A rizskoch akkor a legfinomabb, ha könnyű, kellően krémes, vanília és citromhéj illata árad belőle. A némi tojással felturbózott és tepsiben megsütött egyszerű tejberizs nálunk egy kiadós leves után másodikként is kedvelt fogás, az olaszoknál pedig egyenesen ünnepi, elsősorban húsvéti desszert, torta di riso néven.
Az alaprecept nagyon egyszerű és kiadós, házi lekvárral tálalva önmagában is egy csodadesszert, de gazdagíthatjuk a rizses keveréket darabolt friss vagy aszalt gyümümölcsökkel, mazsolával, datolyával, párolt almával, körtével, vagy akár friss vagy fagyasztott bogyósokkal, a citrom helyett naranccsal – minden formában nagyon finom!
Rizskoch
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst szűrőben leöblítjük, majd 3 dl vízzel egy edénybe rakjuk. Tűzre téve felforraljuk, majd időnként megkeverve addig főzzük, amíg a vizet a rizs felissza. Hozzáöntjük a tejet, és időnként megkeverve addig főzzük, amíg a tejet is nagyjából felissza – kb. 15 perc alatt, majd a tűzről leéve, fedő alatt hagyjuk langyosra hűlni.
Közben a tojásokat szétválasztjuk, a tojásfehérjéket egy csipet sóval közepesen kemény habbá verjük. A tojássárgákhoz adjuk a cukrot és a vaníliás cukrot, és jó krémesre, habosra, szinte fehérre verjük.
A langyosra hűlt rizst először összekeverjük a cukros tojássárgával, majd több adagban beleforgatjuk a felvert habot, és kivajazott tepsibe vagy sütőtálba öntjük a keveréket, elsimítjuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 35-40 perc alatt szép aranybarnára sütjük. A sütőből kivéve hagyjuk langyosra hűlni, majd lekvárral, friss gyümölccsel vagy gyümölcsből mixelt pürével tálaljuk.
Kevés olyan embert ismerek, aki ne szeretné a rakott kelt. Mondjuk én pont nem, de ennek az az oka, hogy a káposztával készült ételeket kamaszkoromban nem szerettem, és mindenki azon igyekezett, hogy megkedveltesse velem. Szóval sűrűn volt asztalon, én meg már csak azért sem voltam hajlandó megenni… 🙂
De mivel viszonylag egészséges, és a finnyás nagyobbik fiam ezt kivételesen szereti, felvettem a repertoárba. Így:
Rakott kel
Hozzávalók 4 főre:
Elkészítés: A káposztát leveleire szedjük, a vastag erét kivágjuk. Forró sós vízben 3 percig előfőzzük, majd leszűrjük, félretesszük.
A főtt rizst összekeverjük 10 dkg reszelt sajttal.
Az apróra vágott hagymát az olajon sárgára pirítjuk, hozzáadjuk a darált húst, sózzuk, borsozzuk. 10 percig közepes lángon kevergetjük.
Egy tűzálló, 25×35 cm-es tálat kivajazunk. Beleterítünk egy sor káposztalevelet, erre jöhet egy sor darált hús, majd egy sor rizs. Erre ismét káposzta, majd hús, rizs, végül káposztával fedjük be.
A tejfölt összekeverjük némi sóval, borssal, esetleg majoránnával vagy amit szeretünk. A káposzta tetejére simítjuk, megszórjuk a maradék reszelt sajttal.
200 fokos sütőben kb. fél órát sütjük. Akkor jó, ha a tejföl összesűrűsödik, a sajt pedig megpirul.
Szeletelve tálaljuk.
A rizottó azon kevés vega ételek egyike, amiket még a húsimádók is szívesen megesznek – bár tehető bele akár egy kis falatokra vágott csirkemell vagy pár karika kolbász, de önmagában is teljes és tartalmas. A tavaszi nagyböjt idején nem is készíthetnénk jobbat, mint egy krémes rizottót.
A rizottó nagyon könnyen elkészíthető, de felügyeletet igényel, mert akkor lesz igazán jó az állaga, ha apránként adjuk hozzá a főzőlevet, ami jó esetben leves (készülhet kockából is), mégpedig forrón. Erre azért van szükség, hogy ne hűtse vissza a rizst, hanem folyamatosan tudjon főni, puhulni, beszívni az ízes levet.
