Nem egy sima édes lekvár, hanem egyféle szósz az indiai gyökerekkel bíró csatni, lényege, hogy az édes, savanyú és csípős ízek keverednek benne, és mindig sós fogásokhoz kínálják, így a négy alapíz egyszerre valami egészen különleges hatású. Nagyon változatosan készíthető és fűszerezhető, a lényeg, hogy kellemesen pikáns és krémes legyen.
A karácsonyi sültekhez szuper kísérő, isteni a pulykához például, de pástétomok, érettebb sonkák vagy sajtok mellé is jól passzol, csinos kis üvegbe téve, szalaggal és címkével feldíszítve pedig saját készítésű ajándéknak sem utolsó. Most almával és fagyasztott szederrel készült, mennyei az illata, az íze és a színe is!
Hozzávalók:
Elkészítés: Az almákat meghámozzuk, magházukat kivágjuk, apróra felkockázzuk. A hagymát, a fokhagymát és a gyömbért is megtisztítjuk, a hagymát vékonyan felszeleteljük, a gyömbért és a fokhagymát fokhagymaprésen átnyomjuk.
A cukrot és az ecetet egy nagyobb lábasba öntjük, hozzáadjuk a hagymát, a gyömbért, a fokhagymát és az almát, és közepes lángon felforraljuk, lefedve, időnként megkeverve 25–30 percet főzzük, amíg minden megpuhul.
Krumplinyomóval nagyjából összetörjük, hozzáadjuk a szedret, a mustárt és az őrölt koriandert, átkeverjük, és még 10 percet főzzük.
A fűszeres csatnit tiszta üvegekbe tesszük, lezárjuk, fejtetőre állítjuk, majd ha kihűltek, a talpukra állítjuk. Azonnal is fogyasztható, de hosszan eláll.
Na de mi van akkor, ha az ember tudatosan nem tart otthon nassolnivalót, vagy épp elfogyott az utolsó csoki is? Ezekre az esetekre is van megoldás, méghozzá gyors és egyszerű. Ha csak azt mondjuk, palacsinta, energiagolyó, chiapuding vagy zabkása, máris rengeteg variációt összedobhatunk, de ha ennél is frappánsabb édességre vágyunk, arra az esetre mutatunk 3 finom ötletet, amelyek egy közepesen felszerelt konyhában, egészséges alapanyagokból pikk-pakk elővarázsolhatóak.
Egy zacskó fagyasztott gyümölcs sokszor jól jöhet, nem kér kenyeret, és akár 1-2 maroknyi is jól jöhet belőle, legyen az vegyes bogyós, eper, málna, szeder vagy akár meggy. Egy kis joghurttal, tejföllel vagy natúr krémsajttal és egy kis édesítővel vagy akár egy banánnal összeturmixolva kész is a selymes gyümölcskrém. Végy 2 marék szedret, 1 kis pohár joghurtot és 1/2 banánt, adj hozzá 1 csomag vaníliás cukrot, és botmixerrel vagy késes robotgépben mixeld krémesre.
Kevés tejszín, tejföl, narancs és egy kevés vaníliás cukor, esetleg némi mazsola, és máris kész az isteni narancshab. Két adaghoz 1 nagyobb narancs héját lereszeljük, a meghámozott és apró kockákra vágott narancsot hozzáadjuk, 1 csomag vaníliás cukorral és 2 teáskanál cukorral meghintjük, 1 dl tejfölt adunk hozzá, botmixerrel pépesítjük. 1,5 dl tejszínt felverünk, és beleforgatjuk a narancsos krémbe. Azonnal is tálalható, pár óra hűtőztetés után még finomabb…
A töltött sült alma sok családban klasszikus téli desszert, de a sült körtét is érdemes kipróbálni. Ehhez a félbevágott körték magházát kivágjuk, kis citromlével és vaníliás cukorral meghintjük, és a körte méretétől függően 20-25 perc alatt megsütjük, majd megtöltjük mézzel vagy vaníliás cukorral elkevert ricottával, amit ízlés szerint fűszerezhetünk is, de enélkül is nagyon finom, főleg egy kis pirított, darabolt dióval meghintve.
