Melengető és otthonosságot teremtő finomság a sajtos szuflé – vagy soufflé –, ami rengeteg módon fűszerezhető és gazdagítható. A lényege a könnyedség, ami a beleforgatott tojáshabnak köszönhető, ez a sütés során megemeli, felfújja, levegőssé teszi a sajtos sültet. Készíthetjük egy nagy sütőtálban vagy több egyszemélyes kis szufléformában is, attól függően, hogy rusztikusabb vagy elegánsabb fogásnak szánjuk.
A felfújt alapja egy krémes besamel, amit tojássárga, felvert tojáshab és reszelt sajt egészít ki, és persze némi fűszer, ízlés szerint. Mi most némi ricottát és egy kis pikáns rukkolát is beleforgattunk a masszába, így izgalmasabb és tartalmasabb lett, egy jó adag salátával tálalva könnyű vacsorának is tökéletes egytálétellé avanzsálva.
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy edényben megolvasztjuk, rászórjuk egyben a lisztet, addig kevergetjük, míg összeáll, majd több részletben hozzáöntjük a tejet, egy habverővel mindig simára keverve. Amikor az összes tejet felvette, a besamelt lehúzzuk a tűzről, fűszerezzük egy kevés szerecsendióval, frissen őrölt borssal és sóval, összekeverjük.
A tojásokat szétválasztjuk, a fehérjét egy csipet sóval kemény habbá verjük. A sárgákat egyesével a besamelhez adjuk, a ricottával is átkeverjük, majd a reszelt sajtokkal is összeforgatjuk. A tojáshabot hozzáadjuk úgy, hogy először 2-3 kanálnyi habbal fellazítjuk a masszát, majd óvatosan forgatjuk össze, hogy minél könnyebb, levegős maradjon. Végül beleforgatjuk a rukkolát.
Kivajazott sütőtálba öntjük, 180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett kb. 40 perc alatt megsütjük.
Azonnal tálaljuk, salátát kínálhatunk mellé.
A sajtleves hatalmas kedvenc, pikk-pakk elkészül, elronthatatlanul egyszerű, alig pár alapanyag kell csak hozzá, és selymes, melengető és laktató fogás a jutalmunk minimális munkával. Ha vannak maradék, már nem túl csábító sajtvégeink, akkor ezek is remekül megmenthetőek, új életre kelthetőek ebben a levesben. Most karakteresebb emmentálival és krémsajttal készült, egy kis rukkolával felturbózva, ami őrülten finommá, kicsit pikánsabbá teszi.
Sajtkrémleves többféle módszerrel készülhet, nekünk ez vált be a legjobban, az ötlet pedig egy profi szakácsismerőstől származik. A lényege, hogy a lereszelt sajtot először egy kis liszttel kell átkeverni, majd hideg folyadékkal – alaplével, tejjel vagy vízzel és belemorzsolt leveskockával – felönteni, és csak ezután tűzre tenni és összeforralni, így nem tapad össze és nem lesz nyúlós a sajt, hanem tökéletesen feloldódik, és fantasztikusan selymes lesz, a pici liszt pedig be is sűríti.
Hozzávalók:
Elkészítés: A sajtot lereszeljük, lábasba tesszük, meghintjük a liszttel, kézi habverővel elkeverjük, felöntjük a tejjel és az alaplével – vagy a vízzel, és belemorzsoljuk a leveskockát -, átkeverjük, és tűzre téve időnként megkeverve felforraljuk. Sózzuk, borsozzuk, szerecsendiót reszelünk hozzá, majd mehet bele a rukkola és a krémsajt. Amikor a rukkola összeesett, botmixerrel krémesítjük, és kevergetve 3-4 percet főzzük még, majd tálaljuk.
Olvasónk egy Olaszországban kóstolt receptet reprodukált otthon, a tésztát gluténmentes és paleoétrendben is fogyasztható szezámmaglisztes tésztára cserélve, de elkészítette már nyers cukkinitésztával is, pontosabban spagettire vágott cukkinivel.