Amikor már majdnem kész a rizs, vagyis harapós még, de majdnem puha, akkor általában egy kis vajjal krémesítik, de használható nyugodtan mascarpone is, ettől még selymesebb, szaftosabb lesz. Itt most egy kis zöldséglevessel elturmixolt friss medvehagyma is került bele, amitől elképesztően tavaszi és üde lett – de ennek hiányában néhány kanál pestóval is felvidíthatjuk a rizottónkat.
Medvehagymás rizottó mascarponével krémesítve
Hozzávalók:
Elkészítés: Az újhagymát felkarikázzuk, az olaj és olvasztott vaj keverékén kicsit megfuttatjuk, majd hozzáadjuk a leöblített és lecsepegtetett rizst, pár percig kevergetve pároljuk, majd felöntjük a fehérborral. Addig kevergetjük, míg elpárolog, majd jöhet annyi forró zöldségleves, amennyi épp elepi. Folyamatosan adagoljuk a forró alaplevet, időnként megkeverve.
Közben a medvehagymát megmossuk és finomra vágjuk, majd 1 merőkanálnyi zöldséglevessel összeturmixoljuk.
Amikor a rizs már az összes levest felszívta, addigra nagyjából el is készült: ekkor hozzáadjuk a medvehagymás szószt és a mascarponét, összekeverjük, megkóstoljuk, és sózzuk, ha szükséges, majd a tűzről lehúzzuk, lefedjük, és 5 percet pihentetjük a saját gőzében.
Tálaláskor frissen őrölt borssal és parmezánforgáccsal vagy reszelt parmezánnal kínáljuk.
Az óvodás Emiliának nem volt ismeretlen a rizottó, mert bár édesanyja svájci, édesapja olasz származású, így náluk a pizza és a pasta mellett gyakran készül rizottó is. Most viszont ő készítette, ráadásul csoporttársaival együtt az oviban.
Felnőtt felügyelet és irányítás alatt meghámoztak, majd felaprítottak sárgarépát, zellert, póréhagymát és gombát, majd szárítógépbe tették és dehidratálták, vagyis megszárították a zöldségeket – közben pedig sokat beszélgettek és tanultak róluk, a tartósításról, a szárításról, nem mellesleg megtanultak ügyesen dolgozni a késsel. Tiszta befőttesüvegekbe rétegezték rizottórizzsel, majd az üveg tetejét megfestették.
A saját kezűleg készített törpe rizottót – nem azért törpe, mert kis törpék készítették, hanem a benne lévő gomba miatt nevezték el az erdőlakókról a gyerekek – hazavitték, ahol a szülőkkel és testvérekkel elkészítették. Egy kis olajon megfuttatták a keveréket, majd merőkanalanként mindig annyi forró zöldséglevessel öntötték fel, amennyit a rizs felszívott. Amikor már a rizs majdnem megpuhult, néhány evőkanál mascarponével krémesítették.
Talán nem meglepő, hogy nemcsak a kis Emilia, de testvérei is az utolsó rizsszemig eltüntették a tányérról a vacsorát…
Bevallom, nem készültem rá, csak úgy jött az ötlet, nem volt hozzá például szusirizsem, de az eredmény így is nagyon jó lett! Mutatom is, hogyan lehet gyorsan és kölcséghatékonyan vacsorát varázsolni a szusikedvelőknek otthon!
A préselt algalap, a nori mondjuk elengedhetetlen hozzá, de emellett bármilyen nyers zöldséget tehetünk bele, csinos csíkokra vágva, illetve nekem volt egy kis füstölt lazacom, így az is került bele: mondhatom, nem rontotta el. Pácolt gyömbér, wasabi is jó lett volna hozzá falatozáskor, de mivel nem készültem szusigyártásra eredetileg, ezért csak egy kis szójaszósszal ettük, de így is nagyon finom volt!
Egészséges, finom, és sokkal pénztárcabarátabb megoldás, mint ha készen vennénk, ráadásul jó játék is az összeállítása, tekergetése! Próbáljátok ki!
