Írd be, mit keresel:

Ma már biztos nem vennénk meg a felhabosított kakaós margarinnal töltött téli fagyit, nemcsak az íze, de a benne lévő tartósítók, stabilizátorok miatt sem, viszont nagyon jó poén maga az ötlet. Gyerekzsúrokon és csajos bulikon is nagy sikert érhetünk el vele, ha mi magunk készítjük, és szinte bármilyen szilárdabb krémmel megtölthetjük.

Nem lesz nagyon tartós, idővel felpuhulhat az ostya, de olyan egyszerűen összeállítható, hogy akár kínálás, fogyasztás előtt közvetlenül is betölthetjük.

Amire biztosan szükségünk lesz, az a tölcsér: ezt hiperekben, delikátboltokban beszerezhetjük, kérhetünk néhányat a cukrászdában is, de akár magunk is elkészíthetjük – például ezzel a szuperegyszerű recepttel >>

És hogy mi kerüljön a tölcsérbe? A legegyszerűbb talán a nutellával kikevert mascarpone, de egy kis tejszínnel lazított vaníliás túrókrém is szuper ötlet, és persze készíthetünk egy finom csokikrémet, ahogy az alábbi receptben.

A tetejét bevonhatjuk olvasztott csokival, mint a retró változatnál, de megszórhatjuk színes cukorkával, kisebb extrudált reggelizőpehellyel, aprított mandulával vagy mogyoróval.

Téli fagyi házilag

Hozzávalók:

  • 8 tölcsér
  • 20 dkg fehér csokoládé (vagy tejcsoki, étcsoki)
  • 2 dl tejszín
  • A tetejére: olvasztott csoki, aprított magok vagy csokidara, extrudált gabonapelyhek

Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük. A tejszínt felforraljuk, majd a csokira öntjük, és adig kevergetjük, amíg a csoki teljesen felolvad és sima krémet kapunk. A tejszínes csokikrémet a hűtőbe tesszük 1,5–2 órára – vagy felhasználásig.

A lehűtött krémet elektromos habverővel elkezdjük felverni, szép habosra, amíg könnyed hab állagot kap, majd megtöltjük a tölcséreket, díszítjük.

Hűtőben 1–2 órát pihentethetjük, de azonnal tálalva is tökéletes.

Valószínűleg nem voltak a ’80-as évek bolti csemegéi olyan finomak, mint ahogy emlékszünk rájuk, a szocializmus nem a minőségi alapanyagokról szólt, illetve hát arról sem. De az idő megszépíti az emlékeket, az ízeket, és azért volt közöttük tényleg jó is. Ezek egy része itt maradt velünk a retró jegyében, kicsit felfrissülve, mint például a Túró Rudi, a macskanyelv, a konyakos meggy, a párizsi kocka vagy a Sport szelet. Na de nézzük a régi kedvenceinket!

Málnás és narancsos cukorka

Nem volt túl nagy cukorkaválaszték, létezett a színes és töltött savanyúcukorka, ami képes volt elvágni az ember nyelvét a végén, mire a töltelékhez értünk, valamint volt a málna formájú töltetlen málnás, illetve a citrusgerezd alakú narancsos és citromos cukorka. Minden nagyinál lapult egy zacskóval, a végére pedig összeállt egy cukortömbbé, ha egy kicsit nyirkos volt az idő.

Golyórágó

Színes volt, kemény és aromaízű, percek alatt elment az íze, mégis szerettük. Csak később jöttek a puhább és többféle ízű Donald rágók, kezdetben ez volt a csúcs.

Téli fagyi

Bele sem merünk gondolni, miből lehetett az imádott és mindig áhított téli fagyi, amiért mindenféle ígéretet bevállaltunk a trafikban. Valószínűleg felhabosított növényi zsiradék egy kis cukorral és kakaóporral kihabosítva, kakaós bevonóval lezárva. Néha ma is kapható, érdemes lenne kicsit jobb minőségben újra fellendíteni a karrierjét.

Krumplicukor

Na, ezt inkább a felnőttek kedvelték, bár a semmi ízzel nem bíró, kőkemény krumplicukor örök talány marad egyesek számára. Megosztó és furcsán értelmezhető édesség, de valamiért újra kapható itt-ott.

