Rizspuding többféle módon készülhet, a törökök például sütőben sütik, majd hűtik, lehet pudinggal is krémesíteni a tejberizst, de ha rizottónak való gömbölyű, magas keményítőtartalmú rizst választunk, akkor igazán pudingos, szaftos állagú desszertet kapunk. Az alábbi egzotikus ízvilágú rizspudingba egy kis kókuszkrém is került, ami még selymesebbé teszi, és persze a kókuszos íz mesésen finom aromát is ad neki.
Az elkészítés nagyon egyszerű, igazából csak össze kell önteni az alapanyagokat, és lassú tűzön megfőzni, de semmiképpen ne hagyjuk magára, mert hajlamos leragadni, így pár percenként, főleg a főzési idő vége felé, amikor már sűrűsödik, érdemes megkeverni.
Az egzotikus ízvilágot a tejbe kerülő kardamom, fahéj és kókuszkrém kombinációja adja, nagyon illatossá és izgalmasan fűszeressé teszi, de egyáltalán nem tolakodóan. Aki nincs jóban a kardamommal, az készítheti klasszikusan vaníliásan is… A gyümölcsöt viszont nem érdemes a tetejéről elhagyni! Most mangó és kivi került rá, de kínálat és lehetőség, ízlés szerint más gyümölccsel is megpakolható a hidegen és melegen is tálalható rizspuding.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, hozzáöntjük a vizet, a tejet és a kókusztejet. A cukrot és a kardamomot egy késes robotgépbe tesszük, és 1 percig daráljuk, így nem kell kipiszkálni a magocskákat, mozsárral bíbelődni, és minden íz a pudingba kerül. A fűszeres cukrot és a fahéjat is a rizshez adjuk, ha felforrt, akkor takarékra vesszük, és időnként megkeverve 20–25 percig főzzük, majd a tűzről levéve fedőt teszünk rá, és még 5 percet hagyjuk a saját gőzében puhulni.
A mangót és a kivit meghámozzuk, ízlés szerint feldaraboljuk.
A rizspudingot tálalhatjuk melegen, langyosan és hidegen is, kelyhekbe vagy tálkákba osztva, a gyümölccsel megpakolva.
Pudingosan krémes és nagyon lágy, langyosan és hidegen is krémes marad ez az isteni csokis tejberizs. Nincs benne puding, a titok a viszonylag sok folyadék és a rizottónak való rizs, ami ma már szerencsére bárhol beszerezhető. A cukor és a csoki csak a végén kerül hozzá, így főzés közben nem kell attól tartanunk, hogy odakap, ellenben már a főzés kezdetén érdemes bele néhány illatos fűszert tenni, hogy a rizsszemek átvegyék az aromáikat.
Most narancshéj és fahéj került bele, valamint egy kis vanília, de csillagánizzsal vagy szegfűszeggel, kardamommal vagy pici gyömbérrel is nagyon finom, mindegyik jól passzol a csokihoz. Hogy még selymesebb legyen, érdemes egy kis tejszínnel is gazdagítani a főzés végén, és ha még egy kicsit lágynak tűnik, az direkt jó, mert hűlés közben is szív magába folyadékot, és így nyeri majd el a tökéletes krémes állagát.
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, felöntjük a vízzel, hozzáadunk egy csipet sót, és fedő alatt addig főzzük, amíg beszívja a rizs a folyadékot. Felöntjük a tejjel, hozzáadjuk a fahéjat és késsel vagy zöldséghámozóval levágott 2 ujjnyi narancshéjat, és gyenge tűzön addig főzzük, míg majdnem az összes tejet beszívja. Kipecázzuk belőle a narancshéjat ls a fahéjat, hozzáadjuk a tejszínt, a cukrot és a vaníliás cukrot, majd a felaprított étcsokoládét, és addig kevergetjük, míg a csokoládé teljesen felolvad.
A tűzről levéve hűlni hagyjuk, langyosan vagy hidegen tálaljuk, alaposan átkeverve, fellazítva a tejberizst. Ízlés szerint tálkákba vagy poharakba tesszük, tejszínhabbal és kis fahéjjal vagy reszelt csokival meghintve kínáljuk.
