A pizza alapból és mindig kelt tésztával készül, de paradicsomszósszal és sajttal, valamint különféle feltétekkel leveles tésztából is készíthetünk hasonló finom falatkákat. Mivel a leveles tészta készen kapható, és egészen jó minőségben, villámmegoldásnak tökéletes, ha ezt használjuk a pizzás csigákhoz.
A paradicsomszószt natúr paradicsompüréből magunk is kikeverhetjük kevés fokhagymával, oregánóval és bazsalikommal, valamint egy csipet cukorral, hogy a savasságát ellensúlyozzuk. A sajt kötelező eleme a pizzás csigának, de emellett tetszőleges finomságokat rakhatunk bele, attól függően, mi van a hűtőnkben.
Mi most a klasszikus capricciosa – vagyis sonka és gomba – feltétét tekertük a csigákba, de ízlés szerint mehet bele vékonyra szeletelt kolbász, szalámi, vagy a húsfélék helyett tonhal, emellett gazdagítható főtt kukoricával, szeletelt olajbogyóval, kapribogyóval, de akár a paradicsomszósz is felcserélhető piros vagy zöld pestóval. Bátran lehet variálni, elrontani nem lehet!
Hozzávalók:
Elkészítés: A paradicsompürét egy tálkába kanalazzuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát, egy csipet cukrot, az oregánót és a bazsalikomot, borsot őrölünk hozzá és megsózzuk, majd összekeverjük.
A leveles tésztát kiterítjük, egyenletesen megkenjük a paradicsompürével, kirakjuk a sonkaszeletekkel, rászeleteljük a megtisztított gombát, majd megszórjuk a sajt 2/3 részével. Óvatosan és nem túl szorosan feltekerjük, és éles késsel ujjnyi szeletekre vágjuk.
Sütőpapírral fedett tepsibe rakosgatjuk a csigákat, mindegyikre egy csipet sajtot teszünk, és 200 fokos sütőbe toljuk, kb. 10-15 perc alatt megsütjük.
Azonnal, melegen tálaljuk, ha vacsorára készítettük, akkor egy nagy adag salátával ideális, vendégvárónak pedig csak úgy magában is tökéletes.
Vannak, akik környezettudatosságból nyitnak a növényi fehérjék felé, mások etikai okokból, vannak, akik egészségügyi megfontolásból, megint mások azért, mert jóval olcsóbbak, mint a különböző húsfélék. Bármelyik elfogadható, és mindenkinek egyéni döntése, csökkenti vagy elhagyja-e teljesen a húsféléket, esetleg mindennemű állati eredetű terméket.
A jó hír viszont mindannyiunknak szól: az alternatív fehérjeforrások bőséggel rendelkezésre állnak, számos előnyük közül a legfontosabb, hogy nemcsak fehérjében, de rostokban is gazdagok, és jóval olcsóbbak, mint a különféle húsok. Ilyenek például a hüvelyesek, az összes lencseféle, a szárazbabok, a csicseriborsó, a sárgaborsó, de bőven tartalmaz fehérjét a gomba is, sőt ide sorolható a quinoa, a chia és a kissé elfeledett hajdina is.
Érdemes ezeket az alapanyagokat gyakrabban és változatosan elkészítve fogyasztani, még akkor is, ha a húsról nem mondunk le, mi most ehhez adunk néhány ötletet.
Falafel – csicseriborsós fasírtgolyó >>
Édesburgonya-hajók babos töltelékkel >>
Forrás: Zita
Harira – fűszeres vöröslencsés-csicseris leves >>
Quinoás burgerek zöldségesen >>
Forrás: Domokos Enikő
Mostanában sokat utazunk, ezért kellett egy olyan süti, ami gyorsan összedobható, megfelelő mennyiségű és minőségű szénhidrátot tartalmaz, jól bírja az utazást, finom, mindenmentes és könnyen variálható (hogy ne unjunk rá). Egy darabig az ehhez hasonló energiagolyócskák irányába kacsintgattam, de aztán eszembe jutott, hogy ha már úgyis mindketten rajongunk a magkenyérért, csinálhatnék „nagyonmagos” müzliszeleteket mindenmentesen. Pár éve kísérleteztem már egy diétás müzliszelet megalkotásával (amikor még azt hittem, hogy a méz diétás…), úgyhogy nekifogtam most is. Az eredmény pont olyan lett, amire vágytunk: utazásbiztos, ropogós, laktató és nagyon finom.
