Írd be, mit keresel:

A barátfülének nemcsak a családi legendáriumokban és gyerekkori emlékeinkben van olyan kedves helye, de a gasztronómiában is ugyancsak bájos a története. Elsőre azt gondolnánk, hogy szerzetesek készítették, és formája után kaphatta a barátok füle, barátfüle nevet, de ennél még mókásabb a történet. A 19. század második felében, egy budai étteremben, bizonyos Franz Freund vendéglős specialitása volt a lekvárral töltött tészta, amely az akkoriban többnyire német nyelvű polgárságnak az étlapon is németül szerepelt, Freunds gefüllte Tasche – vagyis Freund-féle töltött táska – néven. A kiegyezés után Freund úr Barát Ferencre magyarosította a nevét, az étlapot is lefordították, ahova már barátfüleként került fel. Állítólag a fordító nem ismerte a gefüllte, vagyis töltött szó jelentését, így lett belőle fül, de valószínűbb, hogy inkább csak szójáték okén lett a gefültéből fül. 

A lekvárral vagy túróval töltött krumplis tészta ma már ritkábban készül, pedig tulajdonképpen nagyon egyszerű, ráadásul ugyancsak pénztárcabarát és kiadós, laktató fogás, tökéletes második egy tartalmasabb leves után, ahogy rokonai, a nudli és gombóc is. Általában vajban pirított zsemlemorzsába forgatják a kifőtt derelyéket, de aki igazán finomat szeretne, próbálja ki úgy, hogy a főzővízbe egy kis fahéjat, csillagánizst, pár szem szegfűszeget tesz, iletve a leszűrt barátfülét cukrozott, kis fahéjjal illatosított darált mákkal szórja meg. Mennyei!

Barátfüle mákimádóknak

Hozzávalók:

  • 1 kg krumpli
  • 30 dkg liszt
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál búzadara
  • 1 db tojás
  • 1 evőkanál cukor

A töltelékhez:

  • szilvalekvár

Valamint:

  • 1 rúd fahéj
  • 1 csillagánizs
  • 3-4 szem szegfűszeg
  • 5 dkg vaj
  • darát mák
  • fahéj
  • porcukor

Elkészítés: A krumplit héjában megfőzzük, ha puha, leszűrjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd megpucoljuk, áttörjük, és hagyjuk teljesen kihűlni. 

Hozzáadjuk a lisztet, a tojást, csipet sót, a búzadarát és a cukrot, és rugalmas, puha tésztává gyúrjuk. A krumplitól függően lehet, hogy több liszt kell hozzá, de óvatosan adjunk hozzá, ne legyen kemény a tészta. Lisztezett munkafelületen vékonyra nyújtjuk, egy pohárral vagy közepes pogácsaszaggatóval köröket szúrunk ki belőle. Mindegyikre egy kanál szilvalekvárt teszünk, összehajtjuk, és a széleket villával lenyomkodjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, ugyanúgy járunk el, mint korábban.

Közben egy edényben enyhén sós vizet forralunk, beledobunk egy rúd fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy csillagánizst, 5-6 percig forraljuk, hogy a fűszerek íze kicsit kiázzon, majd 2-3 részletben kifőzzük a barátfüléket. Ha egyszerre túl sokat raknánk bele a vízbe, túlságosan visszahűtené a vizet, és szétázna, mielőtt megfőne. Ha feljöttek a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, és olvasztott vajba forgatjuk.

A darált mákot kevés fahéjjal és ízlés szerint porcukorral összekeverjük, és a barátfülét gazdagon meghintjük vele tálaláskor.

Ma már hatalmas kínálatból választhatunk, ha pár falatnyi csokira vágyunk, de a régi ízek még sokaknak felsejlenek. Vannak, amelyek maradtak, mint a Sport, a Balaton, a Párizsi kocka… Többnyire az új tulajdonos jó marketingérzékkel ráhajtott a retróhangulatra, és csak hálásak lehetünk, hogy ezek a termékek megmaradtak. És vannak, amelyek sajnos kikoptak, vár némelyik még készül kisebb üzemekben, kevesebb marketingtámogatással, mint a kávés Kapucíner, a meggyes Szamba, a kókuszos Autós, a kakaós Bohóc vagy a rumos-diós Lottó szelet.