Házi szusi
Hozzávalók:
Elkészítés: A rizst megfőzzük sós vízben, majd alaposan lecsepegtetjük. A zöldségeket és az avokádót felszeleteljük, a lazacot csíkokra vágjuk.
A norilapot a fényes oldalával lefelé letesszük egy hosszú fóliára. Elosztjuk rajta egyenletesen a rizst, majd 1/3 részére tesszük a töltelékeket. A fólia segítségével az algalapot felhajtjuk, és szorosan feltekerjük. A kimaradt algarészt kicsit bevizezzük, így fog összeragadni. Ha kész, kicsit pihentetjük, majd egy éles késsel feldaraboljuk. Figyeljünk, hogy minden vágás előtt legyen bevizezve a kés, így nem fog szétesni.
Tálaláshoz szójaszószt használtam, de a wasabi is mehet!
Már egészen apró változtatásokkal sokat tehetünk egészségünkért. Kicsit több zöldség, néha húsmentes fogások, kevesebb cukor, jó kis napindító turmixok. Most Domokos Enikő egészségfejlesztő – akinek blogja is van a Cookta.hu oldalon – mutat egy olyan trükköt, amit nélküle nem biztos, hogy kipróbáltunk volna, de az eredmény elképesztően finom, lessétek meg a videóban!
A karfiol az egyik legalacsonyabb kalóriatartalmú zöldségünk, ami ugyanakkor rostokban, ásványi anyagokban és nyomelemekben viszont bővelkedik, ráadásul ebben a receptben csak röviden hőkezeljük, így minden előnyét kihasználhatjuk!
Az egészségesebb, tudatosabb életmódhoz kisebb lépésekkel is közelíthetünk, az a lényeg, hogy még ma, MÉG IDÉN elkezdjük >>
Takács Nóra Norie rovata videókkal, szépségápolással itt található >>
Ki mondta, hogy a rizst szigorúan csak sósan, köretként szabad enni? Nem tudjuk, ti hogy vagytok vele, de mi édesen, desszertként is imádjuk, egyaránt rajongunk a tejberizsért, a rizspudingért, sőt még a rizskochért is. A dolognak viszont van egy elég nagy hátulütője: jó sok tejre van szükség az elkészítésükhöz, ami sokaknál tiltólistán van vagy egészségügyi, vagy állatvédelmi okokból. Szerencsére nekik sem kell lemondani semmilyen tejes-krémes falatról: bemutatkozik a vegán almás rizspuding!
Annyi csavar még van a történetben, hogy az eredeti recept az édesítéshez juharszirupot használ, ami hazánkban nem túl elterjedt, bár bioboltokban, drogériában kapható – sok recepthez viszont érdemes beszerezni, hiszen szuperül feldobja az amerikai palacsintát, vagy bármilyen angolszász desszertet. Ráadásul van egy hatalmas előnye: sosem romlik meg! Ha viszont nem akarunk rá beruházni, akkor helyettesíthetjük mézzel (vigyázat, így már nem vegán!) vagy folyékony édesítőszerrel is.
Almás rizspuding
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet felforraljuk, majd hozzáadjuk a rizst és a vaníliakivonatot. Kissé lejjebb vesszük a hőfokot, és 15 percig főzzük. Egyszer-kétszer azért keverjük át, nehogy a rizs odaragadjon az edény aljára.
Ezalatt a növényi olajon megpirítjuk a felkockázott almát. A kész rizses alapunkhoz hozzáadjuk a fahéjat, a cukrot és a juharszirupot, majd belekeverjük a megpirított almáinkat is, és további 5 percig főzzük.
Ha kész, hagyjuk hűlni, és hidegen, almakarikákkal és fahéjjal megszórva tálaljuk.
Bármilyen étel, amihez avokádót adunk, százszor finomabb lesz, mint nélküle. Az elmúlt időszakban több ilyen receptet is bemutattunk nektek, kezdve a lazactatártól az avokádótekercseken át egészen a szuperdekoratív avokádós reggeliig.
Most pedig következzen a már említett szuperzöld köret!