Forrás: Zita
Több variációt is kipróbáltam, a receptnél azt írom le, ami nekem ízlett (kevésbé édes, de annál mogyorósabb verzió), viszont a következő bekezdésben olvashattok néhány tippet ahhoz, hogy mivel érdemes még kísérletezni az ízesítésnél.
Nagyon sok receptben olvastam azt, hogy a házi müzliszeletek egyik alapeleme a méz, ez édesíti és tartja egyben a tésztát. Mivel a méz a 160 grammos szénhidrát diétában nem ajánlott (illetve amiért a mézért sosem rajongtam), én ezt teljesen ki is hagytam a receptből. Próbálkozhattam volna még agávésziruppal kis mennyiségben, de végül így is tökéletesen összeálltak a szeletek, úgyhogy szerintem nem kell ragaszkodni a szirupokhoz. Viszont aki nem IR-es és/vagy vegán és/vagy mézgyűlölő, az nyugodtan helyettesítheti a receptben használt eritritet mézzel.
Forrás: Zita
Péter – aki nagyon édesszájú – kérte, hogy osszam meg az olvasóimmal az ő tálalási javaslatát is. Szerinte akkor lesz ellenállhatatlan ez a diétás müzliszelet, ha meglocsoljuk egy icipici mézzel fogyasztás előtt. Nagyon lelkesen mondta, úgyhogy biztos így van.
Egyébként pedig számtalan ízesítési lehetőség van még: csinálhatunk kakaós, csokidarabos (vagy duplacsokis) müzliszeleteket, tehetünk bele bármilyen aszalt gyümölcsöt, mandula helyett használhatunk diót és/vagy mogyorót is. Nálam például a kakaós, aszalt meggyes változat lesz a soron következő variáció.
A teljes recept 129,2 gramm inzulinrezisztencia-diétában számolandó szénhidrátot tartalmaz, ezeknek a fele lassú felszívódású, tehát tízóraira és uzsonnára is fogyaszthatók a müzliszeletek. Én 12 darabra osztottam a „tésztát”, emiatt nálam egy müzliszeletben kb. 10,8 gramm CH volt.
Forrás: Zita
Hozzávalók:
Elkészítés: A sütőt előmelegítjük 190 fokra.
A mandulát és a mogyorót nagyobb darabokra aprítjuk, és megpirítjuk. Az aszalt barackokat kis darabokra vágjuk.
Egy nagy tálban mindent összekeverünk, és alaposan átgyúrjuk a tésztát (én kézzel csináltam).
Egy tepsit sütőpapírral bélelünk ki, majd a tésztát téglalap alakban, kb. 1 cm vastagra nyújtjuk/lapogatjuk a kezünkkel. Az is jó, ha egy kisebb, téglalap alakú sütőformában faltól falig elegyengetjük.
Betesszük a sütőbe, alul-felül sütéssel 25 perc alatt aranybarnára sütjük a müzliszeleteket. Hagyjuk kihűlni, csak utána szeleteljük fel.
Jó étvágyat hozzá!
Forrás: Zita
Hihetetlenül finom, egyáltalán nem száraz és nem is túl édes, glutén- és laktózmentes aprósütemény, falatnyi boldogság a kókuszcsók. Az összeállításához csak pár alapanyagra és öt percnyi időre van szükség, és ha van egy kisebb gombócolós fagyikanalunk, akkor a kiporciózása is pikk-pakk megvan. Igazi adu ász a délutáni kávé mellé vagy csajos csacsogáshoz, ráadásul egy jól záródó fémdobozban sokáig eltartható, így bármikor jól jöhet, ha egy kis édes falatra vágyunk.
