A barátfülének nemcsak a családi legendáriumokban és gyerekkori emlékeinkben van olyan kedves helye, de a gasztronómiában is ugyancsak bájos a története. Elsőre azt gondolnánk, hogy szerzetesek készítették, és formája után kaphatta a barátok füle, barátfüle nevet, de ennél még mókásabb a történet. A 19. század második felében, egy budai étteremben, bizonyos Franz Freund vendéglős specialitása volt a lekvárral töltött tészta, amely az akkoriban többnyire német nyelvű polgárságnak az étlapon is németül szerepelt, Freunds gefüllte Tasche – vagyis Freund-féle töltött táska – néven. A kiegyezés után Freund úr Barát Ferencre magyarosította a nevét, az étlapot is lefordították, ahova már barátfüleként került fel. Állítólag a fordító nem ismerte a gefüllte, vagyis töltött szó jelentését, így lett belőle fül, de valószínűbb, hogy inkább csak szójáték okén lett a gefültéből fül.
A lekvárral vagy túróval töltött krumplis tészta ma már ritkábban készül, pedig tulajdonképpen nagyon egyszerű, ráadásul ugyancsak pénztárcabarát és kiadós, laktató fogás, tökéletes második egy tartalmasabb leves után, ahogy rokonai, a nudli és gombóc is. Általában vajban pirított zsemlemorzsába forgatják a kifőtt derelyéket, de aki igazán finomat szeretne, próbálja ki úgy, hogy a főzővízbe egy kis fahéjat, csillagánizst, pár szem szegfűszeget tesz, iletve a leszűrt barátfülét cukrozott, kis fahéjjal illatosított darált mákkal szórja meg. Mennyei!
Barátfüle mákimádóknak
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A krumplit héjában megfőzzük, ha puha, leszűrjük, hagyjuk langyosra hűlni, majd megpucoljuk, áttörjük, és hagyjuk teljesen kihűlni.
Hozzáadjuk a lisztet, a tojást, csipet sót, a búzadarát és a cukrot, és rugalmas, puha tésztává gyúrjuk. A krumplitól függően lehet, hogy több liszt kell hozzá, de óvatosan adjunk hozzá, ne legyen kemény a tészta. Lisztezett munkafelületen vékonyra nyújtjuk, egy pohárral vagy közepes pogácsaszaggatóval köröket szúrunk ki belőle. Mindegyikre egy kanál szilvalekvárt teszünk, összehajtjuk, és a széleket villával lenyomkodjuk. A maradék tésztát összegyúrjuk, nyújtjuk, ugyanúgy járunk el, mint korábban.
Közben egy edényben enyhén sós vizet forralunk, beledobunk egy rúd fahéjat, pár szem szegfűszeget és egy csillagánizst, 5-6 percig forraljuk, hogy a fűszerek íze kicsit kiázzon, majd 2-3 részletben kifőzzük a barátfüléket. Ha egyszerre túl sokat raknánk bele a vízbe, túlságosan visszahűtené a vizet, és szétázna, mielőtt megfőne. Ha feljöttek a víz tetejére, szűrőkanállal kiszedjük, és olvasztott vajba forgatjuk.
A darált mákot kevés fahéjjal és ízlés szerint porcukorral összekeverjük, és a barátfülét gazdagon meghintjük vele tálaláskor.
Ma már hatalmas kínálatból választhatunk, ha pár falatnyi csokira vágyunk, de a régi ízek még sokaknak felsejlenek. Vannak, amelyek maradtak, mint a Sport, a Balaton, a Párizsi kocka… Többnyire az új tulajdonos jó marketingérzékkel ráhajtott a retróhangulatra, és csak hálásak lehetünk, hogy ezek a termékek megmaradtak. És vannak, amelyek sajnos kikoptak, vár némelyik még készül kisebb üzemekben, kevesebb marketingtámogatással, mint a kávés Kapucíner, a meggyes Szamba, a kókuszos Autós, a kakaós Bohóc vagy a rumos-diós Lottó szelet.