„Olaszországba utaztunk egy üzleti útra. Sajnos én nem beszélek olaszul, a férjem igen, de ő nincs annyira otthon a konyha világában, ezért vendéglátóinkra bíztuk a rendelést az étteremben, rájuk bíztuk a választást. Hihetetlenül ízlett ez a spárgás-rukkolás tészta, így elkezdtem gondolkodni, vajon hogy készülhetett. Megpróbáltam. A család szerint jobb lett, mint az igazi. Ezt szeretném most megosztani veletek. Ráadásul gluténmentes is!”
Spárgás-rukkolás tészta olaszosan, paleo változatban
Hozzávalók:
Elkészítés: Kevés kókuszzsírban megdinszteljük a vékonyra karikázott póréhagymát. Hozzáadjuk a megtisztított és feldarabolt gombát, majd a meghámozott és 2 centis darabokra vágott spárgát (a spárgát előre meg lehet főzni, de én most együtt dinszteltem, mert nagyon zsenge volt). Amikor megpuhultak, de még azért kicsit roppanósak, beletesszük a rukkolát, a lereszelt parmezánt és a koktélparadicsomot.
A tésztát közben sós, forró vízben kifőzzük, majd leszűrjük, és beleforgatjuk a spárgás-rukkolás keverékbe, meghintjük finomra vágott petrezselyemzölddel.
Ha nem akarunk tésztát főzni, készíthetjük nyers, spagettire metélt cukkinivel is!
A receptet és a fotót Ettberger Gabriella küldte. Köszönjük!
Továbbra is várjuk olvasóink tésztás receptjeit receptversenyünkre! >>
Cézár-imádók kedvence, a római saláta
Tévedés, hogy a klasszikus Cézár-saláta jégsaliból készül, pedig sok étteremben azzal tálalják fel. Igazán csakis a római saláta vaskos, testesebb, kicsit rágósabb leveleiből ízletes. Zamata kicsit kesernyés, amit istenien kiegészítenek a Cézár-öntet elengedhetetlen kellékei, a citrom és a szardellapaszta. Megéri megvenni, mert a hűtőben, nejlonzacskóban, sokáig eláll, és mindenféle öntetet jól visel, ami savanykás.
Most akkor cikória vagy endívia?
Mindkét nevére hallgat ez a franciáknál oly népszerű salátafajta. Lehet fodros vagy nem fodros. Állítólag ha sötétben tároljuk, veszít egy kicsit a kesernyességéből. Ha megszabadítjuk a külső, páfrányszerű leveleitől, kellemes, pikáns ízű és kevésbé keserű belsőket találunk. Endíviának hívjuk a húsos rügyszerű salátát is, ami kiváló salátaalap, de ezt süthetjük, párolhatjuk is.
Rukkola, akár az erkélyről
Közismert nevén a borsmustár egy virágládában az erkélyen is boldogan elél, és egész nyáron táplál minket. Ha van itthon rukkolám, bármit eszem, rászórom még a pirítósra is. Belekeverhető másfajta salátákba, de ehető önmagában is. Enyhén csípős, borsos íze olyan fenséges, hogy én nem is szoktam rá öntetet tenni. Persze lottyanthatunk rá egy kis balzsamecetet, olívaolajat, méltó kiegészítője egy szelet natúr sültnek, főtt tojásnak vagy akár a grillezett kecskesajtnak. Ha vásároltunk rukkolát, hamar együk meg, mert a tárolást nem szereti. Kicsit megpirított dióval megszórva még élvezetesebb.
Mindenkorra alap a jégsaláta
Ez az a sali, ami mindig van itthon. Ha gondosan visszacsomagoljuk a nejlonba, akár egy-két hétig is friss marad. Amikor öregszik, veszít víztartalmából, és összetapadnak a levelei, de egy lédús öntettel még újjávarázsolhatjuk. Mivel íze semleges, bármilyen étek méltó kísérője lehet. Késsel vagdalni csúnya dolog, akkor nyújt igazi élményt, ha leveleit különválasztva széttépkedjük, és szinte lélegezni tud a tányéron.