Hozzávalók:
Elkészítés: A tojásfehérjét egy keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a kétféle cukrot, és kézi habverővel kifehéredésig, de még nem habbá verjük, majd a kókuszreszeléket és a csipet sót is hozzáadjuk, alaposan összekeverjük.
A masszából sütőpapírral fedett tepsire kisebb fagyiskanál vagy két kanál segítségével halmokat rakunk, és 170 fokos sütőbe tolva, légkeverés mellett 12-15 perc alatt megsütjük.
A bolti sajtszószok azért bőven hagynak kívánni valót, és miért is vennénk ezeket, amikor jóval kiadósabban és nagyon egyszerűen készíthetünk otthon is selymes sajtszószt. A klasszikusan cheddar sajttal készülő mártogatós pár perc alatt megvan, és a drágább cheddar egy részét kiválthatjuk trappistával is, így is kellemesen selymes, fűszeres, nagyon sajtos lesz…
A sajtszósz alapja besamel, amit egy kis mustárral és kurkumával ízesítünk, majd ha egy kicsit besűrűsödött, akkor egyszerűen reszelt sajttal alaposan összekeverünk. A sűrűségét ízlés szerint egy kis plusz tej hozzáadásával szabályozhatjuk, ha több részletben fogyasztjuk el, akkor érdemes összemelegíteni.
Aki szereti, egy kis csilivel vagy cayenne-borssal is megbolondíthatja, de tálaláskor is mehet hozzá egy kis tüzesség…
Hozzávalók:
Elkészítés: A vajat egy kisebb lábasban megolvasztjuk, hozzáadjuk a lisztet, kevergetve kissé aranyszínűre pirítjuk, majd hozzáadjuk a kurkumát és a mustárt, elkeverjük. A tejet apránként, folyamatos keverés mellett hozzáöntjük, mindig simára keverve, majd ha sűrűsödik, a sajtokat is belekeverjük, sózzuk, borsozzuk, és addig keverjük, amíg a sajtok teljesen feloldódnak.
A tortillával tálaljuk, akár mártogatósként, de a tortillát egy nagyobb tányérba is elteríthetjük, és meglocsolhatjuk a szósszal, megszórhatjuk friss vagy konzerv csilivel, jalapeno paprikával, akár kockázott paradicsommal és hagymával is…
A karfiol halála, ha túlfőzik, nemcsak az állaga, de az íze is megváltozik, kifőnek belőle az aromák. Ha kisebb rózsákra szedjük, akkor nem szükséges előfőzni a rántott karfiolhoz sem, épp tökéletesre sül az olajban.
A bunda pedig fűszeresen és jó ropogósan az igazi, ehhez most reszelt parmezán, római kömény és gyömbér került bele, az alapja pedig panko morzsa, ami a hagyományos zsemlemorzsától kicsit eltérő, szilánkosabb kenyérmorzsa. Japán eredetű, fehér kenyérből készül, hiperekben és ázsiai boltokban készen kapható, de otthon is könnyedén elkészíthető sima szeletelt szendvicskenyérből. Ehhez nem kell mást tenni, mint a kenyérszeletek héját vékonyan levágjuk, hagyjuk egy kicsit szikkadni, majd késes robotgépben durvára daráljuk, majd tepsibe terítjük vékonyan, és 50 fokos sütőbe téve fél órát szárítjuk, majd kivéve még hagyjuk szikkadni, és ha teljesen kihűlt, akkor üvegbe téve tároljuk – és például ropogós bundás karfiolt készítünk vele. 🙂
Hozzávalók:
Elkészítés: A karfiolt megtisztítjuk, kisebb rózsákra szedjük, a szárrész külső, fás részét levágjuk, majd a zsenge belsejét feldaraboljuk. Tálba tesszük, meglocsoljuk a citrom levével, összeforgatjuk, így finomabb lesz, és jobban rátapad majd a bunda.
