Eredetileg az angolok egyik nagy kedvence a fish & chips, de ma már a világon szinte mindenhol ismert és kedvelt, és ha jól van elkészítve, akkor tényleg nagyon finom, különösen, ha egy kis mártogatós is jut mellé. Gyakorlatilag bármilyen halból készülhet, a leggyakrabban azonban hófehér húsú tőkehal kerül bundázásra, ami fagyasztva nálunk is jó áron kapható bármelyik szuper-hiper kínálatában, és nagy előnye, hogy szálkát sem igen tartalmaz.
Ha friss vagy kiolvasztott hallal dolgozunk, akkor igazán gyors étel, a tésztát egyszerűen sörből és lisztből kikeverjük, a halakat lisztben megforgatjuk, hogy jobban tapadjon rá a bunda, majd jöhet a tészta – és pár perc sütés után már tálalhatjuk is a ropogós-omlós halas falatkákat!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tőkehalfiléket hagyjuk kiolvasni, majd leöblítjük, konyhai papírtörlővel leszárítjuk, kétujjnyi csíkokra vágjuk, sózzuk, borsozzuk, meglocsoljuk a citrom levével, összeforgatjuk.
A bundához a lisztet csipetnyi cukorral és sóval, valamint a sütőporral keverőtálba tesszük, hozzáöntjük a sört, és kézi habverővel simára keverjük.
Egy serpenyőben legalább kétujjnyi olajat forrósítunk. A haldarabokat lisztbe forgatjuk, majd a sörtésztába mártjuk, és a forró olajba tesszük, és 4-5 perc alatt mindkét oldalukon szép aranyszínűre sütjük, majd szűrőkanállal kiemelve alaposan lecsöpögtetjük, és papírtörlőre szedjük, hogy a felesleges zsiradékot felszívja.
A halat forrón tálaljuk, klasszikusan sült krumplival és tartármártással, citromcikkekkel kínáljuk, de salátával, más mártogatóssal is nagyon finom.
A török simit és a görög koulouri gyakorlatilag ugyanaz a péksütemény, és írásos emlékek bizonyítják, hogy már legalább 500 éve árulják mozgó utcai árusok – madzagra fűzve, hosszú botra felpakolva vagy kis tolható kocsiból árulva. A botos árusítás a legviccesebb: a sütiárus kiabálva rótta az utcát, az érdeklődőknek a hosszú bottal felnyújtotta, ezek az ablakon át leemeltek a perecből, a pénzt pedig az árus kötényébe dobták. Ma is nagyon népszerű, a forgalmasabb városnegyedekben szinte minden utcasarkon kapható a frissen sült, ropogós perecféle.
A simit vagy koulouri eredetileg szezámmaggal vagy lenmaggal készül, többnyire teával és lekvárral fogyasztják, illetve joghurttal kísérik reggelinek vagy napközbeni köztes gyors fogásnak, de ma már rengeteg változata létezik – olívabogyós, paradicsomos, kolbászos, sajtos változatban is, mindenféle maggal, szimplán vagy csavartan, sőt szendvicset is kerekítenek belőle…
Érdemes házilag elkészíteni, nagyon mókás, partira, vendgévárónak is remek egy kis sajttal, szőlővel vagy mártogatósokkal, kencékkel tálalva. Kerek perec kijelenthetjük: biztos sikere lesz!
Hozzávalók:
Valamint:
Elkészítés: A tésztához a langyos vizet, a porélesztőt és a cukrot egy keverőtálba tesszük, elkeverjük, és 10 percet pihentetjük. Hozzáadjuk a kétféle lisztet és a sót, és elektromos robotgép dagasztó betétjével ruganyos tésztává összedolgozzuk kb. 7–8 perc alatt. Kivesszük a tálból, a tálat kikenjük olajjal, a tésztát gombóccá formázzuk, a tálba tesszük, lekenjük kis olajjal, és kb. 30 percig kelesztjük langyos helyen.
Fél liter meleg vizet egy tányérba öntünk, hozzáadunk 2 evőkanál cukrot, és addig keverjük, amíg a cukor feloldódik. Egy másik tányérba szezámmagot öntünk.
