Írd be, mit keresel:

Ezt a receptet kicsit aggódva készítettem el, és fogalmam nem volt, hogy 2 vöröshagymából, kukoricalisztből, némi fűszerezéssel vajon mi sül majd ki. Így aztán izgatottan vártam, hogy kisüljön, majd kihűljön, és megkóstolhassam. A végeredmény pedig nagyon, de nagyon finom volt.

Forrás: Kard Éva

A sütés közben édeskésre karamellizálódott fűszeres hagymát egy ropogós réteg vonta be, melyhez nagyon jól illett a natúr joghurt, mellyel tálaltam. A hagymaropogós kellemesen fűszeres a kurkumának és a csilinek köszönhetően, de ízesíthető másképp is, legközelebb én is játszom még vele, mert nem utoljára készítettem.

Hagymaropogós

Hozzávalók:

  • 2 nagy fej vöröshagyma
  • 20 dkg kukoricaliszt
  • 1/2 mokkáskanál szódabikarbóna
  • 1/2 mokkáskanál kurkuma
  • 1/2 mokkáskanál őrölt csili
  • 1 teáskanál só
  • 2 dl hideg víz
  • olaj a sütéshez

Elkészítés: A vöröshagymát pucoljuk meg, vágjuk fel közepes kockákra, majd tegyük langyos, sós vízbe kb. fél órára.

A kukoricalisztet keverjük össze a sóval, a szódabikarbónával, a kurkumával és az őrölt csilivel, majd apránként keverjük hozzá a hideg vizet, hogy egy sűrűbb palacsintatésztát kapjunk. A vöröshagymát alaposan csepegtessük le, majd keverjük hozzá a masszához.

Egy serpenyőben hevítsünk bőséges mennyiségű olajat, majd evőkanálnyi halmokat tegyünk bele a hagymás masszából. Mérsékeljük a hőfokot, közepes lángon süssük mindkét oldalát szép pirosra, ropogósra úgy, hogy a hagyma is átsüljön.

Amikor a hagymaropogós szép pirosra sült, szedjük ki egy papírtörlőre, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.

Tálaláskor ízlés szerint natúr joghurttal, esetleg tejföllel kínáljuk. Én joghurttal tálaltam, és nagyon finom volt, így együtt.

Forrás: Kard Éva

Vendégvárónak vagy könnyű vacsorának, krémleves kísérőjeként vagy saláta mellé, de akár kirándulásra, piknikre, sőt munkahelyre is ideális ez a sós sajtos batyu, amit pikk-pakk össze lehet állítani. Ízlés szerint olajban és sütőben is süthető, a hajtogatási technikának köszönhetően a töltelék nem folyik ki belőle.

Most fetával és görög joghurttal készült a töltelék, amit olajbogyó és aszalt paradicsom gazdagít, napfényes, mediterrán hangulatot teremt, amire már nagyon vágyunk, de persze más sajtot és ízvilágot is választhatunk, akár kolbásszal, sonkával is megbolondíthatjuk.

Mediterrán sajtos háromszögek

Hozzávalók:

  • 4-6 réteslap
  • 20 dkg feta sajt
  • 10 dkg görög joghurt
  • 1 marék magozott olajbogyó
  • 4-5 aszalt paradicsom
  • 1 teáskanál morzsolt oregánó
  • frissen őrölt bors
  • kevés olívaolaj

Elkészítés: Az olajbogyót és az aszalt paradicsomot apróra vágjuk, egy tálba tesszük, hozzámorzsoljuk a fetát, hozzáadjuk a görög joghurtot és az oregánót, borsot őrölünk hozzá, és alaposan összekeverjük.

A réteslapokat kiterítjük, hosszanti irányban 4 csíkra vágjuk, egy ecset segítségével megkenjük olívaolajjal, és kettesével egymásra fektetjük. Az egyik végébe evőkanálnyi fetás keveréket teszünk, és átlósan, háromszögben behajtjuk, majd cikkcakkban végighajtogatjuk a tésztán, így háromszög alakú csomagokat kapunk.

Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk, olívaolajjal lekenjük, és 200 fokos sütőben 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük.