A lisztet egy tálba öntjük, a tojásokat egy másik tálba felütjük, sózzuk, borsozzuk, és 3 evőkanál vízzel villával felverjük. A panko morzsát és a parmezánt egy harmadik tálba öntjük, hozzáadjuk a római köményt és a gyömbért, elkeverjük.
A karfiolrózsákat először a lisztbe, majd a tojásba mártjuk, majd a fűszeres morzsában megforgatjuk, és bő, forró olajban szép aranyszínűre sütjük. Szűrőkanállal kiemeljük, alaposan lecsöpögtetjük, és konyhai papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
Azonnal tálaljuk, salátát, párolt rizst vagy mártogatós kínálhatunk hozzá.
Ha már nagyon elegünk van a fénytelen téli időből, és egy kis napfényes, mediterrán hangulatra vágyunk, nincs más dolgunk, mint elkészíteni a mi kenyérlángosunk olasz megfelelőjét, a focacciát (ejtsd: fokáccsá). Az alapja gyakorlatilag egy kevés olívaolajjal és némi fűszerrel gazdagított kenyértészta, ami vékonyra nyújtva vagy lelapogatva sül meg, vékonysága okán elég gyorsan.
A tetejére kerülhet olajbogyó, friss vagy szárított paradicsom, kapri, szardella vagy hagyma, akár egy kis karakteres sajt is, és persze mindezeket a tésztába is beledolgozhatjuk. Önmagában is tökéletes, amolyan pogácsa-alternatíva borozgatás, baráti beszélgetés mellé, de akár szendvicsalapként is működik, vagy kínálhatunk mellé sajtot, sonkát, friss zöldségeket egy mediterrán hangulatú vacsora apropóján.
Hozzávalók:
Elkészítés: A szárított élesztőt egy keverőtálba tesszük, hozzáöntünk 1 dl meleg vizet, elkeverjük, és 10 percre félretesszük, hogy az élesztő beinduljon. Ezután hozzáöntjük a lisztet és egy nagyobb csipet sót, valamint a rozmaringot, és robotgép dagasztókarjával elkezdjük összedolgozni, közben hozzáadjuk az olívaolajat és fokozatosan a maradék meleg vízből annyit, hogy ruganyos tésztává összeálljon, a végefelé óvatosan adagoljuk, hogy ne legyen túl ragacsos a tészta.
Olajjal kikent tálba tesszük a tésztát, a tetejét is lekenjük olajjal, és tiszta konyharuhával letakarva langyos helyen 1 órát kelesztjük.
A pihentetett tésztát olajos munkafelületen kicsit átgyúrjuk, majd kettéosztjuk, és mindkettőt ovális lappá nyújtjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe átemeljük, lekenjük olívaolajjal, megszórjuk egész vagy darabolt olajbogyóval és durvább szemű tengeri sóval, és 20 percet kelni hagyjuk.
Közben előmelegítjük a sütőt 180 fokra, majd a focacciákat 20-25 perc alatt szép aranyszínűre sütjük.
Azon melegében, de langyosan, hidegen is tálalhatjuk, kínálhatunk mellé sonkát, sajtot, olajbogyót – és persze egy pohár bort…
Apukámnak hála akkora hűtőnk van, aminek méreteiről szerintem még Gordon Ramsay is csak elismerően tudna káromkodni. Boldogan pakolhatok bele egy kisebb falunak elegendő ételt, meg se kottyan neki – azonban ennek a remek tulajdonságnak megvannak a maga hátrányai is, például nem egyszer történt már meg velem, hogy a fagyasztóban olyan rég elfeledett ételeket találtam, amikről simán elhittem volna, hogy az előző tulajdonos hagyta ott. (Nyugtassatok meg, kérlek, hogy nem csak velem fordul ez elő.)
