Az egyik legolcsóbb alapanyag a gersli, vagyis az árpagyöngy, szerintem sokan még életükben nem készítettek ilyet, pedig isteni finom, harapáskor ruganyos, nagyon jól magába szív mindenféle fűszert és aromát, egyetlen hátránya, hogy eléggé makacs és lassan fő, de ezt is kiküszöbölhetjük, ha előre beáztatjuk egy éjszakára, mint a lencsét, babot.
Forrás: Kozsla Norbert
Ehhez a fogáshoz a gerslit úgy készítettem, mint a rizottót, vagyis mindig csak kis folyadékot adva hozzá, és a végén vaj és olívaolaj keverékén megpárolt zöldségekkel kevertem össze. Egyszerű, de nagyszerű lett, a natúr csirkemellet tökéletesen kiegészíti, és akár hétvégi, ünnepi fogásnak is tökéletes.
Forrás: Kozsla Norbert
Hozzávalók:
Elkészítés: A gerslit előző este többször átmossuk és beáztatjuk. Másnap a lecsöpögtetett gerslit 2 evőkanál olívaolaj és 2 dkg vaj hozzáadásával megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk (mint a rizst), majd hozzáadjuk a fehérbort. Elpároljuk, és hozzáöntünk egy kevés zöldség alaplevet. Mindig annyit adjunk hozzá, amennyit felvesz a gersli. Ezidő alatt külön serpenyőben összedinszteljük a borsót, a kukoricát és a ceruzababot kb. 2 dkg vajon, sóval és borssal ízesítünk. Összekeverjük a majdnem kész gerslivel, majd vaj hozzáadásával krémes állagúra főzzük.
Közben a csirkemelleket sózzuk, borsozzuk, majd kevés olívás vajon – időnként csipesszel vagy két villával átforgatva, a húsba nem szúrva gyorsan megpirítjuk, majd alufóliával lefedve 10 percet pihentetjük.
A csirkemellet a zöldséges rizzsel tálaljuk, ízlés szerint kis salátát, pár félbevágott koktélparadicsomot adhatunk mellé.
Forrás: Kozsla Norbert
Forrás: Kozsla Norbert
A rizottó azon kevés vega ételek egyike, amiket még a húsimádók is szívesen megesznek – bár tehető bele akár egy kis falatokra vágott csirkemell vagy pár karika kolbász, de önmagában is teljes és tartalmas. A tavaszi nagyböjt idején nem is készíthetnénk jobbat, mint egy krémes rizottót.
A rizottó nagyon könnyen elkészíthető, de felügyeletet igényel, mert akkor lesz igazán jó az állaga, ha apránként adjuk hozzá a főzőlevet, ami jó esetben leves (készülhet kockából is), mégpedig forrón. Erre azért van szükség, hogy ne hűtse vissza a rizst, hanem folyamatosan tudjon főni, puhulni, beszívni az ízes levet.
Amikor már majdnem kész a rizs, vagyis harapós még, de majdnem puha, akkor általában egy kis vajjal krémesítik, de használható nyugodtan mascarpone is, ettől még selymesebb, szaftosabb lesz. Itt most egy kis zöldséglevessel elturmixolt friss medvehagyma is került bele, amitől elképesztően tavaszi és üde lett – de ennek hiányában néhány kanál pestóval is felvidíthatjuk a rizottónkat.
Hozzávalók:
Elkészítés: Az újhagymát felkarikázzuk, az olaj és olvasztott vaj keverékén kicsit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a leöblített és lecsepegtetett rizst, pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük a fehérborral. Addig kevergetjük, míg elpárolog, majd jöhet annyi forró zöldségleves, amennyi épp ellepi. Folyamatosan adagoljuk a forró alaplevet, időnként megkeverve.
Közben a medvehagymát megmossuk és finomra vágjuk, majd 1 merőkanálnyi zöldséglevessel összeturmixoljuk.