Gyönyörűséges radicchio
Keményebbek a levelei, mint a jégsalátának, de éppúgy ropog a szánkban. Íze enyhén pikáns, borsos, a színe pedig egyszerűen lélegzetelállító, így aztán akár dísznek is érdemes néhány levelet az ételünkhöz csapni. A radicchiót párolva vagy grillezve is el lehet készíteni, citromos mártással álomfinom. Ne sajnáljuk a tetejéről a különféle sült magvakat, például a fenyőmagot.
Fodros és kényes a lollo rosso
Legalább olyan szemgyönyörködtető, mint a radicchio, ám sokkal puhább állagú a lollo rosso. Kétféle létezik belőle, a zöldeslila és a lilászöld. 🙂 Amelyikben több a lila árnyalat, annak élénkebb az íze is. Bűn lenne túl kicsi miszlikre vágni, inkább tépkedjük szét úgy, hogy fodrai megmaradjanak. Mivel ízének nincs különösebb karaktere, bármilyen salátaöntetet jól visel.
Kínai kel – kell?
Nem olyan intenzív az íze, mint a kelkáposztának, viszont sokkal puhábbak a levelei. Ízlések és pofonok, én inkább párolva szeretem joghurtos öntettel, esetleg rizzsel és fokhagymával (tejföllel, sajttal) csőben sütve, vagy (bűnös napokon) egy kis citromos majonézzel.
Fejes saláta, a retró élmény
Gyerekkorom legszebb ízemlékei közé tartozik a tojásos nokedli, de csakis ecetes-cukros fejes salátával. (Drága nagymamámnak sosem volt elég türelme a finomságokhoz, így mivel nem keverte el rendesen a cukrot a vízzel, az ő fejes salátája mindig ropogott a kristálycukortól, de én így is szerettem.) Akkor ez számított A SALÁTÁNAK, másmilyet nem is igen lehetett kapni. Íze nincs túl sok, és a hűtést, tárolást sem bírja nagyon, de ropogós-frissen vagy megpárolva isteni. Egy kis fonnyasztás, egy-két rottyantás, aztán leszűrve egy kis joghurt rá, fokhagyma meg bors, mellé egy szelet hús vagy néhány kruton beledobálva, és kész a dolce vita.
És újra a spenót
Na, nem az a vizes fagyasztott pép, amiből a jó kis tejes-lisztes papi készül, hanem a friss, leveles, sötétzöld a piacról. Ha bébispenótot veszünk, az nyersen és főzve is jó. A hagyományos, leveles spenót viszont akkor a legfinomabb, ha 3-4 gerezd fokhagymával együtt megfonnyasztjuk olívaolajon (engedjük, hogy a fokhagyma előbb barnára piruljon), jól megborsozzuk, a tűzről levéve még egy kis nyers fokhagymát nyomunk rá, megsózzuk, megcitromozzuk. A főtt tojás-karikák igen jól mutatnak rajta, de fetasajt-kockákkal is meghinthetjük. Sült dió is lehet ám benne, és ne felejtsük el szépen ráhelyezni az előzőleg megsütött fokhagymákat se. Halhoz, húshoz vagy akár csak magában kiváló.
Salátaöntet házilag
Hiába fogyózunk a salátákkal, ha végül nyakon öntjük őket a bolti öntettel, ami roskadozik a zsírtól és a cukortól, hisz akkor akár sült krumplit is ehetnénk. Házilag is csinálhatunk ízletes, diétás öntetet, íme:
Hozzávalók:
Elkészítés: Fokhagymanyomóval lepréseljük a fokhagymát, megsózzuk, hogy kicsit engedjen a levéből. Ezután a lével együtt belekanalazzuk a joghurtba. Megborsozzuk, és 10-20 percet állni hagyjuk. (Ha nagyobb adagot csinálunk belőle, jut másnapra is, a hűtőben elvan.)
És egy kis kapor, ha szereted!
Ha az így elkészített öntetünkbe apróra vágott kaprot is szórunk, akkor tzatziki öntetet kapunk, ami nem csak az uborkát teszi ám nagyon különlegessé.
