Szeretnénk minden nagymamát arra kérni, hogy jegyezzék le receptjeiket! Annyi, de annyi zseniális házias finomság tűnt el, rengeteg gyerekkori emlék nem reprodukálható, nem örökíthető tovább, mert nem lett feljegyezve a recept. Ezek olyan családi értékek és örökségek, amelyekre nagyon is vigyáznunk kellene, ha még tehetjük, akkor kérdezgessük ki vagy vegyük rá a nagyit, hogy ossza meg a titkos recepteket.
Akár vidéki, akár városi családban nőttünk is fel, a süti az első, ami a nagyiról eszünkbe jut, legyen az foszlós kelt tészta, réteges mézes krémes vagy egy puha és illatos mézes puszedli. Mivel ez utóbbi a legnagyisabb, vagyis olyan finomság, ami sokáig eláll, nagyon házias, otthonos hangulatot teremt illatával és puhaságával, bármikor előkapható egy jól záródó fémdobozból, ráadásul nagyon egyszerű és gyors, ennek a receptjét másoljuk most ide a nagyi receptes füzetéből.
Hozzávalók:
A mázhoz:
Elkészítés: A mézet langyosra melegítjük, hozzáadjuk az olvasztott vajat, elkeverjük. A lisztet keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot, a szódabikarbónát, a fahéjat és a szegfűszeget, hozzáreszeljük a citrom héját, elkeverjük, majd hozzáöntjük a vajas mézet, valamint a tojásokat, és kézzel simára összegyúrjuk. 10–15 percet a hűtőben pihentetjük.
Közben egy tepsit kibélelünk sütőpapírral. A masszából diónyi golyókat formázunk, és a tepsire rakosgatjuk egymástól viszonylag távolabb, mert elterülnek kissé sülés közben.
170 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 10–12 prec alatt megsütjük. Hagyjuk langyosra hűlni.
A mázhoz a tojásfehérjét a porcukorral alaposan elkeverjük, hogy krémes állagú legyen, majd vagy megmártjuk benne a puszedliket, vagy ecsettel lekenjük. Amint megszáradt és teljesen kihűlt, fémdobozba tesszük vagy tálaljuk. Pár óra alatt megpuhul és nagyon finom.
Nem túl mutatós, de annál finomabb aprósüteményről van szó, ami ráadásul pofonegyszerűen és gyorsan elkészíthető. Senki ne riadjon vissza az alapanyaglista hosszúságától, elsősorban a sok fűszer ennek az oka. Az alaptészta narancslé, olaj, liszt, gríz és egy kis cukor keveréke, épp csak össze kell dolgozni, majd formázni és sütni, vagyis ennél egyszerűbb süti tényleg nem nagyon létezik. A csavar viszont ezután jön, ugyanis a kisült kekszeket még forrón egy illatos, mézes szirupban kell megfürdetni, ettől lesz ellenállhatatlanul finom. Viszont mivel a szirupot teljesen beszívja a tészta, nem lesz ragacsos, mint mondjuk a baklava.
A melomakarona hosszan eltartható, ideális vendégváró vagy gasztrojándék is lehet, nagyon karácsonyi hangulatú a narancsos, mézes, fahéjas, diós, szegfűszeges aromáival és mesés illatával.
Hozzávalók:
A sziruphoz:
Valamint:
Elkészítés: A sziruphoz a cukrot és a vizet egy lábasba tesszük, hozzáadjuk a fahéjat, a szegfűszeget és a félbevágott narancsot héjával együtt, és felforraljuk, addig kevergetjük, míg a cukor teljesen feloldódik, majd a tűzről levéve hozzáadjuk a mézet, elkeverjük, és a fűszerekkel és a naranccsal együtt 3-4 órát pihentetjük, hogy az aromák kioldódjanak.
A tésztához a lisztet és a búzadarát egy tálban összekeverjük. Egy másik keverőtálba kimérjük a kétféle olajat, a narancslevet, hozzáadjuk az összes fűszert, a szódabikarbónát és a cukrot, hozzáreszeljük 1 narancs héját, és kézi habverővel összekeverjük. Hozzáöntjük a lisztes keveréket, és épp csak összekeverjük, nem szabad túldolgozni.
A masszából diónyi darabokat szaggatunk, golyóvá formázzuk, sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk, és 190 fokos sütőben légkeverés mellett kb. 20 perc alatt ropogósra és aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve még forrón a leszűrt szirupba dobjuk a sütiket 8-10 másodpercre, majd szűrőkanállal rácsra szedjük, megszórjuk aprított dióval, és hagyjuk kihűlni.
Tálaláskor még meglocsolhatjuk mézzel, mint a görögök, de anélkül is nagyon finom, édes, aromás, nagyon karácsonyi hangulatú finomság.