A vadrizs vagy indián rizs – mint mindkét neve is mutatja – egy Amerikában őshonos és vadon termő fűféle termése, és valamikor az indiánok egyik fő tápláléka volt. Szerencsére termeszthető is, sőt nálunk is megterem, jótékony élettani tulajdonságai és finom diós íze miatt érdemes is rendszeresen használni, arról már nem is beszélve, hogy a rizses fogásainkat egyszerűen feldobhatjuk és színesíthetjük a fekete színű rizsszemekkel.
Az indián rizs önmagában elég karakteres, így leginkább más rizsfélékkel, fehér vagy vörös rizzsel keverve találkozhatunk vele, szerencsére már egészen sok helyen. Jó tudni, hogy a vadrizs több fehérjét, rostot, káliumot és magnéziumot tartalmas, mint a hagyományos rizs, ráadásul antioxidáns tartalma is húszszoros, glutént pedig ez sem tartalmaz. Az indián rizs főzési ideje viszont hosszabb, 40-45 perc is lehet, de ha keverékben vásároljuk, ebbe már előgőzölve kerül, így egyszerre fő meg a rizzsel, és nagy előnye, hogy sosem lesz ragacsos vagy szétfőtt, mindig kellemesen harapható marad.
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és 2 evőkanál olívaolajon egy edényben üvegesre dinszteljük. Közben a rizskeveréket átöblítjük, majd jól lecsöpögtetve a hagymához adjuk, hozzáadjuk a gyömbért és a koriandert, 3-4 percig kevergetve pirítjuk, majd felöntjük az alaplével vagy vízzel. Sózzuk, majd ha felforrt, lejjebb vesszük a hőmérsékletet, és fedő alatt 20 percig főzzük.
Közben a sárgarépát meghámozzuk és lereszeljük, majd a mazsolával és az áfonyával együtt a rizshez adjuk, átkeverjük, és még 5 percet főzzük, majd a tűzről levéve ráfacsarjuk a citromlevet, és még hagyjuk 10 percet pihenni a saját gőzében.
Melegen, langyosan vagy hidegen tálaljuk, köretnek vagy főételnek is tökéletes például egy kis salátával vagy sült zöldséggel kiegészítve.
Bár káposzta egész évben kapható, most a legfinomabb, zsenge és ropogós, nyersen kellemesen édeskés, és igazán jó áron kelletik magukat a piacokon. Sovány hússal és kis rizzsel rétegezve egészséges és teljes értékű fogás, amihez most egy török eredetű receptet választottunk: sok hagyma és paradicsom, római kömény és fokhagyma, valamint egy kis csili kell csak hozzá, nagyon egyszerű és kiadós, és a trükkje annyi, hogy több rétegben kerül bele a káposzta és a töltelék, így minden falatja ízekben gazdag.
A törökök eredetileg darált bárányhússal készítik, de bármilyen más hús is megfelel hozzá, ha a szeretnénk alakbarátabb változatot, akkor válasszuk a darált pulykát, tökéletes lesz ezzel is!
Hozzávalók:
Elkészítés: A káposzta leveleit lefejtjük, amíg tudjuk, a belső vastag ereket kivágjuk, a középső zsenge részt négy részre vágjuk, és sós, forró vízbe tesszük 2-3 percre, majd leszűrjük, és hűlni hagyjuk, amíg a húsos tölteléket elkészítjük.
A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk és finomra vágjuk, a petrezselymet felaprítjuk, és mindezeket egy keverőtálba tesszük a darált hússal, a rizzsel és a paradicsompürével. Sózzuk, borsozzuk, megszórjuk a római köménnyel és a csilivel, 3 evőkanál olívaolajat adunk hozzá, és alaposan összedolgozzuk.
A leforrázott káposztaleveleket ujjnyi csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, 3 evőkanál olívaolajjal meglocsoljuk, és alaposan összeforgatjuk. Egy sütőtál aljába tesszük a káposzta negyedét, erre jön a töltelék harmada, amit elegyengetünk rajta finoman lenyomkodva, majd megint káposzta következik, összesen 4 réteg káposzta és 3 réteg húsos töltelék. A rakott kelre 2 dl vizet – vagy alaplét – öntünk, ráfacsarjuk fél citrom levét, majd alufóliával fefedjük.