Elkészítése:
(Via: pure wow)
A rizs nagyon egészséges alapanyag, még a fehér is! Gondoljunk csak bele, hogy Ázsiában hány millió (milliárd!) ember eszi nap mint nap, akár naponta többször, számtalan formában, és nemhogy nem híznak el tőle, de inkább törékeny, karcsú alkatúak. Úgy tartják, hogy csak rizsen is meg lehet élni, mert minden fontos tápanyag megvan benne, lassan lebomló szénhidrát, vagyis keményítő a legfontosabb jellemzője. Szóval nem dobjuk ki, hanem felhasználjuk!
Ha van maradék rizsünk, azt tehetjük például lecsóba, a szaftot kissé felszívja, tartalmasabbá, sűrűbbé teszi. Készíthetünk rakott zöldbabot, rakott kelt, rakott karfiolt fűszeres darált hússal, amit a rizzsel rétegezhetünk, majd tejföllel meglocsolva, sütőben átsütve tálalhatjuk. A maradék rizsnek remek helye van a töltött paprikában vagy a töltött karalábéban, de ha gyors vacsorára vágyunk, 1-2 elhabart tojással és némi finomra vágott zöldséggel össze is piríthatjuk egy serpenyőben. Vagy készíthetünk belőle arancinit, egy szicíliai különlegességet, vagy rizssalátát, rizsfasírtot – ezeknek mutatjuk most a receptjét.
Rizssaláta
Hozzávalók: 1-2 bögre maradék főtt rizs, paradicsom, kaliforniai, kápia vagy zöldpaprika, újhagyma, uborka, akár zsenge répa, petrezselyem vagy bazsalikom, olívaolaj, citrom, só, bors, mehet bele még ízlés szerint: tonhal, szeletelt sonka, főtt tojás
Elkészítés: A paradicsomot, a paprikát és az uborkát felkockázzuk, az újhagymát felaprítjuk, ha sárgarépát is teszünk bele, azt zöldséghámozóval vékony szeletekre vágjuk. Mehet bele zsenge karalábé vagy retek is, bármilyen friss zöldség, amit a piacon megkívántunk. A zöldfűszereket finomra vágjuk, és az összes eddig előkészített alapanyagot tálba tesszük, meglocsoljuk olajjal, citromlével, sózzuk, borsozzuk, összeforgatjuk. Készíthetünk joghurtos vagy majonézes öntetet is hozzá, ha úgy kívánjuk. Gazdagíthatjuk cikkekre vágott főtt tojással, csíkokra vágott sonkával vagy lecsepegtetett konzervtonhallal.
Rizsfasírt
Hozzávalók: 1-2 bögre maradék főtt rizs, 1-2 tojás, 1-2 szál újhagyma vagy egy kis csokor snidling, 1/2-1 bögre reszelt sajt, zsemlemorzsa, só, bors, kevés olaj
Elkészítés: A tojást keverőtálba felütjük, sózzuk, borsozzuk, beleöntjük a rizst, a reszelt sajtot, a felaprított újhagymát vagy snidlinget, elkeverjük, és annyi zsemlemorzsát adunk hozzá, hogy lágy, de formázható masszát kapjunk. Vizes kézzel pogácsákat formázunk belőle, zsemlemorzsában megforgatjuk, majd kevés forró olajban megsütjük. Friss salátával, fokhagymás joghurttal vagy tejföllel tálalhatjuk.
Nem tagadjuk, mi még soha nem hallottunk erről korábban, amíg a Vous magazin hírt nem adott erről az új őrületről:
A halimádóknak kedvez a legújabb fánkőrület, megérkezett a ugyanis a szusiból készült édesség fánk. Pillanatok alatt kész, sőt, receptje hasonlóan egyszerű, mint a szusié, csupán annyiban különbözik, hogy fánk formájúvá alakítják az elkészült finomságot – írja a Bustle. Ha ti azonban mégis a hagyományos fánkoknál maradnátok, akkor próbáljátok ki ezeket a csodálatos galaxisfánkokat.
Gyakran készítik otthon is maradék rizottóból, de a kedvelt falatkát sok helyen árulják snackként, ugyanis tökéletes street food, vagyis utcán is fogyasztható, menet közbeni étel. Ha otthon készül, valamilyen jófajta mediterrán szósz mindenképpen jár hozzá mártogatósként.