Ugyanaz van benne, mint a rántott sajtban – vagyis sajt, liszt, tojás és zsemlemorzsa –, csakhogy a sajt lereszelve, majd egy kis liszttel és tojással összedolgozva, majd prézlibe forgatva. A titok, hogy a liszt és a tojás összefogja, de ogyanolyan olvadós lesz sütés után, mintha rántott sajtot ennénk.

Nagy előnye, hogy a mutatós kis golyók akár vendégvárónak, előételnek, baráti beszélgetésen vagy borozás mellé falatkáknak is tökéletesek, de akár saláta mellé, főzelékfeltétként is tökéletesen megállják a helyüket. Mindig sikert arat, és még a gyerekek is imádják bekapkodni.

A sajtos massza összeállítása roppant egyszerű, a golyógyártással és a hempergetéssel együtt is megvan 10 perc alatt, de utána mindenképpen be kell tenni a fagyasztóba legalább 20 percre sütés előtt, így biztosan nem fog szétmenni sütés közben – viszont ez lehetőséget ad arra is, hogy nagyobb adaggal készítsünk ilyen kis sajtgolyókat, ha jó áron jutunk sajthoz, vagy többféle maradék van a hűtőben, amit fel kellene dolgozni, így gyors vacsorának is bármikor előkapható a házi sajtgolyónk.

Az alaprecept is nagyon finom, de fűszerezhető ízlés szerint egy kis őrölt borssal, kakukkfűvel, római köménnyel vagy csilivel, illetve a zsemlemorzsába is keverhetünk egy kevés szezámmagot, aprított diót… A sajt mindenképpen félkemény jellegű sajt legyen: ideális a trappista, az edami, a gouda, de akár pizzamozzarella vagy szép sárga cheddar is lehet, illetve ezek keveréke, akár egy kis reszelt parmezánnal felturbózva.

Sajtgolyó

Hozzávalók:

  • 25 dkg reszelt sajt
  • 2 tojás
  • 3 evőkanál liszt
  • zsemlemorzsa
  • olaj a sütéshez

Elkészítés: A sajtot lereszeljük. A tojásokat egy keverőtálba tesszük, hozzáadunk egy csipet sót (a sajt sósságától függően), villával elhabarjuk, majd hozzákeverjük a lisztet és a reszelt sajtot, összedolgozzuk. A masszából diónyi golyókat formázunk, meghempergetjük zsemlemorzsába, és egy műanyag tálcára téve 20 percre a fagyasztóba tesszük.

Egy serpenyőben bő olajat hevítünk, és a fagyasztóból kivett sajtgolyókat pár perc alatt aranybarnára sütjük, majd szűrőkanállal kivéve lecsöpögtetjük, konyhai papírtörlőre szedjük, és azonnal tálaljuk.

A különféle laposkenyerek mindenfelé kedveltek, legyen az pita, tortilla, focaccia vagy naan… Mindegyik kicsit más, de nem véletlen, hogy szinte minden népnek megvan a maga változata. A naan hagyományosan sütőporral és élesztővel készül, joghurt kerül a tésztába, és klasszikusan kemencében, vagyis a tandoorban sül, de sima serpenyőben is pár perc alatt elkészíthető.

Ízesített naan sokféle formában létezik Indiában, de a sajttal töltött változat egy francia változat, és így tekinthető egyfajta fúziós fogásnak, mindenesetre annyira népszerű pár éve, hogy már az ottani indiai éttermek is felvették az étlapra, sőt egyre-másra nyílnak az úgynevezett naan-bárok, ahol különféle töltetlen és töltött indiai laposkenyerek kóstolhatóak rengeteg szósszal, mártogatóssal.

A töltött változat azért is zseniális, mert a tölteléktől önálló fogássá is válhat, ami egy adag salátával vagy sült zöldséggel főételként is megállja a helyét. Jó tudni, hogy ha nem fogy el azonnal, a hűtőben 1-2 napig eláll, le is fagyasztható, és serpenyőben vagy mikróban pár perc alatt felfrissíthető. Most sajt és tört főtt krumpli került bele, de burgonya helyett sonka, felvágott vagy akár többféle sajt is kerülhet bele.

