A málna sosem volt olcsó gyümölcs, de ez nem is csoda, hiszen egyrészt rengeteg munka van vele, másrészt nagyon érzékeny, és nem csak a környezeti hatásokra, a betegségekre, a túl melegre és a csapadékra, hanem leszedve is nehezen szállítható a törékeny, sérülékeny gyümölcs. Sajnos mostanra pedig a klímaváltozás is veszélyezteti, így egyre több termelő egyszerűen feladja, mert annyi pénztért nem aladható, amennyi munka lenne vele.

Úgy tűnik, nem kell teljesen lemondanunk azért az aromás bogyósról, egyre többen próbálkoznak ugyanis egy új fajta, a málna és a hamvas szeder keresztezéséből született szedermálna termesztésével itthon, ami kicsit nagyobb, így szaporább is, sötétebb színű, kissé hosszúkás szemű gyümölcs, nagyon aromás és illatos, de legfőképpen sokkal ellenállóbb a betegségekkel szemben, szívósabb, és jobban tűri az éghajlati ingadozáasokat.

A szedermálna eredeti neve tayberry, és 1979-ben keresztezte egy bizonyos Derek L. Jennings nevű úriember egy skót kutatóintézetben, nevét pedig a Tay nevű skót folyóról kapta, a berry ugye pedig bogyóst jelent. A szedermálna jó éretten a legfinomabb, ahogy a málna és a szeder is, de ilyenkor meglehetősen puha és sérülékeny a gyümölcs, vagyis ez a fajta sem szüretelhető automatizálva, csakis kézzel, így biztos, hogy ez a gyümölcs sem lesz majd kimondottan olcsó csemege.