Nyalóka

Volt a sima cukornyalóka, piros és narancs színben, kicsit pörkölt cukorízzel, és volt a Kojak, a csokival bevont nyalóka. Elmélyülten bírtuk nyalni, és még egy kicsit a pálcikát is szopogattuk, vagy „cigiztünk” vele.

Négercsók

Nagyon édes, könnyű és habos volt, igazi cukorsokk. Ostyatalpon kibírhatatlanul édes tojáshab csokival bevonva. Natúr és kókuszos ízben létezett, nem lehetett gusztusosan enni, csak úgy, hogy mindenünk csokis és habos lett. Rajongói a német szuperekben megtalálják ma is, külföldi változatban, számos ízesítéssel.

 

Csokiparány

Volt dobozos és kimért, nem lehetett abbahagyni. Mármint ha friss volt a csokiba mártott csokis ostya. Ropogott benne a sok vékony tésztaréteg, ujjainkra olvadt a csokibevonat, amit aztán le kellett nyalogatni.

Melódia

Igazán luxuskategóriába tartozott, sok csoki és mogyoró, kevés ostya, az ínyencek kedvence. Szerencsére újra készül, néhány helyen beszerezhető, ha nosztalgiázni szeretnénk.

 

És nektek mi volt a kedvencetek?

Mint minden népszerű sütinek, ennek is rengeteg változata létezik, van, aki túróval, más krémsajttal készíti, van kekszes alapú és piskótás verziója, ahogy a tetején lévő narancsos réteg is készülhet üdítővel, de akár sima narancslével is.

Ez a Jaffa szelet egy nagyon puha és csokis piskótával készül, kukoricakeményítő és liszt keverékével, amitől nagyon jó állagú a tészta, intenzíven kakaós, a túró helyett pedig tejszínnel lazított vaníliás krémsajtos réteg kerül, nagyon selymes és lágy, a teteje pedig 100%-os narancslével főzött vaníliás pudingpor, ami jó rezgősre dermed – isteni ízkombináció, és bár 3 különböző réteget kell készíteni, mégis nagyon egyszerű összeállítani.

Jaffa szelet

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 3 nagyobb tojás
  • 10 dkg cukor
  • 5 dkg étkezési keményítő
  • 4 dkg kakaópor
  • 2 dkg liszt
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • csipet só

A krémhez:

  • 40 dkg natúr krémsajt
  • 10 dkg porcukor
  • 1,5 dl habtejszín
  • 1 teáskanál vanília-kivonat
  • 1 citrom reszelt héja

A tetejére:

  • 4 dl narancslé vagy narancsos szénsavas üdítő
  • 1 csomag vaníliás pudingpor

Elkészítés: A tésztához a tojásokat egy keverőtálba felütjük, hozzáadjuk a cukrot, és elektromos robotgéppel jó habosra, egészen fehérre verjük. Közben a száraz alapanyagokat – a kukoricakeményítőt, a kakaóport, a lisztet és a sütőport – elvegyítjük, és kanalanként a tojásos habhoz adjuk folyamatos verés mellett. Sütőpapírral bélelt tepsibe öntjük, elsimítjuk, és 180 fokos sütőben, légkeverés mellett 20 perc alatt tűpróbáig sütjük, majd kivéve hagyjuk teljesen kihűlni.

A krémhez a krémsajtot elektromos habverővel simára keverjük, hozzáadjuk a porcukrot, a vaníliát, a citrom reszelt héját és a tejszínt, és jó habosra keverjük, majd a kihűlt kakaós piskóta tetejére kanalazzuk, elsimítjuk.

A tetejéhez a narancslé vagy az üdítő felét simára keverjük a pudingporral, a másik 2 dl-t felforraljuk, majd hozzáöntjük a pudingos levet, és folyamatos keverés mellett sűrűsödésig főzzük pár perc alatt. A süteményre öntjük, ide-oda mozgatva segítjük elterülni, majd hagyjuk kihűlni, majd a hűtőbe téve 2-3 órát pihentetjük, hogy teljesen megdermedjen, és szépen lehessen szeletelni.

Vannak sütemények, amelyek időről időre kicsit kikopnak, eltűnnek a cukrászdákból, majd újra életre kelnek. A berliner most éppen büntetésben van, valószínűleg azért, mert a lényegét adó dió a költségesebb alapanyagok közé tartozik, és diópótlókkal egyáltalán nem működik. A régi receptes füzetekben habosabb és tömörebb, kekszesebb változatokban is szerepel, létezik rácsozva és egész diószemekkel kirakva – ebből is látszik, milyen kedvelt és népszerű retró sütiről van szó.