Forrás:
Turbofutar.unas.hu

Többnyire adalékanyagok, állományjavítók, ilyen-olyan pótlók adták ezeknek a nagyobb részét, kiegészítve némi stabilizátorral és emulgeálóval… Az alapízek viszont remekek, és otthon – egy kis kreativitással és csak tiszta alapanyagokból – olyan isteni változatot készíthetünk, hogy mindenki megnyalja mind a tíz ujját.

A „dió, rum, cukor és csoki” kombóból például páratlanul finom desszert varázsolható percek alatt, amit formázhatunk szeletté, de akár formázhatunk a masszából kis golyókat is, amiket megmártunk csokiban.

Lottó szelet

Hozzávalók:

  • 20 dkg dió
  • 20 dkg cukor
  • 2 dl rum
  • 10 dkg étcsokoládé

Elkészítés: A diót egy száraz serpenyőbe rakjuk, és figyelmes felügyelet mellett megpirítjuk, amíg kellően illatos, de még világos marad, majd azonnal átöntjük egy késes robotgépbe, és finomra őröljük.

A rumot a serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, és kevergetve sűrű sziruppá főzzük 4-5 perc alatt. 

Egy keverőtálba öntjük az őrölt diót és a rumos cukorszirupot, ha kissé hűlt, akkor kézzel összedolgozzuk.

A masszából rudakat – vagy golyókat – formázunk, és hűtőben hagyjuk kicsit megdermedni. 

A csokoládét összetördeljük, és vízgőz fölött felolvasztjuk, majd a diós rudakat vagy gömböket megforgatjuk, bevonjuk a csokival, sütőpapírra vagy szilikonos sütőlapra rakosgatjuk, és hagyjuk megdermedni.

Ma már biztos nem vennénk meg a felhabosított kakaós margarinnal töltött téli fagyit, nemcsak az íze, de a benne lévő tartósítók, stabilizátorok miatt sem, viszont nagyon jó poén maga az ötlet. Gyerekzsúrokon és csajos bulikon is nagy sikert érhetünk el vele, ha mi magunk készítjük, és szinte bármilyen szilárdabb krémmel megtölthetjük.

Nem lesz nagyon tartós, idővel felpuhulhat az ostya, de olyan egyszerűen összeállítható, hogy akár kínálás, fogyasztás előtt közvetlenül is betölthetjük. 

Amire biztosan szükségünk lesz, az a tölcsér: ezt hiperekben, delikátboltokban beszerezhetjük, kérhetünk néhányat a cukrászdában is, de akár magunk is elkészíthetjük – például ezzel a szuperegyszerű videós recepttel >>

És hogy mi kerüljön a tölcsérbe? A legegyszerűbb talán a nutellával kikevert mascarpone, de egy kis tejszínnel lazított vaníliás túrókrém is szuper ötlet, és persze készíthetünk egy finom csokikrémet, ahogy az alábbi receptben.

A tetejét bevonhatjuk olvasztott csokival, mint a retró változatnál, de megszórhatjuk színes cukorkával, kisebb extrudált reggelizőpehellyel, aprított mandulával vagy mogyoróval.

Téli fagyi házilag

Hozzávalók:

  • 8 tölcsér
  • 20 dkg fehér csokoládé (vagy tejcsoki, étcsoki)
  • 2 dl tejszín

A tetejére: olvasztott csoki, aprított magok vagy csokidara, extrudált gabonapelyhek

Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük. A tejszínt felforraljuk, majd a csokira öntjük, és adig kevergetjük, amíg a csoki teljesen felolvad és sima krémet kapunk. A tejszínes csokikrémet a hűtőbe tesszük 1,5–2 órára – vagy felhasználásig.