Többnyire adalékanyagok, állományjavítók, ilyen-olyan pótlók adták ezeknek a nagyobb részét, kiegészítve némi stabilizátorral és emulgeálóval… Az alapízek viszont remekek, és otthon – egy kis kreativitással és csak tiszta alapanyagokból – olyan isteni változatot készíthetünk, hogy mindenki megnyalja mind a tíz ujját.
A „dió, rum, cukor és csoki” kombóból például páratlanul finom desszert varázsolható percek alatt, amit formázhatunk szeletté, de akár formázhatunk a masszából kis golyókat is, amiket megmártunk csokiban.
Lottó szelet
Hozzávalók:
Elkészítés: A diót egy száraz serpenyőbe rakjuk, és figyelmes felügyelet mellett megpirítjuk, amíg kellően illatos, de még világos marad, majd azonnal átöntjük egy késes robotgépbe, és finomra őröljük.
A rumot a serpenyőbe öntjük, hozzáadjuk a cukrot, és kevergetve sűrű sziruppá főzzük 4-5 perc alatt.
Egy keverőtálba öntjük az őrölt diót és a rumos cukorszirupot, ha kissé hűlt, akkor kézzel összedolgozzuk.
A masszából rudakat – vagy golyókat – formázunk, és hűtőben hagyjuk kicsit megdermedni.
A csokoládét összetördeljük, és vízgőz fölött felolvasztjuk, majd a diós rudakat vagy gömböket megforgatjuk, bevonjuk a csokival, sütőpapírra vagy szilikonos sütőlapra rakosgatjuk, és hagyjuk megdermedni.
Ma már biztos nem vennénk meg a felhabosított kakaós margarinnal töltött téli fagyit, nemcsak az íze, de a benne lévő tartósítók, stabilizátorok miatt sem, viszont nagyon jó poén maga az ötlet. Gyerekzsúrokon és csajos bulikon is nagy sikert érhetünk el vele, ha mi magunk készítjük, és szinte bármilyen szilárdabb krémmel megtölthetjük.
Nem lesz nagyon tartós, idővel felpuhulhat az ostya, de olyan egyszerűen összeállítható, hogy akár kínálás, fogyasztás előtt közvetlenül is betölthetjük.
Amire biztosan szükségünk lesz, az a tölcsér: ezt hiperekben, delikátboltokban beszerezhetjük, kérhetünk néhányat a cukrászdában is, de akár magunk is elkészíthetjük – például ezzel a szuperegyszerű videós recepttel >>
És hogy mi kerüljön a tölcsérbe? A legegyszerűbb talán a nutellával kikevert mascarpone, de egy kis tejszínnel lazított vaníliás túrókrém is szuper ötlet, és persze készíthetünk egy finom csokikrémet, ahogy az alábbi receptben.
A tetejét bevonhatjuk olvasztott csokival, mint a retró változatnál, de megszórhatjuk színes cukorkával, kisebb extrudált reggelizőpehellyel, aprított mandulával vagy mogyoróval.
Téli fagyi házilag
Hozzávalók:
A tetejére: olvasztott csoki, aprított magok vagy csokidara, extrudált gabonapelyhek
Elkészítés: A csokoládét felkockázzuk, tálba tesszük. A tejszínt felforraljuk, majd a csokira öntjük, és adig kevergetjük, amíg a csoki teljesen felolvad és sima krémet kapunk. A tejszínes csokikrémet a hűtőbe tesszük 1,5–2 órára – vagy felhasználásig.
A lehűtött krémet elektromos habverővel elkezdjük felverni, szép habosra, amíg könnyed hab állagot kap, majd megtöltjük a tölcséreket, díszítjük.
Hűtőben 1–2 órát pihentethetjük, de azonnal tálalva is tökéletes.
Valószínűleg nem voltak a '80-as évek bolti csemegéi olyan finomak, mint ahogy emlékszünk rájuk, a szocializmus nem a minőségi alapanyagokról szólt, illetve hát arról sem. De az idő megszépíti az emlékeket, az ízeket, és azért volt közöttük tényleg jó is. Ezek egy része itt maradt velünk a retró jegyében, kicsit felfrissülve, mint például a Túró Rudi, a macskanyelv, a konyakos meggy, a párizsi kocka vagy a Sport szelet. Na de nézzük a régi kedvenceinket!