A chutney az egyik legizgalmasabb találmány, nem könnyű pontosan definiálni, mert nagyon sokféle lehet. Valójában egy indiai gyökerekkel bíró fűszeres szósz, ami gyümölcsből vagy zöldségből készül, vagy akár a kettő keverékéből, egyszerre édes és sós, kicsit pikáns is. Leginkább egy fűszeres dzsemre hasonlít, amit azonban nem kenyérrel, hanem húsok, halak mellé szósznak, vagy sajtok, pástétomok kísérőjeként is használnak. Állaga lehet darados vagy akár egészen krémes, ezekre nincsenek is szabályok.
A chutney lelke a fűszer és a sokféle alapanyag, illetve ezek fúziója, aromáiknak harmóniája. A legegyszerűbb almából, céklából, sütőtökből vagy paradicsomból is készülhet fűszeres szósz, csak merni kell használni a fűszereket, bátran párosítani gyümölcsökkel. A chutney-ba gyakran kerül hagyma, fokhagyma, citrom vagy narancs héja, valamint olyan karakteres fűszerek, mint a gyömbér, a fahéj, a szerecsendió, de bátran használhatunk szegfűszeget, szegfűborsot, kardamomot, koriandert, mustármagot vagy akár csilit is.
Az alábbi receptben cékla, alma és szeder hármasából készült egy nagyon izgalmas és pikáns chutney, húsok és sajt mellé is isteni, és akár gasztroajándéknak is ideális. Nagy előnye, hogy bár a mennyiségben sokkal több benne a pénztárcabarát cékla és alma, mégis dominál benne a jóval kevesebb szeder.
Hozzávalók:
Elkészítés: A céklákat megmossuk, és héjában megfőzzük, majd leszűrjük, kicsit hűlni hagyjuk, meghámozzuk és felkockázzuk. Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, apróra vágjuk.
A hagymát meghámozzuk, szálasra vágjuk, és az olajon, gyenge tűzön párolni kezdjük, hozzáadjuk a céklát és az almát, meghintjük a korianderrel és egy csipet sóval, összeforgatjuk, majd felöntjük a vörösborral és annyi vízzel, hogy épp ellepje. Takarékon 20 percig pároljuk.
Ezután botmixerrel pürésítjük, hogy majd a szeder domináljon benne, hozzáadjuk a szedret és a befőzőcukrot, hozzáreszeljük a citrom héját, belefacsarjuk a levét, átkeverjük, és forrástól számítva 5 percig főzzük kevergetve.
Kisebb üvegekbe öntjük, gondosan lezárjuk, és egy lábasba tesszük, felöntjük annyi vízzel, hogy az üvegek 3/4 részéig érjen, majd lefedve, takarékon 1 órát dunsztoljuk. A vízben hagyjuk kihűlni, majd letörölgetjük, és mehetnek is a kamrapolcra.
Gyerekjáték elkészíteni, de egyszerűsége ellenére nagyon finom. A krémes mascarponét citromos joghurt és tejszínhab teszi könnyeddé, amibe apróra tört Oreo kekszet kevertem, majd a tetejére karamellizált szedret kanalaztam.
Ezután betettem a hűtőbe, hogy kellően lehűljön, és az ízek jól összeérjenek. A délutáni nagy melegben pedig igencsak jólesik elkanalazgatni.
Oreós-szedres pohárkrém
Hozzávalók:
Elkészítés: A mascarponéhoz adjuk hozzá a joghurtot, a porcukrot, a vaníliás cukrot, és keverjük simára.
A kekszet tegyük bele egy zacskóba, és a sodrófával ütögetve törjük apróra, majd adjuk hozzá a mascarponekrémhez, és keverjük össze.
A habtejszínt verjük fel kemény habbá, majd apránként, óvatosan keverjük (forgassuk) össze a kekszes krémmel.
Ezután kanalazzuk bele ízlés szerinti méretű poharakba, majd tegyük be a hűtőbe, míg előkészítjük a szedret.
Szederragu
Hozzávalók:
Elkészítés: Tegyük egy tányérba az előzőleg folyó víz alatt megmosott és alaposan lecsepegtetett szedret, majd szórjuk meg a barna cukorral, a vaníliás cukorral és ízlés szerint őrölt fahéjjal. Tegyük be a mikróba, és pár perc alatt karamellizáljuk meg, majd hűtsük ki teljesen. Közben egyszer óvatosan keverjük át, és arra figyeljünk, nehogy túlkaramellizáljuk, mert különben a szederszemek szétesnek.