A berliner szelet alapja minden esetben omlós linzertészta, egy vékonyka réteg lekvár, rajta pedig a diós töltelék, ami esetünkben extrán ropogós és karamellel gazdagított. Gyakran helyettesítik a dió nagy részét édes kekszmorzsával, ami kis mennyiségben nagyon is jól illik bele, jót tesz a töltelék állagának, túlzásba esni viszont nem érdemes, mert a sütemény akkor elveszti igazán diós aromáit. Na, ez erről a sütiről nem mondható el: tömör gyönyör minden falatja, már ha valaki szereti a karamellt és a diót!

Berliner ropogósan, karamellel gazdagítva

Hozzávalók:
A tésztához:

  • 30 dkg liszt
  • 20 dkg hideg vaj
  • 10 dkg porcukor
  • 1 tojássárga
  • 1/2 citrom reszelt héja

A tésztára:

  • 5-6 evőkanál baracklekvár

A töltelékhez:

  • 25 dkg dió
  • 5 dkg omlós keksz
  • 20 dkg cukor
  • 1,5 dl tejszín
  • 4 dkg vaj
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj
  • 1/2 citrom reszelt héja

Elkészítés: A lisztet tálba tesszük, hozzáreszeljük a citrom héját és a hideg vajat, gyors mozdulatokkal összemorzsoljuk, hozzáadjuk a porcukrot és a tojássárgát, összedolgozzuk, majd fóliába tesszük, és fél órát a hűtőben pihentetjük.

A töltelékhez a diót durvára vágjuk, az omlós kekszet késes robotgépben finomra őröljük. A cukrot egy serpenyőben világosra karamellizáljuk, hozzáadjuk a vajat, megvárjuk, míg felolvad, majd a tejszínt is hozzáöntjük, összeforraljuk, majd a tűzről levéve hozzáreszeljük fél citrom héját, hozzáadjuk a kekszmorzsát és a diót, alaposan összeforgatjuk.

A pihentetett tésztát egy sütőpapíron kinyújtjuk, átemeljük egy tepsibe, vékonyan megkenjük a lekvárral, és nagyjából egyenletesen rákanalazzuk a diós tölteléket, majd eligazgatjuk, hogy mindenhova egyforma rétegben jusson.

180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 30–35 perc alatt megsütjük. Hagyjuk kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.

Az almakompót igazi házias és hálás desszert, amiben a hullott, kissé ütődött almák tökéletes helyet találtak, és amit anno csak magában kanalaztunk, esetleg sült hús mellé savanyúság helyett. De az almakompót ennél sokkal többet tud, és bár a nagyi féle alapverziót is érdemes újra felfedezni, mert nagyon jól tud esni, jól járunk, ha kicsit variáljuk is, ehhez adunk néhány ötletet.

Az alapok

Az almakompóthoz bármilyen almát használhatunk, készíthetjük héjasan vagy meghámozva, cikkekre vagy kockákra vágva, természetesen kicsumázva. A főzővízbe mindig jó egy kis citromlé, ami segít megőrizni az alma halvány színét, nem barnul meg, és csak kevés víz kell hozzá, hiszen az alma is ereszt levet, de ha szeretnénk üdítőként vagy teaként meginni, készíthetjük hosszabb lével is. Ha az alma édes, cukor nem is szükséges hozzá, ha kicsit savasabb, akkor kis cukor vagy vaníliás cukor, illetve valamilyen természetes édesítő mehet bele, ha pedig mézet használunk, azt csak a főzés után adjuk a langyosra hűlt kompóthoz. Az almákat nem kell teljesen puhára főzni, mert a tűzről levéve a vízben mg tovább puhulnak – amint látjuk, hogy kezd kissé áttetszővé válni a gyümölcs, már le is vehetjük a tűzről.