A lehűtött krémet elektromos habverővel elkezdjük felverni, szép habosra, amíg könnyed hab állagot kap, majd megtöltjük a tölcséreket, díszítjük.

Hűtőben 1–2 órát pihentethetjük, de azonnal tálalva is tökéletes.

Valószínűleg nem voltak a '80-as évek bolti csemegéi olyan finomak, mint ahogy emlékszünk rájuk, a szocializmus nem a minőségi alapanyagokról szólt, illetve hát arról sem. De az idő megszépíti az emlékeket, az ízeket, és azért volt közöttük tényleg jó is. Ezek egy része itt maradt velünk a retró jegyében, kicsit felfrissülve, mint például a Túró Rudi, a macskanyelv, a konyakos meggy, a párizsi kocka vagy a Sport szelet. Na de nézzük a régi kedvenceinket!

Málnás és narancsos cukorka

Nem volt túl nagy cukorkaválaszték, létezett a színes és töltött savanyúcukorka, ami képes volt elvágni az ember nyelvét a végén, mire a töltelékhez értünk, valamint volt a málna formájú töltetlen málnás, illetve a citrusgerezd alakú narancsos és citromos cukorka. Minden nagyinál lapult egy zacskóval, a végére pedig összeállt egy cukortömbbé, ha egy kicsit nyirkos volt az idő.

Forrás:
Bolthely.hu

Forrás:
Bolthely.hu

Golyórágó

Színes volt, kemény és aromaízű, percek alatt elment az íze, mégis szerettük. Csak később jöttek a puhább és többféle ízű Donald rágók, kezdetben ez volt a csúcs.

Forrás:
Depositphotos

Téli fagyi

Bele sem merünk gondolni, miből lehetett az imádott és mindig áhított téli fagyi, amiért mindenféle ígéretet bevállaltunk a trafikban. Valószínűleg felhabosított növényi zsiradék egy kis cukorral és kakaóporral kihabosítva, kakaós bevonóval lezárva. Néha ma is kapható, érdemes lenne kicsit jobb minőségben újra fellendíteni a karrierjét.

Forrás:
Édességek.hu

Krumplicukor

Na, ezt inkább a felnőttek kedvelték, bár a semmi ízzel nem bíró, kőkemény krumplicukor örök talány marad egyesek számára. Megosztó és furcsán értelmezhető édesség, de valamiért újra kapható itt-ott.

Forrás:
Édességek.hu

Nyalóka

Volt a sima cukornyalóka, piros és narancs színben, kicsit pörkölt cukorízzel, és volt a Kojak, a csokival bevont nyalóka. Elmélyülten bírtuk nyalni, és még egy kicsit a pálcikát is szopogattuk, vagy „cigiztünk” vele. 

Forrás:
Depositphotos

Négercsók

Nagyon édes, könnyű és habos volt, igazi cukorsokk. Ostyatalpon kibírhatatlanul édes tojáshab csokival bevonva. Natúr és kókuszos ízben létezett, nem lehetett gusztusosan enni, csak úgy, hogy mindenünk csokis és habos lett. Rajongói a német szuperekben megtalálják ma is, külföldi változatban, számos ízesítéssel.

Forrás:
Depositphotos

Csokiparány

Volt dobozos és kimért, nem lehetett abbahagyni. Mármint ha friss volt a csokiba mártott csokis ostya. Ropogott benne a sok vékony tésztaréteg, ujjainkra olvadt a csokibevonat, amit aztán le kellett nyalogatni.

Melódia

Igazán luxuskategóriába tartozott, sok csoki és mogyoró, kevés ostya, az ínyencek kedvence. Szerencsére újra készül, néhány helyen beszerezhető, ha nosztalgiázni szeretnénk.

Forrás:
Bolthely.hu

És nektek mi volt a kedvencetek?

