A görögök nagyon kedvelik a rétestésztát, amit gyakran rétegeznek tepsibe mindenféle töltelékkel, vagy egyszemélyes kis falatkáknak töltenek meg sajtos, spenótos vagy húsos töltelékkel. A tiropitába egy tojásos-fetás krém kerül, gyakran reggelire vagy napközbeni snackként, előételként fogyasztják, de egy jó adag salátával könnyű vacsorának is tökéletes.
Az alábbi receptben aprított snidling kerül a töltelékbe, de a helyiek gyakran fűszerezik mentával vagy oregánóval, ezekkel is nagyon finom, érdemes variálni.
Hozzávalók:
Elkészítés: A fetát egy tálba tesszük, hozzáadjuk a reszelt parmezánt, a tojásokat, borsot őrölünk hozzá, majd egy villával összetörjük és átkeverjük, a finomra vágott snidlinget is hozzáadjuk, elkeverjük.
A réteslapokat 5 centi széles csíkokra vágjuk, olvasztott vajjal lekenjük, egyik végükre evőkanálnyi sajtkrémet teszünk, és háromszögben behajtjuk, majd cikkcakkban végighajtogatjuk a tésztán, így háromszög alakú batyukat kapunk.
A csomagokat sütőpapírral fedett tepsibe tesszük, olvasztott vajjal lekenjük, és 200 fokos sütőben 20 perc alatt megsütjük.
Azon melegében tálaljuk, friss zöldsalátával vagy akár görög salátával tálalva.
Gyerekzsúrra, uzsonnára, baráti beszélgetés, borozáshoz, vendégvárónak és bármikorra jó ez a sajtos keksz, aminek már a látványa is mosolyt fakaszt, nem mellesleg nagyon finom. Sok sajt van a tésztában, tojás nélkül készül, ráadásul egy késes robotgépben összeállítható, gyúrás nélkül. Érdemes hozzá félkemény sajtot használni, jó a trappista vagy a füstölt sajt is, de készülhet goudával, cheddarral, emmmentálival is, vagy akár keverve, vegyesen.
A tésztába most egy egész kevés kurkuma és pirospaprika is került, egyrészt a szín, másrészt az illat miatt, de természetesen más fűszerekkel, morzsolt zöldfűszerekkel is kipróbálható.
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a sót, a kurkumát és a pirospaprikát késes robotgépbe tesszük, hozzáadjuk a felkockázott hideg vajat, és morzsásra összemixeljük. Hozzáadunk 20 dkg reszelt sajtot, és ezzel is összemixeljük, majd a vizet is hozzáadva kb. fél perc alatt tésztává összedolgoztatjuk, frissentartó fóliába csomagoljuk, és 30 percet pihentetjük a tésztát a hűtőben.
Lisztezett munkafelületen kinyújtjuk a tésztát 4-5 mm vékonyra, és ízlés szerinti kiszúróval kiszaggatjuk, vagy késsel háromszögere vágjuk, és a háromszögekből kis köröket szúrunk ki vastagabb szívószállal, mintha sajtszeletek lennének. A maradék tésztát összegyúrjuk, újra kinyújtjuk, szaggatjuk…
A kekszeket sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, megszórjuk a maradék reszelt sajttal, és 180 fokos sütőbe tolva kb. 10-12 perc alatt megsütjük, majd kivéve a tepsiben hagyjuk kihűlni a ropogós kekszeket.
A muffin nemcsak édesen jó, sós változatban is nagyon praktikus, tökéletes uzsonnára, reggelire, de akár pogácsa helyett vendégvárónak is, sőt egy jó kis salátával könnyű vacsorának vagy munkaebédnek is ideális. A kukoricadarától nagyon jó állagú, pikk-pakk kikeverhető, még a robotgépet sem kell elővenni hozzá.
A tésztába most egy kis morzsolt feta és lepirított csiperkegomba került, de ízlés szerint mehet bele sonka, bacon, kolbász, csemege kukorica, apróra kockázott paprika vagy aszalt paradicsom, de gyakorlatilag végtelen a lehetőség, hogy mivel adjuk meg az ízvilágát ennek a szuperegyszerű sós muffinnak.