Amikor a szeder már teljesen kihűlt, vegyük ki a pohárkrémet a hűtőből, kanalazzuk rá a karamellizált szedret, majd tegyük vissza a hűtőbe, hogy kellően lehűljön.
Tálalás előtt pár perccel vegyük ki a pohárkrémet, hogy ne legyen túl hideg, majd úgy kínáljuk.
Szedres-mákos mindenmentes pite, alias a maradékok királynője… De annyira szép lett (legalábbis szerintem), hogy nem volt képem az eredeti tervem alapján maradék-pitének keresztelni. Pedig igazság szerint azért készült, hogy valamibe bele tudjam sütni a hűtőben árválkodó, sürgős felhasználást igénylő hozzávalókat. A tészta alapja ugyanis a magtej-gyártás során keletkezett magőrlemény, a töltelék pedig a hét eleji gofrizásból megmaradt mákos krém. Ezt egészítettem ki egy adag szederrel, amire a fagyasztóban bukkantam rá.
Nem túl fennkölt történet, de a vége ettől még happy end: isteni puha, szaftos és igazán finom lett az eredmény, 2 nap alatt el is fogyott. Most, miközben írom ezeket a sorokat, Péter rápillantott a képernyőre, meglátta a képeket és megkérdezte, hogy van-e még ebből a pitéből. Mondtam neki, hogy nincs, erre csak megtörten azt felelte: „a francba.” 🙂
Az áztatott magőrleményről
Amióta kibővült a konyhai gépeink sora egy magtejkészítő automatával, vége-hossza nincs a sok kísérletezésnek, főzésnek és magtej-kóstolgatásnak. Ez azt is jelenti, hogy az elkészült tejek után mindig marad egy kis „zacc”, az alapanyagok szilárd és összedarált része, amit kis zacskóba csomagolva le szoktunk fagyasztani. Ha épp sütök valamit gyorsan, akkor csak felengedek egy ilyen kis magőrleményes csomagot, és belekeverem a tésztába. Szuper textúrát ad neki, és így elmondhatjuk, hogy kétszeresen megérte az árát a felhasznált alapanyag. Esetünkben ez mandula és pirított törökmogyoró volt, mostanában ezek kombinációjával kísérletezünk, ez került a pitébe is.
Ha nincs otthon felesleges (maradék) őrlemény, akkor két lehetséges megoldás látszik kézenfekvőnek. Az egyik az, hogy egyszerűen csak mandulalisztet használsz helyette, és egy picivel több tejet adsz a tésztához a gyúrás során. Azonban pontos számokat nem tudok mondani, úgyhogy ez nem mindenkinek jelent segítséget. A másik tippem az lenne, hogy a mini almás táskáink tésztareceptjét vedd alapul, ha vékony tésztájú pitét szeretnél, akkor nem is kell változtatni a mennyiségeken, de ha a vastagabb piték jobban ízlenek, szorozd másfélszeresére az alapanyagok mennyiségét.
Szénhidrátokról és a pite méretéről, díszítéséről
A sütéshez egy 31 cm átmérőjű tortaformát használtam, és 8 szeletre vágtam fel a pitét, így egy szelet igazán laktató volt. Ahogy a képeken is láthatjátok, vékony pitéről van szó, aki a tömörebb variációk híve, használjon kisebb formát vagy tepsit.
Az egész szedres-mákos pite (töltelékkel együtt) összesen 112 gramm szénhidrátot tartalmaz, töltelék nélkül a tészta 63,5 gramm szénhidrát, aminek a háromnegyede lassú felszívódású. Egy szelet pitében 14 gramm IR-ben számolós szénhidrát van. Elég jól hangzik, ugye?
Habár ez a recept főleg azoknak jelent segítséget, akik hozzám hasonlóan szintén kezdeni szeretnének valamit a magtejkészítés maradékaival, de azért remélem, hogy a többi olvasónak is elnyeri a tetszését legalább a pite „díszítése”. Egy amerikai blogon láttam pár hete hasonló megoldást, csak ott szívecskék helyett falevelek voltak a süti tetején. Először majdnem a malac alakú kiszúróformát vetettem be, de aztán félretettem a viccet és a malacot, és inkább maradtam a szíveknél.