Retró sütinek is mondhatnánk, de legyen inkább klaszikus, hiszen a csoki és a túró örök barátsága megkérdőjelezhetetlen. Nagyon egyszerű és látványos, tortaformában megsütve pedig akár ünnepi desszertként is megállja a helyét, különösen akkor, ha egy kis olvasztott csokit is kínálunk hozzá tálaláskor… A tészta és a bocifoltok, vagyis a túrós massza is percek alatt elkészül, ez utóbbit akár kanállal is bele lehet szaggatni, de mutatósabb, ha golyókká formázzuk.

A túróba érdemes egy kis búzadarát is tenni, hogy ne áztassa el a tésztát sütés közben, és megtartsa a formáját, ebbe a változatba egy kis kókuszreszelék is került pluszban, mert a túróhoz és a csokihoz is jól passzol, és így még finomabb.

Boci szelet kókuszosan

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 25 dkg liszt
  • 1 csomag sütőpor
  • 3 evőkanál kakaópor
  • 2 tojás
  • 15 dkg cukor
  • 2 dl tej
  • 3 dkg olvasztott vaj

A kókuszos túrógolyókhoz:

  • 25 dkg túró
  • 10 dkg cukor
  • 1 csomag vaníliás cukor
  • 1 tojás
  • 2 evőkanál búzadara
  • 5 dkg kókuszreszelék

Elkészítés: A bocifoltokhoz a túrót áttörjük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a tojást, alaposan összekeverjük, hozzáadjuk a grízt és a kókuszreszeléket, ezzel is összedolgozzuk, félretesszük, míg a tésztát elkészítjük, hogy a búzadara kicsit megszívhassa magát.

A tésztához a száraz alapanyagokat – a lisztet, a sütőport és a kakaót – egy tálban elvegytjük. A nedves alapanyagokat – a felütött tojásokat, a tejet és az olvasztott vajat – egy másik tálban simára keverjük, a cukrot is hozzáadjuk, tovább keverjük, majd a lisztes keverékhez adjuk, simára eldolgozzuk.

Sütőpapírral bélelt – vagy kikent, lisztezett – kapcsos tortaformába öntjük a tészta felét, kirakjuk a gombócokká formázott kókuszos túróval, majd ráöntjük egyenletesen a maradék tésztát, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 30 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.

A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeletelve tálaljuk – ízlés szerint olvasztott csokit is kínálhatunk mellé.

Persze a második emeletre naponta többször felmegy, és ha halászlevet, pörköltet vagy efféle, kis adagban nem készíthető finomságot kell főzni, akkor a garázsban beizzítja a rezsót, és a tizenvalahány literes lábasban fél napig kevergeti a kaját. Nagyapám meg 83 éves, és naponta legalább egyszer, de akár kétszer is felül a motorjára, hogy a napi bevásárlást vagy ügyintézést elvégezze, meg is bolondulna, ha a lakásban kellene üldögélnie naphosszat. Szeretnék ilyen aktív lenni ennyi idős koromban, mint ők…

Vissza az ételhez: ez is nagymamám specialitása, gyerekkorom kedvence, most pedig már az én gyerekeimé is. Kivételesen hatalmas adagot képesek belőle eltüntetni, csodálkozom is, hogy nem lesznek rosszul…

Forrás:
Hajós Ágnes

Sajnos nem lehet művészi fotót készíteni róla, de azt hiszem, a lényeg nagyon is látszik. 🙂

Nagymamámféle túrós zsemle

Hozzávalók:

  • 10-12 zsemle mérettől függően
  • 6 dl tej
  • 5 dkg vaj + a kenéshez
  • 3 evőkanál cukor
  • 2,5 dl tejföl

A töltelékhez:

  • 50 dkg túró
  • 1 tojás
  • 1 csomag vaníliás cukor vagy 1 rúd vanília kikapart magjai
  • 1 citrom reszelt héja
  • 4-5 evőkanál porcukor (+ ízlés szerint)
  • 2 nagy evőkanál tejföl
  • 2 marék mazsola
  • csipet só

Elkészítés: A töltelékhezvalókat simára keverjük.