Hozzávalók:
Elkészítés: A gombát megtisztítjuk, vékonyan felszeleteljük, és egy serpenyőben a megolvasztott vajon megfonnyasztjuk, majd kissé megpirítjuk, félretesszük.
A tésztához a száraz alapanyagokat – a lisztet, a kukoricadarát, a sütőport és szódabikarbónát – egy keverőtálba tesszük, sózzuk, borsozzuk, elvegyítjük. Egy másik tálban a joghurtot és a tojást elkeverjük, majd a száraz alapanyagokhoz adjuk, elkeverjük. Hozzáadjuk a gombát a vajjal együtt, valamint belemorzsoljuk a fetát, és az egészet összeforgatjuk.
Egy muffintepsit kivajazunk – vagy papírkapszlikkal kibélelünk – elosztjuk bennük a tésztát, a tetejét meghintjük szezámmaggal, és 180 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
A sütőből kivéve hagyjuk kicsit hűlni, majd langyosan vagy akár teljesen kihűtve kínáljuk.
De mit tehetünk, egyáltalán tehetünk-e valamit, hogy a jövő évet ne bűntudattal és őrült, sokszor egészségtelen fogyókúrával kelljen kezdeni?
Szűcs Zsuzsanna dietetikus szerint van arany középút, és nem kell lemondani a desszertekről sem, hiszen az édes íz kedvelése velünk született tulajdonságunk, amely nélkül életünk egy kicsit színtelenebb lenne. Még az édesszájúaknak sem kell bűntudatot érezniük egy kis édesség elfogyasztásával, ha betartunk néhány egyszerű szabályt, nemcsak a hétköznapokon, de az ünnepek alatt is.
Ne szűkítsük le a napi étkezéseink számát egy vagy két nagyra a több kisebb helyett, a lehető legjobb, ha 4-5-ször étkezünk. Ha egész nap a nagy karácsonyi ebédre vagy a szilveszteri vacsorára készülünk, és előtte nem eszünk semmit, egészen biztosan jóval több kalóriát veszünk magunkhoz, mint ha előtte nem hagytunk volna ki étkezéseket. Különösen érdemes odafigyelni az ünnepek alatt is a reggelire, ezt semmiképp ne aludjuk át, és ne maradjon el! A főétkezések – reggeli, ebéd, vacsora – közé beiktatott tízórai és uzsonna pedig egyenletessé teszi a vércukorszintünket, és megakadályozzák azt is, hogy a következő főétkezésig túlzottan megéhezzünk, ezért többet együnk a kelleténél, vagy ellenőrizetlenül nassolni kezdjünk.
Nem létezik édesség valamilyen édesítőszer nélkül. Ezek közül leggyakrabban még mindig a cukrot használjuk. Érdemes a receptben meghatározott cukormennyiséget egy kicsit csökkenteni, ahogy egyébként az élelmiszeriparban is számos kedvelt termékkel – pl. üdítővel vagy a kedvenc túrórudink fitt változatánál – megteszik ezt a receptúra újragondolásával. Próbáljuk ki mi is, szokás kérdése az egész, valószínűleg kevesebb cukorral is finom lesz az édesség. Főként, ha az ízét esetleg gyömbérrel, vaníliával vagy más karácsonyi fűszerrel fokozzuk.
Az édességeknél gyakran nemcsak a cukor, hanem a magas zsírtartalom is gondot jelent! A vajjal, margarinnal, krémsajttal kikevert, tejszínes, zsírban gazdag krémek helyett használjunk soványabb alternatívát, például lekvárt, zsírszegény tejjel készült pudingot vagy sovány túrót. Csokoládéból a magasabb kakaótartalmút válasszuk! Általános szabályként elmondható, hogy a vajas, tejszínes édességek helyett inkább a gyümölcsös, tejes (pl. túrós) desszertek kerüljenek a tányérunkra.