Fűszerek

Az almakompót klasszikus fűszerei a fahéj és a szegfűszeg, nagyon jól passzol hozzá a vanília is, de egy szem csillagánizs is fantasztikus aromát tud adni neki. Tehetünk a vízbe ujjnyi citromhéjat vagy narancshéjat, de akár maréknyi mazsolát, aszalt szilvát vagy aszalt sárgabarackot is, egészen új ízeket ad neki. Isteni finom és nagyon különleges, ha egy kis maradék fekete vagy zöld teát is öntünk a főzővízbe – egészen elvarázsolja!

Darabosan, pépesen, változatosan

A langyosra vagy teljesen kihűlt almakompótot tálalhatjuk darabosan vagy pépesítve, magában vagy szószként, rengeteg lehetőséget rejt. Ha a darabos változat mellett döntünk, akkor nagyon finom sült hús, vadétel mellé, édességként egy gombóc vaníliafagyival, esetleg dióval, finomra vágott csokival megszórva, tehetjük tejberizs vagy zabkása tetejére, ráhalmozhatjuk krémtúróra vagy rétegezhetjük joghurttal, müzlivel.

Ha pépesítjük, akkor is finom magában, egy kis citromlével, meglocsolhatjuk egy kis fahéjas joghurttal, rétegezhetjük pohárkrémnek granolával és joghurttal, de nagyon finom szószként levesben főtt marhahúshoz, de akár császármorzsához is kínálhatjuk, mint az osztrákok.

Ha nagyobb adagot készítünk, egy részét le is fagyaszthatjuk egészséges jégkrémnek, vagy akár kisebb adagokban, amiből remek turmixot, smoothie-t készíthetünk bármikor, amikor esetleg nincs friss gyümölcs kéznél!

Ez a remek étel nevét minden bizonnyal a szósz gyönyörű rozsdás színéről kapta, amit a sok hagyma, a mustár, a vörösbor és a paradicsompüré tesz nemcsak tökéletesen őszi színűvé, de nagyon aromássá és ízgazdaggá. Klasszikusan marha- vagy sertéshússal készül, de mivel ezekkel a fogás valódi türelemjáték, ezért mi sokkal könnyebb és kezesebb húst, pulykamellfilét választottunk hozzá, amivel sokkal gyorsabban elkészül.

A rozsdás hús kulcsa az elsőre rengetegnek tűnő vöröshagyma, de senki ne ijedjen meg, ennyi kell belőle, és a végére eltűnik majd teljesen, egészen lágyra párolódik, és a végén még le is turmixoljuk, az ízei pedig összesimulnak és -szelidülnek a többi alapanyaggal, egyáltalán nem lesz kiérezhető a hagyma, viszont a szaft selymességéhez elengedhetetlen ez a mennyiség.

Rozsdás hús

Hozzávalók:

  • 60 dkg szeletelt pulykamell – de más hús is lehet
  • 3 nagy fej hagyma
  • 2 babérlevél
  • 1 dl vörösbor
  • 1 dl alaplé (kockából is lehet)
  • 1 evőkanál paradicsomsűrítmény
  • 1 evőkanál mustár
  • 3 evőkanál olaj
  • só, bors

Elkészítés: A húst sózzuk, borsozzuk, és a felforrósított olajon egy mélyebb serpenyőben oldalanként 2-3 perc alatt elősütjük, hogy egy kis kérget kapjon, majd egy tányérra kiszedjük. A visszamaradt zsiradékba dobjuk a szálasra vágott hagymát, sózzuk, időnként megkeverve hagyjuk, hogy egy kicsit összeessen, majd hozzáadjuk a paradicsomsűrítményt és a babért, kicsit lepirítjuk, átkeverjük, majd felöntjük a vörösborral és az alaplével, és amikor felforrt, a hússzeleteket visszatesszük. Fedő alatt, takarékon pároljuk 40 percet. Figyelem, ha sertéshússal, marhával készítjük, akkor a párolási idő jóval hosszabb lehet!

A hússzeleteket ismét kiemeljük egy tányérra, a szafthoz adunk 1 evőkanálnyi mustárt, kidobjuk belőle a babérlevelet, majd botmixerrel pépesítjük, hogy selymes szószt kapjunk. Megkóstoljuk, utánízesítjük, visszapakoljuk bele a húsokat, és még 10 percet rotyogtatjuk, majd ízlés szerinti körettel – krumplipürével és párolt zöldséggel nagyon finom – tálaljuk.