Amikor a rizs már az összes levest felszívta, addigra nagyjából el is készült: ekkor hozzáadjuk a medvehagymás szószt és a mascarponét, összekeverjük, megkóstoljuk, és sózzuk, ha szükséges, majd a tűzről lehúzzuk, lefedjük, és 5 percet pihentetjük a saját gőzében.
Tálaláskor frissen őrölt borssal és parmezánforgáccsal vagy reszelt parmezánnal kínáljuk.
A gersli főzési ideje kicsivel hosszabb időt vesz igénybe, de megéri azt a kis pluszmunkát, mert nagyon finom, kissé más állagú, mint a rizs, ruganyosabb és nagyobb szemű. Az elkészítésében nincs nagy különbség, mint ha rizsből főznénk a rizottót, az a lényeg, hogy apránként adjuk hozzá a folyadékot, és az mindig meleg, forró legyen, hogy ne hűtse vissza az árpagyöngyöt (vagy rizst), így lesz kellően krémes, szottyos a rizottónk.
Mivel éppen volt itthon kelbimbó, úgy gondoltam, fűszeres olajba beleforgatom, majd a sütőben készre sütöm. Érdemes ezzel kezdeni, mert épp egyszerre készülnek el, és a rizottó igazából csak frissen jó.
Forrás: Kard Éva
A rizottó és a sült kelbimbó nagyon jól összeillenek, és együtt igencsak laktató ebédet tudunk feltálalni. Ezzel is bebizonyítva a családnak, hogy hús nélkül is lehet finomat főzni, és jól is lehet lakni.
Hozzávalók a rizottóhoz:
Elkészítés: Az árpagyöngyöt mossuk meg, majd alaposan csepegtessük le.
A vajat hevítsük fel, majd adjuk hozzá az alaposan lecsepegtetett árpagyöngyöt, és 1-2 percig kevergetve futtassuk meg. Adjuk hozzá az apróra vágott fokhagymát, a babérlevelet, a rozmaringot, és szórjuk meg ízlés szerint őrölt borssal, majd öntsük fel a borral és a szójaszósszal. Keverjük alaposan össze, majd félig lefedve addig főzzük, míg a folyadékot teljesen felszívja. Ezután öntsük fel egy merőkanál meleg húslevessel, majd szintén félig lefedve addig főzzük, míg a folyadékot teljesen felszívja. Ezt addig ismételjük, míg az árpagyöngy kellően megpuhul és jó szottyos lesz. Közben többször keverjük meg!
Forrás: Kard Éva
Hozzávalók:
Elkészítés: A kelbimbó külső leveleit szedjük le, majd mossuk meg, és alaposan csepegtessük le. Ezután vágjuk félbe a nagyobbakat.
Az olajat keverjük össze a sóval, a borssal és a préselt fokhagymával, majd öntsük rá a kelbimbóra, forgassuk össze, hogy a fűszeres olaj mindenhol érje.
Egy tepsit béleljünk ki sütőpapírral, és rendezzük el rajta a kelbimbót, majd a visszamaradt fűszeres olajat öntsük rá.
Helyezzük be előmelegített sütőbe, majd közepes hőmérsékleten kb. 20 perc alatt süssük készre. Én légkeverésnél 130 fokon 20 percig sütöttem.
Tálaláskor szedjük tányérba a rizottót, majd helyezzük rá a sült kelbimbót, és úgy kínáljuk.
Forrás: Kard Éva
Ha laktató, kényeztető és melengető fogásra vágyunk, akkor a krémes rizottó az egyik legjobb választás, ha a klasszikusnál alakbarátabb változatra, akkor a sütőtökös rizottó. A zsírosabb alapanyagok nagyon jól kiválthatóak a krémesre sült sütőtökkel, amit egy kis tejjel összeturmixolva tökéletesen pótolható a selymesítő sajt, krémsajt vagy tejszín, és növényi tejjel is működik, így vegánoknak is nagyon jó megoldás lehet.