Bár az ünnepek alatt ez különösen embert próbáló kihívás, de próbáljuk meg tartani, hogy édességet ebben az időszakban is legfeljebb heti 2-3 alkalommal eszünk, lehetőleg a főétkezések után, amikor nagy valószínűséggel már nem fogjuk túlenni magunkat belőle. Persze uzsonnára is lehet enni a gyümölcsön és pár szem olajos magon kívül egy kis édességet, lehetőleg ilyenkor is olyat válasszunk, ami tejtermékkel és/vagy gyümölcsökkel készült. Előrecsomagolt desszerteknél (pl. túrórudi) ellenőrizhetjük a kalóriatartalmat a csomagoláson, így könnyen nyomon követhetjük a fogyasztásunkat. És 2-3 szaloncukor is beleférhet, de akkor legyünk tudatában annak, hogy ezt nem „csak úgy” ettük, hanem ez is egy kisétkezésnek felel meg.
Nagyon sok kalória van az alkoholban is, különösen a tejszínes likőrökben, a töményekben, az égetett szeszekben és a szezon kedvencében, a forralt borban és persze a különféle forró csokikban. Az egyébként az egészséges táplálkozásba kis mennyiségben tökéletesen illeszkedő natúr olajos magvak és aszalt gyümölcsök kalóriatartalmára is ügyelni kell, nem mindegy, hogy mennyit eszünk belőlük!
A szeretteinkkel való együttlét, a baráti beszélgetések önmagukban is kellemessé és meghitté teszik az ünnepet, nem kell állandóan enni közben. Ha pedig egy kiadós séta, korizás vagy hógolyózás erejéig kimozdulunk otthonról, akkor energia-egyensúlyunk megtartásáért is teszünk, hiszen a mozgással kalóriát égetünk el, amivel ellensúlyozhatjuk az elfogyasztott finomságokat.
Jó, oké, nyilván bármilyen szendvicset lehet ebédre is fogyasztani, de ezeket annyira megpakolják minden földi – és vízi – jóval, hogy egy teljes értékű és bőséges fogás válik belőlük, amit az egyszerűség kedvéért késsel-villával fogyasztanak, hiszen a kenyér szinte ki sem látszik a sok rávalótól.
Ez a szendvics ráadásul komoly múlttal rendelkezik. Anno a vikingek a dán kenyeret hússal és hagymával ették, majd a középkorban vaj is került a szeletekre, valamivel később már bőséges feltéttel látták el azokat.
A munkásoknak kellett az energia, a jómódúaknak pedig kellett valami mutatós ínyencség a svédasztalra. Megint mások a maradékokat szerették volna újrahasznosítani, amit egyébként tesznek a mai napig is. Nem ritka, hogy az előző napi fogásból megmaradt krumpli, hús, hal, tojás vagy zöldségek, esetleg ezek kombinációja kerül a szendvicsre. Egy kevés öntet, gyümölcs, savanyú uborka, metélőhagyma vagy kapor, és kész is a tökéletes és tökéletesen laktató fogás.
Persze az sem mindegy, hogy milyen a kenyéralap! Ezek a szendvicsek ugyanis mindig szigorúan magvakkal dúsított, tömör szerkezetű rozskenyérből készülnek, amit itthon sajnos sokan nem kedvelnek fojtóssága miatt. Szerintem azonban csak megszokás kérdése, és ennyi feltéttel körítve biztosan nem lesz az a száraz érzésünk egy-egy falat után, plusz sokkal egészségesebb is, mint búzalisztes társai és ezek mellett igen jól eltartható.
Ha otthon készítenétek el, variáljátok bátran az ízeket és textúrákat. Kísérletezzetek. Csupán egyetlen szabályt tartsatok csak be: hogy minőségi, magvas kenyér legyen a kreáció alapja!