A barátságkenyér lényege, hogy van egy kovászos alaptészta, amit a készítő 4 részre oszt: egyből sütit süt, egyet megtart a következő hétre, kettőt pedig elajándékoz barátoknak a recepttel együtt. Innentől kezdve a barátok is sütik, osztják, elajándékozzák, és hamarosan mindenki barát, és ugyanabból a sütiből falatozik – ezer módon variálva. A süti eredetileg az amerikai amishok hagyománya, de hamar áterjedt Európába és hozzánk is. A ’90-es években elképesztő népszerűségnek örvendett nálunk, de időnként még most is fellángol a barátságkenyér láza.

A kovászos alaptésztának köszönhetően biztos, hogy isteni és könnyű kelt tésztát süthetünk, bármilyen aszalt vagy friss gyümölccsel, magokkal vagy csonthéjasokkal, csokidarabokkal vagy fűszerekkel gazdagítva, de az is igaz, hogy mindennap igényel egy kis figyelmet a kovász, ahogy a barátok is. És mivel a tészta osztódik, vagyis a kovászt tovább kell osztani, így hamar felmérhetjük, mennyi (sütni vágyó) barátunk van…

Forrás: iStock

Az alaptészta

1 csomag szárított élesztőt, 6 dl lisztet, 6 dl cukrot összekeverünk, 6 dl tejet és 1 dl vizet hozzáadunk, összekeverjük. Letakarjuk, és kelni hagyjuk 1 órát, majd hűtőbe tesszük, és mindennap egyszer átkeverve 3 napig érleljük.

Ezután hozzáadunk 2,5 dl tejet, lisztet és cukrot, átkeverjük, és a hűtőbe tesszük még 3 napra, mindennap fakanállal átkeverve tovább érleljük. Ezzel kész is az alaptészta, amit 4 részre osztunk, és

  • egyből sütit sütünk,
  • egyet elteszünk a következő sütinek,
  • kettőt elajándékozunk.

Az eltett tésztát úgy szaporíthatjuk és használhatjuk tovább, hogy 3 nap után 2,5 dl tejet, lisztet és cukrot adunk hozzá, 3 napig a hűtőben pihentetjük naponta átkeverve, majd mehet az osztás és sütés… Így heti 1 barátságkenyérrel számolhatunk.

Forrás: iStock

Így lesz belőle sütemény

Veszünk egy adag alaptésztát, hozzáadunk

  • 2,5 dl cukrot
  • 5 dl lisztet
  • 3 tojást
  • 1 kávéskanál sütőport
  • 1 kávéskanál szódabikarbónát
  • 1,5 dl olajat
  • 1 csomag vaníliás cukrot
  • 1 teáskanál fahéjat
  • 2 marék darabolt diót
  • 5 dkg apróra vágott fehér csokoládét
  • csipet sót

Összedolgozzuk, a tésztát kivajazott őzgerincformába öntjük, elegyengetjük.

180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 50 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük, majd a sütőből kivéve rácsra borítjuk, és hagyjuk kihűlni.

Tippek

  • A tésztát gazdagíthatjuk darabolt vagy darált csonthéjasokkal, mazsolával, kókusszal, reszelt almával vagy répával, apróra vágott aszalt gyümölcsökkel, reszelt narancs- vagy citromhéjjal, bogyós gyümölcsökkel, fűszerezhetjük kakaóval, kardamommal, mézeskalács-fűszerkeverékkel, gyömbérrel…
  • A tésztát megsüthetjük kenyérnek pástétom- vagy őzgerincformában, de használhatunk hozzá kuglófformát is, de kiporciózhatjuk muffinformába is, akkor a sütése is 20-25 perc alatt megvan.

Forrás: iStock

Valamikor még a rendszerváltás előtt sokan kedvelték a tubusos útitárskrémet és a kolbászkrémet. Azt nem firtatnánk, miből készült az első, a második valószínűleg tartalmazott némi kolbászt is, és egészen ehető volt, kirándulásokra mindenesetre praktikus volt néhány kockasajttal és zsemlével.

Ez a kolbászkrém viszont kifejezetten finom, bármilyen kolbászból készíthetjük, de akár a hűtőben meglapuló többféle maradékból is készülhet. Nagyon finom akár füstölt, akár lángolt kolbászból, csípősből, paprikásból vagy borsosból… Lágy vaj és egy kis tejföl tesszi krémessé, főtt tojás és egy kis mustár kerül még bele, 10 perc alatt kész, nem romlékony, és nagyon kellemes akár egy borozgatós baráti beszélgetés kísérőjeként is, de melegszendvics készítéséhez is tökéletes.