Mentségemre szóljon, hogy fel kell állnom egy székre ahhoz, hogy rendesen szemrevételezhessem a fagyasztó tartalmát – de szerencsére ezt a hátrányt előnyre is lehet fordítani, így indul a villámgyors zöldségkrém megalkotásának sztorija is.
Forrás: Zita
A legutóbbi fagyasztó-felderítés alkalmával belebotlottam fél zacskónyi, jeges tömbbé fagyott zöldbabba (amit akár fegyverként is árulhatnék a Vaterán), de helyette inkább vegyítve a kellemeset a hasznossal összedobtam egy krémet azokból az alapanyagokból, amiket épp otthon találtam. Annyira jól sikerült, hogy rögtön le is jegyeztem a receptet, hogy megoszthassam veletek. Tökéletes megoldás lehet az általam felvázolt hűtőhelyzetre, vagy egyszerűen csak arra, ha egy olyan szendvicskrémre vágytok, amivel nem kell pepecselni. Ugyanis például hiába élek-halok az ajvárért és a padlizsánkrémért, legtöbbször egyszerűen nincs időm arra, hogy nekiálljak zöldségeket sütni egy krémhez. Szerencsére ennél a receptnél nincs is rá szükség, csak egy jó aprítógép, néhány fűszer és valamennyi megmentendő zöldség kell hozzá.
Sokrétűen lehet felhasználni, ideális reggelihez, tízórai szendvicsbe, de akár mártogatósnak is. Ez a villámgyors zöldségkrém nagyon jól illik szerintem a ropogós magkenyerekhez, de ahogy a képeken látjátok, a mindenmentes zsemléhez is szoktam társítani.
A hozzávalók listájához sem kell feltétlenül ragaszkodnia senkinek, össze is gyűjtöttem néhány pontot, amiken nyugodtan változtathat az ember:
Forrás: Zita
Fogyókúrázok, cukorbetegek és inzulinrezisztencia– vagy PCOS-diétát követők is bátran fogyaszthatják ezt a zöldségkrémet. A teljes receptben összesen 24 gramm szénhidrát van, és az elkészült krém minimum 10 adagra osztható, ha szeretjük jó vastagon megkenni a kenyerünket – ha nem, akkor még több étkezésre elég lesz. Tehát egy adag kb. 2,4 gramm CH-t tartalmaz. A sok (nyers) zöldségnek hála rengeteg rostot, vitamint és növényi fehérjét vihetünk be a szervezetünkbe a krém fogyasztásával.
Hozzávalók:
Elkészítés: Olvaszd ki a fagyasztott zöldségeket. Közben feldarabolhatod a paradicsomot és az uborkát is. Ha szeretnél, karikázhatsz paprikát is a krémhez.
Tegyél minden hozzávalót egy aprítógépbe, és daráld őket addig, amíg krémesek nem lesznek. Közben kóstolgasd és fűszerezd ízlés szerint. Ha nem vagy elégedett a krémességgel, tehetsz hozzá még egy kis vizet vagy olajat.
Ha kész, kanalazd egy tiszta edénybe, és tárold hűtőben fogyasztásig.
Forrás: Zita
A leveles tészta már számtalanszor bizonyított édes és sós fogásban, a vendégváró falatkáktól a főételen át a desszertig, és akár fagyasztott, akár friss formában érdemes belőle mindig otthon tartani. Lepénynek, táskának, de még rétesnek is tökéletes, és pár perces előkészítés után már tolhatjuk is a sütőbe egy kiadós és gyors fogás reményében.
Most párolt brokkoli, tonhal, főtt tojás és krémsajt került a töltelékbe, rukkolával vagy más salátával könnyű vacsorának, de akár vendégvárónak is remek.
Hozzávalók:
Elkészítés: A brokkolit megtisztítjuk, rózsáira szedjük, és forró sós vízben 8-10 perc alatt roppanósra főzzük, majd leszűrjük. Közben 2 tojást keményre főzünk, a tonhalat leszűrjük, lecsöpögtetjük.