Málnás és narancsos cukorka
Nem volt túl nagy cukorkaválaszték, létezett a színes és töltött savanyúcukorka, ami képes volt elvágni az ember nyelvét a végén, mire a töltelékhez értünk, valamint volt a málna formájú töltetlen málnás, illetve a citrusgerezd alakú narancsos és citromos cukorka. Minden nagyinál lapult egy zacskóval, a végére pedig összeállt egy cukortömbbé, ha egy kicsit nyirkos volt az idő.
Golyórágó
Színes volt, kemény és aromaízű, percek alatt elment az íze, mégis szerettük. Csak később jöttek a puhább és többféle ízű Donald rágók, kezdetben ez volt a csúcs.
Téli fagyi
Bele sem merünk gondolni, miből lehetett az imádott és mindig áhított téli fagyi, amiért mindenféle ígéretet bevállaltunk a trafikban. Valószínűleg felhabosított növényi zsiradék egy kis cukorral és kakaóporral kihabosítva, kakaós bevonóval lezárva. Néha ma is kapható, érdemes lenne kicsit jobb minőségben újra fellendíteni a karrierjét.
Krumplicukor
Na, ezt inkább a felnőttek kedvelték, bár a semmi ízzel nem bíró, kőkemény krumplicukor örök talány marad egyesek számára. Megosztó és furcsán értelmezhető édesség, de valamiért újra kapható itt-ott.
Nyalóka
Volt a sima cukornyalóka, piros és narancs színben, kicsit pörkölt cukorízzel, és volt a Kojak, a csokival bevont nyalóka. Elmélyülten bírtuk nyalni, és még egy kicsit a pálcikát is szopogattuk, vagy „cigiztünk” vele.
Négercsók
Nagyon édes, könnyű és habos volt, igazi cukorsokk. Ostyatalpon kibírhatatlanul édes tojáshab csokival bevonva. Natúr és kókuszos ízben létezett, nem lehetett gusztusosan enni, csak úgy, hogy mindenünk csokis és habos lett. Rajongói a német szuperekben megtalálják ma is, külföldi változatban, számos ízesítéssel.
Csokiparány
Volt dobozos és kimért, nem lehetett abbahagyni. Mármint ha friss volt a csokiba mártott csokis ostya. Ropogott benne a sok vékony tésztaréteg, ujjainkra olvadt a csokibevonat, amit aztán le kellett nyalogatni.
Melódia
Igazán luxuskategóriába tartozott, sok csoki és mogyoró, kevés ostya, az ínyencek kedvence. Szerencsére újra készül, néhány helyen beszerezhető, ha nosztalgiázni szeretnénk.
És nektek mi volt a kedvencetek?
Retró sütinek is mondhatnánk, de legyen inkább klaszikus, hiszen a csoki és a túró örök barátsága megkérdőjelezhetetlen. Nagyon egyszerű és látványos, tortaformában megsütve pedig akár ünnepi desszertként is megállja a helyét, különösen akkor, ha egy kis olvasztott csokit is kínálunk hozzá tálaláskor… A tészta és a bocifoltok, vagyis a túrós massza is percek alatt elkészül, ez utóbbit akár kanállal is bele lehet szaggatni, de mutatósabb, ha golyókká formázzuk.
A túróba érdemes egy kis búzadarát is tenni, hogy ne áztassa el a tésztát sütés közben, és megtartsa a formáját, ebbe a változatba egy kis kókuszreszelék is került pluszban, mert a túróhoz és a csokihoz is jól passzol, és így még finomabb.
Boci szelet kókuszosan
Hozzávalók:
A tésztához:
A kókuszos túrógolyókhoz:
Elkészítés: A bocifoltokhoz a túrót áttörjük, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot és a tojást, alaposan összekeverjük, hozzáadjuk a grízt és a kókuszreszeléket, ezzel is összedolgozzuk, félretesszük, míg a tésztát elkészítjük, hogy a búzadara kicsit megszívhassa magát.
