezt egy késes robotgéppel is elvégeztethetjük, a kekszeket egészben beletéve.
Kb. 10 dkg vajat felolvasztunk, összedolgozzuk a kekszmorzsával, egy kb. 20×30 cm-es tál aljába nyomkodjuk. Ha nagyon morzsálódna, még adjunk hozzá kis vajat.
A következő a tejszínes réteg (bár az eredeti recept cukor és tejmentes kész habot ír, én mégsem buzdítalak erre titeket, nem hiszem, hogy az adalékanyagok pótolják az eredeti ízt). Verjünk fel 3 dl tejszínt, majd keverjünk hozzá 25 dkg krémsajtot, ízlés szerint cukrot. Esetleg egy zacskó habfixáló mehet hozzá, akkor biztos, hogy nem folyik szét. A 2/3-át kenjük a kekszre.
Készítsünk el egy tasaknyi csokipudingot a leírás szerint, de ne főzni valót, hanem amit csak simán tejjel kell összekeverni. Ez mehet a tejszínes rétegre, majd tegyük hűtőbe egy órára, míg a puding kissé megköt.
Ekkor a maradék tejszínt osszuk el rajta, végül koronázzuk meg a művet némi reszelt csokoládéval vagy csokicseppel. Egy pár órára tegyük hűtőbe, míg összeáll. Jó étvágyat!
Rezgős, könnyű, krémes, körbeöleli a kényeztető karamell ezt a finom desszertet, amit pár perc alatt összeállíthatunk. A sült tejpuding ráadásul gluténmentes, csak tojás, tej és sűrített tej kell hozzá, és rengeteg módon ízesíthető.
Itt most reszelt citromhéj és vanília került bele, illetve egy kis karamell, de reszelt narancshéjjal, fahéjjal, mézeskalács-fűszerkeverékkel, kakaóporral is készíthető, nagyon egyszerű és mennyei!
Hozzávalók:
Elkészítés: A cukrot egy serpenyőben megolvasztjuk, és kevergetés nélkül világosbarnára karamellizáljuk, majd egy kuglófformába öntjük, és körbeforgatva és megdöntve a falára is csorgatunk belőle.
A pudinghoz a sűrített tejet egy keverőtálba öntjük, a dobozában kimérjük a tejet és hozzáöntjük, 6 tojást felütve hozzáadjuk, egy kis reszelt citromhéjjal és vaníliával ízesítjük, és elektromos robotgéppel 2-3 perc alatt simára, habosra keverjük.
A formába öntjük a karamellre.
Egy tepsire tesszük, köré kétujjnyi vizet öntünk, lefedjük, és 180 fokos sütőben kb, 50 percet sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.
Tálalás előtt a formát forró vízbe állítjuk fél percre, majd egy tányért teszünk a tetejére, és egy hirtelen mozdulattal megfordítjuk. Várunk egy kicsit, hogy a felolvadt karamell lecsurogjon, majd leemeljük a formát, és tálalhatjuk is.
Semmi baj a tejberizzsel, jó kis kiadós klasszikus, de csak frissen finom, viszont rizspudingnak továbbgondolva magasabb szintre emelhetjük. Vannak, akik pudingporral tesszik krémesebbé, pudingosabbá, de ennél egyszerűbb és természetesebb, ha tejszínnel kikevert tojássárgával selymesítjük a főzés legvégén. Apróság, de nagyon nagy a különbség, és sokkal finomabbá tehetjük így ezt az egyszerű desszertet.
Ha igazán finom rizspudingot szeretnénk készíteni, akkor mindenképpen érdemes rizottónak való rizsfajtát választani, szerencsére ez ma már mindenhol kapható, és először sima vízzel felforralni, majd leszűrni, és tejjel főzni meg, majd a tejszínes tojással behabarni, így garantáltan krémes és lágy lesz, még kihűtés után is.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst lábasba tesszük, felöntjük kétszeres mennyiségű hideg vízzel, tűzre tesszük, felforraljuk, és forrástól számítva 2 percet főzzük. Leszűrjük, és visszatesszük a lábasba, felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a cukrot, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a rudat is, és tűzre visszatéve, alacsony lángon, időnként megkeverve kb. 25 percet főzzük.
