Bátran mondhatjuk, hogy ha egy ételbe az ázsiai konyha úgymond „szentháromsága”, vagyis gyömbér, fokhagyma és csili kerül, azzal már nyert ügyünk van, de itt egy pár ízesítővel még ki is egészül, amitől egyszerűen mennyei finom lesz, a hozzáadott narancsos-mézes szósztól pedig enyhén karamellizálódott és ragacsos… Egy nálunk kevéssé ismert és használt, de a kínai konyhában alapfűszernek számító ötfűszer keverék adja meg csodás aromáit, ami nem más, mint édeskömény, csillagánizs, szegfűszeg, gyömbér és fahéj keveréke, és a kínaiak számára az öt elemet – tűz, víz, föld, fém, fa – is szimbolizálja, így a kiegyensúlyozottságot és tökéletességet is jelenti – és az ezzel készülő étel is ilyen lesz.
Akárhogy is legyen, érdemes beszerezni a keveréket, vagy akár otthon is bekeverni 1-1 arányban a porított fűszereket, mert egészen különleges, telt, izgalmas illatot és aromákat ad, és nemcsak ázsiai fogásokhoz használható.
Hozzávalók:
A szószhoz:
Elkészítés: A húst falatnyi darabokra vágjuk, egy tálba tesszük. Hozzáreszeljük a fokhagymát és a gyömbért, hozzáadjuk a szójaszószt, a szezámolajat, az ötfűszert és ízlés szerint csilit, alaposan összeforgatjuk, félretesszük, amíg a szószt és a zöldségeket előkészítjük.
A szószhoz a narancs levét kifacsarjuk, hozzáadjuk a mézet, a barna cukrot, a szójaszószt és az ecetet, összekeverjük. A hagymát és a sárgarépát meghámozzuk, vékonyan felszeleteljük, a paprikát kicsumázzuk, és felkockázzuk vagy csíkokra vágjuk.
Egy wokot – vagy serpenyőt – tűzre teszünk, felforrósítjuk, majd beleöntünk 2 evőkanál olajat, majd a húst is, és időnként megkeverve pár perc alatt megsütjük minden oldalukon, majd egy tányérra kiszedjük. A wokba még 2 evőkanálnyi olajat teszünk, és a zöldségeket rádobjuk, időnként megkeverve 4-5 perc alatt roppanósra pirítjuk, majd hozzáadjuk a húst, összeforgatjuk, meglocsoljuk a bekevert narancsos szósszal, és 3-4 percig sütjük időnként megkeverve, amíg kicsit mesűrűsödik.
A mennyei ragacsos-mázas húst azon melegében tálaljuk párolt rizzsel, finomra vágott petrezselyemmel meghintve.
A tárcsa egy fantasztikusan jó dolog, amit a magyar gazdák, földművesek leleményének köszönhetünk. Valójában egy mezőgazdasági eszköz része a boronáláshoz használt tárcsa, jóféle, ellenálló acélozott kerek és homorú fémtál, amivel a szántás után boronálták el a földet. Ha jól belegondolunk, akkor tulajdonképpen egy hatalmas wok, amiben a szabad tűz fölött remekül lehet sütni mindenfélét: a közepében akár zsírban vagy olajban, a széle felé pedig inkább roston, pirítva sülhetnek a finomságok. Szóval az élelmes gazdák a tárcsa közepén lévő lukat behegesztették, olykor lábakat is hegesztettek rá, és indulhatott a sütés.
Ma már nem kell házi megoldásokat keresnünk, készen is kapható a „magyar szabadtűzi wok”, a tárcsa. A jó forró fémlapon viszonylag gyorsan átsül az étel, és a grillezéssel szemben előnye, hogy egyrészt nem kell megvárni a parazsat, másrészt nem potyog semmi a tűzbe, harmadrészt szaftos marad a benne gyorsan átsülő hús. Érdemes beszerezni még a nyár előtt, mert rengeteg ételt süthetünk benne a hústól a krumpliig, kolbászt, lángost, lepényt, tócsnit, de akár még brassóit is, vagy annak egy kicsit egészségesebb, színes változatát, sok húsos paprikával.
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst felszeleteljük, majd vékony csíkokra vágjuk. A hagymát és a kaliforniai paprikát 2 cm-es kockákra, a fokhagymát és a szalonnát apróra vágjuk, a paradicsomokat megfelezzük.
A tárcsát a tűz fölé helyezzük, hagyjuk jól felforrósodni, majd a szalonna bőrével jól átkenjük (nem kézzel, hanem egy hosszú húsvillára téve, majd papírral kitöröljük – vagyis kiégetjük). Először az apróra vágott szalonnát rátesszük, aztán jöhet a hús és a hagyma, kevergetve kérget sütünk a húsra, sózzuk, borsozzuk, meghintjük a kakukkfűvel, majd a paprikákat is hozzáadjuk. Ezekkel is forgatva sütjük náhány percig, még roppanósak, de már kicsit sültek legyenek, majd a fokhagymát és a paradicsomot is hozzáadjuk. Itt már tényleg csak pár perc sütés kell, hogy a paradicsom kicsit bőrösödjön, a fokhagyma pedig átjárja az ételt.
A tűzről levéve tálalhatjuk azonnal – kenyérrel, lepénykenyérrel, salátával remek, de készíthetünk hozzá ízlés szerint más köretet is.
Mindegyik változatot ki lehet próbálni, mindegyik kicsit más, de elrontani lehetetlen, bármelyik módon is készítsük. Mivel ez a fajta bunda gyorsan sül, arra figyeljünk, hogy a húst jó vékonyra klopfoljuk, hogy a rövid sülési idő alatt el tudjon készülni. Természetesen bundázás előtt pácolhatjuk, fűszerezhetjük is a húst, vagy tehetünk zöldfűszert, szezámmagot, napraforgómagot a lisztbe.
Mivel a bunda gyorsan sül, ezért érdemes olyan húst választanunk, ami könnyen, gyorsan átsül: ilyen a csirkemell, a pulykamell és a sertésszűzérme, de filézett halat is nyugottan készíthetünk párizsi bundában.
Párizsi sertésszelet
Hozzávalók:
Elkészítés: A húst felszeleteljük, majd jó vékonyra – kb. 3 mm vastagra – klopfoljuk. Megsózzuk, borsozzuk, majd megforgatjuk először a lisztben, majd a felvert tojásban, végül újra lisztben.
Felforrósított (!) bő olajban kisütjük a hússzeleteket, ne süssük nagyon barnára, mert akkor kiszárad.
Ízlés szerinti körettel tálaljuk, a zöldséges rizstől a kedvenc salátánkig.