A keménytojásokat meghámozzuk, egy keverőtálba tesszük, és villával összetörjük, hozzáadjuk a krémsajtot, a mustárt és a tonhalat, összekeverjük, sózzuk, borsozzuk, majd a brokkolit is beleforgatjuk.
A leveles tésztát sütőpapírral fedett tepsire terítjük, ráhalmozzuk a tölteléket, elegyengetjük, majd a tésztát visszahajtjuk, a maradék felvert tojással a tészta szélét lekenjük, lenyomkodjuk, és a tetejét is lekenjük a tojással. Ízlés szerint éles késsel mintát karcolunk a tésztába.
180 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 25-30 perc alatt megsütjük, majd azon melegében vagy langyosra hűlve szeletelve tálaljuk, ízlés szerint salátát kínálunk hozzá.
Sokféle nachosszal találkozhatunk, és néha még csalódást is adhat, ha nem azt kapjuk, amire számítunk. Van, ahol csak mártogatóssal, máshol gazdag húsos vagy babos feltéttel kerül asztalra, megint máshol ráolvasztott sajttal és némi tejföllel, no meg egy kis csípőssel. De milyen is az igazi nachos?
Egy végtelenül egyszerű étel, amit a szükség szült, és a pontos történetét is ismerhetjük. 1943-ban készült először az észak-mexikói Piedras Negras városka egyik éttermében, ahova a közelben állomásozó amerikai katonák feleségei egy kései órán bevetődtek. Az étterem ugyan már épp bezárt, de a tulajdonos, Ignacio Anaya szíve megesett a hölgyeken, és körbenézett a konyhán, hogy mit talál. A néhány aznapi maradék tortillalapot cikkekre vágta, reszelt sajttal megszórta, kis savanyított jalapeño paprikával megszórta, és összeforrósította.
Amikor az amerikai hölgyek kérdezték, hogy mi is az, amit kaptak, a leleményes szakács rávágta: „Nacho’s especiales”, vagyis Nacho specialitása, ugyanis a Nacho az Ignacio beceneve. Az ételnek akkora sikere volt, hogy a hírét viték, Nacho pedig tovább kóstoltatta más vendégekkel, közben pedig folyamatosan fejlesztette. Nem sokkal később megnyitotta saját éttermét „Nacho’s Restaurant” névvel, ahol természetesen ez lett a legfőbb étel a kínálatban.
Mivel ugyancsak jól variálható, kinek-kinek ízlése szerint összeállítható ételről van szó, nem csoda a népszerűsége. A sajt kötelező eleme a legtöbb nachostálnak, de kerülhet rá húsos ragu, bab, avokádókrém vagy paradicsomsalsa, hagyma és minden, ami csípős!
Hozzávalók:
A paradicsomsalsához:
Az avokádókrémhez:
A sajtszószhoz:
Elkészítés: Először a szószokkal érdemes kezdeni. A paradicsomsalsához a paradicsomokat felkockázzuk, a hagymát és a fokhagymát felaprítjuk, és egy késes robotgéppel összemixeljük. Hozzáadjuk a ketchupot, egy kis citromlevet, sót és borsot, kikeverjük.
A sajtszószhoz a cheddar sajtot lereszeljük, egy kisebb forralóba tesszük, hozzáadjuk az étkezési keményítőt, habverővel összekeverjük így szárazon, majd felöntjük a tejjel, ezzel is elkeverjük, majd gyenge tűzön összemelegítjük, folyamatosan kevergetve, sűrűsödésig.
Az avokádókrémhez az avokádót félbevágjuk, a magját kivesszük, majd a gyümölcs húsát kikanalazzuk, egy tálba tesszük, és villával nagyon alaposan összenyomkodjuk, hozzáadjuk a zúzott fokhagymát és a citromlevet, sózzuk és összekeverjük.
