Méz
Talán az egyetlen étel a listán, aminél tényleg bátran kijelenthetjük, hogy örökké eláll. Bár előfordulhat, hogy kristályosodni kezd bizonyos külső hatások miatt, ez azonban nem jelenti azt, hogy ne lehetne fogyasztani. Úgyhogy édesítésre fel!
Rizs
Egyik kedvenc köretünk, mivel nemcsak egészséges és finom, hanem gyakorlatilag a végtelenségig tárolható. Ez alól egyedül a szintén szuperegészséges barnarizs kivétel, vele tehát óvatosan bánjunk, mert könnyen avassá válhat.
Só
Ezzel biztosan nem mondtunk újat senkinek – mindegy, melyik verzióját vásároljuk, a só ugyanolyan marad, mint aznap, amikor először használtuk.
Cukor
A méz mellett a másik legkedveltebb édesítő ebben a vonatkozásban hasonlóan pozitív tulajdonsággal bír. Bár a cukor megromlani nem tud, de ha sokáig tartogatjuk, keménnyé, nehezen adagolhatóvá válhat, ami egy nagy feketepont, ettől viszont még nem kell rögtön kukába vágni az egészet.
Juharszirup
Bár mifelénk nem annyira elterjedt, az amerikaiak imádják vele ízesíteni pufók palacsintájukat. Nem is csoda, mivel különleges, mámorítóan édes, ráadásul hűtőben tárolva sosem veszíti el a szavatosságát.
A következő módszer, amikor növeljük az étel mennyiségét: főzelékeknél, tejfölös leveseknél, tejes vagy tejszínes ételeknél csak löttyintsünk a lábasba egy újabb adaggal a „tejtermékekből”. Ez egyrészt elveszi az étel sósságát, másrészt krémesebbé is teszi majd a fogást.
Ha pedig zöldségpürékről vagy levesekről lenne szó, növeljük az alapanyag mennyiségét, így természetesen megint csak veszíteni fog a sósságából.
Ha pörköltről lenne szó, levének egy részét merjük ki, majd a kivett mennyiséget pótoljuk vízzel, és fűszerezzük újra – persze nem sóval!
Ha nem annyira súlyos a helyzet, egy kevés szódabikarbóna, cukor vagy ecet is segíthet a helyzeten.
(Fotó: flickr – Baron Valium)
Kóser só
Nagyobb szemű, mint előbb említett társa, illetve jóval durvább pelyhei sem tömörülnek olyan szépen. Előnye viszont, hogy nagyon sokoldalú. Használhatjuk előkészítésre, főzés előtt, közben és után is. Húsok fűszerezésére talán ez a só a legalkalmasabb.
Tengeri só
Főzéshez kevésbé ajánlott, mint előbb említett társai. Egyenetlen szemcséinek köszönhetően kevésbé tudjuk megállapítani, mennyit is rakjunk belőle az ételbe. Ez a nedves, ásványokkal telített só sokkal inkább illik az elkészült ételek utánsózására, ha másért nem, már csak azért is, mert igen drága sófajta. Feleslegesen pedig amúgy sem érdemes nagy mennyiséget használni belőle.
(Via: tastingtable, fotó: flickr – Larry Hoffmann)
A sóra – még ha sokszor azt is halljuk, hogy nem egészséges – igenis szüksége van a szervezetnek, na meg a salátáknak is, hiszen így lesznek csak igazán jóízűek.
Igazi gourmand-ok még a sóval is variálhatnak. Használhatunk belőle tengeri sót, pehely sót, himalaja sót vagy akár ízesített változatot: a lényeg ugyanaz. Soha nem felejtsük ki a salátából.
Tudtátok, hogy a saláta a „salata” szóból ered, és szó szerint azt jelenti, hogy „sós”?
(Via: purewow, fotó: flickr – Stijn Nieuwendijk)