Szedres-mákos mindenmentes pite
Hozzávalók:
A mákos töltelékhez:
Valamint:
Elkészítés: A mandulatejet, az almaecetet, az aszkorbinsavat, a sót és az édesítőt elkeverjük az útifűmaghéjjal egy nagyobb tálban. 2-3 percig állni hagyjuk, addig kimérhetjük a többi hozzávalót.
A mákon és szedren kívül minden mást belekeverünk a maghéjas masszába, és kézzel jól átgyúrjuk, amíg egynemű nem lesz a tészta. Ekkor a hűtőbe tesszük pihenni 10 percet.
Elkészítjük a mákos tölteléket, és óvatosan hozzákeverjük a szedret.
A tésztát kettéválasztjuk, az egyik felét egyenletesen belenyomkodjuk a piteformába (igény szerint kivajazhatjuk, nekem anélkül is működött, szépen elvált a falától sütés után). A tölteléket is arányosan eloszlatjuk a tésztán.
A maradék tésztát 3-4 mm vékonyra nyújtjuk, és szívecskéket szaggatunk belőle, amiket aztán rétegesen és körkörösen a töltelékre helyezünk.
Tűpróbáig sütjük, ez nagyjából 20–25 perc.
Szedret szedni igazi kihívás, a kacskaringós indák félelmetes tüskékkel védik az aromás, leves szedreket, de a gyümölcs finomsága mindenért kárpótol. Azért csak óvatosan! Mi most megküzdöttünk néhány bokorral, de szederdzsem főzésére azért nem vállalkoznánk: akkora mennyiséget nem tudtunk szedni, igen, feladtuk, de egy pitényi adagot sikerült megmenteni.
Mivel születésnapra készült, a rácsozás helyett más, mutatós díszítésre volt szükség, így a tésztából kiszúróformával csillagok születtek, és ezek kerültek a gyümölcs tetejére. Hogy a töltelék ne legyen annyira tömény és magos, ezért egy kis kockázott almával gazdagodott a szeder, ami sülés közben teljesen megfeketítette az almát, ami krémesre és szederízűre sült a pitetortában.
A tészta nagyon finom, omlós, egy gyorsan összeállítható linzertészta, viszont a pihentetést nem szabad elszabotálni, mert ez az omlósság egyik titka – a sok vaj mellett.
Omlós szedres-almás pite
Hozzávalók:
A töltelékhez:
Elkészítés: A lisztet, a felkockázott hideg vajat, a cukrot, a csipet sót és 1 tojást keverőtálba tesszük, gyors mozdulatokkal összedolgozzuk, hogy a kézmelegtől lehetőleg ne olvadjon meg a vaj. Ha esetleg ragad egy kicsit, még kevés lisztet adunk hozzá. 2/3-1/3 arányban kettéosztjuk, fóliába csomagoljuk, és hűtőbe tesszük 30-40 percre.
Az almát meghámozzuk, kimagozzuk, kis kockákra vágjuk, tálba tesszük a szederrel együtt, megszórjuk a cukorral és a liszttel, és kézzel összeforgatjuk.
A nagyobb darab tésztát kinyújtjuk, és egy pitetálba tesszük úgy, hogy pereme is legyen, megszurkáljuk villával. Egyenletesen elosztjuk rajta a gyümölcsöt. A maradék tésztát is kinyújtjuk, kiszúróformával csillagokat – vagy szívecskéket, köröket, tetszőleges formákat – szaggatunk, a gyümölcs tetejére rakosgatjuk, és a pite peremét, valamint a tetején a tésztát lekenjük a villával elhabart másik tojással.
Előmelegített 180 fokos sütőbe tesszük, és kb. 35-40 perc alatt megsütjük. Érdemes ránézni, és ha nagyon pirul, akkor lefedni lazán alufóliával.
Langyosan vagy teljesen kihűtve tálaljuk, porcukorral meghintve. Egy gombóc vaníliafagyi nem rontja el, sőt: mennyei hozzá.