Azért szuper ez a recept, mert az alap vegán változatban is nagyon finom, tálaláskor pedig mindenki személyre szabva továbbgondolhatja – vegetáriánusok adhatnak hozzá reszelt parmezánt, a húsimádók pedig megszórhatják pirított baconnel – így mindenkinek kedvére lehet ez a kiadós és melengető egytálétel!
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőtököt megtisztítjuk, 1 centis kockákra vágjuk, tepsire tesszük, sózzuk, kis olívaolajjal meglocsoljuk, összeforgatjuk, és 180 fokos sütőben kb. 20-25 perc alatt puhára sütjük.
Közben a hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk. Az alaplevet felforrósítjuk és melegen tartjuk, ha vizet használunk, azt is felforraljuk, belemorzsoljuk a leveskockát, és melegen tartjuk. A teejt is felmelegítjük.
Egy lábasban 2 evőkanál olívaolajon üvegesre dinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a rizst és a fokhagymát, kevergetve 2-3 percig pároljuk, amíg a rizsszemek kicsit üvegesek lesznek, majd felöntjük a borral, és kevergetve hagyjuk elpárologni. Hozzáadjuk a kakukkfüvet és a rozmaringot, ezután merőkanalanként adagoljuk hozzá az alaplevet, mindig megvárva, amíg beszívja a rizs a nedvességet, sűrűn megkeverve, így a rizsből kioldódó keményítő egyre krémesebbé teszi az ételt, közben sózzuk, borsozzuk, ha elfogyott, akkor a meleg tej felével folytatjuk.
A megsült sütőtök felét a maradék tejjel botmixerrel pépesítjük, és a majdnem kész rizshez adjuk, kevergetve még pár percig főzzük, majd a tűzről levéve és fedővel lefedve 5 percet hagyjuk pihenni.
A félretett sült sütőtökkel és friss – vagy akár kevés olívaolajon megpirított – zsályalevéllel tálaljuk. Nem vegánok egy kis parmezánt reszelhetnek rá tálaláskor…
A lilakáposztát ritkán használjuk, pedig egészséges és finom, így a maradék egy ideig nálam is a hűtőben árválkodott, végül egy kicsit kutakodtam a neten a felhasználást illetően. Igen, tudom, isteni lett volna párolt káposztának is, de most valami másra vágytam, így készült belőle lila rizottó.
Mondjuk ennek is párolt káposzta az alapja, és mivel ezt a németek is szeretik, pirított bajor kolbászkákkal próbáltam erre a hangulatra ráerősíteni, amit a négybetűs szuperekben már egyszerűen beszerezhetünk. Nagyon finom lett, mindenkinek csak ajánlani tudom!
Forrás: Hajós Ágnes
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A lilakáposztát vékonyra, majd kisebb darabokra szeljük. A hagymát apróra vágjuk, a kolbászokat felkarikázzuk.
A vaj felét 1 evőkanál olívaolajjal felforrósítjuk, megpirítjuk rajta a hagymát, félidőben mehet hozzá a káposzta. Kicsit megsózzuk, időnként megkeverve alacsony lángon félpuhára pároljuk. Hozzászórjuk a rizst, felöntjük a borral. Elkeverjük, mikor a rizs beszívta, mehet hozzá merőkanalanként a forró alaplé. Mindig csak akkor, amikor az előzőt már eltüntette a rizs. Akkor lesz kész, mikor a rizs puha és az egész étel krémesen folyós lesz.
Elzárjuk a lángot, a maradék vajat a parmezánnal hozzáadjuk, addig keverjük, míg mindkettő elolvad. Megkóstoljuk, beállítjuk a sóját, és alaposan megborsozzuk.
Közben a kolbászt egy másik serpenyőben a maradék olívaolajon megpirítjuk.
A rizottót a feldarabolt kolbásszal és az apróra vágott petrezselyemmel megszórva tálaljuk.