A tésztához a száraz alapanyagokat – a lisztet, a sütőport és a kakaót – egy tálban elvegytjük. A nedves alapanyagokat – a felütött tojásokat, a tejet és az olvasztott vajat – egy másik tálban simára keverjük, a cukrot is hozzáadjuk, tovább keverjük, majd a lisztes keverékhez adjuk, simára eldolgozzuk.
Sütőpapírral bélelt – vagy kikent, lisztezett – kapcsos tortaformába öntjük a tészta felét, kirakjuk a gombócokká formázott kókuszos túróval, majd ráöntjük egyenletesen a maradék tésztát, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett kb. 30 perc alatt megsütjük, tűpróbával ellenőrizzük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeletelve tálaljuk – ízlés szerint olvasztott csokit is kínálhatunk mellé.
Persze a második emeletre naponta többször felmegy, és ha halászlevet, pörköltet vagy efféle, kis adagban nem készíthető finomságot kell főzni, akkor a garázsban beizzítja a rezsót, és a tizenvalahány literes lábasban fél napig kevergeti a kaját. Nagyapám meg 83 éves, és naponta legalább egyszer, de akár kétszer is felül a motorjára, hogy a napi bevásárlást vagy ügyintézést elvégezze, meg is bolondulna, ha a lakásban kellene üldögélnie naphosszat. Szeretnék ilyen aktív lenni ennyi idős koromban, mint ők…
Vissza az ételhez: ez is nagymamám specialitása, gyerekkorom kedvence, most pedig már az én gyerekeimé is. Kivételesen hatalmas adagot képesek belőle eltüntetni, csodálkozom is, hogy nem lesznek rosszul…
Sajnos nem lehet művészi fotót készíteni róla, de azt hiszem, a lényeg nagyon is látszik. 🙂
Nagymamámféle túrós zsemle
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A töltelékhezvalókat simára keverjük.
A zsemléket félbevágjuk, a belsejüket kikaparjuk, kb. 1 cm vastag héj maradjon. Ha nem szikkadt vagy majdnem száraz zsemléket használunk, akkor 10 percre toljuk be kb. 160 fokos sütőbe, hogy kissé ropogós legyen a héja, majd hűtsük ki.
A tejet melegítsük langyosra, adjuk hozzá a megolvasztott vajat és a cukrot. A zsemlék belét öntsük le 1-2 dl vajas tejjel, kicsit nyomkodjuk ki, és adjuk a töltelékhez, ezzel is keverjük ki.
Közben egy akkora tűzálló tálat, amiben szorosan elférnek a zsemlék, kivajazunk. Mindegyiket megmártjuk a vajas tejben, egymás mellé beleállítgatjuk a jénaiba. Elosztjuk bennük a tölteléket, meglocsoljuk a maradék vajas tejjel, majd mindegyik tetejére még pár kanál tejfölt kanalazunk.
180 fokos sütőbe toljuk, kb. fél órát sütjük, amíg a zsemlék széle és a tejföl is itt-ott megpirul.
A nagymamám még pluszban meg szokta hinteni cukorral, de nekem anélkül is elég édes volt.
A klasszikus rizsfelfújt vaníliás, és jóféle házi lekvár dukál mellé, de mint minden egyszerű és jól bevált recept, ez is jól variálható, személyre szabható. Most kókuszos változatban készült, növényi tejjel és kókuszkrémmel, az édes és illatos desszertet pedig nem dzsem vagy gyümölcsöntet kíséri, hanem friss gránátalma, ami egyszerre teszi mutatóssá az amúgy nem túl fotogén édességet, másrészt a roppanós, lédús, üde ízvilágú bíbor magok nagyon jól ellenpontozzák és kiegészítik a lágy és szelíd, kókuszos-vaníliás süteményt.
A rizsfelfújthoz érdemes gömbölyűbb szemű, rizottónak való rizst választani, és főzés előtt leforrázni, így sokkal jobban meg tudják szívni magukat a finom édes tejjel a rizsszemek, és tökéletes állagú, lágy textúrájó lesz a végeredmény.