Sajtos-krumplis naan – serpenyőben sült laposkenyér

Hozzávalók:

  • 50 dkg liszt
  • 12,5 dkg natúr joghurt (1 kis pohár)
  • 1,8 dl víz
  • 4 evőkanál olaj
  • 1 kávéskanál só
  • 1 kávéskanál cukor
  • 1 kávéskanál sütőpor
  • 1 csomag instant porélesztő
  • 20 dkg natúr friss sajt
  • 20 dkg főtt krumpli
  • kevés vaj

Elkészítés: A lisztet egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sütőport, az élesztőt, a cukrot és a sót, összekeverjük, majd az olajat, a joghurtot és a víz 2/3 részét is hozzáöntjük, és elektromos robotgép dagasztókarjával 8-10 perc alatt ruganyos tésztává dagasztjuk, ha szükséges, hozzáadjuk a maradék vizet – ez függ a liszttől és a joghurttól is… A tésztát gombóccá formázzuk, és letakarva legalább 1,5 órát kelesztjük.

Közben a krumplit összetörjük, a friss sajtot összemorzsoljuk.

A megkelt tésztát enyhén lisztezett felületen kicsit átdolgozzuk, 12 részre osztjuk, és kettesével kinyújtjuk vékony körlapokká. Az egyiket megszórjuk a sajttal és a tört krumplival, befedjük a másik tésztalappal, a széleit ujjbeggyel lenyomkodjuk, majd még egy kicsit nyújtunk rajtuk a sodrófával. A maradék tésztával ugyanígy járunk el.

Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, és a töltött kenyeret egyesével beletesszük, oldalanként 5 perc alatt megsütjük, egyszer átfordítva. Az elkészült kenyeret villára szúrt vajdarabbal megkenjük, és tálalhatjuk is – magában, mártogatóssal vagy akár egy jó adag salátával kísérve.

Végy egy szép cipót vagy kenyeret, egy kis sajtot, némi vajat, tetszőleges felvágottat, sonkát vagy szalámit, vagyis csupa olyan dolgot, ami egy egyszerű hideg vacsorához vagy épp egy melegszendvicshez is kell. Ebből lesz a csoda, a mutatós és ropogós közösségi étel, amit körbeülve együtt fogyasztunk el, kézzel, beszélgetve, jó hangulatban. Egy kis fokhagymás vajjal és némi sajttal is jól működik, de gazdagítható mindenféle finomsággal, nem mellesleg a maradék sajtok és felvágottak is jól használhatóak hozzá, sőt csavarhatunk rajta egy kis pestóval, vékonyra szelt hagymával, kolbásszal.

A szemet gyönyörködtető kis töltött cipó gyakorlatilag elronthatatlan, egyetlen dologra érdemes odafigyelni: ne spóroljuk a fűszervajjal, mert ez adja az illatát, aromáját a legintenzívebben, és ez gondoskodik arról is, hogy sülés közben ne száradjon ki a kenyérke.

Egy-két személyre nem szabad elkészíteni, mert egyszerűen abbahagyhatatlan, de családi mókás vacsorának, baráti társasozáshoz, kártyapartira egy pohár bor vagy sör mellé az egyik legjobb frappáns megoldás!

Óriás melegszendvics, avagy a kockás töltött kenyér

Hozzávalók:

  • 1 közepes (1 kg) cipó
  • 15 dkg vékonyra szelt sonka
  • 20 dkg szeletelt sajt
  • 8 dkg vaj
  • 1 csokor petrezselyem
  • 2 gerezd fokhagyma

Elkészítés: A kenyeret egy nagy, recés késsel bevágjuk mindkét irányban, ügyelve, hogy sehol ne vágjuk át teljesen, majd egy sütőpapírral vagy fóliával bélelt tepsire tesszük.

A vajat felolvasztjuk, hozzáadjuk az apróra vágott petrezselymet és a zúzott fokhagymát, majd egy kiskanállal egyenletesen meglocsoljuk úgy, hogy a belsejébe is bőven jusson, majd a sonka- és sajtszeleteket a vágásokba tömködjük.

180 fokos sütőbe toljuk, és kb. 8–10 perc alatt szép ropogósra sütjük.

Kínálhatunk mellé mártogatóst, vagy egyszerűen mustárt, ketchupot is, újhagymát, paradicsomot, paprikát vagy épp retket is.

