A milánói sertésborda nálunk milánói makarónival tálalt rántott hús, márpedig nemcsak Milánóban, de Olaszországban sehol nem esznek rántott húst tésztával, ugyanis a tésztaétel náluk csak önmagában létezik, első fogásként fogyasztják, mint mi a levest.
Rántott húst viszont fogunk találni, mégpedig elképesztően finomat, ugyanis ők találták ki. Igen, igen, a bécsi szelet Milánóból származik! Gyakran liszt nélkül, csak tojás és reszelt parmezánnal kervert zsemlemorzsa kerül a bundába, de létezik lisztes változat is. Na de hogy lett milánóiból bécsi? A dolog úgy történt, hogy Milánó osztrák megszállásakor Joseph Radetzky marsall annyira megkedvelte az aranyló bundában kisütött húst, hogy magával vitte a receptet, ami gyorsan meghonosodott a Bécsben, és innen ismerte meg a nagyvilág.
A jó„"costoletta alla milanese” borjúhúsból készül, csakúgy, mint az igazi Wiener Schnitzel, vagyis a bécsi szelet, de mivel ez gyakorlatilag megfizethetetlen, készíthetjük tetszőlegesen más húsból is.
Milánói rántott szelet
Hozzávalók:
Elkészítés: A húszeleteket – ha szükséges – kiklopfoljuk, ha nem, akkor kés fokával kissé megütögetjük, hogy a rostok kissé fellazuljanak, majd sózzuk, borsozzuk.
A tojást egy tálban kevés sóval villával felverjük. A zsemlemorzsát és a reszelt parmezánt fele-fele arányban egy tányérban elkeverjük. A panírozáshoz lisztet is előkészítünk egy támyérban, majd a hússzeleteket először a lisztben, majd a tojásban, végül a parmezános zsemlemorzsában megforgatjuk, és 15 percet a hűtőben pihentetjük.
Egy serpenyőbe olajat és vajat teszünk, felmelegítjük, majd a bundázott hússzeleteket aranyszínűre sütjük benne, egyszer megfordítva, csipesszel vagy két villával, de nem szúrva bele a húsba.
Lecsepegtetjük kivételkor, majd papírtörlére szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Tálaláskor citromlével megcsepegtetjük. Salátával, párolt vagy sült zöldséggel, ízlésünk szerinti körettel tálaljuk – de nem paradicsomos tésztával. 😉