Vendégvárónak, baráti beszélgetéshez, borozáshoz is tökéletes, de gyors ebédnek, vacsorának is jó rántott sajt helyett, panírozás nélkül – salátával tálalva. Ha kellően ízes sajttal készítjük, akkor són és borson kívül más fűszert nem igényel, de a semlegesebb sajtot is megbolondíthatjuk egy kis kakukkfűvel, provence-i fűszerkeverékkel, csilipehellyel, római köménnyel vagy akár petrezselyemmel, korianderrel.
Nagy előnye, hogy előre is elkészíthető, a hűtőbe vagy a fagyasztóba is tehetünk belőle, tálalás előtt csak pár perc sütés, és máris kész az aranyló falatka. Viszont csak melegen, frissen sütve igazán finom – akkor viszont abbahagyhatatlan. Érdemes többféle sajtot keverni, felhasználhatjuk például a már kevéssé csinos maradék darabkákat, így maradékmentőnek is nevezhető ez az ellenállhatatlan sajtlabda.
Hozzávalók:
Elkészítés: Egy kisebb serpenyőbe annyi olajat öntünk, hogy 2 centinyi legyen benne, majd elkezdjük melegíteni.
A reszelt sajtot egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a tojást és a lisztet, sózzuk, borsozzuk, ízlés szerint fűszert is adhatunk hozzá, kézzel összedolgozzuk, és kb. 20 golyót formázunk a masszából. Zsemlemorzsában megforgatjuk, majd a felforrósodott olajban 1-2 perc alatt aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, lecsöpögtetjük, konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azon melegében tálaljuk – ízlés szerint mártogatóst kínálhatunk melé, de salátával is fogyaszthatjuk.
A pizzatészta elkészítése nem nagy dolog, több receptet és a készítését videón is mutattuk, de aki biztos és gyors megoldásra törekszik, kész pizzatésztával is dolgozhat. A tölteléke paradicsomszósz, egy kis mozzarella, de gazdagíthatjuk sonkával, kolbásszal, tonhallal vagy kukoricával, bármilyen olyan felaprított finomsággal, aminek nincs szüksége sok sülésre. Készíthetjük persze tejfölös töltelékkel is, fokhagymásan… egy kis füstölt szalonnával mennyei lesz.
Hozzávalók:
Elkészítés: A pizzatésztát kinyújtjuk, féltenyérnyi darabokat vágunk belőle. Kanálnyi paradicsomszószt, pár kocka bacont, egy darabka mozzarellát és egy csipet kakukkfüvet teszünk rá, és óvatosan, ügyesen összecsípjük a széleit, gombóccá formáljuk, és sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük.
200 fokra előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük. Kínálhatunk mellé paradicsomszószt mártogatni, de akár salátával gyors vacsorának is ideális.
Forrás: iStock
A sült csicseribordó ideális nassolnivaló, egészséges, tele van fehérjével és rosttal, könnyedén a saját ízlésünkre hangolhatjuk a fűszerezéssel, pofonegyszerű és olcsó, és akár magunkkal is vihetjük útravaló gyanánt, munkába, suliba, piknikre vagy strandra, de partikon, baráti beszélgetéseken is nagy sikere van, és akár többféle ízben is készíthetjük.
Mivel a csicseriborsó semleges ízű, így bármilyen ízvilágba elvihetjük ezt a zseniális nassolnivalót. Most garam masala fűszerkeverékkel, római köménnyel és kis citromlével kissé keleties hangulatú lett, de nagyon finom curryvel, tökéletesen passzol hozzá a pirospaprika, vagy akár zöldfűszerekkel, provence-i fűszerkeverékkel is megbolondíthatjuk, és fokhagymásan, kakukkfűvel és rozmaringgal is nagyon finom, érdemes vele kísérletezni!
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicseriborsót leszűrjük, folyó víz alatt leöblítjük, és szűrőben hagyjuk alaposan lecsöpögni, majd sütőpapírral fedett tepsire öntjük. Meghintjük a fűszerekkel, meglocsoljuk az olívaolajjal és a citromlével, sózzuk, és alaposan összeforgatjuk.