Forrás: iStock

Kolbászos szendvicskrém

Hozzávalók:

  • 25 dkg puhább kolbász
  • 2 tojás
  • 10 dkg lágy vaj
  • 2-3 evőkanál tejföl
  • 1 teáskanál mustár
  • só, bors

Elkészítése: A tojásokat keményre főzzük kb. 10–12 perc alatt, majd hideg vízbe tesszük, ha kicsit hűlt, akkor meghámozzuk, cikkekre vágjuk.

A kolbász héját lehúzzuk, a kolbászhúst egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a tojásokat, a lágy vajat, a mustárt, 2 evőkanál tejfölt, és krémesre összedolgozzuk.

Megkóstoljuk, ízlés szerint sózzuk és borsozzuk, ha igényli, még egy kis tejfölt adhatunk hozzá, hogy kellően krémes legyen. A hűtőbe tesszük 1–2 órára, hogy az ízek összeérjenek.

Friss kenyérrel vagy pirítóssal kínáljuk, adhatunk mellé cikkekre vágott paradicsomot, paprikát, néhány szál újhagymát.

Forrás: iStock

Régebben nagyon népszerű volt, pékségekben is beszerezhettük a kalács és a kifli közé besorolható isteni péksüteményt, de valahogy eltűnt. Tolnában és Bács-Kiskun térségében bütykös kalácsnak nevezték, máshol fityisz vagy csavart névre hallgatott a csomóba kötött péksütemény. Többnyire mákkal meghintve találkozhattunk vele, az egész mákszemek a tetején kellemesen megpörkölődtek, és roppantak a fogak alatt, tejjel, kakaóval az egyik legfinomabb reggelinek, uzsonnának számított.

Ennek a péksütinek a titka a foszlóssága, amit egy apró trükknek köszönhet. A tejes-vajas kelt tésztát a kiflikhez hasonlóan a körlappá kinyújtott és cikkekre vágott tésztából feltekerjük, majd egy kicsit átsodorjuk, így a tésztarudacska, amit összecsomózunk, belül réteges, ezáltal pedig a sütés során nagyon foszlós lesz.

A tetejére tökéletes a mák, de meghinthetjük szezámmal, fekete szezámmal, de akár ízlés szerint jégcukorral, lenmaggal vagy aprított dióval, mogyoróval is – mindenképpen isteni, érdemes kipróbálni!

Bütykös kalács vagy fityisz

Hozzávalók:

  • 30 dkg liszt
  • 25 dkg rétesliszt
  • 2,5 dkg friss élesztő
  • 2,5-3 dl tej
  • 4 dkg vaj
  • 1 evőkanál cukor
  • 1/2 teáskanál só
  • 1 tojás
  • egész mák és/vagy szezámmag, fekete szezám

Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, a felében elkeverjük a cukrot, belemorzsoljuk az élesztőt, és kb. 10 perc alatt felfuttatjuk. A vajat felolvasztjuk.

A szoba-hőmérsékletű liszteket egy tálba tesszük, hozzáadjuk a sót, a felfutott élesztőt és a vajat, elkezdjük összedolgozni kézzel vagy konyhai robotgép dagasztós spiráljával, a maradék tejből apránként annyit adagolunk hozzá, hogy rugalmas tésztává összeálljon. Ha ezzel megvagyunk, pici liszttel meghintjük, és konyharuhával letakarva 30 percet langyos helyen kelesztjük.

Lisztezett munkafelületre borítjuk, kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, egyenként vékony körlappá nyújtjuk. 8 cikkbe vágjuk, mintha kiflit készítenénk, egyenként felcsavarjuk a szélesebb végüknél kezdve, addig sodorjuk, míg 12-15 centis hengereket kapunk, majd a tésztát önmagában megcsomózzuk.

Sütőpapírral bélelt tepsire rakosgatjuk egymástól kicsit távolabb, majd letakarva 15-20 percet kelesztjük.

Ezután lekenjük a felvert tojással, megszórjuk őket szemes mákkal vagy szezámmal, fekete szezámmal, és 175 fokos sütőbe toljuk. 15-20 perc alatt szép aranybarnára sütjük.