A zsemléket félbevágjuk, a belsejüket kikaparjuk, kb. 1 cm vastag héj maradjon. Ha nem szikkadt vagy majdnem száraz zsemléket használunk, akkor 10 percre toljuk be kb. 160 fokos sütőbe, hogy kissé ropogós legyen a héja, majd hűtsük ki.

A tejet melegítsük langyosra, adjuk hozzá a megolvasztott vajat és a cukrot. A zsemlék belét öntsük le 1-2 dl vajas tejjel, kicsit nyomkodjuk ki, és adjuk a töltelékhez, ezzel is keverjük ki.

Közben egy akkora tűzálló tálat, amiben szorosan elférnek a zsemlék, kivajazunk. Mindegyiket megmártjuk a vajas tejben, egymás mellé beleállítgatjuk a jénaiba. Elosztjuk bennük a tölteléket, meglocsoljuk a maradék vajas tejjel, majd mindegyik tetejére még pár kanál tejfölt kanalazunk.

180 fokos sütőbe toljuk, kb. fél órát sütjük, amíg a zsemlék széle és a tejföl is itt-ott megpirul.

A nagymamám még pluszban meg szokta hinteni cukorral, de nekem anélkül is elég édes volt.

Forrás:
Hajós Ágnes

Mint minden népszerű sütinek, ennek is rengeteg változata létezik, van, aki túróval, más krémsajttal készíti, van kekszes alapú és piskótás verziója, ahogy a tetején lévő narancsos réteg is készülhet üdítővel, de akár sima narancslével is.

Ez a Jaffa szelet egy nagyon puha és csokis piskótával készül, kukoricakeményítő és liszt keverékével, amitől nagyon jó állagú a tészta, intenzíven kakaós, a túró helyett pedig tejszínnel lazított vaníliás krémsajtos réteg kerül, nagyon selymes és lágy, a teteje pedig 100%-os narancslével főzött vaníliás pudingpor, ami jó rezgősre dermed – isteni ízkombináció, és bár 3 különböző réteget kell készíteni, mégis nagyon egyszerű összeállítani.

Jaffa szelet

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 3 nagyobb tojás
  • 10 dkg cukor
  • 5 dkg étkezési keményítő
  • 4 dkg kakaópor
  • 2 dkg liszt
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • csipet só

A krémhez:

  • 40 dkg natúr krémsajt
  • 10 dkg porcukor
  • 1,5 dl habtejszín
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 1 citrom reszelt héja

A tetejére:

  • 4 dl narancslé vagy narancsos szénsavas üdítő
  • 1 csomag vaníliás pudingpor

Elkészítés: A tésztához a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáasjuk a cukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra, egészen fehérre verjük. Közben a száraz alapanyagokat – a kukoricakeményítőt, a kakaóport, a lisztet és a sütőport – elvegyítjük, és kanalanként a tojásos habhoz adjuk folyamatos verés mellett. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20 perc alatt tűpróbáig sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.

A krémhez a krémsajtot elektromos habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliát, a citrom reszelt héját és a tejszínt, és jó habosra keverjük, majd a kihűlt kakaós piskóta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk.

A tetejéhez a narancslé vagy az üdítő felét simára keverjük a pudingporral, a másik 2 dl-t felforraljuk, majd hozzáöntjük a pudingos levet, és folyamatos keverés mellett sűrűsödésig főzzük pár perc alatt. A süteményre öntjük, ide-oda mozgatva segítjük elterülni, majd hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 2-3 órát pihentetjük, hogy teljesen megdermedjen, és szépen lehessen szeletelni.

Az almakompót igazi házias és hálás desszert, amiben a hullott, kissé ütődött almák tökéletes helyet találtak, és amit anno csak magában kanalaztunk, esetleg sült hús mellé savanyúság helyett. De az almakompót ennél sokkal többet tud, és bár a nagyi féle alapverziót is érdemes újra felfedezni, mert nagyon jól tud esni, jól járunk, ha kicsit variáljuk is, ehhez adunk néhány ötletet.