Kókuszos rizsfelfújt
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, felöntjük vízzel, forrásig melegítjük, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd visszatesszük a lábasba, felöntjük a tejjel. Hozzáadunk egy csipet sót, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a hüvelyét, a kókuszreszeléket, és takarékon kb. 20 perc alatt, időnként megkeverve megfőzzük, majd belekeverjük a cukrot és a mazsolát is, és hagyjuk langyosra hűlni, míg az összes folyadékot felszívja.
Ezután hozzákeverjük a kókuszkrémet és a tojásokat, összekeverjük, és elosztjuk 4-6 kikent kis szufléformába. Tepsibe állítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy legalább feléig érjen a formáknak, és 180 fokos sütőbe, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, majd langyosan vagy hidegen tányérra borítjuk, és a gránátalma magjaival megszórva – vagy ízlés szerint más gyümölccsel – tálaljuk.
A rizskoch akkor a legfinomabb, ha könnyű, kellően krémes, vanília és citromhéj illata árad belőle. A némi tojással felturbózott és tepsiben megsütött egyszerű tejberizs nálunk egy kiadós leves után másodikként is kedvelt fogás, az olaszoknál pedig egyenesen ünnepi, elsősorban húsvéti desszert, torta di riso néven.
Az alaprecept nagyon egyszerű és kiadós, házi lekvárral tálalva önmagában is egy csodadesszert, de gazdagíthatjuk a rizses keveréket darabolt friss vagy aszalt gyümümölcsökkel, mazsolával, datolyával, párolt almával, körtével, vagy akár friss vagy fagyasztott bogyósokkal, a citrom helyett naranccsal – minden formában nagyon finom!
Rizskoch
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst szűrőben leöblítjük, majd 3 dl vízzel egy edénybe rakjuk. Tűzre téve felforraljuk, majd időnként megkeverve addig főzzük, amíg a vizet a rizs felissza. Hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve addig főzzük, amíg a tejet is nagyjából felissza – kb. 15 perc alatt, majd a tűzről leéve, fedő alatt hagyjuk langyosra hűlni.
Közben a tojásokat szétválasztjuk, a tojásfehérjéket egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákhoz adjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és jó krémesre, habosra, szinte fehérre verjük.
A langyosra hűlt rizst először összekeverjük a cukros tojássárgával, majd több adagban beleforgatjuk a felvert habot, és kivajazott tepsibe vagy sütőtálba öntjük a keveréket, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 35-40 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd lekvárral, friss gyümölccsel vagy gyümölcsből mixelt pürével tálaljuk.
Talán az egyetlen üdítő, ami márkanévből kinőtte magát, és mindenféle édes italra, frissítőre használjuk, legyen az szénsavas és palackozott vagy házi készítésű szörp. A Bambi volt az első – és sokáig az egyetlen – üdítő, narancsos íze és pezsgése mindenkit meghódított. Csatos, visszaváltható üvegben árulták 2,5 decis kiszerelésben, 1947-ben kezdte gyártani a Hazai Szikvízüzem, két évvel a II. világháború befejezése után, és egészen 1970-ig gyártották is különféle üzemekben. Felreppent és elterjedt az a sejtés, hogy kátrányból készül, de ez nem igaz: a benne lévő narancsos aromaanyag a szavatossági idő lejártával megváltozott, és ez adta a kellemetlen, kátrányos ízt.
A Bambiból a későbbiekben – a nagy népszerűség miatt – készült citromos és erdei gyümölcsös változat is, és lassan megjelentek más márkák, mint amilyen a Traubisoda vagy Márka, az Olympos narancs és citromos szénsavas italok, de ezek a külföldi kólagyárak megjelenésével és termékeik hatékony népszerűsítésével szép lassan eltűntek. Időnként, a retró szellemében, egy-egy gyártó megpróbálkozik visszahozni a hazai klasszikusokat, de nem túl sok sikerrel. Mondjuk nem túl egészségesek – igaz, a külhoni licenctermékek sem, viszont néha azért nagyon jólesnek.