Forrás: Hajós Ágnes
Hogy miért tűnt el, fogalmunk sincs, ha viszont mégis szembejön velünk valahol, mindenképpen vásároljunk belőle. Nagyon finom, egészséges, gyorsan megfő, kalóriaszegény, rostokban gazdag, bőséggel tartalmaz A-, B1-, B2- és C-vitamint, vasat, káliumot, kalciumot és magnéziumot. A spenóttal ellentétben pucolni sem nagyon kell, csak a szárvégeit levágni, majd felaprítani.
A mángold most rizottóba került, ami tartalmas, de könnyű, húsmentes ebédnek vagy vacsorának is ideális. Érdemes hozzá gömbölyded rizottórizst használni, és figyelni arra, hogy mindig forró folyadékkal, apránként öntsük fel a rizst főzés közben, ettől lesz tökéletes állagú, mivel a keményítő így oldódik ki belőle a legjobban. Ha nem kellően forró alaplével vagy levessel „itatjuk” a rizst, akkor visszahűl főzés közben, nem egyenletesen puhul. Ennyi a titka – no meg a végén hozzáadott kis mascarpone, ami megadja a lágyságát, valamint a parmezán, ami karakteresebbé és illatossá teszi.
Elkészítés: A zöldséglevest felforraljuk, és melegen tartjuk. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, finomra vágjuk. A mángoldot alaposan megmossuk, a levélrészt felcsíkozzuk, a szárnyelet felaprítjuk.
Egy serpenyőben 2 evőkanál olívaolajon néhány perc alatt üvegesre dinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a rizst és a felaprított szárrészt, és kevergetve 3-4 percig pároljuk, majd felöntjük a borral, megvárjuk, amíg elpárolog, majd felöntjük a forró leves felével, és közepes lángon, gyakran kevergetve főzzük kb. 20 percig, közben apránként adjuk hozzá a maradék forró levest.
Közben a maradék olajon egy másik edényben a felcsíkozott mangoldleveleket a finomra vágott fokhagymával 2-3 perc alatt megpirítjuk, sózzuk, borsozzuk, majd a rizottóhoz keverjük a mascarponével és a reszelt parmezánnal együtt, átkeverjük, hogy kellően krémes legyen, majd azonnal tálaljuk.
Ízlés szerint extra mascarponét vagy parmezánt kínálhatunk hozzá, díszíthetjük pár szem koktélparadicsommal, hogy színesebb legyen.
Sokan tartanak a rizottótól, mítoszok övezik, az egyik legnehezebben elkészíthető ételnek tartják. De ennek több a füstje, mint a lángja, hiszen az olasz szegény konyha szüleménye, és ez a bizonyíték arra, hogy semmi bonyolult nincs benne: egyszerű alapanyagokkal és egy kis odafigyeléssel tökéletes rizottó főzhető. A titok a rizs fajtája és a fokozatosan hozzáadott forró folyadék, amitől a rizs elképesztően krémesre fő, a rizsben lévő és folyamatosan, apránként kifővő keményítő teszi olyan selymesen krémessé, ami perszer fokozható még egy kis reszelt parmezán hozzáadásával.
A zöldekre már nagyon kiéhezve most friss zöldfűszerekkel készült – ideális a húsvét előtti böjt idején is, tápláló és tartalmas, gazdagítható a tavaszvárás jegyében maréknyi fagyasztott zöldborsóval vagy zöldbabbal is, húsimádóknak pedig süthetünk hozzá pár szelet ropogós bacont is…
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alaplét felforrósítjuk, beledobjuk az összes zöldfűszert, 1 perc alatt hagyjuk összeesni, majd szűrőkanállal kiemeljük.
Közben a hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a felforrósított olaj és vaj keverékén kevergetve megdinszteljük, hozzáadjuk a rizst, és ezzel is tovább pirítjuk 3-4 percig. Felöntjük a fehérborral, megvárjuk, míg elfő, majd felöntjük annyi forró alaplével, amennyi ellepi, majd időnként megkeverve folyamatosan adjuk hozzá a meleg lét, amikor igényli.