Kihűlés után vajjal, dzsemmel, mézzel, de akár sós szendvicskrémmel is kínálhatjuk.

Az eredeti sportszelet igazi retró csoki, sokáig volt az egyik legnépszerűbb kedvenc. A Népstadion 1953-as megnyitójára készült először, és valósággal berobbant és tarolt az akkor ugyancsak szegényes csokoládékínálatban, és többé-kevésbé ma is tartja kedveltségét, igaz, sok módosításon esett át, de tartja a versenyt még a mai hatalmas kínálatban is. A házi változat sikere is töretlen, köszönhetően nem csak finomságának, ha páratlan egyszerűségének is.

A sportszelet süti most egy kis csavarral készült, nem csupán csokisan, hanem a massza fele mogyoróvajjal készült, egy kis aprított csokival felturbózva – ez a változat még finomabb, gazdagodnak, keverednek benne az ízek. Használhatunk hozzá darabosabb és simább mogyoróvajat, mindegyikkel működik. 😉

Mogyoróvajas sportszelet

Hozzávalók:

  • 50 dkg darált keksz
  • 3 evőkanál kakaópor
  • 12,5 dkg vaj
  • 12,5 dkg mogyoróvaj
  • 2 dl tej
  • 2 teáskanál vanília-kivonat
  • 20 dkg cukor
  • 5 dkg étcsokoládé

Elkészítés: A darált kekszet megfelezve 1-1 keverőtálba tesszük. A tejet felmelegítjük, a tűzről levéve hozzáadjuk a vanília-kivonatot és a cukrot, elkeverjük.

A mogyoróvajas réteghez a mogyoróvajat felolvasztjuk, a kekszhez adjuk a cukros tej felével, alaposan összekeverjük, majd beleforgatjuk az 5 dkg felaprított étcsokoládét. Sütőpapírral vagy fóliával bélelt tepsibe vagy tálba átöntjük, és spatulával egyenletesen lenyomkodjuk.

A csokis réteghez a darált kekszet a kakaóporral elkeverjük, a vajat felolvasztjuk, a kekszhez öntjük a maradék édes tejjel, és ezt is jól összekeverjük, majd a mogyoróvajas rétegre rakjuk, és spatulával lenyomkodjuk, elegyengetjük.

A sütit 1 órára a hűtőbe tesszük, hogy kellően megdermedjen, és szépen szeletelhető legyen, majd éles késsel ízlés szerinti szeletekre vágva tálaljuk kis porcukorral meghiintve, de aki úgy szereti, csokimázzal is bevonhatja…

A barátfülének nemcsak a családi legendáriumokban és gyerekkori emlékeinkben van olyan kedves helye, de a gasztronómiában is ugyancsak bájos a története. Elsőre azt gondolnánk, hogy szerzetesek készítették, és formája után kaphatta a barátok füle, barátfüle nevet, de ennél még mókásabb a történet. A 19. század második felében, egy budai étteremben, bizonyos Franz Freund vendéglős specialitása volt a lekvárral töltött tészta, amely az akkoriban többnyire német nyelvű polgárságnak az étlapon is németül szerepelt, Freunds gefüllte Tasche – vagyis Freund-féle töltött táska – néven. A kiegyezés után Freund úr Barát Ferencre magyarosította a nevét, az étlapot is lefordították, ahova már barátfüleként került fel. Állítólag a fordító nem ismerte a gefüllte, vagyis töltött szó jelentését, így lett belőle fül, de valószínűbb, hogy inkább csak szójáték okén lett a gefültéből fül. 

A lekvárral vagy túróval töltött krumplis tészta ma már ritkábban készül, pedig tulajdonképpen nagyon egyszerű, ráadásul ugyancsak pénztárcabarát és kiadós, laktató fogás, tökéletes második egy tartalmasabb leves után, ahogy rokonai, a nudli és gombóc is. Általában vajban pirított zsemlemorzsába forgatják a kifőtt derelyéket, de aki igazán finomat szeretne, próbálja ki úgy, hogy a főzővízbe egy kis fahéjat, csillagánizst, pár szem szegfűszeget tesz, iletve a leszűrt barátfülét cukrozott, kis fahéjjal illatosított darált mákkal szórja meg. Mennyei!