160 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 1 órát rotyogtatjuk, hogy minden tökéletesen átfőjön és megpuhuljon, majd a sütőből kivéve még hagyjuk 15-20 percet puhulni a saját gőzében tálalás előtt.
Ízlés szerint kínálhatunk mellé tejfölt vagy kis csípős szószt…
Mindettől eltekintve én szerettem a rizses húst. Az asztalhoz ülve mindig előre megszámoltam, hány kocka hús van benne. (Már akkor is imádtam a húst…) Irigyen nézegettem a mellettem ülő gyerek tányérját, hogy neki több van. Ő bezzeg utálkozva félretologatta mind a négy szemet, mert hogy mócsingos. Én a mócsingosat is imádtam volna. Hát, ez van.
Ma már persze tudok magam is készíteni rizses húst, és annyi felkockázott húst teszek bele, amennyit csak akarok, és kovászos uborkával és jó lecsós alappal elkészítve még mindig szeretem, de nem jelent az ízlelőbimbóimnak túl nagy kihívást. Jó, ha egy kis füstölt sajttal megszórom a tetejét, és megbotránkoztató módon megborsozom, elvagyok vele. De miért ennék rizses húst, ha már paellát is tudok csinálni???
A paella abban különbözik a rizses hústól, hogy a rizsszemek szemet gyönyörködtetően sárgák, az ízek különfélék és izgalmasak, és hogy kicsit pityókás a párolás időszakában meglocsolt száraz fehérbortól. A paella is egy rizses hús, ez tény, de mennyivel gazdagabb és finomabb! Kerülhet bele többféle hús és hal, színes zöldségek, ahány ház, annyi változata létezik. És ha már paella, akkor csapjunk egy igazi latin estét, és igyunk hozzá mindent, ami spanyol! Egy kis tequilát, sangriát, a tequilához kísérőnek meg némi sangritát! Ehhez is találtok recepteket a cookta.hu oldalán! De mielőtt becsípünk, készítsük el a kiadós, mégis könnyű vacsoránkat, a tengert idéző paellát!
Forrás: iStock
Tengert idéző paella
Egy igazán jól elkészített paella többszörösen áldásos. Nemcsak azért, mert a húsok és fűszerek sokfélesége igazi ízorgiát jelent, hanem azért is, mert a kiadós vacsora mellé nyugodtan fogyaszthatunk alkoholt, a rizses étel felszívja, és nem lesz baj. A paellát szinte bármilyen húsból, halból készíthetjük, lehet csirkés, nyuszis, bárányos, lazacos, rákokkal és kagylókkal megszórt… A lényeg, hogy a sokféle íz legyen benne, a hagyma és paprika, a fehérbor, a bors, a citrom és a sáfrány el nem maradhat belőle.
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsomot meghámozzuk, majd felkockázzuk, ahogy a hagymát, fokhagymát is. A színes paprikákat felcsíkozzuk.
A csirkemellet felkockázzuk, és forró olajban megforgatjuk, hogy kifehéredjen. Sózzuk, borsozzuk. Ezután félretesszük.
Megpirítjuk a hagymát és a fokhagymát. Ne sózzunk! Most jöhet mellé a rizs és a színes paprika, amit szintén megpirítunk. Rászórjuk a sáfrányt vagy a kurkumát, már jöhet a só, bors, valamint az elősütött csirke, aztán felöntjük annyi vízzel vagy alaplével, hogy éppen ellepje. Húsz percig főzzük, de közben kóstolgatjuk, nehogy kemény maradjon a rizs. Ha még kemény, pótoljuk a vizet, és főzzük még kicsit. Ne legyen száraz, inkább tocsogós.
Most jöhet bele a paradicsom meg a tenger gyümölcsei. Na, és a bor! Úgy öt percig kell együtt forralni velük. Még egy kis só, bors, a sóhajtásnyi csili, és kész!
Mielőtt tálaljuk, locsoljuk meg citrommal! Pici petrezselyem és citromkarikák díszíthetik.