Ha a gyerekeknek akarunk kedvezni vagy több gyereket várunk vendégségbe, érdemes ezt a semlegesebb ízű, mókás külsejű fogást készíteni – ebben az esetben szigorúan mozzarellával töltve: egyrészt, mert ezt a sajtot a gyerekek kiváltképp kedvelik, másrészt mert igen vicces, ahogy a gombócba harapva az olvadt sajt nyúlik és kunkorodik, mint a hajdani telefonok zsinórja – innen is kapta az arancini olasz becenevét, a supplì al telefonót.
Arancini (mozzarellával töltött rizsgombócok)
Hozzávalók:
A bundázáshoz:
Elkészítés: Ha nincs maradék rizottónk, akkor először készítünk egyet: a felaprított hagymát kevés olívaolajon megdinszteljük, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a rizst, megfuttatjuk, felöntjük a 1/2 dl fehérborral. Ha elpárolgott a leve, akkor folyamatosan, kanalanként adjuk hozzá a forró alaplevet, és a rizst folyamatosan kevergetve krémesre főzzük. A végén 5 dkg vajat adunk hozzá, alaposan elkeverjük, majd hűlni hagyjuk.
Amikor kihűlt, 1 tojást keverünk hozzá, és a masszából kis gombócokat formázunk a tenyerünkben úgy, hogy mindegyik közepébe 1-1 minimozzarellát teszünk.
Ezután a golyókat lisztbe, sózott, kissé felvert tojásba és zsemlemorzsába forgatjuk, és forró olajban pirosra sütjük.
Ez az étel önállóan is megállja a helyét, de készíthetjük köretnek is sültek mellé.
Kókusztejben főtt rizs kurkumával
Hozzávalók 4 személyre:
Elkészítés:
1. A fokhagymát és a gyömbért turmixoljuk össze. Az így kapott krémet tegyük félre.
2. Egy nagyobb lábosban melegítsük fel az olívaolajat, és dobjuk rá a sárgarépát. Hagyjuk kicsit érlelődni, majd lassanként adjuk hozzá a többi zöldséget. Néhány percig pároljuk.
3. Fogjuk a kurkumaport tartalmazó zacskót vagy üveget, és nyissuk ki. Ne felejtsük: egy igazán különleges erejű fűszert tartunk a kezünkben, amelyben benne van az életigenlő erő, amely viszszaadja az egészséget és a reményt. Érezzük és élvezzük a színét és illatát e csodapornak. Ha van a közelünkben valaki, nyújtsuk oda neki is, hogy ő is osztozzon az örömünkben, mert azt mondják, addig nem öröm az öröm, amíg meg nem osztjuk valakivel.
4. Ezután adjuk a zöldségekhez a kurkumát és az őrölt feketeborsot, a gyömbérből és fokhagymából készült krémet, valamint a csipetnyi sót, és alaposan keverjük el.
5. Kavargassuk még néhány percig, majd adjuk hozzá a két bögre apró szemű rizst. Engedjük fel 1/2 liter kókusztejjel vagy vízzel, fedjük le, és hagyjuk lassan megpuhulni a rizst.
6. Tányérokra merve díszíthetjük petrezselyem zöldjével vagy korianderrel. Aki kóstolja, annak szemében, mint eső után az égbolton megjelenő szivárványban, táncra kel a fény és feledteti a rosszat.
A recept Eszterhai Katalin Akaratunk gyógyereje című könyvében jelent meg sok más egészséges, gyógyító recepttel együtt.
„Könyvem nem egy ‘főzzünk okosan’ receptkönyv, hanem személyes élményekkel, történelmi tényekkel, napjaink kutatási eredményeivel, népi hiedelmekkel ízesített sok-sok ételmese. Olyan ételek, fűszerek, italok, gombák, zöldségek, gyümölcsök a főszereplők, amelyek valamilyen formában hozzájárulhatnak látásunk javításához, szemünk gyógyulásához, erősítik szervezetünk ellenálló képességét a betegségekkel szemben, és kifényesítik nemcsak a tekintetünket, de a lelkünket is.” – Eszterhai Katalin