A nachoshoz a csilipaprikát, az újhagymát és ízlés szerint olívabogyót vékonyra szeletelünk, a paradicsomot apróra vágjuk. A tortillacsipsz egy részét egy nagyobb tányérra tesszük, ráreszelünk egy adag sajtot, majd ismét csipsz jön, és újra sajt, ízlés szerint megszórjuk felaprított csilipaprikával, újhagymával és olívabogyóval, és pár perc alatt összesütjük sütőben vagy mikróban.
Azonnal tálaljuk a paradicsomkockákkal megszórva, a háromféle mártogatóst mellé kínálva.
A cékla egy csoda, amit hosszú évtizedeken át méltatlanul csak savanyúságként fogyasztottunk cukros-ecetes lében érlelve. Szerencsére kezdi visszaszerezni helyét és rangját, földes és édes íze, remek tápanyagtartalma miatt az egyik legjobb és legsokoldalúbb zöldségünk, rengeteg változatban használhatjuk a konyhában: a levestől a smoothie-ig, a tésztától a rizottóig bármibe tehetjük, de megsütve akár köretként is mennyei. Isteni szendvicskrém is készíthető belőle, mutatjuk is, hogyan!
A tél végi zöldségkínálatban, amikor már nagyon vágyunk a friss ízekre, a színekre, a cékla különös ajándék, mert még ilyenkor is lédús és aromás, vitamindús, nyersen, főzve és sütve is finom. Ha megsütjük, akkor köretnek is ideális, de isteni szendvicskrém is készíthető belőle, ami a nap indítására és lezárására is, vagyis reggelire és vacsorára is tökéletes. Érdemes nagyobb adaggal sütni, akár a hétvégi csirke vagy a rakott krumpli mellett, így időt és főleg energiát is spórolhatunk!
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklát alaposan megmossuk, cikkekre vágjuk, egy tiszta zacskóba tesszük, sózzuk, borsozzuk, hozzáadjuk az olívaolajat, majd a zacskó száját összefogjuk, és a tartalmát alaposan összerázzuk. A fűszerezett céklát egy nagyobb alufóliára öntjük, batyuvá összefogjuk, és 180 fokos sütőben 30-40 perc alatt megsütjük.
A megsült céklák héját egy kés segítségével lehúzzuk, húsukat robotgépbe tesszük, hozzáadjuk az őrölt római köményt, az elmorzsolt fetát, a zúzott fokhagymát, a citrom levét pedig hozzáfacsarjuk, majd pépesítjük, krémesítjük az egészet.
Ha nem elég krémes, kis olívaolajjal vagy joghurttal lazíthatjuk. Pirítóssal vagy friss kenyérrel, akár hasábokra vágott zöldségekkel tálaljuk.
Zabpehely, olajos magvak, egy kis természetes édesítő – méz vagy vegánoknak juharszirup -, darált lenmag és chia, egy késes robotgép, és máris kész ez az egészséges falatka, ami csupa rost és fehérje, egy kis vaníliával, vörösáfonyával és narancshéjjal ízesítve pedig nagyon finommá is tehető.
Nagyon egyszerű és kiadós, jól záródó dobozban, a hűtőben hosszan eláll, és könnyedén magunkkal vihetünk belőle párat munkába, iskolába, edzésre, szaladós napokon akár a reggelit is kiválthatjuk vele – az ízesítését pedig variálhatjuk különféle aszalt gyümölcsökkel, fahéjjal, kakaóporral, magokkal.
Hozzávalók:
Elkészítés: A zabpelyhet, a diót, a darált lenmagot és a chiát egy késes robotgépbe tesszük, és finomra, de kicsit még darabosra megdaráljuk. Hozzáadjuk a vörösáfonyát, a vaníliát és a narancs reszelt héját, és ezzel kicsit tovább mixeljük. A kókuszzsírt megolvasztjuk, és a mézzel együtt hozzáöntjük, és még 1-2 percig mixeljük, amíg kezd összeállni.
Fél órát pihentetjük, hogy egy kicsit felpuhuljon és összeálljon, majd diónyi golyóbisokat formázunk belőle. Dobozba téve a hűtőben tároljuk.