A pizza alapból és mindig kelt tésztával készül, de paradicsomszósszal és sajttal, valamint különféle feltétekkel leveles tésztából is készíthetünk hasonló finom falatkákat. Mivel a leveles tészta készen kapható, és egészen jó minőségben, villámmegoldásnak tökéletes, ha ezt használjuk a pizzás csigákhoz.

A paradicsomszószt natúr paradicsompüréből magunk is kikeverhetjük kevés fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal, valamint egy csipet cukorral, hogy a savasságát ellensúlyozzuk. A sajt kötelező eleme a pizzás csigának, de emellett tetszőleges finomságokat rakhatunk bele, attól függően, mi van a hűtőnkben.

Mi most a klasszikus capricciosa – vagyis sonka és gomba – feltétét tekertük a csigákba, de ízlés szerint mehet bele vékonyra szeletelt kolbász, szalámi, vagy a húsfélék helyett tonhal, emellett gazdagítható főtt kukoricával, szeletelt olajbogyóval, kapribogyóval, de akár a paradicsomszósz is felcserélhető piros vagy zöld pestóval. Bátran lehet variálni, elrontani nem lehet!

Pizzás mini csiga leveles tésztából

Hozzávalók:

  • 1 csomag leveles tészta
  • 5-6 evőkanál paradicsompüré
  • 5-6 vékony szelet sonka
  • 5-6 fej gomba
  • 10 dkg reszelt sajt
  • csipet cukor
  • 1 teáskanál oregánó
  • 1 teáskanál bazsalikom
  • 1 gerezd fokhagyma
  • só, bors

Elkészítés: A paradicsompürét egy tálkába kanalazzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, az oregánót és a bazsalikomot, borsot őrölünk hozzá és megsózzuk, majd összekeverjük.

A leveles tésztát kiterítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsompürével, kirakjuk a sonkaszeletekkel, rászeleteljük a megtisztított gombát, majd megszórjuk a sajt 2/3 részével. Óvatosan és nem túl szorosan feltekerjük, és éles késsel ujjnyi szeletekre vágjuk.

Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk a csigákat, mindegyikre egy csipet sajtot teszünk, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük.

Azonnal, melegen tálaljuk, ha vacsorára készítettük, akkor egy nagy adag salátával ideális, vendégvárónak pedig csak úgy magában is tökéletes.

Vannak, akik környezettudatosságból nyitnak a növényi fehérjék felé, mások etikai okokból, vannak, akik egészségügyi megfontolásból, megint mások azért, mert jóval olcsóbbak, mint a különböző húsfélék. Bármelyik elfogadható, és mindenkinek egyéni döntése, csökkenti vagy elhagyja-e teljesen a húsféléket, esetleg mindennemű állati eredetű terméket.

A jó hír viszont mindannyiunknak szól: az alternatív fehérjeforrások bőséggel rendelkezésre állnak, számos előnyük közül a legfontosabb, hogy nemcsak fehérjében, de rostokban is gazdagok, és jóval olcsóbbak, mint a különféle húsok. Ilyenek például a hüvelyesek, az összes lencseféle, a szárazbabok, a csicseriborsó, a sárgaborsó, de bőven tartalmaz fehérjét a gomba is, sőt ide sorolható a quinoa, a chia és a kissé elfeledett hajdina is.

Érdemes ezeket az alapanyagokat gyakrabban és változatosan elkészítve fogyasztani, még akkor is, ha a húsról nem mondunk le, mi most ehhez adunk néhány ötletet.

Falafel – csicseriborsós fasírtgolyó >>

Édesburgonya-hajók babos töltelékkel >>

Forrás: Zita

Mexikói quinoasaláta >>

Harira – fűszeres vöröslencsés-csicseris leves >>

Quinoás burgerek zöldségesen >>

Vöröslencsés hummusz >>

Currys sárgaborsó >>

Hajdinakása >>

Forrás: Domokos Enikő

Mostanában sokat utazunk, ezért kellett egy olyan süti, ami gyorsan összedobható, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot tartalmaz, jól bírja az utazást, finom, mindenmentes és könnyen variálható (hogy ne unjunk rá). Egy darabig az ehhez hasonló energiagolyócskák irányába kacsintgattam, de aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis mindketten rajongunk a magkenyérért, csinálhatnék „nagyonmagos” müzliszeleteket mindenmentesen. Pár éve kísérleteztem már egy diétás müzliszelet megalkotásával (amikor még azt hittem, hogy a méz diétás…), úgyhogy nekifogtam most is. Az eredmény pont olyan lett, amire vágytunk: utazásbiztos, ropogós, laktató és nagyon finom.