A tiszta munkafelületet vagy nagyobb deszkát olajjal kicsit megkenünk, erre borítjuk a megkelt tésztát, kicsit átdolgozzuk, és 10 egyenlő részre osztjuk. Először gombócokká formázzuk, majd kisodorjuk nem túl vékonyra, lehetőleg egyenletesen, és két végüket összenyomkodjuk, körökké formázva.
Minden koszorúcskát először a cukros vízbe mártjuk, majd a szezámmagban megforgatjuk, és sütőpapírral fedett tepsikre rakjuk egymástól távolabb.
200 fokos sütőbe toljuk, és légkeverés mellett 15–20 perc alatt megsütjük, míg szép aranybarnák lesznek.
Ízlés szerint langyosan vagy hidegen, de mindenképpen frissen tálaljuk, a maradék lefagyasztható, majd pár perc alatt a sütőben bármikor felfrissíthető!
A sajt nem szokatlan alapanyag a hamburger esetén, hiszen nagyon sokan szeretik a húsra ráolvadozó sajtszeletet a gazdag street food szendvicsben. Ha pedig a húspogácsák belsejébe is rakunk sajtot, sokkal ízletesebb és szaftosabb lesz, sülés közben a sajt megolvad, és az ízek még jobban keverednek.
Nem sima sajt került most a bekevert húsmasszába, hanem reszelt cheddar, krémsajt és egy kis fokhagyma keveréke, jól behűtve könnyen kezelhető, és nagyon krémes, ízes ebben a kombinációban. Sajtként a karakteres vörös cheddar a legjobb, mert nagyon jól olvad és igazán aromás, de persze más olvadékony sajttal is készíthető, nem okoz majd csalódást!
Sajttal töltött hamburger
Hozzávalók:
Elkészítés: A hagymát meghámozzuk, finomra vágjuk, és 1 evőkanál olívaolajon megfonyasztjuk gyenge tűzön, majd félretesszük. A krémsajtot tálba tesszük, hozzáreszeljük a sajtot és a fokhagymát, ha szeretjük, pici csilit is adhatunk hozzá, összekeverjük, és hűtőbe tesszük.
A darált húshoz adjuk a dinsztelt hagymát, sózzuk, borsot őrölünk hozzá, és alaposan összedolgozzuk, majd 6 részre osztjuk. Az egyik húsmasszát a tenyerünkben kilapogatjuk, jó evőkanálnyi sajtos keveréket rakunk rá, ezt is lelapogatjuk egy kicsit, majd körben óvatosan rájatogatjuk a húst, finoman lenyomkodjuk és oldalról is tömörítjük, majd egy ecset segítségével olívaolajjal lekenjük. Így átunk el a maradék hússal és sajtos keverékkel is.
Egy serpenyőt szárazon felforrósítunk, a húspogácsákat beletesszük, és nem túl magas lángon, hogy belül is jól átsüljön, oldalanként 6-7 perc alatt megsütjük.
Ízlés szerint buciba téve, kedvenc belevalóinkkal tálaljuk, diétásabb változatban egy jó adag salátával is tálalható.
Ahogy a pita és a tortilla, úgy a piadina is nagyon sokoldalúan használható kenyérféle. Leggyakrabban frissen sütve fogyasztják, félbehajtva, mindenféle mediterrán finomsággal megpakolva, de vannak, akik pizzaalapnak is használják, illetve ha nem frissen kerül megtöltésre, akkor össze is süthető grillben.
Az elkészítése nagyon egyszerű: a kelt tésztát elég röviden pihentetni, majd a palacsinta méretűre nyújtott laposkenyeret serpenyőben megsütni, mindenféle zsiradék nélkül. Baráti vendégeskedések, borozgatások esetén ideális, mert mindenki magának pakolhatja meg a frissen sült kenyérkéket, vagyis nem lehet mellényúlni, és így mindenki megtalálja a számára legfinomabb kombinációt.
A piadinába kerülhet bármi, tetszőleges kence, saláta, felvágott – Olaszországban leggyakrabban pármai sonka, szalámi, rukkola, mozzarella, ricotta, olajbogyó, sült zöldség a tölteléke a frissen sült lepénykenyereknek.