A crumble egy angol desszert, eredetileg egy vajas morzsa alatt krémesre párolódott alma, csupa gyümölcs, ami a vajtól és a cukortól kellően szaftos és illatos, a tetején sült morzsa pedig roppan a fogunk alatt… Amilyen egyszerű, olyan jól variálható: az alma mellé kerülhet bármilyen más gyümölcs, de alma helyett is használhatunk barackot, szilvát, körtét, minden olyan gyümölcsöt, ami ideális sülve. Majdnem mind ilyen – talán kivétel csak a görögdinnye, sárgadinnye… Az alma és a körte azért nagyon jó „alap” bármilyen gyümölcs társításához, mert tartalmat és ízeket adnak a gyümölcsös rétegnek, de nem tolakodnak, hagyják uralkodni, kiteljesedni a különféle bogyós gyümölcsöket – szedret, málnát, áfonyát, ribizlit –, rebarbarát, banánt, szilvát, ringlót, barackot…
A morzsa vaj, liszt és cukor keveréke, nem kell tésztává dolgozni, csak összemorzsolni. Ízesíthető fahéjjal, mézeskalács-fűszerkeverékkel, kakaóval, karobbal, de a liszt egy része kiváltható darált dióval, mandulával, mogyoróval, kókuszreszelékkel, zabpehellyel.
Vegán és laktózmentes módra is készíthetjük ezt desszertet a vaj helyett kókuszzsírral vagy kókuszvajjal, gluténmentesen pedig úgy, hogy a liszt helyett darált mandulát és mogyorót, zabpelyhet használunk. Mindegyik változat illatos és kellemesen ropogós lesz, isteni!
Szedres-almás crumble (morzsasüti)
Hozzávalók:
Elkészítés: Kevés vajjal kikenünk egy nagyobb vagy több kisebb piteformát. Az almát meghámozzuk, kicsumázzuk, majd belekockázzuk a tálkákba, ezután rápotyogtatjuk a szedret, és egyenletesen meghintjük a vaníliás cukorral.
A vajat elmorzsoljuk a cukorral, a liszttel és a zabpehellyel, majd egyenletesen rászórjuk a morzsát a gyümölcs tetejére.
200 fokra előmelegített sütőbe toljuk, és 25–30 perc alatt megsütjük.
Szedres-étcsokoládés kosárkák
Hozzávalók kb. 10 darab kosárkához:
A tésztához:
A krémhez:
A tetejére:
Elkészítés: A kakaós linzertésztához egy tálba szitálom a lisztet és a kakaóport, majd alaposan elkeverem. A hideg margarint felkockázom, és gyorsan elmorzsolom a lisztes-kakaóporos résszel. Ezután hozzáadom a csipet sót, a porcukrot és a tojássárgáját, összegyúrom, majd cipóvá formázom. A cipót ezután fóliába csomagolom, és legalább fél órára a hűtőbe teszem pihenni.
A pihentetés után a tésztát enyhén lisztezett felületen közepes vastagságúra nyújtom. Egy nagyobb kör alakú kiszúróval korongokat szúrok ki belőle, majd a tésztakorongokat óvatosan a formákba nyomkodom, a felesleget leszedem a peremnél. Lisztezni-vajazni nem szükséges, a kisült kosárkák szépen kicsúsznak majd a formából! Mielőtt a sütőbe tenném a tésztakosárkákat, egy villával alaposan megszurkálom őket, hogy ne púposodjanak fel túlságosan. 180 fokra előmelegített, légkeveréses sütőben 15–20 perc alatt készre sütöm őket, kihűlés után kiszedem a kosárkákat a formákból.
A ganache-krémhez az étcsokoládét apró darabokra vágom, a tejszínt a cukorral forrásig melegítem, majd egyszerűen csak ráöntöm a csokira. Egy picit hagyom, hogy a forró tejszín megolvassza a csokit, majd elkezdem kevergetni. Néhány másodperc múlva teljesen egynemű, selymes csokoládékrémet kapok, mely még kicsit folyós, de a kosárkákba így érdemes betölteni. Ha viszont pl. tortát akarunk bevonni vele vagy cupcake tetejét díszíteni nyomózsákból, akkor érdemes egy picit berakni a hűtőbe, néhány perc alatt szépen beköt.
A csokiganache-t a kosárkákba töltöm, majd berakom őket a hűtőbe, hogy picit bekössön a krém. Amikor már nem olyan folyós, kiveszem, és szépen kirakom a tetejüket a szederrel. Ha szeretnénk, még szórhatunk egy pici grillázsmorzsát is rájuk, csak a díszítés miatt! 🙂
A receptet és a fotót Molnár Dóra küldte. Köszönjük!
Ha te is szívesen neveznél a receptversenyre, itt megteheted >>