Forrás: iStock
Egyetlen edényben fő, a rizsen kívül minden változhat benne, kivéve a sáfrány, amitől gyönyörű sárga és illatos lesz. A tengerparti részeken a halas, rákos, kagylós paella a kedveltebb, míg az ország belsejében a csirkés, nyúlhúsos változatok, de gyakran készítik kolbásszal gazdagítva is, hogy minél komplexebb íze legyen az ételnek. Miután Spanyolország legismertebb ételévé vált, a turisták igényeihez igazítva egyre többféle alapanyag került bele, hogy minél csábítóbb legyen egy-egy paellaváltozat.
A paellát nagy, kétfülű serpenyőben készítik eredetileg, aminek neve – micsoda meglepetés – paella vagy paellera, vagyis innen kapta a nevét. A rizses egytálételt főzés közben nem fedik le és nem is keverik meg, a nyers rizs egy előkészített, hagymás-zöldséges alapra kerül az elősütött hússal vagy hallal és esetlegesen kolbásszal együtt, ezután öntik fel alaplével és fűszerezik az elmaradhatatlan sáfránnyal, így a rizs minden aromát magába tud szívni, és egy nagyon harmonikus, ízgazdag, kiadós egytálételt kapunk.
Paella csirkecombbal
Hozzávalók:
Elkészítés: A csirkecombokat sózzuk, borsozzuk. A hagymát és a fokhagymát meghámozzuk, apróra vágjuk. A paradicsomokat leforrázzuk, és a bőrüket lehúzzuk, felkockázzuk a kicsumázott kaliforniai paprikával együtt.
A combokat egy nagy serpenyőben az olívaolajon körbepirítjuk minden oldalon, majd kivesszük egy tányérba. A visszamaradt olajon megdinszteljük a hagymát, hozzáadjuk a fokhagymát, a rizst és a kaliforniai paprikát, kicsit lepirítjuk, felöntjük a fehérborral, és megvárjuk, míg elfő. Ekkor visszatesszük a csirkét, felöntjük az alaplével, hozzáadjuk a sáfrányt (kurkumát, sáfrányos szeklicét), és forrástól kis lángon 20 percig főzzük.
Ezután hozzáadjuk a paradicsomot és a zöldborsót, ha szeretjük, akkor a felkarikázott csilipaprikát, ha szükséges, akkor még egy kis folyadékot adunk hozzá, és még 6-8 percig főzzük, majd a tüzet elzárjuk, és fedő alatt még 5-6 percet pihentetjük tálalás előtt.
A legegyszerűbb tradicionális recept a ’risotto bianco’, vagyis fehér rizottó csak fokhagymát, hagymát, angolzellert használ, vajjal, parmezánnal ízesítve. Egyszerűségében nagyszerű, és rengeteg módon gazdagítható, elterjedt és nagyon kedvelt a spárgás és a gombás, valamint a csirkehúsos verzió, de édes opciók is léteznek.
Egy dolog azonban biztos. Amennyire könnyű elkészíteni, pont annyira igényel törődést ez az étel. A krémességének titka ugyanis a folyamatos kevergetés és a szakaszos párolás. Ez a folyamat lehetővé teszi, hogy a rizsben lévő keményítő kiválhasson, és az ételt krémessé varázsolja.
Forrás: Ábris
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: Általában a rizst felhasználás előtt át szoktuk mosni alaposan, mivel magas keményítőtartalma ragadós, nem pergő rizst eredményez. Azonban ebben az esetben szükségünk van a keményítőre, így a rizst nem mossuk meg. Egy nagyobb serpenyőben kevés olívaolajon apróra vágott vöröshagymát és fokhagymát elkezdünk párolni közepes lángon. Egy kis só hozzáadása meggyorsítja a puhulást. Nem akarjuk, hogy színt kapjanak, így mikor áttetszővé válnak, jöhet a rizs. Ezt is pirítjuk pár percig, de nem hagyjuk, hogy odakapjon.
Ezután jöhet a fehérbor. Az italnak két szerepe van az ételben. Savassága segít a rizs puhulásában, és a zöldborsó édességével is nagyon jó kontrasztot alkot. Magas hőmérsékleten pirítjuk a rizst, amíg a fehérbor nagy része elpárolog, ezzel gyakorlatilag az alkoholtól is megszabadultunk.