Piadina (olasz lepénykenyér)
Hozzávalók:
Elkészítés: A tejet meglangyosítjuk, elkeverjük benne a cukrot és az élesztőt. A lisztet keverőtálba tesszük, hozzáadjuk a sót, elkeverjük, majd mehet bele az olívaolaj és az élesztős tej, sima tésztává dolgozzuk akár kézzel, akár dagasztófejes konyhai robotgéppel. Langyos helyen 15 percet pihentetjük, közben előkészíthetjük a töltelékeket.
A pihentetett tésztából maroknyi darabokat szaggatunk, először kézzel szétlapogatjuk, majd nyújtófával is rásegítünk, és palacsinta nagyságú körökké nyújtjuk.
Egy száraz serpenyőt felforrósítunk, zsiradék nem kell bele. Amikor már kellően forró, mehet bele egy kinyújtott tészta. Pár percenként megforgatva sütjük, amikor már kérge van, de ruganyos, szépen felhólyagosodott, akkor kész is van. Kenyérkosárba vagy konyharuhába téve, letakarva, melegen tartjuk, míg az összes kenyerünk megsül.
Ízlés szerint kínálunk hozzá sonkát, szalámit, mozzarellát, ricottát, rukkolát, olajbogyót – vagy amit csak szeretünk.
Pikk-pakk kikeverhető a tészta, ami egy kukoricaliszttel és kis tejszínnel felturbózott sütőporos palacsintatészta. A kukoricaliszttől ropogós, a sütőportól kissé pufók, mártogatósokkal vagy szószokkal isteni finom ez a jellegzetes street food fogás. Nézzétek meg a videóban, mennyire egyszerű elkészíteni, utána pedig jön a részletes recept.
Corn dog
Hozzávalók:
Elkészítés: A lisztet, a kukoricalisztet, a porcukrot, a sót és a sütőport tálba mérjük, összekeverjük. Egy másik edénybe kimérjük a tojást, a tejet és a tejszínt, összekeverjük, majd a folyékony és száraz alapanyagokat összekeverjük: sűrű palacsintatésztát kapunk. Egy magasabb pohárba vagy bögrébe öntjük.
A virsliket fapálcára húzzuk, megmártjuk a tésztában, és forró olajban pirosra sütjük. Amikor megsült, papírtörlőre szedjük, hogy felszívja a felesleges zsiradékot. Szószokkal, mártásokkal kínáljuk.
Idén egy kicsit változik a Főzdefeszt koncepciója: még jobban fókuszálnak a szervezők a hazai kézműves sörökre, hiszen egyre-másra nyílnak új magyar sörfőzdék, ezek legjavát szeretnék minél több emberrel megismertetni, megkóstoltatni. Idén visszaállnak a készpénzes fizetésre, nem lesz több fesztiválkártya, engedve a fogyasztói és a kiállítói kéréseknek.
A 11. Főzdefeszt a „The Return of the Lager” címet kapja, mert vitathatatlanul a világos lager sör a legnépszerűbb sörfajta, így ez kerül most fókuszba.
Pokrócot mindenki vigyen, a többi a helyszínen a food truckokból és a sörfőzdéktől beszereznető!
A Liget Bora elnevezésű borértékelő játékkal a vendégek kiválaszthatják a tavasz legkedveltebb rozéját, a Butlers Borkvíz Bárban pedig a borkultúrával kapcsolatos interaktív játékokat lehet kipróbálni.
A rendezvény részletes programjáért kattintsatok a www.rosalia.hu-ra!
(Forrás: MTI, fotó: borszakkör blog)
Izgatottan kértem ki életem első csípős hamburgerét. Kíváncsi voltam, tényleg olyan vörös-e a buci, mint a képeken. Amint sikerült kiszedni a csomagolásból, előbukkant a tűzvörös zsemle, tetején az ismerős szezámmagokkal. Ezt a színt állítólag a paprikától és paradicsomtól kapja, de ha nem vagyunk ennyire jóindulatúak, akkor gyanakodhatunk ételszínezékre is. Számomra furcsa volt a vörös zsemle látványa, végig arra gondoltam, hogy nem lehet túl egészséges. Állítólag a piros színtől az emberek megéheznek, tehát a célnak megfelelő.