190 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15 percet sütjük, majd spatulával alaposan átforgatjuk, és még kb. 15 percet sütjük, amíg megpirul és ropogós lesz. A sütőből kivéve hagyjuk kihűlni, és kész is a nassolnivaló. Jól záródó dobozba vagy befőttes üvegbe téve napokig eláll.
Bár spenót egész évben kapható fagyasztott változatban, és ma már szerencsére nem csak a pürésített, szétázott formában, hanem levelesen is, apróbb, jól porciózható adagokban, tavasszal legalább egyszer érdemes a friss spenóttal is ételt készíteni. Annyire friss, zöld, harsány, és ha tudjuk ellenőrizni, hogy nem homokos, földes, akkor mindenképpen érdemes a frisset választani.
Míg nálunk leginkább fokhagymával és tejszínnel készül a spenót, addig a görögök újhagymával, reszelt citromhéjjal és mentával készítik, elképesztően finom és aromás, nagyon üde és izgalmas, egy kis fetával – vagy a nem eredetvédett, de nagyon hasonló, sokkal pénztárcabarátabb krémfehér sajttal – pazar párost alkot, ami leveles tésztába töltve egyszerűen mennyei. Praktikus partifalatnak, de salátának főételként is igazán ideális és zseniális ízkombináció, süthetjük teekrcsnek, háromszögekre vágva vagy akár egy nagy pitének – minden módon sikert arat.
Spenótos-fetás tekercs
Hozzávalók:
Elkészítés: A spenótot alaposan megmossuk, a vastagabb szárrészeket letépkedjük, durvára összevágjuk. Az újhagymát megtisztítjuk, felkarikázzuk, és a felolvasztott vajon egy serpenyőben kicsit megfuttatjuk, majd a spenótot több részletben hozzáadjuk, időnként átforgatva hagyjuk összeesni, majd újabb adagot adunk hozzá, és pár perc alatt addig pároljuk, míg a saját levét elfővi. Enyhén sózzuk – a feta elég sós -, borsozzuk, ráreszeljük a citrom héját, meghintjük a mentával, és a tűzről levéve rámorzsoljuk a sajtot. Hagyjuk kicsit hűlni, majd hozzákeverünk 1 villával felvert tojást.
A leveles tésztát kiterítjük, széltében megfelezzük, majd fele-fele arányban elosztjk rajtuk középen a spenótos keberéket, a tészták széleit visszahajtjuk a töltelékre, óvatosan megfordítjuk, és egy sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, lekenjük egy felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal, és éles késsel 2 centis szeletekre vagy akár ízlés szerint háromszögelre vágjuk, egymástól kicsit távolabb húzzuk.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében tálaljuk friss salátával, de langyosan is nagyon finom borozgatáshoz, beszélgetős partikra.
Friss leveles tészta, sajt, bacon és tejföl az alapja ennek az isteni töltött táskának, a tetején pirult szezámmaggal, rém egyszerű, mégis zseniális, szó szerint eteti magát, főleg frissen, a sütőből kivéve.
Ezt az alapváltozatot amúgy tovább is lehet gondolni, kis mustárral, ketchuppal a tölteléket feldobni, a tetejére is kerülhet a szezám helyett más mag, esetleg reszelt sajt vagy kömény, szóval szerintem megunhatatlan és végtelenségig variálható ez a gusztusos falatozni való…
Hozzávalók:
Elkészítés: A baconszeleteket egy serpenyőben ropogósra sütjük, félretesszük, míg kihűl.
A leveles tésztát kigöngyöljük, nagyon kicsit lisztezett deszkára terítjük, széltében kettévágjuk. A tejfölt összekeverjük 1 teáskanál sóval, és alaposan megborsozzuk. Megkenjük vele mindkét lapot. A sajtot lereszeljük, elosztjuk a tejfölös lapokon, kicsit rányomkodjuk. Az egyik felére rátördeljük a bacont, majd ráfordítjuk a másik tésztát a sajtos felével. Ezt is kissé összenyomkodjuk, pizzavágóval először hosszában félbe, majd keresztben 4 részre vágjuk, 8 darabot kapva.