Közben a tojássárgákat a tejszínnel simára keverjük, majd a tűzről levett, de még forró tejberizshez adjuk, gyorsan elkeverjük, így a tojássárga megfő, de nem ugrik össze, és mesésen krémessé és gazdaggá teszi a rizst.
Tálkákba vagy kelyhekbe szedjük, és akár önmagában, akár valamilyen feltéttel, gyümölccsel, pirított mandulával, rumba áztatott mazsolával vagy más finomsággal tálaljuk.
Az almás pite örök, megunhatatlan és számtalan változata létezik, ahogy egy igazi klasszikusnál ennek lennie kell. Ha csak almás töltelékkel készítjük, úgy is finom, de ha kicsit különlegesebbet szeretnénk, gazdagíthatjuk egy pudingos réteggel is, így az omlós tészta, a selymes krém és a gyümölcs hihetetlen jó harmóniát alkot benne. A puding itt ráadásul nem zacskós, hanem házi és vaníliás, frissen főzött, tojássárgával, tejjel, tejszínnel és étkezési keményítővel készül, és hogy még finomabb és krémesebb legyen, a végén egy kis vaj is kerül bele, de így is 10 perc alatt elkészül, és mondani se kell ugye, hogy mesésen finom.
Ha szeretnénk igazán mutatósra és ünnepibbre, akkor a vékonyra szeletelt és mikróban kissé megpuhított almát összetekerhetjük, mintha csak rózsa lenne, és így ültethetjük a pite tetejére, de ha nem akarunk ezzel bajlódni, akkor körkörösen is elrendezhetjük, vagy összefogva a szeletek egyszerűen bele is nyomkodhatjuk félig a pudingba…
Hozzávalók:
A tésztához:
A pudinghoz:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a lisztet egy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót és a porcukrot, elvegyítjük, majd hozzáreszeljük a hideg vajat, és gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, majd pici hideg vizet hozzáadva tésztává gyúrjuk, gombóccá formázva frissentartó fóliába téve 30 percet a hűtőben pihentetjük.
Az almákat félbevágjuk, a magházat kivágjuk, és az almát vékony szeletekre vágjuk. Tálba tesszük, meglocsoljuk a citrom levével, meghintjük a cukorral és a fahéjjal, összeforgatjuk, és mikróba tesszük fél percre 850 Watton, hogy kicsit megpuhuljon.
A pihentetett tésztát lisztezett munkafelületen kinyújtjuk, pitetálba tesszük, belesimítjuk, lenyomkodjuk úgy, hogy a peremére is jusson, a túllógó részeket késsel levágjuk. Villával alaposan megszurkáljuk, és 170 fokos sütőben 15 percet elősütjük.
A pudinghoz tojássárgákat, a cukrot, a vaníliát, a kukoricakeményítőt és a tejszínt egy kis lábasba tesszük, kézi habverővel simára, csomómentesre keverjük, felöntjük a tejjel, ezzel is elkeverjük, majd tűzre téve, folyamatos keverés mellett pár perc alatt sűrűsödésig főzzük. A tűzről levéve, hozzáadjuk a vajat, és addig keverjük, míg felolvad.
Az elősütött pitetésztát kivesszük a sütőből, ráöntjük és elsimítjuk a pudingot, majd 5-6 almaszeletet összecsavarva, rózsa alakban kirakjuk a pite tetején, a rózsákat finoman belenyomva a pudingba.
Visszatoljuk a sütőbe, és 170 fokon, légkeverés mellett 20 perc alatt készre sütjük. Hagyjuk teljesen kihűlni, mielőtt tálalnánk, mert így lesz szépen szeletelhető.
A cérnametéltet a portugálok is elsősorban húsleves betétjeként használják, karácsonykor mégis a legfőbb desszertjük készül ezzel a vékony szálú tésztával. Egyes legendák szerint azért, mert hasonlít az angyalhajra a sok finom tésztaszál, más magyarázatok szerint pedig a bőséget jelképezi. Leginkább a tejberizshez hasonlítható, de krémesebb, klasszikusan citromhéjjal és fahéjjal főzik meg tejben a tésztát, majd tojássárgával selymesítik, sűrítik, tálalás előtt pedig rácsos, keresztes alakzatban szórják meg őrölt fahéjjal.
