Írd be, mit keresel:

Az édes kóla, pontosabban a benne lévő karamellszirup és a sós szójaszósz zseniális harmóniát alkotnak, ha a keverékükkel pácoljuk, majd ugyanebben sütjük meg a csirkét. Aki szokott mézes pácot használni, annak biztosan nem okoz csalódást ez a változat sem, aki pedig egy kicsit bizonytalan, az próbálja ki elsőként olcsóbb csirkeszárnnyal – isteni finom, ahogy a páclé nedvességtartalma első, és sűrű, ragacsos mázzá sül a húson, a csirkét pedig porhanyóssá és nagyon ízletessé teszi.

Az alapváltozatba csak kóla és szójaszósz kell, de ízesíthető egy kis csilivel, fokhagymaporral, esetleg némi citromlével is… Ha nincs időnk a pácoláshoz, és gyors megoldás kell, akkor azonnal is készíthetjük, elég jól átveszi a hús az aromákat, csak mindenképpen várjuk meg, hogy a szósz besűrűsödjön! Gyors vacsorának, de partira is tökéletes, kiadós és nagyon finom!

Kólás-szójás csirkeszárny

Hozzávalók:

  • 60 dkg csirkeszárny
  • 1,5 dl kóla
  • 0,5 dl szójaszósz
  • evőkanálnyi szezámmag

Elkészítés: A csirkeszárnyakat a forgónál kettévágjuk, tálba tesszük, meglocsoljuk a szójaszósszal és a kólával, alaposan összeforgatjuk, és ha van időnk, akkor lefedve 1-2 órára a hűtőbe tesszük. Ha nincs, akkor egy nagyobb serpenyőbe öntjük az egészet, tűzre tesszük, ha felforrt, mérsékeljük a hőt, és félig lefedve kb. 20 percet pároljuk időnként átforgatva, majd addig sütjük még a fedőt levéve, amíg a szósz besűrűsödik, és ragacsos bevonatot képez a húson.

Azonnal tálaljuk szezámmaggal meghintve, ízlés szerint salátát vagy sült zöldséget, párolt rizst kínálhatunk mellé.

A szójabab Kelet-Ázsiában őshonos, évezredek óta szent növényként tekintenek rá, és elképesztően sokféle formában használják. A szójababból készül szójaszósz, szójaolaj, szójatej, ebből tofu, joghurt, de lisztjéből tészta is, illetve mindenféle húspótló darálmány, granulátum és kocka, csírája is ehető és népszerű. A szója világszintű elterjedése a II. világháború utánra tehető, amikor a magas fehérjetartalmú, egyszerűen megtermeszthető és sokféle módon használható hüvelyes a nagy ínségben felértékelődött.

Eredetileg a szója nagyon egészséges, B-vitaminban, kalciumban, folsavban, magnéziumban, vasban és telítetlen zsírsavakban gazdag, ráadásul koleszterinmentes, és nagyon magas a fehérjetartalma. Japánban a leghosszabb életű emberek rendszeres tápláléka, így nem véletlen, hogy szent növényként tisztelik.

Csakhogy épp a felfokozott érdeklődés és kereslet miatt a nagy termesztők elkezdtek olyan szójafajtákat kikísérletezni, amelyek ellenállóbbak a kártevőkkel, éghajlati ingadozásokkal szemben, nagyobb termőhozamot adnak, mindezt genetikai módosításokkal elérve, vagyis a szójababok genomját, génállományát módosítva. Ez az úgynevezett GMO (Genetically Modified Organism, vagyis genetikailag módosított élőlény), ami miatt sokan paráznak a szójától és más növényektől, így pl. a kukoricától is, és mivel mind a szója, mind a kukorica állati takarmány is, így gyakorlatilag a húsoktól is.

A GMO-nak vannak ellenzői és hívei, rengeteg kutatás és kísérlet próbálja pró és kontra bizonyítani, hogy van-e bármilyen élettani hatása, ha ilyen táplálékot fogyasztunk, eddig még szakemberek sem tudtak egyértelműen állást foglalni az ügyben – függetlenül és hitelesen. Magyarországon a jelenlegi szabályozások szerint nem termeszthető semmilyen genetikailag módosított növény, és takarmányként sem adható ilyen a hazai állattenyésztésben, így a hazai szójatermékek tisztának mondhatók, és a külföldi, egészségtudatosabb, bio minősítésű termékek gyártói is feltüntetik a csomagoláson a szójabab eredetét.

Mint korábban már említettük, a szója rejtve rengeteg ételben megtalálható, pl. felvágottakban és húskonzervekben, de akár csokoládéban, kekszekben is. Szerintünk ez a veszélyes és kerülendő – ha szóját szeretnénk fogyasztani, ahhoz tökéletes a tofu és a szójajoghurt, ha pedig húst vagy csokit szeretnénk, akkor legyen az szójamentes. Mivel az összetevőket minden esetben fel kell tüntetni a csomagoláson, így érdemes olvasgatni a címkét vásárlás előtt!