Barátfüle mákimádóknak

Hozzávalók:

  • 1 kg krumpli
  • 30 dkg liszt
  • 2 evőkanál olaj
  • 1 evőkanál búzadara
  • 1 db tojás
  • 1 evőkanál cukor

A töltelékhez:

  • szilvalekvár

Valamint:

  • 1 rúd fahéj
  • 1 csillagánizs
  • 3-4 szem szegfűszeg
  • 5 dkg vaj
  • darát mák
  • fahéj
  • porcukor

Elkészítés: A krumplit héjában megfőzzük, ha puha, leszűrjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd megpucoljuk, áttörjük, és hagyjuk teljesen kihűlni. 

Hozzáadjuk a lisztet, a tojást, csipet sót, a búzadarát és a cukrot, és rugalmas, puha tésztává gyúrjuk. A krumplitól függően lehet, hogy több liszt kell hozzá, de óvatosan adjunk hozzá, ne legyen kemény a tészta. Lisztezett munkafelületen vékonyra nyújtjuk, egy pohárral vagy közepes pogácsaszaggatóval köröket szúrunk ki belőle. Mindegyikre egy kanál szilvalekvárt teszünk, összehajtjuk, és a széleket villával lenyomkodjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, ugyanúgy járunk el, mint korábban.

Közben egy edényben enyhén sós vizet forralunk, beledobunk egy rúd fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy csillagánizst, 5-6 percig forraljuk, hogy a fűszerek íze kicsit kiázzon, majd 2-3 részletben kifőzzük a barátfüléket. Ha egyszerre túl sokat raknánk bele a vízbe, túlságosan visszahűtené a vizet, és szétázna, mielőtt megfőne. Ha feljöttek a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, és olvasztott vajba forgatjuk.

A darált mákot kevés fahéjjal és ízlés szerint porcukorral összekeverjük, és a barátfülét gazdagon meghintjük vele tálaláskor.

Ma már hatalmas kínálatból választhatunk, ha pár falatnyi csokira vágyunk, de a régi ízek még sokaknak felsejlenek. Vannak, amelyek maradtak, mint a Sport, a Balaton, a Párizsi kocka… Többnyire az új tulajdonos jó marketingérzékkel ráhajtott a retróhangulatra, és csak hálásak lehetünk, hogy ezek a termékek megmaradtak. És vannak, amelyek sajnos kikoptak, vár némelyik még készül kisebb üzemekben, kevesebb marketingtámogatással, mint a kávés Kapucíner, a meggyes Szamba, a kókuszos Autós, a kakaós Bohóc vagy a rumos-diós Lottó szelet.

Forrás:
Turbofutar.unas.hu

Többnyire adalékanyagok, állományjavítók, ilyen-olyan pótlók adták ezeknek a nagyobb részét, kiegészítve némi stabilizátorral és emulgeálóval… Az alapízek viszont remekek, és otthon – egy kis kreativitással és csak tiszta alapanyagokból – olyan isteni változatot készíthetünk, hogy mindenki megnyalja mind a tíz ujját.

A „dió, rum, cukor és csoki” kombóból például páratlanul finom desszert varázsolható percek alatt, amit formázhatunk szeletté, de akár formázhatunk a masszából kis golyókat is, amiket megmártunk csokiban.

Lottó szelet

Hozzávalók:

  • 20 dkg dió
  • 20 dkg cukor
  • 2 dl rum
  • 10 dkg étcsokoládé

Elkészítés: A diót egy száraz serpenyőbe rakjuk, és figyelmes felügyelet mellett megpirítjuk, amíg kellően illatos, de még világos marad, majd azonnal átöntjük egy késes robotgépbe, és finomra őröljük.

A rumot a serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, és kevergetve sűrű sziruppá főzzük 4-5 perc alatt. 

Egy keverőtálba öntjük az őrölt diót és a rumos cukorszirupot, ha kissé hűlt, akkor kézzel összedolgozzuk.

A masszából rudakat – vagy golyókat – formázunk, és hűtőben hagyjuk kicsit megdermedni. 

A csokoládét összetördeljük, és vízgőz fölött felolvasztjuk, majd a diós rudakat vagy gömböket megforgatjuk, bevonjuk a csokival, sütőpapírra vagy szilikonos sütőlapra rakosgatjuk, és hagyjuk megdermedni.