Egy tepsibe szilikonos sütőpapírt terítünk, egymástól pár cm-re egymás mellé sorakoztatjuk a kis szendvicseket. A tetejüket megkenjük a felvert tojással, megszórjuk szezámmaggal, majd előmelegített 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük.
Forrás: Hajós Ágnes
Sima ropi – vagy más néven sós rúd – és kétféle csoki szükséges hozzá, és pár perc alatt nagyon mutatós és izgalmas finomság készülhet, a magunk örömére vagy saját készítésű gasztroajándéknak apró figyelmesség gyanánt Mikulásra vagy karácsonyra kollégáknak, barátoknak. Ha jól kidermesztjük hűtőben, akkor könnyen csomagolható átlátszó celofántasakba, egy masnival átkötve szemet gyönyörködtető kis csomaggá varázsolható.
Most étcsokival és fehér csokoládéval készült, de a dekoráláshoz használható cukorgyöngy vagy csokidara, kókuszreszelék, szezámmag vagy mandulapálcikák is, ha fehér csokiba mártjuk, akkor chiamag vagy mákszem is pöttyözheti kívülről, akár egyszerre is készíthetünk többféle finom csokis ropit.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csokikat feltördeljük, és külön-külön tálba tesszük. Az étcsokit gőz fölött vagy a mikróban 2 x 1 perc alatt 700 watton felolvasztjuk, simára keverjük, majd átöntjük egy pohárba. A ropikat megmártjuk benne, majd sütőpapírral fedett tepsire rakosgatjuk, betesszük a hűtőbe vagy ki az erkélyre, hogy megdermedjen.
Közben a fehér csokit is megolvasztjuk, majd a már megdermedt csokis ropikat egy kanál segítségével megcsíkozzuk, és hagyjuk ezzel is megdermedni.
Celofántasakba csomagolva ajándéknak, pohárba állítva vendégvárónak is tökéletes.
A csicsókát régen a szegények krumplijának nevezték, mert igénytelen és szapora növény, minden törődés nélkül megterem. Hasonlít a krumplihoz formában és ízben, de nem rokonok: a csicsóka 2 méter magasra is megnő, a napraforgóhoz hasonló sárga virágja van, és ősz végére fejlődnek ki a gumói. Jó tudni, hogy nyersen, főzve vagy sütve is ehető, édeskés, és szinte bármihez használhatjuk, amihez amúgy krumplit használnánk, megéri, mert nagyon egészséges.
Rengeteg vitamint és nyomelemet tartalmaz, van benne kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink, valamint sok C-vitamin, B1-, B2-vitamin, emellett a krumplihoz képest hatszoros a rosttartalma, így gyorsabban eltelít, ráadásul csökkenti az édesség utáni vágyat is, nem mellesleg pedig nem árt tudni, hogy a benne lévő szénhidrát egy bizonyos inulin, ami édes ízt és kellő energiát biztosít a szervezetnek, nem emeli a vércukorszintet, így cukorbetegek is bátran fogyaszthatják.
Most ropogós csipsz készült belőle, egészen minimális olajjal, sütőben sütve, nagyon kellemes téli ropogtatnivaló kuckózós estékre, filmnézéshez vagy baráti beszélgetésekhez, önmagában vagy akár egy könnyű, joghurtos mártogatóssal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A csicsókát vízbe áztatjuk, és dörzsis szivaccsal alaposan megsikáljuk, majd uborkagyaluval vékony szeletekre vágjuk. Tálba tesszük, meglocsoljuk az olívaolajjal és a citromlével, összeforgatjuk, majd sütőpapírral fedett sütőlapra rakosgatjuk úgy, hogy ne fedjék egymást.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük, a sütőből kivéve meghintjük ízlés szerint sóval. Fűszeres joghurttal tálalhatjuk, de magában is finom.