Forrás: Zita

Több variációt is kipróbáltam, a receptnél azt írom le, ami nekem ízlett (kevésbé édes, de annál mogyorósabb verzió), viszont a következő bekezdésben olvashattok néhány tippet ahhoz, hogy mivel érdemes még kísérletezni az ízesítésnél.

Variációk

Nagyon sok receptben olvastam azt, hogy a házi müzliszeletek egyik alapeleme a méz, ez édesíti és tartja egyben a tésztát. Mivel a méz a 160 grammos szénhidrát diétában nem ajánlott (illetve amiért a mézért sosem rajongtam), én ezt teljesen ki is hagytam a receptből. Próbálkozhattam volna még agávésziruppal kis mennyiségben, de végül így is tökéletesen összeálltak a szeletek, úgyhogy szerintem nem kell ragaszkodni a szirupokhoz. Viszont aki nem IR-es és/vagy vegán és/vagy mézgyűlölő, az nyugodtan helyettesítheti a receptben használt eritritet mézzel.

Forrás: Zita

Péter – aki nagyon édesszájú – kérte, hogy osszam meg az olvasóimmal az ő tálalási javaslatát is. Szerinte akkor lesz ellenállhatatlan ez a diétás müzliszelet, ha meglocsoljuk egy icipici mézzel fogyasztás előtt. Nagyon lelkesen mondta, úgyhogy biztos így van.

Egyébként pedig számtalan ízesítési lehetőség van még: csinálhatunk kakaós, csokidarabos (vagy duplacsokis) müzliszeleteket, tehetünk bele bármilyen aszalt gyümölcsöt, mandula helyett használhatunk diót és/vagy mogyorót is. Nálam például a kakaós, aszalt meggyes változat lesz a soron következő variáció.

Szénhidrátok

A teljes recept 129,2 gramm inzulinrezisztencia-diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, ezeknek a fele lassú felszívódású, tehát tízóraira és uzsonnára is fogyaszthatók a müzliszeletek. Én 12 darabra osztottam a „tésztát”, emiatt nálam egy müzliszeletben kb. 10,8 gramm CH volt.

Forrás: Zita

Müzliszelet aszalt sárgabarackkal, mindenmentesen

Hozzávalók:

  • 3 dkg kókuszreszelék
  • 10 dkg gluténmentes zabpehely
  • 5 dkg tökmag (fele darálva)
  • 3 dkg szezámmag
  • 2 dkg chiamag
  • 2 dkg lenmagpehely
  • 1 dkg puffasztott amaránt (vagy bármelyik hozzávaló az előbb felsoroltak közül)
  • 7 dkg mandula vagy törökmogyoró (vegyesen)
  • 5 dkg aszalt sárgabarack
  • 3 csapott evőkanál eritrit
  • 0,5 teáskanál só
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • 20 dkg almapüré
  • fahéj, szerecsendió
  • 1 lenmagtojás (1 csapott evőkanál lenmagliszt + 3 evőkanál víz)

Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra.

A mandulát és a mogyorót nagyobb darabokra aprítjuk, és megpirítjuk. Az aszalt barackokat kis darabokra vágjuk.
Egy nagy tálban mindent összekeverünk, és alaposan átgyúrjuk a tésztát (én kézzel csináltam).

Egy tepsit sütőpapírral bélelünk ki, majd a tésztát téglalap alakban, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk/lapogatjuk a kezünkkel. Az is jó, ha egy kisebb, téglalap alakú sütőformában faltól falig elegyengetjük.

Betesszük a sütőbe, alul-felül sütéssel 25 perc alatt aranybarnára sütjük a müzliszeleteket. Hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük fel.

Jó étvágyat hozzá!