Ezután kezdődik az igazi munka. Forró alaplével fogjuk szakaszosan felönteni az ételt, mindig csak 1-2 merőkanálnyit adva hozzá. A fontos az, hogy folyamatosan kevergessük a rizottót, és mindig csak akkor öntsük újra fel alaplével, ha az előző adag elpárolgott.
Eközben – vagy még előtte, ha nem akarunk ugrálni a konyhában, és egyszerre szeletelni és kavargatni – felvágjuk tetszés szerint a gombákat, és száraz, forró serpenyőben megpirítjuk. Ezzel a módszerrel a gomba folyadékot fog veszíteni, így az ízek koncentrálódnak, és a lehető legintenzívebb gombaízt megkapjuk a legegyszerűbb, olcsó csiperkéből. Mikor már szép aranybarna a gomba, sózzuk, borsozzuk, félretesszük.
A spenótot mosás után kis olajon és vízen megpároljuk. Pár másodperc alatt összeesik, tehát nem szabad megijedni az eredeti mennyiség látványától. Amint összeesett a spenót, sózzuk, ízlés szerint fűszerezhetjük oregánóval, borssal vagy egyéb fűszerekkel. Felaprítjuk, és ezt is félretesszük.
Mikor a rizottó már majdnem teljesen megpuhult, hozzáadjuk a fagyasztott vagy friss zöldborsót, majd a gombát és a spenótot. Az ízeknek így lesz idejük megismerkedniük egymással, de intenzívek maradhatnak.
Az ételünk akkor van kész, amikor már csak egy picikét roppanós a rizs (hasonlóan, mint az al dente tészta). Ekkor leszedjük a hőről, és a vajat, sajtot hozzáadjuk. Sózzuk ízlés szerint, és azonnal, melegen tálaljuk.
Ha minden jól ment, akkor egy igazán frissítő, krémes, laktató ebédet vagy vacsorát alkottunk olcsó alapanyagokból, egy kis törődéssel.
Forrás: Ábris
A klasszikus rizsfelfújt vaníliás, és jóféle házi lekvár dukál mellé, de mint minden egyszerű és jól bevált recept, ez is jól variálható, személyre szabható. Most kókuszos változatban készült, növényi tejjel és kókuszkrémmel, az édes és illatos desszertet pedig nem dzsem vagy gyümölcsöntet kíséri, hanem friss gránátalma, ami egyszerre teszi mutatóssá az amúgy nem túl fotogén édességet, másrészt a roppanós, lédús, üde ízvilágú bíbor magok nagyon jól ellenpontozzák és kiegészítik a lágy és szelíd, kókuszos-vaníliás süteményt.
A rizsfelfújthoz érdemes gömbölyűbb szemű, rizottónak való rizst választani, és főzés előtt leforrázni, így sokkal jobban meg tudják szívni magukat a finom édes tejjel a rizsszemek, és tökéletes állagú, lágy textúrájó lesz a végeredmény.
Kókuszos rizsfelfújt
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst egy lábasba tesszük, felöntjük vízzel, forrásig melegítjük, majd leszűrjük, hideg vízzel leöblítjük, majd visszatesszük a lábasba, felöntjük a tejjel. Hozzáadunk egy csipet sót, a félbevágott vaníliarúd kikapart magjait és a hüvelyét, a kókuszreszeléket, és takarékon kb. 20 perc alatt, időnként megkeverve megfőzzük, majd belekeverjük a cukrot és a mazsolát is, és hagyjuk langyosra hűlni, míg az összes folyadékot felszívja.
Ezután hozzákeverjük a kókuszkrémet és a tojásokat, összekeverjük, és elosztjuk 4-6 kikent kis szufléformába. Tepsibe állítjuk, felöntjük annyi vízzel, hogy legalább feléig érjen a formáknak, és 180 fokos sütőbe, légkeverés mellett 20 perc alatt megsütjük.
A sütőből kivéve hűlni hagyjuk, majd langyosan vagy hidegen tányérra borítjuk, és a gránátalma magjaival megszórva – vagy ízlés szerint más gyümölccsel – tálaljuk.