Nagyon kiadós és finom, rémegyszerű étel a „tejbecérna”, és ha nem is a karácsonyi menü részeként, de mindenképpen érdemes kipróbálni ezt a krémes, portugál pudingot.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejből 2 decit félreteszünk, a többit egy lábasba öntjük. Hozzáadjuk a vajat, a csipet sót, 1 rúd fahéjat és a citrom héjáról levágott 2 nagyobb darabot. Tűzre tesszük, amikor a vaj felolvadt és a tej forrni kezd, hozzáadjuk a cérnametéltet, és kevergetve 3 percig főzzük, majd a cukrot is hozzáadjuk, és 4-5 percig főzzük.
Közben a tojássárgákat a maradék tejjel elkeverjük, és folyamatos keverés mellett a tésztás tejhez adjuk, 2-3 perc alatt sűrűsödésig főzzük, majd a tűzről levéve kivesszük belőle a citromhéjakat és a fahéjrudat.
A krémes keveréket egy lapos, nagyobb tálba öntjük, hagyjuk kihűlni és megdermedni, és őrölt fahéjjal meghintve tálaljuk.
Álomfinom, ellenállhatatlan, könnyű kókuszos piskóta az alapja, rajta vaníliapudingos vastag réteggel, a tetején pedig aranyló karamell… Selymes, lágy és nagyon krémes, az egész pedig egyetlen formában sül meg. A piskóta nagyon puha, a puding gazdag és nagyon lágy, köszönhetően a benne lévő krémsajtnak, tálaláskor pedig az egészet bevonja az aranyló karamell. Nem egy gyors desszert, mert sütni és hűteni is hosszan kell, de annyira finom, hogy érdemes kivárni!
A legtöbben valószínűleg azért készítették el először, hogy saját szemükkel lássák a varázslatot, ahogy a két réteg helyet cserél a sütiben, ami fura, és tényleg működik, de a végeredmény annyira isteni, hogy nem is kérdés, miért vált olyan népszerűvé ez a mesés desszert!
Hozzávalók:
A karamellhez:
A vaníliás-kókuszos piskótához:
A pudingos réteghez:
Elkészítés: A karamellhez a cukrot egy lábasba öntjük, és tűzre téve, alacsony lángon, időnként megkeverve aranybarnára karamellizáljuk. Ha kész, akkor egy kivajazott pástétom- vagy téglaformába öntjük, kicsit mozgatva segítünk neki elterülni.
A vaníliás-kókuszos piskótához a lisztet, a sót és a sütőport egy keverőtálba tesszük, alaposan elvegyítjük. Egy másik tálban a lágy vajat a cukorral jó habosra verjük elektromos robotgéppel, hozzáadjuk a vaníliát, majd egyenként a tojásokat, megvárva, míg a massza teljesen felveszi, majd felváltva, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a lisztes keveréket és a tejet, végül pedig a kókuszreszeléket. A masszát a karamellre öntjük, elsimítjuk, félretesszük.
A pudingos réteghez a szobahőmérsékletű natúr krémsajtot egy keverőtálba tesszük, elektromos habverővel simára keverjük. Egyenként hozzáadjuk a tojásokat folyamatos keverés mellett, majd a vaníliát, a sűrített tejet és a tejszínt is, mindig megvárva, hogy teljesen sima legyen, majd az egészet a nyers piskótaalapra öntjük.
A pástétom- vagy téglaformát egy magasabb tepsibe rakjuk, felöntjük annyi forró vízzel, hogy félig érjen a forma oldalán, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett kb. 60 percig sütjük, tűpróbával ellenőrizzük. Ha sülés közben nagyon pirulna, alufóliával lazán letakarhatjuk.
A sütőből kivéve óvatosan kiemeljük a vizes tepsiből, és hagyjuk szobahőmérsékletre hűlni, majd a hűtőbe tesszük 4-5 órára, de még jobb egy egész éjszakára.
Tálalás előtt a formát forró vízbe állítjuk 3-4 percre, hogy könnyebb legyen kiborítani, majd kivesszük a vízből, egy tálcát vagy hosszúkás tálat borítunk rá, és egy határozott mozdulattal átfordítjuk. Óvatosan leemeljük a formát, és hagyjuk lefolyni a karamellt a süteményen, majd szeletelve tálaljuk.