Közben a fűszerolajhoz a blansírozott zöldfűszereket egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olívaolajat és a citrom levét, és alaposan összemixeljük.
Amikor elfogyott az alaplé, a fűszerolajat egy finom szűrőn át a rizottóhoz adjuk a reszelt parmezánnal együtt, hozzáreszeljünk a citrom héját, megkóstoljuk, sózzuk, frissen őrölt borssal gazdagon ízesítjük, és a tűzről levéve összeforgatjuk, fedő alatt 5 percet pihentetjük.
Parmezánforgáccsal – húsevőknek ropogósra sütött baconnel – tálaljuk, ízlés szerint salátát kínálhatunk mellé.
A legegyszerűbb tradicionális recept a ’risotto bianco’, vagyis fehér rizottó csak fokhagymát, hagymát, angolzellert használ, vajjal, parmezánnal ízesítve. Egyszerűségében nagyszerű, és rengeteg módon gazdagítható, elterjedt és nagyon kedvelt a spárgás és a gombás, valamint a csirkehúsos verzió, de édes opciók is léteznek.
Egy dolog azonban biztos. Amennyire könnyű elkészíteni, pont annyira igényel törődést ez az étel. A krémességének titka ugyanis a folyamatos kevergetés és a szakaszos párolás. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a rizsben lévő keményítő kiválhasson, és az ételt krémessé varázsolja.
Forrás: Ábris
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: Általában a rizst felhasználás előtt át szoktuk mosni alaposan, mivel magas keményítőtartalma ragadós, nem pergő rizst eredményez. Azonban ebben az esetben szükségünk van a keményítőre, így a rizst nem mossuk meg. Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajon apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát elkezdünk párolni közepes lángon. Egy kis só hozzáadása meggyorsítja a puhulást. Nem akarjuk, hogy színt kapjanak, így mikor áttetszővé válnak, jöhet a rizs. Ezt is pirítjuk pár percig, de nem hagyjuk, hogy odakapjon.
Ezután jöhet a fehérbor. Az italnak két szerepe van az ételben. Savassága segít a rizs puhulásában, és a zöldborsó édességével is nagyon jó kontrasztot alkot. Magas hőmérsékleten pirítjuk a rizst, amíg a fehérbor nagy része elpárolog, ezzel gyakorlatilag az alkoholtól is megszabadultunk.
Ezután kezdődik az igazi munka. Forró alaplével fogjuk szakaszosan felönteni az ételt, mindig csak 1-2 merőkanálnyit adva hozzá. A fontos az, hogy folyamatosan kevergessük a rizottót, és mindig csak akkor öntsük újra fel alaplével, ha az előző adag elpárolgott.
Eközben – vagy még előtte, ha nem akarunk ugrálni a konyhában, és egyszerre szeletelni és kavargatni – felvágjuk tetszés szerint a gombákat, és száraz, forró serpenyőben megpirítjuk. Ezzel a módszerrel a gomba folyadékot fog veszíteni, így az ízek koncentrálódnak, és a lehető legintenzívebb gombaízt megkapjuk a legegyszerűbb, olcsó csiperkéből. Mikor már szép aranybarna a gomba, sózzuk, borsozzuk, félretesszük.
A spenótot mosás után kis olajon és vízen megpároljuk. Pár másodperc alatt összeesik, tehát nem szabad megijedni az eredeti mennyiség látványától. Amint összeesett a spenót, sózzuk, ízlés szerint fűszerezhetjük oregánóval, borssal vagy egyéb fűszerekkel. Felaprítjuk, és ezt is félretesszük.
Mikor a rizottó már majdnem teljesen megpuhult, hozzáadjuk a fagyasztott vagy friss zöldborsót, majd a gombát és a spenótot. Az ízeknek így lesz idejük megismerkedniük egymással, de intenzívek maradhatnak.