A Kína déli részén található tartomány kulcsfontosságú kereskedelmi kikötő évezredek óta, az itt zaljó pezsgésnek és az ide áramló rengeteg fűszernek és alapanyagnak, az emberek sokféleségének köszönheti konyhájának színességét és gazdagságát. Egyik emblematikus fogásuk a pirított rizs, ami persze más ázsiai országban is készül, és valami hasonlóval találkozhatunk a kínai kifőzdékben is. Remek módja a maradék rizs felhasználásának, felfrissítésének, ők is ezzel a módszerrel mentik meg az amúgy köretnek készült maradék párolt rizst, ami mára világszerte kedvelt egytálétellé nőtte ki magát.
Gyakorlatilag bármilyen előfőzött vagy gyorsan átsülő zöldséggel készíthető, gyakran gazdagítják csirkével, speciális kínai kolbászfélével, sonkával, rákkal is, de kihagyhatatlan belőle a szójaszósz, az újhagyma és tojás, amit nem külön sütnek meg rántottának, hanem a rizzsel együtt sütik, amitől lágyabb, krémesebb lesz ez a színes, ízekben gazdag, de nagyon egyszerű és kiadós egytálétel.
Kantoni pirított rizs
Hozzávalók:
Elkészítés: A zöldségeket megtisztítjuk, felaprítjuk. A tojásokat felütjük egy tálkába, és villával elhabarjuk.
Egy wokban vagy serpenyőben felhevítjük az olajat, rádobjuk az újhagymát és a sárgarépát, kevergetve pároljuk, majd 3-4 perc után hozzáadjuk a cukkinit és a zöldbabot is, pár percig tovább pirítjuk kevergetve, majd hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a gyömbért, átkeverjük, majd a rizst és a szójaszószt is hozzáadjuk, és 2-3 percig kevergetve sütjük, majd a felvert tojásokat is hozzáöntjük, és folyamatosan kevergetve addig hagyjuk a tűzön, amíg a tojás átsül.
Azonnal tálaljuk köretként vagy főételként, ízlés szerint kínálhatunk mellé még szójaszószt vagy megszórhatjuk pirított szezámmaggal.
A rizottó azon kevés vega ételek egyike, amiket még a húsimádók is szívesen megesznek – bár tehető bele akár egy kis falatokra vágott csirkemell vagy pár karika kolbász, de önmagában is teljes és tartalmas. A tavaszi nagyböjt idején nem is készíthetnénk jobbat, mint egy krémes rizottót.
A rizottó nagyon könnyen elkészíthető, de felügyeletet igényel, mert akkor lesz igazán jó az állaga, ha apránként adjuk hozzá a főzőlevet, ami jó esetben leves (készülhet kockából is), mégpedig forrón. Erre azért van szükség, hogy ne hűtse vissza a rizst, hanem folyamatosan tudjon főni, puhulni, beszívni az ízes levet.
Amikor már majdnem kész a rizs, vagyis harapós még, de majdnem puha, akkor általában egy kis vajjal krémesítik, de használható nyugodtan mascarpone is, ettől még selymesebb, szaftosabb lesz. Itt most egy kis zöldséglevessel elturmixolt friss medvehagyma is került bele, amitől elképesztően tavaszi és üde lett – de ennek hiányában néhány kanál pestóval is felvidíthatjuk a rizottónkat.
Medvehagymás rizottó mascarponével krémesítve
Hozzávalók:
Elkészítés: Az újhagymát felkarikázzuk, az olaj és olvasztott vaj keverékén kicsit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a leöblített és lecsepegtetett rizst, pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük a fehérborral. Addig kevergetjük, míg elpárolog, majd jöhet annyi forró zöldségleves, amennyi épp elepi. Folyamatosan adagoljuk a forró alaplevet, időnként megkeverve.
Közben a medvehagymát megmossuk és finomra vágjuk, majd 1 merőkanálnyi zöldséglevessel összeturmixoljuk.
Amikor a rizs már az összes levest felszívta, addigra nagyjából el is készült: ekkor hozzáadjuk a medvehagymás szószt és a mascarponét, összekeverjük, megkóstoljuk, és sózzuk, ha szükséges, majd a tűzről lehúzzuk, lefedjük, és 5 percet pihentetjük a saját gőzében.
Tálaláskor frissen őrölt borssal és parmezánforgáccsal vagy reszelt parmezánnal kínáljuk.