Az alapok

Az almakompóthoz bármilyen almát használhatunk, készíthetjük héjasan vagy meghámozva, cikkekre vagy kockákra vágva, természetesen kicsumázva. A főzővízbe mindig jó egy kis citromlé, ami segít megőrizni az alma halvány színét, nem barnul meg, és csak kevés víz kell hozzá, hiszen az alma is ereszt levet, de ha szeretnénk üdítőként vagy teaként meginni, készíthetjük hosszabb lével is. Ha az alma édes, cukor nem is szükséges hozzá, ha kicsit savasabb, akkor kis cukor vagy vaníliás cukor, illetve valamilyen természetes édesítő mehet bele, ha pedig mézet használunk, azt csak a főzés után adjuk a langyosra hűlt kompóthoz. Az almákat nem kell teljesen puhára főzni, mert a tűzről levéve a vízben mg tovább puhulnak – amint látjuk, hogy kezd kissé áttetszővé válni a gyümölcs, már le is vehetjük a tűzről.

Fűszerek

Az almakompót klasszikus fűszerei a fahéj és a szegfűszeg, nagyon jól passzol hozzá a vanília is, de egy szem csillagánizs is fantasztikus aromát tud adni neki. Tehetünk a vízbe ujjnyi citromhéjat vagy narancshéjat, de akár maréknyi mazsolát, aszalt szilvát vagy aszalt sárgabarackot is, egészen új ízeket ad neki. Isteni finom és nagyon különleges, ha egy kis maradék fekete vagy zöld teát is öntünk a főzővízbe – egészen elvarázsolja!

Darabosan, pépesen, változatosan

A langyosra vagy teljesen kihűlt almakompótot tálalhatjuk darabosan vagy pépesítve, magában vagy szószként, rengeteg lehetőséget rejt. Ha a darabos változat mellett döntünk, akkor nagyon finom sült hús, vadétel mellé, édességként egy gombóc vaníliafagyival, esetleg dióval, finomra vágott csokival megszórva, tehetjük tejberizs vagy zabkása tetejére, ráhalmozhatjuk krémtúróra vagy rétegezhetjük joghurttal, müzlivel.

Ha pépesítjük, akkor is finom magában, egy kis citromlével, meglocsolhatjuk egy kis fahéjas joghurttal, rétegezhetjük pohárkrémnek granolával és joghurttal, de nagyon finom szószként levesben főtt marhahúshoz, de akár császármorzsához is kínálhatjuk, mint az osztrákok.

Ha nagyobb adagot készítünk, egy részét le is fagyaszthatjuk egészséges jégkrémnek, vagy akár kisebb adagokban, amiből remek turmixot, smoothie-t készíthetünk bármikor, amikor esetleg nincs friss gyümölcs kéznél!

Ez a remek étel nevét minden bizonnyal a szósz gyönyörű rozsdás színéről kapta, amit a sok hagyma, a mustár, a vörösbor és a paradicsompüré tesz nemcsak tökéletesen őszi színűvé, de nagyon aromássá és ízgazdaggá. Klasszikusan marha- vagy sertéshússal készül, de mivel ezekkel a fogás valódi türelemjáték, ezért mi sokkal könnyebb és kezesebb húst, pulykamellfilét választottunk hozzá, amivel sokkal gyorsabban elkészül.

A rozsdás hús kulcsa az elsőre rengetegnek tűnő vöröshagyma, de senki ne ijedjen meg, ennyi kell belőle, és a végére eltűnik majd teljesen, egészen lágyra párolódik, és a végén még le is turmixoljuk, az ízei pedig összesimulnak és -szelidülnek a többi alapanyaggal, egyáltalán nem lesz kiérezhető a hagyma, viszont a szaft selymességéhez elengedhetetlen ez a mennyiség.