Az ételünk akkor van kész, amikor már csak egy picikét roppanós a rizs (hasonlóan, mint az al dente tészta). Ekkor leszedjük a hőről, és a vajat, sajtot hozzáadjuk. Sózzuk ízlés szerint, és azonnal, melegen tálaljuk.
Ha minden jól ment, akkor egy igazán frissítő, krémes, laktató ebédet vagy vacsorát alkottunk olcsó alapanyagokból, egy kis törődéssel.
Forrás: Ábris
A nagy zeneszerzőnek nem véletlen ez a kötődése, hiszen apja és nagyapja is vendéglős volt, így a konyhában nőtt fel, és ha nem annyira kirívóan tehetséges a zenében, akkor valószínűleg vitte volna tovább a családi bizniszt, nagy örömmel, ugyanis a kortársak beszámolója szerint imádott enni és főzni. Persze nem mindig ő főzött, ennél elfoglaltabb volt, de a dúsgazdaggá vált zeneszerző a szakácsának is kiemelt figyelmet szentelt. Bizonyság erre egy barátjának írt leveléből ez a gondolat: „…ha felveszel valakit erre a posztra, ajánlom, hogy foglalkozz vele nagyon komolyan, mert mégiscsak a mindennap elfogyasztott táplálékunkról van szó. Költészet, idealizmus mind rendben van, de evés nélkül azért nem létezhetünk.”
A legismertebb fennmaradt receptje egy rizses tavaszi finomság, ami csak risotto Giuseppe Verdi néven ismert Olaszországban – és szerte a világban. Nem bonyolult, nagyon finom, mindenképpen érdemes kipróbálni: krémes rizottó spárgával és gombával, és állítólag különleges alkalmakkor pármai sonka és némi finomra szeletelt szarvasgomba is került bele…
Giuseppe Verdi spárgás rizottója
Hozzávalók:
Elkészítés: A spárga sípjait 5-6 centis hosszúságban levágjuk. A sípokat enyhén sós, cukros és citromos vízben 4-5 perc alatt megpároljuk, majd szűrőkanállal kivesszük, félretesszük. (A szárát megtisztítjuk, és levest készítünk belőle a főzőlével, pl. ezzel a recepttel.)
A hagymát megpucoljuk és finomra felaprítjuk. 2 evőkanál vajat egy nagyobb edényben felolvasztunk, és megdinszteljük benne a hagymát. Ezután beleszórjuk a rizst (szárazon, azaz ne mossuk meg előtte), átforgatjuk a vajon, majd felöntjük a fehérborral. Felforraljuk, és merőkanalanként öntögetünk hozzá az alapléből. Ez a rizottókészítés titka: a folytonos folyadékadagolás, folyamatos keverés, mindezt kis lángon, és fontos, hogy az alaplé is meleg legyen.
Ha már majdnem jó a rizs, hozzáadjuk a negyedekre vágott vagy szeletelt gombát. Addig folytatjuk a kevergetést, amíg a rizottónk krémes nem lesz a gomba kifővő levétől. Ekkor hozzáadjuk a maradék 2 kanál vajat és a reszelt parmezánt. Kóstoljuk, majd szükség szerint sózzuk, borsozzuk.
A rizottót rögtön, frissen tányérokba szedjük, és a tetejére rakjuk a spárgasípokat. Ízlés szerint a tetejére még reszelhetünk parmezánt.
Az óvodás Emiliának nem volt ismeretlen a rizottó, mert bár édesanyja svájci, édesapja olasz származású, így náluk a pizza és a pasta mellett gyakran készül rizottó is. Most viszont ő készítette, ráadásul csoporttársaival együtt az oviban.