Az első harapás után még nem éreztem semmi égető érzést. A marhahús, a paradicsom, a saláta és a cheddar sajt mind jól kivehetőek voltak. Kósza bacont és hagymakarikákat szintén találtam benne, amiket eleinte picit túlzásnak éreztem, de pár falat után megtetszett az ízek párosítása.
Boldogan falatoztam és forgattam a kezemben lévő burgert, amikor egyszeriben elöntött a forróság. Jalapeno paprikára haraptam, jó adag csípős szósszal! Azt hittem, ez a kezdeti égető érzés lassan elmúlik, de egyre jobban csípni kezdett. Éreztem, hogy a fejem búbja is elkezd viszketni, de itt még nem állt meg a dolog. Már a szemem is könnyezett, így gyorsan kortyoltam egy kevés vizet. Az Angriest Whopper a csípősségi teszten nálam átment! Három korty után magamhoz térve, kétségbeesve szemeztem a hatalmas hamburgerrel.
Csípősségét és méretét felmérve nem tudtam volna egyedül megenni, ezért megkértem az egyik barátomat, segítsen az elpusztításában. A tünetek nála is hasonlóképpen jelentkeztek. Először nem érzett semmit, majd egyszerre égni kezdett a torka. Sűrűn pislogva, nagy nehezen sikerült teljesen eltüntetnünk a hamburgert.
Akik szeretik a csípőset, azoknak telitalálat az Angriest Whopper. Igaz, a hamburger nem olcsó (1500 Ft), de garantáltan leizzaszt mindenkit. Nem pici burgerről beszélünk, jóval nagyobb az átlagos hamburgereknél. Ami pedig a zsömlét és a róla keringő pletykákat illeti, ledöntöm őket. A zsömle lehet, hogy tartalmaz paprikát, viszont én egyáltalán nem éreztem csípősnek. Amikor mégis, az a gondosan elrejtett jalapeno és szósz érdeme volt. Nagyon cseles! Kétlem, hogy újra megkóstolnám, de bátran ajánlom azoknak, akik könnyekig szeretnének hatódni egy hamburger láttán.
Hosszú évek óta fogyasztják, és közkedveltségük egyre növekszik az ízletes, szaftos hamburgereknek. Nemrég még csak hamburgerzsemléből, húspogácsából és egy salátalevélből álltak.
Olyan új hozzávalókkal, mint a gorgonzola, a scampi vagy a szejtán az egyszerű töltött zsemléből igazi kulináris ízélmény válik, ám az ilyen burgerekbe nem lehet minden sarkon belebotlani. De semmi baj, hisz ezeket saját magunk is elkészíthetjük.
Részletes recept hamarosan, de a videó alapján is elkészíthetitek!
A pirog tésztáját számtalan módon elkészíthetjük. A középkorban főleg rozslisztet használtak ehhez a fogáshoz, de ma már mindenféle liszttel készülhet, kedvünk szerint alakíthatjuk, variálhatjuk a tésztát, a lényeg, hogy a végeredmény kellően rugalmas és levegős legyen.
A sós pirog tölteléke leggyakrabban káposzta, de készülhet gombás, borsós, különféle sült húsokkal, halakkal, ragukkal töltött pirog is, illetve a felsorolt hozzávalókat kedvünk szerint kombinálhatjuk. Az előző napi sült hús, pörkölt vagy ragu, keménytojás, maradék grillezett zöldség vagy gomba, fűszeres rizs is tökéletes alanya lehet a sós pirogoknak.
A szárazabb töltelékkel rendelkező piroghoz kínálhatunk tejfölt, tejszínt, joghurtot, kefirt vagy könnyű sajtkrémet, amit különféle zöldfűszerekkel, sóval, frissen őrölt fekete borssal ízesíthetünk. Az oroszok leggyakrabban kapros öntetet kínálnak a pirog mellé, ahogy a másik jellegzetes töltött tésztájuk, a főtt pelmenyi mellé is.