Rozsdás hús

Hozzávalók:

  • 60 dkg szeletelt pulykamell – de más hús is lehet
  • 3 nagy fej hagyma
  • 2 babérlevél
  • 1 dl vörösbor
  • 1 dl alaplé (kockából is lehet)
  • 1 evőkanál paradicsomsűrítmény
  • 1 evőkanál mustár
  • 3 evőkanál olaj
  • só, bors

Elkészítés: A húst sózzuk, borsozzuk, és a felforrósított olajon egy mélyebb serpenyőben oldalanként 2-3 perc alatt elősütjük, hogy egy kis kérget kapjon, majd egy tányérra kiszedjük. A visszamaradt zsiradékba dobjuk a szálasra vágott hagymát, sózzuk, időnként megkeverve hagyjuk, hogy egy kicsit összeessen, majd hozzáadjuk a paradicsomsűrítményt és a babért, kicsit lepirítjuk, átkeverjük, majd felöntjük a vörösborral és az alaplével, és amikor felforrt, a hússzeleteket visszatesszük. Fedő alatt, takarékon pároljuk 40 percet. Figyelem, ha sertéshússal, marhával készítjük, akkor a párolási idő jóval hosszabb lehet!

A hússzeleteket ismét kiemeljük egy tányérra, a szafthoz adunk 1 evőkanálnyi mustárt, kidobjuk belőle a babérlevelet, majd botmixerrel pépesítjük, hogy selymes szószt kapjunk. Megkóstoljuk, utánízesítjük, visszapakoljuk bele a húsokat, és még 10 percet rotyogtatjuk, majd ízlés szerinti körettel – krumplipürével és párolt zöldséggel nagyon finom – tálaljuk.

Az eredeti sportszelet igazi retró csoki, sokáig volt az egyik legnépszerűbb kedvenc. A Népstadion 1953-as megnyitójára készült először, és valósággal berobbant és tarolt az akkor ugyancsak szegényes csokoládékínálatban, és többé-kevésbé ma is tartja kedveltségét, igaz, sok módosításon esett át, de tartja a versenyt még a mai hatalmas kínálatban is. A házi változat sikere is töretlen, köszönhetően nem csak finomságának, ha páratlan egyszerűségének is.

A sportszelet süti most egy kis csavarral készült, nem csupán csokisan, hanem a massza fele mogyoróvajjal készült, egy kis aprított csokival felturbózva – ez a változat még finomabb, gazdagodnak, keverednek benne az ízek. Használhatunk hozzá darabosabb és simább mogyoróvajat, mindegyikkel működik. 😉

Mogyoróvajas sportszelet

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 3 evőkanál kakaópor
  • 12,5 dkg vaj
  • 12,5 dkg mogyoróvaj
  • 2 dl tej
  • 2 teáskanál vanília-kivonat
  • 20 dkg cukor
  • 5 dkg étcsokoládé

Elkészítés: A darált kekszet megfelezve 1-1 keverőtálba tesszük. A tejet felmelegítjük, a tűzről levéve hozzáadjuk a vanília-kivonatot és a cukrot, elkeverjük.

A mogyoróvajas réteghez a mogyoróvajat felolvasztjuk, a kekszhez adjuk a cukros tej felével, alaposan összekeverjük, majd beleforgatjuk az 5 dkg felaprított étcsokoládét. Sütőpapírral vagy fóliával bélelt tepsibe vagy tálba átöntjük, és spatulával egyenletesen lenyomkodjuk.

A csokis réteghez a darált kekszet a kakaóporral elkeverjük, a vajat felolvasztjuk, a kekszhez öntjük a maradék édes tejjel, és ezt is jól összekeverjük, majd a mogyoróvajas rétegre rakjuk, és spatulával lenyomkodjuk, elegyengetjük.

A sütit 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen, és szépen szeletelhető legyen, majd éles késsel ízlés szerinti szeletekre vágva tálaljuk kis porcukorral meghiintve, de aki úgy szereti, csokimázzal is bevonhatja…

A klasszikus rizsfelfújt vaníliás, és jóféle házi lekvár dukál mellé, de mint minden egyszerű és jól bevált recept, ez is jól variálható, személyre szabható. Most kókuszos változatban készült, növényi tejjel és kókuszkrémmel, az édes és illatos desszertet pedig nem dzsem vagy gyümölcsöntet kíséri, hanem friss gránátalma, ami egyszerre teszi mutatóssá az amúgy nem túl fotogén édességet, másrészt a roppanós, lédús, üde ízvilágú bíbor magok nagyon jól ellenpontozzák és kiegészítik a lágy és szelíd, kókuszos-vaníliás süteményt.