Felnőtt felügyelet és irányítás alatt meghámoztak, majd felaprítottak sárgarépát, zellert, póréhagymát és gombát, majd szárítógépbe tették és dehidratálták, vagyis megszárították a zöldségeket – közben pedig sokat beszélgettek és tanultak róluk, a tartósításról, a szárításról, nem mellesleg megtanultak ügyesen dolgozni a késsel. Tiszta befőttesüvegekbe rétegezték rizottórizzsel, majd az üveg tetejét megfestették.
A saját kezűleg készített törpe rizottót – nem azért törpe, mert kis törpék készítették, hanem a benne lévő gomba miatt nevezték el az erdőlakókról a gyerekek – hazavitték, ahol a szülőkkel és testvérekkel elkészítették. Egy kis olajon megfuttatták a keveréket, majd merőkanalanként mindig annyi forró zöldséglevessel öntötték fel, amennyit a rizs felszívott. Amikor már a rizs majdnem megpuhult, néhány evőkanál mascarponével krémesítették.
Talán nem meglepő, hogy nemcsak a kis Emilia, de testvérei is az utolsó rizsszemig eltüntették a tányérról a vacsorát…
Hozzá egy pofonegyszerű gersli „rizottót” töltöttem egy szép kápiapaprikába, melyet a sütőben véglegesítettem. Az egésznek pedig egy diszkréten fokhagymás kukoricakrém ad alapot, és az édes vonalat teremti meg az összképben.
Egyszerű, de nagyon izgalmas fogás, jó szívvel ajánlom mindenkinek, akár ünnepi alkalomra is!
Érlelt rostélyos kukoricakrémmel és gerslivel töltött kápiával
Hozzávalók:
A kukoricakrémhez:
A töltött paprikához:
Elkészítés: A gersli „rizottóval” kezdjük.
Az apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát olívaolaj és vaj keverékén megpároljuk. Hozzáöntjük a gerslit. Sózzuk, borsozzuk, majd a kukorica főzőlevével felöntjük, és 15 percig főzzük, míg a levét szépen magába szívja és kellően megpuhul. Enyhén roppanós állagú az ideális. A kicsumázott kápiapaprikába töltjük, majd félretesszük.
A rostélyost sózzuk, borsozzuk, olívaolajjal megkenjük, majd forró serpenyőben oldalanként 2-2 percig kérgezzük. A hőfokot visszavesszük. Egy vajkockát és egy rozmaringágat dobunk bele, mellyel folyamatosan locsoljuk a hús felületét.
Így hőkezeljük még 1-2 percig, majd a kápiákkal együtt 150 fokos sütőbe tesszük, és 12-13 percig sütjük.
A kukoricakrémhez a főtt kukorica csövéről levágjuk a kukoricaszemeket, majd a fokhagymával és a tejszínnel együtt turmixgépbe tesszük.
Ízlés szerint sózzuk, borsozzuk, majd simára turmixoljuk. Ha valaki egészen selymes krémet szeretne, akkor át is lehet szűrni, de én rusztikusan hagytam.
Tálalás: A tányér közepére öntjük a kukoricakrémet. A rostélyost ízlés szerint felszeleteljük, majd a krém közepére helyezzük. A felszeletelt kápiákat a krém szélén elhelyezzük. Kedvünk szerint zöld csírákkal, fűszerlevelekkel díszíthetjük. A hús szaftjával meglocsoljuk.
Jó étvágyat!
Ha még nem lenne elég a jó tulajdonságaiból, eláruljuk, hogy nagyon alacsony a kalóriatartalma és nagyon magas a víztartalma, gyulladásgátló – és tele van antioxidánssal.
Segít elpusztítani a rákkeltő anyagokat a szervezetben, méregtelenít, segíti az emésztést, erősíti az immunrendszert, segíti megőrizni a csontok és ízületek épségét, jót tesz a szívnek, visszaszorítja a magas vérnyomást, jót tesz a memóriának, és nem utolsósorban elképesztően finom.
Reméljük, meghoztuk a kedveteket egy finom spárgás ételhez!
(Fotó: flickr – Dave DeSandro)