A pirog édes töltelékkel is az asztalra kerülhet. Az édes változatnál klasszikus alapanyagnak számít az alma, illetve a különféle erdei bogyók, piros bogyós gyümölcsök (eper, málna, szeder, ribizli), de készülhet cseresznyével, meggyel, sárgabarackkal, őszibarackkal vagy rebarbarával is. A gyümölcsös töltelékbe kerülhet darált dió, mák, mandula, mogyoró, s egy kevés aszalt gyümölccsel szintén tovább gazdagítható a töltelék. A gyümölccsel készített pirog esetében arra feltétlen ügyelni kell, hogy ne legyen túl leveses a töltelék, mert attól könnyen elázik a tészta. Célszerű ilyen esetekben a töltelék alá egy kevés zsemlemorzsát, finomra tört kekszmorzsát szórni.
A kész édes pirogot langyosan, porcukorral hintve, tejszínnel, tejszínhabbal, esetleg fagylalttal kiegészítve kínálhatjuk.
Egyetlen más nép nemzeti konyhájában sem találjuk meg a zöldségekből, halakból, húsokból és más alapanyagokból készült fogások és ételek ilyen bőségét. A könyv a hagyományos orosz és pravoszláv konyha százharmincnégy receptjét tartalmazza.
Az ételek elkészítésének folyamatát lépésenként felvett színes fotók illusztrálják. A könyvben olvashatunk az orosz konyha történetéről, a felhasznált alapvető élelmiszerekről, azok feldolgozásának, elkészítésének és tárolásának módjairól.
1. Street Food Karaván
Ha fast food (gyorséttermi étel), akkor mindenképpen beszélni kell a street foodról. Ebbe a kategóriába tartozik minden olyan étel, amit utcán ehetünk, kézből, nem kell hozzá evőeszköz, csak a két kéz. Hamburger, lángos, gyros és társai. A tökéletes lelőhelye ennek a fajta ételnek a Karaván udvar. A Kazinczy utca 18. alatt található rejtélyes kis udvar rengeteg bódéból áll, ahol finomabbnál finomabb ételeket kóstolhatunk, a jelige: „Life is short, eat more”. A kínálatból nehéz kiválasztani, hogy mit együnk, de az biztos, nem maradunk éhesek. Két kiemelkedő kioszk is bővíti az udvar fényét, a híres hamburgeres Zing burger és a rántott sajtok aranybányája, a Paneer, de megtalálható még a Mangalica és Társai Húspatika, a Nyakleves, a Lángos Máshogy és egy italbár is, ha jólesne egy fröccs az ebédhez.
A vegetáriánusoknak sem kell aggódniuk, mert a Paneer sajtrengeteget kínál minden formában, akár hús nélkül, akár kis baconnel, szóval nem csak vegáknak készül rántott sajt.
Nemcsak az ételek fantasztikusak az udvarban, hanem a hangulat is rendkívüli. Így ha az esti buliba vagy épp hazafelé menet ennénk valamit, irány a Karaván udvar, ami hajnali kettőig nyitva áll. Főleg tavasztól őszig jó választás ez a hangulatos udvar, a belvárosban kihagyhatatlan!
2. Petra’z
Ha gyors, nem lehet egészséges? Nem igaz! A Petra’z igenis kivétel, hiszen kizárólag friss és egészséges alapanyagokból készít olyan ételeket, amelyek a legtöbb fast food étteremben megtalálhatóak, kezdve a hamburgertől a csokis palacsintáig.
Ha egészséges, nem lehet finom? Ezt is meg tudjuk cáfolni, hiszen az egyik legjobb gyorsétterem: modern, barátságos hangulatú, a fiatalos, közvetlen kiszolgálásnak köszönhetően nem lehet itt mosoly nélkül megmaradni.
Az adagok nem kicsik és nem is nagyok, pont akkorák, amitől jól lehet lakni, sőt elgondolkodtató, egy „Quick bowl” (gluténmentes egytálétel) után belénk fér-e még egy desszert. Nem utolsó tényező az sem, hogy a Petra’z egy olyan étterem, ahol minden ételt megtalálható gluténmentes, laktózmentes változatban is, tehát nem kell étteremről étteremre járni, hogy táplálékérzékenység esetén finom és tartalmas ételt kapjunk.