Forrás: Zita

Hihetetlenül finom, egyáltalán nem száraz és nem is túl édes, glutén- és laktózmentes aprósütemény, falatnyi boldogság a kókuszcsók. Az összeállításához csak pár alapanyagra és öt percnyi időre van szükség, és ha van egy kisebb gombócolós fagyikanalunk, akkor a kiporciózása is pikk-pakk megvan. Igazi adu ász a délutáni kávé mellé vagy csajos csacsogáshoz, ráadásul egy jól záródó fémdobozban sokáig eltartható, így bármikor jól jöhet, ha egy kis édes falatra vágyunk.

Az alaprecept ráadásul tovább is variálható:

  • megmárthatjuk olvasztott csokiban – akár talpat, akár sipkát adva neki
  • meglocsolhatjuk olvasztott csokival csíkosan
  • keverhetünk a masszába kiporciózás előtt 2-3 evőkanálnyi mandulalapocskát, így ropogósabb lesz
  • tehetünk bele 1-2 evőkanálnyi fehér rumot is
  • tehetünk a masszába 2-3 evőkanál durvára vágott mogyorót is
  • keverhetünk a masszába egy kevés apróra vágott csokit is…

Könnyű kókuszcsók

Hozzávalók:

  • 4 tojásfehérje
  • 5 dkg porcukor
  • 2 csomag vaníliás cukor
  • 20 dkg kókuszreszelék
  • csipet só

Elkészítés: A tojásfehérjét egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, és kézi habverővel kifehéredésig, de még nem habbá verjük, majd a kókuszreszeléket és a csipet sót is hozzáadjuk, alaposan összekeverjük.

A masszából sütőpapírral fedett tepsire kisebb fagyiskanál vagy két kanál segítségével halmokat rakunk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük.

A bolti sajtszószok azért bőven hagynak kívánni valót, és miért is vennénk ezeket, amikor jóval kiadósabban és nagyon egyszerűen készíthetünk otthon is selymes sajtszószt. A klasszikusan cheddar sajttal készülő mártogatós pár perc alatt megvan, és a drágább cheddar egy részét kiválthatjuk trappistával is, így is kellemesen selymes, fűszeres, nagyon sajtos lesz…

A sajtszósz alapja besamel, amit egy kis mustárral és kurkumával ízesítünk, majd ha egy kicsit besűrűsödött, akkor egyszerűen reszelt sajttal alaposan összekeverünk. A sűrűségét ízlés szerint egy kis plusz tej hozzáadásával szabályozhatjuk, ha több részletben fogyasztjuk el, akkor érdemes összemelegíteni.

Aki szereti, egy kis csilivel vagy cayenne-borssal is megbolondíthatja, de tálaláskor is mehet hozzá egy kis tüzesség…

Tortilla cheddar sajtos mártogatóssal

Hozzávalók:

  • 4 dkg vaj
  • 4 dkg liszt
  • 3,5 dl tej
  • 10 dkg reszelt trappista sajt
  • 10 dkg cheddar reszelt sajt
  • 1 teáskanál kurkuma
  • 2 evőkanál mustár
  • só, bors
  • tortilla chips

Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasban megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, kevergetve kissé aranyszínűre pirítjuk, majd hozzáadjuk a kurkumát és a mustárt, elkeverjük. A tejet apránként, folyamatos keverés mellett hozzáöntjük, mindig simára keverve, majd ha sűrűsödik, a sajtokat is belekeverjük, sózzuk, borsozzuk, és addig keverjük, amíg a sajtok teljesen feloldódnak.

A tortillával tálaljuk, akár mártogatósként, de a tortillát egy nagyobb tányérba is elteríthetjük, és meglocsolhatjuk a szósszal, megszórhatjuk friss vagy konzerv csilivel, jalapeno paprikával, akár kockázott paradicsommal és hagymával is…

A karfiol halála, ha túlfőzik, nemcsak az állaga, de az íze is megváltozik, kifőnek belőle az aromák. Ha kisebb rózsákra szedjük, akkor nem szükséges előfőzni a rántott karfiolhoz sem, épp tökéletesre sül az olajban.