A rizskoch akkor a legfinomabb, ha könnyű, kellően krémes, vanília és citromhéj illata árad belőle. A némi tojással felturbózott és tepsiben megsütött egyszerű tejberizs nálunk egy kiadós leves után másodikként is kedvelt fogás, az olaszoknál pedig egyenesen ünnepi, elsősorban húsvéti desszert, torta di riso néven.
Az alaprecept nagyon egyszerű és kiadós, házi lekvárral tálalva önmagában is egy csodadesszert, de gazdagíthatjuk a rizses keveréket darabolt friss vagy aszalt gyümümölcsökkel, mazsolával, datolyával, párolt almával, körtével, vagy akár friss vagy fagyasztott bogyósokkal, a citrom helyett naranccsal – minden formában nagyon finom!
Rizskoch
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst szűrőben leöblítjük, majd 3 dl vízzel egy edénybe rakjuk. Tűzre téve felforraljuk, majd időnként megkeverve addig főzzük, amíg a vizet a rizs felissza. Hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve addig főzzük, amíg a tejet is nagyjából felissza – kb. 15 perc alatt, majd a tűzről leéve, fedő alatt hagyjuk langyosra hűlni.
Közben a tojásokat szétválasztjuk, a tojásfehérjéket egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákhoz adjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és jó krémesre, habosra, szinte fehérre verjük.
A langyosra hűlt rizst először összekeverjük a cukros tojássárgával, majd több adagban beleforgatjuk a felvert habot, és kivajazott tepsibe vagy sütőtálba öntjük a keveréket, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 35-40 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd lekvárral, friss gyümölccsel vagy gyümölcsből mixelt pürével tálaljuk.
Sokan tartanak a rizottótól, mítoszok övezik, az egyik legnehezebben elkészíthető ételnek tartják. De ennek több a füstje, mint a lángja, hiszen az olasz szegény konyha szüleménye, és ez a bizonyíték arra, hogy semmi bonyolult nincs benne: egyszerű alapanyagokkal és egy kis odafigyeléssel tökéletes rizottó főzhető. A titok a rizs fajtája és a fokozatosan hozzáadott forró folyadék, amitől a rizs elképesztően krémesre fő, a rizsben lévő és folyamatosan, apránként kifővő keményítő teszi olyan selymesen krémessé, ami perszer fokozható még egy kis reszelt parmezán hozzáadásával.
A zöldekre már nagyon kiéhezve most friss zöldfűszerekkel készült – ideális a húsvét előtti böjt idején is, tápláló és tartalmas, gazdagítható a tavaszvárás jegyében maréknyi fagyasztott zöldborsóval vagy zöldbabbal is, húsimádóknak pedig süthetünk hozzá pár szelet ropogós bacont is…
Zöldfűszeres rizottó
Hozzávalók:
Elkészítés: Az alaplét felforrósítjuk, beledobjuk az összes zöldfűszert, 1 perc alatt hagyjuk összeesni, majd szűrőkanállal kiemeljük.
Közben a hagymát megtisztítjuk, finomra vágjuk, és a felforrósított olaj és vaj keverékén kevergetve megdinszteljük, hozzáadjuk a rizst, és ezzel is tovább pirítjuk 3-4 percig. Felöntjük a fehérborral, megvárjuk, míg elfő, majd felöntjük annyi forró alaplével, amennyi ellepi, majd időnként megkeverve folyamatosan adjuk hozzá a meleg lét, amikor igényli.
Közben a fűszerolajhoz a blansírozott zöldfűszereket egy késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az olívaolajat és a citrom levét, és alaposan összemixeljük.
Amikor elfogyott az alaplé, a fűszerolajat egy finom szűrőn át a rizottóhoz adjuk a reszelt parmezánnal együtt, hozzáreszeljünk a citrom héját, ,egkóstoljuk, sózzuk, frissen őrölt borssal gazdagon ízesítjük, és a tűzről levéve összeforgatjuk, fedő alatt 5 percet pihentetjük.
Parmezánforgáccsal – húsevőknek ropogósra sütött baconnel – tálaljuk, ízlés szerint salátát kínálhatunk mellé.