A protein pancake és a zabpelyhes túrógombóc is nagyon finom, és nem csak a bodybuilderek kedvence. Egészséges és kellemes, kismamák, gyerekek és idősebb vendégek is kedveik a szénhidrátban szegény desszerteket. Aki a Béke út környékén jár, érdemes kipróbálni a helyet!
3. Bellozzo
Az olasz konyha mindig és mindenhol mindenki kedvence. Furcsa, de Budapest belvárosában, az Oktogon hatalmas kereszteződésében is megtapasztalhatjuk az igazi „mamma mia” érzést, mégpedig egy gyorsétteremben. Akár reggeli, akár ebéd vagy vacsora, nyugodt szívvel ajánljuk a Bellozzót. Olyan a hangulata, mint egy tengerparti üdülőé, ahol szinte érezzük a bőrünkön a forró napsugarakat, köszönhetően a kék-fehér csempéknek és a fabútoroknak, de legfőképp a perzselő, mindig friss hangulatnak.
„Hol kapom meg az ételt? Firenzében?” – Majdnem. 🙂 A kiválasztott menüt egy városnál vehetjük át, de ijedségre semmi ok, annyira nem kalandos az utazás, hiszen csak az adott városnál kell keresni, az éttermen belül – egyszerű, ötletes és csöppet sem unalmas.
Választékból sincs hiány, a szénhidrát minden formában megtalálható, ráadásul kizárólag olasz összetevőkből élvezhetjük az ízeket. Aki nem ismeri kellőképpen a tészták, pizzák, desszertek olasz megfelelőjét, itt megbarátkozhat velük.
Miután jóllakottan útnak indulnánk a mi kis Budapestünkre, még mielőtt a zajos Oktogon aszfaltjára lépnénk, az ott dolgozók hangosan és barátságosan búcsúznak el tőlünk, remélve, hogy hamarosan visszatérünk, és újra a forró Olaszországba esszük magunkat.
Egy kedves ismerős, Marci osztotta meg síelés alatt készült fotóját egy étterem havas teraszáról, ahol mindenki röstizzát eszik, és hosszasan lelkendezett, hogy mennyire finom. Már minden hüttében kapni, vannak speciális változatok, sőt létezik már „röstizzéria” is a pizzériák nyomán…
Hogy a Svájcban nemzeti ételnek számító krumplilepényt, a röstit akarták tovább variálni és változatossá tenni a vendégek számára, vagy a mindenki kedvence pizzát szerették volna valamilyen módon kombinálni a nemzeti krumplilepénnyel, nem tudni, de a végeredmény zseniális.
A rösti csak krumplit, sót, borsot és némi zsiradékot tartalmaz az eredeti recept szerint – amit itt találtok –, így gluténmentes alapként szolgál ehhez a svájci-olasz hibrid ételhez. Az alap tehát egy reszelt krumpliból szép pirosra sütött aranysárga lepény a tészta helyett, erre kerül egy kis paradicsomszósz vagy tejföl, majd bármilyen feltét, majd a lényeg: a sajt, amiben a svájciak szintén nagyon erősek, a gruyere-t, az emmentálit és az appenzeller sajtokat is mind nekik köszönhetjük. De persze mehet a tetejére mozzarella is, a lényeg, hogy jó folyós legyen, ami a krumplival és a feltétekkel pár perc alatt megsül.
Lehet, hogy nem lehet kövön sütni (otthon úgysem szoktuk), nem rendelhető házhoz (még !), nem lehet kézzel enni (ez legyen a legnagyobb hibája), de kiadós és finom, gluténmentes alternatíva lehet annak, akinek ez fontos. Lehet, hogy nem diétás étel (nem az!), de a síelőknek szükségük is van az energiára, azt pedig mindenki döntse el, hogy a pizzatészta vagy a rösti tartalmaz több kalóriát.
Itt találtok egy receptet fázisfotókkal, angolul >>
Amit Svájcról tudni érdemes…
Fantasztikus ország, természetileg – és kulturálisan! Egy országban összeolvad négy kultúra: a német, a francia, az olasz és a romans. Ha arra vágysz, hogy Svájc hallatán ne csak az órát és a Toblerone-t lásd, lapozd velünk tovább ezt a kulináris esszenciát, hogy egy utazás alkalmával egyszerre négy országban-kultúrában járj!