Bambi házilag
Hozzávalók:
Elkészítés: A vizet és a cukrot egy lábasba tesszük, elkeverjük, felforraljuk, gyöngyözve 15 percig főzzük, hogy szirupos legyen. Szűrőn át hozzáfacsarjuk a citromok levét, majd a tűzről levéve hűlni hagyjuk. Amikor már csak langyos, hozzákeverjük a vérnarancsaromát, majd üvegekbe töltjük.
Szódával, szénsavas ásványvízzel ízlés szerint hígítjuk.
Annyira könnyű és puha a tésztája ennek a sütinek, hogy az valami bámulat, a titka pedig egy olyan alapanyag, amivel kevert tésztában viszonylag ritkán találkozunk, és éppen ez adja a lényegét: ez nem más, mint a tejföl, méghozzá nem is kis mennyiségben, ez teszi ki szinte a felét a tésztának. Nem kell bele semmilyen zsiradék, a tejfölben megvan a kellő mennyiségű nedvesség- és zsírtartalom, miközben nem nehéz, sőt nagyon könnyű, levegős. Emellett csak liszt, sütőpor, tojás és cukor kell hozzá, és mindezt csak egyszerűen össze kell keverni.
A piskótára emlékeztető, de sokkal puhább süti "bogarasságát" a beleforgatott tortadara adja, amit kiválthatunk apróra vágott csokival vagy csokicsipsszel is kiválthatjuk, igaz, így kevésbé lesz "hangyás", mert nagyobbak a darabok, de így talán csokisabb a hatása ennek pihe-puha és pofonegyszerű sütinek.
Az alaptészta persze gazdagítható, fűszerezhető, mehet bele egy kevés vanília, fahéj, akár egy kevés őrölt gyömbér, a csoki mellett mazsola vagy aprított aszalt gyümölcs is beleforgatható – mi most egy kis reszelt citromhéjjal tettük illatossá ezt a tejfölös csodasüteményt.
Tejfölös csodabogár
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojást egy keverőtálba öntjük, hozzáadjuk a cukrot és a tejfölt, hozzáreszeljük a citrom héját, habverővel simára keverjük, majd hozzászitáljuk a sütőporral elkevert lisztet, végül beleforgatjuk a tortadara vagy a csoki felét.
Kikent és lisztezett – vagy sütőpapírral bélelt formába öntjük, megszórjuk a maradék csokival, és 180 fokos sütőbe toljuk, ahol légkeverés mellett kb. 35-40 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk teljesen kihűlni, majd szeletelve tálaljuk.
Furcsa vonzódás ez a retró-feeling: a sokat utált volt rendszer végtelenül leegyszerűsített, olcsó, lekopott helyeit sokan próbálják megidézni, a romkocsmákban ócskapiacokról és lomtalanításokból kimentett bútorokkal, lámpákkal, kellékekkel teremtik meg a visszavágyódós hangulatot, és még olyan fiatalok is törzsvendégek, akik bőven a rendszerváltás után születtek.
Buda belseje viszont 3 olyan autentikus retró – vagyis nem imitált, hanem eredeti és folytonosan működő – helyet is rejt, amit érdemes felkeresni. Időutazás, de emellett nagyon kellemes is, mindhárom teraszos, barátságos, nem akar retró lenni, hanem AZ. Középkorúaknak még emlékek villanhatnak be, fiatalok pedig úgy teraszozhatnak, hogy pár órára szüleik fiatalságába képzelhetik magukat. Ha van egy szabad napunk, akár egy budai retrótúrát is tehetünk a 3 hely összefűzésével, még egy séta is beleférhet a Normafán.
Bambi
Egy bambi mellett megbeszéljük! – ezt mindenki érti, még az is, aki sosem ivott bambit, akinek a Bambi a legjobb tudása szerint is egy cuki őzike egy gyerekkori mesefilmből. A Bambi egy presszó is, ami nem változik, sem a piros műbőr székek, sem a melegszendvics, és ez az egyik utolsó hely, ahol a kávét is ugyanabból a pohárból ihatjuk a '60-as évektől a mai napig. Semmi újítás és frissítés – virsli és sör, klasszik minyon –, igazi időutazás!