A bunda pedig fűszeresen és jó ropogósan az igazi, ehhez most reszelt parmezán, római kömény és gyömbér került bele, az alapja pedig panko morzsa, ami a hagyományos zsemlemorzsától kicsit eltérő, szilánkosabb kenyérmorzsa. Japán eredetű, fehér kenyérből készül, hiperekben és ázsiai boltokban készen kapható, de otthon is könnyedén elkészíthető sima szeletelt szendvicskenyérből. Ehhez nem kell mást tenni, mint a kenyérszeletek héját vékonyan levágjuk, hagyjuk egy kicsit szikkadni, majd késes robotgépben durvára daráljuk, majd tepsibe terítjük vékonyan, és 50 fokos sütőbe téve fél órát szárítjuk, majd kivéve még hagyjuk szikkadni, és ha teljesen kihűlt, akkor üvegbe téve tároljuk – és például ropogós bundás karfiolt készítünk vele. 🙂

Ropogós rántott karfiol

Hozzávalók:

  • 1 nagy fej karfiol
  • 10 dkg panko morzsa vagy zsemlemorzsa
  • 10 dkg reszelt parmezán
  • 1 kávéskanál őrölt római kömény
  • 1 kávéskanál őrölt gyömbér
  • 10 dkg liszt
  • 3 tojás
  • 1 citrom
  • só, bors
  • olaj a sütéshez

Elkészítés: A karfiolt megtisztítjuk, kisebb rózsákra szedjük, a szárrész külső, fás részét levágjuk, majd a zsenge belsejét feldaraboljuk. Tálba tesszük, meglocsoljuk a citrom levével, összeforgatjuk, így finomabb lesz, és jobban rátapad majd a bunda.

A lisztet egy tálba öntjük, a tojásokat egy másik tálba felütjük, sózzuk, borsozzuk, és 3 evőkanál vízzel villával felverjük. A panko morzsát és a parmezánt egy harmadik tálba öntjük, hozzáadjuk a római köményt és a gyömbért, elkeverjük.

A karfiolrózsákat először a lisztbe, majd a tojásba mártjuk, majd a fűszeres morzsában megforgatjuk, és bő, forró olajban szép aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.

Azonnal tálaljuk, salátát, párolt rizst vagy mártogatós kínálhatunk hozzá.

Ha már nagyon elegünk van a fénytelen téli időből, és egy kis napfényes, mediterrán hangulatra vágyunk, nincs más dolgunk, mint elkészíteni a mi kenyérlángosunk olasz megfelelőjét, a focacciát (ejtsd: fokáccsá). Az alapja gyakorlatilag egy kevés olívaolajjal és némi fűszerrel gazdagított kenyértészta, ami vékonyra nyújtva vagy lelapogatva sül meg, vékonysága okán elég gyorsan.

A tetejére kerülhet olajbogyó, friss vagy szárított paradicsom, kapri, szardella vagy hagyma, akár egy kis karakteres sajt is, és persze mindezeket a tésztába is beledolgozhatjuk. Önmagában is tökéletes, amolyan pogácsa-alternatíva borozgatás, baráti beszélgetés mellé, de akár szendvicsalapként is működik, vagy kínálhatunk mellé sajtot, sonkát, friss zöldségeket egy mediterrán hangulatú vacsora apropóján.

Focaccia – olasz lepénykenyér

Hozzávalók:

  • 1 csomag szárított élesztő
  • 3 dl meleg víz
  • 50 dkg liszt
  • 3 evőkanál olívaolaj + a nyújtáshoz
  • 1 csapott evőkanál finomra vágott friss rozmaring
  • 2 marék olajbogyó
  • nagyobb szemű tengeri só + finom szemcséjű só a tésztába

Elkészítés: A szárított élesztőt egy keverőtálba tesszük, hozzáöntünk 1 dl meleg vizet, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Ezután hozzáöntjük a lisztet és egy nagyobb csipet sót, valamint a rozmaringot, és robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben hozzáadjuk az olívaolajat és fokozatosan a maradék meleg vízből annyit, hogy ruganyos tésztává összeálljon, a végefelé óvatosan adagoljuk, hogy ne legyen túl ragacsos a tészta.

Olajjal kikent tálba tesszük a tésztát, a tetejét is lekenjük olajjal, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.

A pihentetett tésztát olajos munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, és mindkettőt ovális lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük, lekenjük olívaolajjal, megszórjuk egész vagy darabolt olajbogyóval és durvább szemű tengeri sóval, és 20 percet kelni hagyjuk.

Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a focacciákat 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.

Azon melegében, de langyosan, hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sonkát, sajtot, olajbogyót – és persze egy pohár bort…