A rizsfelfújthoz érdemes gömbölyűbb szemű, rizottónak való rizst választani, és főzés előtt leforrázni, így sokkal jobban meg tudják szívni magukat a finom édes tejjel a rizsszemek, és tökéletes állagú, lágy textúrájó lesz a végeredmény.

Kókuszos rizsfelfújt

Hozzávalók:

  • 10 dkg gömbölyű szemű rizs
  • 5 dl (növényi) tej
  • 3 evőkanál kókuszreszelék
  • 1 dl kókuszkrém
  • 2 tojás
  • 8 dkg cukor vagy más édesítő
  • 1 rúd vanília
  • csipet só
  • kevés mazsola, ha szeretjük
  • kevés vaj vagy kókuszzsír a formákhoz
  • 1 gránátalma

Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, felöntjük vízzel, forrásig melegítjük, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd visszatesszük a lábasba, felöntjük a tejjel. Hozzáadunk egy csipet sót, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a hüvelyét, a kókuszreszeléket, és takarékon kb. 20 perc alatt, időnként megkeverve megfőzzük, majd belekeverjük a cukrot és a mazsolát is, és hagyjuk langyosra hűlni, míg az összes folyadékot felszívja.

Ezután hozzákeverjük a kókuszkrémet és a tojásokat, összekeverjük, és elosztjuk 4-6 kikent kis szufléformába. Tepsibe állítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy legalább feléig érjen a formáknak, és 180 fokos sütőbe, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük.

A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, majd langyosan vagy hidegen tányérra borítjuk, és a gránátalma magjaival megszórva – vagy ízlés szerint más gyümölccsel – tálaljuk.

A rizskoch akkor a legfinomabb, ha könnyű, kellően krémes, vanília és citromhéj illata árad belőle. A némi tojással felturbózott és tepsiben megsütött egyszerű tejberizs nálunk egy kiadós leves után másodikként is kedvelt fogás, az olaszoknál pedig egyenesen ünnepi, elsősorban húsvéti desszert, torta di riso néven.

Az alaprecept nagyon egyszerű és kiadós, házi lekvárral tálalva önmagában is egy csodadesszert, de gazdagíthatjuk a rizses keveréket darabolt friss vagy aszalt gyümümölcsökkel, mazsolával, datolyával, párolt almával, körtével, vagy akár friss vagy fagyasztott bogyósokkal, a citrom helyett naranccsal – minden formában nagyon finom!

Rizskoch

Hozzávalók:

  • 25 dkg rizs – lehetőleg gömbölyűbb rizottó rizs, pl. Arborio
  • 1 l tej
  • 5 evőkanál cukor
  • 4 tojás
  • 1 citrom reszelt héja
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • csipet só

Elkészítés: A rizst szűrőben leöblítjük, majd 3 dl vízzel egy edénybe rakjuk. Tűzre téve felforraljuk, majd időnként megkeverve addig főzzük, amíg a vizet a rizs felissza. Hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve addig főzzük, amíg a tejet is nagyjából felissza – kb. 15 perc alatt, majd a tűzről leéve, fedő alatt hagyjuk langyosra hűlni.

Közben a tojásokat szétválasztjuk, a tojásfehérjéket egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákhoz adjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és jó krémesre, habosra, szinte fehérre verjük.

A langyosra hűlt rizst először összekeverjük a cukros tojássárgával, majd több adagban beleforgatjuk a felvert habot, és kivajazott tepsibe vagy sütőtálba öntjük a keveréket, elsimítjuk.

180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 35-40 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd lekvárral, friss gyümölccsel vagy gyümölcsből mixelt pürével tálaljuk.