Bambi Eszpresszó
II. Frankel Leó utca 2–4.
Makk VII.
A Makkhetes is igazán klasszikus, a terasz kicsit frissült, belül autentikus, az étlap szezononként változik, de főleg nagy és régi klasszikusok szerepelnek. Nagyon finom, házias, a pincérek udvariassága a békeidőket idézi, az árak azért „hegyvidékiek”, vagyis nem olcsó, de tényleg hagyományos és minőségi, egy teraszozós nyári ebédet mindenképpen megér, a halászlé pedig különösen finom itt, és korhely változat is van.
Makk Hetes Vendéglő
XII. Kiss János altábornagy u. 59.
Tik Tak
A délutáni és esti órákban pörög föl a Tik Tak, a Böszörményi út jellegzetes kocsmája. Szuper terasz és személyzet, harapnivalónak virsli és melegszendvics van, megtűrik a szomszéd cukrászdából – Rigó Jancsi – hozott zseniális pogácsát. A retróérzés hamisítatlan, egy sátorponyva csupán az újítás, ami hűvösebb és esős időkben is élvezetessé és kihasználhatóvá teszi a teraszt. Pénztárcabarát és nagyon színes hely, szeretjük!
Tik Tak Presszó
XII. Böszörményi út 17/c
A macskanyelv egy igazi retró csoki, fénykora a szocializmus időszakában volt, pedig eredete jóval régebbi, és bár magyar csoki, az egykori Monarchia országaiban ma is népszerű és kedvelt desszert Katzenzungen és kocie jezyczki néven. Hogy is van ez? Úgy, hogy a cicanyelv formájú bonbon Gerbeaud Emil (1854–1919) svájci származású cukrász Vörösmarty téri kávéházában és cukrászatában készült először 1892-ben, ő a feltalálója ennek a – furcsa módon a szocialista időkben felvirágzó – csokis desszertnek. A cukrász angliai, francia- és németországi tanulmányútjai után Kugler Henrik hívására 1884-ben érkezett hazánkba, az akkor már híres belvárosi cukrászdába, hogy tudását kamatoztassa, és a cukrászdát gazdagítsa új és még újabb kreációival. Rengeteg bonbon és aprósütemény készült itt, és messze földről rendelték a különlegességeiket, így jutott el a Monarchia teljes területére a különlegesen finom falatnyi csokoládé.
A háborús évek viszontagságai után a szocialista időkben is csokikülönlegességnek számított, viszonylag magas kakaótartalmának és erősen vaníliás illatának köszönhetően – az akkori vacak minőségű édes tömegtermékek között, amit szinte mindenki vendégségbe vitt csak, saját fogyasztásra nem vásárolt, viszont ha a vendégek macskanyelvet hoztak, volt nagy boldogság és különleges pillanat, amikor lehetett nyalogatni, szopogatni a finom macskanyelvet.
A rendszerváltást túlélte ugyan a macskanyelv, de mivel a megjelenő külföldi gyártóknak fogalmuk sem volt a „csokikülönlegesség” ázsiójáról, nem nagyon foglalkoztak vele, illetve inkább csak még olcsósítottak rajta, így szép lassan elvesztette különlegességét, és bár ma sokkal többen és gyakrabban tudnák vásárolni, mint anno, már nem érdemes, mert eléggé semmilyen lett a minősége.
Most megint fordulóponthoz érkeztünk: a Gerbaud felfedezte régi örökségét, és újra készül kézműves és minőségi macskanyelv a cukrászdában, de a 125 éves csokidesszert a szerencsi csokigyárban is újra reflektorfénybe került. Reméljük, hogy a csokis nyalánkság újra a helyére kerül – minőségben, finomságban és megfizethetőségben. Mennyivel cukibb, viccesebb és ötletesebb, mint egy doboz Kinder-szelet! 🙂
